Magyar Szó, 1976. április (33. évfolyam, 90-103. szám)

1976-04-03 / 92. szám

0. oldal Az influenza­járvány idő­szakában Még­sem spanyolnátha Az idén az influenzajár­ványt a Viktória vírushoz ha­sonló A-víruscsoportból való kórokozó idézte elő — mond­ta Ljubinko Sojakovic orvos professzor. Mindannak elle­nére, hogy járvány több or­szágban jelentkezett, nem ne­vezhetjük világméretűnek. Csak abban az esetben be­szélhetnénk pandémiáról, ha a vírus lényegesen megvál­toztatná alaptulajdonságait — úgy, mint például 1957- ben vagy 1964-ben. A híres bakteriológus szerint nem a spanyolnátha veszélyeztet bennünket, mert az 1918— 19-ben halált okozó vírushoz hasonlót csak Amerikában fi­gyeltek meg. Ez a mostani pedig nem tud olyan komoly következményeket előidézni. Csak a gyerekeknél és az idő­sebbeknél okozhat tüdőgyul­ladást. Különben is a jár­vány már, a vége felé tart, és eddig háromszor kevesebb megbetegedés volt, mint a korábbi járványok alkalmá­val. Dr. Zivojin Perišić, a belg­rádi járványkórház igazgató­ja szerint az idei influenza, néhány kivétellel, igen ártat­lan. Ezért a betegek zömé­nek nem tanácsolják a gyógy­szerek használatát, mert amellett, hogy nem segíte­nek rajtuk, még károsak is lehetnek. Az orvosoknak pe­dig azt ajánlják ügyeljenek arra, hogy közönséges influ­enzáról van-e szó, vagy pe­dig valamilyen szövődményé­ről. Mert ha egyszerű nátha láz a jobbuláshoz elég egy­két nap pihenés, sok C-vita­­min, láz- és fájdalomcsilla­pító és meleg folyadékok. A táplálék legyen könnyű. Kü­lönösen a tejet és a tejtermé­keket ajánlják. Azokat a betegeket, akik­nél elfajult a baj, gondosan kell gyógyítani, és külön kell vigyázni arra, milyen gyógy­szert adnak nekik, mert a kórokozók nagyon ellenálló­­ak. A tekintélyes orvos kü­lönösen hangsúlyozta, hogy az idén nem fordult elő in­fluenza miatt haláleset, és ezzel megcáfolta a rémhírter­jesztőket. Borislav Zarković, a belg­rádi Járványügyi és Mikro­biológiai Intézet igazgatója megállapította, hogy nagy­arányú a munkahelyi mulasz­tás, és az ebből következő anyagi veszteségek miatt a náthalázjárvány nem csak egészségügyi, hanem szociá­lis, sőt, gazdasági problémá­vá nőtt. Az idei járvány jellegzetes­sége, hogy főként az iskolás gyerekek között dühöng. A betegség tünete a magas láz, száraz köhögés, fej- és csuk­lófájás. A jövő héten azonban már csillapodik a járvány. Figyelem! A járványügyi szolgálat ké­ri a szülőket, hogy influen­zás és náthás gyerekeiket ne engedjék iskolába napközibe, óvodába, mert megfertőzhe­tik az egészségeseket is. Ez utóbbi vonatkozik a felnőt­tekre is. Statisztikai adatok tanúsít­ják, hogy 10 ezer diák között 330, 10 ezer felnőtt között 207, ugyanennyi óvodáskorú gyerek között pedig 155 inf­luenzást találtak. (Q) Ki tanul külföldön? Mind több jugoszláv fiatal megy más országba tovább tanulni, de még mindig nem tudja senki pontosan, valójában hány Tíz év után tegnap beszél­tek először a Szocialista Szö­vetségben a külföldön tanu­ló jugoszláv fiatalokról. A kérdést JDNSZSZ Szövetségi Választmánya és a Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség vetette fel, és csak a vita során derült ki, mennyire ismeretlen szá­mukra ez a