Magyar Szó, 1975. január (32. évfolyam, 1-15. szám)

1975-01-16 / 14. szám

­­r Milos Minié távirata 1 a zaire-i külügyi­­ . .­­ állambiztosnak Belgrádból jelenti a Tan- Jug. Miloš Minié, a Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács alel­­nöke, szövetségi külügyi tit­kár, az alábbi táviratot in­tézte Bula Mandunga Nia­­kához, Zaire külügyi állam­­biztosához: „Szívélyes üdvözletemet küldöm abból az alkalom­ból, hogy külügyi állam­biztossá nevezték ki. To­vábbi sikereket kívánok fe­lelősségteljes munkájában, önnek pedig sok boldogsá­got. Meg vagyok győződve róla, hogy országaink kap­csolatai továbbra is sikere­sen fejlődnek, s ez egyszer­smind hozzájárulás az el­­nem kötelezett és fejlődő országok együttműködésé­hez”. Magyar 5S222S5!!5S£!!5!!5!55!!25!!!SS255212555bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb«m ■BBB2B“,,Br!ra"^'4­­”пивв1‘!,вавввввви"«"""«*«ввввввввв»вввввввввицвввнвввввввнввиввгавввввввв XXXII. évf., 14. (9924.) sz. ■■!■■■ Csütörtök, 1975. január 16. SSSSSSS ■■■■Bll BBBBBB ...................■■■■■■■■■■■■■■■■■■■....................................................................................... Aba 2 DINAR ' \ Ford ellátogat Jugoszláviába Üzenet Tito köztársasági elnöknek Bejáratból jelenti a Tanjug: Milloš Minic, a Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács al­­elnöke, szövetségi külügyi titkár, tegnap fogadta Malcolm Toon amerikia nagykövetet, és átvette tőle Ford amerikai elnök Tito elnökhöz intézett üze­netét. Az amerikai elnök üze­netében többek között közli Tito elnökkel, hogy örömmel elfogadná a Ju­goszláviába való meghí­vást. Az ENSZ és a világ Bizalmatlansdi mi­­­­braylofonság Több súlyos válság orvoslást követel — Kurt Waldheim a nemzetközi helyzetről és a világszervezet szerepéről — A világ 1975 elején telve van bizonytalansággal, amely a nagy változásokból és a jövő iránti nagyfo­kú bizalmatlanságból fakad — jelentette ki Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár idei első sajtóértekezletén. Hangsúlyozta, hogy a vi­lágszervezet mindenképpen alkalmazkodni akar a válto­zásokhoz, s e változások több mozzanatát a jövőben pozitív tapasztalatként kí­vánja felhasználni. Elkerül­hetetlen, hogy ezt a folyama­tot feszültség és súrlódások kísérjék. Ezért az ENSZ- közgyűlés legutóbbi üléssza­kát és ennek határozatait egyes körök bírálták. Waldheim, tekintettel funkciójára, nem mondhatta meg szabatosan, hogy ezek a körök nyugati országok kép­viselői voltak-e, s hogy a szóban forgó határozatok közé tartozott-e a nemzet­közi gazdasági viszonyok új rendszerének fokozatos ki­építésére, a palesztinaiak ön­rendelkezési jogának elisme­résére, a dél-afrikai fajüldö­ző rendszer ENSZ-közgyű­­lésből való kizárására vo­natkozó döntés.­­ Mindezeket a­­határozato­kat „bizonyos körök” to­vábbra is gyakran idézik és bírálják. Olyan „történelmi precedensek” ezek, amelyek a 29. ülésszak végén arra késztették az amerikai és még néhány nyugati küldött­séget, hogy heves hadjáratot indítson az ENSZ-közgyűlés ellen. Mint ismeretes, ezek a küldöttségek azzal a váddal álltak elő, hogy az ENSZ- ben a „többség önkényural­mat gyakorol” a nyugati ki­sebbség fölött egyes fontos határozatok meghozatalakor. A világszervezet főtitkára nem kívánt nyilatkozni a többség és kisebbség közötti viszony problémájáról, köz­vetve azonban elvetette egyes