Magyar Szó, 1975. szeptember (32. évfolyam, 255-269. szám)

1975-09-27 / 266. szám

14. oldal El kell érnünk, hogy fel­lendüljön a műkedvelés, hogy minden faluban, városban művelődési otthon létesül­jön. Az amatőrizmus a leg­jobb talaj a dolgozó tevé­kenységének a kibontakozá­sára. Művelődéspolitikai ér­­tekezletek közhelyévé vált az említett gondolat éppen úgy, mint az, hogy az egy­ségben az erő, társítani kell a művelődési intézménye­ket. A párthatározatok megho­zatala után több mint egy év ítélt el. És az elvek csak lassan érvényesülnek. Egy új művelődési otthont nyil­ván nehéz egy-két év alatt felépíteni, ezúttal nem is er­ről, hanem az erők egysége­sítéséről szeretnénk szólni. Kezdhetjük talán azzal, hogy a verseci Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület már évek óta nem képes talpra állni. Több okból ki­folyólag. Nincs megfelelő he­lyisége, nincs hivatásos szak­embere, nincsenek kellékei, maholnap már kedvük sem lesz a további munkára. Je­lenleg csak a vegyeskórus te­vékenykedik, pedagógusok a tagjai. A Petőfi Sándor Művelő­dési Egyesület az ötvenes években kitűnően dolgozott, sokat jelentett Versec műve­lődési életében. Ma alig hal­lat magáról. Évi 4000 dinár­ral gazdálkodnak, csak az al­kalmi ünnepségeken lépnek fel az iskolásokkal együtt. Versecen 3000 magyar él, va­lamennyien hozzájárulnak a művelődés pénzeléséhez, s úgyszólván semmit sem kap­nak. Ebben a dél-bánáti vá­rosban még két művelődési egyesület működik, a román és a szerb nyelvű. Mindket­tő sokkal jobban, szervezet-, többen dolgozik, és hivatásos szakembereik is van­nak. Ha egy fedél alá költözne a há­rom művelődési egyesület, nyilván jobban menne a munka, a hivatásos koreográ­fus, román, magyar, szerb táncokat taníthatna be, ne­ki nem okozna­k különösebb gondot a tánclépések leolva­sása a különféle szakiköny­vekből ... A Petőfi Sándor Egyesület kórusa, mert há­romnyelvű környezetben él, minden nehézség nélkül ad­hatna elő szerb, román és magyar dalokat. Hogy egy város életében milyen sokat jelent az „erők” kihasználá­sa, a magyar, szerb, román, szlovák művelődési szakcso­portok társulása, ékesen bi­zonyítja a Novo Orahovó-iak példája. Itt még tavaly be­látták, hogy „közösségben az erő”, azóta együttesen lép­nek fel szerbek, szlovákok és magyarok. Ha nem is zök­kenőmentesen, de megy a munka, a nyáron díjjal tér­tek haza a római zenei fesz­tiválról. Példájukat érdemes volna követni a verseciek­­nek is, a kikindaiaknak is és mindazoknak akik eddig még nem fogtak össze. V. D. J.­ ­ ) • Három helyett egy Miért nem társulnak Versecen a művelődési szakcsoportok 9. BITEF Politikai revü a harmadik világból A tunéziai Theatre Permanent társulat előadásáról Petőfi nagy politikai ver­sének, A XIX. század köl­­­tőinek ismert sorai — Elő­re hát, mind, aki költő / A néppel tűzön-vízen át — jutottak eszembe a 9. BITEF legutóbbi, a tunéziai társu­lat bemutatóján. Erről, a költő és népe elválasztha­tatlan kapcsolatáról szól Samir Ayadi Szomjúság című műve, amely megje­lenítése alapján, az euró­pai néző számára a revüt idézi emlékezetbe. Tartal­ma szerint politikai mű, a gyarmatosítók és minden­nemű elnyomás ellen eme­li fel szavát, szerkezetét — lazán összefüggő keretme­­sével egymáshoz kapcsolt jelenetek sorozata — és színpadi megoldásait, a táncos-énekes betéteket te­kintve viszont revü ez a BITEF-ek történetében el­ső ízben közönség elé ke­rült arab előadás. A