Magyar Szó, 1976. július (33. évfolyam, 194-209. szám)

1976-07-21 / 199. szám

6. oldal Boltok és üzletek Zomborban a kettő nem volt ugyanaz. Az üzletek a főutcán sorakoztak, redőnyösen, napellenzővel a szé­les kirakatok fölött, s reggel a kereskedőinasok nyolca­sokat rajzoltak locsolóval az aszfaltra. A főutcán pél­dául nem volt mészárszék, nem volt tejcsarnok, susz­terlegények se verték a talpat a cipőkre, csak Friebert mester szabószalonja kapott még helyet ebben az elő­kelő környezetben. Itt volt a takarékpénztár, s a mo­dern kávéház, a későbbi Deutsch és Pollacsek-féle tex­tilüzlet helyén, s a hosszú kapualj Singer fényképész remekműveivel volt kitapétázva. A Láncban és környékén, mint már eddig is ki­tűnt, egyszerűbb, mindennapi szükségleteiket elégítet­ték ki a zomboriak. Pedig itt is voltak „üzletházak”, a plébániától az internátusig egy hosszú, zsindelyes épü­letben csak boltok voltak, bádoggal borított, kétszár­­nyas ajtókkal, amelyeket este behúztak és egy kereszt­be tett pánttal lelakatoltak. A Trefort utcát a pénz­ügyigazgatóság épületétől szintén egy ilyen zsindelyes „üzletház” választotta el, megint csak kézművesek bolt­jaival, míg a Párizsi utca sarkán még ma is megvan a földszintes épület a kocsmával, sportfelszerelési üzlet­tel és a papírkereskedéssel, mintha itt semmi se válto­zott volna. Éppen csak a kocsma ajtajára nem arany­páva van kifestve, s mellette nem szűcsműhely van, mint régen, amely után Tápay Ágoston üvegező mes­ter következett. A szó­­bőjt egy kis maradiságot fejezett ki, jóllehet ezeknek az épületeknek a mennyezete már nem volt bolt­hajtásos. De a boltbér bizonyára olcsóbb volt, s így nemcsak az íratlan szabályt követték,­­ amikor itt he­lyezkedtek el azok az iparosok, akik nem elégedhettek meg egy műhellyel valahol az udvar mélyén, de meg­rendelőre számítva, hagytak egy kis helyet utcára nyíló műhelyük előtt a boltnak is. Licht kalaposnál csak egy pult fért el benne, mögötte az üveges szalázsival, s a tükörrel, akárcsak Csizmár Antal cipésznél, aki az aj­tót nyílásra lerázta kötényéről a bőrforgácsot és kisietett a­­pult mögé, megnézni, mit parancsol a megrendelő. Csak Raics bádogos üzlete volt kétszer akkora, de ha figyelembe vesszük, hogy az áru is, ami műhelyéből kikerült, csupa hatalmas darabból állt, ma már nem is igen értjük, hogy fért el annyi minden a kirakatban. Egy fürdőszoba berendezése például az öntött vaskály­hával, amely fölé a tartály tornyosult, s karcsú lába­kon a festett bádogkád, majd a mosdó, közepén a sül­lyesztett lavórral, fölötte a csappal ellátott bádogvíz­tartállyal, amely a falon lógott, míg az egyik sarok­ban csövek ágaskodtak, annak jeléül, hogy a mester nemcsak bádogos, de vízvezeték-szerelő is, bár a városi vízvezetékre még ötven évig várni kellett, s csak igen kevés házban engedték meg maguknak a saját vízve­zeték fényűzését. A legcsábítóbb, s minden bizonnyal a legkapósabb is, az ülőkád volt. Ennek az allját egy zseniális formatervező lekerekítette, elülső részét ala­csonyan hagyta, míg hátul felmagasodott a kád, mint­ha támla volna egy karosszéken. Hátratámaszkodni azonban nem volt tanácsos benne, mert szeretett fel­dúlni, úgyhogy csak nagyon óvatosan lehetett fürödni ebben a mindenütt kerek és karcsúsított régi kádban. És mégis úgy volt, hogy ezek a boltok szolidabbak voltak, megbízhatóbbak, azonkívül olcsóbb­ak is, mint a főutcai üzletek. Ami pedig az iparosokat illeti, csak természetes, hogy azoknak a színe-java