Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 240-254. szám)

1973-09-08 / 247. szám

Szombat, 1973. szept. 8. * VAJDASÁG ★ VAJDASÁG * VAJDASÁG * VAJDASÁG * VAJDASÁG * VAJDASÁG ★ Földművesek társulása a közös termelésre Szenttamáson közvitán a társult mezőgazdasági termelők gazdálkodási egysége szabályzatának tervezete A szenttamás földműves­­szövetkezet szakszolgálata el­készítette és közvitára bocsá­totta a társult mezőgazdasá­gi termelők gazdálkodási egységének szabályzatterve­zetét. A tervezetet a szövet­kezet illetékessei a múlt hé­ten ismertették a Szocialista Szövetség tagozataiban. A magántermelők elég nagy érdeklődést tanúsítottak irán­ta, de részletesebb megisme­rése céljából szeptemberben közvitán lesz, időközben ösz­szejöveteleket tartan­ak, töb­bek között a szövetkezet volt társastermelőivel, és mind­azokkal a földművesekkel, akik társulni és együttmű­ködni akarnak a szövetke­zettel. A vélemények össze­gyűjtése után kiegészítik és véglegesítik. Október elején már e szerint a szabályzat szerint köti a szerződést a szövetkezet a tagok soraiba való felvételre. A szabályzattervezettel kap­csolatban Milisav DEDEI­, a szövetkezet főagronómusa érdeklődésünkre megemlített néhány lényeges részt. A sza­bályzat célja a mezőgazda­­sági termelők társítása a kö­zös termelésre és tervezésre, a meglevő termelőeszközök jobb kihasználása, az újra­termelési anyagok, úgymint vetőmag, műtrágya, tenyész- és hízó jószágok, valamint a termelőeszközök közösen va­ló beszerzése. Továbbá ter­mékeik közös értékesítése a nagyobb jövedelem megvaló­sítása céljából. A társult mezőgazdasági termelők gazdálkodási egy­ségének tagja lehet minden magántermelő, aki aláírja az ötévi társulásról szóló szer­ződést. A belépés önkéntes, és minden tagnak joga van saját szabad pénzeszközét társítani a termelési egység, illetve annak a társult mun­ka alapszervezetnek eszkö­zeivel, amelyhez a társult gazdálkodási egység tarto­zik. Ugyanis három ilyen gaz­dálkodási egységet szervez­nek a volt részlegek helyé­be Szentamáson, Turján és Nádalján. Az önigazgatási szervek megválasztása is a szabály­zatban szerepel, mégpedig a társult munka­egység szkups tinája és a gazdálkodási egy­ség tanácsa, amely a szkups tina végrehajtó szerve. Meg vannak határozva­­ a tagok jogai és kötelezettségei is. Külön szakasz foglalkozik a pénzforrás biztosításával, és kimondja, hogy a társult munkaegység a termelésre bankkölcsönt vehet fel, to­vábbá kölcsönt a társult munka alapszervezettől, és használhatj­a a társult munka­egység tagjai részéről lekö­tött eszközöket is. Egy má­sik szakasz a jövedelem meg­állapításáról és annak elosz­tásáról szól. Dedelé főagronómus szerint a szabályzattervezetbe nem foglalták bele a többi egy­másközti viszonyt, úgymint a munkaviszonyt, a betegsé­gi és nyugdíjbiztosítást stb. De lehetőség van rá, hogy ezeket a kérdéseket egyé­nenként rendezzék. S. O. Vajdasági bútorgyárak termékei külföldön Nyolc vajdasági bútorgyár állítja ki termékeit az Ott­hon ’74 elnevezésű budapesti nemzetközi kiállításon. A ki­állítás szeptember 7-étől 17-éig tart, és hazánkon kí­vül részt vesznek rajta Len­gyelország, az NDK, Cseh­szlovákia, Ausztria, Finnor­szág, Szovjetunió, Magyaror­szág és Olaszország kiállítói is. Tartományunk kiállítóit az újvidéki Industroservis Kül­kereskedelmi Vállalat képvi­seli a budapesti bútorkiállí­táson. Kon István, a vállalat igazgatója elmondta, hogy tartományunkból a topolyai Ametnost, az újvidéki NINA, a kikindai Petar Drapšin, a szabadkai Nova buducnost, a becsei Október 8-a és az indjijai Srem Bútorgyár vesz részt a kiállításon. Kon igaz­gató hozzáfűzte még, hogy a magyar piac érdeklődést mu­tat a jugoszláv és különösen a vajdasági bútoripar ter­méke iránt. Mivel a vajda­ságiaknak is érdekük a szom­szédos piac meghódítása, ezért várható, hogy jelentős üzletkötésekre kerül sor. A budapesti kiállítással egyidőben a kikindai Petar Drapšin és a temerini Jávor bútorgyárak Bécsben állíta­nak ki. Elsősorban székek­kel