Magyar Szó, 1976. június (33. évfolyam, 164-178. szám)
1976-06-30 / 178. szám
Szerda, 1976. június 30. Munkásaink Nyugat-Európában Még csak az ablak hiányzik . Látja, mennyit dolgozom? Itt, ebben a hűtőházban a fagypont körüli a hőmérséklet. A fagyasztott húst mérjük, szállítjuk. Nem túl nehéz a munka, jó a fizetés, de a szívem hazahúz. Otthon, Eszék környékén, még csak az ablak hiányzik családi házamról, ha ez meglesz, akkor máris csomagolok, megyek, mert bárhogy is van, ha mindent ősz szeretek, legjobb otthon. A fentieket nyugat-európai utunk során hallottuk, Nyugat-Németországban, Mannheim környékén, egy nemzetközi jellegű hűtőházban, ahol ideiglenesen külföldön dolgozó munkásainkkal beszélgettünk. Milyen tapasztalatokkal, megállapításokkal tér haza egy nyugat-európai körútról az újságíró, aki az ideiglenesen külföldön dolgozó munkásaink életkörülményeit szándékozta megismerni? Hogyan élnek munkásaink idegenben. Legtöbben jól, aránylag megfelelő, elfogadható lakásban élnek, különösen azok, akik már két-három éve külföldön vannak. A jugoszláv átlagkeresethez viszonyítva jó a jövedelmük (ez nem mondható, ha szem előtt tartjuk az ottani bevásárlási árakat, mert ott általában minden jóval drágább) és tekintettel, hogy legtöbbjük takarékoskodik, így már arról is beszámolhattak, hogy a félretett pénzből otthon telket vásároltak, házat építettek vagy éppen már beszerezték a különböző felszerelést a kisipari szolgáltatóműhely megnyitásához. — Hogyan szórakoznak munkásaink külföldön? — Mi dolgozni jöttünk, pénzt keresni, nem pedig szórakozni’ — hallottuk az egyik gyárban. Tulajdonképpen ennek szellemében élnek munkásaink. A szórakozás leginkább a családi, a baráti kör jelenti, esetleg egy-egy kirándulás, utazás. Hogyan tájékozódnak? Egyöntetűen megállapíthatjuk, hogy a hazánkból külföldre távozott munkásaink nem tudnak eleget országunk életéről, társadalmi-politikai eseményeiről, a gazdaság alakulásáról. A nyugati sajtó leginkább az úgynevezett „nagy” híreket közli, viszont a hazai sajtótermékek nem jutnak el elevendő számban külföldre, így véljük, hogy a rádió áll legjobban a tájékoztatás szolgálatában, mert — különösen az esti órákban — igen hallgatottak a különböző műsorok. Gyötri-e a honvágy munkásainkat? Dolgozóink legtöbbjét hazahúzza a szíve. Nem is csoda, hiszen itt élte le életének egy részét, itt nőtt fel, ide kötik gyermekkori emlékei, élményei, ismerősei, rokonai itthon vannak. A fiatalok, akiknek a hazafelé vezető hosszú út már fáradságot jelent és sok esetben nem örömet, külföldön szereztek barátokat. Sajnos, nem gyakori a példa, de ha ezekre a barátságokra sor kerül, akkor igen tartósak. Egy svédországi lapban láttuk a rajzot, a folyó egyik oldalán vidám gyermekcsoport játszik, a másik oldalán pedig egy kislány szomorkodik. A kislány külföldi vendégmunkás gyermeke. Nem kétséges, hazafelé készülődnek külföldön dolgozó munkásaink. Segíteni kell nekik hazatérésükben! TÓTH László A szilágyi Kiss Ferenc Általános Iskolának 133 tanulója van, egy-egy osztályban 15—23 gyerek tanul. Az iskola tantestülete igen sikeres és gyümölcsöző munkát végzett az elmúlt tanévben, a tanulók 84%-a fejezte be az elkezdett osztályt, a többiek pótoktatásban részesültek. Szűcs Antal iskolaigazgató véleménye szerint a legroszszabb esetben is egy, esetlegkét tanulónak kell osztályt ismételnie, így a végleges tanulmányi eredmény több mint 99 százalékos lesz. Különben az iskola tanulóinak 35%-a kitűnő, 26%-a jeles,a többi pedig jó bizonyítványt vitt haza. Nem vitás, hogy a sikerhez nagyban hozzájárult a tantestület minden tagja, a viszonylag rendezett körülmények, biztosították a szakelőadókat, a vegytan és a fizika oktatásához beszerezték a szükséges műszereket. A viszonylag kis létszámú osztályokban