Magyar Szó, 1974. február (31. évfolyam, 45-57. szám)
1974-02-22 / 51. szám
10. oldal Hiányzik a véleménycsere Gyakorló pedagógusok a tantervjavaslatról Mióta megkezdődött az új tantervjavaslatok közvitája, szinte naponta üléseznek az iskolákban. De nem is csoda, amikor rövid idő leforgása alatt az iskoláskor előtti intézmények, az általános és a középiskolák korszerűnek meghirdetett oktató-nevelő programjáról kell nyilatkozniuk a pedagógusoknak. Azoknak, akiknek a megvitatott és elfogadott tanterveket aztán legjobb tudásuk és igyekezetük szerint meg is kell valósítaniuk. A baj azonban csak az, hogy őket, az úgynevezett gyakorló pedagógusokat, a tantervjavaslatokat író tanácsosok csupán most kérdezik meg: mit gondolnak erről vagy arról? Pedig, ahogy az itt következő villáminterjúból is kiviláglik, véleményüket már a javaslatok megkörvonalazása, főképp pedig összeállítása előtt illett volna kikérni... D Uroš VASIN, a becsei Todor Dukin Gimnázium igazgatója: — Alapvető kifogásom, hogy a tantervjavaslatokat megindoklás és minden utasítás nélkül terjesztették elő, s így az összeállítók elképzeléseit csupán találgathatjuk. A középiskolás javaslattal kapcsolatban például helytelenítem, hogy az első és a második osztályos tantervjavaslatokkal együtt nem adták meg, legalább körvonalaiban, a harmadik és negyedik osztály programját. Márpedig enélkül nem tudjuk, mit és hogyan tanítunk majd a felsőbb tagozatokon. Annál kevésbé, mert például a történelem esetében már az első két évalatt az ókortól kezdve napjainkig mindent egybezsúfoltak. Szinte anélkül, hogy e nagy vágtában az ismétlésre és az elmélyítésre is lehetőséget nyújtanának... És az irodalomtanításban, matematikában is olyan magas a mérce, hogy azt — például a korszerű irodalmat — a 15— 16 éves diákok aligha értik meg. Főképp ha arra gondolok, hogy a korszerű irodalom, a modern irányzatokkal és törekvésekkel együtt, az eddigi érettségizőknek is milyen fogas kérdést jelentett. Zavaró továbbá az is, amit a nyelvszakos tanárok újvidéki tanácskozásán mondtak, hogy a javaslatok készítése kor, tudniillik nemcsak a gyakorló pedagógusokkal, hanem köztársaságainkkal sem konzultáltak eléggé... BAGI Ferenc, a becsei gimnázium magyar tanára: — Egy-egy téma, korszak, művészeti irányzat vagy író beiktatásakor velünk is konzultálni kellett volna. Mert így például a középiskolás tantervjavaslat világirodalmi része még mindig erősen Európa és Észak-Amerika központú, holott nemcsak ez jelenti a világirodalmat. Ma már a fejlődő és az el nem kötelezett országok irodalmáról is illenék valamit tudniuk a diákoknak, és nemcsak a rádióban, tévében, újságban, hallani, olvasni róluk csupán politikai vagy gazdaságihírt. Másrészt a javaslatban nagyon sok helyen az áll, hogy „tájékoztató jelleggel”. Ilyen értelemben, érzésem szerint, nagyon sok mindenről csak futtában tájékozódnak a diákok, holott a középiskolai oktatás és nevelés mégsem szűkíthető le valamilyen gyorstalpaló kurzusra .... 