Magyar Szó, 1976. június (33. évfolyam, 164-178. szám)

1976-06-30 / 178. szám

Szerda, 1976. június 30. Munkásaink Nyugat-Európában Még csak az ablak hiányzik . Látja, mennyit dolgo­zom? Itt, ebben a hűtőház­ban a fagypont körüli a hő­mérséklet. A fagyasztott húst mérjük, szállítjuk. Nem túl nehéz a munka, jó a fi­zetés, de a szívem hazahúz. Otthon, Eszék környékén, még csak az ablak hiány­zik családi házamról, ha ez meglesz, akkor máris cso­magolok, megyek, mert bár­hogy is van, ha mindent ősz szeretek, legjobb otthon. A fentieket nyugat-euró­pai utunk során hallottuk, Nyugat-Németországban, Mannheim környékén, egy nemzetközi jellegű hűtőház­­ban, ahol ideiglenesen kül­földön dolgozó munkásaink­kal beszélgettünk. Milyen tapasztalatokkal, megállapításokkal tér haza egy nyugat-európai körút­ról az újságíró, aki az ideig­lenesen külföldön dolgozó munkásaink életkörülmé­nyeit szándékozta megismer­ni? Hogyan élnek munkásaink idegenben­. Legtöbben jól, aránylag megfelelő, elfogadható lakás­ban élnek, különösen azok, akik már két-három éve kü­l­földön vannak. A jugoszláv átlagkeresethez viszonyítva jó a jövedelmük (ez nem mondható, ha szem előtt tart­juk az ottani bevásárlási ára­kat, mert ott általában min­den jóval drágább) és tekin­tettel, hogy legtöbbjük taka­­rékoskodik, így már arról is beszámolhattak, hogy a félretett pénzből otthon tel­ket vásároltak, házat építet­tek vagy éppen már besze­rezték a különböző felszere­lést a kisipari­ szolgáltató­­műhely megnyitásához. — Hogyan szórakoznak munkásaink külföldön? — Mi dolgozni jöttünk, pénzt keresni, nem pedig szórakozni’ — hallottuk az egyik gyárban. Tulajdonkép­pen ennek szellemében él­nek munkásaink. A szóra­kozás leginkább a családi, a baráti kör jelenti, esetleg egy-egy kirándulás, utazás. Hogyan tájékozódnak? Egyöntetűen megállapít­­hatjuk, hogy a hazánkból külföldre távozott munká­saink nem tudnak eleget or­szágunk életéről, társadal­mi-politikai eseményeiről, a gazdaság alakulásáról. A nyugati sajtó leginkább az úgynevezett „nagy” híreket közli, viszont a hazai sajtó­termékek nem jutnak el ele­vend­ő számban külföldre, í­gy véljük, hogy a rádió áll legjobban a tájékoztatás szol­gálatában, mert — különö­sen az esti órákban — igen hallgatottak a különböző műsorok. Gyötri-e a honvágy mun­kásainkat? Dolgozóink legtöbbjét ha­za­húzza a szíve. Nem is cso­da, hiszen itt élte le életé­nek egy részét, itt nőtt fel, ide kötik gyermekkori em­lékei, élményei, ismerősei, rokonai itthon vannak. A fiatalok, akiknek a hazafe­lé vezető hosszú út már fá­radságot jelent és sok eset­ben nem örömet, külföldön szereztek barátokat. Sajnos, nem gyakori a példa, de ha ezekre a barátságokra sor kerül, akkor igen tartósak. Egy svédországi lapban láttuk a rajzot, a folyó egyik oldalán vidám gyer­mekcsoport játszik, a másik oldalán pedig egy kislány szomorkodik. A kislány kül­földi vendégmunkás gyerme­ke. Nem kétséges, hazafelé ké­szülődnek külföldön dolgo­zó munkásaink. Segíteni kell nekik hazatérésükben! TÓTH László A szilágyi Kiss Ferenc Ál­talános Iskolának 133 tanuló­ja van, egy-egy osztályban 15—23 gyerek tanul. Az is­kola tantestülete igen sikeres és gyümölcsöző munkát vég­zett az elmúlt tanévben, a tanulók 84%-a fejezte be az elkezdett osztályt, a többiek pótoktatásban részesültek. Szűcs Antal iskolaigazgató véleménye szerint a legrosz­­szabb esetben is egy, eset­leg­­két tanulónak kell osz­tályt ismételnie, így a végle­ges tanulmányi eredmény több mint 99 százalékos lesz. Különben az iskola tanulói­nak 35%-a kitűnő, 26%-a je­les,­a többi pedig jó bizo­nyítványt vitt haza. Nem vi­tás, hogy a sikerhez nagyban hozzájárult a tantestület minden tagja, a viszonylag rendezett körülmények, biz­tosították a szakelőadókat, a vegytan és a fizika oktatá­sához beszerezték a szüksé­ges műszereket. A viszony­lag kis létszámú osztályok­ban alaposabb munkát lehet végezni, mert több idő jut minden egyes tanuló tudásá­nak felmérésére, gyakoribb ellenőrzésére.