Magyar Szó, 1972. július (29. évfolyam, 194-209. szám)

1972-07-23 / 201. szám

Vasárnap, 1972. július 23. MAGYAR SZÓ Figaro itt, figaró ott­! Társult munka, egyéni termelés a a fodrászatban Mintha nagyobb figyelmet szentelnénk az adóhivatal­nak, mint a szakácsoknak, borbélyoknak... Naponta írunk azokról akikben nem lelünk örömet, emezekről meg... Mi az, mazochistá­k lettünk? Önsanyargatók? ... Ilyen szánom-bánom gon­dolatoktól űzve tértünk be a fodrászszövetkezetnek, Újvidék egyik jelentősebb gazdasági szervezetének az irodájába. — Ha az időszámítást 1944. október 23-ától kezde­nénk, akkor a mi fodrászszö­vetkezetünk a legrégibb vál­lalat lenne a városban — mondja nem titkolt büszke­séggel Slavko Jevk­c fod­rászmester, a munkaszerve­zet igazgatója. Kimondja, hogy még alig ült el a csatazaj, s tartott még a felszabadulás öröm­mámora, amikor 1944. novem­ber 4-én megnyílt az első szövetkezeti fodrászműhely. — Azóta nem szünetelt működésünk, hanem csak gyarapodtunk... ez a ház is a miénk ... Pedig soha egy dinárt mástól nem kap­tunk ... Jevrié közismert és meg­becsült közéleti ember a vá­rosban, az igazgatók között pedig valószínűleg a legré­gibb. — Ha nem számítjuk azo­kat, akik több helyen voltak ez idő alatt igazgatók, és még mindig azok — teszi hoz­zá. Munkásként kezdte, hama­rosan üzletvezető lett a nagy sugárúton. Később bővült a szövetkezet, mind több bor­bélyüzlet, női fordrászsza­­lon tartozott hozzá. — Ekkor mág igazgató vol­tam, de azért magam is dol­goztam a műhelyben — me­séli. A délelőtti váltásban há­rom órát dolgozott, a többi időt az irodai munkának szentelte, a délutáni műsza­­­kot pedig végigdolgozta, ha­bár ilyenkor a délelőtt folya­mán rengeteg időt vett igény­be az igazgatói teendő. — Most már nem bírnám ezt a tempót — jegyzi meg szomorúan, mert már két­szer volt szívrohama, in­farktusa az utóbbi években.­­ Sok gonddal jár min­den cégnek a vezetése a mai bizonytalan és állandóan vál­tozó gazdasági körülmények között, hát még egy ilye­né... De hogy jól végezte dol­gát, kitudódik abból is, hogy 1969-ben a fodrászszövetke­zet megkapta a községi kép­viselő-testület díját. — Mi voltunk az első és eddig az egyetlen szolgálta­tási munkaszervezet, amely ilyen elismerésben részesült — említi meg. Öntudatos dolgozók Az ipari termelőmunkás munka közben nem érintke­zik a külvilággal, az öntuda­ta aszerint alakul, milyenek a vállalaton belüli viszonyok. A borbélyságban a dolgozók lelki világára, főképpen pe­dig a tájékozottságára dön­tően kihat, hogy naponta érintkezik, beszélget mások­kal, tájékozott, jól értesült, műveltebb emberekkel. — Ilyen munkásokkal nem lehet manipulálni, mint néhol — mondja nyomaték­kal Jeviné. Nem csoda, hogy az alkot­mányfüggelékeket, amelyek a vállalati viszonyokra vo­natkoznak, már nemcsak ala­posan tanulmányozták, ha­nem hozzáfogtak megvalósí­tásukhoz is. Városrendezés és­­ fodrászat A vállalat további fejlődé­sének nagy akadálya, a he­lyiséghiány. Ez a nem na­gyon jövedelmező tevékeny­ség az utóbbi időben a szol­gáltatási díjak befagyasztá­­sa, és a szolgáltatásokhoz szükséges anyagok, és ener­giák drágulása folytán nehéz­ségekkel küszködik, és a személyi jövedelmek 20 szá­zalékkal csökkentek! — így képtelenek va­gyunk kiizzadni annyit, hogy üzlethelyiséget vásároljunk. A bért azonban, ha nehezen is, de megfizetjük. És annyit mindenképpen összekapa­runk, hogy korszerűsítsük a berendezést — mondja az igazgató. A városfejlesztők azonban mintha megfeledkeztek vol­na arról, hogy a Limán I, Li­mán II, Limán III, és a töb­bi új település lakosainak, néha borotválkoznia, nyilat­­koznia kellene, és hogy a nőknek jól jönne, ha egy hajmosás, frizura mia­tt nem kellene a belvárosi szalonok­ba menniük. — Furcsa valóban, hogy a városfejlesztési