bérelt boltot magának a belvárosban. Hogy miért nevezték el mégis csalóköznek a Trefort-utcát, nem lehet tudni. Talán a konkurrencia irigysége nyilvánult meg benne. Tejcsarnokot mondtunk? Igen. Mert egy a Láncban volt, egy pedig, Vörös Marié, a pénzügyigazgatósággal szemben. Mindkét helyen hatalmas kannákban, sőt ká­dakban állt a tej és méternyi hosszúságú merőkanállal mérték a vevő kannájába, a tejet. Néha megjelent Litt­­key úr, s miután rövid ango pipáját kiverte a bolt előtt, benyitott, hogy a tisztaságot illetőleg, megejtse az el­lenőrzést. Senki sem emlékezett, hogy valaha is valahol hibát talált volna. A vaj nagy tömbben állt a jégszek­rényben, onnan vettek ki egy-egy darabot, hogy kimér­jék, amennyit a vevő kért. Amikor már a csomagolt vajat hozták forgalomba, talán nem is volt tejcsarnok Zomborban. De amíg Vö­rös Móric megvolt, néha megjelent a krétával írt köz­lemény a kitámasztott boltajtón: „Friss író kapható!” . S a szegény asszonyok sorba álltak az első háború alatt ezért a savós, sovány, savanyú vízért. HERCEG János Akik­ nem hátrálnak meg! Az elmúlt két vasárnap Kopácson és Várdarócon táncdélutánt rendeztek a ba­ranyai fiatalok. Az est érde­kessége az volt, hogy a ze­nekar amatőr zenészekből állt. Az énekesek úgyszintén műkedvelők voltak. A műsor után elbeszélget­tünk Zima Csabával, a zene­kar gitárosával. — A zenekar tagjai külön­böző falvakból valók, így a próbákat nagyon nehéz volt megtartani. A legnagyobb probléma az volt, hogy a ze­nekar vezetője, Lakatos Jó­zsef betegsége miatt nem játszhatott. A Hogy sikerültek az elő­adások? — Várdarócon volt az el­ső fellépésünk. Jól sikerült, annak ellenére, hogy az erő­sítő elromlott. Azután Ko­­pácsra mentünk, a fiatalok ott is nagyon jól érezték ma­gukat. — A következő állomás? — Ha minden igaz, Laskó. Reméljük, ott sem valla­nak szégyent, hiszen ezek a fiatalok például szolgálhat­nak, arra, hogy hogyan kell akarni, és célt érni. — BAKA Sára Nyolcszáz első osztályos A pélmonostori középisko­lai központban az idén 800- an iratkoztak be az első osz­tályba, ami 210-el több a ta­valyinál. Az iskolaév befe­jezésekor 215-en érettségiz­tek Baranya egyetlen közép­iskolájában. Ezek közül 100 a szakképzett dolgozó, 88 a gimnáziumi végzettségű, 50 a közgazdász és 13 a vas­munkás. DUN­ATÁJ Művelődési otthon épül az apatini Újtelepen Az Apatin melletti Újtelepen 1500 roma él vi­szonylag nehéz életkörülmények között, mert a la­kosságnak csak hat százaléka van munkaviszonyban, még kevesebben fejezték be az általános iskolát, ezért többségük máról-holnapra él, bizonytalan anyagi kö­rülmények között. Azok, akik már előbb munkába álltak, akik rende­zettebb körülmények között élnek, házat építettek, isko­láztatják gyermekeiket. Pél­dájukon okulva az utóbbi időben egyre többen tanul­nak , a munkásegyetemen, tanfolyamokon vesznek részt, és befejezik az általá­nos iskola osztályait, min­denáron arra törekednek, hogy munkahelyhez jussa­nak. Lassan megtörik a jég, az apatini község azonban nem képes egyedül viselni ennek a szociális átalakulás­nak a terhét, szükség van a szélesebb társadalmi kö­zösség támogatására is. Az utóbbi időben Apatimban járt tartományi tisztségvise­lők is m­egismerkedtek a helyzettel. A romák felemelkedésé­nek, szociális átalakulásának egyik élharcosa Josip TO­­DOROVIC, a Szocialista Szövetség újtelepi szerveze­tének elnöke, a községi kép­viselő-testület társadalmi­­politikai tanácsának a tag­ja, bírósági