Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 58-72. szám)
1975-03-05 / 62. szám
Szerda, 1975. március 5. DUNATÁJ Óriási közönségsikerrel mutatták be az elmúlt vasárnap Szilágyin az Elkésett vallomás című háromfelvonásos operetett, amelyet Balázs László helybeli pedagógus szerzett,és rendezett. Szilágyin még sohasem voltak ennyien kíváncsiak egy előadásra. A művelődési otthon nagytermében több mint négyszázan szorongtak. A közönség jól szórakozott. Mivel sokan nem kaptak jegyet az előadásra, március 8-án, a nők napja alkalmából megismétlik az előadást. Képünkön: jelenet az Elkésett vallomásból. Zombor: Bevonni az ifjúságot is a bélyeggyűjtésbe A Petőfi Sándor Bélyeggyűjtő Egyesület évi közgyűléséről • Továbbra is Svarc József az elnök Pénteken este tartotta évi közgyűlését a több mint 80 tagot számláló zombori Petőfi Sándor Bélyeggyűjtő Egyesület. A bélyeggyűjtők múlt évi munkájáról elhangzott beszámolóból kitűnik, hogy a tagok java része öreg, és a fiatalok nemigen érdeklődnek a bélyeggyűjtés iránt. Taubner István, az egyesület titkára beszámolójában kitért arra, hogy a jövőben mind nagyobb figyelemmel kell kísérni a fiatalok bevonását a bélyeggyűjtésbe, kiállításokat kell rendezni az ifjúsági otthonokban, az iskolákban és mindenhol, ahol a fiatalok gyülekeznek. A felszólalók is támogatták ezt a javaslatot, és a zombori egyesület már ebben az évben több kiállítást rendez a városban. Az ülésen meghatározták az új tagsági díjat. Ezek szerint a pionírok és ifjak nem fizetnek tagsági díjat, a felnőtt tagok pedig az eddigi 2 dinár helyett a jövőben 3 dinárt fizetnek havonként. Odaadó és önfeláldozó munkájáért jutalomban részesült TAUBNER István titkár, MAJER Nándor pénztáros és SLOTZER József vezetőségi tag. Végül megválasztották a hattagú vezetőséget, melynek elnöke továbbra is SVARC József, titkár TAUBNER István, pénztáros MÁJER Nándor. A vezetőség tagjai: SLOTZER József, Jovan KRISTOFOROVIC, Mirko RADOJEVIC és VIDAKOVITY István. A tartományi bélyeggyűjtő szövetség közgyűlésére küldöttként DUNAI Dénest és Jovan KRISTOFOROVIČOT választották meg. ______________M L Papucsférj-választás Apatinban Apatinban március 14-én hetedszer kerül sor a hagyományos papucsférj-választásra, a helybeli Vojvodinaszállóban, a művelődési központ szervezésében. Miodrag Prodanovic volt az első papucsférj 1969-ben, tavaly pedig Dragutin Nišić apatini okleveles mérnök érdemelte ki ezt a címet. Sz. A. A Hatosfogat Zomborban A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nagytermében szombaton este megtartott bemutatón teljes volt a Hatosfogat Hazai hangok című idei műsora. Az eddigi műsoros esteken ugyanis csak ötösfogatról beszélhettünk, hiszen a kupuszinai, sziváci, gombosi, doroszlói és telecskai zeneszerzők, költők és prózaírók alkotásai kerültek bemutatásra a szerzők, a helyi nóta- és táncdalénekesek és szavalók tolmácsolásában, tehát a zombori műkedvelőket senki sem képviselte. Szombaton este a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai is felléptek. Waletth Stefánia elhunyt zombori zenetanárnő dalait Vukovics Ilona adta elő Galacz Edit zongorakíséretében. A Hatosfogat idei műsora még egy műsorszámmal bővült: Kővári Árpád, lapunk munkatársa saját verseiből olvasott fel ízelítőt. F. A. Vukovics Ilona Waletth Stefánia dalait adja elő Szalai Piroska és Silling