Magyar Szó, 1972. augusztus (29. évfolyam, 210-224. szám)
1972-08-03 / 212. szám
10. oldal (ltlNKilW!tlllllII!tf!lllltliailI!!lilIIJIIlllll!lllllltllUlUilllNolllltl!IIIIHlinimnmillllllllHNoIIIIlflt(llllllillllilillllllltllitlllimillllllllllllll!ltltltlllHlllillflltllltlll!llllllllltlllllIHimillllllHir Kémek és gyilkosok A titkos rendőrségek és hírszerző szolgálatok szerepe a történelemben (7) Greenhow asszony kitűnő kapcsolatainak köszönhette, hogy elkerülte a bírósági tárgyalást, s a vöröskereszt hajóján adéli Richmondba szállították. Timothy Webster akasztófára kerül Ez idő alatt Timothy Websternek sikerült egyre jobban beférkőznie a déliek soraiba. Virginia államban látszólag a déli szimpatizánsok megszervezésén drogozott, több apró szolgálatot tett a délieknek, s ezzel elnyerte bizalmukat. Egyik ilyen küldetése során véletlenül letartóztatta McPhait, az északiak túlbuzgó ügynöke, és a baltimore-i börtönbe záratta. Pinkerton személyesen „hallgatta, ki”, majd utána a McHenry nevű erődbe „száműzte”. Webster azonban útközben megszökött. Természetesen az őrségnek előzőleg megparancsolták, hogy ne utána, hanem a levegőbe lőjön. Webster azonnal visszatért Baltimore-ba, s néhány napig déli szimpatizánsoknál rejtőzködött. Amikor megérkezett Richmondba a lehető legjobb ajánlásokkal és a hőstetteiről szóló mesékkel, nem volt nehéz bejutnia a legbizalmasabb helyekre is, és a legpontosabb adatokat küldenie Washingtonba a déliek hajóinak mozgásáról. Webster munkájában szorosan együttműködött még három föderális ügvnekkel. Egyik volt a „dadogó Dave”, aki kereskedőként utazgatott Virginiában. A dadogást azonban csak színlelte, akárcsak az etulenszias rohamokat. A másik egy rtrever navnek v©)+, név szerint John Scebl, akit elsősorbban a négerek felszabadításának céla fűzött. Igen ügyesnek bizonyult, csak az a hibája volt, hogy szeretett túlozni, és általában nagyobbra becsülte fel az ellenséges katonai alakulatokat a valóságnál. Jó ideig Carrie Lawton ismert kérmét szolgálta, mint futárja és testőre. A polgárháború második évében Timothy Webster — akkor már ismert „déli partizán” hírnevével— Jude Benjamine-nak, a déliek hadügyminiszterének szolgálatába jutott, aki hoszszabb körútra küldte a déli államokba, mint a hadsereg börbeszerzőjét. Ez lehetővé tette neki, hogy részletesen tanulmányozza az állapotokat a Dél legfontosabb ipari központjaiban, hogy felmérje kapacitásaikat és a hadsereg megrendeléseit, s hogy minderről tájékoztassa Washingtont. Az északi főparancsnokság annyira el volt ragadtatva jelentéseitől, hogy azt javasolta Pinkertonnak, jutalmazza meg Webstert egy hónap szabadsággal, annál is inkább, mert a reuma kikezdte vasegészségét. McClellan hadjáraténak kezdete előtt a jelentések Webstertől egyszerre megszűntek érkezni. Pinkerton ekkor súlyos hibát követett el, ami Webstert az akasztófára juttatta. Két ügynökét délre küldte, hogy nézzenek utána, mi történt vele. Webster reumatikus fájdalmaktól gyötörve mozdulatlanul feküdt betegágyában. Amikor a két ügynök meglátogatta a szállodában, ahol lakott, éktelen dühbe gurult, mert jól tudta, hogy Winder tábornok ügynökeinek ez aligha kerülte el a figyelmét. Nemsokára le is tartóztatták a két északi ügynököt, s ezek, hoggy mentsék bőrüket, Webster ellen vallottak, úgyhogy ők lettek a Timothy Webster ellen emelt vád koronatanúi. A bíróság kötél általi halálra ítélte Webstert. Lincoln a kormányt 5' összehívó-akoov megtárgyalták, mit tehetnének Webber kiszabadítására. Tudtára adták a déli kormánynak, hogy Webster kivégzése esetén megtorló intézkedéshez folyamodnak. A civil^»%ála fegyelmeztető«, azonban teljesen hiábavaló volt a déliekre. Az álfényképész és Belle ebben az időben indította McLebon offenzíváját, de ez kudarccal végződött, s a főparancsnoki tisztségre Bumnside tábornok került. Pinkerton is lemondott, és a katonai kémszolgálat élére új személyiség kerül: C. Baker, egy tipikus jenki üzletember, aki előbb mindig megmutatja áruját, s csak azután hajlandó tárgyalni az áráról. Ez a Baker Scott tábornok szolgálatában szerzett hírnevet, akinek bizalmas jelentéseket