Magyar Szó, 1976. március (33. évfolyam, 59-72. szám)

1976-03-06 / 64. szám

Szombat, 1976. márc. 6. KILÁTÓ Az ember II. RÉSZ ­ NEM KELL TÉRDELNIE Ha az ember csakugyan méltó arra, hogy embernek nevezze magát, semmi oka sincs arra, hogy istenek vagy barokk faszentek előtt térdeljen. (1942) AZ EMBER GYŐZNI FOG Az ostobaság diluviális erővel harcol az ész ellen, ám az ember mégis, mindenek ellenére, meggyújtotta a mécsest, és semmi­féle erő sem fogja legyűrni akaratát, mivel elhatározta, hogy diadalmaskodik mind­azon, ami az igazság és az igazságosság tagadását képezi. (1954) NÉMA AZ ASZTRÁLIS LÉNYEK ELŐTT Az ember költő, az ember uralja a föld­tekét, egy napon, mindenek ellenére, ke­zébe fogja venni, mint az almát, diadal­maskodni fog valamennyi égi térség fe­lett, ahogy a földön is diadalmaskodott, s majd ha más világokkal találja magát szembe, mit fog nekik mondani? A távo­li csillaglényekhez, a fejünk feletti asztrá­­lis bolondokhoz az ember egyetlen szót sem tud intézni, ahogy a fárá­sírok szka­rabeuszai sem szólhatnak semmit, amikor az ember léptei elől­ menekülnek, de ép­pen semmit, ahogyan az ember sem be­szélgethet el a szkarabeuszokkal a gond­jairól, hanem egyik is meg a másik is a sötétbe rohanva tulajdon szkarabeusz titkaiba menekül. (1942) Áthalad rajtunk a TÖMEG Az ember nem az egyetlen létező ember közöttünk (mint az orvosi könyvek mo­dellje), hanem minden egyénben sokan vagyunk, mondhatnánk egész tömeg halad át­ rajtunk. (1960) BENNE A FELEBARÁTJA Az ember­ nem más, mint idegen ízekkel és élvezetekkel teli edény. (1932) erős Állat Az ember hihetetlenül erős állat: min­den más állatot felfalt maga körül, önma­gát is, önmagát is zabálja, és sárban s víz­ben alszik, a hollók meg csipkedik a sze­mét. (1934) A BESTIA Még mindig alsóbb rendű bestiák va­gyunk. És olyan ostobák (s ez a legosto­bább), hogy nem átallunk azok lenni, amik vagyunk! S most az ember ne nevessen a bennünk levő cirkuszon. (1913) MÁSOK VÉRÉN ÉL Az ember állatok vérén él, vérüket isz­­sza, tekintet nélkül arra, hogy kétlábúak-e vagy négylábúak. Ez, ahogyan a kétlá­­búak a tulajdon falkájuk vérét vedelik, a farkasoknál is farkasabbá teszi őket. (1919)­ A BENNÜNK LEVŐ ŐSERDŐ Az ember túl sokáig harapdálta a ja­guárok gégéjét az őserdőben ahhoz, hogy le tudjon küzdeni minden sötétet és vad­­állatit önmagában, aminek végső soron emberré válását is köszönheti.­­ (1933) AZ EMBEREKKEL Az emberek együtt — büzlenek, de me­leg van. A magányosság — üres. Nagyon jól tudjuk, hogy tulajdonképpen mi van a másik farka alatt, de enélkül a szaglászás nélkül lehetetlen élni. (1938) tulajdon Áldozatai­­ ELŐTT TÉRDEPEL Az emberek majmok, melyek szobrok előtt hajlonganak, az eleven embereket pedig halálra ítélik, hogy szobruk előtt tér­dep­elhessenek. 1913) KÖZÖNYÖSSÉG ( ' 1 .