Szomjúság, amelynek szereplői az egyiptomi, li­banoni, marokkói és tunézi­ai arabok viseletében je­lennek meg főhőse A köl­tő. (A másik a nép). Ponto­sabban két költő. Mindket­tőt élő költőről mintázta meg Samir Ayadi, tehát ré­szint dokumentum jellegű­nek is­ tekinthető ez a mű, melyben — hogy ismét Pe­tőfi versét idézzük — az egyik költő a nép előtt já­ró, a népét vezető „láng­oszlop”, aki mielőtt népve­zérré lett, kitartó szenve­­déllyel ismerkedett az ara­bok életkörülményeivel, ké­szült a felvilágosító szerep­re, míg a másik szinte el­lentéte, a valóság helyett az illúziók világában élt. Kettőjük párbeszéde egy­részt a drámaiság, a konf­liktusok alapját jelenti, másrészt viszont az eszmei tanulság, kinyilatkoztatá­sát segíti. Konfliktusokat tartalmaznak az egyes élet­képszerű jelenetek, amely­ben a lelkes tömeg és a harsány komikummal ábrá­zolt gyarmatosítók össze­ütközéseiről értesülünk. Ennyiből már nyilván kitetszik a darab és az elő­adás népnevelő, felvilágosí­tó irányzatossága és a po­litikai művek bántó sema­­tikussága. Szokásos eszté­tikai mércéinkkel nehéz értékelni ezt a kellékeit te­kintve láthatóan egyszerű­ségre törekvő, de ugyanak­kor a műkedvelés szükség­­megoldásaitól sem mentes produkciót, amelynek az európai szem számára leg­érdekesebb mozzanatai a jó ritmusú gazdag mozgás­elemek. GEROLD László Könyvhónapi rendezvények Szabadkán Az idén Szabadkán és kör­nyékén a könyvhónap idején több mint húsz rendezvényt szerveznek az Életjel, az Osvi­t, a Rukovet, az Üzenet, a Veljko Vlahovic munkás­­egyetem, az újvidéki Matica srpska, a Fórum, a Napre­­dak, a Minerva könyvkiadó és kereskedelmi vállalatok, a Városi­ Könyvtár, a Városi Múzeum, a Művelődési Ház, a Népkör, a Bunjevačko kó­ló, az ifjúsági és gyermek­otthon, az iskolák és a mun­kaszervezetek. Szeptember 30-án a Nép­­körben az Életjel irodalmi élőújság szerkesztősége meg­rendezi a vajdasági humo­risták estjét. A Matica srps­ka és a Városi Könyvtár közösen megrendezi a vajda­sági írók fordításban meg­jelent műveinek kiállítását, továbbá az Osvit és az Élet­jel kiadásában 1975-ben megjelent könyvek bemuta­tását. A közeljövőben jele­nik meg Lukács Gyula Hol sírjaink domborulnak című könyve, melyet a Városi Könyvtárban irodalmi talál­kozó keretében mutatnak be. Ugyancsak itt rendezik meg a munkásmozgalomról szóló írások fölolvasását. A könyv­tár, a Városi Múzeum és az Ifjúsági Otthon szervezi meg a Svetozar Markovic munkásságát bemutató kiál­lítást. A Minerva Könyvkiadó és a községi művelődési ön­­igazgatási érdekközösség Sza­badkán és Bajtnikon irodal­mi estet szervez, ahol felol­vas Jure Franičević-Pločar és néhány szabadkai író. Belgrádból, Újvidékről négy írót hívnak meg, akik az if­júsági és pionírotthont van és néhány szabadkai iskolában olvasnak fel írásaikból. A szabadkai írók kilátogattak Csantavérre, Zednikre, Ta­­vankútra, és az íróegyesü­let szervezésében író—olva­só találkozót tartanak, to­vábbá ellátogatnak a Nép­kör, a Bunjevačko kolo mű­velődési egyesületekbe. Sza­badkán az Üzenet és a Ru­kovet folyóirat közös irodal­mi estet szervez, ahol ma­gyar és szerbhorvát írók lépnek föl. Az Üzenet szer­kesztősége az ősz folyamán több találkozást szervez ol­vasóival a környékbeli fal­vakban és városokban. Ivá­­nyi István Szabadka város történetírója, 130 évvel ez­előtt született, ez alkalom­ból emlékestet tartanak. A Művelődési Ház és az Életjel szerkesztősége több