Magyar Szó, 1975. július (32. évfolyam, 178-192. szám)

1975-07-15 / 192. szám

Kedd, 1975. július 15. MAGYAR SZÓ Tiszteletadás és emlékezés Tegnap délután a Tartományi Végrehajtó Tanács épületében gyászülést tartott a Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának temetési bizottsága az elhunyt Gál László emlékére. Đorđe JAKOVLJEVICNAK, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökének, a bizottság elnökének megnyitó szavai után egyperces hallgatással adóztak a jelenlevők az elhunyt emlékének, majd Boško PETROVIC akadémikus és VARGA László tartományi művelődésügyi titkárhelyettes felolvasta megemlékező beszédét. Boško Petrović, aki a kettő meghitt barátja volt, közvetlen, meleg szavakkal idézte fel emlékét. Nemrégiben jelent meg Gál László utolsó verseskötete szerbhorvát fordításban — mondta. —* De honnan is kezdjük ennek a tartalmas és küzdelmes életnek az ismertetését? Azt a Vajdaságot fedezte fel Gál László, amely nemcsak a nyelvek keveredését jelentette, hanem annál valami többet, azt a Vajdaságot, ahol nem szórakozást jelentett az élet, hanem a gondok sorozatát, amelyeket vállalni kellett, s melyeket Gál László vállalt is. A szabadság szeretetét sohasem tagadta meg, egész életét átszövő élet felfogásává lett. S hogy mennyire hitt az életben, azt az is, bizonyítja, hogy tudta: a forradalmár is megöregszik, az öregséggel pedig jön a halál, ennek ellenére mégis bízott és hitt az életben. Varga László szavai zárták a gyászülést. Gál László író és publicista, a jugoszláviai magyar irodalom doyenja nincs többé. Háborgó, mindig harcra kész nemes nagy szíve alulmaradt életének ebben az utolsó nagy csatájában. Pedig kemény, harcedzett szív volt ez, amely a kovilji szülőházban eltöltött gyermekévek után, még ifjúkorban a Magyar Tanácsköztársaság akkor világrengető és emberéletet formáló viharában kezdett, edződni. S ettől kezdve nemes elkötelezettje volt Gál László a haladó forradalomnak. Az ügynek, ahogy anynyiszor mondta. A temetési bizottság úgy döntött, hogy Gál Lászlót szerdán, július 16-án délután fél hatkor temetik az újvidéki városi temetőben. A temetésen Milan Canak, Vajdaság Elnökségének tagja, Miroslav Štejner, a Vajdasági Újságírószövetség elnöke, Deák Ferenc, a Vajdasági Íróegyesület titkára, valamint Petkovics Kálmán, a Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatója fog beszélni. A Vajdasági Írók Egyesülete az újvidéki Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat klubjában tegnap délután gyászülésen emlékezett meg az elhunyt Gál Lászlóról. A részvevők egy perc hallgatással adóztak az elhunyt emlékének, utána Deák Ferenc méltatta Gál László munkásságát, a költőt, a publicistát, aki egész életét az irodalomnak és a humanista eszméknek szentelte határozott politikai állásfoglalással. A méltatás után felolvasták az írók egyesületébe érkezett első részvéttáviratokat. Felvételünkön a Gál László temetésére alakított temetési bizottság tagjai láthatók a tegnapi gyászülésen. Sava Babié: A mindennapok partizánja Gál László költőink nagy utat járt be attól a kortársi költészettől, amely egy korszaknak elérhetetlen páldaképe volt, önmagáig, az érzékeny önvizsgálódásig és a jelen idővel való együttáramlásig. Becsületére való tényként idézhetjük, hogy ifjúságában a fölérhetetlen és utánozhatatlan nagyság, Ady Endre volt az eszményképe. Kitartóan próbálta követni az Ady-versek viharzását, mindaddig, míg nem sikerült megvonnia a különbséget a nagy költészet fogalma és saját világnézete között: a vers