Magyar Szó, 1974. december (31. évfolyam, 329-343. szám)

1974-12-07 / 335. szám

Szombat, 1974. dec. 7. VAJDASÁG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG ★ VAJDASÁG •­ A kultúrmunka egyenrangú lesz a termelőmunkával Újvidék sokrétű, heterogén kulturális élete szükségessé tette a művelődési érdekkö­zösség megalakítását. A kö­zösségen belül a társultmun­ka-alapszervezetek, munka­­közösségek, egyesületek és más intézmények önigazgatá­si megegyezést kötnek. A Petőfi Sándor Művelődé­si Egyesület tagsága novem­ber 27-én gyűlést tartott. Megvitatták az önigazgatási megegyezést, valamint kül­döttet jelöltek a közösség közgyűlésébe. HORNOK Nán­dor, az egyesület elnöke rö­viden ismertette a Művelő­dési önigazgatási Érdekkö­zösség jelentőségét, céljait és feladatait. — A közösség megalapítá­sa hatalmas lépés önigazga­tási társadalmunk életében, mert ezentúl a kultúra nem fog absztrakt programokat szülni, és könyöradomány­­ból élni. A társultmunka­szervezetek és művelődési egyesületek útján a közvet­len termelő döntően befolyá­solhatja a kulturális tevé­kenységet. Ezenkívül elmondta, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület az idén önigazgatá­si megegyezést köt a Jugo­­dent és a Hajógyár társult­­munka-szervezetével. A Fó­rum, a Kooperant, a Beton és az Elektrolux vállalatok­kal, a József Attila iskolá­val, valamint a kövesi sport­horgász-egyesülettel már négy éve van kulturális kap­csolata. Az egyesület tagsága egy­hangúlag elfogadta az önigaz­gatási megegyezést a Műve­lődési Önigazgatási Érdekkö­zösség megalapításáról. A határozatot az egyesület tag­sága nevében Botka István írta alá. Ezenkívül egy küldöttet je­löltek a község közgyűlésé­nek művelődési tanácsába. Mivel az egyesület aktív tag­ságának 82 százaléka fiatal, úgy döntöttek, hogy a 20 éves GYUL­VÉSZI Károly le­gyen a küldött. A közgyűlés után rövid be­szélgetésre kértem az ifjú küldöttet. Elmondta, hogy az Újvidéki Egyetem Mezőgaz­dasági Karának másodéves hallgatója. Az egyesület népi tánc­csoportjában dolgozik. Szereti az amatőr munkát, mert amellett hogy szép, tes­ti erőnlét szempontjából is hasznos. — Örülök, hogy az egyesü­let tagsága bízik bennem, ter­mészetesen tudom azt is, hogy komoly munka vár rám. Bár eddig sem volt túl sok szabad időm, még egy ki­csit lefaragok belőle, mert tanulni is kell — mondta Gyülvészi Károly. — Véleményed szerint mi­lyen előnye van a Művelő­dési önigazgatási Érdekkö­zösségnek? — A kultúrmunka egyen­rangú lesz a termelőmunká­val Ez a cél. Persze ez nem mehet máról holnapra, de a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a társultmun­­ka-szervezetek önigazgatási kapcsolata kétségtelenül iga­zolja az érdekközösséget. KÓNYA Sándor Újvidék Gy­­lvészi Károly Pályaválasztási gondok Osztályunk ebben a tan­évben befejezi a középisko­lai tanulmányokat. A zentai Moša Pijade Gimnázium ne­gyedikes tanulói vagyunk. Csak most látjuk igazán, hogy milyen gyorsan elmúl­nak az évek, hogy milyen gyorsan eljutottunk a pálya­­választásig. A pályaválasztás mindany­nyiunk számára nagy gon­dot okoz, hiszen ez a dön­tés nagyban hozzájárul a jö­­vőnkhöz, amit szeretnénk a legszebbé tenni. Kikérjük szüleink, az egyetemistáik, a dolgozók és tanáraink vé­leményét, s örömmel fogad­juk segítségüket. Az iskolá­ban főleg osztályfőnökünk foglalkozik ezzel a kérdés­sel, megértést tanúsítva Irán­tünk. Sok osztályfőnöki óra témája a foglalkozási ágak ismertetése. A minap filmet is vetítettünk néhány egye­tem életéről. Bepillantottunk az amfiteátrumokba, és lát­tuk, hogyan végzik a kísér­leteket a vegyészek, bioló­gusok,­­hogyan gyakorolnak a katonai a­kadémián, a le­endő­­építészmérnökök stb. Az idén már egy kérdőívet is kitöltöttünk a pályavá­lasztási tanácsadó jóvoltá­ból; feltüntettük többek kö­zött azt is, hogy