küldött Délről, ahol északról szökött fényképésznek adta ki magát. Sikerült közelébe férkőznie sok tisztnek, s üres kamerával lefényképezte őket. Abban az idő be» divatban volt a fényképezés, s Baker közben gyűjtögette ez értékes információkat. A fényképezésről fogalma sem volt, « ez majdnem életébe került. Miután kliensei ? nagy szorgalommal készített fényképelet sohasem kenték m«e. elvanússá vált, s letarta-f-tték. Sikerült megszöknie a börtönből, és a frontra í«tp.q, fle Itt meg fr-l'hitni egy é«z'V. őrség Volvótnak áldozott lett Meg-tRa meffát az nr^enn^-t. és ro’tt he',:eng. Ivet — saját i'"ré~á’,e — 4eotf táb«”n ni- p\ő v„-/».tféljel—t természetesen régi feieeré-kent Üdvözölte. S nn»TV m«telégn-téssel belige^ta meg a déli ha',~"rpfrrrl «szerzett adet-h amidveket Bakai- fm-tii^ilViK amlék erőtei»ét- a leganróbb részletekig reprodukálni tudott. A déllal-agvlt- l—yicrviArt-t-S 1- “ . itt volt fZerla Hnt’tl egy V|rea,U ál- I n—1 -- aelnns lánam. Amijrer a f?ldöi él|4 asenntnV alfnglett-1- vé-n—• ttrol néhnriV ket/mn mag— — n_ hálta i-a-Tal háritha az északiabéc*-_ talá*. f?daganyja alavazta azt, mára az agvil- trafmna durván félaalítirta, g megméháit halt a tolni a házba. Ott aztán Bállá Bard nisztolyt ragadott, s rálőtt a betolekadt katonára, úgyhogy csakhamar belehalt sebeibe. A katonai hatóságok vizsgálatot indítottak, s megállapították, hogy a katona megszegte a lakás sérthetetlenségét, hogy Belle a gyilkosságot önvédelemből követte el, s felszabadították a vád alól. (Folytatjuk) Csépe Imre: FORDUL A SZÉL (47) XVIII. Џ Rudiék sosem tudták meg, hogy kik voltak, akik megszúrkálták őket. A vallomásokból csak annyi derült ki, hogy az egyik lány roppant erejű lehetett, mert úgy verte mindkettőjüket a földhöz, mint kutya szokta a patkányokat. A másik pedig csak öltögette őket. Szégyen ide, szégyen oda, de ilyen ritka erejű lányt még a cirkuszban sem láttak ... Csak azért kötöttek beléjük, mert ahogy összetalálkoztak Rudi barátja meg találta lökni a kisebbiket. Éjszaka volt, az arcukat nem látták, de a fogásukról fölismernék őket, ha valahol kezet szoríthatnának velük ... Mindkettőjüknek kendővel volt bekötve a feje, és papucsban voltak. Alighanem szekicsi szolgálók lehettek, mert azok között vannak ilyen tenyeres-talpas teremtések, és azok szoktak még ünnepnapokon is papucsban járni. Rudiékat csúfolja az egész falu, sőt még a gimnáziumban sem volt maradásuk a diáktársaik előtt, amikor a hír fölvergődött Szabadkára. Rudi barátja, egy vidéki fiú, aki itt akarta tölteni a vakációt, hallani sem akart róla, hogy még egyszer eljöjjön Kishegyesre. Azt mondja: ha ott a lányok ilyenek, akkor milyenek lehetnek a legények ... — Rudi is diákmisztollyal járkál azóta még a templomba is, gyalogjárónak meg a járda szélét választotta, nehogy valakit meg találjon lökni. Azóta nagyon csendes, összehúzza magát, mint a lapos zacskó, még Ilonkával sem társalog, szervenli előtte magát... — Mondtam én neked ugye, hogy Volt velük elbánni — mondja Ignác ,т«туг.».р*к. "4 mindezt elmesélte fatulyázás közben. Kilenc órakor már úgy befűtöttek a mennyei kemencében, hogy az öreg Csökinek a mellényzsebében meggyulladt a gyufa: oda volt levetve a mellény a forgó végére, ahol ugaroltak, s mire visszaértek az ekékkel, már csak a pernyéjét találták. Fülöp ebben a roppant hőségben kifogatta a lovakat, beköttette velük a hűvösre, az istállóba, az embereket pedig kiküldte fatuiyázni a pokolian forró kukoricás közé. — Csak nehogy elmond valakinek, hogy mink voltunk azok a szekicsi szolgálók — hasalt le Ignác a cirok hűvösébe, hogy elszívjon egy cigarettát és valamicskét lehűtse magát a rekikenő hőségben. — Ne félj, tudok én titkot tartani — hemperedett le Jancsi is Ignáccal szemben a cirok mellé. — Csak mindenki úgy tudna, mint én. A két öreg, Ignác nevelőapja és Misa bácsi, elmaradtak a legényeiktől, és amikor utolérték őket, a roppant izzadságtól nem látták, hogy azok ott hasalnak a cirok tövében cigarettázva. Elhúztak mellettük, mint az agyonfárasztott kutyák a nyulak mellett. A rájuk hulló hím- és üszögportól olyanok voltak az emberek, mint