Magyar Szó, 1976. május (33. évfolyam, 119-132. szám)

1976-05-12 / 129. szám

Szerda, 1976. május 12. D a N­A­T­O .1 ­ zombori községben. Miért hanyatlik a magyar mű­kedvelés? A munkaszervezetekben fellendült a művelődési tevékenység A zombori községben műkedvelő színjátszók köz­­ségi szemléjén 7 szerb­horvát és egy magyar mű­kedvelő együttes vett részt. A bíráló bizottság az őrszállási (Stanišić) szerbhorvát művelődési egyesü­let és a zombori Zefir Kötöttárugyár színjátszói­nak előadását minősítette legjobbnak. — Színvonal szempontjá­ból a legsikeresebb szemle volt — mondta Milan VI­­DOVIC, a községi közmű­velődési közösség elnöke. — A bíráló bizottságnak nem volt könnyű „feladata”, hogy meghatározza a szem­le legjobb két együttesét, mert magas színvonalú elő­adást mutatott be a regőcei és a zombori Vladimir Na­­zor művelődési egyesület, valamint a műszaki iskola­­központ színjátszó együtte­se is. A színdarabokat a városi színház hivatásos színészei rendezték. A szem­le egyetlen magyar részve­vője, a telecskai Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület sem maradt alul. — Első eset, hogy csu­pán egy magyar művelődé­si egyesület képviseltette magát a községi szemlén. Vajon a magyar dolgozó­kat már nem vonzza a szín­játszás, és felhagynak a műkedvelés ápolásával? Az utóbbi időben Őrszálláson, Csonoplyán, Nemesmiliti­­csen és Bezdánban a ma­gyar műkedvelő egyesüle­tek tétlenkednek. A zombo­ri Petőfi Sándor Művelődé­si­ Egyesület már néhány éve nem vett részt a köz­ségi szemlén, pedig az len­ne a feladata, hogy fej­lessze a műkedvelést falun. Az egyesület zenei szak­osztálya sem ad életjelt ma­gáról. Leginkább a rende­ző aktivistáktól függ a mű­kedvelés. A községi közmű­velődési közösség a magyar amatőr rendezők számára a nyár végén rendezői tanfo­lyamot szervezett. A kecs­keméti színház rendezője volt az előadó. Úgy lát­szik, hogy ez a segítség sem serkentette munkára a rendezőket. A községi köz­művelődési közösség drá­mai szak­bizottsága május közepe táján megbeszélést tart a magyar művelődési egyesületek képviselőivel, hogy megvitassák a problé­mákat és előmozdítsák a műkedvelést.­­ A községi művelődési egyesületeknek munkaprog­ramot kell készíteniük, mert csak a tevékenységet fi­nanszírozzuk. A pénzhiány is problémát okoz a műked­velés fejlesztésében. A köz­ségi közművelődési közös­ség 15 százalékkal juttat­hat több pénzeszközt a mű­velődési egyesületeknek mint tavaly. A terv a fa­lusi művelődési egyesüle­teknek 200 ezer, a városi­nak pediig 360 ezer dinárt irányzott elő. Ebbe nincse­nek beleszámítva a szemle­­költségek és a jutalmak. A művelődési tevékenység pén­zelése nemcsak a közműve­lődési közösség ügye, ha­nem a helyi közösségek és a társultmunka-szervezetek kötelezettsége is. A bács­­monostori helyi közösség tavaly például húszezer di­nárt adott jövedelméből a helybeli művelődési egyesü­letnek. A területi (községi) jövedelem- és a személyi­­jövedelem-elosztási önigaz­gatási megegyezés szerint a munkaszervezeteknek dolgo­zóként 100 dinárt kellene elvonniuk jövedelmükből művelődési célokra. Ez az évi juttatás körülbelül 2,5 millió dinárt tesz. Ebből a pénzből kellene megoldani a művelődési egyesületek helyiséghiányát és a szö­vetkezeti otthonok karban­tartását.