nyugati köröknek azt­ a vádját, hogy az ENSZ-köz­­gyűlésben automatikus több­ség ala­kul ki, amely a le­szavazás módszeréhez folya­modik. A főtitkár véleménye sze­rint az ENSZ az idén ismét szembekerül elsősorban a közel-keleti és a ciprusi problémával, s ha a követ­kező hónapokban nem tör­ténik előrehaladás a közel­­keleti probléma megoldása felé, igen veszélyes helyzet alakul ki. A veszély elsősor­ban azért fenyeget, mert az ENSZ-csapatok május végéig visszavonulnak a Golán-fenn­síkról. Asszad szíriai államfő tavaly világosan kifejtette, hogy Szíria nem egyezhet bele az ENSZ-csapatok meg­bízatásának újabb meghosz­­szabbításába. Waldheim ezúttal is fel­rótta az USA-nak, hogy ka­tonai akciókkal fenyegetőzik a Közel-Keleten. Cipruson — hangsúlyozták Waldheim —, az ENSZ közép­ponti szerepet tölt be a béke megőrzésére és megteremté­sére irányuló erőfeszítések­ben. Reményét fejezte ki, hogy a két­­népközösség kép­viselői előrehaladást érnek el a jelenlegi tárgyalásokon. A világszervezet főtitkára mély aggodalmát fejezte ki az indokínai harcok kiterje­dése miatt. Úgy vélekedett, hogy Indokínában a helyzet ismét rendkívül súlyos, és felhívta az érdekelt feleket, hogy tartsák magukat az 1973. évi tűzszüneti egyez­ményhez. Waldheim úgy vélekedett, hogy az idén előrehaladás várható a gyarmaturalom felszámolása terén, mivel Portugália új politikája nyo­mán remény van a dél-afri­kai probléma megoldására is. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy világszerte nagy gondot okoz a gazdasági helyzet, s hangsúlyozta: a nemzetközi gazdasági élet nehézségei megkövetelik a nemzetközi gazdasági viszo­nyok új rendszerének meg­teremtését. Kurt Waldheim Hanoi válaszol Az emeri­sai vád közönséges rágalom Észak-Vietnam tiszteletben tartja a párizsi egyezmények rendelkezéseit — Adatok az amerikai beavatkozásról — A legnagyobb felelősség Washingtont terheli A VDK külügyminisztériuma erélyesen elítélte és pontatlannak minősítette az amerikai kormánynak azt az állítását, hogy a Vietnami DK nem tartja ma­gát a párizsi békeegyezmény rendelkezéseihez. A VDK külügyminisztériu­ma az amerikai kormány múlt heti tiltakozó jegyzéké­re válaszolva hangsúlyozza, hogy az amerikai jegyzék tel­jesen alaptalan és „közönsé­ges rágalom”. „Az igazság egészen­­másként fest. Az utóbbi két év alatt, vagyis a párizsi egyezmény aláírása óta Nixon, majd Ford kor­mánya, valamint Thieu re­­zsimje módszeresen és szám­talanszor megszegte a pári­zsi egyezmény rendelkezé­seit” — áll a külügyminisz­térium közleményében. A közlemény adatokat is­mertet arról, hogy az ame­rikai repülőgépek és hajók megsértették a VDK légite­rét, illetve felségvizeit, az amerikai kormány pedig to­vább­ra is katonai segélyt fo­lyósít Thieu rezsimjének. Az USA ellen az a vád, hogy ösztönözte és segítette „Thieu klikkjét a tűzszünet megsértésében, a háború folytatásában, valamint a dél-vietnami ideiglenes for­­radalmi kormány ellenőrzé­se alatt álló területek elleni hadműveletekben”. A Nhan Dán című észak­­vietnami lap a maga részé­ről megállapítja, hogy a vi­lág e részében uralkodó fe­szült helyzetért a legnagyobb mértékben az amerikaiak a felelősek. Az újság elítéli Ford kormányát, amely nyo­mással akarja rábírni az amerikai kongresszust, hogy újabb segélyt hagyjon jóvá Thieu kormányának. Nyuga­ti hírforrásokra hivatkozva a lap megemlíti, hogy