Magyar Szó, 1972. október (29. évfolyam, 286-301. szám)

1972-10-26 / 296. szám

10. oldal ★ VAJDASÁG * VAJDASÁG ★ VAJDASÁG * VAJDASÁG + VAJDASÁG * VAJDASÁG * Kikinda: Anyagi nehézségek a tanügyben A törvényes előírások káros vetülete Az utóbbi hónapokban egyre több szó esik a kikin­­dai oktatásügyi intézmények nehéz anyagi helyzetéről. A probléma súlyosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a község legfelelősebb szervezetei is napirendre tűzték e kérdést. A községi képviselő-testület kereteiben működő tanügyi és kulturális tanács és maga a képviselő-testület is meg­vitatta az idevágó kérdése­­ket. Vitomir TOLICKI, a Köz­ségi Iskolafenntartó Közös­ség titkára a képviselő-tes­tület legutóbbi ülésére előké­szített beszámolójában töb­bek között a következőkről tájékoztatta a tanácstagokat: A személyi jövedelem, a munkaviszonyból eredő jö­vedelem, valamint a forgal­mi adó utáni jövedelem után kiválasztandó járulék záro­lása külön folyószámlán ked­vezőtlenül hat a tanügyi in­tézményekre. A Társadalmi Könyvviteli Szolgálat kikin­­dai fiókja értesítette a Köz­ségi Iskolafenntartó Közös­séget, hogy számlája szep­tember 15-étől november 15-éig zárolva lesz, más szó­val ez annyit jelent, hogy a­­tanügyben dolgozók két hó­napig nem kapják meg ren­des személyi jövedelmüket. Azt is kiszámították, a Társadalmi Könyvviteli Szol­gálatban, hogy ebben az év­ben majdnem hatmillió di­nárt kell visszafizetni a gaz­daságnak abból a pénzből, amely a tanügy számlájára folyt be! A Községközi Isko­lafenntartó Közösségben hangoztatják, hogy ez a „többlet” 5,7 millió dinár nem a dinamikus gazdasági fejlődés által valósult meg, hanem azért, mert az idén 4,7 százalékkal növelték a személyi jövedelemből eredő járulékot az oktatás pénze­lésére. . A kikindai tanügyi intéz­mények anyagi nehézségére még a következők is kihat­nak: a község iskoláiban csökkentették a tagozatok tanulóinak létszámát, s ez­zel párhuzamosan az idén több osztály van, ezenkívül a község iskoláiban több mint 500 vidéki diák tanul. A képviselő-testület elfo­gadta a­­tanügyi és kulturá­lis tanács javaslatát, amely szerint a tanügyi és kulturá­lis intézményeket mentesí­tik azon kötelezettség alól, hogy az év végéig a fent említett 5,7 millió dinárt kü­lön folyószámlán zárolják. Így némileg javítani kíván­nak az oktatás nehéz anyagi helyzetén. Nyilvánvaló az is, hogy ez csak részleges megoldás, ezért Kikindán az a véle­mény alakult ki, hogy eze­ket a nehézségeket tartomá­nyi szinten kell megvitatni, s tartományi törvénnyel, vagy határozattal rendezni a helyzetet. Erre egyrészt azért van szükség, mivel a községi költségvetésből az eddiginél többet nem tud­nak folyósítani a tanügynek, másrészt viszont azért, mert ez nemcsak kikindai, ha­nem vajdasági probléma is. . A kilátások szerint az idén egy hónapban sem marad­nak fizetés nélkül a tanügyi dolgozók, de ki tudja, hogy mi lesz jövőre, ha sürgősen nem intézkednek a maga­sabb társadalmi-politikai kö­zösségek. P. P. Zombor város felszabadulási ünnepének tiszteletére korszerű óvodát és bölcsődét adtak át a Szerencse lakónegyedben. A zombori Neimar vállalat építette, a szükséges pénzt pedig a községi gyermekvédő alap teremtette elő. Vajdasági körúton a kecskeméti vonósnégyes A kanizsai művelődési kö­zösség meghívására három­napos vajdasági vendégszerep­lésre érkezett a kecskeméti