Magyar Szó, 1976. március (33. évfolyam, 59-72. szám)

1976-03-13 / 71. szám

2. oldal Előtérben korunk legfontosabb gazdasági problémái Közzétették a negyedik UNCTAD ideiglenes napirendjét A középkorból átugroni a XXI. századba Első benyomások Mexikóból Különtudósítónk telexjel­entése Nairobiból jelenti a Tan­­jug. Nairobiban közzétették az ENSZ negyedik kereskedel­mi és fejlesztési értekezleté­nek (UNCTAD) ideiglenes na­pirendjét. Az értekezletet ez év májusában tartják meg a kenyai fővárosban. Az UNCTAD májusi érte­kezletének ideiglenes napi­rendjét a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A nyersanyagok. Konk­rét akciók foganatosítása a világ nyersanyaggazdálkodási rendszerének megváltoztatá­sa érdekében. 2. A késztermékek és fél­kész termékek problemati­kája. 3. A nemzetközi kereske­delmi és fejlesztési folyama­tokat érintő kérdések. En­nek keretében megvitatják a multilaterális kereskedel­mi tárgyalások terén elért eredményeket, az akciókat, valamint a határozatokat, ezenkívül áttekintik­ a nem­zetközi pénzügyi helyzetet. 4. A beruházások és a tényleges fejlesztést szolgáló eszközök átutalása. Ezen be­lül szó lesz számos fejlődő ország nagymértékű, eladóso­dásáról, továbbá a tőkeberu­házások fokozásáról, a fej­lődő országok pénzügyi hely­zetéről, mérleghiányuk ideg­változtatásának lehetőségé­ről, a nemzetközi monetáris rendszer olyan módosításá­ról, amelynek hatására egyen­letesebbé válna az elmara­dott országok fejlődése és megszilárdulna a nemzetközi kereskedelem. 5. A technológia átvitelé­nek kérdése. A fejlődő orszá­gok gazdasága technológiai színvonalának emelésére irá­nyuló akciók. A technológia átvitelénél a viselkedési kó­dexre vonatkozó határozatok és az alkalmazásukra irá­nyuló lehetőségek meghatá­rozása. 6. A legelmaradottabb or­szágok és az elmaradott szi­getországok, valamint azok­nak az államoknak a helyze­te, amelyeknek nincs­ kijára­tuk a tengerre. 7. A fejlődő országok gaz­dasági együttműködése, és a gazdasági kapcsolatok foko­zására irányuló intézkedések és kezdeményezések. 8. A különböző gazdasági és társadalmi berendezésű or­szágok közötti kereskedelmi kapcsolatok, több­oldalú ak­ciók az ilyen országok kö­zötti kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatok kibővíté­­­sére. A nairobi értekezlet rész-­­­vevői megvitatnak néhány­­ ügyrendi kérdést is, így pél­­l­dául az UNCTAD jövőbeni­­ szerepére vonatkozó javasla­­­tokat, megválasztják a keres­­­kedelmi és fejlesztési igazga­­­tóság tajgait, és elfogadják­­ az­ értekezlet jelentését, ame­lyet az ENSZ közgyűlése elé terjesztenek. Az INNCTAD májusi nai­robi értekezletét megelőzően két­apos tanácskozás lesz, amelyen igyekeznek rendez­n­i minél több szervezési, ad­minisztratív és ügyrendi kér­dést. Az értekezlet ideiglenes na­pirendje arra mutat, hogy Nairobiban napjaink legfon­tosabb gazdasági kérdéseit vitatják meg. MEXIKÓ. SOMBRERO.­­TEKILA. indiánok Zapata, IPancho Villa. A feudális el­nyomás­ elleni forradalmak. I Szavak, nevek. Hangulat fű­­­ződik hozzájuk. Egy könyv,­­ egy film nyújtotta élmény. Í Melyik az igazi, melyik •Mexikó igazi arca? Két nap­ija, hogy megérkeztünk. Ahol most vagyok, amit most lá­tok, az minden eddigit meg­cáfol. Erről nem olvastam sem Juan Rulfo, sem Carlos Fuentes regényeiben, ezt nem láttam a középkori misz­tikumú, fojtó, forró levegő­jű mexikói filmekben. Mondjam, hogy ez az igazi kép, ez amit itt a Yucatán­­félszigeten, a maja indiánok hazájában láttam? Csodála­tos iramban, elképesztő mó­don fejlődő idegenforgalom. Ez az, ami minden eddigi is­meretemet elhomályosítja? Semmi sem fejezi ki erőtel­jesebben a mai Mexikó tö­rekvéseit?