Magyar Szó, 1973. június (30. évfolyam, 161-177. szám)

1973-06-20 / 167. szám

8. oldal MAGYAR SZÓ SZABADKA ★ SZABADKA * SZABADKA * SZABADKA * SZABADKA * SZABADKA * Ajándék és kiábrándulás A történet szereplői: a kedves, akinek ajándékot veszünk születésnapjára, a titokzatos gyár, amely Hudson Gas Lighter véd­jegy alatt szállítja a ke­cses méretű és igazán mű­vészi kivitelezésű gázgyúj­tókat, továbbá a tehetetlen kereskedelem és a rögtön­zött, foghíjas törvény, amely nem képes szavatol­ni a behozatali áru minő­ségét. Tehát gázgyújtót vettem a Namateks városháza alatti üzletében. Ez hat héttel ezelőtt történt. Azon­ban már másnap bebizo­nyosodott, hogy a gyújtó hibás, a zárószelep kienge­di a gázt, s így az aján­dék gyakorlatilag haszna­vehetetlen. Néhány nap múlva visszamentem az áruházba és figyelmeztet­tem az elárusítónőt, hogy az ilyen ajándék kiábrán­dulást okoz. Ezt a keres­kedelemre vonatkozóan ér­telmeztem. Azt mondta, hogy sajnos nem tehet semmit, mert az öngyúj­tóra nincs garancialevél. Esetleg annyit megtehet, hogyha érkezik rövide­sen ebből a gyújtótípusból, ő kicseréli. Tegnap ismét felkeres­tem az áruházat, ahol egy ifjabb alkalmazott azt ajánlotta, hogy keressem fel az igazgatóság kom­merciális osztályát, s ha ott jóváhagyják, ő kicse­réli a hibás gyújtót egy azonos típusúval. Elmentem az igazgató­sági épületbe, a kereske­delmi osztály alkalmazott­ja fogadott. Miután meg­hallgatott, kijelentette, hogy sajnos, semmit sem tehet, mert a gyújtó be­hozatali áru, és kockázat­tal árusítják, vagyis bár­minemű szavatolás nélkül. — Miért a vevőnek kell vállalnia a kockázatot? — kérdeztem. — Miért nem figyelmez­tetik a vevőt, hogy egyes behozatali áruféleségek vá­sárlása esetén kellemetlen meglepetés érheti őket? Esetleg miért nincs az üz­letben erre vonatkozó fel­irat? Erre a kérdésre kitérő választ kaptam, akárcsak arra vonatkozóan is, hogy ha már a vevő vállalja a kockázatot, miért nem szervezi meg a kereskede­lem a hibás áru javítószol­gálatát. A kérdésre, hogy magániparos vállalná-e az ilyen javítást, azt a felvi­lágosítást kaptam, hogy ez lehetetlenség, mert az em­lített gyújtó előállítása „gyári titok”. Vajon mit tegyen ez esetben a vevő? Esetleg szolidaritásból a sajtó út­ján figyelmeztesse a vá­sárlóközönséget, hogy mi­lyen kellemetlen meglepe­tésben részesülhet? Erre azt a választ kap­tam, hogy a Namateks na­gyon hálás lenne, ha a sajtó is foglalkozna a prob­lémával. .. Tanítás a szabadban A Zarko Zrenjanin Gyógypedagógiai iskola két akciója A szabadkai Zarko Zre­njanin Gyógypedagógiai Is­kola nemrégiben a szokástól eltérően, kinn a természet­ben szervezte meg az okta­tást a tanulók számára. Mindjárt szögezzük le, nem a pótoktatásról, hanem a ren­des tantervbe iktatott órák megtartásáról van szó. E módszert két ízben is al­kalmazták az iskola pedagó­gusai: egyiket megfelelő elő­készületek útján, Palicson, a másikhoz az alkalom adta lehetőségeket használták ki Kranjska gorán. Kezdjük talán azzal, ami­re a tanév folyamán a tan­menet készítésekor is szá­mítottak: ez a palicsi okta­tás a természetben. Június első felében három tagozat 34 tanulóval a Kekec gyer­meknyaraló épületében ta­nyázott 14 napig. A peda­gógusok napi három órát tar­tottak, amelyeken elsősor­ban azokat a módszeres egy­ségeket dolgozták fel, ame­lyek a legalkalmasabbak a helyszínen, a természetben történő tanulásra. A negye­dik órát játékkal, testneve­léssel, képzőművészeti neve­léssel és egyéb szabadtevé­kenységgel töltötték. Délutá­nonként