Ford 300 millió dollár értékű pót­segélyt­­ kér a kongresszustól a saigoni rezsim számára. „A Thieu-rezsimnek szánt amerikai­ segély a párizsi egyezmény szabotálását cé­lozza. A fegyver és a pénz, amit Washington küld Sai­gonnak, elsősorban a hábo­rú folytatását szolgálja. A múlt évben az amerikaiak Délkelet-Ázsiában körülbe­lül nyolcmilliárd dollárt köl­töttek el, s ennek az összeg­nek a legnagyobb részét Thieu rezsimje kapta. A dol­lárok és a fegyverek segítsé­gével az ártatlan polgárok tízezreit ölték vagy nyomo­rították meg” —­ írja a lap. Kisebbségi kérdés • Csökken Ausztria nemzetközi tekintélye Az osztrák szocialistáknak nincs hozzá bátorságuk, hogy alkalmazzák az államszerződést . A Frankfurter Rundschau a karintiai problémáról Bonnból jelenti a Tanjug: A Frankfurter Rundschau című nagy példányszámú független nyugatnémet­­ lap bécsi tudósítója hírmagya­rázatában megállapítja: „Az osztrák szocialistáknak nincs sem erejük, sem bá­torságuk ahhoz, hogy ele­get tegyenek az államszer­ződésből származó kötele­zettségeknek, amelyek tel­jes tizenkét éven át nem váltak valóra”. Az Osztrák­­Szocialista Párt „opportu­nizmusból és egyes válasz­tók rokon,szoftvének elnye­rése végett” a karintiai szlo­vén kisebbség problémái­nak megoldása ügyében „csak a polgári ellenzéki pártokkal együttesen haj­landó tevékenykedni”. Ezek a pártok azonban „a nácizmussal egykor igen nagy mértékben megfertő­zött Karintiában” olyan be­nyomást akarnak kelteni, mintha „nemzeti öntudatuk különösen magas szintű len­ne”, s a szlovénoknak adott minden engedményben­ Dél- Karintia Ausztriától való el­szakadásának állítólagos ve­szélyét látják.­­• A tekintélyes nyugatné­met lap tudósítója emlékez­tet rá, hogy 1910-ben Ka­ríntia 80 000 lakosa — vagy­is a terület akkori lakossá­gának 70 százaléka — szlo­vén nemzetiségűnek vallot­ta magát. „Egyes osztrák­­kommen­tát­orők úgy vélik, hogy Karintiában a meg­mérgezett politikai légkör­ben a népszámlálás az ott élő népek közötti háborúvá fajulhat.” A cikkíró szerint a Jugo­szláviához intézett legutób­bi osztrák kormányjegyzék kísérlet Ausztria nemzet­közi tekintélye csökkenésé­nek megakadályozására. Em­lékeztet továbbá arra, hogy Ausztria még mindig nem juttatta vissza Jugoszláviá­nak a háború alatt elhur­colt kulturális javakat és irattári anyagot. A lap hangsúlyozza, hogy Ausztria annak idején he­lyeselte az olaszországi Ti­rolban élő német kisebbség­nek azt a döntését, hogy nem engedi meg a népszám­lálás lefolytatását, amit a római kormány követelt. Ugyanezekből az okokból a Karintiában élő szlovén ki­sebbség sem kívánja az ef­fajta népszámlálást. A Frankfurter Rundschau végül leszögezi: egyre több szlovén belátja, hogy Auszt­­riában n­em élvez kellő vé­delmet. Közel-Kelet broes­oSokololok •­Шаика Heves csaták a palesztinai kommandókkal — Arafattal tárgyalt a libanoni miniszterelnök Bejrútból jelenti az UPI és az AFP. Tegnap reggel ismét meg­ütköztek egymással az izra­eli katonák és a palesztinai gerillák, amikor meglehető­sen nagy létszámú izraeli egységek tüzérségi támoga­tással betörtek néhány dél­­libanoni faluba. A palesztinai hírügynök­ség jelentése szerint különö­sen Kfar Suba falu környé­kén folytak heves ütközetek. Többen megsebesültek, né­hány ház megrongálódott. Más hír szerint Rasid Szolh libanoni miniszterel­nök tegnap Bejrútban