István, a Hazai hangok műsorvezetői Kupuszina Változatos műsor Márciusban minden szombaton és vasárnap lesz színi előadás a kupruszinai szövetkezeti otthon nagytermében. Csütörtökön a helyi álelőadás a kupuszinai szedeznek műsort a nőnap alkalmából. Megemlékeznek a nők napjáról, szavalatokkal, énekszámokkal köszöntik az ünnepelteket. Március 9-én kerül sor a Tündérország vándorai című mesejáték bemutatására, fellépnek az általános iskola alsós tanulói. A darabot Guzsvány József és Sturc József rendezte, zenéjét Sturc József szerezte. Az előadást március folyamán többször is megismétlik. A pionír színjátszó együttesek községi szemléjére is benevezett a kupuszinai általános iskola színjátszó együttese. Március 15-én Farkas Ferenc: Zeng az erdő című operettjét mutatják be ugyancsak Sturc József rendezésében. A kupuszinaiak ezzel a darabbal vesznek részt a községi szemlén. M. G. Nemesmiliticsi hírek A helyi Testvériség-Egység Általános Iskolában készülnek a nőnap megünneplésére. Az osztályközösségek önálló műsort adnak. A diákok édesanyjukat ajándékkal köszöntik. X X A zombori Fanonita Kereskedelmi Vállalat nemesmiliticsi fatelepén rendelés útján kapható tüzelő. A kőszén ára 480 dinár tonnánként. X X A Vladimír Nazor és az Ivan Meštrović utcában javítják a villanyvezetéket. Az Elektrovojvodinában úgy tervezik, hogy már májustól minden házban 220 voltos villanyáram lesz. X X A helyi általános iskola diákkonyháján 315-en étkeznek. Több gyermek ingyen étkezik, illetve kedvezményben részesül. A különbözetet a községi gyermekvédelmi érdekközösség téríti meg. P.M. Mikőr elvitték a menyasszonyt A párválasztással végérvényesen és visszavonhatatlanul eldőlt a kórógyi parasztlány sorsa. Egész további élete attól függött, milyen családhoz került, új környezete mennyire tartotta csupán cselédnek, aki nemcsak férje, hanem egész házanépe szolgálását vállalta magára. Általában jelentősebb tagjává lett a falu nőtársadalmának a menyecske, mint lánykorában volt. Mégse volt a család oszlopa, mert ezt az igen nehéz, de nagynagy tekintélyt jelentő szerepet a napa (az anyós) töltötte be. Ő volt az, aki minden ház körüli teendőt pontosan nyilvántartott, kiosztotta a munkát (a család nőtagjai munkáját!). Nagy megtiszteltetést jelentett a menyecske számára, ha napát helyettesíthette az ebéd főzésben, vagy rábízták a kalácssütést. Több évtizedes alárendelt helyzete megváltozott, ha maga is napa lett, vagy ha anyósa elköltözött az élők sorából. Addig azonban sok asszony megalázott, emberszámba nem vett lény volt. „Mikor elvitték a menyasszonyt, akkor főrakták a kapcsagot a kocsira, beléirakták a ruháját, oszt vitték utána. Valamikor a menyasszonyt is kocsin vitték... Minden asszonynak valt egy kamaráéja. Abba vant a ruhája. Meg ott aludtak is a fiatalok. Azelőtt csak egy szoba vöt meg egy régi konyha. Az öregek ott aludtak a szobába.” GYÖKE Illésné, SZEKERES Julis, 68 éves „Adjon isten nyugodalmas [szép estét, Meghoztuk az aranyosszép [ menyecskét. De nem azér’ hogy miaztat szeressük, Hanem hogy a gazdaságáot [kedveljük. — énekelték lakodalomkor. Soknak, akinek vagyona vót, jobban kaptak rajta, vót aki szerette, mer’ szép vót, elvette, ha nem is vót hozománya. Nekem se vót, de azé elvettek. Hozományba amit hoztak? Hát a regyent, fődet. Valamiko azt a kapcsagot vitték meg a sublóutot, cifralápdát, abba