magyarországi írót és elő­adóművészt is meghív, hogy tartsanak előadást a sza­badkai közönségnek és a kö­zépiskolásoknak. A Veljko Vlahovic Mun­kásegyetem kiállítást rendez az önigazgatásról megjelent kiadványokból, úgy tervezik, hogy a Gorenje—Sever, a Peščara és más munkaszer­vezetekbe is ellátogatnak az írók. .. FILM A Tizenkét dühös ember és A domb jeles rendezője az irodalmi adaptációk te­rén tett tévelygései után új­ra teljes mértékben önma­gára talált. Már Az Anders­son-Szalagok című műve je­lezte ezt, de a Serpicóban teljesedett ki. Realista fel­fogása, társadalomkritikai szemlélete, emberábrázoló készsége, a tévéből örökölt lényegre törő stílusa egy­aránt kifejezésre jut ebben az alkotásában, amelynek koncepciója bizonyos vonat­kozásban korai filmjeihez fűződik. Éles hangvételű filmjét mégis némi kettős­ség jellemzi. Serpico Dávid és Góliát harca a New York-i rendőrségen elhatal­masodott korrupció ellen le­leplezi az alacsonyra süly­­lyedt hatalmi rendszert, amelynek teljes hierarchiája a közügy álarca alatt a sa­ját érdekeit tartja szem előtt. Egy olyan gépezet ez, amellyel szemben az egyén szükségszerűen elbukik. Rea­lista ember- és környezet­ábrázolásán kívül ezen a vonalon kapcsolódik be a Serpico az amerikai új film törekvéseibe. A film „főhő­se”­­ azonban nem ez a kor­rumpált gépezet a maga tel­jes romlottságában, hanem a feledhetetlen jellemű be­csületes rendőr, aki ugyan­olyan konok elszántsággal és megszállottsággal küzd a megvesztegetés ellen, mint például a Francia kapcsolat hőse, a kábítószer-csempé­szés ellen. A rendező szinte már Krisztussá magaszto­­sítja, s ennek külső jegyei is fellelhetők a filmben: Serpico maszkja, kosztümje, megsebesülése utal erre. Serpico alapjában véve ide­alista, felveszi a harcot kör­nyezete ellen, amelyben él­ni akar, tönkreteszi a har­móniát magánéletében, amelyben a boldogságot ke­resi, az abszolút h­azságért küzdve akar megbecsülést kivívni masának, s minden­ki eltávolodik tőle, a hatal­mi rendszer ellen küzd, hogy ugyanennek a rendszernek a becsületét és tekintélyét mossa tisztára. Semico el­lentmondásos alakját Al Pa­cino elvszerű eszközökkel maximálisan, hitelesen je­lenítette most, ami kiváló színészi képességére utal, hisz ez a fanatikus hős egy­­idejűleg fantasztikus és va­lóságos fiszura. Ez annál in­kább fontos, mert Sidney Lumet filmje Serpico port­réja is egyben, amel­yben í­zvanúgy fellelhető a kese­rűség, mint az irónia. ' a)­ SE&PICO ­Ötvenéves önképzőkör A petrőci Jan Kolar Gimnázium önképzőköre az idén októberben ünnepli fennállásának 50. évforduló­ját. A gimnázium hatéves sikeres működése után ala­pították, 1925-ben. A Slavkovic önképzőkör első tagjai paraszt származású középiskolások voltak, akikre nagy hatással volt a SKOJ tevékenysége és szelleme. Öt­venéves munkálkodásukat a hazafiasság és a helyes esz­tétikai szemlélet jellemezte. Az önképzőkör tagjai kö­zül kerültek ki a szlovák irodalom jeles vajdasági képviselői. Egyéniségük, jellemük ma is példaként áll a fiatalok előtt. E jelentős jubileum alkalmából Üze­net címmel könyv alakban jelenik meg az egykori ön­képzőkör­ tagok írása. A négynapos ünnepségen, amely október elsejétől negyedikéig tart, átadják a meghirdetett irodalmi pályázat díjait. Petrőcről, Sta­­ra Pazováról és Kovacicáról 43 középiskolás 63 alko­tással vett részt a pályázaton.