Magyar Szó, 1974. április (31. évfolyam, 89-103. szám)

1974-04-10 / 98. szám

Szerda, 1974. április 10. * DUNA TÁJ Érettségi előtt még két hónap van még hátra az érettségi vizsgáig. A diákok egy hónap múlva már ott tolonganak iskolá­juk titkárságán, hogy átad­ják a feltehetően gonddal, kellő alapossággal készített érettségi dolgozatot. Azon­ban hátra lesz még a nehe­ze: a szóbeli vizsga a válasz­tott három tantárgyból. Ha ideszámítjuk az idegen nyel­vi vizsgát és az érettségi dol­gozat megvédését, összesen öt vizsgát kell tenniük az élet küszöbén áldó fiatalok­nak, hogy aztán minden kö­telék megszakadjon köztük és az iskola között. Még mindannyian az isko­lapadokban ülnek, napról napra készülnek az órákra, hiszen az érettségi vizsga még nem tartja lázban őket. A vizsgára való előkészüle­tek ellenben már a javában folynak. A tanárok rendsze­resen tartanak megbeszélé­seket az érettségi dolgozattal kapcsolatban, több tantárgy­ból már megkapták a szó­beli vizsga kérdéseit is. A szükséges szakirodalmat azon­ban szinte kivétel nélkül a diákok szerezték be, a­mi egy­részt a tanárok azon törek­vésére utal, hogy a tanulók e téren is önállóan, dolgoz­zanak. Oberatter István, a termé­szettudományi tagozat vég­zős tanulója. Választott tan­tárgycsoport­j­ában matemati­ka, fizika és kémia szere­pel. Érettségi dolgozatát ma­tematikából írja. — Már el is készültem ve­le — mondja. — Magyaror­szágon szereztem be a szük­séges tankönyveket, s a ta­nárom szívesen adott magya­rázatot minden kérdésemre. Még a téli szünidő előtt meg­kaptuk a szóbeli vizsgák kér­déseit, úgyhogy igazán van időnk a felkészülésre. — Akik matematikából írnak érettségi dolgozatot, egy-egy előadást tartanak a matematika szakkörben is — kapcsolódik a beszélgetésbe Csörtöly Viola. — Fiatalabb diáktársaink számára érde­kesek az ilyen előadások, nekünk viszont gyakorlás szempontjá­ból jelentősek. A matematika-, fizika-, ábrá­zoló mértan vizsgacsoportot választottam, de ha a negye­dik osztályt is sikerül kitű­nővel elvégeznem, csupán az érettségi dolgozatomat kell megvédenem. A társadalmi­-nyelvi tago­zat negyedikes diákjai közt érdekes együttműködés ala­kult ki. — Mivel már megkaptuk a kérdéseket, az ugyanazon tantárgyaikból érettségizők feldolgoznak egy-egy tételt, s azt írásban átadják tár­saiknak — mondja Magyar Tünde. — Ily módon keve­sebb keresgéléssel kapunk választ egy-egy kérdésre, te­hát több idő jut tanulásra. Magyar irodalomból, úgy­szólván kimeríthetetlen for­rásmunka áll a tanulók ren­delkezésére. Hogyan találják meg a témakörüknek legin­kább megfelelő anyagot? — Elsősorban a könyvtá­rakban megtalálható köte­tekre támaszkodtam — hall­juk Bánhegyi Borbálától. — Mivel dolgozatom témája: Zombor és környéke Her­ceg János műveiben, több folyóiratban is bukkantam forrásmunkára. Természete­sen saját könyvtáramban is számos olyan könyv van, amely nélkül nem tudtam volna elkészíteni a dolgoza­tot. Minden harmadik mun­kanapon megbeszélést tar­tunk tanárunkkal, s az ő irá­nyítása alatt történt a fő forrásmunkák megválasztá­sa is. Zombori amatőr filmezők Eszéken A múlt héten a zombori Bosnyák Ernő Filmklub tag­jai Eszéken vendégszerepel­tek. Az eszéki Népi Techni­ka kereteiben működő Mur­­sa filmklub vendégei voltak, hat amatőr filmet mutattak be a mintegy 100 főnyi kö­zönségnek. A vetítés után a zombori és az eszéki amatőr filmezők eszmecserét folytat­tak az ama­tőrfilm-mozgalom időszerű kérdéseiről. Erre a találkozóra a tavalyi Eszék— Zombor—Szabadka kulturá­lis együttműködés folytatása­ként