Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 58-72. szám)

1975-03-05 / 62. szám

Szerda, 1975. március 5. DUNATÁJ Óriási közönségsikerrel mutatták be az elmúlt vasárnap Szilágyin az Elkésett vallomás című háromfelvonásos operetett, amelyet Balázs László helybeli pedagó­gus szerzett,és rendezett. Szilágyin még sohasem voltak ennyien kíváncsiak egy előadásra. A művelődési otthon nagytermében több mint négyszázan szorongtak. A közönség jól szórakozott. Mivel sokan nem kaptak jegyet az előadásra, március 8-án, a nők napja al­kalmából megismétlik az előadást. Képünkön: jelenet az Elkésett vallomásból. Zombor: Bevonni az ifjúságot is a bélyeggyűjtésbe A Petőfi Sándor Bélyeggyűjtő Egyesület évi közgyűléséről • Továbbra is Svarc József az elnök Pénteken este tartotta évi közgyűlését a több mint 80 tagot számláló zombori Pe­tőfi Sándor Bélyeggyűjtő Egyesület. A bélyeggyűjtők múlt évi munkájáról elhang­zott beszámolóból kitűnik, hogy a tagok java része öreg, és a fiatalok nemigen érdeklődnek a bélyeggyűjtés iránt. Taubner István, az egyesület titkára beszámoló­jában kitért arra, hogy a jövőben mind nagyobb fi­gyelemmel kell kísérni a fia­talok bevonását a bélyeg­gyűjtésbe, kiállításokat kell rendezni az ifjúsági ottho­nokban, az iskolákban és mindenhol, ahol a fiatalok gyülekeznek. A felszólalók is támogatták ezt a javaslatot, és a zombori egyesület már ebben az évben több kiállí­tást rendez a városban. Az ülésen meghatározták az új tagsági díjat. Ezek sze­rint a pionírok és ifjak nem fizetnek tagsági díjat, a fel­nőtt tagok pedig az eddigi 2 dinár helyett a jövőben 3 dinárt fizetnek havonként. Odaadó és önfeláldozó munkájáért jutalomban ré­szesült TAUBNER István titkár, MAJER Nándor pénz­táros és SLOTZER József vezetőségi tag. Végül megválasztották a hattagú vezetőséget, mely­nek elnöke továbbra is SVARC József, titkár TAUBNER István, pénztá­ros MÁJER Nándor. A ve­zetőség tagjai: SLOTZER Jó­zsef, Jovan KRISTOFORO­­VIC, Mirko RADOJEVIC és VIDAKOVITY István. A tar­tományi bélyeggyűjtő szö­vetség közgyűlésére küldött­ként DUNAI Dénest és Jo­van KRISTOFOROVIČOT választották meg. ______________M­ L Papucsférj-választás­ Apatinban Apatinban március 14-én hetedszer kerül sor a hagyo­mányos papucsférj-választás­ra, a helybeli Vojvodina­­szállóban, a művelődési köz­pont szervezésében. Miodrag Prodanovic volt az első pa­pucsférj 1969-ben, tavaly pe­dig Dragutin Nišić apatini okleveles mérnök érdemelte ki ezt a címet. Sz. A. A Hatosfogat Zomborban A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nagy­termében szombaton este megtartott bemutatón teljes volt a Hatosfogat Hazai han­gok című idei műsora. Az eddigi műsoros esteken ugyanis csak ötösfogatról beszélhettünk, hiszen a ku­­puszinai, sziváci, gombosi, doroszlói és telecskai zene­szerzők, költők és prózaírók alkotásai kerültek bemuta­tásra a szerzők, a helyi nó­ta- és táncdalénekesek és szavalók tolmácsolásában, tehát a zombori műkedvelő­ket senki sem képviselte. Szombaton este a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai is felléptek. Waletth Stefánia elhunyt zombori zenetanárnő dalait Vukovics Ilona adta elő Ga­­lacz Edit zongorakíséreté­ben. A Hatosfogat idei mű­sora még egy műsorszámmal bővült: Kővári Árpád, la­punk munkatársa saját ver­seiből olvasott fel ízelítőt. F. A. Vukovics Ilona Waletth Ste­fánia dalait adja elő Szalai Piroska és Silling István, a