Magyar Szó, 1972. december (29. évfolyam, 345-360. szám)
1972-12-22 / 351. szám
4. oldal A gazdaságszilárdító intézkedések tükrében • A gazdaságszilárdító intézkedések tükrében Nem egész tíz nap választ el bennünket az újévtől. Ilyenkor év végén minden munkaszervezetben fölm®rik, hogy milyen is volt az idei gazdasági év, sikerült-e megbirkózni a nehézségekkel vagy sem, melyek azok a feladatok, amelyeket jövőre meg kell valósítani. E problémák mellett a vállalatokat még egy kérdés aggasztja, hogyan és miképpen beillesz- lkedni a január elsején életbelépő gazdaságszilárdító intézkedésekbe. Vajon elegendő forgóeszközt tud-e biztosítani a vállalat? Hogyan tovább a beruházásokkal? Mennyi a kinnlevősége? Be tudja-e hajtani? Hisz a jövőben a fizetések kifizetésében is komoly nehézség lesz. Ezekkel a problémákkal foglalkoznak mostanában a községi képviselő-testületek és a vállalatok kollektívái is. Az alábbiakban megszólaltatjuk a munkaszervezetek szakszervezeti csoportjainak elnökeit, a munkástanácsok képviselőit, hogyan alkalmazkodik a vállalat az új gazdasági megszigorításokhoz; vajon a kollektívák előtt ismeretesek-e a nehézségek? Reméljük, hogy erőfeszítéseink sikerrel jának A szövetségi kormány gazdaságszilárdítási intézkedései kétségkívül a me- zőgazdasági munkaszerve- zeteket érintik a legérzé- kenyebben. A már évek óta kevés forgótőkével, mi nimális felhalmozóképességgel rendelkező birtokok és szövetkezetek január elsejétől kezdve újabb, az eddigieknél is súlyosabb, úgyszólván létkérdéssel találják szemben magukat. A zentai mezőgazdasági kombinátban HEGEDŰS Zoltánnal, a munkástanács elnökével beszélgettünk az elkövetkező időszakban jócskán megnövekedő gazdaságszilárdítási feladatokról. Mivel a kormány a szükséges forgóeszközök tömegét az egész évben lebonyolított bruttó forgalom alapján állapítja meg, mi eléggé nehéz helyzetbe kerülünk. A törvény által meghatározott forgótőként körülbelül 40—50 milliódinárra rúg. Jelenleg viiszont folyószámlánk csaknem 10 millió dináros kötelezettséggel van zárolva. A kombinát önigazgatói szervei már számtalan ülésen tárgyaltak erről a problémáról, és arra a megállapításra jutottak, hogy egyelőre nem kell félreverni a harangot. Kinnlevőségeink ugyanis több millióval meghaladják a zárolási összeget. Ettől eltekintve mi, a számvevőségen előkészítettük az adatokat, hogy ha nem sikerül behajtani követeléseinket, ne érjen bennünket meglepetés, és már újév után benyújthatjuk a Társadalmi Könyvviteli Szolgálatnak a 90 százalékos személyi jövedelemre vonatkozó dokumentációt. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha a több, mint 10 millió dináros kinnlevőségünket minden erőfeszítéseink ellenére sem tudjuk megfizettetni. Adósaink listáján szerepel a cukorgyár, az Élelmiszertartalékok Igazgatósága és az újvidéki Mezőgazdasági Kutatóintézet is. Már tárgyaltunk az említett munkaszervezetekkel, és kivétel nélkül megígérték, hogy december utolsóvagy január első napjaiban kiegyenlítik tartozásukat. Hegedűs elvtárs a továbbiakban elmondta, hogy jelenleg közel 15 millió dinár hiányzik a szükséges forgóeszközök tömegéből, s emiatt lényegesencsökkenni fog az ügyviteli alapba helyezendő pénz mennyisége is. Hozzávetőleges számításaink szerint körülbelül 6,5 millió dináros nyereséggel zárjuk az idei évet. A kormányhatározat szerint ebből az összegből csaknem 4 millió dinárt a forgótőke feltöltéséhez használunk. Háromszázezer dinárt kell folyósítanunk a községi tartalék alapba, a régebbi törvény szerint pedig egymilliót a vállalat tartalékalapjába. A fennmaradt 1,3 millió dinár viszont rendkívül kevés az ügyviteli alapba. Különösen a gépállomány felújítása okoz gondot, mert amennyiben jövőre nem vásárolunk újabb traktorokat és kapcsolható gépeket, lemaradunk a mezőgazdasági termelés technológiai folyamatában, tehát jövőre csökkenni fog a kombinát felhalmozóképessége. Ez pedig újabb problémát okoz. A beszélgetés folyamán azt is megtudtuk, hogy a Jugoszláv Mezőgazdasági Bank csak a cukorrépa, napraforgó és a búza termesztésére ad visszleszámítolási kölcsönt. A forgóeszköz-hiány viszont rákényszeríti a vállalatot, hogy az említett hitelekből átömlesszenek bizonyos összegeket a többi kultúra