került sor. Z. L A zombori amatőrök sikeres bemutatkozása A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszói bemutatták a Az önbírálunk című színpadi kollázst Érdekes próbálkozásba kezdtek a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesü­let amatőr színjátszói, ami­kor Bogdánfi Sándor, Kelen László, Kürti András és Ró­na Tibor műveit színpadra alkalmazták, s Pogány Mar­git összekötő szövegeinek se­gítségével egy egész estet be­töltő műsort állítottak össze. A tíz vidám jelenetből álló műsor a­z önbírálatunk cí­met viseli, s már maga a cím is utal az előadás jellegére. A bemutató hétfőn este volt a Zombori Népszínházban. Az ügyesein összeváloga­tott jelenetek jelen társadal­mi életünk fogyatékosságai­ra mutatnak rá találóan. A fiatal 16 tagú szereplőgárda úgyszólván minden jelenet­ben kitett magáért. A bírá­latot érdemlő társadalmi je­lenségek szinte peregnek a szemünk előtt, mintegy jelez­ve, hogy a rohanó világban mi minden kerüli el figyel­münket: a szülők elfoglalt­ságuk ( és elfogultságuk) mi­att nem veszik észre, hogy fiuk a züllés útjára tért, s egy huligánbandának lett a vezére, az osztályvezető csu­pán a többes szám használa­tára képes, amikor a válla­latában elkövetett visszaélé­sek elkövetőiről van szó, de mikor az eredményekről kell beszélnie, azonnal saját ma­gát helyezi előtérbe. Békássy Andor kitűnő ala­kítást nyúj­tott a beszédhibás osztály­­vezető személyében. Kanyó Márta viszont a huligán fiú édesanyját alakító szerepé­ben tűnt ki. Az önbírá­lunk többi jelenete is idősze­rű problémákra utal: a két hétig nyaraló kereskedelmi üzletkötő véletlenül találko­zik össze kereskedelmi üzlet felével, s pár perc alatt meg­köti a szerződést, s a kétheti nyaralás költségeit reprezen­tációs költségek címen szá­molja el. Jung Sándor ekkor is, akárcsak a modern lakó­­házakba­n élők problémáit bemutató jelenetben a tata­rozó vállalat minden hájjal megkent főnökének szerepé­ben feltűnően jó alakítást nyújtott. Kis György a kö­vetelőző munkás szerepében remekelt, aki alig egy hete van a vállalatnál, máris fi­zetésemelést kér. Jung Anna a doktornő és a szép nő sze­repében egyaránt megtalálta a kellő hangvételt. Dicséret illeti a többi szereplőt is: Bezdán Edit, Szabó Árpád, ifjabb Vlad János, Link Ist­ván, Veszelovszky Ernő, Ha­­nek Erzsébet, Pogány Ká­roly, Fü­ Erika és Balázs Ede egyaránt jó alakítást nyújtott. A pesszimista nar­rátor Pogány Margit és az optimista narrátor, Pető Csil­la arcjátékukkal, mozdula­taikkal ügyesen utaltak a je­lenetek szünetében a soron következő jelenet tartalmára. Pogány Margit találó össze­kötő szövegével nemcsak a színpadra vitt jelenetek foly­tonosságát biztosította, ha­nem kihasználva az alkal­mat, a közvetlen környeze­tünkben jelentkező fogyaté­kosságokra is rámutatott (gondoljunk az olaj­gyár ese­tére) jól sikerült az előadás zárójelenete, amikor a sze­replők gyakorolnak „önbírá­latot”, minden hibáért a ren­dezőt, Pogány Mangitát hi­báztatva. Az ötletes befeje­zést a közönség önfeledt tapssal jutalmazva, mintegy megbocsátva azokat a kínos szüneteket, amikor egy-egy szereplő megbotlott a szöve­gében. Még valami a zombori színjátszókról: Fű­ Erika és Balázs Ede általános iskolai tanulók szerepeltetése arra enged következtetni, hogy a jelenlegi tehetséges fiatal színjátszóknak még fiata­labb és ugyancsak tehetsé­ges követői lesznek. Kétségtelen, hogy az ön­bírálatunk bemutatásával új korszak kezdődik a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület életében. A hosszú évekig tartó hallgatás után a színjátszók modern hang­vételű, kitűnően megrende­zett előadást vittek színpad­ra, s első bemutatkozásuk si­kere arra kötelezi őket, hogy a munkát ne hagyják abba, hanem az Önbírálatunkhoz hasonló minél több előadást vigyenek színpadra.