0 SLAJHER Lajos, az adai Petar Drapšin Gépészeti Iskolaközpont igazgatója: — Utasítás nélkül és mindössze két példányban kaptuk meg a tantervjavaslatot, így először azt sem tudtuk, hogyan is nyúljunk hozzá. Ezenkívül vannak olyan dolgok is, amelyek egy kissé érthetetlenek a számunkra. Például az, hogy a szakmatanulás ezzel a programmal — a szakmunkásképző iskolákban — csak egy évre redukálódik, mivel az első és második osztály tananyaga jobbára minden középiskola számára azonos. Ilyen rövid idő alatt aligha lehet szakmát tanulni. De amikor szóvá tettük aggályainkat, azt mondták, hogy Horvátországban már létezik ilyen általános technikai iskola, és ott azt tapasztalták, hogy a nagyobb általános műveltséggel rendelkező tanulók gyorsabban elsajátítják a szakmát, mint egyébként. Ez valószínűleg így is van, de csak ott, ahol a termelési folyamat automatizált. Ám ott, ahol sok a kétkezi munka vagy az univerzális munka, például az adai szerszámgépgyárban vagy akár egész Vajdaság gyáraiban és üzemeiben is, ott az egyéves szakmatanulás aligha elegendő. Például én nemigen tudom elképzelni, hogy egy év alatt bárkiből is jó és sokoldalú géplakatost neveljünk. Hogy más foglalkozásokról ne is beszéljünk. Hiányolom továbbá azt is, hogy a középiskolás programot nem látjuk az általános iskolai programmal való szerves összefüggésben. Márpedig a tantárgyak és az iskolák közti vízszintes korelációra és egybehangoltságra éppúgy szükség van, mint a függőlegesre. Amikor ezt is szóba hoztuk, azt mondták, hogy ez az összefüggés meglesz, mivel a középiskolások programját is azok készítették, akik az általános iskolásokét. Mi ezt nem láttuk, és mondják, legfeljebb elhisszük. Azt már azonban láttuk, hogy a javaslatokat, csaknem kivétel nélkül, egyegy pedagógiai tanácsos dolgozta ki. Ez helytelen, még akkor is, ha netán a legjobb szakemberekről van szó... SZŰCS Imre . Film Rendező:Arthur Hiller. Szereplők:: George C. Scott, Jiana Rigg, Bernard Hughes,fancy Marchand, Stephen Elliott és még sokan mások. A Love Story ismert rendezője ezúttal ambiciózusabb émát dolgozott fel, mely ériiti az amerikai élet jó néhány problémáját: a közkórházakban uralkodó állapotokat, az orvosi szolgálat teheetlenségét, a szociális és faji különbségek elleni megmozdulást, a szülők és a gyerekek közötti ellentéteket, a magánélet és a hivatásbeli cselekvésképtelenség összefüggéseit stb. A baj, hogy mindezt csupán érinti, ugyanakkor bizonyos általánosítáokra is igényt tart. A rendező, vagy még inkább a forgatókönyvíró aelenkori Amerikát egy nagy kórháznak látja amelyben élies a káosz, mindenki esze ősén viselkedik, s az igazi ízültnek a tettét igazolni próbáló érvei nem is olyan képtelenségek. Mindez azonban feloldódik a cselekmény érdekességében. Az öregség küszöbén álló főorvos története és a kórházban történő bűntények körül bonyolódó fekete komédia ennek ellenére jó néhány mérges fullánkot tartalmaz. Társadalmi diagnózisa részleteiben sokszor találó, egészében véve azonban felületes, s a gyógyulást a film alkotói a rend helyreállításában nem pedig az okok kioperálásában látják. Ennek megfelelően a főorvost alakító George C. Scott, aki ezúttal is kitűnő, úgy érzi önmaga igazolása és természetesen a rendszer egyensúlyának a helyreállítása érdekében helyt kell állnia. Az ötletes fordulatok, a szellemes megoldások, a sajátos komikum mégis vonzóvá teszi ezt a filmet. Csupán nem szabad többre értékelni mint a kommercializmusban feloldódott új film sajátos produkcióját, amelyet élvezettel néz az ember. (1) A KÓRHÁZ A Luborda-emléktárlat Belgrádi Nemzeti Múzeum két háború közötti festészetet prezentáló galériájában a napokban megnyílt a nemrégiben elhunyt