kirándultak, ismer­kedtek a környezettel. Mit nyert ezzel, az ilyen oktatással az iskola? A válasz a következő: a tanulók felszabadultabba­k és aktívabbak voltak az órákon. Ennek ellenére mégis fegyelmezetten visel­kedtek, jobb volt a viselke­désük, mint egyébként. Megtanultak sok olyan dol­got, amelyet a családi kör­nyezetben nem ismerhettek meg, tekintve, hogy jó ré­szük rossz szociális körül­mények között él. Egészség­­ügyi, kulturális szokásokat sajátítottak el stb. Mindez kifejezésre jutott magatartá­sukban, fegyelmezettségük­ben. Ezért az iskola kollek­tívája jövőre úgy tervezi a munkát, hogy két hetet egy egész váltás ily módon tölt­sön el. Meg kell említeni, hogy erre a célra idén a községi gyermekvédelmi alap 20 000 dinárt juttatott az is­kolának. A másik akció időrend­ben valamivel megelőzte az eddig említettet, és arra a kollektíva nem készült fel olyan ütemben, csupán ki­használta a kínálkozó lehe­tőséget. Arról van szó, hogy a tantestület tudomást szer­zett arról, hogy az iskolának több mint hetven tanulóját a gyermekvédelmi alap pén­zén akarták elküldeni Kranjska gorára üdülni. Eb­ből ötvenen teljesen ,ingyen, mások bizonyos szülői hoz­zájárulással mehettek el. Az iskola kollektívája úgy dön­tött, hogy május 18-a és­ jú­nius elseje közötti időszak­ban egyszerre viszi el a ta­nulókat az üdülőbe, ahol a pihenés mellett szervezett munkát is biztosíthat szá­mukra, így az oktatást ugyancsak megszervezheti a természetben, s az új kör­nyezet nagyon alkalmas azoknak a fogalmaknak az elsajátítására, illetve elmé­lyítésére, amelyekre nincs lehetőség a tanteremben, és a szülőföldi környezetben. Ilyen a hegyi táj jellegze­tessége és az arról szüksé­ges tudnivalók. Gyors elő­készületek után hetvenhét tanuló, hét pedagógussal, ké­szen volt...az útra. És az ott­­tartózkodást nagyszerűen megszervezték. Az oktatás a rendes tanmenet szerint folyt, a gyerekek figyelmét lekötötte a táj, fokozódott a fegyelmük, kirándultak, is­merkedtek a földrajzi fogal­makkal stb. Még a pótokta­tás és a szabadtevékenység sem maradt el. Igaz, a tan­erők nagyobb megterhelést vállaltak magukra, mert egésznapos kötelezettségük volt, mégis szívesen tették és rátermettségükről adtak tanúbizonyságot, így sikere­sen összekötötték a kelle­mest a hasznossal. E második akciónál egyet­len kifogás talán az lehet, hogy a tanulókat a községi szociális központ válogatta ki, az iskola megkérdezése nélkül. A pedagógusok nyil­ván jobban ismerik a diá­kok szociális körülményeit is, hiszen mindennap dol­goznak velük. Így a jövő­ben nem ártana ilyen ese­tekben az iskolával is meg­beszélni az üdültetés kér­dését. (b. o.) Kezdődik a szakállas szúnyogok irtása Ma Palicson és környékén megkezdődik a szakállas szú­nyogok irtása. Mint már be­számoltunk róla, ezek a kel­lemetlen rovarok tavaly je­lentek meg, főleg Panes környékén, az idén pedig annyira elszaporodtak, hogy a községi képviselő-testület elemi csapássá nyilvánította jelenlétüket, és kénytelen volt 400 000 dinárt megsza­vazni egy hosszan tartó szú­nyogirtási akcióra. A kelle­metlen rovarok nemcsak a hosszú ideig viszkető csípés miatt okoznak nagy gondot, hanem azzal is, hogy a pe­téknek nem árt a rovarirtó szer, s emiatt elhúzódik­ az irtási akció. A Nuvanul el­nevezésű szerrel csak a lár­vát és szúnyogot lehet meg­semmisíteni. Ezért az­­elkö­vetkező másfél hónapban minden szerdán és pénteken repülőről permetezik a ro­varirtó szert a Palicsi- és a Ludasi-tó környékén levő mocsarakra és erdőkre. Az eddigi tapasztalatok szerint a