­­ Csak a zenét és a mű­szaki nevelést nem oktatja szakelőadó, a­ kevés óraszám miatt még a rajztanár bizto­sítása okoz gondot. A kis iskolák nem tudják egyedül megoldani a szaktanárok kérdését, mi is a kupuszinai József Attila Általános Isko­lával közösen oldottuk meg a pedagógus felvételt. Nagy­szerűen együttműködik a két iskola, közösen elértük, hogy a legfontosabb tantárgyakat szaktanárok adják elő — mondja SZŰCS Antal isko­laigazgató. A pedagógusok és a tanulók leghőbb vágya, hogy idejében érkezzenek a tan­könyvek . Az első és az ötödik osztályban az új tanterv szerint folyt­ az oktatás, mi­lyen eredményeket értek el, voltak-e nehézségek az új program megvalósításában? — A tanítók talán jobban megijedtek az új programtól mint a tanulók. Nem ok nél­kül. Túlságosan gyorsan tör­tént az átállás, kevés idő ju­­tott az alapos előkészületek­re, a pedagógusok felkészí­tése nem volt kellőképpen biztosítva, későn érkeztek meg a tankönyvek. Például elmondhatok egy ezzel kap­csolatos problémát. Azt, amit az új program három mondatban foglal össze, a tankönyv 100 oldalon tár­gyal. Természetesen van fon­tosabb, nélkülözhetetlen, és van mellőzhető tananyag. Mivel nem volt idő a ta­pasztalatcserére, kevés volt az útmutatás, biztosan elő­fordult, hogy a mellőzhetőt sem mellőzték a tanítók. Most már több tapasztalattal rendelkezünk, hiszem, hogy a második év már sokkal könnyebb lesz. — A tantestületben általá­nos a vélemény, hogy az át­lagon felüli tanulók nagy­szerűen elsajátították a tan­anyagot, szépen haladtak, de nem így a gyengébbek, mert ők megkínlódtak, ezt híven tükrözi az ötödik osztályosok eredménye is. a gyengébbek nem tudták tartani az ira­mot, kifulladtak az iskolaév végére. Az új program ké­szítői mintha megfeledkeztek volna a közepes tanulókról. Az első osztályban viszont nagyszerű eredmények szü­lettek, nagyobb nehézséget csak a számtan oktatása je­­lentett. A következő iskola­évben már a második és a hatodik osztályban is az új program szerint folyik majd az oktatás. Leghőbb vá­gyunk, hogy idejében kézhez kapjuk a tankönyveket, ne az utolsó pillanatban, vagy a tanítás megkezdése után érkezzenek meg. Túlterheltek-e a tanulók? — Már évek óta folyik a vita a tanulók túlterh­eltsé­géről, a szilágyi iskolában mi a helyzet? — Véleményem szerint a tananyag elsajátítása nem okoz különösebb gondot a gyerekeknek. Annál többen unják a rengeteg szemlét és versenyt, mert a kis iskolák­ból, ahol kevés a tanuló, majdnem mindig ugyanazo­kat a gyerekeket kell vinni. Végső ideje, hogy ne május­ban legyen minden szemle, hanem egész évre jusson be­lőlük. Azt hiszem, a szabad aktivitás, vagy a maguk vá­lasztotta tevékenység nem teher, ellenkezőleg, kikap­csolódás a gyerekeknek. Az azonban már teher, ha kény­szerítjük őket, hogy vegye­nek részt abban is, amihez csepp kedvük sincs, a leg­jobbak pedig szinte minden­nap készülnek valamire, hogy méltóképpen képvisel­jék iskolánkat. Ez jelenti számunkra a túlterhelést. A nagyobb iskolákban ezt a kérdést is könnyebben meg­oldják, mert ott több a ta­nuló. Eredményes felnőttképzés Szilágyin ebben az évben 18-an iratkoztak be az esti iskolába, egy kivételével mindannyian befejezték a megkezdett osztályt, legtöb­ben, 14-en a hetediket és a nyolcadikat. Az iskola peda­gógusainak felügyelete mel­lett maguk készültek a vizs­gákra, ezenkívül a tananya­got is végighallgatták. Habár nagyobb részük kizökkent már a tanulásból, eredmé­nyesen vizsgáztak, többsé­güknek a számtan, az algeb­ra, és az egyenletek megol­dása volt a legnehezebb aka­dály. Különben a faluban még 80—90 olyan negyven éven aluli személy van, aki­nek még nincsen ideg az ál­talános iskolai végzettsége. Ezért az iskola