Magyar Szó, 1976. február (33. évfolyam, 31-44. szám)

1976-02-11 / 40. szám

2. oldal Dél-kelet Ázsia A cs béke és együttműködés Miniszteri értekezlet után rövidesen csúcstalálkozó , új szellemű kapcsolatok az ASEAN-országok között Bangkokból jelenti a Tan­­jug: öt délkelet-ázsiai ország, az ASEAN tagállamai, a kö­zeljövőben egyezményt köt­nek, amelynek értelmében szorosabbra fűzik kapcsola­taikat, s ugyanakkor kinyil­vánítják óhajukat, hogy te­rületük a béke, az együttmű­ködés és a szabadság öve­zete legyen. E törekvésük összhangban van a szomszé­dos, Indokínában lezajlott forradalmi változásokkal, és figyelembe veszi a nagyha­talmak versengését a Csen­des- és az Indiai-óceánért. Pataja thaiföldi üdülőhe­lyen összeültek a Fülöp-szi­­getek, Indonézia, Malaysia, Szingapúr és Thaiföld — az ASEAN-tagállamok — kül­ügyminiszterei, hogy elké­szítsék a csúcsértekezlet na­pirendi javaslatát. A konfe­rencia valószínűleg február 23-ától 25-éig tart az indo­néziai Bali-szigeten.­­ Bangkoki körökben úgy tudják, hogy az ASEAN-on belüli együttműködés kiter­jed a biztonságra és a véde­lemre is. A patajai minisz­teri értekezlet részvevői azonban hangsúlyozzák, hogy erre nincs szükség, mert egyetlen országnak sincs szándékában, hogy az ASEAN-t olyan tevékeny­séggel bízza meg, mint a SEATO-paktumot. Carlos Romulo Fülöp-szi­­geti miniszter kijelentette, hogy az ASEAN a jövőben is ellenezni fogja a katonai tömörülést. Hangsúlyozta, hogy Ázsiának ezt a részét a béke, az egyetértés terü­letévé kell tenni. A külügyminiszterek ta­lálkozóján fog döntés szület­ni arról is, hogy a csúcsér­tekezletre meghívják-e Ja­pán, Ausztrália és Új-Zé­­land miniszterelnökét. Ezek az országok nincsenek ugyan Délkelet-Ázsiában, de érde­kük, hogy szorosabb kapcso­latot építsenek ki az ASEAN tagállamaival. Mindez összefügg azokkal az elképzelésekkel, hogy gaz­dasági és katonai szerveze­tet kell létrehozni, amelynek a délkelet-ázsiai, a csendes-óceáni országok, Ausztrália, Új-Zéland és Japán is tagja lesz. Ez a javaslat akkor hangzott el először, amikor újra szó esett az Egyesült Államok jelenlétéről Délke­­let-Ázsiában. A miniszteri konferencia nagy érdeklődést­ keltett új­ságírókörökben. Igen sok újságíró érkezett a szocia­lista országokból is, legtöbb a Szovjetunióból, Kínából és a Német Demokratikus Köz­társaságból. Japán, az Egye­sült Államok és más tőkés­országok is több mint száz tudósítót küldtek. Munkásellenőrzés a kínai gyárakban Véleménynyilvánítás a forradalmi bizottságok tevékenységéről Bekingből jelenti a Tan­­jug. A kínai gyárakban az utóbbi időben alkalmazni kezdték a munkásellenőr­­zést. Az ellenőrzés új for­májáról a kínai tájékoztatá­si eszközök semmit sem kö­zöl­tek, de egyes gyárak ve­zetőségei megvitatták. A munkásellenőrző szerve­ket — vagy ahogyan Kíná­ban nevezik: a munkásellen­őrző csoportokat — általá­ban a szakszervezet alakít­ja meg az egyes üzemrész­legek tekintélyes képviselői­te. A tíztagú csoportnak az a feladata, hogy időnként tü­zetesen ellenőrizze a gyár pártvezetőségének, a forra­dalmi bizottságnak a mun­káját, vagyis az igazgatósá­got, mivel a kínai gyárak­ban e szervek töltik be az