Magyar Szó, 1975. június (32. évfolyam, 163-177. szám)

1975-06-18 / 165. szám

Csipetnyi remény Irtózom Az irtástól, De a szúnyogirtást Várom, lesem Türelmesen. Újságok ígérik, Rádióból szippantom A hírt, ó, De még csak, sajnos, A lassúság irtó­ képé . 2490 így olvastam én ! „Szélhámosok és zsarolók a virágok birodalmában .. . — Sebaj, ha csak ott! „Az új cipődivat nincs tekintettel egészségünkre...” — A zsebemet már emlegetni is restelli... „Munkások a munkásokért.. —­ Hát van más is értük? ..* „Véget vetni a község viszonylagos lemaradásának...” — Lassan már mindennek vége legyen?... „Ismét kapható lesz lignit.. — Mi az, hogy: „ismét kapható?” Eddig VEHETŐ volt, és főleg — vehetetlen. A cím: „Életmentés a szlovén hegyekben.” Az alcím: „Három alpinistát elsodort a lavina.” — Tiszteltetem a reklámfőnököt! „Félmillió dinárt keres a bányász!” — Na, és mennyit­­ talál? ... „A bírálatból és önbírálatból sohasem elég!” •— Főként ha mással cselekszik mindkettő, mi? ... KATI Utazzunk! (ha van kire.) USS Fej vagy írás Szerte a világban sok hü­lyeséget írnak össze­(vissza) a firkászok. Ezeket a giccse­­ket és fércmunkákat szerte a világon kiadják a kiadók. (Ahelyett, hogy íróik útját adnák ki). Gutta ütné Guttemberget, ha látná, mi minden szemét kinyomtatására is használják zseniális találmányát. Az emberiség felvilágosítójának agyában kihunynának a mé­csesek, szeme elsötétülne és­­káposztaprést tervezne ma­ximum, automata habverőt v­agy tökgyalút. (Legalább ke­vesebb gyalulatlan és fara­gatlan tök kószálna földgo­lyóbisunkat nyomorgatva — sóhajtana fel). Hogy? Miért? Szerte a világon szidják az írókat, újságírókat, publicis­tákat, firkászokat és más piszkászokat, hogy többet ír­nak, mint olvasnak ... nem csoda hát, ha sületlen ostoba­ságokkal sülnek fel, s vadító zöldségek hagyják el tollu­kat. (Hányan nyalják meg szájuk szélét sóváran: csak egyszer kapaszkodjanak bele ezekbe a kölcsön páva-fark­­tollakba — melyek a legjobb esetben is pulykák — és meg­kopaszthassák dicső viselőcs­kéjüket, ezeket a tolvaj szar­kákat!) Hogy miért? A válasz egyszerű. Mikor ezek a minek nevezettek­­ászok pályaválasztásuk felől döntöttek (a másik alterna­tíva a lókupecség nemes mes­terségé lehetett —-,hiszen lóvá teszik közönségüket s lóvévá tehetségtelenségüket), szóval mikor már pergett az érme a levegőben — a fej vagy az írás közül — csakis az írást választották. Mégha a fej esett is fölülre. Annak a je­lét látták ebben, hogy a fej elnyomja az írást. Számunkra mi marad más , mint a sír­ás(ás). K. Cs. 40 fokos civilizáció viskó helyett tízemeletes, lif­tes, beton- és üvegalkatré­­szekből konstruált ház amit csak egy civilizált huszadik századi urbánus­ környezet engedhet meg magának. A bökkenő az egészben az, hogy izzadunk. Ha meg be­kapcsoljuk a ventillátort, ak­kor megfázik a hátunk, meg­gémbesedik a nyakunk, prüszkölünk és köhögni kez­dünk. Persze, nincs ok az aggo­dalomra, mert a meghűlést sem kamillateával, hársfa­­teával gyógyítunk már, mint őseink, hanem injekciókkal és pirulákkal, vitaminokkal és izzasztókkal, csöppekkel és kapszulákkal, antibioti­kumokkal, ha már hörgünk és levegő után kapkodunk, ráz bennünket a hideg , és felszökik a lázunk. Persze, nemcsak nyáron betegszünk meg, télen is ki­jut a bajból, mert szuper­­modern lakásunk olyan fifi­­kával van megszerkesztve, hogy télen hideg, nyáron meleg, hogy alaposan kiélvez­hessük az évszakok sajátsá­gait. A városban sok pénzt le­het keresni. Keresünk is, hisz megfeszítve dolgozunk egész évben. Félre is rakunk va­lamennyit a pénzünkből. Ha többet nem, legalább né­hány ezrest. Nyaralásra va­lót. Hogy civilizált, szuper­­modern lakásunkból elmene­külhessünk falura, hegyek közé, vissza a természetbe. Legszívesebben falun nyara­lunk: földből döngölt nád­­fedeles házban bérelünk la­kást. Gémeskútból húzzuk a vizet, és