Magyar Szó, 1972. július (29. évfolyam, 194-209. szám)

1972-07-31 / 209. szám

Hétfő, 1972. Július 31 újvidéki siker az országos koronglövő-bajnokságon Tegnap Újvidéken megtar­tották az országos koronglö­vő-bajnokságot, amelyen az újvidéki sportlövők szép si­kert értek el. Csapatverseny­ben a Novi Sad csapata el­ső helyet szerzett a ljublja­nai olimpia és az Osijek együttese előtt. Egyéni ver­senyben az újvidéki Jezdié diadalmaskodott, második he­lyen a szarajevói Sotra vég­zett, harmadik pedig az új­vidéki Török Imre lett. Vujins Pavlov és Belic készül az olimpiára hónap maradt. Értesüléseink szerint 420 ökölvívó neve­zett be. A három olimpiai jelölt ökölvívó a belgrádi sport­­központban készül a játé­kokra. Az alábbiakban el­mondjuk, mi mindent csi­nálnak egy nap alatt. Edzéseiket Bruno HRAS­­TINSKI vezeti. A napot fu­tással kezdik, kora reggel 10 kilométert futnak. Majd reg­geli és szünet következik, utána izmot erősítő súlyeme­lés. Ez sem gyerekjáték, na­gyon is nehéz, fárasztó ed­zés. Tíz-tizenkét tonnát fel­emelnek délelőttönként. Dél­után következik a különböző alakú zsákok püfölése és kö­télugrás. Majd különféle tor­nagyakorlatok. Minden má­sodik nap szorítóba is lép­nek egymás ellen. A klubok megígérték, hogy ökölvívói­kat elküldik az edzőtáborba edzőpartnereknek, ígéretüket azonban nem váltották be. A napi edzésadag nagyon erős. Négy óra hosszat ál­landóan mozgásban vannak, állandóan erőt fejtenek ki. Parlov és Belié máris nagyszerű erőnlétnek ör­vend. Vujin 54 edzést kiha­gyott, és nehezen éri utól őket. Belié és Parlov az egyik napon t­zmer­etes küz­delmet vívott egymással. Tempójuk pokoli volt, az edző intésére felváltva soroz­tak. A napi edzésadag után körülülik a kisekránt, és elemzik edzésükről készült felvételeket. •Az utóbbi években a ju­goszláv ökölvívás néhány je­lentős nemzetközi sikert ért el, ennek ellenére a münche­ni olimpiai játékokon Jugo­szlávia színeit mindössze hár­man védik. Több olimpiai jelölt volt, végül a JOB csak a következő három ökölví­vónak szavazott bizalmat: a pulai Mate PARLOV félne­hézsúly­os Európa-bajnoknak, a belgrádi Lud­omir BELIC­NEK, aki nagyváltósúlyban ezüstérmet szerzett a mad­ridi EB-n és a zrenjanini Zvonko VUJINNAK, aki 1968-ban a mexikói olmipiai játékokon bronzérmet szer­zett. Az olimpiai ökölvívótor­náig már nem egészen egy kincs mentsél a Spartacus számára? 11A vajdasági ökölvívó-csapatok közül csak a Dinamó marad biztosan első ligás Szeptember közepéig szünet van a szövetségi ökölvívó-ligá­ban, de a klubokat és a szur­kolókat egy pillanatig sem hagyja nyugton az a két kér­dés, hogy ki lesz a bajnok és kik esnek ki. A 22. forduló után a jelen­legi helyzet és a hátralevő négy forduló alapján megpróbálunk válaszolni ezekre a kérdésekre. A táblázat három csoportra osztható: az első csoportban négy klub van, melyek között kell keresni az új bajnokot; a táblázat közepén szintén négy klub van, melyek nyugodtan várják a folytatást, mert elsők sem lehetnek, de a veszélyes zónába sem kerülhetnek, és vé­gül a harmadik csoport, a ki­eső jelöltek csoportja. Ide hat csapat kerül. A bajnoki címre pályázó négy csapatnak látszólag szin­te teljesen egyformák az esé­lyei. A pillanatnyilag első he­lyen álló kragujevaci Radnički­­nak 31 pontja van, és a baj­nokság végéig két