része a világnak, de nem világmegváltó; a vers az alkotó önkifejezése, de a művész az az ember, aki „partizánként” is élhet, harcolhat. És Gál fokozatosan fedte föl egyszerű beszéden alapuló költői kifejezésmódját, amely mentes a hangzatos szavaktól a tündöklő metaforáktól; létrejött az összhang a mindennapokkal élt élet s az abba ágyazódó költészet között. S ez a költészet már nem a bizonytalan, távoli szférákban lakozott. Lírája mind jobban közelített az „egyszerű” lírához; hasonulni kezdett a költő életéhez, a mindennapok megszokott nézőszögéből mért értékekhez, melyek kizárják a spekulatív gondolkodás lehetőségét. Érthető, felfogható, de mély és megrázó a Gál-vers. Gál László nem kirobbanó tehetségként toppant be a költészetbe. Hosszan tartó munkálkodás, fokozatos beérés, viharos történelmi idők és zivatarok kísérik költőnk pályáját. Alkotói ernyedetlenségét bizonyítják az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben keletkezettt költeményei, s azok is, melyeket utolsó napjaiban írt hosszú újságírói jegyzettömbjébe. Gál László lírájának talán legjava ez — le kellett csupán jegyeznie a sorokat ... Burány Nándor: Igényes vett és elégedetten Utoljára arról beszélgettünk, hogy megint összeállítunk egy verseskötetet. Újabb versei felől érdeklődtem. Mint előbb is sokszor, most is azt mondta, van néhány a jegyzetei között, de nem tetszenek neki, nem mésolta le őket. Maximálisan igényes volt, mindig elégedetlen. Elsősorban önmagával szemben. Tudta, alkotni csak így lehet. Húsz éve ismerem, de azt hiszem, mindig ilyen volt. Az igazi alkotó számára ez az egyetlen járható út. Ez a legnehezebb út. Ezt választotta, vállalta, emellett tartott ki. Végig. Jelenleg nem tudjuk még felmérni, milyen sokat kaptunk tőle. Nyugtalanul, ijedten kapkod a gondolat. A fájdalom erősebb, most mindennél erősebb... Elégedetlennek lenni önmagumikkal, a világgal. Változtatni, javítani, szebbet, jobbat alkotni ... Nemcsak költészetet. Világot! Ezt akarta. A költészettel is. De megint nemcsak azzal. Többször elmondta, élete fontos eseményének tartotta, ezért kell itt is leírni, mit jelentett az, amikor a felszabadulás utáni Szabadkán első politikai beszédét mondta, magyarul... A Vajdasági Írók Egyesülete fájdalommal jelenti, hogy Gál László A Jugoszláv Írók Szövetségének neves tagja, számos irodalmi és társadalmi elismerés és kitüntetés viselője 73 éves korában elhunyt, s ezzel az egész jugoszláv irodalmi alkotóközösséget felmérhetetlen veszteség érte. A Vajdasági Írók Egyesületének Igazgató Bizottsága Egyenlő eséllyel A Tartományi Oktatásügyi Érdekközösség Közgyűlésének értekezlete Az utóbbi néhány év legjelentősebb dokumentumát fogadták el tegnap ülésükön a Tartományi Oktatásügyi Érdekközösség Közgyűlésének küldöttei. Megjegyzések és kifogások nélkül engedték tovább a Tartományi Oktatásügyi Titkárságnak az oktatás és a szociális körülményeik közötti kapcsolatokkal foglalkozó határozati javaslatát. Dr. Milenko Nikolic, tartományi oktatásügyi titkár bevezetőjében hangsúlyozta, hogy ennek a dokumentumnak az a célja, hogy valóban egyenlő feltételeket biztosítson minden diáknak ahhoz, hogy képességeivel és szorgalmával összhangban fejlődhessen. Eddig ugyanis csak elméletben valósítottuk meg ezt az elképzelést, a gyakorlatban már sokkal jelentősebb és meghatározó tényezőnek bizonyult a szülők vagy a környezet anyagi helyzete egyéb lehetőségei. Természetesen ez csak a legfontosabb jellemzője a határozati javaslatnak, egyéb részletező vonatkozásai sokkal