Magyar Szó, 1975. március (32. évfolyam, 58-72. szám)

1975-03-08 / 65. szám

10. oldal Reális munkaterv Előtérben az időszerű eszmei kérdések ф A VKSZ TB eszmei bizottsága tegnap, Újvidé­ken megtartott ülésén Lju­­biša Stankov vezetésével meghatározta a március­­júliusi időszakra vonatkozó munkatervét. Ez a munka­terv lényegében azonos a még 1974 őszén elfogadott munkatervvel (ezt a VKSZ TB Elnöksége is jóváhagy­ta), de időközben felmerült a munkaterv részletezésé­nek, pontosabb meghatáro­zásának szükségessége.­­ A részletező munka­tervre azért van szükség, mert a bizottság­ és a tar­tományi pártbizottság más szerveinek eddigi munkája számos időszerű, a munka­tervben kellő alapossággal meg nem határozott témá­kat is felvetett. Többek kö­zött helyet kapott a most elfogadott­­ munkatervben felsőoktatásunk kérdése, a munkás- és népegyetemek tevékenységének felülvizs­gálása, a közművelődési kö­zösségek munkájának és fejlesztésének megvitatása stb.­­ A bizottság tagjai re­álisnak ítélték meg munka­­tervüket, véleményük sze­rint elegendő idő áll rendel­kezésükre az egyes témák feldolgozására. A július­­december közötti időszak munkatervét júliusban fog­ják részletesen meghatároz­ni. Többek között helyet kap benne a marxista ok­tató-nevelő munka és a szak­oktatás kérdése is. F. I. MAGYAR SZÓ Szombat, 1975. márc. 8. Ünnepi számadás Előkészületek a VII. dél-bánáti művelődési szemlére A VII. dél-bánáti művelő­dési szemle egyeztető bizott­sága legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy e körzet ma­gyar nyelvű művelődési egyesületeinek és műkedve­lőinek idei találkozóját má­jus 10-én és 9-én Debelya­­csám tartják meg. A szemle előkészületeiről és jellegéről Jóna Jánossal, az egyeztető bizottság tagjá­val, a pancsovai Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület elnökével beszélgettünk. — Az idei szemle pontos műsorát majd csak március 15-e után tudjuk meg — mondta Jóna János —, ami­kor a szakbizottságokkal együtt ismét összeül az egyeztető bizottság, hogy a művelődési egyesületek ál­tal előterjesztett műsorjavas­latokat átnézze, értékelje, s ennek alapján a válogatást is elvégezze. Elvileg a szem­le jellege semmit sem vál­tozik. Vagyis e nagyszabá­sú találkozón, ünnepi szám­adásként, most is azt igyek­szünk bemutatni, ami ki­­nek-kinek az egész évi mun­kájában a legjobb, legfigye­lemreméltóbb megvalósítás volt. A műsor változatossá­gát és sokrétűségét ezúttal is az szavatolja majd, hogy nyolc művelődési egyesület és otthon képviselteti magát munkájának, termésének színe-javával. Versecről, Szé­kelykevéről, Ürményházá­­ról és Pancsováról a Petőfi Sándor Művelődési Egyesü­let, Kovinból a Rákóczi Fe­renc, Hertelendifalváról a Tamási Áron Művelődési Egyesület jelezte a szemlén való részvételét, ezenkívül a sándoregyházi művelődési otthon és vendéglátóként per­sze a debelyacsai művelődé­si egyesület is ott lesz e je­lentős dél-bánáti művelődé­si rendezvényen. — Csak felnőttek lépnek fel? — Akárcsak eddig, most is lesz diákműsor.­ Méghoz­zá legkevesebb százötven­kétszáz gyerek részvételével. Az általános iskolák zeneok­tatói­­ máris megkapták a Borsos Tamás által összeál­lított partitúrát, úgyhogy biztosra vesszük: mind a he­lyi gyűjtésből eredő, mind a Bartók és Kodály feldol­gozásából merítő ünnepi nép­dalcsokor méltó lesz az al­kalomhoz. — Kiállítást, tanácskozást szerveznek-e? — Kiállításról eddig nem volt szó, de mivel a múlt­ban több jól sikerült kézi­munka- és képzőművészeti kiállítást is szerveztünk — az utóbbit az amatőr festők felkarolásával —, biztosra