alaposabb munkát lehet végezni, mert több idő jut minden egyes tanuló tudásának felmérésére, gyakoribb ellenőrzésére. Csak a zenét és a műszaki nevelést nem oktatja szakelőadó, a kevés óraszám miatt még a rajztanár biztosítása okoz gondot. A kis iskolák nem tudják egyedül megoldani a szaktanárok kérdését, mi is a kupuszinai József Attila Általános Iskolával közösen oldottuk meg a pedagógus felvételt. Nagyszerűen együttműködik a két iskola, közösen elértük, hogy a legfontosabb tantárgyakat szaktanárok adják elő — mondja SZŰCS Antal iskolaigazgató. A pedagógusok és a tanulók leghőbb vágya, hogy idejében érkezzenek a tankönyvek . Az első és az ötödik osztályban az új tanterv szerint folyt az oktatás, milyen eredményeket értek el, voltak-e nehézségek az új program megvalósításában? — A tanítók talán jobban megijedtek az új programtól mint a tanulók. Nem ok nélkül. Túlságosan gyorsan történt az átállás, kevés idő jutott az alapos előkészületekre, a pedagógusok felkészítése nem volt kellőképpen biztosítva, későn érkeztek meg a tankönyvek. Például elmondhatok egy ezzel kapcsolatos problémát. Azt, amit az új program három mondatban foglal össze, a tankönyv 100 oldalon tárgyal. Természetesen van fontosabb, nélkülözhetetlen, és van mellőzhető tananyag. Mivel nem volt idő a tapasztalatcserére, kevés volt az útmutatás, biztosan előfordult, hogy a mellőzhetőt sem mellőzték a tanítók. Most már több tapasztalattal rendelkezünk, hiszem, hogy a második év már sokkal könnyebb lesz. — A tantestületben általános a vélemény, hogy az átlagon felüli tanulók nagyszerűen elsajátították a tananyagot, szépen haladtak, de nem így a gyengébbek, mert ők megkínlódtak, ezt híven tükrözi az ötödik osztályosok eredménye is. a gyengébbek nem tudták tartani az iramot, kifulladtak az iskolaév végére. Az új program készítői mintha megfeledkeztek volna a közepes tanulókról. Az első osztályban viszont nagyszerű eredmények születtek, nagyobb nehézséget csak a számtan oktatása jelentett. A következő iskolaévben már a második és a hatodik osztályban is az új program szerint folyik majd az oktatás. Leghőbb vágyunk, hogy idejében kézhez kapjuk a tankönyveket, ne az utolsó pillanatban, vagy a tanítás megkezdése után érkezzenek meg. Túlterheltek-e a tanulók? — Már évek óta folyik a vita a tanulók túlterheltségéről, a szilágyi iskolában mi a helyzet? — Véleményem szerint a tananyag elsajátítása nem okoz különösebb gondot a gyerekeknek. Annál többen unják a rengeteg szemlét és versenyt, mert a kis iskolákból, ahol kevés a tanuló, majdnem mindig ugyanazokat a gyerekeket kell vinni. Végső ideje, hogy ne májusban legyen minden szemle, hanem egész évre jusson belőlük. Azt hiszem, a szabad aktivitás, vagy a maguk választotta tevékenység nem teher, ellenkezőleg, kikapcsolódás a gyerekeknek. Az azonban már teher, ha kényszerítjük őket, hogy vegyenek részt abban is, amihez csepp kedvük sincs, a legjobbak pedig szinte mindennap készülnek valamire, hogy méltóképpen képviseljék iskolánkat. Ez jelenti számunkra a túlterhelést. A nagyobb iskolákban ezt a kérdést is könnyebben megoldják, mert ott több a tanuló. Eredményes felnőttképzés Szilágyin ebben az évben 18-an iratkoztak be az esti iskolába, egy kivételével mindannyian befejezték a megkezdett osztályt, legtöbben, 14-en a hetediket és a nyolcadikat. Az iskola pedagógusainak felügyelete mellett maguk készültek a vizsgákra, ezenkívül a tananyagot is végighallgatták. Habár nagyobb részük kizökkent már a tanulásból, eredményesen vizsgáztak, többségüknek a számtan, az algebra, és az egyenletek megoldása volt a legnehezebb akadály. Különben a faluban még 80—90 olyan negyven éven aluli személy van, akinek még nincsen ideg az általános iskolai végzettsége. Ezért az iskola őszre újabb