őszre újabb akciót indít, hogy legalább 20-an jövőre is befejezzék a nyolcadik osztályt. KŐVÁRI Árpád Egy falusi iskola szép eredményeiről DONATÁJ Új táncosok a Központi Tánccsoportban A Horvátországi Magya­rok Szöve­tségének a vendé­ge volt a múlt héten dr. SZI­TA László, a pécsi levéltár igazgatója Drávaszög mono­gráfiáján­ak előkészítéséről tárgyalt Eszéken és Vörös­­marton. A megbeszélésen szó volt a vörösmarti múzeumról is. A múlt héten felvételi vizs­gát tartottak Vörösmarton a HMSZ Központi Tánccsoport­jában. Baranya több falvá­­ból jelentkeztek a fiatalok. os­ts Üzen a táj Kék cseppek Az éjszakai harmat fölszáradása után a délnyugat lankájú szőlőben fölhangzott a permetező halk sister­gése. Az öreg lassú léptei mögött, mint egy mesében, késeszöld színt vett föl a rizling levele. A dombról szét­tekintve ugyan nem olyan sok szőlőt lehet látni mint tíz évvel ezelőtt, de azért maradt még. Közülük azon­ban egynek sincs ilyen kék színe mint az öreg szőlő­jének. A többiek, az újgazdák már minden alkalomkor új permetezőszerekkel dolgoznak. Az öreg nem szere­ti az idegen hangzású vegyszer neveit, sem a rengeteg számot a csomagoláson. Meg a színe sem a régi, ő még kékkővel permetez. Már kora reggel följött meg­nézni, hogy az este beáztatott kékkő kellőképpen szét­­olvadt-e. A pertemezőgép szórófején égkék vízfüggönyt rajzolt a nyomás. Távolabbról nézve úgy tűnt, hogy egy nagy kék pillangó szárnyaival legyezi a melegben tikkadozó tőkéket. A csillogó kék cseppek, mint apró csillagok a varázsvesszőről sziporkáztak körbe, majd megállapod­tak a levelén. Bezegve még pár pillanatig a levélen dom­borodik a csepp, visszatükrözve a júniusi ég kékjét, majd lassan beleszívódik a szomjas levélbe. A nagy hőségben gyorsan szárad a levél és a cseppek helyén hamarosan csak kis kék pontok maradnak, melyeket minden kórokozó elkerül. Valamikor állandóan kékkő­vel permetezett, de ezek az idegen szerek jobbak. Er­ről volt alkalma meggyőződni. Azóta, bár nem szereti őket, az öreg is.Cosant és Cinebet használ, de évente egyszer kékkővel is permetez. Ilyenkor bort is hoz föl a pincéből. Nem kapkodja el a munkát, ráérősen dol­gozik, mint egy festő a régóta tervezett képen. Mert a kék a legszebb szín a világon. Neki is kék szeme volt. Alig volt hatéves még a fiú, de már vinni kellett ki a földekre. Nehéz volt korán reggel kivenni az ágyból, de ha permetezni ment, mindig fürgén ugrott. Szerette nézni, ahogy a papa fest. Hatéves korában ment el örök­re. A kék cseppek mint tiszta gyermekszemek mosolyog­nak a júniusi égre. Sarlós fecskék A nyár istenének sziporkázó nyilai tegnap délután ismét föltűntek a falu fölött. Mint sötét villámhegyek cikáztak a torony körül a sarlós fecskék. Egész délután bírták erővel, hiszen életelemük a röpülés. Nagyon han­gosak voltak, ami nem elítélendő, hiszen a költés ünne­pét rajzolták a jégbe. Csak ilyenkor jönnek a falu fölé, különben kimondottan a lövészbe vájt odúk környékén lehet csak őket látni, kinn a Bagolyvárnál. Most azon­ban csapatosan, hat-hét fecske tombolt a falu fölött. Néha úgy viselkedtek mint a viháncoló kisgyerekek a pázsiton, aztán merőlegesen megindultak föl a semmi­be, mintha örömükbe ki akartak volna villanni ebből a világból. Aztán apró szárnycsapásokkal szitáltak a csillogó torony körül, majd úgy buktak le a mélybe, mint a hullócsillagok. Néha csatlakozott hozzájuk né­hány falusi rokon, villás farkú és molnárfecske örülve a tojáspattanás jövőbe látó jelentőségének, amely mint az ég hasadása új napot, új életet hoz. A csivitelés és vijjogás kísérte ünnep napnyugtáig tartott, akkor aztán minden elcsendesedett. Másnapra már népesebb lesz a sarlós kolónia és etetni kell az utó­dokat. / cs­ts 7. oldal Folyóiratszemle Új fedőlap, megszokott tartalom A megszokott tartalommal és a megszokott terjedelem­ben jelent meg a Dometi (Látóhatár) című zombori művelődési folyóirat leg­újabb, az 1976. évi tavaszi száma. Folyóiratismerte­tőnk kezdetén azonban fel kell hívnunk a figyelmet ar­ra, hogy ezúttal elmaradt a Vajdaságban élő nemzetisé­gi irodalmárok alkotásainak bemutatása: ebben a szám­ban csupán szerbhorvát szö­vegeket olvashatunk, és nem találkozhatunk más nyelven író irodalmár szerbhorvátra átültetett művével sem. A találkozás című rovat­ban a folyóirat munkatársa dr. Sima CIRKOVICTYAL, a belgrádi Filozófiai Fakul­tás a jugoszláv népek törté­nelmével foglalkozó tanszé­kének tanárával folytatott beszélgetését közli. Az érde­kes interjúból, amely a ju­goszláv történelemre vonat­kozó kérdéseket fejteget, csupán a zárógondolatot emeljük ki: dr. Sima Cirko­­vic véleménye szerint isko­láinkban a történelem tan­tárgyának tanításakor keve­set törődnek azzal, milyen ismereteket szerez a diák, és ezért az ember sokszor arra a következtetésre jut, hogy a tantervet nem abból a szemszögből kiindulva kel­lene elkészíteni, hogy mit adjanak­ elő a tanárok, ha­nem abból, hogy mi a cé­­lünk, mit sajátítsanak el a tanulók. Mi az emberi szenvedély? teszi fel a kérdést Džemal SOKOLOVIC Szenvedély és alkotás című értekezésében, majd részletes fejtegetés után meg is adja a választ: a szenvedély nem más, mint az emberi szabadság szük­ségszerűsége. Állítását szá­mos ismert filozófiai mű is­mertetésével, egyes tételei­nek elemzésével támasztja alá. A Szó című rovatban Ste­­van TONTIC Branko MAŠI­­REVIC és Milan NENADIC versei, Radovan ODRA­­LE novellája, valamint Pav­­le ILICNEK, az Ivó And­­ric halálának évfordu­lója alkalmából írt írása kapott helyet. A névsor ro­vatban ezúttal Marinko AR­­SIC IVKOV sztapári szüle­tésű, Belgrádban élő fiatal irodalmár munkásságával is­merkedhet meg az olvasó. Aleksandar Pivar tollából a folyóirat közli Arsie­ Ivkov Misiek az új kritika című regényéről szóló bírálatot is. Nagy teret szenteltek a zom­bori Népszínháznak, az idei Sterija Játékokon elért sike­réről beszámoló írásoknak. Milenko SUVAKOVIČ kriti­kát írt Sterija Popovic Nő­sülés és férjhezmenés című vígjátékának színre viteléről. Radmila GIKIĆ pedig a Ste­rija Játékok bíráló bizottsá­gának a zombori Népszínház teljesítményével kapcsolatos értékeléseit jegyezte fel. A Dometi legújabb számát Pavle ÉLESIG zombori kép­zőművész festményeiről ké­szült felvételek teszik válto­zatosabbá. A művész alkotó­­tevékenységéről szól LANG Irmának, a folyóirat képző­­művészeti rovatában közölt írása, és itt olvashatjuk Szi­lágyi Gábor szabadkai kép­zőművész zombori kiállítása kapcsán íródott bírálatot is Djordje JOVIC tollából. A zombori folyóiratról szó­ló ismertetőnk nem lenne tel­jes, ha nem említenénk meg a lap fedőlapja körül kiala­kult vitát. A Dometi leg­újabb száma ugyanis új kön­tösben, új fedőlappal jelent meg. A folyóirat előző szá­mainak fedőlapját Milan BA­NIC tervezte, és a fedőlapon olvasható nagy latin D-betű már messziről felhívta a fi­gyelmet a lapra. Dušan Ma­gic, az új fedőlap tervezője, szinte se­­mit sem hagyott meg a már megszokott kül­sőből. Sokan bírálták a fe­dőlapváltoztatást, a lap szer­kesztői azonban azzal véde­keztek, hogy ez az új kön­tös sem lesz végleges, mert igyekeznek új ötletekkel még érdekesebbé tenni a folyó­irat külsejét. Az olvasók te­hát nem tehetnek mást, mint hogy arról vitatkozzanak, a fedőlap előző, vagy újabb változata-e a szebb. De en­nél talán hasznosabb időtöl­tés, ha a lap tartalmával is­merkednek meg. FRIEDRICH Anna igen eredményes volt a közelmúltban a zombori újságíró aktíva tagjainak Si­­beniki látogatása. A két aktíva tagjai már három éve intenzív kapcsolatokat tar­tanak fenn és rendszeresen véleményt cserélnek. Képünk Siben­ik­ben készült, a zombori és a sibeniki újságíró-aktíva tagjai a zombori újságok legutóbbi számait tanulmányozzák. (T. L. felv.)

Next