­­ Nem, ezt sem merem állí­tani. Nem arról van szó, hogy ez az igazi, Mexikó iga­­­zi arca, csak hogy ez az arc, s ez a kép roppant gyorsan I változik. Hogy változatos, I sokrétű, sokoldalú. A kö- s olajkitermelés, az acélterme­­ lés, a gépipar, a mezőgazda­ság, az idegenforgalom s a többi gazdasági ág fejleszté­sére is nagy erőfeszítéseket­­ tesznek. Rövid idő alatt a­­ vendégeknek nem mutathat­ják meg mindezt, kis része­bre futja csak az időből, a­­ többit csak megemlíteni le­het. Ezek a fejlődés főbb irá­nyai. Nem kevésbé lénye­ges, ami ebből következik: a jövedelem növekedése, az általános életszínvonalnak, a művelődés, új­ oktatás szint­jének emelkedése. Amit rö­vid tartózkodásunk idején eddig is láthattunk, olvas­hattunk, abból kiderül, hogy noha Mexikó sokat fejlődött az elmúlt évtizedek során, gazdaságilag és más téren is, vendeglátóink nem rej­tik véka alá a nehézségeket, az elmaradottság még lát­ható nyomait sem. ITT, AZ ÚJ IDEGENFOR­GALMI KÖZPONTBAN spa­nyolul egyelőre még ritkán beszélnek a turisták. S tud­juk, ez mit jelent. A maja indiánok hazájában épülő korszerű szállodák és szóra­kozóhelyek még jobbára az ország devizabevételének nö­velését szolgálják. Tudjuk, miért van így, s mi indokol­ja a fejlődésnek ezt a sza­kaszát. A Yucatan-félszigeten, pon­tosabban­ délkeleti csücskén, Canem­ szigetecskén va­gyunk. Keskeny földnyelv ez, alig kiemelkedő homok­­sáv a tengerből. Csoda tá­rul a szemünk elé. S amit hallunk, az is hihetetlennek tűnik. De nincsenek csodák, és saját szemének csak hisz az ember. Mint ennek is, hogy a száraz homokba ül­tetett csenevész pálmák majd óriássá nőnek. Láthatunk már olyanokat is. Mexikói tartózkodásunk második napján is vissza­visszatérünk a szívélyes fo­gadtatásra. Feledhetetlen marad az öröm, a lelkese­dés, amivel a mexikóiak, Vera Cruz népe fogadott ben­nünket. Nehéz lenne leírni, hogy ne hasson közhelynek. E rövid idő alatt is sok mindent láthattunk, hallhat­tunk, amit szóvá kell tenni. Mindenekelőtt a helyet, ahol vagyunk. hanem­. Egy név, amelyet eddig sosem hallottam. Amelyet nem fe­ledünk el soha. Nemcsak a látvány a lenyűgöző. Az ada­tok is. 1970-ben 117 lakos élt itt, négy évvel később 10 000, egy év,múlva ennek kétsze­rese, 1977-ben pedig, a ter­vek szerint, 70 000 lesz a la­kosok száma. Puszta adatok, önmaguk­ban is beszédesek. Az iram­ról, az erőfeszítésekről tanús­kodnak, amelyeket a mexi­kói n­ep tesz az elmaradott­ság felszámolására. Fiatal mexikói szakembe­rek tervezték a 21 kilomé­teres homoksziget kiépítését. A munkálatok három sza­kaszban folynak. S érthetően nagyon sok pénzt igényel­nek. A kedvező földrajzi fek­vés, az enyhe éghajlat, a tiszta tenger, a sok verőfé­nyes nap (évente 240) indo­kolttá teszi a beruházásokat, jelentős külföldi tőkebefek­tetés történt. EL KELL MÉG MONDA­NI, ezt többször hangsúlyoz­ták, hogy a tervezők figye­lembe vették a modern em­ber szükségleteit, a husza­­­dik század, vívmányait és a maja indiánok művészeti, építészeti örökségét is. A modern cancuni szállo­dák formai kivitelezésében, homlokzataik építészeti meg­oldásában szerencsésen ve­gyül az évezredes helyi ha­gyomány és a korszerűség. Persze, ahhoz, hogy Can­cún a kontinens legattraktí­vabb nyaralótelepe legyen, nem elegendő a kedvező ter­mészeti adottság. S a sok korszerűen megépített szál­loda sem. A nagy nemzetkö­zi repülőterek sem. Sok jól szakképzett káderre is szük­ség van ahhoz, hogy ezek a létesítmények vonzzák a ven­dégeket, és megteremtsék a tervezett jövedelmet. Roppant nagy utat kell megtenni. A lehető legrövi­debb idő alatt néhol, talán itt a Yucatan-félszigeten is, a középkorból átugrani a XXI. századba. Lehet ezt? Megrázkódtatások nélkül ba­jósan. Ez a fejlődés, a gyor­sított fejlődés velejárója itt is. BURÁNYI Nándor Nairobi Burgonya helyett narancs A németeket gunyorosan krumplipusztítóknak nevez­ték, amióta Nagy Frigyes porosz király két évs­zá­s­zaddal ezelőtt kötelezte alattvalóit a Dél-Ameriká­ból származó burgonya­­ter­mesztésére. (A