Magyar Szó, 1976. május (33. évfolyam, 119-132. szám)
1976-05-12 / 129. szám
Szerda, 1976. május 12. D a NATO .1 zombori községben. Miért hanyatlik a magyar műkedvelés? A munkaszervezetekben fellendült a művelődési tevékenység A zombori községben műkedvelő színjátszók községi szemléjén 7 szerbhorvát és egy magyar műkedvelő együttes vett részt. A bíráló bizottság az őrszállási (Stanišić) szerbhorvát művelődési egyesület és a zombori Zefir Kötöttárugyár színjátszóinak előadását minősítette legjobbnak. — Színvonal szempontjából a legsikeresebb szemle volt — mondta Milan VIDOVIC, a községi közművelődési közösség elnöke. — A bíráló bizottságnak nem volt könnyű „feladata”, hogy meghatározza a szemle legjobb két együttesét, mert magas színvonalú előadást mutatott be a regőcei és a zombori Vladimir Nazor művelődési egyesület, valamint a műszaki iskolaközpont színjátszó együttese is. A színdarabokat a városi színház hivatásos színészei rendezték. A szemle egyetlen magyar részvevője, a telecskai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület sem maradt alul. — Első eset, hogy csupán egy magyar művelődési egyesület képviseltette magát a községi szemlén. Vajon a magyar dolgozókat már nem vonzza a színjátszás, és felhagynak a műkedvelés ápolásával? Az utóbbi időben Őrszálláson, Csonoplyán, Nemesmiliticsen és Bezdánban a magyar műkedvelő egyesületek tétlenkednek. A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület már néhány éve nem vett részt a községi szemlén, pedig az lenne a feladata, hogy fejlessze a műkedvelést falun. Az egyesület zenei szakosztálya sem ad életjelt magáról. Leginkább a rendező aktivistáktól függ a műkedvelés. A községi közművelődési közösség a magyar amatőr rendezők számára a nyár végén rendezői tanfolyamot szervezett. A kecskeméti színház rendezője volt az előadó. Úgy látszik, hogy ez a segítség sem serkentette munkára a rendezőket. A községi közművelődési közösség drámai szakbizottsága május közepe táján megbeszélést tart a magyar művelődési egyesületek képviselőivel, hogy megvitassák a problémákat és előmozdítsák a műkedvelést. A községi művelődési egyesületeknek munkaprogramot kell készíteniük, mert csak a tevékenységet finanszírozzuk. A pénzhiány is problémát okoz a műkedvelés fejlesztésében. A községi közművelődési közösség 15 százalékkal juttathat több pénzeszközt a művelődési egyesületeknek mint tavaly. A terv a falusi művelődési egyesületeknek 200 ezer, a városinak pediig 360 ezer dinárt irányzott elő. Ebbe nincsenek beleszámítva a szemleköltségek és a jutalmak. A művelődési tevékenység pénzelése nemcsak a közművelődési közösség ügye, hanem a helyi közösségek és a társultmunka-szervezetek kötelezettsége is. A bácsmonostori helyi közösség tavaly például húszezer dinárt adott jövedelméből a helybeli művelődési egyesületnek. A területi (községi) jövedelem- és a személyijövedelem-elosztási önigazgatási megegyezés szerint a munkaszervezeteknek dolgozóként 100 dinárt kellene elvonniuk jövedelmükből művelődési célokra. Ez az évi juttatás körülbelül 2,5 millió dinárt tesz. Ebből a pénzből kellene megoldani a művelődési egyesületek helyiséghiányát és a szövetkezeti otthonok karbantartását. A művelődési egyesületekben a felnőtt műked-velők tevékenysége hanyatlik, ugyanakkor a munkaszervezetekben a kulturális a szoborban munka élénkül. A községi szakszervezeti tanáccsal tavaly megrendeztük a munkaszervezetek kulturális szemléjét és az idén is megtartjuk 20 munkaszervezet részvételével. A szemle május 24-én kezdődik és június 5-éig tart. A verseny jellegű szemlére 18 műkedvelő együttes, 4 népitánccsoport, több énekes és zenekar nevezett be. Ki mit tud vetélkedő is lesz a társult munka törvénytervezetéről. A szemle alkalmából irodalmi