igazgatóság szerepét. Az ellenőrző csoportok fe­lülvizsgálják, hogy a párt és a forradalmi bizottság milyen mértékben érvényesí­ti a párt politikáját mind a politikában, mind pedig a termelési terv megvalósítá­sában. Ezenkívül az üzemekben és a gyárakban egy vagy két évre a munkásokból külön csoportokat alakítanak, ame­lyek tagjai továbbra is részt vesznek a termelésben, ugyanakkor gondoskodnak a termelésről, a minőségről, a politikai munkáról és az életkörülményekről. Ez a gyakorlat azért figye­lemreméltó, mert megmutat­ja, hogy Kínában jelenleg milyen mértékben ruházha­tó át a dolgozókra az a jog, hogy véleményt mondjanak a termeléssel kapcsolatos kérdésekben. Baszkok ölték meg Valdacano polgár­­mesterét­ ­ Az ETA közleménye Párizsból jelenti az AFP. Az ETA nevű baszk sze­paratista szervezet azt állít­ja, hogy az ő tagjai hajtot­ták végre a Valc­acano pol­gármestere elleni merényle­tet Legorburut hétfőn este gyilkolták meg. A szeparatista szervezet a France Presse hírügynökség tudomására hozta, hogy Val­lacano polgármesterét az ETA két kommandója ölte meg. Hozzáteszi, hogy az ETA több hasonló merény­letet fog végrehajtani, ha a spanyol kormány nem tart­ja be ígéretét s nem választ új polgármestereket a dik­tatúra szolgái helyébe. A meggyilkolt Victor Le­­gorbunuról a baszk szerve­zet azt állítja, hogy fasisz­ta volt és a baszkok esküdt ellensége. MAGYAR SZÓ El nem kötelezettség nélkül nincs béke Indiai­ külügyminiszter­­helyettes előadása Bipin Pal Das, az indiai külügyminiszter helyettese kijelentette, hogy befolyásos nemzetközi erők kísérleteket tesznek az­ el nem kötelezett országok mozgalmának gyön­gítésére. Azon igyekeznek, hogy megbontsák az el nem kötelezettek egységét. Az utóbbi időben egyre nyil­vánvalóbbá válik szándé­kuk. Az indiai funkcionárius a fentieket az indiai külpoli­tikáról tartott előadása so­rán jelenítette ki. Az el nem kötelezettség po­litikáj­áról szólva Ripin Pál Das elmondta, hogy mindad­dig, amíg vannak katonai szövetségek, külföldi haditá­­­maszpontok, az el nem kö­telezettség a legidőszerűbb politika. Szerinte az el nem kötelezettek politikája nél­kül szinte lehetetlen meg­teremteni a tartós békét. A külügyminiszter-helyet­tes elmondta még, hogy In­dia saját érdekében támogat­ja Bangladest. Hozzátette, hogy országa mind nagyobb jelentőséget tulajdonít a fej­lődő országokkal való együtt­működésnek, s ennek az együttműködésnek az alapja a barátság. Szerda, 1976. febr. 11. Zsoldossors -pk­végzőosztag előtt fe­­e­jezte be életét tizen­négy brit zsoldos An­golában, aki az FNLA olda­lán harcolt a luandai tör­vényes kormány csapatai el­len. Az osztag tagjai honfi- és zsoldos társaik voltak, akik állítólag egy ezredes parancsára cselekedtek. Az ezredes rájuk szegezett gép­pisztollyal kényszerítette őket a halálos sortűz leadá­sára. A sortűznek óriási vissz­hangja támadt — a távoli Nagy-Britanniában. Az an­gol közvéleményt megdöb­bentette a fiatalemberek ha­lála, akik a „szabadságot” mentek védelmezni — heti 150 font sterlinges zsoldért — az angolai őserdőben. A londoni kormány, aggódva az ország tekintélyéért az afrikai országok előtt, sürgős intézkedések