Magyar Szó, 1973. január (30. évfolyam, 14-29. szám)
1973-01-21 / 19. szám
8. oldal A szerencse végre a bánátiakra is Mosolygott Tegnap tart ós szerkesztőségbe már több mint egy hónapja érkeznek a naptárszelvényes levelezőlapok. Tegnap délelőtt 9 óráig, a húzás kezdetéig összesen 4134 szelvényes levelezőlapot számoltunk meg, amivel nagyon is meg vagyunk elégedve, mert ha ezt a számot összehasonlítjuk az eladott naptárak számával — a 15 000 darabbal, —, akkor kiderül, hogy majdnem minden harmadik naptárvásárló be is küldte a szerkesztőségbe a szelvényt. Sok levelezőlapon ott van a keretes felszólítás is, hogy aki ezt is ráragasztja a levelezőlapra, és lapját a dobból kihúzzuk, külön jutalmat is kap a temerini Jávor Bútorgyártól. Vannak azonban olyan levelezőlapok is, amelyeknek feladói a temerini Jávor Bútorgyár november 29-én megjelent hirdetésében levő bélyeget ragasztották rá a levelezőlapra. Mi itt most utólag elárulhatjuk, hogy valóban úgy terveztük, a hirdetésben megjelentetett bélyeget tördeljük abba az egész oldalas naptárhirdetésbe, ahol meg is jelent a keretes felszólítás, de hát sajtóhiba is van a világon ..., a bélyeg máshova került. Elhatároztuk, hogy ezt a hibát meg sem említjük olvasóinknak, nehogy zűrzavart, félreértést okozzon. Mégis nagyon sokan a keretes felszólítás mellé a bélyeget is felragasztották. Természetesen minden levelezőlapnál figyelembe veszszük és odaítéljük a külön nyereményt, ha a naptárszelvény mellett, a november 29-i Magyar Szóban megjelentetett értesítésekből bármit is beküldtek olvasóink — természetesen, ha azok kapcsolatban vannak a temerini Jávor Bútorgyárral. Mert olyan levelezőlapokra is rábukkantunk, amelyekre a szabadkai Jávor cég neve volt ráragasztva — ezek viszont érvénytelenek. A külön nyeremény — amelyről eddig szó volt — nem más, mint egy elemmeghajtású falióra, a Jávor címerével. Ezeket a faliórákat azok a nyertesek kapják, külön jutalomként, akiknek le- írtuk a naptárszelvények velezőlapjukon a temerini Jávor Bútorgyárral kapcsolatos, a november 29-i Magyar Szóban megjelentetett jelvények vagy értesítések vannak. Sajnos, a kihúzott szelvényes levelezőlapok között csak kettőt találtunk, amelyeken rajta voltak ezek a jelvények. Húzánkat, a feketicsi Németh Ilonát december végén a társasjáték őszi fordulójának főnyeremény-sorsolásakor választottuk ki. Még újév előtt jelentette egy levelezőlapon, hogy eljön, ezért nem is izgultunk. Már korán reggel beállított fiával együtt. Németh Ilona régi ismerősünk, mert a Magyar Szó tárgysorsjátékán már nyert. Igaz, néhány évvel ezelőtt, 16 kiló kristálycukrot, de nyereményének akkor is megörült. Lelkesen küldözgette a szelvényeket, reménykedett, hogy majd csak rámosolyog még egyszer a szerencse. Szövetcsomagot kapott, ezenkívül útiköltségét is megtérítettük. A vele való beszélgetés után nekiláttunk a nyeremények kisorsolásának. Az első számú nyereményt húzónk a következő naptárszelvénybe küldőnek sorsolta ki: TÓTH Sándor, Szenttamás, Principova 25. , tehát egy Rudi Cajavec gyártmányú, fekete-fehér technikás Venera—1 elnevezésű tévékészüléket nyert Mivel a levelezőlapra ráragasztotta a november 29-i Magyar Szóban levő felszólítást, külön jutalomként még egy elemmeghajtású faliórát is kap. Ezután egy vranjei, Alfa gyártmányú olajkandallót húztunk ki. Nyertese: GAZDAG Piroska, Kanizsa, Sutjeska 2/a. A következő nyeremény egy topolyai Ametnosz gyártmányú klasszikus konyhabútor. Nyertese: MICSIK József, Ada, Branka Radičevića 4. Ezután egy automata karórát sorsoltunk ki. Ennek jellegzetessége az, hogy sohasem kell felhúzni, mert ha viselője