petróleumlámpá­val világítunk. Persze, eszem ágában sincs átkozni a civilizációt. Mert honnan tudnám, mi­lyen élvezet nádfedeles, föld­ből döngölt házban lakni, ha nem sanyarognám végig az év 11 hónapját szupermo­dern városi lakásomban? K. E: A negyven fokot fagypont felett és tető alatt kell érte­ni, lévén szó tetőlakásról nyáron. A civilizációt pedig úgy kell értelmezni, hogy földből döngölt nádfeledeles ЈДШ 627 I Wffl __ , _ . m If i Bf Jm A várban olyan Ш гШ a Magyar Szó szatirikus melléklete Hiába kultúr-erőd — I» SZERKESZTI: KOPECZKY LÁSZLÓ erőd! A 7 A heringet is a tudomány szolgálatába állítják. Szaporodnak a tudós ko­­poltyúk. Saját házát gyújtotta fel egy grosnicai lakos. Ég a kunyhó, ropog a Na­da. S még egy meleg poén. Kigyulladt a cambridgie egyetem vitaterme. Na kérem, hát így kell ezt! Sokan kisebbségi érzésből falnak­ féktelenül. Pedig az már biztos, hogy vendéglőinkben senki sem eheti magát naggyá. Párizs környékén pásztor­iskola működik. A gyengébbek külön pász­torórákat vehetnek. A SEVERTRANS sofőrje iszik, és lehajigálja az uta­sokat. Ez az, ő nem fúj, de neki fújhatnak. Újságpapír is jó takar­mánynak. Most tessék mondani: nincs az a marha, aki be­veszi! a­hogy a mekből megszöknek a mű- egyszerűen nincs hozzá A totóbajnok ... Itt áll előttünk a nap, a hét hőse és a világ nyolca­dik csodája: Mázli Marci bá', aki kerek 99 milliót nyert a múlt heti sportfogadáson. Kérdezzük meg tőle, sejti-e, hogy mennyi ez az összeg? — Dollárban, márkában már pedzem, a többi meg nem érdekel. — És hogyan sikerült ezt a csodálatos tizenkettest be­fogni? — Egyszerű az, fiam, mint a paszuly: az időjóslást meg a sportkommentátorok prog­nózisait kevertem némi óba­biloni bölcsességgel... Ha például az UK meg a MÚK mérkőzése előtt az időjárás tipptársak esőt jósoltak, ak­kor én már tudtam,­ hogy szá­raz talaj lesz és ha a sport­társak azt írták, hogy az UK-nak a száraz talaj fek­szik, akkor én a MUK-ra tip­peltem. A találat mindig holt­biztos volt. — Szóval, maga a mások hibáiból él? — Igen. Ugyanúgy, mint az a közlekedési szaki, aki most jegyzi fel a tilosban ha­gyott kocsim rendszámát. — És ez minden? — Dehogy! Most jön az óbabiloni... Amikor a PAFC edzője telesírja a sajtót, hogy fél csapata sérült, ak­kor én már tudom, hogy ott minden komplett, csak az edző elvtárs a sérült agyún­kat akarja beugratni... No meg aztán, ha a FOKÖ fenn szóval dobra veri, hogy most csak azért is nem fekszik le a KÖFÖ-nek, akkor én már tudom, hányat ütött az óra, merthogy Babilonban is ha­­rangszóv­al lepleztek... — Tehát eszerint írja le a számokat? — A, azt az unokám csi­nálja. A számokhoz én nem értek... — Biztosan van valami rendszere a­ szelvény kitölté­séhez. Milyen számtani fogal­makat használ? — A litert és a decit. — Hogyhogy? — Úgy, hogy sportelmélke­déseim közben naponta fel­öntök néhány litert. — De talán tippelés előtt nem iszik bort? — Ó, dehogy! Csak pálin­kát. Az jobban ösztönöz. — Lehet, hogy igaza van, mert sikerült... És most mit tesz azzal a temérdek pénz­zel? —­ Minden második vasár­nap felpakolom a családot, az­tán kiruccanunk a Vojvodi­na stadionba. — Minek? — Hadd lássa a világ, hogy, mi is meg bírjuk fizetni a méregdrága belépőjegyet. BALÁZS Pál Humoristáinkhoz — Elkampicsorodva —■ Valamikor réges-régen,­­ A fene bánja, melyik évben, | Királyokról, koronákról | S hasonló nagy koponyákról | Rántottátok le a leplet!­­ Heted-hét országos volt, híretek, A zsarnok pennátoktól Ireszketett, Az egész világ eltátotta a száját, Sok nagykutya, veszett a dühében, Megette saját becses máját!­­ Szegényen, de bátran éltetek, Az ördög nagyanyjától sem [féltetek! S röhögött tele szájjal a tömeg. Midőn­ a célba, oly­ remekül [lőttetek! S most, barátim, a kánya [verje meg, — Akár egykor a szomszéd [sógorék —, Egy szúnyogra heten mentek?! Ár. 1975. Június 5-én

Next