akciót indít, hogy legalább 20-an jövőre is befejezzék a nyolcadik osztályt. KŐVÁRI Árpád Egy falusi iskola szép eredményeiről DONATÁJ Új táncosok a Központi Tánccsoportban A Horvátországi Magyarok Szövetségének a vendége volt a múlt héten dr. SZITA László, a pécsi levéltár igazgatója Drávaszög monográfiájának előkészítéséről tárgyalt Eszéken és Vörösmarton. A megbeszélésen szó volt a vörösmarti múzeumról is. A múlt héten felvételi vizsgát tartottak Vörösmarton a HMSZ Központi Tánccsoportjában. Baranya több falvából jelentkeztek a fiatalok. osts Üzen a táj Kék cseppek Az éjszakai harmat fölszáradása után a délnyugat lankájú szőlőben fölhangzott a permetező halk sistergése. Az öreg lassú léptei mögött, mint egy mesében, késeszöld színt vett föl a rizling levele. A dombról széttekintve ugyan nem olyan sok szőlőt lehet látni mint tíz évvel ezelőtt, de azért maradt még. Közülük azonban egynek sincs ilyen kék színe mint az öreg szőlőjének. A többiek, az újgazdák már minden alkalomkor új permetezőszerekkel dolgoznak. Az öreg nem szereti az idegen hangzású vegyszer neveit, sem a rengeteg számot a csomagoláson. Meg a színe sem a régi, ő még kékkővel permetez. Már kora reggel följött megnézni, hogy az este beáztatott kékkő kellőképpen szétolvadt-e. A pertemezőgép szórófején égkék vízfüggönyt rajzolt a nyomás. Távolabbról nézve úgy tűnt, hogy egy nagy kék pillangó szárnyaival legyezi a melegben tikkadozó tőkéket. A csillogó kék cseppek, mint apró csillagok a varázsvesszőről sziporkáztak körbe, majd megállapodtak a levelén. Bezegve még pár pillanatig a levélen domborodik a csepp, visszatükrözve a júniusi ég kékjét, majd lassan beleszívódik a szomjas levélbe. A nagy hőségben gyorsan szárad a levél és a cseppek helyén hamarosan csak kis kék pontok maradnak, melyeket minden kórokozó elkerül. Valamikor állandóan kékkővel permetezett, de ezek az idegen szerek jobbak. Erről volt alkalma meggyőződni. Azóta, bár nem szereti őket, az öreg is.Cosant és Cinebet használ, de évente egyszer kékkővel is permetez. Ilyenkor bort is hoz föl a pincéből. Nem kapkodja el a munkát, ráérősen dolgozik, mint egy festő a régóta tervezett képen. Mert a kék a legszebb szín a világon. Neki is kék szeme volt. Alig volt hatéves még a fiú, de már vinni kellett ki a földekre. Nehéz volt korán reggel kivenni az ágyból, de ha permetezni ment, mindig fürgén ugrott. Szerette nézni, ahogy a papa fest. Hatéves korában ment el örökre. A kék cseppek mint tiszta gyermekszemek mosolyognak a júniusi égre. Sarlós fecskék A nyár istenének sziporkázó nyilai tegnap délután ismét föltűntek a falu fölött. Mint sötét villámhegyek cikáztak a torony körül a sarlós fecskék. Egész délután bírták erővel, hiszen életelemük a röpülés. Nagyon hangosak voltak, ami nem elítélendő, hiszen a költés ünnepét rajzolták a jégbe. Csak ilyenkor jönnek a falu fölé, különben kimondottan a lövészbe vájt odúk környékén lehet csak őket látni, kinn a Bagolyvárnál. Most azonban csapatosan, hat-hét fecske tombolt a falu fölött. Néha úgy viselkedtek mint a viháncoló kisgyerekek a pázsiton, aztán merőlegesen megindultak föl a semmibe, mintha örömükbe ki akartak volna villanni ebből a világból. Aztán apró szárnycsapásokkal szitáltak a csillogó torony körül, majd úgy buktak le a mélybe, mint a hullócsillagok. Néha csatlakozott hozzájuk néhány falusi rokon, villás farkú és molnárfecske örülve a tojáspattanás jövőbe látó jelentőségének, amely mint az ég hasadása új napot, új életet hoz. A csivitelés és vijjogás kísérte ünnep napnyugtáig tartott, akkor aztán minden elcsendesedett. Másnapra már népesebb lesz a sarlós kolónia és etetni kell az utódokat. / csts 7. oldal Folyóiratszemle Új fedőlap, megszokott tartalom A megszokott tartalommal és a megszokott terjedelemben