vonósnégyes. A zenekar tag­jai 27-én Topolyán, 28-án Be­csén és 29-én Kanizsán ven­dégszerepelnek. A hangver­senyek este fél 8-kor kezdőd­nek. Műsoron Haydn, Mozart, Mendelssohn, Boccherini, Beethoven és Weiner művei szerepelnek. V. K. M. Meddig bírja még Mihály bácsi? Balogh Mihály, 64 eszten­dős szilágyi földműves, 12 hold földön gazdálkodik. Hosszú évekig végzett tár­sadalmi munkát a Népfront keretében. Két évig volt a falu elnöke. Fiatal korában tudása legjavát adta, mint termelő és mint társadalmi munkás. Becsületesen végez­te a dolgát. Gürcölt, küzdött magasabb hozamért, a szebb emberibb jövőért. Eljárt fe­lette az idő, mint sok sors­társa felett, és most úgy ér­zi, hogy a társadalom nem adja vissza neki azt, amit megérdemelne, a társadalmi megbecsülést, a szociális biz­tonságot.­­ Milyen szemmel nézi ma­ga az idős földművesek hely­zetét? — tettük fel a kérdést Balogh Mihálynak. — Szomorúan nézem, mert nem látok semmi biztatót. Magukra maradnak az idős földművesek. A fiatalok, ha szárnyat bontanak, kirepül­nek a családi fészekből. Dol­gozunk, míg erő és egészség van, de lassan az is elfogy. Akkor mi lesz? Ki gondos­kodik majd rólunk? A szö­vetkezet, az egész társadalom, a munkásosztály? A szövetkezetnek elég a maga baja, s nem kell neki a rossz föld. Nekünk kifize­tődő volt a gazdálkodás hosz­­szú éveken keresztül? Jó föl­dön könnyű gazdálkodni. Évekkel ezelőtt összeírták azokat, akik megmunkálásra átadnák földjüket a szövet­kezetnek. Sok földművesnek 25 kilogramm búzát kínáltak egy évre egy hold föld után. Csak néhány ember kapott volna 2—2,5 mázsa búzát. Vé­leményem szerint egy erős szövetkezet megoldhatná fo­kozatosan a problémát. Kinek termeltünk mi? Ki­nek termeltem én évente 400—500 mázsa cukorrépát, vagy 80 mázsa búzát? A tár­sadalomnak! A pénzünket át­ömlesztették máshová. A mun­kások nagy része körünkből származik. Most miért nem segítenek, amikor rá vagyunk szorulva? Nagyon kilátástalannak lá­tom az idős földművesek hely­zetét. A probléma akkor ol­dódik meg, ha az ember meg­hal. Akkor elmondják majd, hogy élt, dolgozott becsülete­sen. De miért élt? Miért dol­gozott? Mit ér ma egy idős földműves élete, ha megnyo­morodott már a munkában? Pedig sokan vagyunk gondo­lom, ez is a legnagyobb baj. Társadalmunk még nem bír­ja el az idős földművesek nyugdíjaztatásának a terhét. — Véleménye szerint mi az oka annak, hogy faluhelyen az emberek nagy többsége, de különösen a földművesek ér­dektelenné váltak a falu problémái iránt? — Nem tudjuk szétválasz­tani a közérdeket a magán­érdektől. Akik csinálják, nem olyan dolgokat csinálnak, amit legtöbben szeretnének. Például a legelőket öntözni kellene. A faluban van biz­tosan 350—400 tehén, van 1200 hold elég jó legelőnk. Idén, mivel volt sok eső, egész évben zöld volt, de ha nincs eső, akkor júliusban ki­ég a fű, a tej hozama a mini­mumra csökken. Mennyit nyerne a falu, ha a 400 te­hén egész évben a maximá­lis mennyiségű tejet adná! Tudom, az öntözőrendszer ki­alakításához pénzre van szük­ség, de fokozatosan meg le­hetne csinálni, mert ez va­lóban közérdek — fejezte be Balogh Mihály. KŐVÁRI Árpád Z. I. Z. : Szintén a város évfordulójának tiszteletére a helyi Prehra­na kereskedelmi vállalat új önkiszolgáló boltot nyitott a Mlaka lakónegyedben. — Ez már a negyedik ilyen léte­sítmény, amit a fennállásunk óta eltelt 21 hónap