a küldött ördögök. — Halló, héj! — szólt utánuk Ignác. — Ide il egy kicsit a hűvösbe... A két öreg, mint akik a hangra megijedtek, hirtelen hátrakapták a fejüket, szétnéztek maguk körül, majd meglátva a két legényt, a fattyakat ledobták nyalábjukból, rávetették a sarlóikat, és ők is odatouporodtak a cirok hűvösébe. Fölöttük zöld lánggal lobogott a délibáb, és a roppant forróságban a kukoricák levelei szemlátomást sodródtak össze. — Hát ilyen forróság még nem volt az idén — mondja Ignác nevelője —, szinte süt még a kukorica köze is. — Bizony nem — hagyja helyben Misa bácsi, és kilógó inge elejében megtörülközik az izzadságtól, majd ők is rágyújtanak az újságpapírba tekert cigarettákra, és odahasalnak a cirok tövébe. — Tudná csak Fülöp, hogy hűsölünik itten, rögtön itt volna ... • — No még csak az hiányzik — mondja Ignác —, elvágom a nyakát a sarlóval, oszt szétszórom a hangyák között, az anyja istenit az ilyen gazdának!... Hát mit gondolnak kendtek? Van ebben egyáltalán emberi érzés. Ilyen rettenetes forróságban ideküldeni az embereket a kemencébe! Ez valóban nyársra húzott bennünket és forgat a tűz fölött. Úgy nézünk ki, akárcsak a parázs közé esett szalonna, mikor a nyárs hegyéről leesik. Kifogatta velünk a lovakat az ekéből, hűsre köttette őket, minket meg beküldött a kukoricásba, ahol se levegő, se szellő nincsen. Csoda, hogy még nem gyulladtak meg a kazlak a borzasztó hőségtől... — Hát bizony, így van ez — integet fejével szomorúan Misa bácsi. — Nincs ennél tíz percnyi megállás se télen, se nyáron. Mindig talál az ember részére valami munkát, ha esik, ha fúj. Különben meg nem kell néktek mondani, bőrötökön érezhetitek a Bieber igáját ... — Micsoda anya szüli az ilyen vadállatot — kelt föl fektéből mérgesen Ignác és fölült a cirok mellett. — Hogy mért nem is nyisszantotta el a nyakát az anyja, amikor kiesett belőle... Ignácban robbanásig hevült a méreg a két öregember láttán, akik úgy tűntek föl előtte, mint vércse üldözte galambok, amelyek ide estek a cirok mellé, és ijedt szemekkel nézelődtek maguk körül mellpattanásig feszült pihegés közben. A nevelője már hatvanhét éves, száraz kis öregember, lógó bajusszal, bozontos őszes szemöldökkel, mélyre esett zöldessárga szemekkel valóban úgy fest, mint a sorsa elől futó üldözött vad, aki születésétől a haláláig kaputól kapuig rúgdosott rongylabdája a sorsnak. Mit is adott neki az élet? Ezeket a lelógó nagy, otromba, elkorcsult kezeket, lábakat, melyek megcsúfolják a teremtést, mert olyanok a kéregtől, repedéstől, piszoktól, mint valami vadállat mancsai. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1972. alig. 3. Amerikai tragédia Theodore Dreiser regénye Hosszas tanácskozás után hoztak döntést a2 esküdtek. Forster Lund, az esküdttanács elnöke négy kalapácsütéssel jelezte, hogy döntöttek. A tárgyalóteremben mozgolódás támadt. Az emberek egymást kérdezgették, vajon milyen döntést hoztak. A bíró nem volt a teremben és többen a keresésére indultak. Értesítették az újságírókat is. Az örök bilincset tettek Clyde kezére. Percek múltán a bűnper minden szereplője a helyén volt. Az újságírók és a fotóriporterek becsődültek a terembe. Az altiszt ünnepélyes mozdulattal nyitott ajtót, és a tárgyalóterembe bevonult a tizenkét esküdt. — Esküdt urak — kérdezte a bíró —, meghozták-e döntésüket? Ha igen, halljuk? — Együttes véleményünk — mondta vontatottan Lund —, hogy a vádlott bűnös és tettét előre megfontolt szándékkal követte el. Clyde megkövült, de ügyvédei biztatására gondolt, hogy fellebbeznek az ítélet ellen, hogy mindennek nincs vége. — Nem lehet, hogy halálba küldjék! — nyugtatta magát Clyde. Heves szócsata kezdődött az ügyvédek és a bíró között. Balknap és Jephson haladékot kért, nyolc napot az ítélet kihirdetéséig. A bíró felszólította őket, hogy indokolják meg előterjesztésüket. " Ha igazolni tudják, hogy a tárgyalás a perrendtartás sértésével történt, úgy hajlandó vagyok az ítélet kihirdetését elhalasztani, ellenkező esetben az ítéletet hétfőn kihirdetem. Az ügyvédek immár az idővel harcoltak, azért harcoltak, hogy megállítsák a halálos ítélet végrehajtását.