rovarirtó szer nem mérgező hatású az emberre vagy a halállományra, azon­ban a méheket el kell zárni az említett napokon, még­pedig a permetezés helyétől számított 5 kilométeres kör­zetben. A legmegfelelőbb megoldás lenne az elkövet­kező másfél hónapra más helyre vinni a méheket. A munkásaktíva nem szolgál a munkásosztály helyettesítésére Szabadka Kommunista Szövetsége szervezeti meg­szilárdítására és fejleszté­sére szolgáló, a közelmúlt­ban tett intézkedésekről szólva Fejes Szilveszter, a KSZ községi bizottsága statútumbizottságának el­nöke a munkásaktíva leg­utóbbi ülésén kitért annak szerepére is.­­ A kommunista dolgo­zók aktíváj­a érvényesült a politikai életben, mégpe­dig nem a közvetlen terr­melők helyettesítéseként, hanem mint jelentős té­nyező, amely hatással van a KSZ községi szervezeté­nek politikájára és a köz­vetlen termelők érdekei­nek érvényre juttatására — mondotta Fejes Szil­veszter. Milorad Mrvaljevic, a munkásaktíva titkára fel­szólalásában kitért erre a megállapításra, és hozzá­fűzte: Szerintem nagyon helyénvaló a megállapítás, hogy a munkásaktíva nem szolgálhat a munkásosztály helyettesítésére. Legfel­jebb a Kommunista Szö­vetség szerveinek az ál­landó bírálata lehet a sze­repe. Mozgósítania kell a munkásosztályt, hogy mi­nél szélesebb körben ve­gyen részt az őt érdeklő problémák megoldásában. Nincs szüksége elzárkózás­ra, mert a munkásosztály­ra nézve sohasem jelentet­tek veszélyt a tényleges értelmiségiek. Csak az ál­­értelmiségiektől kell óva­kodnia — mondotta a munkásaktíva titkára. Bemondókat keres a Szabadkai Rádió A Szabadkai Rádió hang­próbát hirdet kezdő bemon­dók számára. Jelentkezhet­nek mindazok a legalább kö­zépiskolát végzett fiatalok, akik szabatos előadásmóddal tudnak magyar nyelvű szö­veget felolvasni. Előnyben részesülnek, akik íráskész­séggel is rendelkeznek. A munka egyelőre nem ál­landó jellegű, hanem tiszte­letdíjas, délutáni elfoglalt­sággal és vasárnapi 3—5 órás ügyeletességgel. A havi tisz­­teletdíj 700 dinár. A hang­próbát a rádió szerkesztősé­gében, a régi városháza fél­emeletén tartjuk hétfőn, június 25-én, délután 4 órai kezdettel. A munkaközösségek községi tanácsa támogatja a „Minden családim kenyérkeresőt” elnevezésű községi akciót A foglalkoztatottak száma minden évben hat-hét száza­lékkal nő, ugyanakkor a munkanélküliek száma is nagy. A munkaközvetítő csak­nem négyezer munkanélkülit tart nyilván, s közöttük há­romszáz olyan is van, aki­nek családjában nincs ke­nyérkereső. Feltételezhető, hogy számuk meghaladja az ötszázat. Elhelyezésükre, fog­lalkoztatásukra nincs sok le­hetőség. Egyrészt azért, mert nincs szakképzettségük, a munkaszervezetek viszont javarészt szakmunkásokat keresnek,­­ másrészt mert a­­háromszáz munkát kereső közül legalább száz csökken­tett munkaképességű. A szabadkai községi kép­viselő-testület ezért széles­­körű és átfogó társadalmi akciót kezdeményezett a jö­vedelem nélkül maradt csa­ládok helyzetének rendezése érdekében. A képviselő-tes­tület ezért úgy határozott, hogy erélyes intézkedést kell tenni a munkaszervezetekkel karöltve, hogy a kommuna területén minden családnak legyen kenyérkeresője. A munkaközösségek közsé­gi tanácsának hétfői ülésén fenntartás nélküli támoga­tást ígérték a községi akció­nak és kezdeményezésnek, bár megállapították, hogy a háromszáz családfenntartó alkalmazásánál bizonyára nem lehet következetesen al­kalmazni a korábban kiala­kított és elfogadott mércé­ket. Ezért a tanács külön bi­zottságot alakított, melynek az lesz a feladata, hogy