Magyar Szó, 1976. április (33. évfolyam, 90-103. szám)
1976-04-02 / 91. szám
». olđrfl A televízió a Sterija Játékokon Miért nem küldtek meghívást a kecskeméti színháznak? Zoran Jovanovic, a Sterija Játékok főtitkára, az immár szokásossá lett sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a Játékok azt idén is engedélyezte a belgrádi és az Újvidéki Televíziónak, hogy olyan napokon, amikor versenyben futó előadások lesznek, a helyszínről egyenes adásban tájékoztassa a közönséget a fesztiváli eseményekről. Az április 15. és 24. közötti rendezvénynek ily módon, akárcsak tavaly is, több milliós közönséges lesz. A főtitkár elmondta, hogya szemle már tavaly is, épp a tévé helyszíni közvetítéseinek révén lett valóban országos rendezvénnyé. Sőt, az ötlet, hogy azonnal az előadás után összefoglalják a nap eseményeit, hogy részleteket mutassanak be a látott előadásból, és azonnal kritikusi véleményeket is kérjenek róla, olyan jónak bizonyult, hogy az újvidéki szemle után a Dubrovniki Nyári Játékok, a BITEF és a REMUS, az idén pedig már a FEST és a szarajevói kis- és kísérleti színházak fesztiválja kért és kapott fesztivál tévéhíradót. Az Újvidékről jelentkező adást Slobodan Selenić, a Belgrádi Színművészeti Akadémia tanára és Slobodan Božović, az Újvidéki Televízió kulturális műsorának szerkesztője vezeti majd. Újságírók kérdésére válaszolva Zoran Jovanović elmondta, miért nem hívták meg a játékokra a Kecskeméti Katona József Színházat, amely Ranko Marinkovic Glóriáját játszsza nagy sikerrel. Mint ismeretes, Miodrag Kujundžić, a Dnevnik és lapunk hasábjain kifogásolta, hogy a Játékok megkezdése előtt egy héttel az egyébként is Vajdaságban portyázó kecskemétieket nem hívták meg versenyen kívüli fellépésre, holott a szemle szabályzata értelmében jugoszláv drámát játszó külföldi együtteseket is vendégül lehet látni. A magyarázat szerint a Játékokra minden évben csak egy előadást hívhatnak meg. Mivel a moszkvai Vahtangov Színház együttesét már tavalyra várták (technikai okok miatt elmaradt vendégjátékuk), a Sterija Játékok igazgatósága már novemberben úgy döntött, hogy felújítja a meghívást, és csak abban az esetben kutat más produkció után (a kecskeméti előadáson kívül számításba jött egy Kriežadrámát játszó osztrák együttes is), ha a szovjet együttes lemondja részvételét. Moszkvából igenlő válasz érkezett, s ezért lett tárgytalanná a további kutatás, noha a Játékok Kecskemétre is, Bécsbe is elüldte képviselőit, s ők beszámolta az előadásról. Mivel a Golgotáról a kritikusoknak jó véleményük volt, nincs kizárva, hogy jövőre éppen őket hívják meg vendégszereplésre. B. Gy. Ismeretlen Rembrandtfestmény Két évvel ezelőtt találták meg, de csak a napokban sikerült teljes bizonyossággal eldönteni, hogy a szóban forgó festmény a képzőművészet egyik legmarkánsabb képviselőjének, Rembrandt van Rijnnek az alkotása. A festmény 1626-ban keletkezett és bibliai témát dolgoz fel, az apostolok tetteivel foglalkozik. A szerencsés véletlen folytán, ezt a festményt találta még két évvel ezelőtt az utrechti múzeum kusztusza, Henry Defoer, egy magángyűjtemény átvizsgálásakor. Miután a röntgensugarakkal és más korszerű vizsgálati eszközökkel az amszterdami kutatóközpontban megállapították a festmény eredetiségét, visszajuttatták az utrechti múzeumnak. Televízió Irodalmi érték nélküli szöveg A monodráma iránt meg- növekedett, elsősorban színészi érdeklődés következtében az elmúlt években számos figyelemre méltó eredményt