* IV. V ' , " r Bizonyos távolság, létezik ember és em­ber között, mint a hold és a föld között. A hold ebben az órában a város és a kórház felett áll, és mennyiben érdekli az a holdat, hogy valaki ebben a pillanatban hal meg? A hold teljesen közönyös ez iránt! Ekkora távolságra az emberek is közönyösek egymással szemben. (1924) Álarcosbál után Az embereket teljes létezésükben kell megfigyelni! Az ember felett nem szabad álarcosbál után ítélkezni, amikor mindenki leveszi az álarcot. (1928) NAPJAINK EMBERE Mindaz, ami napjaink megzavarodott emberének a tudatában forr, a különbö­ző mitomániák fantomjai, a faj, a nem­zet, a nemzeti küldetés, az államalapítás, a dogmatikus gondolkodásmód hamis isten­ségének imádata, a vallási propagandának a dogmatikus megismerés abszolút érté­keire vonatkozó teleológiai és teológiai be­folyása az emberi tudat felső rétegeiben a szakadatlan erjedés folyamatában nyilvá­nul meg, hol mint értelmes magyarázat, hol mint a legkülönbözőbb, gyakran ve­szélyes és gonosztettekre hajlamos rög­eszmék eszelős fanatizmusa. (1952) A LÉLEK MÉG MINDIG NYOMORÚSÁGOS ÁLLAPOTA Könyvet, milliónyi beszélgetést kellene írni a forradalomról és a tőkéről. Az Arany nem hagyja magát. Az Arany nem első bálas bakfis. Ez a vizsgálat leverő eredményeket szolgáltatna annak a vala­minek a tudatbeli állapotáról, amit Em­bernek hívnak. Ami az Emberiséget il­leti, nyilvánosságra lehetne hozni a lélek nyomorúságos állapotát az asztronómiá-­­ban és sok más területen is. A föld nem lenne kerek, a lélek valami verébbé vál­tozna, mely teljesen gépiesen csiripel ben­nünk, a szabály pedig, hogy valami az enyém, és nem a tiéd, még mindig min­denek felett állónak bizonyulna. És ezért: hozzád szól dalom, Nagy Kolumbusz. Jó utat örökre távozásodhoz! (Ш7) Miroslav KALEXA BRASNYO István fordítása Fejezet a szarajevói Oslobodjenje kiadásában megjelenő Krletiana c. válogatásból. Jubileum Világcsoda a Niagarán NIKOLA TESLA 120 ÉVE SZÜLETETT Tesla szabadalma annak a ritka példája, hogy a tetszetős megoldást kiegészíti a gyakorlatiasság és a tökéletesség. A több­fázisú áram néhány egymástól független tekercsben is mágneses teret hoz létre. Edison egyenárama sikeresen meghajtot­ta az abban az időben alkalmazott moto­rokat. Ezt a hajtóerőt azonban nem lehet­­ett nagyobb távolságra elvezetni. A több­fázisú rendszer megoldotta a távolságból eredő akadályokat, de nem volt megfelelő elektromotor. Tesla eredeti motorja a vil­lanyáram hasznosításáért vívott ütközet tetőzését jelentette. Westinghouse alkal­mazta Tesla találmányát, s ez eldöntötte a versengést a ma is használatos többfázisú rendszer javára. A kisdiákok is tudják, hogy megkülön­böztetünk állandóan egy irányban folyó egyenáramot és periodikusan váltakozó áramot. A kutatók természetesen előbb az egyszerűbbet, az egyenáramot fedezték fel. Megfelelő áramfejlesztőket készítettek, majd az, így nyert árammal különféle mo­torokat üzemeltettek és világításra is fel­használták. Eljött a villamosság viharos időszaka, a szerkezetek tökéletesítésére számos szabadalom jelent meg, a kutató­kat megigézte az egyenáram varázsa. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy akkor az ilyen áramnak nagy jövőt jósoltak, mert nagyon egyszerűnek tűnt az áramforrás problémájának megoldása. Ki gondolt ak­kor arra, hogy foglalkozni kell az­ olyan árammal is, amely másodpercenként vál­toztatja előjelét és mennyiségét? Az egyen áram kisebb távolságon kielégítette a kis fogyasztókat, az égők és a nyomdászat­ban használt motorok szükségletét. Edison nagyszerűen hasznosította az egyenáramot, s rövid idő alatt a lehető legjobban ki is aknázta. Már akkor, a kezdet kezdetén, bizonyos jelek arra engedtek következtet­ni, hogy az ilyen alkalmazásnak nincs nagy jövője.