ki­dolgozza a foglalkoztatás mércéit, figyelemmel kísér­je az akciót. őszre elkészül az ifjúsági otthon Tegnap az épülő ifjúsági otthont meglátogatta RÓZSA Béla, a Szocialista Szövetség községi választmányának el­nöke, Hija BURZAN alel­nök és Spiro MITIC, a Harcos Szövetség községi bizottságá­nak elnöke. Az épületet megtekintve megismerkedtek a munkála­tok jelenlegi állásával, majd az objektum igazgatója tájé­koztatta őket az eddigi beru­házás összegéről és a még szükséges kiadásokról. Esze­rint eddig 3 617 715 dinárt költöttek az otthonra. A pénzt a szabadkai munka­­szervezetek, a polgárok, a községi képviselő-testület, az Ifjúsági Szövetség községi vá­lasztmánya, továbbá a közsé­gi művelődési közösség együt­tesen teremtették elő. Az ott­honban 1500 négyzetméter hasznos terület lesz, ezen be­lül egy moziterem is épül. Az ifjúsági otthon őszre el­készül és a város felszabadu­lása napján adják át rendel­tetésének. A befejezéshez még 2 145 000 dinár kell. Az ifjúsági otthon megte­kintése után a vendégek el­beszélgettek az objektum ve­zetőivel a létesítmény helyé­ről és feladatairól, az ifjú­ság és általában a község mű­velődési életében. Aratják az árpát Tegnap délelőtt megkezdő­dött az aratás a szabadkai ha­tárban. Elsőként a nagyfényi földművesszövetkezet gépál­lomásáról mentek ki a kom­bájnok a határba, és tíz óra felé megkezdték az árpa ara­tását. Tavaly a korai árpa­fajta, az úgynevezett Azser hektáronként több mint 66­­ méter mázsát termett Nagy­fényen. Az első eredmények alapján a szövetkezetiek most is hasonló hozamra szá­mítanak. Az aratás után azon­nal felszántják az árpaföl­deket, és kukoricával vetik be. Egy hónap múlva megnyílik a Namateks Nagyáruház A napokban átadják rendel­tetésének a volt Vass-vendéglő helyén épült lakótömböt, amely­nek földszintjén és első emele­tén a Namateks Nagyáruház rendezkedik be. A modern áru­háznak még mintegy hónapra van szüksége ahhoz, hogy tel­jesen elkészüljön. A tervek sze­rint július 20-a körül megnyit­ja kapuit. — Az eladási terület mintegy 1300 négyzetméter lesz. A föld­szinten az önkiszolgáló 700 négy­zetméteren fekszik, s mintegy 200 vevőt tud egyszerre befo­gadni — mondja JÁNOSI Béla, a Namateks Kereskedelmi Vál­lalat kiskereskedelmi osztályá­nak főnöke. Az önkiszolgálóban élelmiszer­ipari cikkeket, friss zöldségfé­lét, gyümölcsöt és háztartási cikkeket árusítanak. A zöldség­félék és a gyümölcs tárolására és frissen tartására külön hűtő­­helyiséget, fiűtőraktárt rendez­nek be. A földszinten lesz a büfé is, ahol üdítő italokat, ká­vét és harapnivalót lehet vásá­rolni. Az áruház emeletén működik a bútorszalon. Modern bútoro­kat és mindenféle háztartási gépeket árusít. Ezenkívül kapni lehet szőnyeget, bútorszöve­­­t és függönyt méterre, ágyneműt, egyszóval mindent, ami a lak­­berendezéssel kapcsolatos. — Az új áruház közvetlenül a megnyitás után meglepetést is tartogat a vásárlók számára — mondja Jánosi Béla. Viharsarok Ma elsévelyedettek, holnap bűnözők! Nagy port vert fel Szabadkán a hír, hogy a rendőrség le­tartóztatott tizenegy útonállót. Az utóbbi hetekben rettegésben tartották a várost. Minden ok nélkül védtelen járókelőket bán­talmaztak és ütlegeltek. Áldozataikat kegyetlen módon úgyszól­ván félholtra verték, csaknem mulatságból. Mindenki megköny­­nyebbüléssel vette tudomásul, hogy végre lefülelték őket, s meg­kapják méltó büntetésüket. A dolog epilógusa azonban nem olyan lett, mint amilyenre számítottunk. Az ügy a legrövidebb idő alatt a kihágást bíró elé került, jóllehet