és különféle darabbúto­rokkal mutatkoznak be. A te­merini Jávornak egyébként már vannak üzletfelei Auszt­riában. A fenti kiállításokon kívül az Industroservis részt vesz a zágrábi őszi árumintavásá­ron is, ahol a jugoszláv—ma­gyar részről történő üzlet­kötéseknél közvetít majd. K. F. Rövid hírek MAGYARITTABÉ. — Va­sárnap délután 2 órakor ál­talános szülőértekezlet lesz a helybeli iskolában. Beszá­molnak a múlt tanév ered­ményeiről, valamint megvi­tatják a szülőkkel a felvető­dött problémákat stb. SZERBITTABÉ. — Múlt vasárnap a helybeli Októ­ber 1. csapat barátságos mér­kőzést játszott a Vojvoda Stepa-i Crvena Zvezdával. A vendégek 5:1-re győztek. TAMÁSFALVA. — A ma­gyarcsernyei Zsikra Kereske­delmi Vállalat tamásfalvai üzletében lehet szenet vá­sárolni, tonnája 320 dinár. Most 21 tonna érkezett, a jövő héten ismét hoznak még ennyit. H. N. MAGYAR SZÓ Szeptember elsejétől már nem itt állnak meg és nem innen indulnak a Sever­­trans autóbuszai. A községi képviselő-testület áprilisi határozata szerint ugyanis kénytelen volt mindkét utasforgalmi vállalat — a Vojvodina is — kiköltözni Zenta belvárosából a jelzőlámpánál levő üres térre. A város centrumában ugyanis sok helyet elfoglaltak a buszok, növelték a zajt és szennyezték a levegőt. Képünk szeptember elseje előtt készült a Severtrans buszállomásán. Példás faluból példátlan Elhanyagoltak, rendezetlenek és piszkosak Ivanovo utcái A tavasszal Ivanovón és környékén teljes gőzzel meg­indultak a vaskapui vízi erő­művel kapcsolatos árvédel­mi munkálatok, a Duna-sza­kasz töltésének betonozása. Igen sok, más vidékről to­borzott munkás is dolgozik itt. Reggelenként és este ha­talmas gépkocsik szállítják őket munkahelyükre és visz­sza. Főhadiszállásuk a tűz­oltóotthonban­ van, a falu jó­formán egyetlen iható vizű szivattyús kútja melle­tt. Az utóbbi időben estén­ként szinte mindennapos lát­vány, hogy a hazatérő mun­kások a kútnál mosakodnak, derékig vetkőzve. Mosdótál­ban vagy a víztartályban lá­bat mosnak, gumilábbe­lit tisztítanak sártól,­­ pi­szoktól, s a szennyes vizet a kút köré ló­dítják. Sőt, legújabban már tehergépkocsit is mosnak itt. A szennyvíz a környező árokban nemigen folyhat el, mert eltömődik sárral, hor­dalékkal, s a piszkos víz visszaszivároghat a cső men­tén. Ez máris tapasztaható. A kút vize is egyre romlik, üledékes, fekete-lilás színű. A másik elítélendő dolog: az utakra kidobált szemét és hulladék, a mindent elbo­rító gaz és gyom. Nem mész­sze a beltértől, a falu egyik legforgalmasabb pontján, a November 29. utca és I. Lo­la Ribar utca sarkánál az árokban szinte kocsiszámra hever a közeli büféből ki­került törött üveg, decis pá­linkás- és likőrösüveg, kar­tondobozok, különféle sze­méthalmaz.­­ Az épületek évről évre szebbek és nagyobbak. Vas­kapuk és kőkerítések vált­ják egymást. Aszfaltos utak, betonjárdák — jegyezte meg a nyáron egy külföldön dol­gozó, itthon járt falubeli. — De a környezet elképesztő. Az utcák elhanygoltak, ren­dezetlenek, piszkosak. Azelőtt Ivanovón felerészt nádas kisházak voltak. Me­szelték őket, környezetüket rendben tartották, a járdá­kat locsolták, söpörték. Iva­novo példás, tiszta kis falu volt. Most meg példátlan. Jövőre is meghívták őket A topolyai és a kishegyes! kommuna képző­művészei a Maros menti művésztelepen dolgoztak A topolyai és a kishegyes­ község képzőművészei is ki­vették részüket a magyar­országi markói művésztelep tevékenységéből. Köztük volt ZSÁKI János, STRAUB Jó­zsef és NEMES FEKETE Edit. Ott-tartózkodásuk alatt alkalmuk volt megismerkedni több művésszel. A képzőművészek kedvező körülmények között dolgoz­tak a Kun Béla Általános Iskola tantermeiben, illetve az ideiglenesen berendezett műtermekben. Valamennyiü­ket meglepte, hogy a Maros menti művésztelep nem sza­kosított. Mondhatjuk, hogy képviselve volt ott vala­mennyi képzőművészeti tech­nika. A jugoszláviai vendé­geknek az is újdonságszám­ba ment, hogy a művészte­lepre a fiatal tehetségeket is meghívták. A művésztelep vezetői a megnyitáskor