vehető, hogy a dél-bánáti művelődési szemlének az­­ idén is lesz valamilyen kí­sérőrendezvénye. Azt azon­ban máris tudjuk, hogy a szemlén ezúttal is megszer­vezzük a hagyományos és igen sok időszerű kérdést felölelő művelődési tanács­kozást. Az idén, fő téma­ként, a fiatalság művelődés­be való bevonásának lehető­ségét kívánjuk megvitatni. Erről már korábban is be­széltünk, de ezúttal még töb­bet szeretnénk elmondani, mivel tömegesítés nélkül, a fiatalok széles körű bevo­nása nélkül se elég­­ tartal­mas, se elég mozgalmas, szín­vonalas művelődési életet nem tudunk szervezni. Pe­dig, ha a lehetőségek nem is, az igények nagyok. Az ifjúság aktivizálásának lehe­tőségéről Varga Sándor, a hertelendifalvi Tamási Áron Művelődési Egyesület veze­tőségi tagja készít vitain­dító beszámolót. — Más vendégei lesznek-e a szemlének? — Mi senki előtt se zár­juk be az ajtót. Tehát a szemlén is és a tanácskozá­son is szívesen látunk min­denkit. Vagyis a környék­beli művelődési élet képvi­selőinek részvételére éppúgy számítunk, mint a tartomá­nyi művelődési élet és a tár­sadalmi-politikai szervek képviselőinek figyelmére, ér­deklődésére. A testvérkap­csolatok ápolása végett pe­dig az uzdini román és a kovačicai szlovák népi tánc­­csoportot s a Gyöngyösbok­réta szervezőit hívtuk meg. — A pénzügyi problémá­kat megoldották-e? — A vendéglátó debelya­­csaiak örömmel vállalták a VII. dél-bánáti művelődési szemle megrendezését, s a dolgozói közösségek megér­tő támogatásáról is értesí­tették már az egyeztető bi­zottságot. Persze, tudni kell azért, hogy e szemle kiadá­sai jóval nagyobbak mint­sem hogy azt egy község, illetve néhány gondokkal küzdő művelődési egyesület fedezni tudná. De arra szá­mítunk, hogy a tartomány is támogat majd bennün­ket, s nemcsak erkölcsileg. Hiszen ha területileg re­gionális is ez a szemle, vég­ső soron mégiscsak a szé­lesebb körű társadalmi és művelődési érdekeket, a lankadatlan alkotó munkát szolgálja, s igyekszik a ma­ga módján a lehető legjob­ban meg is valósítani — fe­jezte be nyilatkozatát Jóna János, a dél-bánáti műve­lődési szemle egyeztető bi­zottságának tagja, a pancso­vai Petőfi Sándor Művelő­dési Egyesület elnöke. FestMo­bilMen­ műsor Különtudósítónk telefonjelentése Belgrád, március 7. A többé-kevésbé érdekte­len fesztiváli napok után, amelyeken a verseny- és az informatív­ műsorban elvét­ve akadt jó film, de annál több volt az unalmas még középszerűnek is alig ne­vezhető produkció, végre a vetítések emlékeztettek ar­ra, hogy mégiscsak fesztivá­lon vagyunk. Az eddigi prog­ramok között kétségtelenül ez volt a legigényesebb, sőt könnyen megtörténhet, hogy az is marad, mivel mindösz­sze egy tucatnyi film bemu­tatója van még hátra a zsű­ri döntésének a kihirdetésé­ig és a díjak átadásáig. Bár a jelek szerint az utolsó ver­senyműsorban is lesz né­hány díjra érdemesült film, sőt megtörténhet, hogy a fesztivál legjobbját is köz­tük fogjuk látni. Nyilván nem véletlen, hogy az eddigi legszínvona­lasabb műsorban szerepel­tek a legszűkszavúbb fil­mek, azaz a kísérőszöveg nélküli vagy a minimális szöveggel ellátott produk­ciók. Nem véletlen az sem, hogy ennek a programnak volt viszonylag a legtöbb nézője. A műsorban három Neo­­planta-film is­­ szerepelt. Djordje Dedjanski Állomás című művével sikeresen de­bütált. Egy vidéki vasútál­lomás eseménytelenségének ábrázolásával érzékelteti, hogy ebben a kis világban megállt az idő. Zoran Jova­­novic a már számos elisme­résben részesült rajzfilm­rendező Modell című művé­ben rámutat, hogy a való­ság és a művészet nem ugyanaz, ötletsorozatban