­­ A Niagara megzabolá­­zása vízimalommal Hogy a villamosenergiát felhasználhas­suk, a fogyasztókat kétféleképpen kapcsol­hatjuk be: párhuzamosan és sorozatosan. Ha száznyi ember kézen fogva táncot jár, akkor sorozatos kapcsolást alkot. Ha úgy állítjuk fel őket, hogy az egyik táncos a másik háta mögé kerül, s a hátul levő ke­zével rátámaszkodik az előtte állónak a hátára, akkor párhuzamos kapcsolást ké­peznek. A sorozatos kapcsolás hátránya, hogy ha egy fogyasztót kiiktatunk, akkor a töb­biek is áram nélkül maradnak. Ha tegyük fel, a láncolat tíz égőből áll, s az egyik ki­ég, a többi kilenc sem fog világítani, mert a zavar megszakította az áramkört. Az ilyen fogyatékosságot kiküszöbölni a pár­huzamos kötés. Más hátránya miatt azon­ban nem célszerű. Ha egy égőt kikapcso­lunk, vagy kiég, a többi erősebb áramot kap, és emiatt fennáll a kiégés veszélye. Edison többféleképpen megkísérelte orvo­solni a bajt. Egyenárammal hajtott beren­dezéseit nagyon jövedelmezően tudta érté­kesíteni. Ennek tudatában logikus tehát,­­hogy nem kellett radikális változtatásokra törekednie, amelyek befolyásolták volna a gyártási folyamatot és a már bevált tech­nológiát. Ebben kézenfekvő a profitot haj­szoló termelési felfogás és a kockázattal já­ró, de új minőséget eredményező lelkes ku­tatói munka versengése. Az egyenáram fontosságát a villamosenergia ipari fel­­használása szorította csak háttérbe. A villamos áramot nagyobb távolságon is fel kellett használni. 1886-ban úgy határoztak, hogy a Niaga­­ra-vízesést villamosítás céljára használják fel. A tervezők abból indultak ki, hogy az egyenáramú dinamógenerátorokat megha­­lajthatják vízimalomszerűen, vagyis a generátor körforgásában felhasználhatják valamilyen patak vagy folyócska erejét. A nagyobb erő utáni kutatás természetszerű­en annak a felismeréséhez vezetett, hogy meg kell zabolázni a Niagarát, a lenyűgöző és vad vízeséseket, amelyek elegendő erőt és energiát szolgáltatnának. De hogyan lehet betörni a Niagarát a vízimalom-el­képzeléssel? Az emberi értelem a végle­tekre képes. Egy New York-i csoport java­solta a Niagara felparcellázását. Talán úgy képzelték, hogy a folyót kis csatornákra osztanák, mindegyik egy-egy gyárhoz ve­zetne, ahol a vízimalom működésbe hozná a dinamószerkezetet, amely pedig világosa­ságot, az elektromotornak pedig erőt szol­gáltatna. Természetesen, a csatornácskák előbb-utóbb árvizet okoznának, ezért egy másik csatornával a vizet vissza kell ve­zetni a Niagarába. Az előzetes számítások azonban azt mutatták, hogy az ilyen nagy beruházások nem térülnének meg. Forgó mágneses tér A hírneves Kelvin lorddal az élén nem­zetközi Niagara-bizottság alakult, amely­nek az volt a feladata, hogy a probléma megoldására pályázatot írjon­ ki, majd ele­mezze a beküldött javaslatokat. Ha ma át­nézzük a befutott munkákat, nehezen tud­juk leplezni mosolyunkat, a megoldások ugyanis túl naivak és kivitelezhetetlenek. Egyesek a vízeséstől a fogyasztókig vala­milyen hidraulikus rendszerrel kívánták megoldani az erőátvitelt. A javaslatoknak majdnem a fele nem volt kapcsolatban az elektrotechnikával, egyszerűen mechanikai elveken alapult. Az egyik villamossággal kapcsolatos megoldás szerint az ezer vol­tos áramfejlesztőket