alatt a vásárlók rendelkezésére bocsátottunk — mondta megnyi­tó beszédében Mija TUCIC, a vállalat igazgatója. A belg­rádi és a Gundulic utca sarkán levő korszerű bolt 350 négyzetméter hasznos területtel rendelkezik, a zombori Dusán Stanickov vállalat és üzlettársai építették. Az össz­költség 1 600 000 dinárra rúg Toljuk meg a buszt, emberek HUSZONHETEN várunk az ivanovói busz végállomásán. Késik, ez érthető is, hiszen zuhog az eső, s az alig há­rom méter széles aszfaltút belevész a környező pocso­lyába. Sofőr legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni a ráhordott vastag sárréteg miatt. Végre feltűnik a kanyar­ban az ormótlan, hosszú tár­sasgépkocsi. Fara kilendül, kis híján nekivágódik a te­lefonoszlopnak. Pedig leg­feljebb hat kilométeres se­bességgel vánszorog. Az emberek fölszisszennek. — Megint ezt a hosszú ko­csit küldték — mondja bosz­­szankodva egy nénike, és magához szorítja minden bi­zonnyal piacra készített, jól megtömött nylonzsákját.­­ Ezt küldték, pedig teg­nap is lecsúszott a Túri ka­nyarban. A busz bemászik a végállo­másra. Jobbra-balra himbá­lózva, mint a pesti csuklós­buszok a kanyarban. Csak­hogy itt most már nincs ka­nyar, az a feneség. Beülünk, méltóságteljesen, már amennyire ezt a csu­romvizes ruhánk megengedi. A vezető sürget, így is ké­sésben vagyunk. S elindu­lunk a bizonytalan, semmi jóval nem kecsegtető uta­zásra. És bekövetkezik az, amitől mindenki retteg. A Turi-féle hajtűkanyarban a busz hátsó kereke lecsúszik az úttest mellett húzódó 35 centis mély árokba, amit az út szélesítése miatt vágtak már jó két nappal ezelőtt. A kocsi féloldalra billen. Az utasok halomra esnek. Kitör a pánik. A vezető káromko­dik, az emberek visítanak, a kalauz egykedvűen von vál­lat. — Toljuk meg, emberek! — mondja. Reménytelen eset, de megkísérelhető. Meg toljuk páran az elszántabbak közül. Nem megy. Az eső sza­kad. A jegykezelő közben meglógott. Állítólag segítsé­gért ment. Persze, a jegy árát nem adta vissza. A 27- ből már csak 11-en vagyunk. Nyolckor indultunk, most már kilenc is elmúlt. Végre feltűnik egy segíteni kész te­herautó. Keserves kínnal ki­vontatja a félrebillent autót. Csuromvizes, de eltökélt, bár megfogyatkozott gár­dánk ismét beül. A vezető indít. Száz lépés után a busz ismét megreked. — A motor — magyarázza a vezető. — Nem tehetek sem­mit. — A falu az oka — mondja a jegykezelő igaz­ságtalanul. — így bevárni az őszt! Ilyen keskeny, kivájt úton. Ide kötéltáncosi ügyes­ség kell . Páran ismét kikászálódunk, a buszból, hazafelé véve az irányt. Megtartva a 2,70 di­náros jegyet — emlékül. Azért mégsem mondanám, hogy a falu az oka. Vagy mégis? Mert a mulasztások ellen senki sem mer, vagy nem akar szót emelni, legalábbis a választók gyűlésén. Hiszen már tavaly is igen gyakran felhangzott a felszó­lítás: — Emberek, toljuk meg a buszt! H. Zs. Mramorakon: Megtartotta évi közgyűlését a kovini községi vadászszövetség A napokban Mramorakon megtartotta évi közgyűlését a kovini községi vadászszö­vetség. A szövetség választ­mányi tagjain és a vadász­egyesületek delegátusain kí­vül többek között jelen volt Ilija COLAK, a kovini köz­ségi képviselő-testület elnö­ke és Tičerić mérnök, köz­ségi erdészeti és vadászati ellenőr is. A közgyűlésen igen heves vitát váltottak ki dr. Sava Mijovic megjegyzései, ame­lyeket távolléte miatt írás­beli formában juttatott el