terület. — Egy év alatt sem tud­juk meg pontosan, hány ju­goszláv egyetemi hallgató ta­nul külföldön. Pedig fölke­restük a köztársaság és a tar­tományok illetékes szerveit is — mondja Sonja Dimovic, a SZISZ elnökségi titkársá­gának tagja. Eljutottunk a diplomáciai és konzuli képvi­seletekhez is, és ők hajlan­dóak segíteni. Adataink szerint Magyaror­szágon 320 jugoszláv középiskolás diák és egye­temi hallgató tanul, Ro­mániában 120-an, Csehszlo­vákiában 150-en, az NDK- ban 13-an, a Szovjetunióban 64-en, Bulgáriában pedig 200-an. Ezek a fiatalok jó­részt saját költségükön tanul­nak külföldön. Pedig az ő is­koláztatá­sukat politikai, köz­biztonsági és honvédelmi szempontból is meg kellene vizsgálni. A szkopjei Dole Ko­sevszki szerint ugyanis a Bulgáriában tanuló macedón fiatalokat ott arra kényszerí­tik, mondjanak le nemzetisé­gükről, óriási ösztönei­jjal va­lósággal lefizetik őket. Néha kétszer annyit kapnak, mint amekkora egy bolgár mun­kás fizetése. Az értekezleten megegyez­tek abban, hogy az idegen­ben tanuló fiatalokkal állan­dó kapcsolatot kell fenntar­tani és mind több klubot nyitni számukra. A külföl­dön szerzett oklevelek honosí­tásáról pedig még beszélni kell, mert vannak tantár­gyak, amelyeket külföldön nem tanítanak, és ezekből itthon külön kellene vizsgáz­ni. Djuro Dimitrovic szerint csökkenteni kell a külföldön tanuló és katonaság előtt ál­ló­­ fiatalemberek számát, mert besorozásuk bonyolult. Az iskolaév kezdetéig pe­dig olyan politikát kell kidol­gozni a külföldön tanuló diá­kokat illetően, hogy az meg­feleljen hazánk érdekének. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg kell szakítani az effaj­ta továbbtanulást, de a belőle adódó problémákat sem szabad elhanyagolni. (•) Minden tűzgyújtást be kell jelenteni A Tartományi Polgári Védelmi Parancsnokság felhívása A tavaszias idő beálltával egyre többen kirándulnak a természetbe. A Tartományi Polgári Védelmi Parancsnok­ság ennek kapcsán felhívja a lakosság figyelmét, hogy a Frusikagara, a Verseci-hegy, valamint a Deliblati-homok puszta övezetében tilos a tűz­gyújtás és a nyílt láng hasz­­­­nálata, kivéve azokon a he­lyeken, ahol ez külön felirat­tal engedélyezve van. Hasz­­nálat után a tüzet kötelező­en el kell oltani. Úgy­szint­én tilos a fű vagy egyéb anya­gok meggyújtása erdővel ha­táros 200 méteres sávban. Ahol az előírások engedélye­zik a különféle hulladékanya­gok elégetését, csak a tűzol­tóság előzetes értesítése után szabad meggyújtani a tüzet. A Polgári Védelmi Parancs­nokság felhívásában hangsú­lyozza, hogy az említett he­lyeket szembetűnő jelekkel látták el. A rendelkezés megszegőit szigorúan megbüntetik. MAGYAR SZÓ Barangolás a Crna Gora-i tengerparton Egy délelőtt Budván Időmilliomos vagyok, a Tirannai Rádió reg­geli magyar adását hallgatom. Arra leszek fi­gyelmes, hogy a bemondó halálos komolysággal szöve­get olvas be a revizionisták­ról- Mire a belpolitikai ösz­­szefoglalóhoz ér, kilépek a szobából, de nem sokkal ké­sőbb már újra hallom, hogy Kovács András magyaror­szági rendező legújabb film­je rossz kritikát kap, mert az egyik pozitív hőse a pap. Még pattogott a köztársa­ságról szóló dal a rádióban, amikor újra kinéztem