talál­kozott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezérével, és meg­vitatta vele a legújabb fej­leményeket, valamint a li­banoni—izraeli határ men­tén élő lakosság védelmére szolgáló intézkedéseket. Izrael ragaszkodik korábbi javaslatához Washingtonból jelenti az AFP és az UPI. Yigal Allón izraeli és Hen­ry Kissinger amerikai kül­ügyminiszter tegnap meg­kezdte tárgyalásait a közel­­keleti válság békés megoldá­sának lehetőségeiről. Tár­gyalásaik célja, hogy elmoz­dítsák a holtpontról a közel­­keleti béketárgyalásokat. Az izraeli külügyminiszter Washingtonba érkeztekor ki­jelentette: felül kell vizsgál­ni, hogy milyen kilátások vannak a politikai tárgyalá­sok folytatására, erről azon­ban csak Kissingerrel és Ford elnökkel folytatott megbeszélései után mondhat többet. Hozzátette, hogy nem hozott magával új ja­vaslatokat, mivel a múlt ha­vi izraeli javaslatok „kitű­nőek és konkrétak”. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője szerint Al­len két ízben találkozik Kis­singerrel, s valószínűleg tár­gyalni fog Schlesinger véd­­erőminiszterrel is. Az izra­eli külügyminiszert a prog­ram szerint ma fogadja Ford amerikai elnök. Szádat jóindulatot szeretne izraeli részről Kairóból jelenti az UPI. Anvar el Saadat egyipto­mi elnök a francia jogászért egy csoportjával folytatott beszélgetése során kijelentet­te: szeretné, ha Izrael jóin­dulatot tanúsítana, vagyis hajlandó lenne a részleges visszavonulásra, mielőtt meg­hosszabbítanák az ENSZ-csa­patok küldetését. Közölte­­ továbbá, hogy a Szuezi-csatornát mindaddig nem nyitják meg, amíg az izraeli csapatok nem vonul­nak vissza a Sinai félszige­ten, s az izraeli hajók mind­addig nem használhatják a Petar Stambolić fogadta Halász Józsefet Petar Stambolić, a JSZSZK Elnökségének alelnöke teg­nap fogadta Halász Józsefet, a Magyar NK újonnan kine­vezett rendkívüli és megha­talmazott jugoszláviai nagy­követét, és átvette tőle meg­bízólevelét. A fogadáson jelen volt La­zar Mojszov szövetségi kül­ügyi titkárhelyettes, Slavko Kuhar, a JSZSZK Elnöksé­gének főtitkára, Lazar Udo­­vički, a JSZSZK, Elnöksége külügyi tanácsának titkára, valamint a magyar nagykö­vetség diplomáciai személy­zete. A beborította Hermon hegyen, a libanoni határ közelében, Centurion típusú izraeli tankok cirkálnak. Ebben a térségben az izraeli egységek úgyszólván napról napra tá­madásokat hajtanak végre a dél-libanoni falvak ellen csatornát, amíg a két or­szág között hadiállapot vám Arafat. Az egyetlen lehetőség­t a háború Bejrútból jelenti az AFP. Jasszer Arafat, a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet elnöke, az Al Szaj­ad című libanoni folyóiratnak adott nyilatkozatában úgy véleke­dett, hogy az arabok és a pa­lesztiniak számára ez az év lesz a legsúlyosabb, január hónap pedig döntő jelentő­ségű. Szerinte az idén vagy részlegesen megoldják a kö­zel-keleti válságot,­­vagy fel­újítja munkáját a genfi ér­tekezlet, vagy pedig kitör a háború. A jelenlegi helyzet­ben — Arafat szerint — a háború tűnik az egyet­len megoldásnak, mivel Izrael gazdasági és politikai zsák­utcába jutott, amelyből csak az ellenségeskedés lelújlá­­sával juthat­ ki. Arafat kilátásba helyezte, hogy a palesztinai ellenállá­si mozgalom fokozza hadm­ű­veleteit és politikai akcióit. Az ideiglenes palesztinai kormány mindaddig nem ala­kul meg, amíg nem jönnek létre „kedvező feltételek".

Next