termesztésének előlegezésére is. Ezzel természetesen csökken a bank által hitelezett kultúrák termesztésére való befektetés. Ebben a kényszerhelyzetben azonban senki sem róhatja fel a kombinát szakembereinek ezt a jóhiszemű, de nem egészen szabályos eljárást. — Az Auróra birtokon a vezetők szóvá tették, hogy a kollektíva elé terjesztik a belső, stabilizációs kölcsön elfogadását. Beszéltek-e ilyen megoldásról vállalati szinten? — Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy egyszer az alkalmazottak egyhavi személyi jövedelmükről lemondta, vagyis kölcsön formájában átengedték a munkaszervezet forgóeszköz-alapjának. Vitathatatlan, hogy ez rendkívül magas öntudatra vall, de tekintettel kell tennünk arra is, hogy munkásaink túlnyomó része családfenntartó, s habár pénzük nem veszik el, biztosítaniuk kell létfenntartásukat. Véleményem szerint azonban belső kölcsön nélkül is sikerül révbe jutsnunk, ha megkapjuk az ígért 2 millió dinár hitelt az újvidéki Gazdasági Bank zentai fiókintézetétől, és sikerül idejében behajtanunk kinnlevőségeinket. Hegedűs Zoltán Behajtani a kintfevllépéset Az adai kommuna legnagyobb munkaszervezetének, a Potisie szerszámgépgyárnak az önigazgatási szervei az új törvény megjelenése óta a gazdaságszilárdítási intézkedésekről számos tanácskozást, megbeszélést tartottak. A január elseje után várható megszigorítások kapcsán részletes, elemzések készültek és a dolgozókkal is ismertették milyen kihatással lesznek az új előírások a gyár további munkájára. — A gazdaság helyzetének megszilárdítását célzó új törvények életbe lépése nem ér bennünket felkészületlenül — mondta SLAJHER Lajos mérnök, a szakszervezeti szövetség gyári alapszervezetének elnöke. A megszilárdítások mindenképpen hozzájárulnak majd a gazdaság helyzetének rendezéséhez, de megállapíthatjuk azt is, hogy az új törvények elsősorban a tulajdonképpen jól gazdálkodó vállalatokat érintik. Mi például lényegesen növeltük össztermelésünket, az áru értékesí-1 lésével sem volt baj, de a megfizettetés nagy gondot okoz számunkra. A kompenzáció is csak részben segíthet rajtunk, mert kintlevőségünk jóval nagyobb a tartozásoknál. Üzletfeleink néhány héttel ezelőtt még mintegy 19 millió dinárral tartoztak, a mi adósságunk viszont alig érte el a 10 millió dinárt. Külön gondot okoz, hogy a 90 napot meghaladó követeléseink értéke körülbelül 10 millió dinár. Olyan nagy válallatoktól sem tudjuk megkapni pénzünket, mint például a nišini, a Jugoszláv Vasút, a belgrádi Minel stb. • A kintlevőségek behajtása terén milyen eredmény várható az év végére? • Szakszolgálataink mindent megtesznek, hogy az eladott áru ellenértékét megkapjuk. Félő azonban, hogy a pénzünk egy része elveszik, mert jó néhány üzletfelünk nem tud fizetni. A számítások szerint az új törvény értelmében az év végén közel egymillió dinártleszünk kénytelenek leírni. Az új gazdasági évet illetően elhatároztuk, hogy az eladott árura üzletfeleinktől előleget kérünk, vagy nagyobb szállítmány esetében követeljük, hogy valamelyik bank vállaljon kezességet a leszállított áru kifizetésére. Ezek, a vevők számára kedvezőtlenebb eladási feltételek viszont a hazai piacon minden bizonnyal megnehezítik termékeink értékesítését. Szem előtt kell tartani azt is, hogy jövőre új, korszerű gépeink beindításával tovább növeljük össztermelésünket, ezért külföldön igyekszünk bővíteni üzleti kapcsolatainkat. A terv szerint az új gazdasági évben össztermelésünk 60— 70 százalékát exportáljuk. Van-e a gyárnak elegendő forgóeszköze? — Ezen a téren különösebb problémáink nincsenek. Az új törvény előírásai alapján nemrég elemzést végeztünk és számításaink szerint a még hiányzó 3—4 millió dinárt sikerült előteremtenünk. Jóval nagyobb gondot okoz azonban számunkra, ha a már említett megfizettetési nehézségek miatt folyószámlánkat zárolják. Az utóbbi hat hónapban erre nem került sor, de el kell ismerni, hogy csak a nagy erőfeszítések árán sikerült leküzdenünk a nehézségeket. A külföldi üzletfelek rendszeresen fizetnek, de a hazai bankok eddig 40—45 napos késéssel utalták át a számunkra érkezett pénzt. Ha elfogadják az új törvényjavaslatot, kedvezőbb helyzetbe kerülünk, mert a bankok kötelesek lesznek a megérkezett pénzt három napon