sorozatban össze kell kapcsolni, s amelyek aztán Buffalóban el­látnák a szintén sorozatosan kapcsolt tíz motort. Nagy feszültségre volt szükség, mert számításba vették a víz szintjének csökkenését. Kisebb figyelmet keltett George Forbes professzor javaslata. Őt a váltóáram és a többfázisú rendszer ügyvédjének nevezték. Megoldása az ilyen rendszert célozta, hang­súlyozta, hogy rendkívül jó a tapasztalata Tesla motorjával, amelyet már sorozatban gyártott a Westighouse cég. Az öt lóerős motorok előnye szerinte több mint nyil­vánvaló. A bizottság megállapította, hogy a meg­oldások közül egyik sem elégítette ki, ezért senkinek sem ítéli oda a jutalmat. Tesla szabadalma annak a ritka példája, hogy a tetszetős megoldás kielégítette a gyakorlatiasságot és a tökéletességet. A többfázisú áram néhány, egymástól függet­len tekercsben is mágneses teret hoz létre. A tekercsek közül kizárólag az egyikben a legerősebb a mágneses mező, a többi te­kercsben kisebb az áram értéke, összhang­ban a megfelelő fázisú vezeték áramának értékével. A mágneses tér eredményét az egyes tekercsek tereinek kapcsolásával kapják meg, s főleg a legerősebb tekercs hozzájárulásától függ. Ennek a térnek az iránya megegyezik a legerősebb terkercs­­ben keletkezett áram irányával. A helyzet azért érdekes, mert a váltóáram tulajdon­sága miatt a tekercsek szerepe változik. A legerősebb tér váltakozva áthalad vala­mennyi tekercsen, s tekintve, hogy mag­juk zárt kört alkot, a keletkezett mező for­gó mozgást végez. Ha egy ilyen mezőbe fémhengert helyezünk, az a benne indu­kálódott áram hatására forogni kezd. Ez a motor rotorja. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az ilyen rotor nincs tekercsel­ve. Ez rendkívüli előnynek számít, ha meg­gondoljuk, hogy az ilyen tekercsek ellátá­sa csúszó kefék révén oldódik meg. A ke­fék azonban a szikrázás miatt gyorsan kop­nak. Ez a megoldás olyan, mintha a kör­hintán forgót limonádéval szeretnénk meg­itatni. Szükségszerűen valamennyi meny­­nyiség kárba vész. Westinghouse hasznosí­totta Tesla találmányát Tesla motorjának az előnye szemmel lát­ható. Mellőzi a csúszókeréket, teherbíró, a fordulat nem függ a megterheléstől. Sza­badalma abban az időben jelent meg, ami­kor választani kellett a különféle rendsze­rek­ közül, s ezzel kijelölni a villamos tech­nológia fejlődését legalább száz évre. Időközben a többfázisú rendszer nagyon hasznosnak bizonyult. Az 1891. évi frank­furti vásár idején a 150 kilométer távol­ságban levő ,.Lauffent árammal látták el. Dobrovojski kipróbálta a háromfázisú, száz lóerős motort. Ehhez felhasználta Tes­la elképzelését. A többfázisú rendszer nagyon jó megol­dás nagyobb távolság esetén. Az ilyen rendszerrel ugyanis a feszültséget át le­het alakítani nagyobb értékűvé, amely ele­nyésző veszteséggel szállítható vezetékek révén. A fogyasztás előtt transzformáto­­rokkal az áramot újra átalakítják kisebb értékűvé. Az 1893. évi chicagói világkiál­lításon a rendszert előzetes próba alá ve­tették. A kísérletezés után Westinghouse elnyer­te azt a jogot, hogy a magarai vízi erőmű­vet Tesla többfázisú rendszere alapján építse föl. Slobodan BOSANIG Bóbán László rajzai I MAGYAR SZÓ A MAGYAR SZÓ KULTURÁLIS ÉS KRITIKAI MELLÉKLETE SZERKESZTI! VEGEI, LÁSZLÓ 1­0. 1976 11. oldal

Next