koncepció nem vette figyelembe az ef­fajta szükségleteket — álla­pítja meg. Sohasem bocsátottak el munkást Feltehető, hogy a villany-­ borotvák, a kitűnő és olcsó borotvapengék, a fiatalok hosszú hajviselete miatt megcsappant a fodrászok dol­ga... Ez mind igaz, de tény, hogy soha még munkást el nem bocsátottunk. Igaz, hogy az utánpótlás is gyen­ge. De csak a férfifodrászat­ban. A fiúknak, akik elvégez­ték az általános iskolát és a szüleiknek nem eléggé impo­nál ez a szakma. A lányok azonban szívesen választják e pályát. Ennél fogva az inasiskolában csakis lányok tanulják ezt a szakmát. Többen is, mint kellene. Nem rózsásak az elhelyezke­dési lehetőségek, külföldön sem, mert ott is a rosszul fi­zetett munkások közé tartoz­nak. Fejlesztés A szövetkezet hét munkás­sal kezdte és két műhellyel, most huszonegy műhelyben kétszázhárman dolgoznak, az irodában pedig adminiszt­ratív személyzetként, az igaz­gatóval együtt öten. A tervünk az, hogy 1975-ig berendezzenek még öt mű­helyt, főleg az új települé­seken. Természetesen, ha kapnak helyiséget.­­ És állunk az újvidékiek rendelkezésére, akik szépül­ni akarnak, mindenkor és mindenütt... Figaro itt, Fi­garo ott ... Figaro qui, Figa­ro la ... SZTANCSICS András Slavko Jevk­c Mi a diaporáma Egy világhírű tudós hobbyja ? Kisebb pénzzel is lehetünk filmrendezők A filmezés, fényképezés tö­kéletesítésével különféle ága­zatok fejlődtek ki. Sokan még mindig a fekete-fehér képre esküsznek, mások a színes képekre. Vannak, akik csak a színes diapozitív fény­képezést űzik, mondván, hogy ez olcsóbb, hiszen a ve­títőgéppel mindenkor nagyít­va látható a kép, sőt kapcsol­ható a vetítés magnetofon­nal is, amely alkalmas zené­vel és megfelelő szöveggel kíséri a vetítést. Az ilyen magnósvetítést azután töké­letesítették, oly módon, hogy egyszerre két vetítőgép vetíti felváltva a képeket a diapo­­zitívról. Ez a diaporáma. Két vetítővel, azaz diapo­­rámával már szinte filmsze­rű hatást lehet elérni. Válto­zatos kombináció valósítható meg: egyik kép rá­vetíthető a másikra, tehát két képpel egy harmadik nyerhető; az egyik képet hosszan, a má­sik képet rövid ideig tartják, amivel bizonyos dinamikus ritmus érhető el. A franciaországi Epinol­­ban már 1961 óta minden év­ben megrendezik a nemzet­közi diaporámás bemutatót. Magyarországon már a VII. Audio Visual fesztivált tart­ják az idén — augusztus 24—27-e között — Vácott. Minden évben több a részve­vő rajta. A továbbiakban egy auto­matizált diaporámás vetítés­ről számolunk be, amelyet dr. Gerendás Mihály világ­hírű biokémikus szerkesztett. Előrebocsátjuk, hogy szenzá­ciós élmény volt. Először egy tizenkét éves belga kislány díjnyertes alig 6 percig tartó kompozíciója került bemutatásra. A Sze­retlek (J’aime) című híres dal kíséretében csupán egy lány és egy férfi képe (alig 40 kép) vetítődött a vászon­ra, olyan változatban, hogy lenyűgözően elővarázsolódott egy szerelmes kislány vágya, álma, és reménye. Azután Gerendás doktor néhány saját, mikroszkópos diapozitívokból álló kompo­zícióját mutatta be. A legsi­kerültebb díjnyertes diaporá­májának címe: Barangolás a mikrokozmoszban. A szerep­lők: a C-vitamin, a konyha­só, a timsó, az ezüstnitrát... és még sokan mások. Ugyanis 72 különféle kris­tály polarizációs mikroszkóp­pal készített színes képeit komponálta össze olyképpen, hogy azok „az ember tragé­diáját” érzékeltették. — Dr. Berczeli A. Károly költemé­nyeinek és dr. Végh László zenéjének kíséretében. A ha­tás olyan volt, hogy önkénte­lenül is megtapsolta az em­ber. Nem tartozik szigorúan a diaporámához, de érdemes megemlíteni, hogy dr. Geren­dás nem ok nélkül választot­ta a polarizációs fényben ké­szített mikroszkópos képe­­ket hobby­jának tárgyául, ugyanis tanársegéd korában Szentgyörgyi Albert sokáig