az ab­lakon: nem állt el az eső, sőt még jobban nekikesere­dett. Ez már majdnem kihoz a béketűrésből, de nyugal­mat parancsolok magamra, a bőrönd mélyéről előhalászom az esőköpenyt, és nekivágok a budvai óvároshoz vezető útnak. Ami a lakosság számát il­leti, Budva a maga három­ezrével inkább a kisebb, mint közepes nagyságú falvak kö­zé tartozna Vajdaságban. Az effajta összehasonlításnak azonban nem sok értelme van. Budva ősidők óta város. Már a görögök idejében af­féle emfórium, vagyis ke­reskedelmi gócpont volt. Egy híres, Tabula Pentingeriana néven ismert Róma-korabeli térképén is fel van tüntetve. Ezt a leletet, amelyre még a középkorban egy bajororszá­gi kolostorban bukkantak rá, akár a mai autótérkép előd­jének is tekinthetjük, hiszen a szépen összerakható, ti­zenegy részből álló, hét mé­ter hosszú papiruszon az ek­kor ismert világ minden vá­rosa jelölve van Írországtól Kínáig. A magas kőfallal övezett óváros szűk utcáival, kis te­reivel, emeletes kőpalotáival még ma is a középkori tele­pülések hangulatát őrzi. A két házsor közötti keskeny csíkon rendszerint az ég kékje látszik, most az eső szitál át rajta. Az utcák ki­haltak, az üzletekben unat­koznak az elárusítónők- Két­ ezüstörvös kirakatában táb­la tudatja a tisztelt vásárló­­közönséggel, hogy a mesterek évi pihenőn vannak. Betér­nék egy ajándékboltba ran­dok bemenni, mert egy há­romnapos országos értkezlet idejére kivételesen megnyi­tották. A görög vázák, aranycsaták, a dél-olaszor­szági hellén városokból szár­mazó bájos agyagfigurács­­kák, a római színes üveg­edények, kétfüles amformák között haladva magányos lépteim titkos beszédét is jókedvre derít, amikor egy famegmunkáló esztergályos műhelyéből fényt látok ki­szűrődni, hátha találok ná­la valami szép encsemben­­csémet. Közeledik az idény, a mester polcai már megtel­tek fatányérra­l, fadobozzal, madárral, kutyával, szamár­ral. Az egyik sarokban dőlt kuglibábuk szomorkodnak. Ha nagyon akarnám, ezeket otthon is megvehetném, bár ilyen kívánságom minded­dig nem volt. Ezért vásárlás helyett inkább megkérdezem tőle, hogy megy az üzlet. Nincs panasza, nem bánta meg, hogy Zágrábból ide köl­tözött, áruja itt gazdára ta­lál. Mennyire más világ van itt nyáron, az élet csupa pezs­gés, színes forgatag. A szűk utcák hangosak a tarkába öltözött férfiak, a lenge nyá­ri kelmében megszépült nők zsibongásától. Most, ahogy kilépek a várkapun, csak a tenger háborgását hallom: szabályos időközökben, ki­tartóan görgeti a kavicsokat. Az új városon látszik,, hogy a városrendezési terv késve született meg. Néhány mutatós, szabályos utca mel­lett szétszórt emeletes villák, szép telkeken oda nem illő házak láthatók. Amint hal­lottam, sokan építettek en­gedély nélkül is. Ebben a városrészben, közvetlenül a tenger mellett fehérült a szállodanegyed. Csak egy épületben van élet, ott is csak az uszoda, délben pedig az étterem környékén, a töb­bi kihalt. Még a panasziro­da is zárva, mivelhogy kevés a vendég. Bezzeg nyáron mindig akad valami kifogá­solni való. A reggeli tojás, példának okáért, kemény és hideg. A külföldi vendégnek hiányzik a csomagolt do­hány, a kutyaeledel. Tavaly az angolok egy csoportja tüntetően