Magyar Szó, 1972. július (29. évfolyam, 194-209. szám)
1972-07-23 / 201. szám
Vasárnap, 1972. július 23. MAGYAR SZÓ Figaro itt, figaró ott! Társult munka, egyéni termelés a a fodrászatban Mintha nagyobb figyelmet szentelnénk az adóhivatalnak, mint a szakácsoknak, borbélyoknak... Naponta írunk azokról akikben nem lelünk örömet, emezekről meg... Mi az, mazochisták lettünk? Önsanyargatók? ... Ilyen szánom-bánom gondolatoktól űzve tértünk be a fodrászszövetkezetnek, Újvidék egyik jelentősebb gazdasági szervezetének az irodájába. — Ha az időszámítást 1944. október 23-ától kezdenénk, akkor a mi fodrászszövetkezetünk a legrégibb vállalat lenne a városban — mondja nem titkolt büszkeséggel Slavko Jevkc fodrászmester, a munkaszervezet igazgatója. Kimondja, hogy még alig ült el a csatazaj, s tartott még a felszabadulás örömmámora, amikor 1944. november 4-én megnyílt az első szövetkezeti fodrászműhely. — Azóta nem szünetelt működésünk, hanem csak gyarapodtunk... ez a ház is a miénk ... Pedig soha egy dinárt mástól nem kaptunk ... Jevrié közismert és megbecsült közéleti ember a városban, az igazgatók között pedig valószínűleg a legrégibb. — Ha nem számítjuk azokat, akik több helyen voltak ez idő alatt igazgatók, és még mindig azok — teszi hozzá. Munkásként kezdte, hamarosan üzletvezető lett a nagy sugárúton. Később bővült a szövetkezet, mind több borbélyüzlet, női fordrászszalon tartozott hozzá. — Ekkor mág igazgató voltam, de azért magam is dolgoztam a műhelyben — meséli. A délelőtti váltásban három órát dolgozott, a többi időt az irodai munkának szentelte, a délutáni műszakot pedig végigdolgozta, habár ilyenkor a délelőtt folyamán rengeteg időt vett igénybe az igazgatói teendő. — Most már nem bírnám ezt a tempót — jegyzi meg szomorúan, mert már kétszer volt szívrohama, infarktusa az utóbbi években. Sok gonddal jár minden cégnek a vezetése a mai bizonytalan és állandóan változó gazdasági körülmények között, hát még egy ilyené... De hogy jól végezte dolgát, kitudódik abból is, hogy 1969-ben a fodrászszövetkezet megkapta a községi képviselő-testület díját. — Mi voltunk az első és eddig az egyetlen szolgáltatási munkaszervezet, amely ilyen elismerésben részesült — említi meg. Öntudatos dolgozók Az ipari termelőmunkás munka közben nem érintkezik a külvilággal, az öntudata aszerint alakul, milyenek a vállalaton belüli viszonyok. A borbélyságban a dolgozók lelki világára, főképpen pedig a tájékozottságára döntően kihat, hogy naponta érintkezik, beszélget másokkal, tájékozott, jól értesült, műveltebb emberekkel. — Ilyen munkásokkal nem lehet manipulálni, mint néhol — mondja nyomatékkal Jeviné. Nem csoda, hogy az alkotmányfüggelékeket, amelyek a vállalati viszonyokra vonatkoznak, már nemcsak alaposan tanulmányozták, hanem hozzáfogtak megvalósításukhoz is. Városrendezés és fodrászat A vállalat további fejlődésének nagy akadálya, a helyiséghiány. Ez a nem nagyon jövedelmező tevékenység az utóbbi időben a szolgáltatási díjak befagyasztása, és a szolgáltatásokhoz szükséges anyagok, és energiák drágulása folytán nehézségekkel küszködik, és a személyi jövedelmek 20 százalékkal csökkentek! — így képtelenek vagyunk kiizzadni annyit, hogy üzlethelyiséget vásároljunk. A bért azonban, ha nehezen is, de megfizetjük. És annyit mindenképpen összekaparunk, hogy korszerűsítsük a berendezést — mondja az igazgató. A városfejlesztők azonban mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a Limán I, Limán II, Limán III, és a többi új település lakosainak, néha borotválkoznia, nyilatkoznia kellene, és hogy a nőknek jól jönne, ha egy hajmosás, frizura miatt nem kellene a belvárosi szalonokba menniük. — Furcsa valóban, hogy a városfejlesztési