Magyar Szó, 1973. augusztus (30. évfolyam, 224-239. szám)

1973-08-23 / 231. szám

8. oldal Becse. Mind kevesebb a felvásárlónké sertés Az utóbbi években egyre kevesebb kövér sertést vásá­rol fel a becsei földműves­­szövetkezet. A csökkenés a múlt évihez képest tovább folytatódik. Tavaly hét hó­nap alatt 7300, az idén pe­dig az azonos időszakban csak 4900 kövér sertést vásá­roltak fel a magántenyész­tőktől. A hízómarhánál más a helyzet. Lényeges emelkedés tapasztalható. Tavaly hét hó­nap alatt 870, az idén pedig szintén hét hónap alatt 1270 darabot vettek át. Sertés mind kevesebb van, mondják a szövetkezet ille­tékesei, és ennek hatása már nagyon is érezhető. A jó­szágternyésztők elégedetle­nek a töménytakarmány árá­nak legutóbbi növelésével. Erre viszont a külföldről im­portált különféle nyersanya­gok árának hirtelen emelke­dése miatt került sor. A ser­téshizlalást nem találják ki­fizetődőnek. S. O. Tizenhat munkás­­ellenőrző bizottság alakul A becsei mezőgazdasági és ipari kombinát társult mun­ka alapszervezeteiben befe­jezéshez­­ közeledik a mun­kásellenőrző bizottságok ala­kítása. Úgy számítják, hogy szeptemberig összesen 16 munkásellenőrző bizottság alakul. A kombinát legna­gyobb, illetve a mezőgazda­­sági társult munka alapszer­vezetében, különleges össze­tételénél fogva, kilenc mun­kásellenőrző bizottságot ala­kítottak. Kovács László Kanizsán Kedden délelőtt Kanizsára látogatott Kovács László, a Tartományi Képviselőház al­elnöke. Az építőipari kombi­nátban tett látogatása során megtekintette az épülőben le­vő Potisse cseréprészlegét. Az ott dolgozókkal elbeszél­getett az alkotmánymódosí­tási vita megszervezéséről és lényegéről, valamint a gaz­­daságszilárdítási program megvalósításáról. ­­upuszinai siker a Duna menti folklór fesztiválon A napokban ért véget Ka­locsán a IV. Duna menti folklór fesztivál, amelyen 11 ország 14 műkedvelő népi tánccsoportja lépett fel. Hazánkat a kupuszinai Pe­tőfi Sándor Művelődési Egyesület népitánc­ csoport­­ja és egy vukovári horvát népi tánccsoport képviselte. A kupuszinaiak nagy sikert arattak, megkapták a Népek Barátsága Nagydíj egyikét. A külföldi csoportok rang­sorolásában a szovjetunióbe­li együttes után a kupuszi-' nai következett. Mögöttük maradt az NSZK és Bulgá­ria képviselője. A kupuszinai Bokréta né­pi tánccsoport Magyarorszá­gon helyi lakodalmi fonós- és szüreti táncokat muta­tott be. MAGYAR SZÓ ! Csütörtök, 1973. aug. 23. ★ VAJDASAG ★ VAJDASAG ★ VAJDASAG * VAJDASAG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG * Augusztus 26-án, Kanizsán tartják a Tisza menti községek ifjúsági találkozóját Mint már ismeretes, a Ti­sza menti községek ifjúsági találkozójára (happening) Ka­nizsán kerül sor augusztus 26-án délelőtt 10 órai kez­dettel a strandon. A műsor­ban részt vesznek Ada, Be­cse, Törökkanizsa, Zenta, Csóka és Kanizsa fiataljai. A napokban a szervező bi­zottság tanácskozásra hívta össze a községek képviselőit, amelyen minden község is­mertette azokat a számokat, amelyekkel a műsoron részt kíván venni. Ismeretlen okok­ból Zenta, Csóka és Török­kanizsa képviselői nem je­lentek­­meg az összejövete­len, ami remélhetőleg nem jelenti visszalépésüket. Min­denesetre jó lenne komolyan venni a dolgot, ha már a szervezők és a többi részt­vevő megtesz minden előké­születet, amely a találkozó sikerét, színvonalasságát és szórakoztató jellegét szava­tolja. B. S. A verbászi Testvériség- Egység Általános Iskolá­ban hétfőn megkezdődött a pótoktatás. Jelenleg 52 gyenge előmenetelő tanuló jár kötelező és ingyenes oktatásra különféle tantár-­ ­ mulasztást pótolni kell Megkezdődött a pótoktatás a verbászi Testvériség-Egység Általános Iskolában gyakból, főképpen mate­matikából. A