­ ­. Elkészítjük ékerfrikb Áthelyezik a zombori Műszaki Iskolaközpont műhelyeit Tíz évvel ezelőtt alakítot­ták át az akkori gépészeti és textilipari technikum szük­ségleteinek megfelelően a zombori piactér közelében ál­ló egykori zárdaépületet. A tantermek a földszinten és az emeleten kaptak helyet, a műhelyek a pincében, a mosókonyháikban. A föld­szinten az ablakokon még ott vannak az erős vasrá­csok, mintegy jelezve, hogy az épület valamikori lakói­nak kevés köze volt a kül­világhoz. Annál több része lesz gaz­daságunk fejlesztésében az iskola 43 tagozatán 39 kü­lönböző szakmát tanuló 1100 diáknak. Községünk úgyszól­ván minden gazdasági ága számára itt képezik a szak­munkásokat. Ezért nem mel­lékes, hogy milyen körül­mények között, milyen tan­eszközök és gépek segít­ségével folyik az oktatás. Már néhány évvel ezelőtt vi­lágossá vált, hogy a feltéte­lek nem felelnek meg a követelményeknek és az is­kola dolgozói szorgalmazni kezdték az új műszaki, is­kolaközpont felépítését. Az anyagi eszközök hiánya miatt elhalasztották. De hogyan vészeljék át az új műszaki iskolaközpont fel­építéséig terjedő időszakot? Azt semmiképpen sem lehet megengedni, hogy az okta­tók és a diá­kok megbeteged­­jenek a jelenlegi egészség­telen munkakörülmények közt, s hogy az elavult tan­eszközök miatt hiányos tu­dású szakemberek kerülje­nek ki az iskolából. A dolgo­zói közösség ezért áthelyezi a műhelyeket az iskola tu­lajdonában levő egyik raktár­helyiségbe. Ez természete­sen sok költséggel jár, amit az iskola saját esz­közeib­ől nem képes fedezni. — A községi képviselő-tes­tülethez fordultunk segítsé­gért — mondja Milorad Ko­sic, a Műszaki Iskolaköz­pont igazgatója. — Félmil­lió dinárt kértünk a raktár­­épület átalakításához szük­séges anyagra. A helyisége­ket önerőnkből újítjuk fel. A pincében csak villanyfény­nél dolgozhatnak a diákok. A falak nedvesek, s mivel több villanyárammal műkö­dő gépünk van, könnyen rö­vidzárlat keletkezhet, sőt sú­lyos szerencstelenség történ­het. Ha sikerül előteremte­nünk a szükséges pénzt, a raktárat műhellyé alakítjuk, hogy ott nappali világosság­nál szellős teremben tarthas­suk a gyakorlati órákat. Az említett pénzösszegből sze­retnénk bevezetni a közpon­ti fűtést a tornaterembe, mert a télen két kályhával is alig tudtak 5 Celsius fok­ra felmelegíteni. Sorjában előkerülnek a fogyatékosságok: az iskolá­nak nincs betonpályája, ha egy kis eső esik, a szabad­ban nem tarthatnak testne­velési órát. Az egyik épü­letben nincsenek megfelelő egészségügyi objektumok. A lakáshiány is súlyos problé­mát okoz: elektromérnökök, matematikusok csak úgy vál­lalnak állást az iskolában, ha lakást is kapnak. Erre viszont nincs mindig lehe­tőség. A 92 alkalmazott kö­zül 39 családos ember lakás­hiánnyal küzd.