pontosabban megvilágítják ezt a kérdést. Dr. Nikolic hangsúlyozta, hogy a határozattervezet nem kerülhet közvitára a pénzügyi követelmények ismertetése nélkül. Nem szabad megengedni ugyanis, hogy az alapvető pénzügyi ismeretek nélkül fogadják el a határozati javaslatot. A szociális különbségek megszüntetése külön kiadásokat igényel, a jelek szerint nem is keveset. A következtetés magától adódik: ha valóban egyenlő feltételeket akarunk szavatolni a diákoknak, akkor azonos színvonalra kell emelnünk a fejletlen községek iskoláit a fejlett községekével. S az sem lényegtelen, hogy egyszerre, minden átmenet nélkül akarjuk-e megvalósítani a tervezett szociális egyenlőséget — ez kevésbé valószínű —vagy fokozatosan. A küldöttek megegyeztek abban is, hogy a határozattervezetről szervezett általános vitát nem szabad október 31. előtt lezárni, mert az eredményes munkához idő kell, többek között le kell fordítani magyarra, románra, szlovákra és ruszinra is a tervezetet. F. L Változtatni a falu életén Tordán is érlelődnek az új művelődési igények A begaszentgyörgyi községhez tartozó Torda jó földjével és 3400 lakosával Bánát gazdagabb falvai közé tartozik. Mindenfelé takaros, kicsempézett, fürdőszobával, televíziós antennákkal ellátott családi házak sorakoznak. De a középületek igen-igen elhanyagoltak, s ha nem volna az az egy — helyi viszonylatban szupermodern — egészségház, akkor könnyen azt hinné az ember, hogy Tordán senki sem viseli gondját a közműveknek, közügyeknek. És ebben sok az igazság — hiszen a társadalmi-politikai és a művelődési élet helyi vezetőivel folytatott nemrégi beszélgetésünk is arról győzött meg bennünket, hogy a korábbi évek baklövései és túlkapásai miatt az emberek jó része elfordult a közügyektől s jobbára csak a saját előbbre jutásával törődik. Pedig mielőbb változtatni kell a helyzeten, s a falu arculatán — mondták Tordán —, mert az egyéni érdekbe való szűkkörű bezárkózás, az anyagi jólét, az otthon és a televízió kényelme legfeljevé csak ideig-óráig keltheti annak látszatát, hogy sok minden fejlődik és kedvezően változik nálunk is. Márpedig a felszín alatt szettező igazság az, hogy az egész falu fejlődése, a társadalmi, politikai szervezetek otthonának, helyiségeinek rendbehozása nélkül, illetve az ifjúság és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület igényeinek egyaránt megfelelő művelődési otthon felépítése nélkül, itt még jó ideig nem lehet számottevő haladásról beszélni. És nemcsak azért, mert a közösségi élethez — legalábbis egyelőre — hiányoznak a megfelelő helyiségek, hanem azért is, mert jelenleg még épp csak dereng az emberekben a felismerés, hogy egy ilyen adottságokkal rendelkező faluban másképp is lehetne élni. Szebben, jobban, tartalmasabban, a közösségi és az egyéni érdekek nagyobb összehangolásával. — S mindennek megvan a maga művelődési vetülete is — hangsúlyozták Tordán. Méghozzá a nemkívánatos negatív visszahatás formájában, mivel ebben az aránylag nagy és módos, faluban könyvet és újságot is alig olvasnak az emberek; a mintegy 1200 kötetes helyi könyvtárat százat-százhúszan, ha látogatják; a műkedvelő eladások jó része még mindig operett-szerűdarabokból áll, s egy letűnt világ letűnt embereinek hejehujázásaival, „vidám éjszakáival” szórakoztatja a nézőket. Pedig a grófok és grófkisasszonyok gáláns kalandjai helyett, a mai életünk, mai problémáit, gondjait és örömeit kellene ábrázolni... Ez utóbbi érdekében az Amatőrszínházak Tartományi Szövetségének, s íróink, színházi szakembereink