meccset a saját szorítójában öklözik a Partizán és a Pula ellen, két­szer vidéken vendégszerepel, Nišben és Prištinában. Felté­telezhető, hogy négy pontot biztosan szerez, s végül 35 pont­ja lesz. A svetozarevói Kablovs sokáig állt az élen. Most 30 pontja van, de valószínűleg megszerzi a 31- et a kruševaciak elleni megis­mételt mérkőzésen. Otthon a belgrádi és a niši Radnicki lesz az ellenfele, vidéken a Banat és a Spartacus. A négy mér­kőzésből legalább öt pontra számíthatnak, s ezzel már­­ 36 ponttal már meg is szerzik a bajnoki címet. Tehát vélemé­nyünk szerint a Kablovi a leg­komolyabb bajnok jelölt. A harrmadik jelölt a tavalyi bajnok belgrádi Crvena Zvezda. Most 28 pontja van és még három hazai mérkőzése a Par­tizan a Radnicki (P) és a Sla­­vija ellen. A negyedik meccset Pulán vívja, ahol nem várhat győzelmet. Végül tehát 34 pont­ja lehet. A negyedik jelölt a pancso­­val Dinamo eddig csak 27 pon­tot gyűjtött össze, s ez nyil­ván nem elég a végső diadal­hoz. Annál inkább, mert csak egyetlen mérkőzést vív otthon a Spartacus ellen, kétszer ven­dégszerepel Belgrádban és egy­szer Nišben. Bennünket vajdaságiakat job­ban érdekel az a kérdés, hogy kik esnek ki. Mert a másik két szövetségi ligás vajdasági ligás ökölvívó csapat a szabad­kai Spartacus és a zrenjanini Banat, kieső jelölt. Hat csapat van a veszélyes zónában, melyek közül kettő­nek nagyobb esélyei vannak a bennmaradáshoz, mint a másik négynek. A névrokonokról van szó, a niši és a belgrádi Rad­­nickiról Az előbbinek 18, a másodiknak 17 pontja van. A másik négy csapat a Spartacus, a Budućnost, a prištinai Rad­nicki és a Banat a 22. forduló­ban 16 pontot gyűjtött össze, és csak a pontkülönbség ala­kítja ki a köztük levő sor­rendet. Véleményünk szerint 21 pont elég a bentmaradáshoz. A nišiek szereznek 21 pontot, bár négy erős ellenfelük van, otthon a kra­gujevaci Radnicki és a Dinamo vidéken a Karlovi és az Október 14. A belgrádi Radnicki saját szo­rítójában a Dinamóval és a Bá­nattal mérkőzik, Svetozarevón és Titogradban vendégszerepel. Négy pontra biztosan számít, s az elég kell, hogy legyen a bent maradáshoz. Ezzel már ki is ejtettük a pil­lanatnyilag utolsó négy csapatot? De nézzük, milyen meccseik vannak még hátra, s mit érhet­nek el ezeken a meccseken. A Spartacus Szabadkán az október 14-gyel és a Kablovival vív meg, Pancsovára és Zrenjaninba­­ uta­zik. Mind a négy meccs nagyon nehéz les­z a szabadkaiak szá­mára, s nehezen hihető, hogy ezeken három-négy pontnál töb­bet szereznek. A titogradi Buducnost hason­lóan nehéz helyzetben van, mert csak a hazai szorítóban számít­hat a pontokra a Banat és a belgrádi Radnicki ellen, míg Pu­lán és Banjalukán semmi esélye sincs. Tehát 20 pontot szerezhet, és ez nem elég. A prištinai Radnicki otthon a Slavija és a kragujevaci Rad­nicki ellen mérkőzik,­ Belgrádban a Crvena Zvezdával, és Kruševa­­con vendégszerepel. Szinte sem­mi esélye sincs a bentmaradásra. A jelenlegi utolsó helyen levő Banat még reménykedik, elméle­ti esélye van a bentmaradáshoz. A hazai szorítóban a Kablovi és a Spartacus ellen mérkőzik. Ti­togradban és a belgrádi otthoná­ban vendégszerepel. A négy meccsből négy pontot szerezhet a Banat. Az ötödiket a verseny­­bizottságtól várja, mert megóvta Bojanovic fellépési jogát a priš­­tinai Radnickiban. Ha megnyeri