vót a kelengye, azelőtt szüvettet, inget, húszat abba, szűtte a lány édesanyja, ki horgolt rá csipkéit, körül, ki meg kislingőre, ki varrta, meg akkor tizenöt vagy húsz lepedőt az ágyra, úgy mondtuk, ponyva. Azt is a mama szűrte. Szép nagy pirosvesszős cifra páornáot, mindegyik lápnyárnak kettőt. Dunyháot, tollat rendez a mama. Három-három vánkust meg két dunyháot. Az ágyterítő meg cifraponyva vót, az a piros, vesszős. Kinek hat, kinek nyóoc. Kötött pöndöly is vót, alsó fehér szoknya, ki vót varra, slingőve, kikeményítette a mama, bodort tettek rá, szépen álljon a ruha, terebélyes legyen, mint a krinolinszoknya, öt-hat-nyóc is vót. Zsáokot meg tizet-húszat egyik-egyik lánynak. Cipőt bótba vettük. Adtáok jegyre, mike mentünk férbe. Ezer dinárt adtak jegypénzt, amike együttek kérni, akko arra kellett nekem venni esküvőruhát, selyem szoknyást, meg a vőlegénynek is inget, meg fehér harisnyát a lánkomra. Akkó hímzett fátyolt is vettünk, lakk cipőre nem jutott. Kilenc napra el kellett menni napszámba, kukoricát szedni, hogy egy lakkcipőt megvegyek. Abba sáorba, jaj, mészszire kellött menni. Huszonöt dináor vót a napszám, kétszázhuszonöt dináor vót a lakkcipő. Ezerkilencszáozhuszonnégybe.” özv. PAPP Sándorné Paprika Ágnes 70 éves SZÉKELY Mária * _ Kézimunka-kiállítás Vörösmarton Megtartotta évi közgyűlését a helyi nőszervezet A vörösmarti nőszervezet évi közgyűlése eredményesnek minősítette a szervezetnek az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységét, igen pozitívan értékelte a más szervezetekkel való együttműködését. Ismét Gyurin Arankát választotta meg elnöknek, titkár Papp Mária, pénztáros Beke Júlia. A legközelebbi tervekkel kapcsolatban a jelenlevők elmondták, hogy a helyi Józssef Attila Művelődési Egyesülettel közösen rendbe hozzák az olvasókört. Az első intézkedéseket már megtették. A nőnap alkalmából több rendezvényt tartanak, ennek keretében február 23-án tomboladélutánt tartottak, a kisorsolt tárgyak saját készítésű kézimunkák voltak. A rendezvényből megvalósított tiszta haszon 2260 dinár volt. Március kilencedikén a régi óvoda helyiségeiben megnyílik a hagyományos kézimunka-kiállítás. Csúts, J. Téli nyaralás Kranjska Gorán (III.) Voltam itt már nyáron is, mondhatom nem sokat változott. Akkor minden zöld volt, most minden fehér. Az árak sem hujllámzanak, mindig magasak. A következetesség sem éb. Ugyanazok a reklámok az állomás előtt: HOTEL RAZOR, HOTEL SLAVEC, HOTEL ERIKA (2 kilométer gyalog, a legutóbbi). Deszkapalánk mellett visz be az út a főutcára. A tehénlepények is változatlanul itt máladoznak az úton, azaz mintha most kisssé aszalódottabbak volnának, és a színük nem olyan élénkzöld mint nyáron. Bizonyára ez az irtó hideg teszi. Csikorog a hó a lábak alatt, mindenki siet és hopp, mindjárt egy megfigyelés: mindenki nadrágban jár — még a férfiak is. Privát helyen vettem ki szobát. Első emelet, utcára néző ablak. Ám ez az utóbbi nem volt fontos, mert a jégvirágoktól úgy sem lehetett kinézni az utcára! Szép dolog a virágos szoba, de a jégvirágos? Három napig bírtam ki ebben a szobában, de három napig nem olvadtak meg a jégvirágok. Szóval kitartóak voltak, ellentétben velem, aki 3 nap után meglógtam. Nem vádolom a háziasszonyt, ő fűtött éjjel-nappal annyira, hogy beleizzadt, de bír-e egy gyenge asszony mínusz húsz Celsiusszal? Étkezni a hotel