­­ Nem lett volna szabad megengedni, hogy idáig fa­juljon a dolog. Ha új isko­laépület emelésére nincs is anyagi fedezetünk, az alap­vető munkafeltételekről a je­lenlegi körülmények között is gondoskodni kell annál is inkább, mert ebből az is­kolából évente négyszáz munkás kerül a gépek mel­lé.A Műszaki Iskolaközipont remélhetőleg megkapja a köz­ségi képviselő-testülettől kért segítséget. Ezzel ugyan nem oldódik meg minden prob­lémája, de az új iskolaépület felépítéséig zavartalanul foly­hat a szakoktatás. F. A. A Három szerelem a zombori Népszínházban A kupuszinai Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület színjátszói ma este nyolc órai kezdettel a Zombori Nép­színházban vendégszerepel­nek. A Három a szerelem című vidám, 3 felvonásos operettet mutatják be. A kupuszinai műkedvelők több alkalommal is bebizo­nyították, hogy nagy hozzá­értéssel és rátermettséggel művelik a zenés színdarabok műfaját, s hogy minden elő­adással képesek kiváltani a közönség tetszését. Elég csu­pán, ha a Mézeskalács című zenés játék tavalyi zombori nagy sikerére emlékeztetünk. A Három a szerelem rende­zését is, akárcsak a Mézes­kalácsét, a nagy tapasztalat­tal rendelkező, kiváló ama­tőr rendező, Sturcz József vállalta. Várhatóan a ma esti elő­adáson sem marad el a ku­puszinai színjátszók közön­ségsikere. A kupuszinaiak egyébként ezzel az operettel vesznek részt az amatőr szín­játszók április 20-a és 27-e között Bajmokon megtartan­dó körzeti versenyén, az apa­tini községi színjátszó cso­portok képviselőiként. t. Színházparádé Május 6-a és 15-e között tartják Zomban a vajdasági hivatásos színházak 24. szemléjét A vajdasági hivatásos szín­házak idei, sorrendben 24. szemléjére mind a hét vaj­dasági színház benevezett. A versenyjellegű szemlének, mint ismeretes, a zombori Népszínház lesz a házigazdá­ja. A színházi szemle május 6-án kezdődik: az ISZ zom­bori községi választmánya szervezésében megtartják az ismert színművészek és a fia­talok találkozóját. Másnap két kiállítás nyílik a szemle alkalmából: a zombori Nép­színház előcsarnokában meg­nyílik a vajdasági színházak tavalyi repertoárját bemutató plakátkiállítás. Ezt követően a zombori Városi Múzeum­ban a Miroslav Krleža horvát író munkásságát bemutató kiállítás nyílik meg. Ezen a napon már a színházak ver­senye is megkezdődik, első­ként az újvidéki Szerb Nép­színház mutatkozik be. A versenyző színházak további fellépési sorrendje a követ­kező: május 8-án a Zrenjarti­­ni Népszínház, 9-én a Sza­badkai Népszínház magyar társulata, 10-én a Verseci Népszínház, 11-én a Szabad­kai Népszínház szerbhorvát társulata, 12-én az Újvidéki Színház, 13-án pedig a Zom­bori Népszínház társulata lép fel. A vajdasági hivatásos szín­házak idei szemléjén több versenyen kívüli előadás is lesz. Többek között föllép a Bielistok­ i (Legyelország) színház, amellyel a Zombo­ri Népszínház tavaly kezdte meg a baráti együttműkö­dést. A lengyelországi ven­dégművészeken kívül Zom­­borban üdvözölhetjük még a niši népszínház társulatát is. Ez a színház lesz a szerbiai színházak Joakim Vujic ne­vét viselő találkozójának há­zigazdája, s a Zombori Nép­színház ezen a találkozón fogja viszonozni a nišiek zombori fellépését. A szemle szervezői nem fe­ledkeztek meg a gyermekek­ről és az opera­kedvelőkről sem. Versenyen kívül fellép a zrenjanini gyermekszínház és az újvidéki ifjúsági szín­ház, valamint az újvidéki Szerb Népszínház opera-tár­sulata. Bemutatkozik még a Belgrádi Népszínház is. A vajdasági hivatásos színházak szemléje május 15- én zárul. Az öttagú bíráló bizottság akkor hirdeti ki, hogy játékával melyik szín­ház érdemelte ki a Vajda­ság legjobb színielőadása el­nevezést. A legjobb vajdasá­gi színművészeket is megju­talmazzák. F. A. 7. oldal Az iskolai énekkarok szemléje Zomborban Vasárnap tartották meg Zomborban az általános is­kolai énekkarok községi szem­léjét. A zombori Testvériség- Egység, a Nikola Vukičević és Ivo Lola Ribar általános iskolák, valamint a telecs­­kai, boroszlói, nemesmiliti­­csi, Aleksa Santia-i és