meghozatalát latolgatja, hogy megakadá­lyozzák újabb zsoldosok to­borzását és elutazását. Ed­dig ugyanis ezt nem akadá­lyozták meg, mert a brit tör­vények csak azt tiltják, hogy az ország állampolgá­rai saját hazájuk ellen harcoljanak. Az angolai kor­mány elleni harcot természe­tesen nem is említik. De mi is történt a brit fiúkkal? Előbb álhírnek te­kintették az esetet London­ban, de azután több forrás­ból is megerősítést nyert. Egy magát Callan Taylornak nevező zsoldostiszt — rang­ja: ezredes — február elején­­halálra ítélt” tizennégy bér­katonát, mert megtagadták parancsa teljesítését. Nem akartak harcolni az MPLAI ellen, fegyverzetük hiányos­ságára hivatkozva. A tiszt, kivégzőosztagot alakított ugyancsak brit bérencekből és ezt rákényszerítette, hogy hajtsa végre ítéletét. A ki­végzőosztag katonái állítólag vonakodtak, de akkor gép­pisztolyt fogott rájuk. A ka­tonák sírtak­­ és lőttek. A tizennégy kivégzett zsoldos csak január óta tartózkodott Angolában. -z elsőként egy amerikai új tévériporter jelentet­te az eseményt, de ő nem volt szemtanú. Azután még két külföldi újságíró jelentkezett: nekik már si­került kapcsolatba kerülni­ük a kivégzőosztag több tag­jával. Megdöbbenten vallot­tak a kegyetlen gyilkosság­ról, amelyet nekik kellett elkövetniük. Az ezredesről elmondták, hogy „mániá­kus, vérszomjas szadista és gyilkos”, aki a legnagyobb hidegvérrel lövi főbe a fog­lyul ejtett MPLA-harcoso­­kat. Legutóbb nyolc angolai hazafit gyilkolt meg saját kezűleg, tarkón lőtte őket pisztolyával. Állítólag görög­országi vagy ciprusi születé­sű, de huzamosabb ideig Londonban élt, és onnan ment Angolába harcolni. Ál­nevét egy brit tévésorozat pszichopata gyilkosától vet­te kölcsön. A kivégzés után Holden Roberto, az FNLA vezetője, akit a zsoldosok „elnöknek” titulálnak, hír szerint letartóztatási paran­csot adott ki az ezredes el­len, ő erre megszökött, de lökés közben agyonlőtték. Erről azonban még nincse­nek megbízható értesülések. A véres kezű ezredes ha­láláról keringő hírek aligha nyugtatják meg az angol közvéleményt, különösen azo­kat, akik hozzátartozói a jó kereset reményében vagy kalandvágyból Afrikába utaz­tak. Nagy megdöbbenést kel­tett az a feltevés is, hogy a kivégzettek között van egy tizenhét éves fiatalember is, aki szülei tudta nélkül je­lentkezett a toborzó irodán, azt állítva, hogy már elmúlt húszéves. A közvélemény jól tudja, hogy a véres kezű zsoldostiszt a főbűnös, és hogy a brit kormány meg­találhatta volna a módját (például az útlevelek meg­vonásával) a bérkatonák ott­hon tartásának. De ezt nem tette, és a toborzó irodák tovább­­folytatják bűnös te­vékenységüket. A napokban is indult egy újabb hatvan­tagú különítmény. I­gaz, többen már vissza­jöttek Angolából. Teg­nap Kinsasszából Brüsszelbe érkezett ötven­­egynéhány volt zsoldos, töb­ben közülük sebesülten, bi­cegve szálltak ki a repülő­ből. Nekik már egy életre elment a kedvük a háborús­ditól. Visszatérésük különben azt is jelzi, hogy az angolai szakadár mozgalom a Nyugat „önzetlen” támogatása elle­nére a széthullás előtt áll. A Callan ezredesek tucatjai a legnagyobb kegyetlenség árán sem tudják megakadá­lyozni