estet is tartunk a városi könyvtárban és megrendezzük a dolgozók képzőművészeti kiállítását. V. J. Mosolygó Dunatáj Megszöktek a csigabigák Boldogult Palkó Sándor bácsiról maradt fenn Kórógyon máig is a vele megtörtént mókás história: Sándor bácsi is, mint a kórógyiak általában, békés természetű, áldott lelkű, de örökké dicsekvő ember volt. Egész életében az eszéki nagybirtokosok közeli pusztáin „pandúroskodott" a napszámosok után, de alkalomadtán még tojással, csigabigával és más, szerény jövedelmet hozó áruval is kereskedett. Az ötvenes évek derekán, egy esős tavaszon nagyon fellendült a csigabigákkal való kereskedelem, mert exportáruként, mint ínyenc ételnek való nyersanyagot Franciaországba szállították. Így, maga Sándor bácsi is — a falusi gyermekek nagy örömére — egy eszéki vállalat nevében elkezdte a tavaszi esők után nagyszámban jelentkező csigák felvásárlását. Fel is vásárolt belőlük hamarosan pár ezer darabot, és ahogy a rend megkívánta, a szállítás előtti estén berakta őket szépen, sorjába a nagy tojásoskosaraiba, lekötvén tetejüket, fejkendővel, hogy reggel a vasútállomásra indulásakor ne kelljen a kosárrendezéssel bíbelődnie. Reggel, szokásához híven, idejében felkelt, s indulásra készen bement az első szobába, ahol előző este a csigabigákkal teli kosarakat hagyta. A kosarakhoz érve leesett az álla a csodálkozástól, no, meg a rémülettől, mert mikor felemelte őket, megállapította, hogy bizony üresek, a csigabigák szőrén-szálán mind egy szálig eltűntek. Hívta is mindjárt élete párját, a jólelkű, megboldogult Tréza nénikémet, mondván: „Gyere Tréza, nyizzed, érne, az éjjel mind ellopták a csigabigákat”. Nézték is mindjárt az utcai ablakokat, a szoba földjét, de hát semmi nyoma sem volt semmiféle betörésnek, sem pedig rendetlenségnek. Nem tudva mire vélni a csigabigák gyors eltűnését, már-már lemondtak minden reményről, mikor Tréza nénikém a szoba falaira vetette tekintetét, s majd elájult a látványtól, mert a sok ezernyi csigabiga, ezüst csíkokat húzva maga után a falakon, az igazak álmát aludta és a kosarakból való szökés fáradalmait pihente. Míg lesöpörték őket a falakról és viszarakták a kosarakba, addigra bizony már elment Eszékre a vonat a Sándor bácsi csigabigái nélkül. Nem is kereskedett többé csigával, mert élete párjának is egész napi munkát adtak, a szobát ugyanis újra kellett festeni, eltüntetni az ezüst csigabiga csíkokat. BENCZE Sándor A kupuszinai általános iskola diákjai, a jelek szerint, az idén is kiváló tanulmányi eredményt érnek el. Az iskolában több szakcsoport működik eredményesen, fejlett a szakköri tevékenység is. Felvételünk a kupuszinai általános iskolában készült (I. 1. felv.) A városmarsi énekes • tév Színjátszásról, régi emberekről, a vidék változásáról A tájékozatlan közönség köréből sokan azt hihetik, hogy a nótaénekes egyebet se csinál, csak a hangját köszörüli, vagy legalábbis örökké a mikrofon előtt, s a dobogón áll. Lehet, hogy másutt, s mikor már szárnyára kapta nevét a hír, ez a főfoglalkozása, az éneklés. Addig azonban élni is kell valamiből, s így aztán a mikrofonra csak akkor kerül sor, ha jut rá idő. Gerstmajer Mihály, akinek jó néhány lemezét adta ki a zágrábi Jugoton, s aki az újvidéki meg az eszéki rádió szívesen hallgatott énekesei közé tartozik, ugyan csak az időre panaszkodik. — Éneklésből nem lehet megélni, dolgozni kell. Jelenleg gazdálkodom, egyébként magas szakképzettségű autószerelő vagyok. Húsz évig űztem az ipartebben a szakmában, aztán meguntam az utazgatást Eszékre. Most a magam gazdája vagyok, földön élő ember. Mindezt egy kocsmaszoba fehér asztalánál mondja Gerstmajer Mihály. A ház is, a kocsma is az övé, de a söntés mögött a felesége áll, ő itt csak vendég. Annál jobban meglátszik