tanulók, tanítók, ta­nárok és a szülők együtte­sen vállalták ezt a felada­tot, hogy még egy utolsó alkalmat nyújtsanak mind­azoknak, akik bizonyos tantárgyakból nem mutat­tak fel kellő tudást. Most újra együtt vannak. A hangulat szokatlan, a fo­lyosók csendesek. A taní­tás szinte hangtalanul fo­lyik. A tanulók arcán lát­szik a gond, vajon sike­rül-e holnap vagy holnap­után bebizonyítani, hogy némileg elsajátították a kötelező tananyagot. Egyesek csak most érez­ték és értették meg iga­zán, mit is jelent lemarad­ni osztálytársaiktól. Azok a tanulók, akik a nyáron tanultak, olvastak, némileg pótolták a mulasztottakat, a pótoktatás folyamán ki­érdemelhetik, hogy felsőbb osztályba jussanak. Ezek a tanév befejezése után nem bizonyítványt, hanem egy felhívást vittek haza. Az iskola felhívta benne a szü­lök figyelmét, hogy gyer­meküket rendszeresen küldjék a kötelező pótok­­tatásra. A szülők eleget tet­tek a felhívásnak. Az ér­dekelt tanulók augusztus közepétől 6 napon át kis csoportokban — órarend alapján — megfelelő szin­tű oktatásban részesülnek, újabb útmutatást kapnak a kötelező tananyag elsajá­tításához és barátságos légkörben felelhetnek. A náluk jobb tanulók nem zavarják, siettetik a mun­ka ütemét. Talán éppen ez a nyugodtság hiányzott az iskolaév idején. Majd el­válik a következő tanév­ben: HORVÁTH J. Topolyán a magyar­­országi úttörők vezetőinek küldöttsége . A Tartományi Gyermek­­nevelési Tanács vendégeként ma Topolyára érkezik a ma­gyarországi úttörők vezető­inek egy csoportja. A ven­dégek a nemzetközi pionír cserelátogatás keretében ér­keztek Jugoszláviába. Dél­után fél 5-kor a pionírott­honban megbeszélést tarta­nak a magyarországi és a vajdasági pionírszövetség munkájáról. A jövőbe kell nézni Látogatáson a szlavóniai Szentlászlón Szlavónia szórványvidék, Szentlászló. Végigmegyünk az 1372 lakost számláló Szentlászlón. A lakosság 99 százaléka magyar és mégis mindenki szerbhorvátul kö­szön ránk. Nagyon megnéz­nek bennünket, talán adósze­dőknek vélnek, vagy azt hi­szik, hogy a nemrég lezajlott tagosítás ügyében járunk. A szentászlói iskola szép, modern, tiszta épület egy fi­atal gyümölcsös közepén. A lakosság majdnem teljes egé­szében magyar, de magya­rul csak az alsó tagozatok­ban tanulnak. Az egyik utcán két kis­lány játszadozik. Amikor be­szélgetni, kezdünk velük, megtud­­juk, hogy rokonok. Gyöke Esztike most lesz ne­gyedikes, Sárika pedig ötö­dikes. Elmondta, hogy sze­retnek iskolába járni, külö­nösen olvasni, de még ennél is inkább a televízió gyer­mekműsorát nézni. Megkér­deztük tőlük, hogy nem lesz-e nehéz az ötödik osz­tályban horvát szerbül tanul­ni. — Nehéz lesz — volt a vá­lasz. A magyar TV-t, és az Új­vidéki Rádiót hallgatják a fa­luban, magyar újságot azon­ban keveset olvasnak. A vas­útállomás közelében van a Vjesnik kioszkja, ahol a ma­gyar lapok közül a Magyar Szó, a 7 Nap, a Magyar Ké­pes Újság és a Dolgozók kap­ható. Az elárusítótól megtud­tuk, hogy a Dolgozókat egy ember veszi, a Magyar Szó­ból naponta 2—4-et ad el, a 7 Napból sem fogy el több. Bajusz Emma főiskolai hall­gatóval a fiatalok helyzeté­ről beszélgettünk. — Az eszéki gazdasági főis­kola hallgatója vagyok, min­dennap utazok, és keveset va­gyok az itthonmaradt fiata­lokkal. Szerintem a jövőbe kell nézni, az itteni fiatalok meg elzárkóznak. Eléggé el­maradott helység ez — mon­dotta Bajusz Emma, aki az alsó négy osztályban magya­rul tanult, és aki könnyeb­ben beszél szerbhorvátul, mint anyanyelvén. Kishegyesen a Tribün színjátszó csoportja vasárnap este Kovács István rende­zésében színre hozza Balázs László PIROS SZEGFŰ háromfelvonásos zenés vígjá­­tékát. Közreműködnek: Kiss István, Csordás Irén, Újvári Anna, Kálmán Ágnes, Faragó János, Kormos