mo­nostorszegi általános iskolák énekkarai vettek részt. A szemlére a bezdáni Testvéri­­ségi­ Egység és a zombori Ok­tóber 21. általános iskola énekkarai is jelentkeztek, mivel azonban az előbbiért a Severtrans autóbusza nem érkezett meg a megbeszélt időpontban, az utóbbi ének­kar karmestere pedig igazolt okból maradt távol, a bíráló bizottság meghallgatja eze­ket az énekkarokat, s csak azután dönti el, melyik a győztes. A legjobb énekkarok to­vábbjutnak a körzeti ver­senyre, s ha ott is jól sze­repelnek, részt vehetnek a Zomborban májusban meg­tartandó vajdasági gyermek zene fesztiválon.­ t. „Kihajtom a libám a rétre" Szülei Borsodról, illetve Nádudvarról valók. A szá­zadfordulón szegődtek Ha­­rasztina (Rastina) pusztára, apja Rédli Lajos báró pará­dés kocsisa volt, anyja szol­gáló. A pusztai cselédségi épületben laktak, ott szüle­tett 71 évvel ezelőtt Ágnes néni. „Édesanyám nevelte a csa­ládokat, meg vótunk heten­­ testvérek. Kaptak ők egy hold fődet, vót nekik kuko­rica, krumpli, szóval a házi szükséglet ott megtermett. Meg aztán ők megkapták a búzából a kenyérnek valóju­kat, meg a fizetést... ott nyőttünk föl... Hogy milyen lakásban laktunk? Vót Nagy­major is meg Lajosmajor. Én a Lajosmajorra emlékezek legjobban... vót hosszú nagy istálló, amibe el vótak helyezve a jószágok, és min­den cselédnek szabad vót tartani egy tehenet... és őnekik mindegyiknek a Háza előtt vót egy olyan supa féle, ott neveltek borjút vagy ma­lacot ... A lakásuk nagyon hosszú épület vót, nem tu­dom meghatározni hányan laktak benne... a konyhára ha bementek, ott két szobá­ba, most az egyik oldalon is lakott egy­ cseléd, a másikon is. A konyha nyitott szabad kéményű vót, annak mind a két odalán szabad tűzhely, és azon főztek, és mindegyik szobába vót egy kemence. Azok nagyon nagy szobák vótak, mer’ sok család vót... És a gyerekek, ahogy nőttek, már mikó vótak olyan tíz évesek, már akko azok is pénzt kerestek ... eljárkáltak varjúkat hajtani, hogy ne szedjék ki a kukoricát... Mikó én kislány ■ vótam, nagyon sok libát őröztem. Mer kellett a toll, mink vó­tunk hároman testvérek, és akko édesanyám gyűjtötte nekünk a tollat, mint ahogy szokás vót a parasztokná, ki­lenc várna három dumna, és avval mentünk férbe. De ahogy a libákat öröztük, ha-­­ nógattuk azt a libanótákat is. Kihajtom a libám a rétre, Magam is kiülök melléje, A libám a réten szépen­­legelész, Mellette a babám heverész. Kihajtom a libám a rétre, Libuskám né ménj a vetésre, Nagyokat koppantok a liba­­fejére, Libuskám né ménj a vetésre." A közismert népdal dúr hangsorú, feszes ritmusú, ABBVA felépítésű dallam­mal párosuló szövegvariánsa után főként Urai dalokat énekelt a szilágyi Buják Já­­nosné Bényei Ágnes. Közü­lük csak az anyjától tanult alábbi gulyásnóta epikus jel­legű. Ezt idebenn a faluban, új életkörülmények közt oly gyakran énekelték, mint a pusztai uradalmi cselédek. A dalnak számtalan variánsa él még, köztük Petőfi Al­kony című versének népi változata, amelyet Zentán és környékén több énekestől feljegyeztek, Topolyán pedig Balog József énekelte 1970- ben. Eol hangsorú, beszéd­ritmusú dallama műdalból ered. Leégett a Csiribiri csárda, Benne égett három híres Benne égett három híres Számadónak kivarrott [subája. Számadónak nincsen semmi [kárja. Megveszi ja gyulaji vásárba. De jó szegény barna [gulyáslegény Benne égett mindenestől [szegény. Barna kislány kerüli a [csárdát. Keresi a szívbéli mátkáját, Barna kislány hiába keresed, Hisz benne égett ki téged [szeretett SZÉKELY Mária [dáma. [dáma.

Next