Petar Lubardának, a jugoszláv képzőművészet nagyjának emléktárlata. A művész húsz legjelentősebb festményét, állították ki. A világháború előtt született alkotások a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből a háború utáni művek pedig Blažo Kosovac magángyűjteményéből valók. A tárlat március 10-éig tart. MAGYAR SZÓ Péntek, 1974. február 22. Horvátországi kezdeményezés Országközi színházi buszjáratok A kirándulás vasárnap reggel kezdődött, az asszonyok tehát elindultak a női fordrászhoz , még pénteken. Kopácson például, ahol tudvalévően nincsen női fodrász, a szomszéd faluba mentek szépítkezni, ki kerékpáron, ki Fítyóval, mert hát a színházban szépnek kell lenni. Ha leszámítjuk az izgalmat, amely a jegyek miatt adódott — kevés volt a jegy — akkor örömmel indult útnak mindenki, sokan immár másodízben a Pécsi Nemzeti Színházba. A Horvátországi Magyarok Szövetségének szervezésében sikerült ugyanis száz mentesítőt kapni, vagyis száz néző a kötelező valutabeváltás nélkül mehetett színházba Pécsre. S ami nagyon szép: nem a mentesítő kedvéért, hanem a színházért mentek volna sokan, azért volt a vita, ha másképp nem, hát a kötelező valutabeváltás árán is minél több néző mehessen a jugoszláviai Baranyából Pécsre. Február 17-én vasárnap reggel tehát három autóbusz, a Horvátországi Magyarok Szövetségének vezetésével összeszedte a falvakban a száz nézőt, és elindult Magyarország felé. Az asszonyok, lányok újdonatúj frizurával, a férfinép nyakkendősen, sötét öltönyben. Az első állomás a Szársomlyó volt, melynek déli lejtőin terem a villányi vörös. Oda volt hivatalos előkirándulásra a száz baranyai néző, a kirándulás végeztével következett a felszellőztető út Pécsig, aztán városnézés, ismét séta, és a végcél : a színház. Hét óra után néhány perccel hangzott fel Huszika Jenő muzsikája, és megkezdődött a játék, a színpadról közel nyolcvan éve levehetetlen Gül Baba mesés története. Csakhogy ezúttal a hagyományos módon előadott operett szövegét Romhányi József átírta a versben. Romhányi, húsz opera- szövegkönyv szerzője, ezenkívül az egyik legnevesebb magyar humorista is, ezzel egy korszerű előadás lehetőségét teremtette meg. Gül Baba és Leila meg Gábor diák története ezúttal feszesebb dramaturgiával került a színpadra, a lírai cselekményszálban itt-ott tragikus felhangokkal, s humorszál pedig így, versben még jobb csattanókat adott. Az operettben szokatlan, néha kemény játékot a lírai cselekményszálban Gál László Jászai-díjas és Cseh Mária adta, Gül Baba, illetve Leila alakításában. Cseh Mária egyébként régi ismerőse a baranyai magyar nemzetiségű közönségnek. A Pécsi Nemzeti Színház jugoszláviai vendégszereplésein kívül nagyon sokszor lépett fel pódiumműsorokban is, opera-, operettrészleteket, népdalokat, valamint Bartók- és Kodály-dalokat énekelt. Jugoszláviai vendégszerepléseinek száma a jubileumot jelentő ötvenhez közelít. S mit mond Tröszt Sándor, a Horvátországi Magyarok Szövetségének titkára? — A Szövetség feladatának tekinti, a magyar nemzetiség anyanyelvű színházi kultúrájának ápolását is. Ezért többek között vendégszereplésre hívjuk meg a Pécsi Nemzeti Színházat, 1968 óta. A közönség toborzását természetszerűleg előbb a könnyebb műfajjal, vagyis az operettel kezdtük, ilyen előadásokat hoztunk Eszékre és Pélmonostorra. Erre a két helyre aztán