az óvást, összegyűjthet 21 pon­tot. De ezek csak papíron történő számítgatások. A hátrelevő négy forduló hozhat még olyan várat­lan fordulatokat, nem várt ese­ményeket, melyek megváltoztat­­hatják a jelenlegi helyzetet. Győzelem után zseninek tartanak ellenkező esetben közönséges halandónak Bobby Fischert egyszer megkérdezték, zseninek tartja-e magát. Válasza így hang­zott: „Mit jelent az, hogy zseni? Ez csak egy egyszerű szó. Én eddig azt tapasztaltam, ha sorra aratom győzelmeimet, akkor zse­ninek tartanak. Ellenkező esetben közön­séges halandónak. Mivel én ezzel tisztá­ban vagyok, egész lényemmel valóban a győzelem elérésére török, és a kompromisz­­szumoknak­ megátalkodott ellensége va­gyok. Kerülöm a döntetlent, és a puszta ki­rályokig játszom a partikat, mert csak úgy tudom megnyugtatni magamat affelől, hogy tényleg mindent megtettem a nagy célért. Rosszakaróim■ azt állítják rólam, hogy el­lenfeleim énjét igyekszem összezúzni. Ez nem igaz. Az azonban igen, hogy egy ki­csit szadista módján élvezem azt, meny­nyire félnek tőlem, illetve azon tulajdon­ságomtól, hogy velem nem lehet egyez­kedni.” Bobby tisztában van azzal is, hogy a ha­talmas népszerűség ártalmas lehet az al­kotómunkára. Valószínűleg ezért nem haj­landó nap nap után nyilatkozni, mert sze­rinte az fölösleges időfecsérlés, az ember azalatt a sakk területén sokat tehet. A fényképészeket sem szívleli, mert azok jó amerikai szokás szerint, még a liftben sem hagyják békén. Buenos Airesban amikor az egyik fotós elbújt szobájában bizony pó­rul járt, k­i akarta kapni kezéből a fény­képezőgépet, s amikor nem sikerült, két­szer a fotós lábába rúgott. Néhány nappal később Fischer odajött hozzám, és ezt mondta: Sajnálom az esetet, nem lett vol­na szabad megütnöm, mert az embereket egyáltalán nem szabad megütni. Tudom, mert sokat voltam, vele, hogy valóban szuperérzékeny. Szerinte, ha a sakkterem legutolsó sorában hárman ösz­­szesúgnak, ő még azt is meghallja. És ha a suttogás tovább tart, az egyenesen zajjá, zsivajjá erősödik benne, és nem képes töb­bé koncentrálni. Ezért tiltakozik állandó­an a tévékamerák jelenléte ellen is, mert annak monoton zúgása, tényleg zavarja. Megnősül-e valaha is? Sokan azt mondják, hogy Fischer nő­gyűlölő. Nem igaz. A Play­boy című ame­rikai szexlapot bizony szívesen forgatja. És nemegyszer láttam már azt is, hogy miként fordul meg az utcán egy-egy szép nő után. Jelenlegi aszketizmusa azonban abból ered, hogy szerinte a nagy cél eléré­sében — a világbajnoki címről van szó — akadályoznák a mellékes dolgok. Vancou­verben, miután 6:0 arányban verte Tajma­­novot, megjelent a záróbanketten. Látha­tóan örült az eredménynek, és a jól vég­zett munka után beszédessé is vált. Ön­kritikája egészen nagyfokú volt, mert ar­ra a kérdésre, hogy a 6:0-ás eredményt reálisnak tartja-e, azt válaszolta, hogy a játszmák alapján Tajmanov legalább 3 pontot szerezhetett volna. Arról azonban én nem tehetek — mondta —, hogy Mark sok goromba hibát követett el. — Beszéljünk másról — ajánlotta az egyik jelenlevő — például arról, mikor fog megnősülni? Bobby nem tért ki a vá­lasz elől. — Ha megnyerem a világbajnokságot, feltétlenül megnősülök, mert ez az élet természetes rendje. Vancouverben arról is nyilatkozott, hogy a jelenlegi világbajnoki sakkrendszer nem készteti