Magyar Szó, 1973. október (30. évfolyam, 285-300. szám)
1973-10-16 / 285. szám
г 12. oldal ARANKA ’A napokban vettük a hírt, hogy a most alapított Nagyapáthy Kukac Péter Képzőművészeti Díj egyik nyertese Mojak Aranka keramikus. Alkotó munkásságáért és a képzőművészet népszerűsítéséért kapta az elismerést. Aranka nevéhez fűződik a kishegyesi kerámiai művésztelep megalapítása. Aranka nevét gyakran olvashatjuk kiállításokról, tárlatokról szóló beszámolókban. Munkájának, művészetének értékelésére nem vállalkozhatok, csak arra, hogy vallatóra fogom ezt a különös asszonyt, aki munkája, családi kötelezettségei mellett is talál időt, erőt ahhoz, hogy úgy foglalkozzon a művészetekkel, mintha az volna egyedüli tennivalója. — Épp ez az — mondja Aranka. — Nem a család mellett, hanem éppen a családom, a férjem segítségével sikerült időt, erőt találnom az alkotó munkához. A férjem az, aki, ha nagyon belemerülök a házi munkába, eszembe juttatja, hogy más dolgom is van: tárlatra, kiállításra kell készülni, befejezni a megkezdett munkát, mert mindig van tennivaló a házban, a gyerekek körül, de most már a gyerekek is segítenek, hát így most már könnyebb... Mojakék újvidéki otthonában beszélgetünk Otthonuk egyben a műtermük is. Mindenfelé képek, vásznak, kerámiák, alig van hely a virágoknak. Szerény, meleg otthon, semmi fényűzés. A konyhában a vasárnapi ebéd készül, míg mi Arankával beszélgetünk, a család többi tagja ügyel, hogy oda ne égjen a hús. — Hogyan lett a gunarasi kislányból ismert művésznő? Véletlenül került erre a pályára? — Dehogy — emlékezik nevetve Aranka. — Nagy sora van annak. Kislánykoromban is nagyon szerettem rajzolni, festeni. Akkoriban minden lánynak volt emlékkönyve. Az én táskám mindig tele volt emlékkönyvekkel, mindenki szívesen ideadta, hogy szép virágcsokrokat, tájképeket rajzoljak... Azután beiratkoztam a szabadkai vegyészeti középiskolába. Tanulmányaim vége felé járva aztán megtudtam, hogy Újvidéken iparművészeti középiskola nyílt. Szüleim nagy bánatára otthagytam a vegyészetet, és átjöttem Újvidékre. Érdekes, hogy a férjem is így került Újvidékre: ő is abbahagyta a zeneiskolát, s mint én, átjött az iparművészetibe. Itt ismerkedtünk meg az iskolában. Mindig egymás mellett ültünk, s miután lediplomáltunk, összeházasodtunk. Ő mindjárt katonának ment, én a kishegyesi iskolában kaptam tanári állást. — Pedig nem tanárnak készült. — Nem. S nem is tanultam semmit arról, hogyan kell a gyerekekkel dolgozni. Azt csináltam a gyerekekkel, amit az iparművészeti iskolában csináltunk. Tehát a rajztanítás keretében minden képzőművészeti, iparművészeti, ágazattal megismertettem őket. A pedagógiai főiskolán csak évek múlva került sor arra, hogy rajztanítás helyett széles körű képzőművészeti nevelésre készítsék fel a pedagógusokat. — Kishegyesen az iskolában kerámiai kemencét is építettünk a gyerekek munkáinak kiégetésére. Később ezt a kerámiai művésztelep is használta — emlékezik vissza Aranka. — A művésztelep gondolatának megvalósításában is a férjem volt a kitartóbb, ő sürgette, intézte, mint ahogy most is ő intézi az ügyeimet — mondja nevetve. — Hogyan jutott el a kezdő keramikus az első önálló kiállításig? 