jelenléte az udvarán, a műhelyek és fészerek, a garázs és a kukoricagóré tájékán. Mert ott van még a munkapad, ha jól emlékszünk, satuval a végében, annak jeléül, hogy odaáll időnként megcsinálni eztazt, amire a házban éppen szükség van. Kint két kocsi is látható, s az udvar mélyén éppen nagy a nyüzsgés, zsákokat raknak fel egy teherautóra. — Csiga. Ide hordják a szedők, én csak továbbítom. És most, a tavaszi eső után rengeteg a csiga. Jó pénzt keresnek vele, akiknek nincs más dolguk. A cirkulárt nézik? Fölvágom vele a fát, ami ebbe a kályhába kell a központi fűtéshez. És van fa az erdőből. Szóval, ebben a nagy gazdaházban, ahol minden munkalehetőséget kihasználnak, semmi sem árulja el az énekest. Hogy ez a munkás, dolgos ember azonos azzal a Gerstmayer Mihállyal, aki kedves, behízelgő baritonján annyi kellemes percet szerzett hallgatóinak. — Muszáj most már megint új nótákkal elmenni Újvidékre. Mert megunják az embert, ha örökké ugyanazt hallják. Járt is itt nemrég a rádió népzenei osztálynak rjezstpje,Blavko. Vukosavljev, hogy mikor jövök már. Meg Zágrábba is elígérkeztem. Látják, itt a levél a Jugotontól. És van egy barátom a zágrábi rádiónál, karmester és nagyon befolyásos zenei ember. Nyikos Gyula, aki erősen szorgalmazza a szereplésemet. — Csak a kísérettel van baj. Szegény Tatai Józsi bácsi öreg már. Pedig micsoda egy prímás volt! A fiatalabbak már nem játsszák olyan odaadással, annyi belefeledkezéssel a magyarnótát, mint valamikor. Talán majd Dörömbözővel fogom megpróbálni, az is itteni zenészdinasztiából való, csak elszármazott a család északabbra. Aztán arról beszélgettünk, hogy milyen élénk kultúrélet volt Vörösmarton. Nemcsak a régi világban, most is, a második világháború után. Egymás után rendezték a szebbnél szebb előadásokat. A János vitézt, a Marica grófnőt és még sok más népszínművet és operettet. — Amíg a Berger Ottó élt, Vörösmarton volt színházi élet. Sem időt, sem pénzt nem sajnált rá, és tudott kedvet is csinálni az embernek hozzá. A Marica grófnővel óriási sikerünk volt, már nem is tudom, hol mindenütt jártunk vele. Az összes újságok írtak rólunk. Most nincs semmi. Nincs, aki törődjön vele. Mással vannak elfoglalva az emberek. És amíg ezen búslakodunk, a régi Vörösmart embereit emlegetve, akik munkásmozgalomban és művelődésben oly messze előtte jártak a vidéknek, jönnek szólni, hogy most van a magyartanárok szemináriuma az új, modern iskolában. Hát nem állt meg az élet! Más mederben, szélesebb hullámveréssel, komolyabb és fontosabb feladatok teljesítésében folyik tovább Baranyában. Aztán csak megszólal majd megint a magyarnóta is. Lesz még, aki énekelje, s lesz, aki muzsikáljon hozzá. Gerstmajer Mihály is itt van még, remélhetőleg sok szép percet szerez nótáival a hallgatóságnak. Amatőr és hivatásos színészek Az amatőr színjátszók községközi szemléjén ebben az é évben Cservenkán tartották. Az apatini községet a kupuszinai műkedvelők képviselték a Mágnás Miska című operettel. A kupuszinaiak megnyerték a kis számú de lelkes cservenkai közönség tetszését. A műsor után a cukorgyár megjutalmazta az est legjobb szereplőjét, Balogh Erzsébetet. A műsor után Varga István újvidéki rendező elbeszélgetett a rendezővel, Sturcz Józseffel, jelen voltak a szereplők is. Varga István elmondta, hogy lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy az amatőrizmust elválasszuk a profi rendezéstől. Ha az ember végignézi a szemlét, akkor meggyőződhet a különbségéről, a hivatásos díszlet- és kosztümtervezők, valamint az amatőr műkedvelők munkájáról. Irodalmi súlyú anyag kell a szemlére. Varga István megkérdezte a rendezőt, hogy miért választották éppen a Mágnás Miskát? — Kupuszinán szeretik a zenét, az operettet. Egyszer próbálkoztam drámával, de a