jelent meg a Dometi (Látóhatár) című zombori művelődési folyóirat legújabb, az 1976. évi tavaszi száma. Folyóiratismertetőnk kezdetén azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezúttal elmaradt a Vajdaságban élő nemzetiségi irodalmárok alkotásainak bemutatása: ebben a számban csupán szerbhorvát szövegeket olvashatunk, és nem találkozhatunk más nyelven író irodalmár szerbhorvátra átültetett művével sem. A találkozás című rovatban a folyóirat munkatársa dr. Sima CIRKOVICTYAL, a belgrádi Filozófiai Fakultás a jugoszláv népek történelmével foglalkozó tanszékének tanárával folytatott beszélgetését közli. Az érdekes interjúból, amely a jugoszláv történelemre vonatkozó kérdéseket fejteget, csupán a zárógondolatot emeljük ki: dr. Sima Cirkovic véleménye szerint iskoláinkban a történelem tantárgyának tanításakor keveset törődnek azzal, milyen ismereteket szerez a diák, és ezért az ember sokszor arra a következtetésre jut, hogy a tantervet nem abból a szemszögből kiindulva kellene elkészíteni, hogy mit adjanak elő a tanárok, hanem abból, hogy mi a célünk, mit sajátítsanak el a tanulók. Mi az emberi szenvedély? teszi fel a kérdést Džemal SOKOLOVIC Szenvedély és alkotás című értekezésében, majd részletes fejtegetés után meg is adja a választ: a szenvedély nem más, mint az emberi szabadság szükségszerűsége. Állítását számos ismert filozófiai mű ismertetésével, egyes tételeinek elemzésével támasztja alá. A Szó című rovatban Stevan TONTIC Branko MAŠIREVIC és Milan NENADIC versei, Radovan ODRALE novellája, valamint Pavle ILICNEK, az Ivó Andric halálának évfordulója alkalmából írt írása kapott helyet. A névsor rovatban ezúttal Marinko ARSIC IVKOV sztapári születésű, Belgrádban élő fiatal irodalmár munkásságával ismerkedhet meg az olvasó. Aleksandar Pivar tollából a folyóirat közli Arsie Ivkov Misiek az új kritika című regényéről szóló bírálatot is. Nagy teret szenteltek a zombori Népszínháznak, az idei Sterija Játékokon elért sikeréről beszámoló írásoknak. Milenko SUVAKOVIČ kritikát írt Sterija Popovic Nősülés és férjhezmenés című vígjátékának színre viteléről. Radmila GIKIĆ pedig a Sterija Játékok bíráló bizottságának a zombori Népszínház teljesítményével kapcsolatos értékeléseit jegyezte fel. A Dometi legújabb számát Pavle ÉLESIG zombori képzőművész festményeiről készült felvételek teszik változatosabbá. A művész alkotótevékenységéről szól LANG Irmának, a folyóirat képzőművészeti rovatában közölt írása, és itt olvashatjuk Szilágyi Gábor szabadkai képzőművész zombori kiállítása kapcsán íródott bírálatot is Djordje JOVIC tollából. A zombori folyóiratról szóló ismertetőnk nem lenne teljes, ha nem említenénk meg a lap fedőlapja körül kialakult vitát. A Dometi legújabb száma ugyanis új köntösben, új fedőlappal jelent meg. A folyóirat előző számainak fedőlapját Milan BANIC tervezte, és a fedőlapon olvasható nagy latin D-betű már messziről felhívta a figyelmet a lapra. Dušan Magic, az új fedőlap tervezője, szinte semit sem hagyott meg a már megszokott külsőből. Sokan bírálták a fedőlapváltoztatást, a lap szerkesztői azonban azzal védekeztek, hogy ez az új köntös sem lesz végleges, mert igyekeznek új ötletekkel még érdekesebbé tenni a folyóirat külsejét. Az olvasók tehát nem tehetnek mást, mint hogy arról vitatkozzanak, a fedőlap előző, vagy újabb változata-e a szebb. De ennél talán hasznosabb időtöltés, ha a lap tartalmával ismerkednek meg. FRIEDRICH Anna igen eredményes volt a közelmúltban a zombori újságíró aktíva tagjainak Sibeniki látogatása. A két aktíva tagjai már három éve intenzív kapcsolatokat tartanak fenn és rendszeresen véleményt cserélnek. Képünk Sibenikben készült, a zombori és a sibeniki újságíró-aktíva tagjai a zombori újságok legutóbbi számait tanulmányozzák. (T. L. felv.)