a karján hordja, a kar lendítése által önmaga sorsolását ól felhúzódik. Ez a nyeremény szintén Szenttamásra került: LÁSZLÓ Antalka, Szenttamás, Zetska 6. Kisorsoltunk még egy férfikarórát, nyertese egy nő: RÓZSA Ilona, Tornyos, Ireon 20. A következő nyeremény egy női karóra, ezt viszont egy férfi nyerte: TÓTH Róbert, Ostojiceva, Jugoviceva 19. A következő nyereménytárgy két barométer volt. Az első levelezőlapon, amelyet kihúztunk, ott volt a Jávor bélyege, ezért egy elemmeghajtású faliórát is kap. A nyertes: BUKVI Gabriella, Szabadka, Ivana Milutinovica 61. A másik barométer nyertesének levelezőlapján nem volt semmilyen külön értesítés, ezért „csak” barométert kap: DEÁK Éti, Csernye, Kis Ferenc utca 29. Ezután kisorsoltunk két ezüstláncot. A függők egyegy csillagképet ábrázolnak, de mivel már nincsen minden csillagképet ábrázoló függőnk nyerteseinknek találomra küldünk egy-egy láncot, tekintet nélkül arra, milyen csillagképben születtek. A nyertesek: ALMÁSI Katica, Pádé, Kis Mihály utca 18. KISS Mihály, Torda, Október 4. utca 40. Kisorsoltunk még öt tésztacsomagot is, amelyeket a zentai Bačvanka Tésztagyártól kaptunk. A héten a következő címekre küldjük el a csomagokat: LEHÓCKI Erzsébet, Zenta, Laze Lazarevića 53/a. RERECZKI József, Törökkanizsa, Ive Lole Ribara 2. HERMES Mónika, Zenta, Gajeva 85. JUHÁSZ Zoltán, Muzslya, Vinodolska 13. BÍRÓ Tibor, Horgos, Petőfi utca 49. A nyereménytárgyakat a héten fogjuk elszállítani nyerteseink címére. Olvasóinknak továbbra is sok szerencsét kívánunk a Magyar Szó tárgysors játékaiban. Erdertel bennünket a csincsilla Vajdasági szakember, Dudás Árpád boripari mérnök hozzászólása A csincsillatenyésztésről megjelent riport (e hó 4-én), úgy látszik, nagy érdeklődést váltott ki az olvasók körében. Többen érdeklődtek a beszerzési lehetőségek felől, többen pedig abbéli félelmüknek adtak kifejezést, hogy a kecsegtető ár és tenyészlehetőséggel szemben körülményes a csincsilla gerezna kikészítése és értékesítése. A riportban ugyanis szó volt arról is, hogy a kikészítés külön szakértelmet igényel, és hogy ajánlatos külföldre, Németországba, Hollandiába stb. küldeni a nyers gereznákat, hogy prém legyen belőlük. Ez a körülmény természetesen sokakban csökkentette a csincsillatenyésztés iránti érdeklődést. Vajon nálunk, idehaza valóban nem lehet értékesíteni a gereznákat? Ezzel a kérdéssel fordultunk Dudás Árpád bőripari mérnökhöz, a Jugokova Bőr- és Szőrmeipari Kereskedelmi Vállalat szakemberéhez. — Nagyon örülnénk, ha Vajdaságban is, illetve az egész országban megindulna és elterjedne a csincsillatenyésztés. Fel is tudnánk vásárolni a gereznát — mondta Dudás mérnök. — Találnánk megfelelő kikészítőt és piacot is a prémnek. Kezdetben esetleg kiküldenénk külföldre a gerezdákat. Később pedig bizonyos, hogy idehaza is megszervezhetnénk a kikészítést. Én is ismerem a kikészítés módját, és szívesen adnék szaktanácsot valamelyik prémkészítő vállalatnak. — Egyszóval a tenyésztőknek előreláthatólag nem volna külön gondjuk a gerezna eladása. A Jugokova gondoskodna, hogy prém legyen belőle, jó pénzért értékesíthető prém. — Mint mondtam, nekünk érdekünk, hogy meginduljon a csincsilla tenyésztés. Hasznos lenne számunkra is, a tenyésztőknek is és tulajdonképpen az egész országnak, hiszen a csincsilla biztos valuta. Véleményem szerint a csincsillatenyésztés nem igényel különösebb szakértelmet. A legfontosabb, hogy a tenyésztőknek legyen szellőztethető, világos és hűvös helyiségük. Természetesen egy kis befektetésre is szükség van. Egy csincsillapár jóval többe kerül, mint mondjuk a nyúl, de jóval értékesebb is a