koncepció nem vette figyelembe az effajta szükségleteket — állapítja meg. Sohasem bocsátottak el munkást Feltehető, hogy a villany- borotvák, a kitűnő és olcsó borotvapengék, a fiatalok hosszú hajviselete miatt megcsappant a fodrászok dolga... Ez mind igaz, de tény, hogy soha még munkást el nem bocsátottunk. Igaz, hogy az utánpótlás is gyenge. De csak a férfifodrászatban. A fiúknak, akik elvégezték az általános iskolát és a szüleiknek nem eléggé imponál ez a szakma. A lányok azonban szívesen választják e pályát. Ennél fogva az inasiskolában csakis lányok tanulják ezt a szakmát. Többen is, mint kellene. Nem rózsásak az elhelyezkedési lehetőségek, külföldön sem, mert ott is a rosszul fizetett munkások közé tartoznak. Fejlesztés A szövetkezet hét munkással kezdte és két műhellyel, most huszonegy műhelyben kétszázhárman dolgoznak, az irodában pedig adminisztratív személyzetként, az igazgatóval együtt öten. A tervünk az, hogy 1975-ig berendezzenek még öt műhelyt, főleg az új településeken. Természetesen, ha kapnak helyiséget. És állunk az újvidékiek rendelkezésére, akik szépülni akarnak, mindenkor és mindenütt... Figaro itt, Figaro ott ... Figaro qui, Figaro la ... SZTANCSICS András Slavko Jevkc Mi a diaporáma Egy világhírű tudós hobbyja ? Kisebb pénzzel is lehetünk filmrendezők A filmezés, fényképezés tökéletesítésével különféle ágazatok fejlődtek ki. Sokan még mindig a fekete-fehér képre esküsznek, mások a színes képekre. Vannak, akik csak a színes diapozitív fényképezést űzik, mondván, hogy ez olcsóbb, hiszen a vetítőgéppel mindenkor nagyítva látható a kép, sőt kapcsolható a vetítés magnetofonnal is, amely alkalmas zenével és megfelelő szöveggel kíséri a vetítést. Az ilyen magnósvetítést azután tökéletesítették, oly módon, hogy egyszerre két vetítőgép vetíti felváltva a képeket a diapozitívról. Ez a diaporáma. Két vetítővel, azaz diaporámával már szinte filmszerű hatást lehet elérni. Változatos kombináció valósítható meg: egyik kép rávetíthető a másikra, tehát két képpel egy harmadik nyerhető; az egyik képet hosszan, a másik képet rövid ideig tartják, amivel bizonyos dinamikus ritmus érhető el. A franciaországi Epinolban már 1961 óta minden évben megrendezik a nemzetközi diaporámás bemutatót. Magyarországon már a VII. Audio Visual fesztivált tartják az idén — augusztus 24—27-e között — Vácott. Minden évben több a részvevő rajta. A továbbiakban egy automatizált diaporámás vetítésről számolunk be, amelyet dr. Gerendás Mihály világhírű biokémikus szerkesztett. Előrebocsátjuk, hogy szenzációs élmény volt. Először egy tizenkét éves belga kislány díjnyertes alig 6 percig tartó kompozíciója került bemutatásra. A Szeretlek (J’aime) című híres dal kíséretében csupán egy lány és egy férfi képe (alig 40 kép) vetítődött a vászonra, olyan változatban, hogy lenyűgözően elővarázsolódott egy szerelmes kislány vágya, álma, és reménye. Azután Gerendás doktor néhány saját, mikroszkópos diapozitívokból álló kompozícióját mutatta be. A legsikerültebb díjnyertes diaporámájának címe: Barangolás a mikrokozmoszban. A szereplők: a C-vitamin, a konyhasó, a timsó, az ezüstnitrát... és még sokan mások. Ugyanis 72 különféle kristály polarizációs mikroszkóppal készített színes képeit komponálta össze olyképpen, hogy azok „az ember tragédiáját” érzékeltették. — Dr. Berczeli A. Károly költeményeinek és dr. Végh László zenéjének kíséretében. A hatás olyan volt, hogy önkéntelenül is megtapsolta az ember. Nem tartozik szigorúan a diaporámához, de érdemes megemlíteni, hogy dr. Gerendás nem ok nélkül választotta a polarizációs fényben készített mikroszkópos képeket hobbyjának tárgyául, ugyanis tanársegéd korában Szentgyörgyi Albert sokáig az