1959-ben alakult a kishegyesi kerámiai művésztelep, 1960-ban rendeztük az első közös tárlatot, tíz év múlva, 1970-ben került sor első önálló kiállításomra. Elég hoszszú idő ez, de nem akartam elhamarkodni. Azt akartam, hogy első kiállításom jó legyen, hogy amit bemutatok, arról látsszon, hogy az valóban az enyém, senki máséra nem hasonlít... — Tehát hosszú út vezetett az emlékkönyvbe festett virágoktól az első önálló tárlatig... — Igen. Kishegyesen először szép tányérokat, vázákat készítettem, lassan, fokozatosan tértem át a szoborszerű alakzatokra. Először állatfigurákkal próbálkoztam, madarakat, halakat mintáztam, s most, hogy belefogtam a horoszkópsorozatba, most kezdtem emberi arcokkal, alakzatokkal dolgozni. — Hogyan összegezné munkájának eddigi eredményeit? — Formálisan: két önálló kiállítás, egy külföldi és számos rangos hazai közös tárlat. Ennél fontosabb azonban, az, hogy megtaláltam a saját stílusomat, nincs tovább bizonytalanság: úgy érzem, nyugodtan belefoghatok bármibe, amit akarok; azt meg tudom csinálni. Most, hogy nagyobbak a gyerekek, nyugodtabban és többet dolgozhatok ... Befejezésül csak ennyit: Mojak Aranka tanárnő az újvidéki gyógypedagógiai iskolában. Két gyermek anyja. A munkanania reggel korán azzal kezdődik, hogy megfőzi az ebédet, aztán elmegy az iskolába ... — Az a szerencsém — mondja —, hogy nagyon szerény és nagyon kitartó vagyok. Lejegyezte: KIS E. Aranka a műteremben Vallomások a gyógyításról A kötet szerzői sorában a szakemberek mellett irodalmi és művészeti életünk kiválóságai — Németh László, Devecseri Gábor, Illés Endre, Szakonyi Károly, Borsos Miklós, Bernáth Aurél — is megtalálható. Az első fejezet írásai az orvostudomány nagy úttörőinek alakját idézik, gyakorta személyes emlékek alapján. A Munka közben című fejezet cikkei orvosok, védőnők önfeláldozó munkáját értékelik. Három fejezet az orvosok felelősségéről, az orvos és betege kapcsolatáról szól. Ezt követően Művészet és orvosi hivatás címmel írók és művészek vallanak bensőséges hangon az orvostudomány, a gyógyítás iránt érzett tiszteletükről, csodálatukról, a művész és az orvos lelki rokonságán alapuló kapcsolatáról. A kötetet Az egészségügy humora című fejezet és a szerzők bemutatása zárja. Ára 32,30 dinár. Domonkos János: Páfrányok a lakásban és a kertben A páfrányok rendkívül gazdag és változatos növénycsoport. A kötet valamennyi jelentős nemüket felsorolja, részletesen leírva, képekkel illusztrálva fő jellemzőiket. Ismerteti földrajzi elterjedésüket, fény-, hőmérséklet-, víz- és talajigényüket. Tanácsokat ad a lakásban és a kertben történő elhelyezésük, szakszerű ültetésük, telepítésük helyes megoldásához. A több mint 100 ábrával illusztrált szakkönyv szakembereknek és dísznövénykedvelőknek egyaránt ajánlható. Ára 11,45 dinár. MAGYAR SZÓ Kedd, 1973. október 16. Középkorúak és öregedők AZT MONDJÁK, mindenki olyan öreg, amilyennek érzi magát. De ennek az ellenkezője is igaz: olyan öregek vagyunk, amilyennek mások tartanak bennünket. Angliában például a 60—70 éveseket nem öregeknek, hanem öregedőknek mondják. Hogy valaki fiatalnak, középkorúnak, vagy öregnek gondolja-e magát, az sok mindentől függ — nemcsak a naptár szerinti életkortól, hanem a testi egészségtől, külső megjelenéstől is, attól, ahogyan a többi ember bánik vele, és az életkori különbségeket illető, fennálló társadalmi normáktól és magatartási módoktól... Az Egészségügyi Világszervezet középkorúnak a népesség 45 és 59 év közötti rétegét tekinti. Bromley Az emberi öregedés pszichológiája című