gereznája, viszont takarmányfogyasztása jelentősen kisebb. És egyszerűbb az ellátása is. Különben is, ha már prémes állatot tartunk, akkor a legkifizetődőbb a legdrágább fajtát tartani. — Legjobb volna, ha több szövetkezet bekapcsolódna a csincsillatenyésztésbe, hogy egy-egy alkalommal legalább 200—300 darab, egyforma minőségű gereznát vásárolhassunk fel. Attól jó ideig nem kell tartani, hogy nem lesz piaca a prémnek. Sőt, mind nagyobb és nagyobb a kereslet. Nyugaton például az utóbbi tíz évben a szőrmeipar tőkéje megkilencszereződött a nagy kereslet miatt. Bizonyos életszínvonalon ugyanis az emberek olyan értékeket vásárolnak, amelyeket hogy úgy mondjam, mutogathatnak is. Nálunk is mind nagyobb a prémek iránti kereslet, viszont kevés a prém. Vajdaságban elég fejlett a szűcsipar. Sajnos, azonban csak főleg a báránybőr kikészítésének van hagyománya, és ez a hagyomány mintegy visszahúzza a szőrmeipart. Pedig nagy lehetőségek vannak a vajdaságiak számára is. Most kezd egy kicsit a nyérctenyésztés fellendülni, de nem mondható, hogy kielégítő ütemben. Nagy a kereslet a perzsaszőrme iránt is, sajnos, karakul juhot nem tenyésztünk, pedig volna rá mód. Nagyon értékes a pézsmapatkány vagy pézsmapocok is. Nálunk is van belőlük sok, viszont kevés a pézsmavadász. De erről majd legközelebb. MIAVECZ. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1973. jan. 21. A citerás Zöldre festett sarokház, kis ablakaiban tengernyi kaktusszal. Be sem illik a ködös, nyírkos téli tájba. A ház előtt parányi kert. A bokrok alatt egy tarka macska lapul, s kíváncsian kiséri minden mozdulatunkat. Befordultunk a szobába. Földbe gyökerezett a lábunk. Az ajtó muzsikált. Halk fülbemászó melódiát. A kis szobában az egyik ámulatból a másikba estünk. Mindenütt kaktusz. Egyik, másik virágzik is. A szoba közepén asztal, faragott, kézzel festett népies székekkel. Fölötte ódon lámpaszerű csillár, a falakon petróleumos lámpák gyűjteménye, régi kalpagok, hegedű, miniatűr hárfa, kulcsok, régi népművészeti tárgyak, tányérok, kulacsok, korsók és sok-sok festmény. Naiv festmények. A középső szobába nyíló ajtó mellett tulipános láda modern könyvekkel. Ott van köztük Solohov Csendes Don című regényének eredeti orosz kiadása. És még valami: egy lapos, csodálatosan egyszerű, és tökéletes formájú, hat lófejjel díszített igazi, hamisítatlan citera. Igazi múzeum Budai Sándornak, a népművészet mesterének sándorfalvi otthona! A népművészet mestere címet 1967-ben az Alkotmány napja alkalmából kapta. Nevét azonban jóval korábban megismerték Magyarországon, sőt a határon túl is. Maga készítette citeráin mesterien játszik. Senki sem tudja talán olyan szépen megszólaltatni a dallamot, mint ő. Citeráival bejárta a fél világot. — Számolgattam éppen a múltkor... ötszáznál is több nyilvános fellépésem volt. Sok szép élményben volt részem. Legemlékezetesebb azonban a varsói fellépésem marad. A világ legnagyobb színpadán léptem fel, a Visztula partján 170 000 ember előtt! A közönség alig akart leengedni bennünket a színpadról — emlékszik vissza Budai Sándor. A szegedi egyetemistákkal fellépett Odesszában az egyetemi színpadon. Ott is óriási sikere volt. Részt vett a Repülj, páva népzenei rendezvényen, muzsikált tavaly Szabadkán az aratóünnepségen, és végigjárta a jugoszláv tengerpartot is. — Szeretik ott maguknál a jó muzsikát — mondja. — Én meg nagyon szeretek az Adriában fürödni — teszi hozzá nevetve. — Emlékszem, Budván láttam meg először az Adriai-tengert. Fejest ugrottam a vízbe, és olyan jó volt benne fürödni, hogy alig tudtam kijönni belőle. Az egyik sarokból három literes üveg kerül