Hazai hangok műsor­­vez­etői Kupuszina Változatos műsor Márciusban minden szom­baton és vasárnap lesz színi előadás a kupruszinai szö­vetkezeti otthon nagytermé­ben. Csütörtökön a helyi ál­előadás a kupuszinai sze­­deznek műsort a nőnap al­kalmából. Megemlékeznek a nők napjáról, szavalatokkal, énekszámokkal köszöntik az ünnepelteket. Március 9-én kerül sor a Tündérország vándorai cí­mű mesejáték bemutatásá­ra, fellépnek az általános is­kola alsós tanulói. A dara­bot Guzsvány József és Sturc József rendezte, zené­jét Sturc József szerezte. Az előadást március folyamán többször is megismétlik. A pionír színjátszó együttesek községi szemléjére is bene­vezett a kupuszinai általá­nos iskola színjátszó együt­tese. Március 15-én Farkas Fe­renc: Zeng az erdő című operettjét mutatják be ugyancsak Sturc József ren­dezésében. A kupuszinaiak ezzel a darabbal vesznek részt a községi szemlén. M. G. Nemesmiliticsi hírek A helyi Testvériség-Egység Ál­talános Iskolában készülnek a nőnap megünneplésére. Az osz­tályközösségek önálló műsort adnak. A diákok édesanyjukat ajándékkal köszöntik. X X A zombori Fanonit­a Kereske­delmi Vállalat nemesmiliticsi fatelepén rendelés útján kap­ható tüzelő. A kőszén ára 480 dinár tonnánként. X X A Vladimír Nazor és az Ivan Meštrović utcában javítják a villanyvezetéket. Az Elektrovoj­­vodinában úgy tervezik, hogy már májustól minden házban 220 voltos villanyáram lesz. X X A helyi általános iskola diák­konyháján 315-en étkeznek. Több gyermek ingyen étkezik, illetve kedvezményben részesül. A különbözetet a községi gyer­mekvédelmi érdekközösség térí­ti meg. P.M. Mik­őr elvitték a menyasszonyt A párválasztással végérvé­nyesen és visszavonhatatla­nul eldőlt a kórógyi paraszt­lány sorsa. Egész további élete attól függött, milyen családhoz került, új környe­zete mennyire tartotta csu­pán cselédnek, aki nemcsak férje, hanem egész háza­­népe szolgálását vállalta ma­gára. Általában jelentősebb tagjává lett a falu nőtársa­dalmának a menyecske, mint lánykorában volt. Mégse volt a család oszlopa, mert ezt az igen nehéz, de nagy­­nagy tekintélyt jelentő sze­repet a napa (az anyós) töl­tötte be. Ő volt az, aki min­den ház körüli teendőt pon­tosan nyilvántartott, kiosz­totta a munkát (a család nőtagjai munkáját!). Nagy megtiszteltetést jelentett a menyecske számára, ha na­pát helyettesíthette az ebéd főzésben, vagy rábízták a kalácssütést. Több évtize­des alárendelt helyzete meg­változott, ha maga is napa lett, vagy ha anyósa elköl­tözött az élők sorából. Ad­dig azonban sok asszony megalázott, emberszámba nem vett lény volt. „Mikor elvitték a meny­asszonyt, akkor főrakták a kapcsagot a kocsira, belé­­irakták a ruhá­ját, oszt vit­ték utá­na. Valamikor a menyasszonyt is kocsin vit­ték... Minden asszonynak valt egy kamaráéja. Abba vant a ruhá­ja. Meg ott aludtak is a fiatalok. Az­előtt csak egy szoba vöt meg egy régi konyha. Az öregek ott aludtak a szobá­ba.” GYÖKE Illésné, SZEKERES Julis, 68 éves „Adjon isten nyugodalmas [szép estét, Meghoztuk az aranyosszép [ menyecskét. De nem azér’ hogy mi­­aztat szeressük, Hanem hogy a gazdaságáot [kedveljük. — énekelték lakodalomkor. Soknak, akinek vagyona vót, jobban kaptak rajta, vót aki szerette, mer’ szé­p vót, el­vette, ha nem is vót hozo­mánya. Nekem se vót, de­­ azé elvettek. Hozományba amit hoztak? Há­t a re­­gyent, fődet. Valamiko azt a kapcsagot vitték meg a sublóutot, cifralápdát, ab­ba