könyvében finomabb megkülönböztetéseket alkalmaz az emberi életciklus felvázolásakor. A 21—25 éves életszakasz nála a korai felnőttkor, a 25—40 éves a középső felnőttkor, 40 — 55 éves a késői felnőttkor, 55—65 éves a nyugalomba vonulás előtti életszakasz. Mint a szerző is megjegyzi, „nem véve figyelembe a széles határok között mozgó egyéni különbségeket”. Középső felnőttkor: a társadalmi és hivatásbeli szerep konszolidációja; a szellemi teljesítőképesség csúcspontja; néhány testi és szellemi képesség működéspróbákkal mérhető maximumainak enyhe hanyatlása; rangidősség; a társadalmi relációk és az anyagi javak viszonylagos stabilizálódása. Késői felnőttkor: az elért társadalmi és foglalkozási szerepek folytatása; a gyermekek eltávozása; néhány asszony visszatér foglalkozásához, a nemi és reproduktív működések csökkenése (menopauza), a testi és szellemi működések további hanyatlása. A középkorú ember — különösen, ha az ifjúkorában megtanult vagy betanult foglalkozást folytatja — már munkája mesterévé vált. Stabil, megbízható, önálló munkaerő. Kisujjában van a munka minden fortélya, s ha egyéni képességei, emberi tulajdonságai alkalmassá teszik rá, megszokott munkaterületén beválik vezetőnek, a kezdők, a fiatalok oktatójának is. Képes-e még újat tanulni? Ha ez az új szervesen összefügg az ifjúkorában alaposan elsajátított, évtizedeken, át begyakorolt régivel — akkor feltétlenül. Az, aki az élet derekán akar valami gyökeresen másba fogni, mint amivel egész életén át foglalkozott, azt — és a tőle lehetetlent váró környezetet — kellemetlen meglepetések érhetik. Nem mindenkinek jut ideje, energiája nemhogy a továbbfejlődésre, de talán még a hétköznapi rutinmunkában való helytállásra sem. Nem minden középkorú kiegyensúlyozott és megbízható művelője szakmájának. Nem mindenki él úgy a munkájában, mint természetes közegében, mint hal a vízben. Van, aki 40—50 évesen belefásul, belefárad, belerokkan. Csökkent értékűvé válik. Miért? Egy orvos-főigazgató véleménye szerint a középkorú ember — ő a 30—50 éveseket sorolja ebbe a kategóriába — teljes virágkorát éli. A nő munkaképessége és teljesítménye már csak ezért is javul ebben az életszakaszban, mert nem vonják el erejének oly nagy részét biológiai feladatai, mint korábban. Manapság nemcsak az átlagéletkor tolódott ki, hanem az élet derekán levő emberek egészsége, kondíciója is javult, a mai ötvenesek olyan állapotban vannak, mint régebben a negyvenes éveiket taposók. A civilizáció áldásai tehát megfiatalították a középkorosztályt? Igen, de ugyanakkor a civilizációs ártalmak hozzá is járulnak az ember korai öregedéséhez. Az egészségtelen életmód öregít. A munkahelyi ártalmakon kívül a korszerűtlen táplálkozást, az alkoholizmust, a nikotinélvezést és a helytelen életritmust emelhetjük ki. A három nyolcast komolyan kell venni! A középkorúak sok panasza mögött az húzódik meg, hogy nem alszanak eleget, a második nyolc órát a férfiak nagy része mellékkereset szerzésével, a nők zöme erejét meghaladó, kimerítő házi munkával tölti. Sokat segítene, különösen a nők ideges panaszainak, szervezetük korai elhasználódásának megelőzésében, ha a férjek tööbbet vállalnának a háztartásból. Milyen betegségek, és melyik életkorban vezetnek leggyakrabban a munkaképesség jelentős és korai csökkenéséhez? Elsősorban a szív- és vérkeringési betegségek, azután a