Magyar Szó, 1974. december (31. évfolyam, 329-343. szám)
1974-12-07 / 335. szám
Szombat, 1974. dec. 7. VAJDASÁG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG • A kultúrmunka egyenrangú lesz a termelőmunkával Újvidék sokrétű, heterogén kulturális élete szükségessé tette a művelődési érdekközösség megalakítását. A közösségen belül a társultmunka-alapszervezetek, munkaközösségek, egyesületek és más intézmények önigazgatási megegyezést kötnek. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagsága november 27-én gyűlést tartott. Megvitatták az önigazgatási megegyezést, valamint küldöttet jelöltek a közösség közgyűlésébe. HORNOK Nándor, az egyesület elnöke röviden ismertette a Művelődési önigazgatási Érdekközösség jelentőségét, céljait és feladatait. — A közösség megalapítása hatalmas lépés önigazgatási társadalmunk életében, mert ezentúl a kultúra nem fog absztrakt programokat szülni, és könyöradományból élni. A társultmunkaszervezetek és művelődési egyesületek útján a közvetlen termelő döntően befolyásolhatja a kulturális tevékenységet. Ezenkívül elmondta, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület az idén önigazgatási megegyezést köt a Jugodent és a Hajógyár társultmunka-szervezetével. A Fórum, a Kooperant, a Beton és az Elektrolux vállalatokkal, a József Attila iskolával, valamint a kövesi sporthorgász-egyesülettel már négy éve van kulturális kapcsolata. Az egyesület tagsága egyhangúlag elfogadta az önigazgatási megegyezést a Művelődési Önigazgatási Érdekközösség megalapításáról. A határozatot az egyesület tagsága nevében Botka István írta alá. Ezenkívül egy küldöttet jelöltek a község közgyűlésének művelődési tanácsába. Mivel az egyesület aktív tagságának 82 százaléka fiatal, úgy döntöttek, hogy a 20 éves GYULVÉSZI Károly legyen a küldött. A közgyűlés után rövid beszélgetésre kértem az ifjú küldöttet. Elmondta, hogy az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának másodéves hallgatója. Az egyesület népi tánccsoportjában dolgozik. Szereti az amatőr munkát, mert amellett hogy szép, testi erőnlét szempontjából is hasznos. — Örülök, hogy az egyesület tagsága bízik bennem, természetesen tudom azt is, hogy komoly munka vár rám. Bár eddig sem volt túl sok szabad időm, még egy kicsit lefaragok belőle, mert tanulni is kell — mondta Gyülvészi Károly. — Véleményed szerint milyen előnye van a Művelődési önigazgatási Érdekközösségnek? — A kultúrmunka egyenrangú lesz a termelőmunkával Ez a cél. Persze ez nem mehet máról holnapra, de a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a társultmunka-szervezetek önigazgatási kapcsolata kétségtelenül igazolja az érdekközösséget. KÓNYA Sándor Újvidék Gylvészi Károly Pályaválasztási gondok Osztályunk ebben a tanévben befejezi a középiskolai tanulmányokat. A zentai Moša Pijade Gimnázium negyedikes tanulói vagyunk. Csak most látjuk igazán, hogy milyen gyorsan elmúlnak az évek, hogy milyen gyorsan eljutottunk a pályaválasztásig. A pályaválasztás mindanynyiunk számára nagy gondot okoz, hiszen ez a döntés nagyban hozzájárul a jövőnkhöz, amit szeretnénk a legszebbé tenni. Kikérjük szüleink, az egyetemistáik, a dolgozók és tanáraink véleményét, s örömmel fogadjuk segítségüket. Az iskolában főleg osztályfőnökünk foglalkozik ezzel a kérdéssel, megértést tanúsítva Irántünk. Sok osztályfőnöki óra témája a foglalkozási ágak ismertetése. A minap filmet is vetítettünk néhány egyetem életéről. Bepillantottunk az amfiteátrumokba, és láttuk, hogyan végzik a kísérleteket a vegyészek, biológusok,hogyan gyakorolnak a katonai akadémián, a leendőépítészmérnökök stb. Az idén már egy kérdőívet is kitöltöttünk a pályaválasztási tanácsadó jóvoltából; feltüntettük többek között azt is, hogy milyen