magyar bur­gonya szó burgundiai erede­tére emlékeztet, és a krump­li szó is a németben gyöke­rezik.) A háborút követően né­hány évig burgonyán éltek a németek, és megcsömör­­löttek tőle. Miután meg­­tollasodtak és a szénhidrát­ban gazdag gumós növényen (is) elhíztak, fokozatosan csökkent a fogyasztása. Nyu­gat-Németországban a múlt évben fejenként ,.csak” 92,4 kiló burgonyát ettek sül­ten, főtten vagy salátának elkészítve, míg­ néhány év­vel korábban 137 kiló volt a fejadag. A Német Szövetségi Köz­társaság, a Szovjetunió, Len­gyelország, Kína és az Egye­sült Államok mögött az ötö­dik helyezett volt burgonya­­termesztésben. A visszafej­tett termelés rontott előkelő helyezésén. A korábbi évi 27 millió tonnáról a múlt év­ben mintegy 10 millió ton­nára zsugorodott az or­szág burgonyamennyisége. ..Krumpliország” immár be­hozatalra kényszerült. Főleg Hollandiából vásárolják a hiányzó mennyiséget, mert a német földművesnek, úgy látszik, nem kifizetődő a jelentős kézi munkát igény­lő burgonya, a földből eké­vel kiforgatott gumót ugyan­is meg kell mosni, majd gondosan raktározni. . A német lapok mind gyak­rabban cikkeznek a roha­mosan növekvő burgonya­árakról, amelynek okát nem­csak a csökkentett vetéste­rülettel, hanem a rossz ta­valyi terméssel is magyaráz­zák. A német háziasszony 840 (régi) dinárért veszi a legolcsóbb burgonyát, a sa­látának kedvelt bamberger fajtáért 3,60 márkát, azaz 2520 dinárt fizet a piacon. Az éttermek burgonya he­lyett mind több galuskát szolgálnak fel, és a rizses éte­lek, illetve a kenyérrel fo­gyasztott készítmények 25— 50 százalékkal olcsóbbak, mint az étlapon szereplő burgonyakörítéses ételek. A németek takarékosságát ismerve, feltehető, hogy ezentúl né­mi burgonya he­lyett kettőt fogyasztanak majd naponta, és inkább na­rancsot esznek, mert olcsóbb az­ egykori nemzeti eledel­nél. (bor) (16) Persze, a szocialista rendszer sem szü­letik a forradalomból tisztán és minden ellentmondástól, az őt szülő társadalom viszonyaitól és felfogásaitól mentesen. El­lenkezőleg, több okból nemcsak a szocia­lista országok belső társadalmi viszonyait, hanem a közöttük fennálló viszonyt és a szocialista országoknak más államok irán­ti viszonyait is megterhelik azok a jelleg­zetességek és irányzatok, amelyek részét képezik annak a rendszernek, amely el­len a szocializmus ideológiája harcol. An­nak idején már Lenin figyelmeztette a marxistákat arra, hogy a szocialista for­radalom, vagyis egy nép győztes proleta­riátusa sem automatikusan mentes attól a kísértéstől, hogy a forradalom nevében más nép „fejére nőjjön”. Ezt a kísértést fokozzák a következő körülmények: a szocialista országok gazdasági fejlődésé­nek aránytalanságai; a termelőerők fej­lettségi foka és a dolgozók életkörülmé­nyei közötti nagy különbség; a forradalom céljai és reményei más részről egy gaz­daságilag nem eléggé fejlett ország anya­gi bázisának elégtelensége miatti konflik­tus; az elmaradott és konzervativizmusra hajlamos társadalmi tudat; az ideológiai és politikai szubjektivizmus nagy szerepe; a pillanatnyi államérdekek, amelyeket ob­jektíve a nemzetközi erőviszonyok fenn­tartásáért vívott harc logikája, szubjektí­­ve pedig egy állami politika törekvései kényszerítenek ki; a szocializmus fejlő­désének eltérő objektív és szubjektív fel­tételei, amelyek oda vezetnek, hogy eltérő utakon haladnak a szocializmus felé, és különböznek a szocialista társadalmi vi­szonyok fejlesztésében elért vívmányok; a szocialista országok eltérő gazdasági,­ geopolitikai és nemzetközi helyzete, amely objektív érdekösszeütközéseket szül; a társadalmi tudatban, ideológiában és ezen az alapon a bel- és külpolitikában mutat­kozó eltérések stb. Mindemiatt a mai szo­cialista társadalom — mint ahogy azt már Marx előre látta — önmagában nem men­tes a konfliktusoktól, sőt a szocialista or­szágok