bí­rálja a természet másolását követelő felfogást a tőle megszokott színvonalú gra­fikai megoldások segítségé­vel. Branko Milošević Atlé­tának látszani című filmjé­ben a test szépségét mind­ennél fontosabbnak tartó céltalan életszemléletet mo­solyogja meg, illetve hagy­ja, hogy a felvételek önma­gukban szóljanak a tenyész férfiakról, akiknek a szextől kezdve mindenről le kell mondaniuk, a szép külső kedvéért. Az est legerőteljesebb filmjeinek egyikét, a Marko Perovot Zivko Nikolic ren­dezte. Egy öregember szem­léli benne szótlanul a vilá­got. Statikus kamerával ké­szült, belső feszültséggel te­lített, filozofikus film, amely méltó módon egészíti ki a rendező eddigi vizsgálódása­it. Vuk Babic: Radivoj Do­­manovic szerb szatirikus em­lékművének elkészítése és leleplezése című műve a ne­ves író szellemében készült ragyogó szatíra a vérbeli szatirikus sorsáról. A múlt csupán ürügy, hogy általá­nosabb érvényű gondolato­kat fejtsen ki szellemes for­mában. Zoran Tadic A vá­sár (Dernek) című dokumen­tumfilmjében egyszerű­­esz­közökkel, meggyőzően szól a külföldre szakadt embere­inknek erős honvágyáról. Őszinte emberi dokumen­tum. A dokumentumfilmek közül említést érdemel Laki Csemcernek A pásztorbot című metaforikus filmje is. Branko Ranitovic belgrádi alkotó Kaméleon című rajz­filmje rendkívül szelleme­sen gúnyolja ki nemzetközi szinten a köpönyegforgatást. Vuk Babiénak és neki kö­szönhetően vált vidámmá a tegnapi műsor. Az idén az informatív műsoroknak a korábbi évek­hez képest több nézőjük van. Valószínűleg azért, mert jó néhány, azelőtt a legmagasabb elismerésben részesített rendező műve nem jutott be a versenymű­sorba. A délutáni program­ban nemcsak az ő alkotásai között, de egyébként is min­dennap akad egy-két méltat­lanul kiselejtezett film­ .Ide tartozik Ivica Matic: Tisztí­tótűz című műve, amely a szeméttelepet mutatja be: a hulladék között turkáló disznókat, a keresgélő embe­reket és a zsákmányra leső varjak seregét. LÁDI István Gy­ászszalagok Németh László könyvein... Nagy részvéttel temették el a lángelméjű magyar írót Budapest, március 7. A­­budapesti könyvesbol­tok kirakatában fekete gyász­szalag simul Németh László műveire. A hétfő délelőtt negyed tízkor hetvennégy­­éves korában elhunyt írótól a mai Népszabadságban Si­mon István vesz búcsút. „A test és a szellem, a minden­napi élet és a kitűzött ideál közé ez a homogénnak egyál­talán nem nevezhető kor, a huszadik század áthidalha­tatlannak látszó szakadékot vetett. Mégis voltak, akik megkísértették a mai fölté­telek mellett a lehetetlent: a legnagyobb ellenállás felé törve, az enciklopédikus tu­dással fölfegyverezve a na­gyobb közönség harmonikus életvitelének megteremtésé­re a maguk példájával tet­tek kísérletet. A kísérlet Né­meth László esetében szó szerint értendő — írja Si­mon István. — A társadalmi és emberi gyarlóság ellen szegezett fegyver — a kivé­telesen érzékeny szellem — nemcsak kifelé, hanem be­felé is készen állt döfni. A szakadatlanul dolgozó agy és lélek így a védőpajzsot alig tehette föl: a kísérlet ugyanis önmagában folyt. S most, hogy a halottaságyon a diákosan finom, redőket még hetven fölött is alig mu­tató szép arc végleg kisi­mult, s lezárultak a távlato­kat sugárzó szemek, rádöb­benhetünk, mi mindent ha­gyott félbe a gyaluforgá­­cson fekvő koponya, hogy megszűnt működni...” Erről az enciklopédikus szellemről, az Apáczai Csere Jánosnak és Comeniusok faj­tájából való nagy egyéni­ségről szólt dr. Molnár Fe­rencnek, a kulturális minisz­térium államtitkárának bú­csúztatója is az író ravata­lánál, a