vót a kelengye, azelőtt szüvettet, inget, húszat ab­b­­a, szűtte a lá­ny édesany­ja, ki horgolt rá csipkéit, körül, ki meg kislingőre, ki varrta, meg akkor tizenöt vagy húsz lepedőt az á­gy­­ra, úgy mondtuk, ponyva. Azt is a mama szűrte. Szép nagy p­irosvessző­s cifra páornáot, mindegyik lápnyá­rnak kettőt. Dunyháot, tol­lat rendez a mama. Há­­­rom-há­rom vánkust meg két dunyháot. Az ágyterítő meg cifraponyva vót, az a piros, vesszős. Kinek hat, ki­nek nyóoc. Kötött pöndöly is vót, alsó fehér szoknya, ki vót varra, slingőve, ki­keményítette a mama, bo­­dort tettek rá, szépen áll­jon a ruha, terebélyes le­­gyen, mint a krinolinszok­­nya, öt-hat­-nyóc is vót. Zsáokot meg tizet-húszat egyik-egyik lá­nynak. Cipőt b­ótba vettük. Adtáok jegy­re, mike mentünk férbe. Ezer dinárt adtak jegypénzt, amike együttek kérni, akko arra kellett nekem­ venni esküvőruhát, selyem szok­­nyást, meg a vőlegénynek is inget, meg fehér haris­­nyá­t a lánkomra. Akkó hím­zett fátyolt is vettünk, lakk cipőre nem jutott. Kilenc napra el kellett menni nap­­­­számba, kukoricát szedni, hogy egy lakkcipőt megve­gyek. Abba sáorba, jaj, mész­szire kellött menni. Huszon­öt dináor vót a napszám, kétszázhuszonöt dináor vót a lakkcipő. Ezerkilencszáoz­­huszonnégybe.” özv. PAPP Sándorné Paprika Ágnes 70 éves SZÉKELY Mária * _ Kézimunka-kiállítás Vörösmarton Megtartotta évi közgyű­lését a helyi nőszervezet A vörösmarti nőszervezet évi közgyűlése eredményes­nek minősítette a szervezet­nek az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységét, igen pozitívan értékelte a más szervezetekkel való együtt­működését. Ismét Gyurin Arankát választotta meg el­nöknek, titkár Papp Mária, pénztáros Beke Júlia. A legközelebbi tervekkel kapcsolatban a jelenlevők elmondták, hogy a helyi Jó­zssef Attila Művelődési Egye­sülettel közösen rendbe hoz­zák az olvasókört. Az első intézkedéseket már megtet­ték. A nőnap alkalmából több rendezvényt tartanak, ennek keretében február 23-án tomboladélutánt tar­tottak, a kisorsolt tárgyak saját készítésű kézimunkák voltak. A rendezvényből megvalósított tiszta haszon 2260 dinár volt. Március ki­lencedikén a régi óvoda he­lyiségeiben megnyílik a ha­gyományos kézimunka-kiál­lítás. Csúts, J. Téli nyaralás Kranjska Gorán (III.) Voltam itt már nyáron is, mondhatom nem sokat változott. Akkor minden zöld volt, most minden fehér. Az árak sem hujllámzanak, mindig magasak. A követ­kezetesség sem éb. Ugyanazok a reklámok az állomás előtt: HOTEL RAZOR, HOTEL SLAVEC, HOTEL ERIKA (2 kilométer gyalog, a leg­utóbbi). Deszkapalánk mellett visz be az út a főutcára. A tehénlepények is változatla­nul itt máladoznak az úton, azaz mintha most kisssé aszalódottabbak volnának, és a színük nem olyan élénkzöld mint nyá­ron. Bizonyára ez az irtó hideg teszi. Csi­korog a hó a lábak alatt, mindenki siet és hopp, mindjárt egy megfigyelés: min­denki nadrágban jár — még a férfiak is. Privát helyen vettem ki szobát. Első emelet, utcára néző ablak. Ám ez az utóbbi nem volt fontos, mert a jégvirá­goktól úgy sem lehetett kinézni az utcá­ra! Szép dolog a virágos szoba, de a jég­­virágos? Három napig bírtam ki ebben a szobában, de három napig nem olvadtak meg a jégvirágok. Szóval kitartóak vol­tak, ellentétben velem, aki 3 nap után meglógtam. Nem vádolom a háziasszonyt, ő fűtött éjjel-nappal annyira, hogy bele­izzadt, de bír-e egy gyenge asszony mí­nusz húsz