autóbusszal több mint húsz magyar nemzetiség lakta falu nézőit szállítottuk be. A fokozatosság elvét betartva aztán tavaly nem a színházat hoztuk le Jugoszláviába, hanem a nézőket vittük fel Pécsre előadásra. Ez olcsóbb is a szövetségnek, ezenkívül a balett-tagozattal is rendelkező Pécsi Nemzeti Színház olyan színvonalú előadást nyújtott, hogy a közönséget teljesen meghódította, s most már a külföldi útra is vállalkoznak az előadás kedvéért. Így aztán tavaly a Vígözvegyet már Pécsett nézték meg. A közönségnevelésben következő lépést jelentő tragédiát, Illyés Gyula: Testvérek című alkotását már lehozhattuk Jugoszláviába. Az eredmény meglepően jó volt: a közönség ugyanolyan mértékben fogadta az előadás gondolati és hangulati csattanóit, mint Pécsett. Új- Bezdánból például több mint húsz olyan néző izgulta végig nagy figyelemmel a nehéz előadást, aki még sosem járt színházban. FÖLDESSY Dénes Cseh Mária, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője A dél-bánáti művelődési egyesületek májusban tartandó hatodik szemléjét az idén a verseci Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezi. Ebből az alkalomból szólaltattuk meg elnökét, Bartha Imrét és Oros Máriát, a dél-bánáti művelődési egyesületek egyeztető biizottságának tagját. Betekintést kaptunk a Petőfi kezdeti sikereibe és mostani nehézségeibe. — A verseci művelődési egyesület csaknem 30 éves múltra tekint vissza. 1945- ben létesült, 300 aktív és 600—700 kisegítő tagja volt. Munkájának görbéje 1958-ig állandóan felfelé ívelt, a műsoraival bejárta egész Bánátot, sőt, a határon túlra is eljutott. Aztán az 1960- as években fordulópont állt be, az egyesület működésében, mivel egy rozoga épületbe költözött. Megkezdték ugyan átépítését, de anya-ágiak híján abba is hagyták. Ezután három-négy évig semmilyen munka nem folyt. Ez volt az az időszak, amikor Vajdaság-szerte lekicsinylően beszéltek az amatőr színjátszásról, azaz a művelődési egyesületek munkájáról, sok helyütt megszűntek a társulatok, és a közömbösség és a csekély anyagi támogatás következtében csökkent az érdeklődés is. — 1972 februárjában — meséli Bartha Imre — az Ifjúsági Szövetség községi választmányának támogatásával és kezdeményezésére ismét munkához láttunk. Felkértek bennünket, a művelődési egyesület idősebb tagjait, legyünk egy ideig segítségükre. Valamennyien szívesen vállalkoztunk rá. Egy év sem telt bele, a fiatalok szétszéledtek, egyesek katonának mentek, mások külföldre és nagyobb városokba költöztek. A művelődési egyesületben maradt hát ismét a régi gárda, néhány tanítónő és én. Egyesületünknek ma csak 20—30 tagja van, és csak az énekkar működik. Mivel magyarázható mindez? Nincsenek meg a munkához a feltételek. Akár csak máshol, itt is áldatlan körülmények között tevékenykednek a műkedvelők. Sok-sok gondot okoz a káder-, a helyiség- és a pénzhiány is. A községi művelődési közösségtől az idén mindössze 4000 dinárt kaptunk, a másik két művelődési egye sület a 2arko Zrenjanin (szerb nyelvű) és a Petru Albu (román nyelvű) is csak valamivel többet, egyenként 10 000 dinárt. Megyjegyzem, mindkét egyesület jobban működik, mint mi. A megbecsülés hiányá- I ban, valamint elfoglaltságuk miatt kezdenek félreállni a művelődés legsokoldalúbb hordozói, a pedagógusok is. Ezek az emberek rendszerint több szervezetben és szervben