támogatását kérik a tordaiak. A könyv és az olvasás megkedveltetése érdekében pedig — az első sikeres író —olvasó találkozó megszervezése után — őszre, a cser nyelek példájára, a művelődési eseménysorozattal egybekötött tordai könyvhetet is megrendezik. Ebbe a szakszervezetet, a földművesszövetkezetet és az Ady Endre Általános Iskola diákjait éppúgy bevonják majd, mint a szülőket. S ezektől az első kezdeményezésektől mindenekelőtt pedig a művelődési otthon felépítésétől, fahásuk arculatának s az emberek mana tartó storm dinek, tokozatos menvéit^-tat&sát vériák. A művelődési otthonra már évülit" n vénz, az értkezésre alkalma* tóiél" is meg-40 nm. rí pin* -t nlj nrt -r~n^in a ****?То1г.* (I fn уоп ^ 7'TV' 7 _Г)P'71-r): c-VPT-f pan-d-vk k-’ková nkozásátó! remélik a tordaiak. SZÜCS Imre 11. oldal Hírek a Neoplantából A Vicsek Károly Parlag című filmjét, amelyet az újvidéki Neoplanta produkciójában forgatott, megvásárolta a Magyar Televízió. It Vajdaságot szintén Vicsek Károly műve, valamint Zoran Jovanović Zászlók és Modell című rajzfilmje, továbbá Slavco Almaján és Nikola Majdak Az első naiv világfalu című dokumentum filmje képviseli őszre a jugoszláv filmművészet szemléjén Lorentóban (Olaszország). ( A belgrádi ifjúsági otthonban augusztusban megrendezendő jugoszláv filmszemle műsorában egy estét az újvidéki rajzfilmiskola műveinek szentelnek. Összesen 12 produkciót fognak bemutatni: Borislav Šajtinacnak, Nikola Majdaknak, Nikola Rudicnak, Rade Ivanovićnak és Zoran Jovanovićnak az utóbbi hat évben készült műveit. Ezek a filmek nagy sikert arattak és számos díjat kaptak a hazai és a nemzetközi fesztiválokon, köztük Belgrádban, Oberhausenban és Mamaiában. A küszöbönálló pulai játékfilmfesztiválon a hagyományokhoz hűen az idén is minden játékfilm előtt bemutatnak egy díjnyertes rövidfilmet az idei márciusi belgrádi rövidfilmszemléről. A Neoplanta produkciói közül Zoran Jovanovic aranyéremmel kitüntetett Modell című rajzfilmjét és Branko Milosevic ezüstérmes Atlétának látszani című dokumentumfilmjét láthatja majd az Aréna tízezer főnyi közönsége. Végre megszületett, mondhatjuk és mondhatják a pedagógusok munkáját értékelő emberek. Meg természetesen maguk a pedagógusok is, hiszen leginkább őket érinti az a határozat, amelyet hétfőn jóváhagytak a Tartományi Oktatásügyi Érdekközösség Közgyűlésének küldöttjei. Még nem biztos, de majdnem valószínű, hogy szeptember 9-én átadják az első Partizántanító elnevezésű díjakat. Vajdaságban eddig nem volt semmiféle elismerés, társadalmi elismerés, amellyel a jól és áldozatosan dolgozó pedagógusok munkáját értékelték volna, habár minden köztársaságunkban és tartományunkban már régen bejáródott gyakorlatot jelentett az elismerésnek ez a módja. Természetesen nem mások utánzásáról van szó, nem is ezért mondtuk, hogy: végre. Saját értékeink megbecsülésének szükségességét ismertük fel, a társadalmi megbecsülés szükségességét. Igaz, a követelmények szigorúak, nem részesülhet bárki ebben a jelentős elismerésben. Erre utal egyébként a díj elnevezése is, ami a szerémségi partizántanítóknak állít emléket. Nemcsak szakmai tudásról kell majd a jelölteknek tanúbizonyságot tenniük, hanem önigazgatású szocialista társadalmunk értékeinek ismeretéről, terjesztéséről is. Magyarán: egész embereknek kell lenniük. A sietség pedig, hogy már őszre odaítélik az első díjakat, érthető. Az induláshoz nem lehet szebb alkalmat találni a mostaninál, amikor a fasizmus feletti győzelem és a felszabadulás 30. évfordulóját ünnepeljük. F. I.