izmokat vizsgáltatta vele polarizációs mikroszkóppal, azonkívül a kristály vizsgálata hozzátartozik biokémiai munkásságához. Tehát hobbyja tudományos kutatásaiból ered. Azt is érdemes megemlíteni, hogy Gerendás doktort minden évben meghívják az absztrakt festők összejövetelére, hogy vetítse le mikroszkópos képeit. Ezek ugyanis „fényképes bizonyítékai”, hogy a természet szín és formatobzódása messze túlszárnyalja a „leglehetetlenebb” absztrakt festményt is. Ezek a képek mentségül szolgálnak az absztrakt festők részére, vagyis azt bizonyítják, hogy nem is absztrakt dolog az, amit vászonra vetnek. Egy fiatal absztrakt festő elkeseredve mondta, amikor meglátta a kristályok képeit: — A természet absztraktabb festő, mint mi. No, de lássuk a technikai adatokat. Az automatizált diaporáma fő tartozékai a következők: két diavetítő egy egyszerű képátúsztató berendezéssel, egy vezérlőpult és egy két (vagy négy) sávos magnetofon, meg egy szinkronizátor. A magnetofonszalag egyik sávjára a kísérő szöveg és zene van felvéve, a másik sávjára pedig a hangtalan utasítás a vezérlőpultnak, hogy mikor váltódjon a kép, mikor szóljon a zene stb. Az eddigi diaporámás vetítőkkel kézi irányítással váltják a képeket. Tehát a vetítő pillanatnyi ügyességétől függ, hogy sikeres lesz-e a vetítés. Az automatizált diaporámánál már minden be van táplálva a magnószalag második sávjára. Szerkezetét dr. Gerendás persze nem tartja találmánynak, hanem csupán tökéletesítésnek, nem szabadalmaztatta, ellenkezőleg, az érdeklődőknek szívesen átadta a tervrajzot. Négy fotóklub már készített is hasonló vetítőt. Saját vetítőgép nem is szükséges mindenki részére, hiszen a klubokban közösen is használhatnak egy gépet, ami annál is inkább célszerű, mert nem kimondottan olcsó. A vezérlőpult és a szinkronizátor körülbelül annyiba kerül, mint a magnetofon, azonkívül, még két diavetítő is kell hozzá. A diaporáma természetesen pedagógiai eszközként is felhasználható. És hobbynak is csak ajánlható, mert nagyon fejleszti a művészi érzéket. MI AYECZAU Vasárnapi szatíra Pénzhiányban Acsony Gyárakat szeretnénk építeni — nincs rá pénz. _ Utakat, hidakat szeretnénk építeni — nincs rá pénz. Iskolákat szeretnénk építeni — nincs rá pénz. Lakásokat szeretnénk építeni — nincs rá pénz. Pénzt szeretnénk szerezni — nincs rá pénz. A pénzt is pénzért adják. Kölcsönt csak úgy kaphat ez ember vagy az állam, ha előbb befizeti a maga részét. Ingyen csak egyféleképpen lehet pénzhez jutni: bankjegyeket nyomni fedezet nélkül. Ez az infláció. Egy szegény munkásember mindig arra vágyott, vajha volna neki egy milliója. Aztán egy szép napon heti bér címén kapott egymilliót, de azon a millión legföljebb csak két kiló krumplit vehetett, mert az infláció elértéktelenítette a pénzt. — Mi az oka a pénzhiánynak?! Miért van szükség inflációra, deflációra, devalvációra? — tettük fel a kérdést néhány közismert pénzügyi hatókörnek. Íme a válaszok. SCHER SIMON: Nekem azért nincs pénzem, mert másnak van. Különben a pénztelenség nálam születési hiba. Meztelenül jöttem a világra, nem volt zsebem, tehát nem lehetett pénzem sem. Azóta sincs, bár a napokban egyszer riszketést éreztem, s amikor megvakartam a zsebemet, pénzérme esett ki belőle: egy régi, nagyon régi dinár. A régi dinárnak az az előnye, hogy nem ér semmit, viszont az újnak az, hogy nem ér sokat. Érdekes, hogy egyeseknek azért nincs pénzük, mert házat, autót vettek, tengeren nyaraltak, én meg nem vettem semmit, mégis sóher vagyok, tehát még az árakat se szidhatom. POLITIKUS: A pénztelenség oka mindenekelőtt a túlméretezett pénztelenségben rejlik. Szerencsére a legújab intézkedések folytán sikerült a pénztelenséget 20,7 százalékkal csökkenteni, vagyis