kreatív munkára a világbajnokot. Egyszerűen arról van szó, mondta, hogy a világbajnok jelenleg ül a babérjain, és alig-alig játszik. Ha az enyém lesz a ti­tulus, amiben egyáltalán nem kételkedek, akkor évente legalább két-három páros mérkőzést játszom. Természetesen, ha lesz, aki előteremti az általam megszabott ho­noráriumot. Lassan a sztori végéhez érünk, össze­gezni is kellene. Én a magam részéről biztosra veszem, hogy Fischer hamarosan világbajnok lesz. Sikereinek titka, amint azt már előzőleg is elmondtam, különleges tehetségében, a sakk fanatikus szereteté­­ben és páratlan szorgalmában keresendő. Petroszján nyilatkozta róla, hogy a siegeni olimpián többet töltött a tábla mellett, mint a szovjet válogatott együttvéve. Szpasszkij minősítése szerint Fischer stílu­sa klasszikus és kristálytiszta. Korcsnoj úgy véli, hogy technikailag elsőrendű, és a legnehezebb, a legmélyebb pozíciókat is gyorsan egyszerű tervekre tudja bontani. S azt hiszem, a fentiek fontosabbak a lég­ből kapott történeteknél is, melyek közül, hadd idézzünk kettőt. Az első szerint Fi­­schertől megkérdezték, mi a véleménye Vasco de Gammáról, és a válasza ez volt: Melyik csapatban játszik? A másik, ame­lyet én egyből megcáfolhatok, az a szájába adott mondás, mely szerint a Fischer— Szpasszkij páros mérkőzés eredménye 13:0 lesz a javára. A nagy igazság az, hogy Fischer a leg­eredetibb, a legmagányosabb, a legfügget­lenebb és a legnagyobb tudású sakk-ko­ponyája ma a világnak. S hogy különc? Az is biztos, de melyikünk nem az, ha nem is olyan kifejezett, mértékben, mint ő. (Folytatjuk) Robert Fischer, a nagy magányos (Hr.) írta: Larry Evans SPORTVILÁG II levelezési sor SOHA. NEM tapasztalt érdek­lődés nyilvánult meg napjaink­ban a sakkozás művészete iránt, öregapák és unokák, szakértők és laikusok, újságolvasók és új­ságot nem olvasók állandó témá­ja lett a közönség eddigi mosto­hagyermeke, a 64 mezőn folyó játék, tudomány és művészet. Most nem azokhoz kívánok szól­ni, akik a tájékoztatás fogyaté­kosságai folytán mindenkinél mindent jobban tudnak, sem azokról, akik fölösleges pénzü­ket a fogadásoknál hasznosab­ban felhasználni nem tudják. Ezek érdeklődése csak tiszavirág életű, s csak addig tart, amed­dig az ,,divat”. De azokhoz, akik­ben már régen élt, vagy most lobbant fel az igazi érdeklődés a sakkozás iránt, amely tovább tart a Szpasszkij—Fischer páros mérkőzésnél. Tudom, mert ritkán tartott szimultánjaimon tapasztaltam is, hogy milyen sokan szeretnének mélyebb ismeretekre szert ten­ni a sakkelméletből, játékerejük fejlesztéséhez, a gyakorlatszer­zéshez minden alkalmat felhasz­nálni. Városon és falun egy­aránt. Városainkban — tisztelet a ki­vételnek — a sakkozók a sport­­vezetés mindenkori mellőzö­ttjei (helyiséghiány, a támogatás hiá­nya stb.­. Legtöbb helyen m­int rátermett szervező, szakvezető sem. Falvainkban­ inkább a jó szervezők hiánya gátolja a fej­lődést. Sokan egyéb okokból ki­folyólag nem vesznek részt ver­senyeken: munkahelyi körülmé­nyeik nem engedik meg, vagy a szervezés fogyatékosságai miatt nem hajlandók feláldozni hétvégi pihenőjüket. Ezek rés­zér­e szeretném kifej­teni, hogy mind az objektív, mind a szubjektív természetű akadályok ellenére is van lehető­ségük rá hogy sakkozzanak, sőt, versenyezzenek. Ez a lehető­ség pedig a