tevékenykednek egyszerre. Akiknek pedig futná az idejükből, akik segítségünkre lehetnének, a pancsovai magyarságra gondolok, csak akkor keresnek fel bennünket, ha szórakozni kívánnak. Egyszóval abban az egyesületben, amelyben néhány évtizeddel ezelőtt csaknem ezren tevékenykedtek, költségvetéséből pedig még ösztöndíjazásra is jutott, ma mélyponton van a műkedvelés. Mindennek egyesületünk káder- és egyéb nehézségein kívül nyilván más okai is vannak. Hiányzik a megfontolt műsorpolitika, az egyesületmunkáját a véletlenre bízzuk. Elmarad az illetékes társadalmi-önigazgatási szervek támogatása, hatása is. Munkaprogramunk nincs, az elmúlt években ugyanis több ízben nem tudtuk elérni a kitűzött célokat. A községi művelődési közösség számtalanszor feltette a kérdést, miért nem vagyunk aktívak, erkölcsi támogatást azonban csak hellyel-közzel kapunk tőlük. A dél-bánáti művelődési egyesületek szemléjén csak az énekkar lép fel, a tánccsoporttal nem is próbálkoztunk, mert nincs, aki betanítsa. A problémát úgy próbáltuk megoldani, hogy Magyarországról hoztunk egy szakkönyvet — kapcsolódik be a beszélgetésbe Oros Mária tanítónő —, de kiderült, hogy nem tudjuk leolvasni a tánclépéseket. Távlatunk úgyszólván nincs. Érezzük ugyan, hogy most a párthatározatok, a zenicai tanácskozás után, tenni kellene valamit, egyelőre azonban tétován figyeljük a fejleményeket, az útkeresésnél tartunk. Talán a májusban megtartandó dél-bánáti szemle, melynek szervezését mi vállaltuk, a dél-bánáti művelődési egyesületek munkája, tapasztalata kedvet ad a további tevékenységhez, és elmozdít bennünket a holtpontról. Van Elmozdulni a holtpontról Beszélgetés a versed Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökével Visszavont irodalmi díj A Valjevói Községi Képviselő-Testület mindhárom tanácsa úgy döntött, hogy a Milovan Glišić irodalmi díjat, amellyel 1972-ben Mirko Kovač Rane Lukét tüntették ki Meštrovića című elbeszéléskötetéért, oda nem ítéltnek tekinti, ennek értelmében a könyvesboltok ezután nem reklámozhatják többé Milovan Glisic-díjas könyvként. A díj visszavonását azzal indokolták meg, hogy az KSZ községi választmányának eszmei bizottsága, valamint a Szocialista Szövetség oktatás- és művelődésügyi szakosztálya ezt az elbeszéléskötetet eszmeileg és politikailag a díjra méltatlannak találta, s megállapította, hogy az ilyen és hozzá hasonló könyvek megjelentetése az anarcholiberalizmus következménye. DICKENS: Copperfield Dávid Immár hatodszor kerül kiadásra a világirodalom egyik gyerekeknek is szóló remekműve. Dickens számos önéletrajzi elemet is beépített a megható történetbe, s közben a korabeli Angliáról is érzékletes képet fest. A könyv Ottlik Géza, a nagy regényhez méltó fordításában, Reich Károly illusztrációival jelent meg. Ára 28,05 dinár. Meghalt Cicerone Teodorescu Bukarestben elhunyt Ci cerone Teodorescu, a román irodalom kiemelkedő tagja. Teodorescu már a két háború között határozott szabadságszerető és antifasiszta álláspontra helyezkedett, a három után pedig a román íróegyesület alapítóinak egyike volt. Költeményeit mintegy harminc kötetben jelentette meg, műfordító tevékenységének köszönhetőleg pedig a román olvasók megismerhették Majakovszkij, William Blake, Shakespeare és Sandburg legszebb műveit. Irodalmi munkásságáért több kitüntetésben és állami díjban részesült.