mozgásszervi, majd az emésztőszervi megbetegedések következnek. A szív- és vérkeringési betegek száma a korral meredeken emelkedik, a mozgásszervi betegségek inkább csak negyvenen felül okoznak jelentős munkaképesség csökkenést, az emésztőszervek megbetegedéseivel már 30-tól fölfelé találkozunk. Nőknél a két utóbbi betegségcsoport inkább a változás korában jelentkezik, általában később, mint a férfiaknál. Tarhonyás sertéshús 25 deka BACVANKA-féle tarhonyát megpirítatik 5 deka szalonna kiolvasztott zsírján. Forró vízzel föleresztve pároljuk, amikor félig kész, hozzávegyítünk fél kiló kockára vagdalt, paprikás zsíron félig megpárolt sovány disznóhúst. Együtt puhára pároljuk. A ZENTAI GABONAFORGALMI ÉS MALOMIPARI KOMBINÁT BAČVANKA TÉSZTAGYÁRÁNAK MAI ÉTELAJÁNLATA A szülők nagyon szeretik gyermeküket, a legtöbbjük számára ez az élet értelmét jelenti — de valahogy mégsem veszik a gyermeket teljes értékű embernek. Sokfelnőttnek még a hangja is megváltozik, ha a gyermekhez beszél, gügyögővé válik. A gyereket nem bűn becsapni — gondolja sok felnőtt —, még olyankor sem, ha ez perceken belül kiderül. A nagymamához megyünk, mondják a gyereknek, amikor az orvoshoz viszik. A szülők nem gondolnak arra, milyen csalódást okoznak ilyenkor a gyermeknek, milyen ellenséges lesz számára a felnőtt világ, hiszen még az anyában sem bízhat meg teljesen. Máskor pedig csak úgy mulatságból ugratják, ijesztgetik a gyermeket. A felnőtt számára érvényes erkölcsi szabályok a gyermekekkel kapcsolatban mintha nem volnának kötelezőek. Ha sír a gyermek, sok esetben nem vigasztalják, hanem megfenyegetik. Ha az üzletben rá kerül a sor, a felnőttek félretolják, hiszen ő csak gyerek, és ráér várni. Persze nem minden felnőtt viselkedik így, de alig van gyerek, akinek ne volnának hasonló szomorú tapasztalatai. * E sok apró, számára kellemetlen élmény elriasztja a gyermeket a felnőtt világtól, teljesen magányossá válik. A szülők élik a maguk gonddal, sikerekkel és kudarcokkal teli életét — de mit tartol is mindez a gyermekre? Így élnek egymás mellett, és nem veszik észre, milyen távol vannak egymástól. A gyermek számára idegen világ a felnőttek világa még akkor is, ha anya és gyermek egész napokat egymás mellett töltenek. Napjainkban pedig nem ez az egymás mellett élés az általános. A családok legtöbbjében az anya dolgozni jár, a gyerek óvodába kerül vagy a nagymamára marad. Az óvodás gyermek esetében nem az a baj, hogy napja nagy részét anyjától távol tölti, hiszen a gyermekközösségben töltött élet a fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen. Különösen az egykék esetében szükséges, hogy minél többet legyen gyermekközösségben. Nem mindegy ugyanis az, hogy a gyermek egyedüli különálló kis lényként áll-e szemben a felnőttek világával, vagy mellette vannak testvérei, társai, akikkel megoszthatja — persze nem mindig osztja meg — félelmeit, titkait is. Az egyke társtalan, magányérzete még erősebb, mint a többi gyermeké, összetartó testvérek, óvodás gyermekek, ha valóban jól be tudnak illeszkedni a csoport vidám játékos életébe, nyilván kevésbé érzik egyedül magukat. Az óvodás gyermeknél a baj csak ott kezdődik, ha az anya úgy érzi, most már nyugodtan rábízhatja gyermeke nevelését az óvodára. Pedig a szeretetnek azt a melegét, ami a gyermek életszükséglete, csak ő tudja átadni számára. MKS: Miért magányos a gyermek?