hang­súlyozták is, hogy céljuk felölelni a fiatalokat, lehe­tőséget és teret adni fantá­ziájuknak, hogy kiforrott al­k­otóvá váljanak. A záróünnepségen a rész­vevők munkáiból kiállítás nyílt. A Maros menti művészte­lep részvevőit a jövő évre is meghívták. T. G. Közművesítési munkák Bajmokon A bajmoki helyi közösség az idén is nagy gondot for­dít közművesítési tervének teljesítésére. A vízvezeték­hálózat bevezetése után most a járdák és az utak építé­sét és betonozását kezdte meg. A Tomislav király ut­cában már elvégezték ezt a munkát, 320 000 dinárt köl­töttek rá. Ennyibe kerül majd a Njegoš utca betonos s­zása is. A munkálatokat ha­marosan megkezdik. A költ­ségek fedezésére azonban még hiányzik 200 000 dinár. Az útépítésen kívül a villanyhálózat felújítását is tervezik. Többek között a madaras­ tanyavilágba is be­vezetik a villanyt. A mun­kálatokra 200 000 dinárt kell biztosítani. Ennek az összeg­nek a felét a polgárok adják, másik felét a helyi közösség biztosítja. K. J. Korszerűsítik torján villanyi felét Adorján polgárai mind gyakrabban panaszkodnak a gyenge áramra. Az utcai ve­zeték feszültsége a 220 volt helyett a megnövekedett fo­gyasztás miatt csak 120 volt Az újonnan épült általános iskola is csak azzal a felté­tellel kapcsolódhat rá a vil­lanyhálózatra, ha saját költ­ségén trafóállomást építtet A falu polgárainak kül­döttsége a napokban elpa­­naszolta áramellátási nehéz­ségeit a községi képviselő­testületnek. Kérték az Elekt­rovojvodina szakembereit hogy az áramerősség növelé­se végett 30 háztartást kap­csoljanak át a fővezetékről az utcai vezetékre, itt ugyan­is erősebb az áram. A képviselő-testület, az adorjáni helyi közösség kép­viselői és az Elektrovojvo­­dina szakemberei szerint még az idén feltétlenül kor­szerűsíteni kell a falu vil­lanyhálózatát. Hét kilomé­teres szakaszon szükséges a vezetékek kicserélése, és új trafóállomást is kell építeni. A villanyhálózat korsze­rűsítése és az új trafóállo­más építése 245 000 dinárba kerül. Ennyi pénzt a falu polgárai nem tudnak előte­remteni, de a képviselő-tes­tület, az Elektrovojvodina, a földművesszövetkezet, a községi iskolafenntartó kö­zösség és a polgárok együtte­sen fedezni tudják a beruhá­zást. Az Elektrovojvodina a vállalat szolidaritási alapjá­ból 450 méter hosszúságú ve­zetéket épít, a fennmaradt részt a helyi közösség, a kép­viselő-testület, a szövetke­zet és az iskolafenntartó kö­zösség fedezné. Ugyanakkor felkérik a falu polgárait, hogy háztartásonként körül­belül 100 dinárral járulja­nak hozzá a vezeték építésé­hez. V. K. M. A tengerre, nyaralásra siető külföldi vendégek már az előző években is szám­talan közúti balesetet okoztak a topolyai község területén. Sietnek, hogy mielőbb elérjék céljukat. A túlságosan megpakolt kocsikkal aránylag gyorsan hajtanak, és nemegyszer a közlekedési előírásokat sem tartják tiszteletben. Ez a szerencsétlenség a héten történt. Szerencsére nem sérült meg senki. Idill a buszban Belgrádból indulok Újvi­dék felé. Kora délután van, szeptember eleji ká­nikula. A buszpályaudva­ron találok arrafelé hala­dó autóbuszt, Belgrád— Gyula felirattal. Közvetlenül indulás előtt felszáll egy fiatalasz­szony, síró gyerekkel. Olyan hároméves forma a fiúcska, és semmilyen csi­­tításra nem akar elhall­gatni. Már áthaladtunk a Száván, Zimony határa fe­lé tartunk, amikor odaér a jegyszedő. Az előttem levő bácsika jó hangosan megkérdi: — Mondja, kalauz bácsi, van még hely abban a zsákban? — Milyen zsákban? — kérdi „meglepetten” a ka­lauz. — Hát amelyikbe a síró gyerekeket rakják! A jegyszedő egyből vá­laszol: — Azt hiszem, akad még egy hely. Eddig három gye­rek van már benne ... Nem tudom, mennyire fér össze mindez a peda­gógiai elvekkel, de a síró gyerek tüstént elhallga­tott, és meg se nyikkant Indjijáig. Ott is az anyja szoknyája mögé rejtőzve osont le a buszról. A buszban egyszerre csend támadt. A vezető nyugodtan bekapcsolhat­ta a šabaci rádiót, amely „véletlenül”, éppen népda­lokat sugárzott... (—csj—) 9. oldal

Next