­­ A művelődési egyesü­­­­letekben a felnőtt műked-­­velők tevékenysége hanyat­lik, ugyanakkor a munka­­szervezetekben a kulturális a szo­­b­orban­ munka élénkül. A községi szakszervezeti tanáccsal ta­valy megrendeztük a mun­kaszervezetek kulturális szemléjét és az idén is meg­tartjuk 20 munkaszervezet részvételével. A szemle má­jus 24-én kezdődik és jú­nius 5-éig tart. A verseny jellegű szemlére 1­8 műked­velő együttes, 4 népitánc­­csoport, több énekes és zenekar nevezett be. Ki mit tud vetélkedő is lesz­ a társult munka törvény­­tervezetéről. A szemle al­kalmából irodalmi estet is tartunk a városi könyvtár­ban és megrendezzük a dol­gozók képzőművészeti kiállí­tását. V. J. Mosolygó Dunatáj Megszöktek a csigabigák Boldogult Palkó Sándor bácsiról maradt fenn Kóró­­gyon máig is a vele megtörtént mókás história: Sándor bácsi is, mint a kórógyiak általában, békés természetű, áldott lelkű, de örökké dicsekvő ember volt. Egész életében az eszéki nagybirtokosok közeli pusztáin „pandúroskodott" a napszámosok után, de al­kalomadtán még tojással, csigabigával és más, szerény jövedelmet hozó áruval is kereskedett. Az ötvenes évek derekán, egy esős tavaszon nagyon fellendült a csi­gabigákkal való kereskedelem, mert exportáruként, mint ínyenc ételnek való nyersanyagot Franciaország­ba szállították. Így, maga Sándor bácsi is — a falusi gyermekek nagy örömére — egy eszéki vállalat nevé­ben elkezdte a tavaszi esők után nagyszámban jelent­kező csigák felvásárlását. Fel is vásárolt belőlük hama­rosan pár ezer darabot, és­ ahogy a rend megkíván­ta, a szállítás előtti estén berakta őket szépen, sorjába a nagy tojásoskosaraiba, lekötvén tetejüket, fejkendő­vel, hogy reggel a vasútállomásra indulásakor ne kell­jen a kosárrendezéssel bíbelődnie. Reggel, szokásához híven, idejében felkelt, s indulásra készen bement az első szobába, ahol előző este a csi­gabigákkal teli kosarakat hagyta. A kosarakhoz érve leesett az álla a csodálkozástól, no, meg a rémülettől, mert mikor felemelte őket, megállapította, hogy bizony üresek, a csigabigák szőrén-szálán mind egy szálig el­tűntek. Hívta is mindjárt élete párját, a jólelkű, meg­boldogult Tréza nénikémet, mondván: „Gyere Tréza, nyizzed, érne, az éjjel mind ellopták a csigabigákat”. Nézték is mindjárt az utcai ablakokat, a szoba földjét, de hát semmi nyoma sem volt semmiféle betörésnek, sem pedig rendetlenségnek. Nem tudva mire vélni a csigabigák gyors eltűnését, már-már lemondtak minden reményről, mikor Tréza nénikém a szoba falaira ve­tette tekintetét, s majd elájult a látványtól, mert a sok ezernyi csigabiga, ezüst csíkokat húzva maga után a falakon, az igazak álmát aludta és a kosarakból va­ló szökés fáradalmait pihente. Míg lesöpörték őket a fa­lakról és viszarakták a kosarakba, addigra bizony már elment Eszékre a vonat a Sándor bácsi csigabigái nélkül. Nem is kereskedett többé csigával, mert élete párjának is egész napi munkát adtak, a szobát ugyanis újra kellett festeni, eltüntetni az ezüst csigabiga csí­kokat. BENCZE Sándor A kupuszinai általános iskola diákjai, a jelek szerint, az idén is kiváló tanulmá­nyi eredményt érnek el. Az iskolában több szakcsoport működik eredményesen, fej­lett a szakköri tevékenység is. Felvételünk a kupuszinai általános iskolában készült (I. 1. felv.) A városmarsi énekes •­­ t­é­v Színjátszásról, régi embe­rekről, a vidék változásáról A tájékozatlan közönség köréből sokan azt hihetik, hogy a nótaénekes egyebet se csinál, csak a hangját kö­szörüli, vagy legalábbis örök­ké a mikrofon előtt, s a dobo­gón áll. Lehet, hogy másutt, s mikor már szárnyára kap­ta nevét a hír, ez a főfoglal­kozása, az éneklés. Addig azonban élni is kell valami­ből, s így aztán a mikrofon­ra csak akkor kerül sor, ha jut rá idő. Gerstmajer Mihály, aki­nek jó néhány lemezét adta ki a zágrábi Jugoton, s aki az újvidéki meg az eszéki rádió szívesen hallgatott énekesei közé tartozik, ugyan csak az időre panaszkodik. — Éneklésből nem lehet megélni, dolgozni kell. Je­lenleg gazdálkodom, egyéb­ként magas szakképzettségű autószerelő vagyok. Húsz­­ évig űztem az ipart­­ebben a­­ szakmában, aztán meguntam az utazgatást Eszékre. Most a magam gazdája vagyok, földön élő ember. Mindezt egy kocsmaszoba fehér asztalánál mondja Gerstmajer Mihály. A ház is, a kocsma is az övé, de a söntés mögött a felesége áll, ő itt csak vendég. Annál job­ban meglátszik jelenléte az