milyen mó­don szeretnénk tőle segítsé­get kapni. Mindez a megmozdulás szá­munkra nagy segítség, hi­szen közöttünk vannak olya­nok is, akik még egyálta­lán nem határoztak, vagy még nagyon bizonytalanok a továbbtanulást illetően. Re­méljük, hogy mindez nagy­ban hozzájárul majd ahhoz, hogy helyesen válasszunk a jogi, a vegyészeti, a bölcsé­szeti, a matematikai, turisz­tikai, a közgazdasági stb. fa­kultások közül. Mi, akik elsősorban az érettségin fáradozunk, sokat gondolkodunk későbbi mun­kánkon. Ezért igyekszünk egymásnak és önmagunk­nak is minél több ismeretet szerezni.­­ PALOTÁS Rózsa, Kanizsa Szent Lapot az illemhelyen — Szent Lipót csodákat művel — súgja fülembe az eszéti Central kávéház re­cés néniké­je titokzatos hangon. — Olvassa csak el ezt­­a könyvecskét! Nem bánja meg! — és már nyújtja is felém a kockás terítős székről az irodalmi remekművet. Szent Leo­pold csodatételeiről. Pénzt sem fogad el a becses saj­tótermékért az altruista nézeteket valló, jámbor asszonyság. Hát nem meg­ható?! S hiába szabódom, nem hiszek a csodákban. De vigye csak lelkem, ál­dani fog érte! Látja, itt ni, ezen az oldalon — nehogy kifelejtse a bénákat! Azzal szélesebben lapozgatni kezd, s a­ mutogatás hevé­ben véletlenül a falhoz súrlódik a remekmű. Jaj, nekem! A szent könyv! — szörnyülködik a hivő lé­lek —, s legott fergeteges csókot cuppa­nt a szent­könyv érintette vécéfalra. Otthon — már csak ku­­riózumként is — birkatü­relemmel böngészem végig a csodatételek szűnni nem akaró, hömpölygő árada­tát. Lám, lám, mennyire igaz hogy holtig tanul az ember! íme, egy kis ízelítő dióhéjban, mi mindent tud Szent Lipót: megszünteti a marhavészt, elállítja a ma­kacs orrvérzést, gyógyítja a kehes lovat, állást szerez a sógornak, görcsöt old és kelést lohaszt, eredménye­sen gyógyítja a leukémiát, kólikát, epilepsziát. Szag­gató köszvényt zsongít, dühöngő vitustáncot lassít. Magas vérnyomást apaszt, vizeletet sürget, serkent, szelet hajt, nyugtat, csilla­pít, lassít, dugít. Szent Li­pót nem viccel. Mi több, magatehetetlen bénákat ugraszt ki tolókocsijukból, s késztet eszeveszett üge­tésre és viszont­ megvadult ámokfutók fékezéséhez, kezes báránykákká szelídí­­téshez is kiválóan ért. Csupán egy kilencedet kell hozzá buzgón imádkoz­nunk. Ennyi az egész. Nosza hát! Imádkozzunk Szent Lipóthoz! Hátha megzabolázza az egész vi­lágon végigszáguldó inflá­ciót, az alacsony nyugdí­jakat pedig háromszorosá­ra emeli. Ez csak megér egy kevéske fohászt?! — Vagy nem? SAÁGHY Etelka MAGYAR SZÓ logosis oromhegyi módra A bizottságban miért nincs helybeli földműves? A helyi földmű­vesszö­vet­kezet kisterme már zsúfolá­sig megtelt, de még mindig jöttek az emberek,­ pedig csak a társadalmi-politikai vezetőket és szakembereket hívták össze, hogy ismertes­sék velük a tagosítás for­máit. De most, lám, mennyi a hívatlan vendég, a gumi­csizmás és kucsmás paraszt Nem is csoda, hiszen őróluk, földjeikről lesz szó. A szakemberek elmond­ták, hogy a kanizsai telek­könyv százéves, és annyira elavult, hogy szükséges­ fel­újítani. A felújítással együtt, ha a földművesek beleegyez­nek, a föld tagosítását is el­végezik, a szétszórt parcel­lák ugyanis megnehezítik a mezőgazdasági gépek kor­szerű munkáját, és ezért na­gyok a lemaradások a ter­méshozamban. Ezek után a termelők csak a maguk véleményét mondogatták: — Mindenki használja ott a földjét,­­ahol vette. Az én földem sokkal jobb mint a szomszédé. Ne nevessen­­ a markába, hogy jó földet kapott a rossz he­lyett. Én az enyémet úgy­sem adom !... — Hangzot­tak a szavak. De ugyaneze­ket a szavakat hallhattuk később a választók gyűlésén is, amely hosszú órákig el­tartott anélkül, hogy a ta­gosítás mellet szavaztak vol­na. A választók gyűlését ezért elnapolták azzal, hogy a földművesek gondolkozza­nak a tagosítás adta