Razorba jártam (ez a pár sor szándékos reklám lesz a Razornak, tehát elvárom, hogy jövőre olcsóbban adja nekem a kosztot). Első este bécsi szeletet rendeltem. Szonya, a pincérlány elment a konyhába leadni a rendelést. Az étterem és konyha közötti ajtó nyitva maradt és láttam, amint összedugta a fejét a szakácsnő, mindenesleány, direktrisz és Szónya. Úgy suttogtak: „jé, vendég!” Ne is mondjam, magam voltam a csárdában. Vendég is meg legény is. De kaptam is olyan terjedelmű bécsi szeletet, hogy szélei lelógtak a tányér mindkét oldalán. És ecetes-olajos zöldsalátát! Olyan volt, mintha most szedték volna a kiskertben. Látva a meglepődésemet, Szónya mosolyogva mondta: — „Kaphat mindennap, ha szereti!” No de ilyet! Ha semmiért másért, ezért érdemes volt eljönni december végén Kranjska Gorára! A meglepetéseknek azonban még nem vége. Szónya —szemlélve az étvágyamat és az asztalon mellettem heverő magyar regényt —, akadozva kijelentette, hogy „Én is tudtam kicsi magyarul”, aztán kihúzta magát, egyet hátralépett és kivágta: — „Talpra magyar!” Majd várva a hatást, halkabban hozzátette: — „Irta Petőfi Sándor” — Meglepetésem olyan nagy volt, hogy majdnem cigány útra szaladt egy nagyobb falat bécsi szelet. Mindketten mosolyogtunk és a további étkezéseknél is mindig zöld salátát kaptam a sültekhez, de Talpra magyar nélkül. Másnap gyönyörű napra virradtam a jégveremben, illetve a szobámban. Szállingózott a hó, a hideg nem engedett, de a nap kisütött, habár kissé szégyenlősen. Vonatra ültem és kirándultam Planicára megszemlélni a síugró sáncokat és a síugrálókat. Másfél óráig gyönyörködtem a 60—70 méteres ugrásokban, élvezet volt nézni, amint repültek, illetve úsztak a levegőben és puskadörrenésnek is beillő csattanás mellett lehuppantak a kitaposott hóra. Az egyik el is vágódott, forgott maga körül mint a motella a havon, de a társai sítalpra segítették, és miután bőven leporolták, tovább ment ugrálni, mintha mi sem történt volna. Két sánc volt üzemben, a nagyobb 120 méteres, a kisebb jóval alacsonyabb. A dolognak az a természete, hogy a nagy síugrósáncról nagyokat ugranak, a kicsiről pedig kicsiket. Ez ugye érthető, tehát nem szorul bővebb magyarázatra. (Szeretek kimerítő riportokat írni. Már így születtem.) Láttam egypár síelő nőt is, de ezekről eltitkolom a véleményemet, mert félek, hogy utólag becsületsértésért beperelnek. (Csak a sítudásról van szó, ne magyarázzuk félre a dolgokat.) Vonatbeli spliti hölgyismerősömet sem sikerült felfedezni, pedig egy hanyag, de elegáns lecsúszási jelenetre direkt befizettem volna. Lehet, hogy már azóta a jesenicei kórházban fekszik, tekintve, hogy manapság rohan az idő és a közlekedés is gyors. Közvetlen Kranjska Gora mellett is ideális síelőterep van. Nyáron kitűnő szamóca terem rajta, télen pedig imhol nadrágos hölgyek teszik próbára a sítanítók türelmét. Félfüllel hallottam, amit kissé idegesen mondta az egyik sítanító: — Kedves Annamarie, ne vegye rossz néven, de azt ajánlom, hogy 3 hétig pihenjen, ami a síelést illeti, aztán pedig teljesen hagyja abba ... Szóval diplomatikus volt a sítanító eljárása, de azért Annamarie mégis csak elpirult egy kissé ... Befejezés? Az is van: másnap felültem Jesenicén a Jugoslavia expressre, és amilyen örömmel indultam az útra, épp olyan lelkesedéssel tértem vissza a lapot Bácskába. Dr. ÓDRY Pál 7. oldal