módon szeretnénk tőle segítséget kapni. Mindez a megmozdulás számunkra nagy segítség, hiszen közöttünk vannak olyanok is, akik még egyáltalán nem határoztak, vagy még nagyon bizonytalanok a továbbtanulást illetően. Reméljük, hogy mindez nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy helyesen válasszunk a jogi, a vegyészeti, a bölcsészeti, a matematikai, turisztikai, a közgazdasági stb. fakultások közül. Mi, akik elsősorban az érettségin fáradozunk, sokat gondolkodunk későbbi munkánkon. Ezért igyekszünk egymásnak és önmagunknak is minél több ismeretet szerezni. PALOTÁS Rózsa, Kanizsa Szent Lapot az illemhelyen — Szent Lipót csodákat művel — súgja fülembe az eszéti Central kávéház recés nénikéje titokzatos hangon. — Olvassa csak el ezta könyvecskét! Nem bánja meg! — és már nyújtja is felém a kockás terítős székről az irodalmi remekművet. Szent Leopold csodatételeiről. Pénzt sem fogad el a becses sajtótermékért az altruista nézeteket valló, jámbor asszonyság. Hát nem megható?! S hiába szabódom, nem hiszek a csodákban. De vigye csak lelkem, áldani fog érte! Látja, itt ni, ezen az oldalon — nehogy kifelejtse a bénákat! Azzal szélesebben lapozgatni kezd, s a mutogatás hevében véletlenül a falhoz súrlódik a remekmű. Jaj, nekem! A szent könyv! — szörnyülködik a hivő lélek —, s legott fergeteges csókot cuppant a szentkönyv érintette vécéfalra. Otthon — már csak kuriózumként is — birkatürelemmel böngészem végig a csodatételek szűnni nem akaró, hömpölygő áradatát. Lám, lám, mennyire igaz hogy holtig tanul az ember! íme, egy kis ízelítő dióhéjban, mi mindent tud Szent Lipót: megszünteti a marhavészt, elállítja a makacs orrvérzést, gyógyítja a kehes lovat, állást szerez a sógornak, görcsöt old és kelést lohaszt, eredményesen gyógyítja a leukémiát, kólikát, epilepsziát. Szaggató köszvényt zsongít, dühöngő vitustáncot lassít. Magas vérnyomást apaszt, vizeletet sürget, serkent, szelet hajt, nyugtat, csillapít, lassít, dugít. Szent Lipót nem viccel. Mi több, magatehetetlen bénákat ugraszt ki tolókocsijukból, s késztet eszeveszett ügetésre és viszont megvadult ámokfutók fékezéséhez, kezes báránykákká szelídítéshez is kiválóan ért. Csupán egy kilencedet kell hozzá buzgón imádkoznunk. Ennyi az egész. Nosza hát! Imádkozzunk Szent Lipóthoz! Hátha megzabolázza az egész világon végigszáguldó inflációt, az alacsony nyugdíjakat pedig háromszorosára emeli. Ez csak megér egy kevéske fohászt?! — Vagy nem? SAÁGHY Etelka MAGYAR SZÓ logosis oromhegyi módra A bizottságban miért nincs helybeli földműves? A helyi földművesszövetkezet kisterme már zsúfolásig megtelt, de még mindig jöttek az emberek, pedig csak a társadalmi-politikai vezetőket és szakembereket hívták össze, hogy ismertessék velük a tagosítás formáit. De most, lám, mennyi a hívatlan vendég, a gumicsizmás és kucsmás paraszt Nem is csoda, hiszen őróluk, földjeikről lesz szó. A szakemberek elmondták, hogy a kanizsai telekkönyv százéves, és annyira elavult, hogy szükséges felújítani. A felújítással együtt, ha a földművesek beleegyeznek, a föld tagosítását is elvégezik, a szétszórt parcellák ugyanis megnehezítik a mezőgazdasági gépek korszerű munkáját, és ezért nagyok a lemaradások a terméshozamban. Ezek után a termelők csak a maguk véleményét mondogatták: — Mindenki használja ott a földjét,ahol vette. Az én földem sokkal jobb mint a szomszédé. Ne nevessen a markába, hogy jó földet kapott a rossz helyett. Én az enyémet úgysem adom !... — Hangzottak a szavak. De ugyanezeket a szavakat hallhattuk később a választók gyűlésén is, amely hosszú órákig eltartott anélkül, hogy a tagosítás mellet szavaztak volna. A választók gyűlését ezért elnapolták azzal, hogy a földművesek gondolkozzanak a tagosítás adta lehetőségen. A