távsakkozásban, kö­zelebbről ennek legelterjedtebb formájában, a levelezési sakko­zásban rejlik. Sakkozni és ver­senyezni nemcsak tábla mellett lehet! A levelezési sakkozás lényege, hogy a játékosok egymással lé­péseiket levélváltás útján (leg­inkább erre a célra nyomtatott sakklevelezési lapon vagy közön­séges postai levelezőlapon, eset­leg levélben) algebrai vagy számjelzés segítségével köztik. A partnereket nem a sakktábla, hanem gyakran több száz vagy több ezer kilométer választja el egymástól. A levelezési ver­senyeken a gondolkodási időt nem órákban és percekben, ha nem napokban számítják. Általá­ban minden 10 lépésre 30 nap a gondolkodási idő, amelybe a pos­tai szállítás ideje nem számít be­le. A játszmák egy, esetleg két évig is eltarthatnak. A lépés el­küldésekor az ellenfélnek válto­zatokat, lépéssorozatokat lehet megajánlani. Például egy olim­piai játszmámban az NDK-v dli el­lenfelem az első húzás megtétele­kor 15 lépést ajánlott előre, amit a szükséges megfontolás után el is elfogadtam. Van egy lenyűgö­zőbb példa: egy amerikai levele­zési sakkozó 22 lépéses mattot je­lentett be partnerének a gyalog, végjátékban! A gondolkodási idő túllépése a levelezési sakkban is játszmavesztéssel jár. A levelezési sakk előnye az, hogy versenyzési (vagy barátsá­gos) alkalmat nyújt a legeldugot­tbb helyen élő ember számára is. Akár egy távoli világítóto­rony őre is különösebb nehézség nélkül részt vehet levelezési ver­senyen. A levelezési játék szin­te kimeríthetetlen lehetőségeket nyújthat játszmák elemzésére, haladások vizsgálatára, röviden a játékerő és tudás fejlesztésé­re. Az elméleti ismeretek bőví­tése és a játékerő fejlesztése céljából minden sakkozónak ajánlatos volna pályája során valamilyen levelezési verseny­ben bekapcsolódni. Az észt Paul Kérész nemzetközi nagymester, minden idők egyik legnagyobb sakkozója, sokszor hangsúlyoz­ta, hogy milyen nagy mérték­ben segítette elő játékerejének fejlődését, ifjú korában a leve­lezési sakk. Az eddig élt ma­gyar sakkozók legnagyobbja, Maróczy Gáza nemzetközi nagy­mester, az IPO0-as évek világbaj­­nok-jelöl-je is foglalkozott leve­­lezési sakkal. Hátránya az, aki levelezési mérkőzést kezd, annak szán­ira­­ni­a kell egy pár hónapos játék­idővel. Be. M. ‘ O­lga örül, hogy él... AZ ELMÚLT kedden Sza­rajevóban a Skendorija szín­pompás csarnokában a lelá­tók néhány ezer főnyi kö­zönsége kíváncsian várta az öt ország válogatottjainak Zászlódíszes bevonulását, be­mutatkozását, hogy kezdetét vegye a hagyományos ko­sárlabda Balkán-bajnokság. Mindenki tekintete a bejá­ratra szegeződött, s fel is zúgott hirtelenében a ferge­teges taps, pedig még egyet­len csapat sem volt a látha­táron. A lelkes üdvözlés ez­úttal egyetlen kosarazónő­nek, Djokovic Olgának szólt, aki váratlanul megjelent eb­ben a népes arénában, leg­jobb barátnője, klubtársa Tatšan Slavenka kíséreté­ben. Szerényen mosolyogva integetett hű szurkolói felé, viszonozva a lelkes üdvöz­lést, míg a szervezők siettek neki külön ülőhelyet adni. Több mint 40 napja nem lát­ták körükben, jobban mond­va a palánkok között ezt a nyúlánk, szőke lányt, a sza­rajevói Zeljezničat, a tavalyi országos bajnok oszlopos tag­ját. Csaknem két éve ő tölti be a jugoszláv női válogatott kapitányának tisztségét is. Eddig 146 ízben védte hazánk színeit a címeres