Elvira, Zsolnai István, Fodor Imre, Biber Mária, Vastag Je­nő Ország Ottilia, Krizsán László, Nagy Rózsa, Krizsán Attila és Zsolnai Mihály. Az éneket betanította Horváth Gabriella. Jegyelővétel Homogyi Evánal a trafikban. Képünkön a kishegyesi amatőr színjátszók. (k. 1.) — Életemről nyilván so­kat mondhatnék, de mi itt, ebben a kis faluban meg­szoktuk, hogy mindenről csak dióhéjban beszélünk. Elszoktunk a hosszú mon­dókától, hiszen ebben a faluban mindenki ismeri mindenkinek a gondolatát is, ki sem kell mondani. — A huszadik század második évében születtem, a román határon túl, Óbé­­bán, innen Rábától alig né­hány kilométerre. A pol­gári után bognármester apám a szegedi piarista gimnáziumba íratott. Hogy minél távolabb legyek a fatutól, gyalutól. De köz­beszólt az első világégés. 1933-ban jöttem ide. Bog­nárműhelyt nyitottam, de kitanultam az asztalosmes­terséget is. Később teljesen átálltam erre a szakmára. Valamikor virágzó kis mű­helyem volt, de hát —mit csináljak? — az idő eljárt felettem, megöregedtem. Tavaly beadtam az ipart. Nem bírtam fizetni a biz­tosítást, a kamaratagságot. Kis földem van, két és fél holdacska, ezt művelget­­jük a feleségemmel. A szakmát csak mellékfoglal­kozásként űzöm 39 év után nehéz lenne megválni szer­számaimtól. — Két fiam született. Az egyik Új vidéken asz­talos, a másik 8 évvel ez­előtt tragikusan elhunyt. Három unokám van, ők hozzák a legnagyobb örö­met a házunkba. — Ideköltözésem után kezdtem el műkedveléssel foglalkozni. Rábén még ma is az általam készített szín­padot használják. Akkori­ban havonta is rendeztünk előadást. Dalárdánk is volt. A 18 tagú férfikar többször szép sikert ért el vajdasági jellegű verse­nyen. Már vagy tíz éve sem dalárda, sem műked­velés nincs Rábén. Nincs aki csinálja. Egyszerűen nincs fiatal. A tíz ujján megszámlálhatja, hányan vannak. Csak mi marad­tunk itt, mi ragadtunk le ide, öregek. S köztük én, Hódi József 72 éves bog­nár és asztalosmester. TÓTH Sz. L. Idős ember a fűrészgép mellett Hódi József A becsei községben: Nem volt tűz a kenyérgabona betakarítása alatt A becsei községi tűzoltószolgá­lat szerint tűz nélkül sikerült betakarítani a kenyérgabonát. Ebben igen­­nagy szerepe van a jól megszervezett előzetes tűz­védelemnek a tűzoltóság és a munkaszervezetek részéről. A termésbetakarítási bizottság ha­tározatára erőteljes ellenőrzést végeztek, és néhány kisebb hiá­nyosságon kívül úgyszólván­­ minden rendben v­olt. Debelyacsai kávézás Betérünk a Tükrösnek nevezett vendéglőbe. Ott a találka, de tíz perc sem múlik el, már jön Laki Mihály, mint mindig, szé­les jókedvvel: — Tudjátok, ide és ide kellene elmenni. Tovább­ra is emelni kell a lapok példányszámát. Nincs meg­állás. . Misát mindenki ismeri Dél- és Közép-Bánátban. A legeldugottabb falvak­ban. Valamikor kerékpá­ron, barátok lován, majd kismotoron járta a tere­pet. Most már van Fítyó­­ja. Isszuk a hideg sört, ő meg a cukor nélküli ká­vét. Átszól egy asztalhoz: — Komám, nem jössz el hozzánk kávéra? A megszólított lesújtó pillantást vet rá. S most jön a történet: Kimaradtak a debelya­csai férjek. Pirkadt már arra a határ felé az ég al­ja, amikor valakinek eszé­be jutott: — Menjünk a Misáék­­hoz, főz a felesége egy jó kávét.­­Elmentek és éjjeli zenét (talán inkább macskazene volt az) adtak Annuská­­nak. Az pedig beinvitálta őket. Hajnal három vagy négy lehetett. Főzte a ká­vét. Hadd igyák! De azok már mentek is volna, de nem lehetett. Annustca be­zárta a kaput! — Ha már fölvertetek hajnali álmomból, akkor üljetek a hátsó feleteken, igyatok még kávét. Lesz bőven. Majd ha megyek hatkor a munkába, akkor nyitom ki a kaput. Azóta is szóbeszéd tár­gya debelyacsai hajnali ki vézás Misáéknál. K. O.

Next