udvarán, a műhelyek és fé­szerek, a garázs és a kuko­­ricagóré tájékán. Mert ott van még a munkapad, ha jól emlékszünk, satuval a végé­ben, annak jeléül, hogy oda­áll időnként megcsinálni ezt­­azt, amire a házban éppen szükség van. Kint két kocsi is látható, s az udvar mé­lyén éppen nagy a nyüzsgés, zsákokat raknak fel egy te­herautóra. — Csiga. Ide hordják a szedők, én csak továbbítom. És most, a tavaszi eső után rengeteg a csiga. Jó pénzt keresnek vele, akiknek nincs más dolguk. A cirkulárt né­zik? Fölvágom vele a fát, ami ebbe a kályhába kell a központi fűtéshez. És van fa az erdőből. Szóval, ebben a nagy gaz­daházban, ahol minden mun­kalehetőséget kihasználnak, semmi sem árulja el az éne­kest. Hogy ez a munkás, dolgos ember azonos azzal a Gerstmayer Mihállyal, aki kedves, behízelgő baritonján annyi kellemes percet szer­zett hallgatóinak. — Muszáj most már me­gint új nótákkal elmenni Újvidékre. Mert megunják az embert, ha örökké ugyan­azt hallják. Járt is itt nem­rég a rádió népzenei osztá­lynak rjezstpje,­­Blavko. Vu­­kosavljev, hogy mikor jövök már. Meg Zágrábba is el­ígérkeztem. Látják, itt a le­vél a Jugotontól. És van egy barátom a zágrábi rádiónál, karmester és nagyon befo­lyásos zenei ember. Nyikos Gyula, aki erősen szorgal­mazza a szereplésemet. — Csak a kísérettel van baj. Szegény Tatai Józsi bá­csi öreg már. Pedig micsoda egy prímás volt! A fiatalab­bak már nem játsszák olyan odaadással, annyi belefeled­kezéssel a magyarnótát, mint valamikor­­. Talán majd Dörömbözővel fogom meg­próbálni, az is itteni zenész­­dinasztiából­ való, csak el­származott a család észa­kabbra. Aztán arról beszélgettünk, hogy milyen élénk kultúr­­élet volt Vörösmarton. Nem­csak a régi világban, most is, a második világháború után. Egymás után rendez­ték a szebbnél szebb elő­adásokat. A János vitézt, a Marica grófnőt és még sok más népszínművet és ope­rettet. — Amíg a Berger Ottó élt, Vörösmarton volt szín­házi élet. Sem időt, sem pénzt nem sajnált rá, és tu­dott kedvet is csinálni az embernek hozzá. A Marica grófnővel óriási sikerünk volt, már nem is tudom, hol mindenütt jártunk vele. Az összes újságok írtak rólunk. Most nincs semmi. Nincs, aki törődjön vele. Mással van­nak elfoglalva az emberek. És amíg ezen búslako­dunk, a régi Vörösmart em­bereit emlegetve, akik mun­kásmozgalomban és műve­lődésben oly messze előtte jártak a vidéknek, jönnek szólni, hogy most van a ma­gyartanárok szemináriuma az új, modern iskolában. Hát nem állt meg az élet! Más mederben, szélesebb hullámveréssel, komolyabb és fontosabb feladatok telje­sítésében folyik tovább Ba­ranyában. Aztán csak megszólal majd megint a magyarnóta is. Lesz még, aki énekelje, s lesz, aki muzsikáljon hozzá. Gerstmajer Mihály is itt van még, remélhetőleg sok szép percet szerez nótáival a hallgatóságnak. Amatőr és hivatásos színészek Az amatőr színjátszók köz­ségközi szemléjén ebben az é év­ben Cservenkán tartot­ták. Az apatini községet a kupuszinai műkedvelők kép­viselték a Mágnás Miska cí­mű operettel. A kupuszinai­­ak megnyerték a kis számú de lelkes cservenkai közön­ség tetszését. A műsor után a cukorgyár megjutalmazta az est legjobb szereplőjét, Balogh Erzsébetet. A műsor után Varga István újvidéki rendező elbeszélgetett a ren­dezővel, Sturcz Józseffel, je­len voltak a szereplők is. Varga István elmondta, hogy lépéseket kellene ten­ni annak érdekében, hogy az amatőrizmust elválasszuk a profi rendezéstől. Ha az ember végignézi a szemlét, akkor meggyőződhet a kü­lönbségéről, a hivatásos dísz­let- és kosztümtervezők, va­lamint az amatőr műkedve­lők munkájáról. Irodalmi sú­lyú anyag kell a szemlére. Varga István megkérdezte a rendezőt, hogy miért vá­lasztották éppen a Mágnás Miskát? — Kupuszinán szeretik a zenét, az operettet. Egyszer próbálkoztam drámával, de a második előadáson már nem