az izmokat vizsgáltatta vele polarizációs mikroszkóppal, azonkívül a kristály vizsgá­lata hozzátartozik biokémiai munkásságához. Tehát hob­byja tudományos kutatásai­ból ered. Azt is érdemes megemlíte­ni, hogy Gerendás doktort minden évben meghívják az absztrakt festők összejöve­telére, hogy vetítse le mik­roszkópos képeit. Ezek ugyanis „fényképes bizonyí­tékai”, hogy a természet szín és formatobzódása messze túlszárnyalja a „leglehetetle­nebb” absztrakt festményt is. Ezek a képek mentségül szolgálnak az absztrakt fes­tők részére, vagyis azt bi­zonyítják, hogy nem is abszt­rakt dolog az, amit vászonra vetnek. Egy fiatal absztrakt festő elkeseredve mondta, amikor meglátta a kristályok képeit: — A természet abszt­raktabb festő, mint mi. No, de lássuk a technikai adatokat. Az automatizált diaporáma fő tartozékai a következők: két diavetítő egy egyszerű képátúsztató be­rendezéssel, egy vezérlőpult és egy két (vagy négy) sávos magnetofon, meg egy szink­­ronizátor. A magnetofonsza­lag egyik sávjára a kísérő szöveg és zene van felvéve, a másik sávjára pedig a hangtalan utasítás a vezérlő­pultnak, hogy mikor váltód­jon a kép, mikor szóljon a zene stb. Az eddigi diaporámás ve­títőkkel kézi irányítással váltják a képeket. Tehát a vetítő pillanatnyi ügyességé­től függ, hogy sikeres lesz-e a vetítés. Az automatizált diaporámánál már minden be van táplálva a magnósza­lag második sávjára. Szerkezetét dr. Gerendás persze nem tartja találmány­nak, hanem csupán tökélete­sítésnek, nem szabadalmaztat­ta, ellenkezőleg, az érdeklő­dőknek szívesen átadta a tervrajzot. Négy fotóklub már készített is hasonló ve­títőt. Saját vetítőgép nem is szükséges mindenki részére, hiszen a klubokban közösen is használhatnak egy gépet, ami annál is inkább célsze­rű, mert nem kimondottan olcsó. A vezérlőpult és a szinkronizátor körülbelül annyiba kerül, mint a mag­netofon, azonkívül, még két diavetítő is kell hozzá. A diaporáma természete­sen pedagógiai eszközként is felhasználható. És hobbynak is csak ajánlható, mert na­gyon fejleszti a művészi ér­zéket. MI AYECZ­AU Vasárnapi szatíra Pénzhiányban Acs­ony Gyárakat szeretnénk építeni — nincs rá pénz. _ Utakat, hidakat szeretnénk építeni — nincs rá pénz. Iskolákat szeretnénk építeni — nincs rá pénz. Lakásokat szeretnénk építeni — nincs rá pénz. Pénzt szeretnénk szerezni — nincs rá pénz. A pénzt is pénzért adják. Kölcsönt csak úgy kaphat ez ember vagy az állam, ha előbb befizeti a maga részét. Ingyen csak egyféleképpen lehet pénzhez jutni: bank­jegyeket nyomni fedezet nélkül. Ez az infláció. Egy szegény munkásember mindig arra vágyott, vaj­ha volna neki egy milliója. Aztán egy szép napon heti bér címén kapott egymilliót, de azon a millión legföljebb csak két kiló krumplit vehetett, mert az infláció elérték­­telenítette a pénzt. — Mi az oka a pénzhiánynak?! Miért van szükség inflációra, deflációra, devalvációra? — tettük fel a kér­dést néhány közismert pénzügyi hatókörnek. Íme a válaszok. SCHER SIMON: Nekem azért nincs pénzem, mert másnak van. Különben a pénztelenség nálam születési hiba. Meztelenül jöttem a világra, nem volt zsebem, tehát nem lehetett pénzem sem. Azóta sincs, bár a napokban egyszer riszketést éreztem, s amikor megvakartam a zse­bemet, pénzérme esett ki belőle: egy régi, nagyon régi dinár. A régi dinárnak az az előnye, hogy nem ér sem­mit, viszont az újnak az, hogy nem ér sokat. Érdekes, hogy egyeseknek azért nincs pénzük, mert házat, autót vettek, tengeren nyaraltak, én meg nem vettem semmit, mégis sóher vagyok, tehát még az árakat se szidhatom. POLI­TIKUS: A pénztelenség oka mindenekelőtt a túlméretezett pénztelenségben rejlik. Szerencsére a leg­­újab intézkedések folytán sikerült a pénztelenséget 20,7 százalékkal csökkenteni, vagyis elérni