mindannyiunknak olyan érzése volt, hogy az, amit a huligánok tettek, már nem is kihágás vagy rendbontás, inkább bűntény. No de büntetlen előéletűek és kiskorúak. Reményke­dünk, hogy a kihágást bíró büntetése is eléggé példás lesz. Egy nap alatt megszületett az ítélet: 15 napi elzárás, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon elrettentő bü­n­­tetés-e ez azok számára, akik embertelenül félholtra verik ár­tatlan áldozatukat. Újra itt az ellenérv: kiskorúak. Még a nevü­ket sem közölhetjük, hiszen hogyan hat majd gyermeteg lelki­világukra, ha világgá kürtöljük, hogy véresre vertek néhány járókelőt. Az idén betöltik ugyan 18. életévüket, de addig ugye nincsenek tudatában tettüknek, ilyen a törvény. Ma még kisko­rú, névtelen, eltévelyedett bárányka, de holnap amint megünnep­­li nagykorúsági születésnapját már bűnöző. Elgondolkoztatóan éles a határ. (C­S-) Szerda, 1973. június 20. A tüzet oltani A városi közlekedés hosz­­szú távú fejlesztési terve nél­kül szinte lehetetlen elkép­zelni a Suboticatrans Szállí­tóvállalat helyzetének tartós rendezését — állapította meg hétfői ülésén a munkaközös­ségek községi tanácsa, a vál­lalat igazgatójának rövid, helyzetösszefoglaló jelentése után. Egyébként a vállalatot éles bírálat érte az ülésen. Alap­jában véve az észrevételek igazoltak voltak, de tény az is, hogy a vállalat a maga erejére támaszkodva, aligha tehetett volna többet helyze­te rendezésére és megszilár­dítására, mint amennyit tett. A munkaközösségek taná­csa hétfői ülésén ismételten megállapította, hogy nem kí­vánja többé játszani a „tűz­oltó” szerepét, hanem egye­temes megoldást kell találni a városi közlekedésre. Talán olyan megoldásra gondoltak a képviselők, mint amilyent az újvidéki község talált a maga vállalata számára? Eb­ben aj­ esetben a községnek is segítenie kellene, s az utasszállítást teljesen más alapokra helyezni. Évekkel ezelőtt arról vitáz­tak a városban, hogy mi fe­lel meg jobban Szabadká­nak: a villamos vagy az au­tóbusz. A villamost feláldoz­ták, a község ugyan kártala­nította a vállalatot, de az au­tóbuszközlekedés sem vált be, hiszen a városi utak olyan állapotban vannak, hogy csodával határos, ha egy autóbusz a leggondosabb karbantartás mellett három évig a forgalomban marad. A Suboticatrans felszere­lése, gépparkja avult, az au­tóbuszok, a szállítóeszközök csaknem hatvan százalékban amortizálódtak. A villamost, igaz, halálra ítélték, pedig a leggazdaságosabb — állítják a vállalatban, bár néhány év­vel ezelőtt éppen az ellenke­zőjéről sikerült meggyőzniük a képviselőket. Az is igaz, hogy a gazdaságos közleke­dés megszervezésére a válla­latnak nincs pénze, hiszen az egyetlen életben maradt vo­nal teljes rekonstrukciójára mintegy 4,5 milliárd régi di­nár (a könnyebb elképzelés végett) kell! Ennyit nemhogy a vállalat, de a község sem képes előteremteni, most amikor a Palicsi-tavat sza­nálja. A munkaközösségek taná­csa egy hosszabb távú fejlesz­tési terv kidolgozását szor­galmazza, de ezzel nem oldó­dik meg a vállalat pillanat­nyi súlyos helyzete. A Suboticatrans tartós for­gótőkét, kétmillió dinár be­ruházási hitelt kér, és min­denekelőtt tarifakiigazításra engedélyt a külterületi vona­lakon. Az utóbbi kétségtelen népszerűtlen lépés, s nem is lendít sokat a vállalaton. Pil­lanatnyilag tehát nem is ma­­­rad más, mint a tüzet oltani és vállalni a tűzoltó szere­pét, s közben megrendelni egy tanulmányt a városi köz­lekedésről, amelyért tavaly­előtt az illetékes szakintéze­tek 1,6 millió új dinárt kér­tek! (m)

Next