regisztráltunk. Gondoljunk csak Andrié Jelek és Krleža Leszámolás velünk című, nagy sikerű monodrámájára, vagy a tévén is bemutatott Josip Petakovic írta, rendezte és előadta szövegre az Életem, életem címűre, továbbá a Mira Baniac előadásában látott Milenko Vučetić produkcióra, a Ljubica címűre. De példaként említhetnénk Petar Krali, Darko Kurdo, Pero Korgic, Rade Serbedžija, és mások kísérletét is, s ide tartozik az a monodráma is, amelyet Ljuba Tadic előadásában szerdán este láthattunk. A monodráma iránti érdeklődés felkeltésében nem kis szerepe volt Darvas Ivánnak, aki négy évvel ezelőtti szarajevói és zágrábi vendégjátékán az Egy őrült naplójával szinte elbűvölte színészeinket, kritikusainkat s a közönséget. Mivel a monodráma a tévé számára is rendkívül hálás műfaj, sőt véleményem szerint elsősorban tévés műfaj lévén hogy megszünteti a nézőtér és a színpad közötti távolságot, és hangsúlyossá teszi a monodráma előadására oly fontos színészi gesztus-jelrendszert, érthető, hogy stúdióink kapva kapnak az alkalmon, hogy drámaműsorokra fenntartott terminusokat monodrámával töltsék ki. így kerülhetett egyébként rendkívül rossz időpontban akkor, amikor az Újvidéki Stúdió helyszíni közvetítést adott Prágából az asztalitenisz Európa-bajnokság döntőjéről, a belgrádi másodikcsatornán Pedig a Real- Bayern meccset közvetítették. a belgrádi első műsorra Mateja Nenadović XVIII. századi esperes, egyébként író és diplomata emlékirata a kis képernyőre Ljuba Tadic megszemélyesítésében, de valószínűleg csak a színház igaz megszállottjai áldozták fel érte a sportközvetítéseket. Nos, Nenadovic emlékiratai nem monodrámának, hanem naplónak, gyermekeinek írott emlékiratnak készültek, s így nem teljes értékig irodami akotás. Nem unagas ugyan, de hogy mégis a képernyőhöz kötötte a nézőt, az esősorban Ljuba Tadić érdeme, aki bár nem remekelt (Raszkolinyikov vagy Szokratesz szerepének alakításához aligha mérhető), az indítására jellemző egysíkúság után fokozatosan erősített, oldottabbá vált, a helyenként sikerült a szerep minden árnyalatát felerősíteni úgy, hogy közben egyetlen árnyalat sem tűnt el. Belső tisztaság tette meggyőzővé, emlékezetessé ezt az alakítást, de a magánéletből a diplomáciai tevékenységbe, a gyermekélményekből a papi hivatás problémáiba ellenőrizetlenül át-átcsapó szöveggel túl sokat nem kezdhetett. Végül is kérdés, miért kellett a helyszíni közvetítésekkel járó költségekbe bocsátkozni a Televíziónak egy irodalmi értékeket mellőző szöveg interpretálására. Nyilván azért, mert sorozatindítónak szánták ezt az adást. BORDÁS Győző MAGYAR SZÓ 4 tanulmányi kölcsönről a kérelmező állandótartózkodási helyén az illetékes szervek adtak kii. Mivel a községek nem kötelesek kiadni ezt a bizonylatot, a bizottságnak be kellett érnie annyival, hogy a hallgatók két tanú írásbelinyilatkozatát mutatták felbizonylatként, így természetesen különféle mesterkedések is lehetővé váltak, és sok kölcsönre nem jogosult fiatal is részesült a pénzből. A kölcsön összegének legfelsőbb határa a község minimális személyi jövedelmének felel meg, így Újvidéken a legnagyobb összeg 150 OOO dinár, Szabadkán 110 0OO dinár, tehát községenként változó. A kölcsönösszeg növelése nincs egyenes arányiban a drágulással, az utóbbi időben ugyanis lényegesen felszökkentek az árak az egyetemista étkezdékben és otthonokban. A statisztikai adatok szerint 1200-tól 1500 dináros kölcsönt 1631 hallgató kap, 1000-tól 1200 dinárosat 1568, 800-tól 1000 dinárosat 1222, 1379-en pedig 800 dináron aluli összeget kapnak. 