második előadáson már nem volt néző. Az egyesület saját magára van utalva. Véleményem szerint a hivatásos színházaknak is több segítséget kellene nyújtaniuk az amatőröknek — mondta Sturcz József. MARASEK Gáspár T oldal Május 15-én Apatinbani Nagyszabású tornabemutatót tartanak Május 15-én, szombaton délután az apatini városi stadion orasi nagyszabású tornabemutatót tartanak a község óvodásai, általános iskoásai és ifjúsága. A torna gyakorlatokkal szimbolizálják a szocialista társadalmunk építésében elért sikereinket, lelkesedésünket. Az ünepséget Tito elvtárs születésnapja és az ifjúság napja tiszteletére tartják. Az óvodák és iskolák fiatalsága már két hónapja készül a nagy eseményre, gyakorolják a számokat. Tavaly már volt Apatinban hasonló rendezvény, akkor több ezer ember tekintette meg. A délutáni műsor után a várás központjában tűzijátékát, alkalmi műsort tartanak, a község fiataljai forradalmi dalokat adnak elő. - K. A. Mi újság az oktatásügyben Napjainkban sokat foglalkozunk az iskolareformmal. .Ez természetes is, hiszen az oktatásügyben ma elsődleges feladat a reform valóra váltása, s az erről szóló hírek mindig előtérbe kerülnek. S ahogy ilyenkor lenni szokott, ha valamivel sokat foglalkozunk, elhanyagolunk más problémákat. Ma például sok szó esik a tankönyvkiadásról, a tanulók túlterheltségéről, a túlméretezett adminisztrációról stb. De vajon beszélünk-e eleget pedagógusaink helyzetéről? Szólunk-e az egyes tantestületekben uralkodó „demokráciáról”, vagy tanáraink lakásproblémájáról, fiatal pedagógusaink elhelyezkedéséről? E fontos, megoldásra váró kérdéseket nem szabad háttérbe szorítani, még akkor sem, ha iskoláink jelenleg teljes erőbevetéssel szocialista jövőnk érdekében tevékenykednek. Nézzük, milyen a helyzet közoktatásunkban a mi vidékünkön. Egyes iskolák félévi eredményeiről a Dunatáj is beszámolt olvasóinak. A tanügyi tanácsosokat most leginkább az általános iskola I. és V. osztályainak tanulmányi eredményei érdeklik, valamint a középiskolák első osztályaiban felmutatott tudás. Mindez érthető is, hiszen ezekben az osztályokban szeptemberben az új tanterv szerint kezdődött a tanítás. Ezeknek az osztályoknak az eredményeit elemzik ezekben a napokban a pedagógiai intézetben és iskoláinkban. A legtöbb iskolában már elvégezték a felmérést. Lassan kirajzolódnak a hiányosságok, amelyeket azonnal ki kell küszöbölni. Nagyon sok tanító véleménye szerint a jövő tanévtől kezdve az első osztályban csökkenteni kellene a matematika anyagát. A nemrég Zomborban megtartott szemináriumon igen sok pedagógus volt ezen a véleményen. Ezen a szemináriumon pedig épp vidékünk iskoláinak tanítói vettek részt, Apátiából, Zomborból, Hódságról és Kuláról. Természetesen iskoláink szép eredményeit is ismernünk kell. Egy olyan nagy ügy, mint amilyen vidékünk iskoláinak állandó fejlesztése, megkívánja az összes pedagógus közös akcióját. A modern iskolák, amelyekből, sajnos, kevés van, igen sok pénzeszközt kívánnak. Ennek ellenére mindent el kell követni, hogy minél előbb felépüljön a bezdáni és a prigrevicai általános iskola.Végül arról is szólnikell: a zárszámadások azt mutatják, hogy pedagógusaink anyagi helyzete is javult, sajnos, az árak is emelkedtek. Ismeretes, hogy Zomborban az elmúlt évben 34,7 százalékkal több pénzeszközt biztosítottak iskoláinknak. Hasonló a helyzet az apatini kommunában is. Itt az egyik iskolában a pedagógusok 33 százalékkal több anyagi juttatásban részesültek az előző évhez viszonyítva. Sőt, az iskolának módjában állott megjutalmazni azokat a pedagógusokat, akik 20, illetve 30 éve dolgoznak abban az iskolában. Mindezek ellenére oktatásunk továbbfejlesztésére a jövőben még több anyagi juttatásra van szüksége vidékünk iskoláinak. BALÁZS László