elérni azt, hogy a tavalyi pénztelenséghez képest az idei még nagyobb legyen. A fejlődés szemmel látható, hiszen ilyen méretű pénztelenséget kevés európai országnak sikerült elérnie. A végleges csúcseredményeket majd csak a müncheni olimpián tudjuk meg. FOSZLÁNYFI SÁNDOR: Pénztelenség idején a gazdaság könnyelmű asztaltársaságra hasonlít: mindenki rendel, de senki sem fizet. . . . BOGDÁNFI Sándor Huzatból áram Egy újvidéki feltaláló elmés szerkezete Petar Rankov nevét kevesen ismerik, de meglehet, hogy felfedezésével magára vonja a figyelmet. Az Újvidék melletti KriSa településén épült háza udvarában egy nyolcméteres kémény magasalt a gyümölcsfák koronája fölé. Nem gyárkémény, bár arra hasonlít Egészen más szerepet tölt be: áramfejlesztő. Rendeltetése: a rajta áthaladó légáramlat felhasználása hajtóerővé. A kísérletezéseket még 1954-ben kezdte. Akkor traktorosként dolgozott egy termelőszövetkezet birtokán. Szülei tanyán éltek, esténként csak a petróleumlámpa fénye világított. Pero Rankov azon törte a fejét, hogyan tehetne szert egy kisebb áramforrásra. A gondolatot tett követte, s hamarosan el is készítette a szélmeghajtású (vitorlás) áramfejlesztőt, amely egyen áramot szolgáltatott vilártás céljára. A következő évben már hozzáfogott a váltóáramú fejlesztőszerkezet tervezéséhez. Az igazi sikert csak több mint tízévi fáradságos munka után érte el. Most készen áll az áramfejlesztő, s mint mondja, ingyen kapja az áramot. Elképzelését a következőképpen valósította meg. A villanytelep — nevezzük így az elmés szerkezetet — a következőkből áll: akkumulátortelep, egyenáramú motor, háromfázisú generátor, 8 méter magas kémény, benne ventillátor és dinamó. Amikor Pero Rankov lenyomta a háromfázisú kapcsológombját, a szerkezet simán működésbe lépett, s abban a pillanatban kigyúltak a falra szerelt égők. Számunkra sehogyan sem volt érthető, tulajdonképpen hogyan nyeri az egyenáramú telepből a váltóáramot. Elmosolyodott, majd a következő magyarázatot adta: — Az akkumulátorokban 48 voltos egyenáram van. Ez üzemelteti az egyenáramú motort, amely gumiszíjjal hajtja a generátort. A 8 méter magas kémény a dolog lényege — jegyezte meg Rankov mosolyogva. — A kéményben huzat van. A légáramlat a kémény alján a legerősebb. Illetve a földtől mintegy 20 centiméterre. Ide szereltem be az egyenáramot fejlesztő dinamót. Ez a dinamó tölti utána az akkumulátorból elfogyasztott áramot, amit a villanymotor használ el. Így valósítható meg a szerkezet folytonos meghajtása, az erő kör forgásával. Ahhoz, hogy a csőben elhelyezett dinamót gyorsabban működtessem, magasabb kémény kellene. Mivel nem építhettem magasabbat, a kémény felső részébe erős ventillátort szereltem, amely növel a kéményben a légáramlatot. Így állandóan és megfelelő sebességgel működhet a dinamó, s tölti az akkumulátortelepet, ezáltal a villanyfejlesztő üzemel, s lényegében 48 volt egyenáram segítségével 220 voltos váltóáramot fejleszt. Az áramfejlesztő 9,5 kilowattos, de elérhető nagyobb kilowatt is. Ehhez magasabb kémény, nagyobb teljesítőképességű generátor kell. Ez a villanyfejlesztő akár két háztartást is elláthat árammal. Ranko Petar reménykedik, hogy találmányát értékesíteni tudja. Mert fejlesztője, meghajtó ereje — ahogy ő mondja — a levegő, az pedig mindenhol van, éppen ezért a szerkezet bárhol felszerelhető. Két parasztember a napokban nála járt, s érdeklődött, mennyiért szerelne fel tanyájukon egy ilyen áramfejlesztőt. Rankov 25 000 dinárért hajlandó felépíteni négyévi szavatossággal. Bízik benne, hogy a Rade Končar szakemberei kellő megértést tanúsítanak találmánya iránt, és esetleg meg is vásárolják. NÉMETH Mátyás . v.v. Az áramfejlesztő kémény 9. oldal