második választógyűlés is kínosan kezdődött, mert a polgárok a zentai tagosításnál előállt csalárdságokat emlegették, valamint az állami birtoktól félve, hogy majd annak a part nyúlványán levő földjeit osztják szét a magántermelőknek. De az illetékesek váltig azt hangoztatták, hogy ez mind csak olyan formában jöhet létre, ahogy az oromhegyesi termelők megszavazzák. A birtok nem tagosíthat a választók határozata nélkül. Hogy mely területek esnek a tagosítás, s melyek csak a felmérés alá, ezt mind a választók gyűlésén határozzák meg a földművesek. Végül a polgárok minimális többséggel íigy szavaztak, hogy legyen Oromhegyesen is tagosítás. Ami valóban nem elvetendő, mert ugyancsak fel vannak aprózva a magántermelők birtokai. A tagosítást már innenonnan egy éve megszavazták, ám azóta egyszer sem hívták össze a választók gyűlését, hogy saját maguk határozzanak a tagosítás formájáról. A tagosítás már október elején megkezdődött, s a beidézett polgárokat ezekkel a szavakkal fogadják: „Most már nyugodt lehet bácsikám, majd szólunk, ha a föld mérésére, illetve kiosztására kerül a sor”. A szabadkai SZIFF-ről Az idén másodszor rendezték meg a Szabadkai Ifjúsági Filmfórumot, a SZIFF- et az Ifjúsági Marxista Központ, a Mozivállalat és az Ifjúsági Otthon szervezésében. Az idei SZIFF témája az erkölcs volt, a témakörnek megfelelő filmeket Ládi István, a Magyar Szó filmkritikusa válogatta össze. A rendezvény november 22-étől 28-áig ■ tartott. Ez idő alatt tíz filmet láthatott a közönség az Ifjúsági Otthon új mozitermében. A film, mint tudjuk, a tudatformálásnak, a világnézeti képzésnek hathatós társadalmi és kultúrpolitikai tényezője. Mivel rendszeres filmoktatás nincs sem középiskoláinkban, sem egyetemeinken, a szervezők így akarták ezt a hiányosságot részben pótolni, a fogyatékosságot enyhíteni egy-egy filmjével, vitaestjével úgy, hogy bizonyos társadalmi problémát kísérelt meg széles látókörűen taglalni, elemezni. Így a SZIFF közönsége be tudott kapcsolódni közvetlenül is az események menetébe. A SZIFF rendeltetése, hogy a fiatalokat eligazítsa az élet bonyolult kérdéseiben, megismertesse velük az emberi és társadalmi állapotokat, a szocialista életmódot, és hogy a magatartást megalapozza. A filmek színvonalasak voltak, talán ennek is köszönhető a fiatalok nagyfokú érdeklődése. Viták, beszélgetések folytak egy-egy film bemutatása után. A beszélgetések vezetője azonban az idén is végletekbe esett, sokszor nagyon is eltért a vitatott témától. A közönség zöme nem jó szemmel nézte azt, hogy a vitavezető mikrofonjával csak úgy „lecsapott" a közönség közé, és válaszra késztette őket. Ez nagyon meglepte a közönséget, úgyhogy amikor a vita elkezdődött, a fiatalok tömegesen hagyták el a mozitermet, és csak a vita végeztével tértek vissza a terembe. Nem kell azonban azt mondanunk, hogy a műsorvezetőnek ez a módszere nem volt jó. Jó volt, mert rögtönzött válaszokat és maximális gondolatösszpontosítást követelt a nézőktől. Hogy sok fiatal megtagadta a választ, annak talán egyik oka az volt, hogy a magyar ajkú fiatalok egy része nem nagyon tudja pontosan kifejezni magát szerbhorvát nyelven. Magyarul is elmondhatták volna véleményüket, de ezzel a jogukkal nem éltek, inkább hallgattak, nem szólaltak meg. Csákón még vetnek Csóka község határában még most sem fejezték be a termésbetakarítást és a vetést. A mezőgazdasági szervezetek parcelláin a 970 hektár kukoricából 170 hektár betakarítatlanul áll. Az 590 hektár cukorrépából még 10 hektárt kell felszedni és 200 vagonnal leszállítani a zentai cukorgyárnak. A napraforgó betakarítását kellő időben elvégezték. A magántermelők a 2400 hektár kukoricának több mint 95 százalékát betakarították, a 400 hektárnyi cukorrépát