az angolai események törvényszerű alakulását, a népi erők győzelmét a sza­­kadárok és a fehér béren­cek fölött. (jgb) Afrika Aggodalom Nyugat-Szahara miatt Az AESZ minisztertanácsa is foglalkozik a válsággal . William Eteki nyilatkozata Algírból jelenti az APS. William Eteki, az Afrikai Egységszervezet főtitkára ki­jelentette, hogy algériai lá­togatásának külön jelentősé­ge van, tekintettel a térség­ben uralkodó feszültségre. Hozzátette, hogy az újonnan előállt­­helyzet nagy aggodal­mat keltett az Afrikai Egy­ségszervezetben. Eteki főtitkár három nap­pal ezelőtt érkezett Algériá­ba. A nyugat-szaharai problé­máról szólva, az Afrikai Egy­ségszervezet főtitkára kije­lentette, hogy az AESZ ál­láspontja mindenki számára ismert, és Nyugat-Szahará­­val kapcsolatban fölvetődik a dekolonizáció kérdése is. Az algériai hírügynökség­­nek adott interjújában Wil­liam Eteki megemlítette, hogy az Afrikai Egységszer­vezet úgynevezett felszaba­­dítási bizottsága a nemrégi­ben megtartott Lourenco Marques-i ülésszakán elis­merte a FROLISARIO nyu­­gat-szahaliai felszabadítási mozgalmat, s elmondta, hogy az AESZ minisztertanácsa is foglalkozik ezzel a problémá­val. Angolával kapcsolatban Etekinek az a véleménye, hogy az afrikai országok ál­láspontjának különbözősége miatt nehéz megoldani a problémát. Hozzátette, hogy az Afrikai Egységszerveze­­tetnek le kell vonnia a kö­vetkeztetéseket az angolai eseményekből. Utalt rá, hogy egyes afrikai kormá­nyok elismerték az Angolai Népi Felszabadítási Mozga­lom kormányát, s a jövőben valószínűleg még több or­szág fogja elismerni. GÖMÖRI ENDRE:= --- ' '~ .. Y---------­ FRANCO BOMLÓ ÖRÖKSÉGE (6.) Hármas eseménysorozat Az elnyomás fenntartását mutatta a már említett munká­sbizottsági per. Az ítélet­hirdetés 1973. december 23-ára (tehát Car­­rero Blanco megölése és Arias Navarro felesketése közé) esett. A rendkívül súlyos ítéletek a rezsimnek azt a törekvését je­lezték, hogy éppen legnagyobb gyengesé­gének idején megmutassa brutális elszánt­ságát. Hogy valóban gyengeség rejtőzött a súlyos ítéletek mögött, azt elárulták a per kísérő jelenségei. Az időpontot úgy választották meg, hogy az egyetemek zár­va legyenek; az eljárást meggyorsították, hogy a pert a Carrero Blanco elleni me­rénylet árnyékában folytathassák le. Így is olyan helyzet alakult ki, hogy a tíz vád­lott védői között Ruiz Giménez, sőt Gil Robles is szerepelt. A rendszer kénytelen volt beengedni Spanyolországba , megfi­gyelőként a nemzetközi jogászi közvélemény számos kiemelkedő személyiségét, köztük Clark volt amerikai igazságügy-minisztert is, aki elítélte a pert. A rezsim Carrero Blanco halála után egyértelműen elhatárolta magát minden­féle nyitástól. Ezt tükrözte két héttel a „tízek” pere után az új belügyminiszter, Hernandez beszéde. Ő a rendőrség és ál­talában az erőszakszervezetek szerepéről szólva kijelentette, hogy a rendőrségnek „a legvégsőkig fenn kell tartania a tekin­tély elvét.” Más események arra mutattak, hogy Franco az új csapat segítségével mégis megkísérli a Juan Carlos-féle utódlás vég­rehajtását. Ez természetesen szükségessé tette a Falange ultra szárnyának és a hoz­zájuk kapcsolódó „kék tábornokoknak” a további visszaszorítását.