azt, hogy a ta­valyi pénztelenséghez képest az idei még nagyobb legyen. A fejlődés szemmel látható, hiszen ilyen méretű pénzte­lenséget kevés európai országnak sikerült elérnie. A vég­leges csúcseredményeket majd csak a müncheni olimpi­án tudjuk meg. FOSZLÁNYFI SÁNDOR: Pénztelenség idején a gazda­ság könnyelmű asztaltársaságra hasonlít: mindenki ren­del, de senki sem fizet. . . . BOGDÁNFI Sándor Huzatból áram Egy újvidéki feltaláló elmés szerkezete Petar Rankov nevét keve­sen ismerik, de meglehet, hogy felfedezésével magára vonja a figyelmet. Az Új­vidék melletti KriSa tele­pülésén épült háza udvará­ban egy nyolcméteres ké­mény magasalt a gyümölcs­fák koronája fölé. Nem gyár­kémény, bár arra hasonlít Egészen más szerepet tölt be: áramfejlesztő. Rendel­tetése: a rajta áthaladó lég­áramlat felhasználása haj­tóerővé. A kísérletezéseket még 1954-ben kezdte. Akkor traktorosként dolgozott egy termelőszövetkezet birtokán. Szülei tanyán éltek, estén­ként csak a petróleumlámpa fénye világított. Pero Ran­kov azon törte a fejét, ho­gyan tehetne szert egy ki­sebb áramforrásra. A gondo­latot tett követte, s hama­rosan el is készítette a szélmeghajtású (vitorlás) áramfejlesztőt, amely egyen áramot szolgáltatott vilár­­tás céljára. A következő év­ben már hozzáfogott a vál­tóáramú fejlesztőszerkezet tervezéséhez. Az igazi sikert csak több mint tízévi fárad­ságos munka után érte el. Most készen áll az áramfej­lesztő, s mint mondja, in­gyen kapja az áramot. Elképzelését a következő­képpen valósította meg. A villanytelep — nevezzük így az elmés szerkezetet — a következőkből áll: akkumu­látortelep, egyenáramú mo­tor, háromfázisú generátor, 8 méter magas kémény, ben­ne ventillátor és dinamó. Amikor Pero Rankov le­nyomta a háromfázisú kap­csológombját, a szerkezet si­mán működésbe lépett, s abban a pillanatban kigyúl­­tak a falra szerelt égők. Szá­munkra sehogyan sem volt érthető, tulajdonképpen ho­gyan nyeri az egyenáramú telepből a váltóáramot. El­mosolyodott, majd a követ­kező magyarázatot adta: — Az akkumulátorokban 48 voltos egyenáram van. Ez üzemelteti az egyenáramú motort, amely gumiszíjjal hajtja a generátort. A 8 mé­ter magas kémény a dolog lényege — jegyezte meg Rankov mosolyogva. — A kéményben huzat van. A lég­áramlat a kémény alján a legerősebb. Illetve a földtől mintegy 20 centiméterre. Ide szereltem be az egyenára­mot fejlesztő dinamót. Ez a dinamó tölti utána az ak­kumulátorból elfogyasztott áramot, amit a villanymo­tor használ el. Így való­sítható meg a szerkezet foly­tonos meghajtása, az erő kör forgásával. Ahhoz, hogy a csőben elhelyezett dinamót gyorsabban működtessem, magasabb kémény kellene.­­ Mivel nem építhettem magasabbat, a kémény felső részébe erős ventillátort sze­reltem, amely növel a ké­ményben a légáramlatot. Így állandóan és megfelelő sebes­séggel működhet a dinamó, s tölti az akkumulátortele­pet, ezáltal a villanyfejlesztő üzemel, s lényegében 48 volt egyenáram segítségével 220 voltos váltóáramot fejleszt. Az áramfejlesztő 9,5 kilowat­tos, de elérhető nagyobb ki­lowatt is. Ehhez magasabb kémény, nagyobb teljesítő­­képességű generátor kell. Ez a villanyfejlesztő akár két háztartást is elláthat áram­mal. Ranko Petar reménykedik, hogy találmányát értékesíte­ni tudja. Mert fejlesztője, meghajtó ereje — ahogy ő mondja — a levegő, az pedig mindenhol van, éppen ezért a szerkezet bárhol felszerel­hető. Két parasztember a na­pokban nála járt, s érdeklő­dött, mennyiért szerelne fel tanyájukon egy ilyen áram­­fejlesztőt. Rankov 25 000 di­nárért hajlandó felépíteni négyévi szavatossággal. Bí­zik benne, hogy a Rade Končar szakemberei kellő megértést tanúsítanak talál­mánya iránt, és esetleg meg is vásárol­ják. NÉMETH Mátyás . v­.v.­ Az áramfejlesztő kémény 9. oldal

Next