elhagyta a szállo­dát, mert elégedetlen volt a tisztaság fokával. A svédek zöme csak a légkondicionált buszban hajlandó kirándul­ni, mert nem bírják az itteni meleget-Megbeszélt találkozóm van a szállodanegyed orvosával. Menet közben látom, hogy a parkolóhelyen egymás mel­lett sorakoznak a vadonat­új, hűtőberendezéssel ellá­tott Mercedes társasgépko­csik. Darabjuk 1 800 000 di­nár. A milliócskákat, úgy lá­tom, összekaparták vala­hogy, most még csak azt kel­lene megoldani, hogy regge­lire legyen lágytojás a me­legen. Ahol­ most vagyok, az nem közönséges orvosi rendelő, hanem a budvai szállodák rehabiltációs és üdülőköz­­pontja. Dr. Vladimir Popovic kalauzol a ragyogó termeken át. Az elektro-, hidro- és fizikális terápia csodaszereit mutogatja. Ha jól megfizeti, itt a vendég vízsugármasz­­százsban, galván- és farad­kezelésben, paraffin-pakolás­ban és ehhez hasonlókban részesülhet, hogy mozgáské­pességét, erőnlétét helyreál­líthassa. Mindezt a legtöbb esetben az úszással, a hosz­­szú sétával, a fizikai mun­kával is el lehet érni, de ez persze már más kérdés. Az emberek életmódja olykép­pen változott, hogy a testi mozgásra nincs idő. Néme­lyek az egészséget is vásá­rolnák, ha történetesen az önkiszolgálókban becsoma­golva árulnák. A szállodaorvos — böl­­cselkedem a látottak után — valami olyasféle, mint a ha­jóorvos, aki, ugye, egy ki­csit gyógyít, biztonságot ad, egy kicsit tanácsol, vigasz­tal, esténként pedig még táncra is felkéri az utazókö­zönség hölgytagjait-Na, de hagyjuk az örökké sántikáló és sohasem nélkü­lözhető hasonlatokat: a dél­előtti­ budvai séta után jól fog esni a pihenő. Amint be­csukom magam mögött a szállodai szoba ajtaját, be­kapcsolom a rádiót. Most már óvatosabb vagyok, szép csendes muzsikát keresek magamn?’­... KALAPIS Zoltán hány képeslapért, de ez is zárva van, pedig már tíz fe­lé ballag az idő. Tavaly 8 milliót adtak el a Crna Go­ra-i tengerparton, az idén máris öt-hattal kevesebbet. A múzeumba csak azért tu­ hallgatom. A budvai óváros szűk utcája (Bálint A. István szövegrajza) ff Vivát Rákóczi!“ (8)­­— ... csak súlyosbítja a szomorú álla­potokat generálisaim titkos féltékenykedé­se, ami a leggondosabban kidolgozott ter­veket is tönkreteszi, és megakadályozza a hadak regularizálását — írta Rákóczi a párizsi udvarnak —, részben, mert a fe­gyelem lazításával igyekeznek megnyerni a katonák rokonszenvét, részben, mert ha­di ismereteik igen fogyatékosak ... Úgy érzem, csupán egy dologban közös az aka­ratuk: függetlenek akarnak maradni egy­mástól csaknem valamennyien ... Mindezek ellenére bizakodóan ítéli meg az általános helyzetet, mert megállapítja, hogy az elmúlt hónapokban többet nyert a harcok folyamán, mint amennyit veszí­tett, célozva ezzel a dunántúli előrenyo­mulásra. Talán éppen a kurucok nyugati győzelmeinek hatására Bécs ismét béke­­tárgyalásokat kezdeményezett. Se háború se béke, így jellemezhetjük a következő időszakot. Hosszú hónapokra a diplomácia eszközeivel folyt a csatáro­zás Bécs és Rákóczi között. Végre, 1706 áprilisában, az angol és a holland követ közvetítésével a kurucok és a császári ud­var megállapodott a fegyvernyugvásban. Bécs ezután finom cselhez folyamodott, egy