volt néző. Az egyesület saját magára van utalva. Véleményem szerint a hi­vatásos színházaknak is több segítséget kellene nyújtani­uk az amatőröknek — mond­ta Sturcz József. MARASEK Gáspár T oldal Május 15-én Apatinbani Nagyszabású torna­­bemutatót tartanak Május 15-én, szombaton délután az apatini városi sta­dion orasi nagyszabású torna­bemutatót tartanak a köz­ség óvodásai, általános isko­­ásai és ifjúsága. A torna gyakorlatokkal szimbolizál­ják a szocialista társadal­­munk építésében elért sike­reinket, lelkesedésünket. Az ünepséget Tito elvtárs szüle­tésnapja és az ifjúság nap­ja tiszteletére tartják. Az óvodák és iskolák fia­talsága már két hónapja ké­szül a nagy eseményre, gya­korolják a számokat. Tavaly már volt Apatinban hasonló rendezvény, akkor több ezer ember tekintette meg. A délutáni műsor után a várás központjában tűzijáté­kát, alkalmi műsort tartanak, a község fiataljai forradalmi dalokat adnak elő. - K. A. Mi újság az oktatásügyben Napjainkban sokat foglal­kozunk az iskolareformmal. .Ez természetes is, hiszen az oktatásügyben ma elsődleges feladat a reform valóra vál­tása, s az erről szóló hírek mindig előtérbe kerülnek. S ahogy ilyenkor lenni szo­kott, ha valamivel sokat fog­lalkozunk, elhanyagolunk más problémákat. Ma példá­ul sok szó esik a tankönyv­­kiadásról, a tanulók túlter­heltségéről, a túlméretezett adminisztrációról stb. De va­jon beszélünk-e eleget pe­dagógusaink helyzetéről? Szó­lunk-e az egyes tantestüle­tekben uralkodó „demokrá­ciáról”, vagy tanáraink la­kásproblémájáról, fiatal pe­dagógusaink elhelyezkedésé­ről? E fontos, megoldásra váró kérdéseket nem szabad háttérbe szorítani, még ak­kor sem, ha iskoláink jelen­leg teljes erőbevetéssel szo­cialista jövőnk érdekében te­vékenykedne­k. Nézzük, milyen a helyzet közoktatásunkban a mi vi­dékünkön. Egyes iskolák félévi ered­ményeiről a Dunatáj is be­számolt olvasóinak. A tan­ügyi tanácsosokat most leg­inkább az általános iskola I. és V. osztályainak tanul­mányi eredményei érdeklik, valamint a középiskolák el­ső osztályaiban felmutatott tudás. Mindez érthető is, hi­szen ezekben az osztályok­ban szeptemberben az új tan­terv szerint kezdődött a tanítás. Ezeknek az osztá­lyoknak az eredményeit elemzik ezekben a napokban a pedagógiai intézetben és iskoláinkban. A legtöbb is­kolában már elvégezték a felmérést. Lassan kirajzolód­nak a hiányosságok, amelye­ket azonnal ki kell küszö­bölni. Nagyon sok tanító vé­leménye szerint a jövő tan­évtől kezdve az első osztály­ban csökkenteni kellene a matematika anyagát. A nem­rég Zomborban megtartott szemináriumon igen sok pe­dagógus volt ezen a véle­ményen. Ezen a szemináriu­mon pedig épp vidékünk is­koláinak tanítói vettek részt, Apátiából, Zomborból, Hód­ságról és Kuláról. Természe­tesen iskoláink szép eredmé­nyeit is ismernünk kell. Egy olyan nagy ügy, mint amilyen vidékünk i­skoláinak állandó fejlesztése, megkí­vánja az összes pedagógus közös akcióját. A modern iskolák, amelyekből, sajnos, kevés van, igen so­k pénzesz­közt kívánnak. Ennek elle­nére mindent el kell követ­ni, hogy minél előbb fel­épüljön a bezdáni és a prig­revicai általános iskola.­­Végül arról is szólni­­kell: a zárszámadások azt mutat­ják, hogy pedagógusaink anyagi helyzete is javult, sajnos, az árak is emelked­tek. Isme­retes, hogy Zombor­ban az elmúlt évben 34,7 szá­zalékkal több pénzeszközt biztosítottak iskoláinknak. Hasonló a helyzet az apati­ni kommunában is. Itt az egyik iskolában a pedagógu­sok 33 százalékkal több anyagi juttatásban részesül­tek az előző évhez viszonyít­va. Sőt, az iskolának módjá­ban állott megjutalmazni azo­kat a pedagógusokat, akik 20, illetve 30 éve dolgoznak abban az iskolában. Mind­ezek ellenére oktatásunk to­vábbfejlesztésére a jövőben még több anyagi juttatásra van szüksége vidékünk is­koláinak. BALÁZS László

Next