is rendeltetési helyére szállították. A kedvezőtlen időjárásra változtattaktására a munkaszervezetek változtattak az előzetes vetési terven, a módosított tervben előirányzott 4245 hektár búzából 200 hektárt nem vetettek még be. si A galambfogás nem szűnt meg Szabadkán A szabadkai község hivatalos lapjában közzétett rendelet szerint tilos mindenfajta eszközzel való galambfogás, sőt büntetés is jár a szabálysértőknek. Sokan mégsem tartják tiszteletben ezt a rendeletet. A napokban Szél Sándor és Pintér Dániel galambászok büntetést kaptak. Eljárás indult még Baka László, Kalmár Sándor, Pozsár Antal, Pivarcsik István, Pavle Kalmar, Elek Dezső, Takács Károly, Tamási Mihály ellen. — Egy pillanatra megfiatalodott gy ember ült a kocsmában. Ilyenkor a nagy csend magával ragadta. Az életét újból átélte, egy pillanatra megfiatalodott. A ráncok eltűntek homlokáról. — Vagy nem érdekel, amit mondok? — fordult felém kérdő tekintettel. Pedig nagyon figyeltem. Figyeltem szemrebbenés nélkül az embert, aki már nyolcvan évet megért. — De miért is érdekelne titeket a múlt? A mának éltek, és ez az, ami leköti a figyelmeteket. A múlt meghalt. Eltemettük. Sírjára évfordulókor koszorút teszünk, és ez minden. Hátradőlt székének, mert így kényelmesebb volt neki, kalapját a szemére húzta, és ivott a pálinkából. A lábát keresztbe tette, ahol a legnagyobb volt a folt, és maga elé bámult, mintha ott keresné fiatalságát. — Minden vagyonomat odaadnám, ha visszakaphatnám fiatalságomat, mert akkor bírnék dolgozni. Végigharcoltam az első világháborút. Amikor hazajöttem, jóformán semmim se volt. De mégis örültem, hogy élek. Igaz, három helyen is megsebesültem, amelynek helye most is meglátszik, de később ezt is megszoktam. Dolgoztam, de sohasem tudtam magamat utolérni. Az idő is elszaladt felettem. — Jó nektek. Fiatalok vagytok, előttetek az élet, megvan mindenre a lehetőségetek. Tanulhattok, szórakozhattok kedvetekre. Nem múlik el a legszebb korotok igahúzással. Ej, ha én is még egyszer újrakezdhetnék mindent! — Elővette dózniját és vastag cigarettát csavart. Az első szívásnál köhögni kezdett, de látszott rajta, hogy élvezi ezt a marós hatást. — Ez az egyetlen dolog, amiben még örömömet lelem, meg hát az, hogy eljövök ide, és megiszok egy pohárkával. Ez minden. Ráncos kezével az asztalt simogatta, mintha annak magyarázna, majd hirtelen felnézett, mint aki most vett észre, és elmosolyodott. — Tudod-e milyen színű a vér? — vá,laszra nem várva, folytatta. — Amikor az olasz fronton harcoltunk, egy katona megkérdezte a kapitányt, hogy milyen színű a vér, mert ha sárga, akkor ő megsebesült. Az igazság az volt, hogy megijedt a kóma. Látod, ilyen tudatlan volt akikor az ember. Megváltozott a világ azóta. Csak az a baj, hogy ebben a változásban meg kellett öregednem. Lassan megtelt a kocsma fiatalokkal. Kártyáztak, sakkoztak, biliárdoztak. — Ezt a legrosszabb néznem, mert én ezt már így nem csinálhatom. Irigylem őket — ezt olvastam le tekintetéből. Mintha észrevette volna, hogy kitaláltam gondolatát, gyorsan felkelt. Kihúzta magát, hogy bebizonyítsa, nem is olyan öreg ő még, és egyből felhajtotta maradék italát. PUPITY József: Majdan 9. oldal I tudósító- 1s pályázat . A SZIFF bebizonyította létjogosultságát. A jövőben még tartalmasabbá, színvonalasabbá és sokrétűbbé kell tenni, mert ez mindannyiunk közös érdeke, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a közelinek tűnő, de még távoli tényekhez. GYULAI Zoltán, Szabadka A másik dolog pedig: az oromhegyesi földművesek csak az újságból értesültek arról, hogy kinevezték a községi tagosítási bizottságot. A jogásztól a földművesig mindenki képviselve van benne. Csupán oromhegyesi földműves nincs köztük! BALÁZS Mátyás, » Oromhegyes