a közgyűléshez. Dr. Mijovic ugyanis azt állította, hogy a vadászszövetség új alapsza­bályának és más szabályza­tainak tervezetei nincsenek összehangolva az alkotmány függelékekkel, és ezért kö­vetelte egyes tételeinek meg­változtatását. A közgyűlés azonban nem vette figye­lembe dr. Mijovic megjegy­zéseit, hanem szavazattöbb­séggel elfogadta az alapsza­bályt és a többi szabályza­tot is. Érdemes megjegyez­ni, hogy a községi vadász­szövetség tevékenységéről szóló jelentéssel kapcsolat­ban a küldöttek viszonylag keveset vitáztak. A közgyűlés végén meg­választották a községi va­dászszövetség tizenegy tagú, új vezetőségét, ezenkívül határozatot hoztak egy öt­tagú bizottság megalakításá­ról, amely gondoskodni fog a község vadászatának fej­lesztéséről. K. K. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1972. okt. 26. Szakembervándorlás / Két év alatt 400 munkás hagyta el a zentai 1ШР—SHEX Fémipari Vállalatot A zentai TAMP—INEX Fémipari Vállalat már évek óta szakemberhiánnyal küzd. A vállalat munkástanácsa tőle­­ telhetően mindent elkövetett ugyan, hogy ezt a súlyos problémát a lehető legki­sebb mértékre csökkentse, de igyekezete nem sok si­kerrel járt. Jelenleg a TAMP-nak 384 munkása van. Ebből 20 ma­gasan szakképzett, 137 szak­képzett, 42 betanított és 122 testi munkás. A tisztviselők közül 7 egyetemi, 8 főiskolai, 44 középiskolai és 4 általá­nos iskolai végzettségű. Ezekből az adatokból ki­tűnik, hogy a dolgozók szak­mai és a tisztviselőik iskolai végzettsége nem kielégítő. Ezért a gyár vezetősége igyekszik javítani az alkal­mazottak szakmai összetéte­lén. A kommuna területén ta­lán nincs is még egy olyan vállalat, amelyben olyan nagymértékű lenne a szak­­munkásvándorlás, mint a TAMP—INEX-ben. 1969-ben és 1970-ben például több mint 400 dolgozó hagyta el a gyárat. Ezeknek zöme kül­földön, főleg Nyugat-Német­­országban helyezkedett el. Helyükbe kevesebb tapasz­talattal és alacsonyabb szak­mai képesítéssel rendelkező munkások kerültek. Ezért elsősorban az új munkások továbbképzésére töreked­tek, hogy az esztergapad mellett vagy az öntödében minél jobban megállhassák a helyüket. A munkások továbbkép­zése azonban most már mind gyümölcsözőbbé válik. Ma ugyan még csak 15 egyetemi és főiskolai vég­zettségű dolgozója van a gyárnak, de számuk hama­rosan 25-re fog emelkedni. A megfelelőbb, a körülte­kintőbb káderpolitika ered­ményeként ugyanis 9 egye­temistának ösztöndíjat fo­lyósítanak. „ Sz­ó Október 30-án Becsén: ülést tart a Tisza menti községek közös halászati bizottsága A Tisza horgászterületté való nyilvánításáról fognak tárgyalni A Tisza menti községek községközi halászati bizottsá­ga hetedik rendes ülését ok­tóber 30-án, illetve hétfőn délelőtt kilencórai kezdettel Becsén, a községi képviselő­testület kistermében tartja. Megvitatásra kerül a Tisza menti sporthorgász-egyesüle­­tek közösségének abbeli ké­relme, hogy a Tiszát nyilvá­nítsák horgászterületté. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy kizárólag a sporthorgá­­­szok használnák, ők gondos- s kodnának a víznek a halasí­­tásáról stb. Ezt azzal indokol­ják, s erre tudományos elem­zések is vannak, hogy az utóbbi években rendkívül megcsappant ebben az alföl­di nagy folyóban a halállo­mány. S ha továbbra is úgy gazdálkodnak vele, mint ed­dig, akkor egy szép napon csak mutatóban találnak ben­ne halat­ ­­­.

Next