asszonyt igyekezett felhasználni ar­ra, hogy befolyásolja a magyar szabad­ságharc vezérét. Rákócziné ugyanis, ami­óta férje megszökött a bécsújhelyi bör­tönből, nem hagyhatta el az osztrák bi­rodalom fővárosát. Éppen úgy őrizték őt József császár emberei, mint két fiát. Bécsben, az udvarban azt hitték, hogyha Rákóczinét elküldik látogatóba Magyaror­szágra, akkor a régen látott feleség töb­bet érhet el a férjénél a békekötés ügyé­ben a legagyafúrtabb diplomatánál is. Létrejött a találkozó.­ Néhány mondat érzékelteti, hogy milyen alapon vitatkoz­tak egymással a házastársak. Rákócziné: — ...nem gondolsz a fiaid­ra. És nem gondolsz rám.. mivé lettem, én egy Hessen-Reinfels! Rákóczi: — Ne keverjük össze a dolgo­kat. Rákócziné: — Mit keverek össze? Rákóczi: — A családi és­ közügyeket. Én nemcsak férj vagyok és apa... férj fe­leség nélkül és apa, akitől elszakították a fiait... hanem a magyarság vezérlő és­­ választott fejedelme! Rákócziné: — Békét hozok.. Együtt élhetnénk mi ketten és a fiaink. Valahol. Mondjuk, Burgau grófságban. Van ott várkastély. Burgau a miénk lehetne. Tu­dod, a császár őfelsége nagy jóindulattal viseltetik a családunk iránt. Hallom, hogy birodalmi hercegségi rangra emelné az uralkodó Burgaut... Óriási vagyonod megmarad, ha békét kötsz a császárral. Hatalmas valaki leszel Európában. Rákóczi: — Fényes száműzetés ez. Te­gyek le a magyar és erdélyi fejedelemség­ről, és legyek kis impériumbeli herce­­gecske, egy a sok törpe nagyság között... mindenről lemondok, rólad, a fiaimról is, mindenről, ami az enyém, ha Magyaror­szág ügye így kívánja. Bécs nem érte el a kívánt célt azzal, hogy Rákóczinét látogatóba hazaengedte a férjéhez. Az asszony elutazott. Az ud­var azonban még egy kísérletet tett, és ezután a fejedelem régen látott nővérét, Juliannát küldte hozzá, hátha sikerül a békekötés irányában befolyásolnia. Ez a próbálkozás is kudarccal végződött. 1706 nyarán Rákóczi kiáltványban kö­zölte az ország népével és Európával, hogy miért kénytelen folytatni a szabad­ságharcot: —­ Senki sincs, hallván őseinek elbe­széléseit, vagy betekintve a krónikákba, aki ne látná, hogy az ausztriai ház min­dig megszegte a szavát. A mostani béke­tárgyalásokkal is csak az időt húzta Bécs, hogy hadait megerősítse, őrségeit élelmezze, és új erővel kezdjen támadást az ország ellen. Így történt. Az átmeneti fegyvernyug­vás után a harc hevesebben folytatódott. Bécs két hadsereggel támadott, az egyi­ket Staremberg vezette, és az ország észa­ki részét fenyegette, míg a másik Ra­­putin irányításával a Tiszántúl irányá­ban vonult előre. Eleinte a labancoknak kedvezett a hadiszerencse, a kurucok hátráltak. A magyar parancsnokok nem álltak feladatuk magaslatán, Károlyi Sán­dor és Forgách Simon nem Rákóczi el­képzelései szerint vezették csapataikat. Az előnyomuló osztrákokat szerencsére megtizedelte a tokaji bor, illetve a must. Raputin katonái sokat ittak belőle, és vérhasjárvány tört ki a labanc hadse­regben. A meggyengült alakulatokat az­után Esze Tamás támadta meg. Az ala­posan megfogyatkozott labanc had végül is visszavonult az ország keleti részéből Pestre. Molnár Károly (Folytatjuk) Szombat, 1976. április 3.

Next