­­Október másodikén író—olvasó találkozót szerveznek jeles hazai és cseh­szlovákiai írók és költők közreműködésével. Harmadi­kén írók és közéleti dolgozók méltatják az önképző­kör ötvenéves tevékenységét. Majd fiatal tehetségek ol­vasnak fel irodalmi alkotásaikból. Az ünnepség utol­só napján, október 4-én találkoznak az egykori és mai diákok. * MAGYAR SZÓ Szombat, 1975. szept. 27. Harmincéves az užicei színház A Titovo Užice-i Nép­színház tegnap ünnepelte megalapításának 30. évfor­dulóját. 1945. szeptember 24-én a város felszabadu­lásának napján tartotta meg az első előadást a fel­szabadult országban. Há­rom évtized alatt a színház 5377 előadásának több mint másfél millió nézője volt­. Számos hazai és külföldi­ vendégszereplésen is részt vett az együttes. Nyolc évvel ezelőtt költözött be az új épületbe, s azóta jó munkakörülmények között végzi tevékenységét. Mun­kájának sikerét jelzi a ta­valy megalakult színházi kommuna is. A jubileum alkalmából a színház elő­csarnokában kiállítás nyílt. A színházi ünnepség egy hétig tart, ez alkalomból fellép a tuzlai és a kruše­­vaci színház is. Képzőművészeti Levelező Iskola Rovatvezető: Ács József Lőrinc József, Bácsföldvár,­­ B. Prodanovica 24. — Négy- s­zetekkel fejezi ki a forma lé­nyegét, amely a rendezett, párhuzamos vonalak közötti megfelelő távolságok össze­kötéséből alakul ki. A térből előtörő „alkotó vonalak” négyzetes síkokban végződ­nek, illetőleg azoknak négy sarkát alkotják. A négyzete­ket betűkkel vagy számje­lekkel különbözteti meg (ne­vet ad nekik), ezek valójá­ban azonosítási jelek. A For­ma című rajza fogalmi, el­vont gondolkodásból ered. A logikus módszer a modern művészetben, különösen a kubizmus után, s az abszt­rakt művészettel terjedt el. Beküldött rajza közel áll a mértani absztrakcióhoz és a minimal-art művészettörek­­véseihez. Ez az utóbbi az in­­dusztrális kornak a művészi kifejezője, s egy évtizeddel ezelőtt kezdődött. Puhalák Ferenc: Becse. — Rajzait az alak és a struktú­ra viszonyában is lehet szem­lélni, függetlenül attól, hogy mennyi ebben a tudatosság. Talán nem is gondolt erre. Felvetődik a kérdés,, illetve a kérdést érzi (ha nem tudja), hogy egy élőlény fejlődése organikus-e vagy strukturá­lis. Van-e olyan modell, amely a „jelenség működé­sét” még a születése előtt tartalmazza, s a születés után az alak ennek az „ál­landó modellnak” időbeli je­lensége lesz. Születés, halál váltogatásával ritmusosan folyik az élet. Rajzain a vo­nalak fejlődésirányai ízek­re bontottak, négyzetek és félkörök nőnek egymásból ki, és néha díszítő jelleget ölte­nek. Úgy tűnik, hogy a tárgy­hoz tartoznak ezek a struk­túrák és nem a tudat meg­ismerési formái. Az alak változhat, s az időhöz kö­tött, a struktúra viszont ál­landó, „mindkettőben” a struktúra azonos. Tehát raj­zait struktúrából kialakuló tárgyi-alaki jelenségnek kell értelmezni. Kujundžić Antal, Szabad­ka. — Közölt díszítő rajza jelvényszerű, védjegy is le­het, s kisgrafikaként alkal­mazható. Az ilyen rajzolás tömörítést kíván meg, és a lényegtelen elhagyását teszi szükségessé. A fomnák a vi­rágsziromra emlékeztetnek, bordár veszi körül a szabály­talan formájú mezőt. A­ ter­mészet utáni alakrajzai rea­lista stílusúak, amibe „bevi­heti” teljes temperamentu­mát. Véleményünk szerint, mindkét stílusú rajzolás he­lyes, sőt tanácsos a fejlődés szempontjából. Természet utáni alakrajzokat és figu­rális kiskompozíciókat küld­jön. Lőrinc József: Kujunđžić Antal: JELVÉNY Puhaláb Ferenc: FORMA ALAK ÉS STRUKTÚRA

Next