2274 hallgató Belgrádban tanul, 2609-en Újvidéken, 435 Szabadkán, 221 Zrenjaninbam, 260 pedig az ország más városaiban.. . A szociális megoszlás a következő: a kölcsönt élvező hallgatók közül 1744 munkáscsaládból származik 1955 földműves-, 796 tisztviselőcsaládból, 753-nak pedig nyugdíjasak a szülei. A nemzetiségi struktúra szerint a hallgatóknak csupán 8 százaléka — azaz 480 hallgató — magyar anyanyelvű. Hogy a magyar fiatalok közül miért kértek ilyen kevesen segélyt, egyszerűen megmagyarázhatatlan tény, ugyanis a feltételek és a lehetőségek azonosak voltak minden nemzetiség számára. Az 1975/76. tanév folyamán 23 hallgatót szabadítottak fel a kölcsönvisszafizetési kötelezettség alól, ugyanis ezeknek a fiataloknak az átlagosztályzatuk 8,5 fölött volt. R. Gy. Az 1975/76. tanévre a Tartományi Tanulmányi kölcsön-alap bizottságához 6580 kérvény érkezett. Ebből 5800-at hagytak jóvá, 1976. február 25-éig pedig még 280-at — olyan egyetemi hallgatók kérvényét, akik a téli szemeszterre feltételesen voltak beiratkozva. A kérvényekhez a hallgatóknak csatolniuk kellett a vagyonjogi bizonylatot, amit Román színházi napok Vajdaságban Negyedszer adtak egymásnak találkozót a vajdasági románok műkedvelő színészei a bánáti Alibunárban. Április 1-éltől 11-éig az uzdini, ndikolinci, seleuši, begejci, sztražaci, kuštilji, Banatsko Novo Seló-i, verseci, ócskai és lokvei művelődési egyesületek műkedvelő színészei mutatkoztak be az alibunári közönségnek. A hazai együtteseken kívül fellépnek még az aradi (Románia) színház vendégművészei is. A színházi napokat az idén a forradalom és a népfelkelés 35. évfordulójának tiszteletére rendezik. Mivel az Alibunárban bemutatásra kerülő színművek kivitelezését, a színészi teljesítményeket és a rendezést is értékelnikell, megválasztották az értékelő bizottságot is, a következő tagokkal: Iulian Bugariu, Milutin Kamsik és Slavoo Almáján. A szervező bizottságban helyet kaptak a román művelődési élet legkiemelkedőbb egyéniségei; a színházi napok védnökségét pedig a vajdasági románok Színházi Napok elnevezésű szemléjének tanácsa, az amastőrszínházak szövetsége, a Tartományi Közművelődési Közösség, valamint Alibunár község művelődésügyi érdekközössége vállalta. Színházi világfesztivál Első ízben történik meg Panama történetében, hogy az ország vendégül láthatja a Színházi világfesztivál keretében bemutatkozó együtteseket. A május 8-ától 26-áig tartó fesztivál keretében valóban válogatott nemzetközi gárda látogat el Panamába. A fesztivál tematikai egységét biztosítja a bemutatásra kerülő darabok közös hangvétele, amit egyébként a társadalmi elferdülések elleni tiltakozás jellemez. A fesztivál keretében lengyel, amerikai, islandi, uruguayi, venezuelai, Porto Rico-i, panamai, jugoszláv, mexikói, német és Costa Rica-i társulatok lépnek fel. Jugoszláv filmek külföldi fesztiválokon ak, Ouverture 2021, Daniela, Szép az élet, Vraneštica, Stép, Folyik a folyó, múlik az élet, Színe és fonákja, Sarabande a 17. regimentnek és az Egy szál vörös rózsa a ... című produkciókat. Mindezek a filmek a márciusi, belgrádi fesztivál kiemelkedő alkotásai. A május 13-a és 28-a között megtartandó cannes-i fesztiválra a következő filmeket jelölték a válogatók: A félelem és a kötelesség között; Négy nap a halálig, valamint a Leopold Sedar Senghor című alkotásokat. A három játékfilmen kívül bemutatásra javasolták még a következő kis- és