mezben. Ragyogó pályafutása azon­ban nemrég kis híján tragé­diával zárult. Autószerencsét­lenség érte, s a puszta vé­letlennek köszönhető, hogy élve látjuk közöttünk. Régi ismerősünk lévén szívesen elbeszélgetett velünk. — Az eset június 14-én éj­szaka történt — emlékezik vissza a történtekre Olga. — Trentlétén tartották az álta­lános- és középiskolás diákok kis olimpiájának kosárlabda­döntőjét, s a szervezők meg­kértek, hogy én adjam át az érmeket a győztes csapa­toknak. Szívesen eleget is tettem a kérésnek, s minden a legnagyobb rendben folyt le. A baj a visszatérés alkal­mával történt . . . — Későn este indultunk vissza Szarajevóba, öten egy ,,harcsaképű” Citroennel. A fáradtság mindannyiunkon kifogott útközben, elalud­tunk, de sajnos a sofőr is. Állítólag már Szarajevó kö­zelében voltunk, amikor au­tónk irányt változtatva ne­kirohant egy betonoszlop­nak. Az álomból egyenesen az eszméletlenségbe zuhantam, s másnap reggel a kórház sokkszobájában tértem úgy­­ahogy magamhoz,­­ötünk kö­zül én jártam a legrosszab­bul. A kocsi egyébként a fel­ismerhet­etlenségig összeron­­csolódott. Agyrázkódással, nagyon sú­lyos fej, láb és más sérülé­sekkel, zúzódásokkal nyomta Olga teljes három hétig a kórházi ágyat, jobb szemét is alig tudták megmenteni. Később háztárolásra irtatták. Kitűnő erőnléte, egészsége folytán rendk­ívül gyorsan gyógyult, talpraállt éppen ez alkalommal, s most habár enyhe fejfájása van és szé­dül is, nem tudott ellenállni a kosárlabda csábításának, s kiballagott erre a tornára.­­ Azt még az orvosok sem merik megjósolni, hogy ker­gethetem-e valaha ismét­­ a labdát, különösképpen pedig azt nem, hogy részt vehe­tek-e esetleg majd október­ben a bulgáriai EB-n. Higy­­gyék el, egy­előre nagyon, de nagyon örülök inkább annak, hogy mindezek után élek, mozgok, járok-kelek, látok, s ismét emberek, jó barátok között vanitok. — Új­vidéki barátnőimnek, játékos társaimnak, Gaál Irénnek, végez Málcsinak, Stašić Stankának pedig üze­nem, hogy továbbra is szor­galmasan játszanak, készül­jenek a bajnokságra, s ha minden jól megy, egyszer majd ismét együtt leszünk! Ebben a reményben bú­csúztunk el mi is nit*y a rokonszenves, izig-vérig sportolótól, s mi sem termé­szetesebb, mielőbbi teljes 'cl m­/óoyulónt kívántunk, noszl. (Va’t mán lá+ni szeretnénk a címeres membr~, . . . ALBRECHT J. Szeretnénk, ha O­lga a közeljö­vőben ismét így futna a pá­lyán ! A Bečej az élen Szombaton és vasárnap tartot­ták meg Zentán a vajdasági ifjú­sági vízilabda-liga első négy for­­­duló­ját, amelyen részt vett a­­ szabadkai Spartacus, a kulai Sloboda, a Bečej, a pahcovai ISP, a kikindai ZAK és a Zenta csapata. Három mérkőzést a fe­hértemplomi Jezero is lejátszott, de a Spartacus elleni találkozó harmadik negyedében kínos in­cidens után elhagyta a versenyt. A versenybizottság megsemmi­sítette az ellenük elért eredmé­nyeket, a Jezero játékjogát pe­dig felfüggesztette. Eredmények: ISP—Sloboda 7:4, Zenta—Bečej 4:6, Spartacus— Sloboda 19:1, ZAK:—opar iiacus 1:16, Spartacus—Zenta 8:1, Be­­čei—ZAK 10:2, ZAK—ISP 4:8, Bečej—ISP 7:6, Zenta—ISP 4:2, Bečej—Sloboda 22:2, Zenta— ZAK 5:5. A táblázat: 1. BeCeJ 4 4 0 0 45:14 8 2. Spartacus ’ 3 0 0 43:3 6 3. ISP 1 2 0 0 23:19 4 4. Zenta 4 112 14:21 3 5. ZAK 4 0 1 3 12:39 1 6. Sloboda 3 0 0 3 2:22 0 (b-h) 3. oldal

Next