lehe­tőségen. A második választógyűlés is kínosan kezdődött, mert a polgárok a zentai tagosítás­nál előállt csalárdságokat emlegették, valamint az ál­lami birtoktól félve, hogy majd annak a part nyúlvá­nyán levő földjeit osztják szét a magántermelőknek. De az illetékesek váltig azt hangoztatták, hogy ez mind csak olyan formában jöhet létre, ahogy az oromhegyesi termelők megszavazzák. A birtok nem tagosíthat a vá­lasztók határozata nélkül. Hogy mely területek esnek a tagosítás, s melyek csak a felmérés alá, ezt mind a választók gyűlésén határoz­­­zák meg a földművesek. Végül a polgárok minimális többséggel íigy szavaztak, hogy legyen Oromhegyesen is tagosítás. Ami valóban nem elvetendő, mert ugyan­csak fel vannak aprózva a magántermelők birtokai. A tagosítást már innen­­on­nan egy éve megszavaz­ták,­­ ám azóta egyszer sem hívták össze a választók gyűlését, hogy saját maguk határozzanak a tagosítás formájáról. A tagosítás már október elején megkezdődött, s a beidézett polgárokat ezekkel a szavakkal fogad­ják: „Most már nyugodt le­het bácsikám, majd­ szólunk, ha a föld mérésére, illetve kiosztására kerül a sor”. A szabadkai SZIFF-ről Az idén másodszor ren­dezték meg a Szabadkai If­júsági Filmfórumot, a SZIFF- et az Ifjúsági Marxista Köz­pont, a Mozivállalat és az Ifjúsági Otthon szervezésé­ben. Az idei SZIFF témája az erkölcs volt, a témakörnek megfelelő­­ filmeket Ládi Ist­ván, a Magyar Szó film­kri­­tikusa válogatta össze. A ren­dezvény november 22-étől 28-áig ■ tartott. Ez idő alatt tíz filmet láthatott a közön­ség az Ifjúsági Otthon új mo­zitermében. A film, mint tudjuk, a tu­datformálásnak, a világné­zeti képzésnek hathatós tár­sadalmi és kultúrpolitikai tényezője. Mivel rendszeres filmoktatás nincs sem kö­zépiskoláinkban, sem egyete­meinken, a szervezők így akarták ezt a hiányosságot részben pótolni, a fogyaté­kosságot enyhíteni egy-egy filmjével, vitaestjével úgy, hogy bizonyos társadalmi problémát kísérelt meg szé­les látókörűen taglalni, ele­mezni. Így a SZIFF közön­sége be tudott kapcsolódni közvetlenül is az események menetébe. A SZIFF rendeltetése, hogy a fiatalokat eligazítsa az élet bonyolult kérdéseiben, megismertesse velük az em­beri és társadalmi állapoto­kat, a szocialista életmódot, és hogy a magatartást meg­alapozza. A filmek színvonalasak vol­tak, talán ennek is köszön­hető a fiatalok nagyfokú ér­deklődése. Viták, beszélge­tések folytak egy-egy film bemutatása után. A beszél­getések vezetője azonban az idén is végletekbe esett, sokszor nagyon is eltért a vitatott témától. A közönség zöme nem jó szemmel néz­te azt, hogy a vitavezető mikrofonjával csak úgy „le­csapott" a közönség közé, és válaszra késztette őket. Ez nagyon meglepte a közönsé­get, úgyhogy amikor a vita elkezdődött, a fiatalok tö­megesen hagyták el a mozi­termet, és csak a vita vé­geztével tértek vissza a te­rembe. Nem kell azonban azt mondanunk, hogy a műsor­vezetőnek ez a módszere nem volt jó. Jó volt, mert rögtönzött válaszokat és maximális gondolatösszpon­tosítást követelt a nézőktől. Hogy sok fiatal megtagad­ta a választ, annak talán egyik oka az volt, hogy a magyar ajkú fiatalok egy ré­sze nem nagyon tudja pon­tosan kifejezni magát szerb­­horvát nyelven. Magyarul is elmondhatták volna vélemé­nyüket, de ezzel a jogukkal nem éltek, inkább hallgat­tak, nem szólaltak meg. Csákón még vetnek Csóka község határában még most sem fejezték be a termésbetakarítást és a ve­tést. A mezőgazdasági szer­vezetek parcelláin a 970 hek­tár kukoricából 170 hektár betakarítatlanul áll. Az 590 hektár cukorrépából még 10 hektárt kell felszedni és 200 vagonnal leszállítani a zen­tai cukorgyárnak. A napra­forgó betakarítását k­ellő idő­ben elvégezték. A magántermelők a 2400 hektár kukoricának több mint 95 százalékát betakarí­tották, a 400 