elő. Azt hittem itóba, hiszen az egyik sljivovicás üveg volt. — Dehogy! — mondja sejtelmesen mosolyogva. — Három tenger vizét őrzöm benne: az Északi-, a Fekete- és az Adriai-tenger vizét. Már alig maradt belőle. Elkóstolgattuk a barátaimmal. Aki nem látott tengert, hát ízlelje meg legalább a vizét! Közben előkerült a lófejes citera, és Sándor bácsi játszani kezdett. Népdalokat, magyar nótákat, s közben mesélt: — Filmeztem is ... legutóbb a Rózsa Sándor tvsorozatban léptem fel a zenekarommal. Betanultuk a műsort, aztán jelentkeztünk a stúdióban próbafelvételre. Ott kezünkbe nyomtak egy másik szöveget, s egyórai időt hagytak arra, hogy betanuljuk. Sikerült. Felvettek bennünket. Érdekes élmény volt számomra a filmezés is. A citeráit maga készíti. Mennyi is készült az öt típusból? Maga sem tudná megmondani. Szegedi kollégám megjegyezte, hogy Magyarországon nincs olyan város vagy falu, ahová Sándor bácsi ha betévedne, ne játszhatna saját készítésű citeráján. Példáját követve nagyon sok citerazenekar alakult eddig az országban, sőt a határon túl. Nógrád megyébe harminc citerát küldött, de kistafírozott már több külföldi zenekart is. Budai Sándor vagy negyven évvel ezelőtt a bognár mesterséget tanulta ki. Egyszer Dunántúlról egy ismerősétől kapott egy hárfaciterát. Abból fejlesztette ki a mai formákat — a csikófejes, ökörfejes, kakasos és hárfaciterát. Maga faragja és festi a figurákat. Az ökörfejes olyan tökéletes, hogy még nagyítóval sem lehetne megállapítani, hogy Sándor bácsi miből csinálta például a szarvát. Nekünk elárulta: egy jókora mérges kakas sarkantyújából! Ki hitte volna! Citeráit külföldön is ismerik, nagyra értékelik. Büszkén mondja, hogy úgyszólván minden nagyobb népművészeti múzeumban (a British Museumba is) eljutottak. Sőt Addis-Abebában, egy magángyűjteményben is van egy Budai-citera! Hát igen. Tökéletesre formálni a hangszereket — az az igazi művészet. Citerák ma gyárilag is készülnek. Szemre talán szebbek is, de egynek sincs olyan hangja, mint Budai Sándor citeráinak. Azt mondják odaát, hogy a Budai-citerának lelke van. Elmenőben megállunk még egyszer a múzeumnak is beillő szobában, s megnézzük a festményeit is. Mert Budai Sándor ismert magyar naiv festő is. Több kiállításon vett részt, s képei jó kritikát kaptak. Nem régóta festeget. 1967-ben egy szívinfarktus ágyba kényszerítette. Nem szereti a tétlenséget, s ezért festegetni kezdett. Régi hagyományokat, történeteket elevenített meg a vásznon. Az egyik képen az aratósztrájkot, a másikon a régi igazságszolgáltatás eszközét — a derest. A mai fiatalok azt sem tudják, mi fán terem. De azért emlékezni kell rá, hogy egyszer ilyen is volt! Az igazi mester az művész! Mert a művészet ott kezdődik, ahol a mesterség tökélye végződik! MARJAI Magda Budai Sándor, a népművészet mestere saját készítésű citeráival AZ ÚJVIDÉKI FÓRUM LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT PÁLYÁZATI BIZOTTSÁGA pályázatot hirdet • A MAGYAR SZÓ FŐSZERKESZTŐJÉNEK MEGVÁLASZTÁSÁRA. FÖLTÉTELEK: 1. Egyetemi, főiskolai vagy középiskolai végzettség. 2. Huszonöt év újságírói gyakorlat, ebből tizenöt év aktív szerkesztői munka napilapnál. 3. A magyar és a szerbhorvát nyelv tökéletes ismeretén kívül, legalább egy világnyelv ismerete. A pályázaton csak olyan személyek vehetnek részt, akik a sajtótörvény által megszabott feltételeknek is eleget tesznek. A képesítésről szóló oklevél hitelesített másolatával és a pályaképpel ellátott kérvényeket a pályázat megjelenésétől számított 15 napon belül, az alábbi címre kell eljuttatni: NIP „Forum”, Novi Sad, Voivode Mišića 1. — Titkárság, III/34.