Farkasréti temető halottasháza előtt, és Illés Endre Kossuth-díjas írónak, a Magyar Írószövetség tit­kársági tagjának búcsúsza­vai is a legnagyobbaknak ki­járó tisztelgéssel, ugyanak­kor a pályatársnak a meg­­rendültségével villantotta oda a gyászoló sereg elé Né­meth László emberi, írói alakját. Az operaház zenekara és énekkara Mozart Requiem­­jének hangjaival teljesítette ki azt a mélységes gyászt, amely az úgyszólván teljes testvéri összeforrottságban itt találkozó írókat, az el­hunyt családtagjait és az or­szág minden részéről érke­zetteket átjárta. „Tudás, tehetség, tisztes­ség” — hangzott Illyés Gyu­la harcostársai, baráti tisz­telgése Silkovits Imre sza­vaival a nyitott sírnál. (Il­­­lyés betegsége miatt távol maradt). S amint Illyés szö­gezte le: nem alkalmas a gyásznak ez a fájdalmas pil­lanat, hogy felmérjük, mit is hagyott ránk örökül, tovább folytatásra váróan ez a láng alkalmából a többi közt a elme... Németh László elhunyt a Jugoszláv írószövetség, a Ro­mán írószövetség, a Vajda­sági Íróegyesület küldött részvéttáviratot a Magyar Írószövetségnek, a budapes­ti szovjet nagykövetség pe­dig az itteni írószövetség­nél és az elhunyt hozzátar­tozóinál tett részvétnyilvá­nító látogatást. Képzőművészeti Levelező Iskola Rovatvezető: ÁCS József PUHALAK FERENC, ADA, Május 1. u. 19. — Le­velében komoly problémá­kat vetett fel, melyek állan­dóak és másoknál is meg­vannak. A megoldásuk még­is bizonyos reményekre jo­gosít fel a küldöttrendszer­ben. „Adán többen remél­tük, hogy talán kultur­ális dolgozóink megértést fog­nak tanúsítani irántunk, egy kérvényt írtunk nekik negy­ven amatőr festő aláírásá­val, de az három év után is válasz nélkül maradt, ugyanis az egyik legképzet­tebb emberünk szerint nem érdemes giccsfestőkkel fog­lalkozni. Pedig nagyon hi­ányzik, hogy néha összejöj­jünk és esetleg egy képzet­tebb személy előadást tart­son. Modellről festhet­nénk ... Nem tudom, hol a kiút, nem lehetne-e a KLI-t valódi levelező isko­lává tenni. Szerintem re­ményt adna az, ha valódi iskolává tennék a KLI-t, ahol LEGALÁBB VALAMI ALSÓ FOKÚ KÉPESÍTÉST KAPNA a LEVELEZŐ TA­NULÓ.” Véleményünk szerint a Munkásegyetem, Ifjúsági Szövetség, vagy valamely művelődési egyesület kere­tében tömörülhetnének az amatőr képzőművészek. Eh­hez helyiség (műterem) szük­séges, egy szakvezető (hiva­tásos képzőművész) lehetne az amatőr csoport vezetője. A művelődési érdek­közös­ségek azért alakultak, hogy a dolgozók kulturális igé­nyei kifejezésre jussanak és megvalósuljanak. Most ismételjék meg kérvényü­ket, adják be a községi mű­velődési érdekközösségnek, előzőleg azonban, amint em­lítettük, „társuljanak” va­lamely társadalmi szervezet­tel. Külön is írunk majd erről a kérdésről. MOLNÁR JÓZSEF, ÚJ­VIDÉK, Stevana Milovano­­va 10—1. — Újabb rajzain is folytatja a vonalak-ár­­nyékok kifejezésmódot, ügyeljen azonban arra, hogy a formula önmagában üres marad, ha nem köti össze a megfigyelt és átélt, ob­jektív és szubjektív „igaz­ságokkal”. Ez nem mindig sikerült. Úgy rajzoljon, hogy maga a rajzolás adja meg az esztétikai örömet, s ne a végeredményt „lesse”. A vékony vonalakat vasta­gabb vonalakkal is kombi­nálhatja, vagyis a vonala­kat társítsa. KUJUNDŽIC ANTAL, SZABADKA, Frankopanska 35. — Az ember küzdelmét fejezi ki erőteljes és „tor­zítotti realista” stílusával. Érzelmei az ember iránti részvétet fejezik ki, komoly tehetségre utal. Mintaképei Dési Huber, Guttuso és egyes expresszionisták, meg realisták lehetnek. Otthon nagyobb formátumban raj­zoljon. ' 74 Kujundžić Antal rajza Puhalák Ferenc rajza

Next