­­Nem került nyilvánosságra, de Spanyol­országban ténynek tartják, hogy Carrero Blanco meggyilkolása után az ő irányza­tuk be akart törni a hatalom centrumá­ba. Ennek az akciónak Iniesta Cano tábor­nok volt a fő figurája. A Guardia Civil parancsnokaként a „kék tábornokok” so­rában ő rendelkezett a legnagyobb hata­lommal. A Carrero Blanco elleni merény­let után parancsot adott a Guardia Civil­nek, hogy „minden baloldali megmozdu­lásra azonnal nyissanak tüzet.” Az akciót támogatta Bias Pinar, a legszélsőségesebb falangista ultrák vezetője, és számos jel szerint Torcuato Fernandez Miranda, az utolsó Carrero Blanco-kormány falangista miniszterelnök-helyettese is. Ezt a kísérletet egy különös koalíció akadályozta meg, amely Arias Navarro belügyminiszterből és kiszemelt miniszter­elnökből, Diez Alegria vezérkari főnökből, a „modernista katonai szárny” vezetőjé­ből, valamint Francisco Coloma Gallegos hadügyminiszterből állott. Támogatta őket Emilio Villaescusa tábornok, a szárazföl­di hadsereg vezérkari főnöke, valamint José Ignacio San Martin ezredes, a kato­nai titkosszolgálat vezetője. Első lépésként Iniesta Cano tábornokot a tűzparancs visz­­szavonására kényszerítették. Utána Diez Alegria egy időre saját parancsnoksága alá rendelte a madridi katonai körzetet. Nyilvánvaló, hogy az ellenakció elnyer­te Franco jóváhagyását, másrészt az ame­rikaiak támogatását is. (Az epizód egész időszakában Coloma Gallegos hadügymi­niszter szoros személyi kapcsolatban állt Horacio Rivero amerikai nagykövettel.) A legszélsőségesebb ultrák hatalomátvé­teli kísérletének ez a kudarca megmutat­ta, hogy — a „kék tábornokok” kiörege­dése miatt is — a modernistáknak nagy tartalékaik vannak a hadseregben. (Folytatjuk) Francia elnök először NATO-hadgyakorlaton Giscard d’Estaiig francia köztársasági elnök úgy ha­tározott, hogy megtekinti a NATO katonai szövetség és Franciaország flottájának jú­liusi földközi-tengeri had­gyakorlatait. D’Es­taing lesz az első francia államfő, aki megjelenik a közös hadgya­korlaton. Tíz évvel ezelőtt Charles de Gaulle akkori francia ál­lamfő kivonta Franciaorszá­got a NATO-ból, de a fran­cia haditengerészet időnként részt vett a tengeri hadgya­korlatokban. Luns Londonban a halászháború miatt Joseph Luns, a NATO fő­titkára ma Londonba uta­zik, hogy tárgyaljon Nagy- Britannia képviselőivel az izlandi—brit halászháború­ról. A Foreign Office kép­viselője szerint Luns megkí­sérti rábeszélni a feleket, hogy folytassák megbeszélé­seiket a halászati viszályról. Luns­ tegnap még Washing­tonban tartózkodott, s tár­gyalt Gerald Ford amerikai elnökkel és Henry Kissinger külügyminiszterrel. A meg­beszéléseken szó volt a brit -izlandi ellentétekről, a NATO problémáiról és más nemzetközi kérdésekről. 1 . I |[ g faluiba írtafela-jafefar jj ]( Használja ki az alkalmat, egészítse ki kristály- 1 (i készletét a zajecari üveggyár termékeiből I \\ 4 Rendkívül méltányos áron \\ i} — a vizes- és likőröspoharakon kívül a jövő­ I1. ben borospoharak isi ,([i !( A hat pohárból álló borosszervíz mindössze ,1 199,60 dinárba kerül a Belgrádi Áruházban.­­(

Next