dokumentumfilmeket is: A festő, Etűd, Válogatás, Dicsőség az életnek, A határ, Dacoló szemek, Raiko Maksim egy napja, és A reménység pavilonja. Ezek az alkotások június 1 és 6 között Krakkóban képviselnének bennünket. A válogatók kijelölték a berlini fesztiválra utazó produkciókat is. A június 25-e között tartandó fesztiválon a következő produkciók kerülnek bemutatásra: A strand őre, Ausztrália; Ausztrália; De Jongék; Váróterem; Trió; Leányálmok és a macedón romák életével foglalkozó Amen siam but roma című produkció. A filmfesztiválokról szólva meg kell említenünk a tegnap nyitó bécsi Viennálét, amely az idén az Oscardíjas japán Akiro Kurosava jegyében zajlik. A világszerte ismert és elismert japán rendező 25 alkotása közül feltétlenül ki kell emelnünk a Hét szamuráj, és a Dersu Uzata (ezért kapta az Oscardíjat), című produkciókat. A Viennálén rendszeresen megjelennek a jugoszláv alkotók is. Az idén a Zágráb Film három produkciója képvisel bennünket. A fesztivál első napján mutatták be a nemrégiben elhunyt Pietro Geremi, olasz rendező, Barátaim című alkotását, amit Geremi halála után Monicelli fejezett be. A köztársaságközi bizottság válogatói véglegesítették azoknak a kis-, dokumentum- és játékfilmesekmek a jegyzékét, amelyeket beneveznek néhány külföldi fesztiválra. Az április 25-e és 30-a között megtartandó Oberhäusern kis, és dokumentumfilmes fesztiváljára a következő alkotásokat jelölték: Charterrepülés no..., Teszt, Antidogmia, Diplomata, Ab- Rendteremtés a tankönyvkiadásban Április 12-én, végre, aláírják a régóta esedékes társadalmi megállapodást a Szerb Szocialista Köztársaság általános- és középiskoláinak tankönyvellátásáról. A megállapodás elsődleges célja, hogy rendet teremtsen a tankönyvkiadásban. Aláírói között szerepelnek majd a tankönyvkiadók, a köztársasági oktatásügyi érdekközösség, Szerbia Oktatásügyi Tanácsa, a társadalmi-politikai szervezetek és az iskolák közössége. A tankönyvkiadók hosszan tartó, előzetes megbeszéléseken megegyeztek abban, kinek mit kell csinálnia, vagyis szakosított könyvkiadásban reménykedhetünk. Ennél azonban sokkal nagyobb jelentőségű a megállapodásnak az a kitétele, hogy egyetlen kiadó sem kerülheti el — nagy példányszámú tankönyvek esetén a csak egy, esetleg két iskola számára szükséges tankönyvek kiadását. Külön tétel foglalkozik a nemzetiségi és különféle szakiskolák számára szükséges tankönyvek kiadásával. A tervek szerint a veszteséges, de szükséges tankönyvek kiadását a köztársasági oktatásügyi érdekközösség fogja támogatni. A társadalmi megállapodás aláírása után megszűnik ■a tankönyvek párhuzamos kiadásának lehetősége is, ami korábban igen elteredt gyakorlat volt, természetesen nem pedagógiai, hanem üzleti érdekek előtérbe helyezése miatt. .. A macedón művelődési bieakhalcióde A Macedón Szocialista Köztársaság művelődésügyi érdekközösségeinek Közgyűlése, nemrégiben, pozitívan értékelte a Köztársaság művelődési életének fejlődését az elmúlt öt évben. Megállapította, hogy a művelődési és művészeti ágazatok mindegyikében jelentős előrehaladás történt, ezt bizonyítják mind a mennyiségi, mind a minőségi mutatók. A fejlődés és haladás nem csak a macedón nemzet kultúrájára vonatkozik, hanem a Macedóniában élő nemzetiségekre is, amelyeknek egyike sem maradt el az ország és világ előtt tekintélyt és megbecsülést szerező munkálkodásból. A macedón kultúra fejlődését olyan kézzelfogható tények tanúsítják, amelyek nem deklaratív kijelentéseken, hanem