belül átutalni folyószámlánkra. Slajber Lajos mérnök Helyzetünk az agrárpolitika következetességétől függ — Az általános gazdasági és politikai helyzettől serkentve mindinkább élénkül az önigazgatási szervek tevékenysége vállalatunkban is — mondta minapi beszélgetésünkkor Borza Mihály, a csókai húsfeldolgozó gyár igazgató bizottságának tagja, a köztársasági gazdasági tanács munkaügyi bizottságának elnöke. A vállalat több, mint ezer alkalmazottja tisztában van a rájuk háruló feladatok jelentőségével, de hogy mennyire tudunk beilleszkedni az új gazdasági viszonyokba, azaz, hogy jövőre milyen helyzetbe kerül a gyár, az végső soron az agrárpolitika következetességétől függ. Azon fáradozunk, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb utat, tehát, hogy tovább fejlődjünk, versenyképessé váljunk. Reméljük, hogy ha nagy erőfeszítések árán is, de ezt sikerül elérnünk. TISZA VIDÉK Minőségibb árutermeléssel a nehézségek leküzdésére Az építőipari kombinát Kanizsa község egyik legnagyobb munkaszervezete. Kötelékébe tartozik a Potisse Tégla- és Cserépgyár, a Buducnost Építővállalat, a tervező iroda és az ügyrendező szolgálat. A január elsején életbe lépő gazdasági megszigorításokról már több ízben is tárgyalt ez a kollektíva. A nehézségekről és problémákról GUTASI Miklós, a kombinát szakszervezeti csoportjának elnöke tájékoztatott. A munkaszervezetnek legnagyobb problémát kinnlevősége okozza. A háromnegyed évi kimutatások szerint a 90 napot túllépő tartozások négy és fél, ötmillió dinár között mozog, az utóbbi hetekben sajnos még emelkedő irányzatot mutat. Az adós vállalatok többsége át van adva a bíróságnak, majd kétmillió dinárt szeretne a vállalat ily módon az év végéig behajtani. A napokban a szakemberek egy csoportja, akik a jövő évi szerződéseket is kötik, sürgetik a követelések behajtását. Rendszerint az adós vállalatok halasztást kérnek, vagy hosszú lejáratú kölcsön formájában szeretnék visszafizetni a tartozásukat. Ilyen fizetési rendszerrel természetesen nem egyezik a kollektíva, hisz a 90 napot túllépő megfizetetten tartozások a fizetések 12,5 százalékos levonását okozzák, amely a munkaszervezetnél havi 500 000 dináros levonást jelent. A tartozások behajtása a Buducnost részére nehéz, hisz a megrendelők sosem fizetik időben ki a szolgálatot. A vállalatnak raktárkészlete nem okoz nehézséget, a Potisse Tégla és Cserépgyár még az év elején eladja termékének jó részét, a többi részleg pedig nem foglalkozik árutermeléssel. A forgóeszköz biztosításával sem tesz előreláthatólag nehézség, a számítások szerint az egész vállalatnak 11 511 000 dinárra lesz szüksége, s ezt előreláthatólag elő is tudja teremteni. A dolgozókat tájékoztatjuk a fölmerülő nehézségekről és a beruházások alakulásáról. Megegyeztünk, hogy a megszigorított intézkedések ellenére is tovább folytatjuk az új cseréprészleg építését, a pénz 10 része már megvan rá. Azonban a többletkiadás fedezése, amely majd 900 000 dinárt jelent, igen nehéz lesz előteremteni. Jövőre újabb beruházásokat nem tervezünk, habár szükség lenne a téglagyár udvarának kibetonozására. A szakszervezeti csoport legutóbbi összejövetelén határozatot hozott, hogy gazdaságos termeléssel, anyatakarékossággal és nem utolsósorban minőségi árutermeléssel kezdi az új gazdasági évet. Ez föltétlen fontos, mert a megszigorítások után valószínű jelentős mértékben csökken a kereslet is s minőségibb áruval növelhető csak a forgalom. Gutási Miklós Kötelezték a csókai vállalatokat A csókai községi képviselő-testület legutóbbi ülésén a többi között meghatározták azokat a munkaszervezeteket, amelyek működésüknél fogva kötelesek tűzvédelmi tervet készíteni, tűzoltó egységeket alakítani és a tűz oltásához szükséges felszereléseket beszerezni. Ezek a következők: a csókai Szalámi- és Konzervgyár, a belgrádi Mezőgazdasági Kombinát csókái részlege, a RÁD Építővállalat, a Csóka fémfeldolgozó üzem, a Jedinstvo kereskedelmi vállalat, a jázovai, a tiszaszentmiklósi és a szanádi Földművesszövetkezet, a pádéi Zlatica Asztalosüzem, a zrenjanini postavállalat csókái részlege, az Október 8. vendéglátóipari vállalat, a zágrábi Dohánygyár csókái kirendeltsége és a kommuna hét helyi közössége. Szó - Péntek, 1972. dec. 22.