Celsiusszal? Étkezni a hotel Razorba jártam (ez a pár sor szándékos reklám lesz a Razornak, tehát elvárom, hogy jövőre olcsóbban ad­ja nekem a kosztot). Első este bécsi szeletet rendeltem. Szonya, a pincérlány elment a konyhába leadni a rendelést. Az étterem és konyha közötti ajtó nyitva maradt és láttam, amint összedugta a fejét a szakácsnő, mindenesleány, direktrisz és Szónya. Úgy suttogtak: „jé, vendég!” Ne is mondjam, magam voltam a csár­dában. Vendég is meg legény is. De kap­tam is olyan terjedelmű bécsi szeletet, hogy szélei lelógtak a tányér mindkét ol­dalán. És ecetes-olajos zöldsalátát! Olyan volt, mintha most szedték volna a kiskert­ben. Látva a meglepődésemet, Szónya mo­solyogva mondta: — „Kaphat mindennap, ha szereti!” No de ilyet! Ha semmiért másért, ezért érdemes volt eljönni de­cember végén Kranjska Gorára! A meglepetéseknek azonban még nem vége. Szónya —­szemlélve az étvágyamat és az asztalon mellettem heverő magyar re­gényt —, akadozva kijelentette, hogy „Én is tudtam kicsi magyarul”, aztán kihúzta magát, egyet hátralépett és kivágta: — „Talpra magyar!” Majd várva a hatást, halkabban hozzátette: — „Irta Petőfi Sán­dor” — Meglepetésem olyan­ nagy volt, hogy majdnem cigány útra szaladt egy nagyobb falat bécsi szelet. Mindketten mosolyog­tunk és a további étkezéseknél is mindig zöld salátát kaptam a sültekhez, de Talp­ra magyar nélkül. Másnap gyönyörű napra virradtam a jégveremben, illetve a szobámban. Szál­lingózott a hó, a hideg nem engedett, de a nap kisütött, habár kissé szégyenlősen. Vonatra ültem és kirándultam Planicára megszemlélni a síugró sáncokat és a sí­­ugrálókat. Másfél óráig gyönyörködtem a 60—70 méteres ugrásokban, élvezet volt nézni, amint repültek, illetve úsztak a le­vegőben és puskadörrenésnek is beillő csat­tanás mellett lehuppantak a kitaposott hóra. Az egyik el is vágódott, forgott ma­ga körül mint a motella a havon, de a társai sítalpra segítették, és miután bő­ven leporolták, tovább ment ugrálni, mintha mi sem történt volna. Két sánc volt üzemben, a nagyobb 120 méteres, a kisebb jóval alacsonyabb. A dolognak az a természete, hogy a nagy síugrósáncról nagyokat ugranak, a kicsiről pedig kicsi­ket. Ez ugye érthető, tehát nem szorul bővebb magyarázatra. (Szeretek kimerítő riportokat írni. Már így születtem.) Láttam egypár síelő nőt is, de ezekről eltitkolom a véleményemet, mert félek, hogy utólag becsületsértésért beperelnek. (Csak a sítudásról van szó, ne magyaráz­zuk félre a dolgokat.) Vonatbeli spliti hölgyismerősömet sem sikerült felfedezni, pedig egy hanyag, de elegáns lecsúszási jelenetre direkt befizettem volna. Lehet, hogy már azóta a jesenicei kórházban fek­szik, tekintve, hogy manapság rohan az idő és a közlekedés is gyors. Közvetlen Kranjska Gora mellett is ide­ális síelőterep van. Nyáron kitűnő szamó­ca terem rajta, télen pedig imhol nadrá­­gos hölgyek teszik próbára a sítanítók türelmét. Félfüllel hallottam, amit kissé idegesen mondta az egyik sítanító: — Kedves Annamarie, ne vegye rossz néven, de azt ajánlom, hogy 3 hétig pihenjen, ami a síelést illeti, aztán pedig teljesen hagyja abba ... Szóval diplomatikus volt a sítanító el­járása, de azért Annamarie mégis csak elpirult egy kissé ... Befejezés? Az is van: másnap felültem Jesenicén a Jugoslavia expressre, és ami­lyen örömmel indultam az útra, épp olyan lelkesedéssel tértem vissza a lapot Bácskába. Dr. ÓDRY Pál 7. oldal

Next