munkaeredményeken alapszanak. A köztársaság mindgyik községében van népkönyvtár, a könyvállomány is jelentősen bővült; a kiadótevékenység felfejlődése a gazdag könyvtermeléssel mérhető le legjobban, ezenkívül az irattári anyag megóvásában is jelentős eredményeket értek el. Külön teret szenteltek a Macedóniában létező és eredményes munkát kifejtő, állandó jellegű művelődési rendezvények, szemlék és fesztiválok méltatásának, mint amilyen például az Ohridi Nyár, a Sztrugai Költészeti Estek stb. Megállapították, hogy ezek a rendezvények felbecsülhetetlen értékű közvetítő szerepet töltenek be. Péntek, 1976. április 2. FIGYELŐ Ténymegállapítások a könyvtárban Ha a szocialista újjáépítés kezdetét a kultúra, s legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása, a könyvkiadás és -terjesztés területén is határkőnek tekintjük, a tévedés veszélye nélkül állapíthatjuk meg, hogy a forradalom harminc esztendeje alatt a hazai magyar szerzők műveiből több példány talált olvasóra, mint ahány könyvet a könyvnyomtatás felfedezésétől a II. világháború végéig Vajdaságban, összesen eladhattak. Csak a Fórum Könyvkiadó kiadásában megjelent könyvekből az utóbbi tíz év alatt hozzávetőleg félmillió példány került forgalomba. Közvetlenül a háború után megjelent magyar nyelvű könyvek számát sokszor csak találgathatjuk, miközben egy-egy emlékezetes olvasmányunkhoz igazodunk, de példányszámukról szinte lehetetlen tiszta képet alkotnunk, ugyanígy a Fórum kiadó kezdeti tevékenységéről sincs átfogó kimutatás. Tehát minden borúlátó megállapítás ellenére kétségtelen, hogy a könyvek — s külön ki kell emelni, hogy a jugoszláviai magyar szerzők könyvei is — szervesen beépültek mindennapi életünkbe, s abba a rejtelmes valamibe, amit kultúrának nevezünk, s melynek lényegét Illyés Gyula tömören és szellemesen így határozta meg, ahogy két ember összenéz, és ebből megérti egymást. A jugoszláviai magyar szerzők könyveinek forgalmazása tekintetében a jövőben azonban a könyvtáraknak jóval nagyobb szerepet kellene magukra vállalniuk. Emlékezzünk csak vissza arra a könyvtáralapítási lázra, amit közvetlenül a háború után tapasztalhattunk nemcsak a városokban és a községekben, ahol a polgári szervezetek addig a dolgozó néptől alaposan elbarikádozott könyvállományát tették mindenki számára hozzáférhetővé, hanem azokban a falvakban is szövetkezeti vagy népkönyvtárakat nyitottak, melyekben azelőtt talán iskola sem volt. Ezeknek a könyvtáraknak a felújítása és a könyvtári tevékenység fellendítése napjainkban a helyi közösségekre hárul, s már több esetben hírt is adtunk egy-egy könyvtáravatásról, amikor a helyi közösség a községi központi könyvtárral együttműködve szerény vagy jelentősebb összegért könyveket vásárolt. Az üzemi könyvtárak megszervezése és az iskolakönyvtárak gazdagítása is fontos területnek számít, s a magánkönyvtárakat sem szabad szem elől téveszteni, mert itt mérhető le legjobban, hogy a könyvek ára összhangban van-e a vásárlók lehetőségeivel. A könyvtárak szervezett tevékenysége, persze, nem merülhet ki a puszta könyvcserében, hogy aki olvasni számít vagy szeret, előbb-utóbb úgyis betéved a könyvtárba, s igénybe veszi szolgáltatásait. Társadalmunknak a kultúra fellendítésére irányuló szervezeti akcióit a könyvtáraknak is be kell építeniük munkatervükbe, melynek kidolgozásakor figyelembe kell venniük a könyvkiadók és -forgalmazók programjait is, mivel ezek már eleve a szerzők bevonásával készülnek. BRASNYÓ István