hektárnyi cu­korrépát is rendeltetési he­lyére szállították. A kedvezőtlen időjárás­ra változtattak­tására a munkaszervezetek változtattak az előzetes ve­tési terven, a módosított tervben előirányzott 4245 hektár búzából 200 hektárt nem vetettek még be. si A galambfogás nem szűnt meg Szabadkán A szabadkai község hivatalos lapjában közzétett rendelet sze­rint tilos mindenfajta eszközzel való galambfogás, sőt büntetés is jár a­ szabálysértőknek. Sokan mégsem tartják tiszteletben ezt a rendeletet. A napokban Szél Sándor és Pintér Dániel galambászok bün­tetést kaptak. Eljárás indult még Baka László, Kalmár Sándor, Pozsár Antal, Pivarcsik István, Pavle Kalmar, Elek Dezső, Ta­kács Károly, Tamási Mihály el­len. — Egy pillanatra megfiatalodott gy ember ült a kocsmában. Ilyen­kor a nagy csend magával ragad­ta. Az életét újból átélte, egy pilla­natra megfiatalodott. A ráncok eltűntek homlokáról. — Vagy nem érdekel, amit mondok? — fordult felém kérdő tekintettel. Pedig na­gyon figyeltem. Figyeltem szemrebbenés nélkül az embert, aki már nyolcvan évet megért. — De miért is érdekelne titeket a múlt? A mának éltek, és ez az, ami leköti a fi­gyelmeteket. A múlt meghalt. Eltemettük. Sírjára évfordulókor koszorút teszünk, és ez minden. Hátradőlt székének, mert így kényelme­sebb volt neki, kalapját a szemére húzta, és ivott a pálinkából. A lábát keresztbe tette, ahol a legnagyobb volt a folt, és ma­ga elé bámult, mintha ott keresné fiatal­ságát. — Minden vagyonomat odaadnám, ha visszakaphatnám fiatalságomat, mert ak­kor bírnék dolgozni. Végigharcoltam az első világháborút. Amikor hazajöttem, jó­formán semmim se volt. De mégis örül­tem, hogy élek. Igaz­, három helyen is meg­sebesültem, amelynek helye most is meg­látszik, de később ezt is megszoktam. Dol­goztam, de sohasem tudtam magamat utol­érni. Az idő is elszaladt felettem. — Jó nektek. Fiatalok vagytok, előtte­tek az élet, megvan mindenre a lehetősé­getek. Tanulhattok, szórakozhattok ked­vetekre. Nem múlik el a legszebb koro­tok igahúzással. Ej, ha én is még egyszer újrakezdhetnék mindent! — Elővette dóz­­niját és vastag cigarettát csavart. Az első szívásnál köhögni kezdett, de látszott raj­ta, hogy élvezi ezt a marós hatást. — Ez az egyetlen dolog, amiben még örömömet lelem, meg hát az, hogy eljövök ide, és megiszok egy pohárkával. Ez min­den. Ráncos kezével az asztalt simogatta, mintha annak magyarázna, majd hirtelen felnézett, mint aki most vett észre, és el­mosolyodott. — Tudod-e milyen színű a vér? — vá­,­laszra nem várva, folytatta. — Amikor az olasz fronton harcoltunk, egy katona meg­kérdezte a kapitányt, hogy milyen színű a vér, mert ha sárga, akkor ő megsebe­sült. Az igazság az volt, hogy megijedt a kóma. Látod, ilyen tudatlan volt akikor az ember. Megváltozott a világ azóta. Csak az a baj, hogy ebben a változásban meg kellett öregednem. Lassan megtelt a kocsma fiatalokkal. Kártyáztak, sakkoztak, biliárdoztak. — Ezt a legrosszabb néznem, mert én ezt már így nem csinálhatom. Irigylem őket — ezt olvastam le tekintetéből. Mint­ha észrevette volna, hogy kitaláltam gon­dolatát, gyorsan felkelt. Kihúzta magát, hogy bebizonyítsa, nem is olyan öreg ő még, és egyből felhajtotta maradék italát. PUPITY József: Majdan 9. oldal I tudósító- 1­s pályázat . A SZIFF bebizonyította létjogosultságát. A jövőben még tartalmasabbá, színvo­nalasabbá és sokrétűbbé kell tenni, mert ez mind­annyiunk közös érdeke, hogy a fiatalok közelebb kerülje­nek a közelinek tűnő, de még távoli tényekhez. GYULAI Zoltán, Szabadka A másik dolog pedig: az oromhegyesi földművesek csak az újságból értesültek arról, hogy kinevezték a községi tagosítási­ bizottsá­got. A jogásztól a földmű­vesig mindenki képviselve van benne. Csupán oromhe­gyesi földműves nincs köz­tük! BALÁZS Mátyás, » Oromhegyes

Next