közötti és a szocializmus útján ha­ladó népek közötti viszonyok sem mente­sek automatikusan az elferdülésektől és viszályoktól. Ezt ma már nem kell elmé­letileg alátámasztani. A szocializmus mai nemzetközi gyakorlata konkrét igazolását adta ennek az előrelátásnak. Az ilyen ob­jektíven adott érdekösszeütközések talaján aztán szemmel láthatóan megvannak a feltételei nemcsak annak, hogy jelentkez­zen a nacionalista gazdasági egoizmus, ha­nem annak előfeltétele is, hogy kísérletet tegyenek akaratuk és saját szocialista „modellük” más népekre való kényszerí­tésére, a hegemonizmusra és hasonló irányzatokra. A szocialista Jugoszlávia 1948. évi viszálya Sztálinnal épp azért támadt, mert hegemonisztikus viszonyokat akartak ránk kényszeríteni. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a független szocialista államok közötti viszony, illetve a szocia­lizmus útján haladó szabad népek közötti viszony — mint ahogy azt forradalmunk kiemelte, és amelynek demokratikus és szocialista megoldásáért harcolt — alkotó része a népek felszabadulási folyamatá­nak. Az érdekellentétek, amelyek elkerülhe­tetlenül születnek ezekből a hasonló el­lentmondásokból, többé-kevésbé kiéleződ­hetnek, s ezzel önmagukban a két tömb közötti erőviszony tényezőjévé válnak, amivel a nem szocialista országok tömbje is valamilyen formában ,­ bekapcsolódik ezekbe a viszályokba, így aztán mindkét tömb gyakorlatilag nemcsak valamennyi világproblémában és a tömbökön belül vagy azokon kívül jelentkező nemzetközi konfliktusban érdekelt, hanem minden belső társadalmi konfliktusban is, függet­lenül attól, milyen alapon keletkeznek, ha azok befolyásolhatják a tömbök közötti erőviszonyt, akár olyan módon, hogy bizo­nyos előnyökhöz juttatják az egyik vagy a másik tömböt, akár pedig abban az ér­telemben, hogy harc indul a létrejött egyensúly megbontása ellen. A tömbmegoszlásra tehát nem nézhe­tünk úgy, mint valamilyen mellékes tü­netre, amelyet a szubjektív akció bármi­lyen formájával megszüntethetünk. Habár az el nem kötelezett országok elvben a tömbök feloszlatása ellen vannak — ami magától értetődő és haladó következteté­sük abból, hogy szembehelyezkednek a világ tömbökre osztásával — mégis az el nem kötelezettség mozgalmában kevesen vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a katonai-politikai paktumok formális fel­oszlatása automatikusan megszünteti azo­kat az érdekösszeütközéseket, amelyek a tömböket létrehozták, illetve hogy a né­pek szabadabban és biztonságosabban él­nének csak azért, mert a katonai-politikai paktumok formálisan feloszlottak. (Folytatjuk) EDVARD KARDELJ: -мшшшЕбтмодга MAGYAR SZÓ Szombat, 1976. márc. 13. Karamanlisz nem avatkozott be a ciprusi probléma rendezésébe A nikoziai kormány cáfolata A ciprusi hírügynökség je­lentése szerint a nikoziai kor­mány hivatalos szóvivője cá­folta a hírt, hogy Konsztan­­tin­­Karamanlisz miniszterel­nek javaslatot tett a ciprusi probléma területi vonatkozá­sainak rendezésére. A szóvivő hozzátette, hogy a Ciprusi Nemzeti Tanács és a kormány ülésén Glavkosz Kieridesz, aki­ a ciprusi gö­rög közösség küldöttségét ve­z­elte a bécsi tárgyalásokon, jelentést terjesztett be athé­ni, bonni és más európai vá­rosokban folytatott tanácsko­zásairól. Ami az athéni megbeszélé­seket illeti, a ciprusi kor­mány szóvivője hozzátette, hogy „a görög­­ miniszterel­nök állásfoglalása semmikép­pen sem jelent javaslatot vagy sugalmazást a ciprusi kérdés területi vonatkozásai­nak rendezésére vagy a ni­koziai kormány felhatalma­zására”. A ciprusi kormány szóvivője még azt is hozzá­tette, hogy a görög kormány feltétlenül támogatja Maka­­riosz elnök kormányát, és több alkalommal nyilváno­san is kijelentette, I. Nikó­­ziát hivatalosan is tájékoz­tatta róla, hogy a ciprusi probléma rendezése a niko­siai kormány hatáskörébe tar­tozik.

Next