ülnök, KSZ-tag. Munkája eredményeként hamarosan hozzálátnak az újtelepi művelődési otthon építéséhez. Az épület tulaj­donképpen a Szocialista Szövetség otthona lesz, de 200 férőhelyes moziterme, ifjúsági terme is lesz, így művelődési otthonnak nyu­godtan lehet nevezni. — Nagyon hiányzott már egy ilyen otthon az Új tele­pen, mert semmilyen társa­dalmi aktivitást sem lehet kifejezni, ha nincs hol ösz­­szejönni. A Szocialista Szö­vetség hathatós támogatásá­val kezdtünk az akcióhoz, az apatini Sörgyár 40 ezer tég­lát, az Istra cipőgyár 10 ezer téglát és épületanyagot ado­mányozott, az építkezéshez szükséges pénz egy részét azonban még nem tudtuk előteremteni. Ennek ellené­re bízom benne, hogy még ebben a hónapban megkez­dődik az otthon építése, mert a munkába állás, és a to­vábbtanulás mellett ez az egyik előfeltétele annak, hogy mi is gyorsabban fej­lődjünk, haladjunk előre.­­ A helyi közösség fej­lesztési terve szerint egy­millió dinárt fordítanak az elkövetkező évek során a kommunális építkezésekre. A legfontosabb a gyalogjár­dák betonozása. Vízvezetéke van a településnek, három közkifolyót szereltünk fel, ebben a hónapban megold­juk az utcai világítás kérdé­sét is, és még két utcában felszereljük a világítóteste­ket. Nagy szükségünk lenne még egy egészségházra is, de erre most nincs lehetőség.­­ A gyerekek iskolázta­tását, továbbtanulását ho­gyan lehetne megoldani a közeljövőben? — Minden figyelmet és elismerést megérdemel az a kezdeményezés, hogy a leg­rosszabb szociális helyzetben levő gyerekek számára a Jedinstvo Általános Iskola és a Szociálisvédelmi Érdek­­közösség biztosította az is­kolaotthonos nevelést, 30 gyermek részére napközit nyitottak, ahol szakszerű felügyelet mellett tartózkod­hattak, tanulhattak. Ezt a kezdeményezést még jobban ki kellene bővíteni, még több gyermeket kellene ha­sonló módon iskoláztatni. — Nagy kár, hogy az új­telepi gyermekek nem jár­nak óvodába, mert nincs a közelben óvoda, ezt a kér­dést is szeretnénk megolda­ni, társadalmi segítséggel. A művelődési otthon építése mellett az a legfontosabb te­endőnk, hogy minél több újtelepi lakos munkát kap­jon, mert egyedül az állandó munkahely tudja szavatolni a gyorsabb előrehaladást, az anyagi és szociális bizton­ságot, gyerekeink jövőjét. K. A. Josip Todorovic A zombori községben: Szolidárisan tatarozzák az általános iskolákat A zombori község általá­nos iskolái még az év ele­jén önigazgatási megegye­zést írtak a­lá amortizációs alapjaik 109 százalékos egye­sítéséről. Tavaly alapjaik­nak négyötöd részét társítot­ták és arra a megállapításra jutottak, hogy a rendelkezé­sükre álló amortizációval keveset tehetnek, s ezért ezt i­s összeadták. Az elévült is­kolák értéke majdnem meg­térült, így kisebb amortizá­ciót kell elvonniuk a jöve­delemből, mint az új isko­láiknak, ellenben karban­tar­tásuk több pénzt igényel, te­hát nem bírtak elegendő pénzt fordítani az épület rendbe hozására. Az új isko­lák most szolidaritást vállal­tak a régiek tatarozására. A községi oktatásügyi ér­dekközösség végrehajtó bi­zottsága középtávú tervet ál­lított össze az iskolák rend­behozására. Elsőbbségi sor­rendet állapított meg a kö­zös amortizációs alap haszná­latára. A terv szerint az idén az iskolák egészségügyi felszerelésének bővítése nyer elsőbbségiet. A nemesmiliti­­csi, a csonoplyai és a klja­­jicevói álatlános iskola em­lített problémáját teljesen megoldják. A zombori Test­vériség-Egység Általános Is­kola szennyvízcsatornát kap, a Nikola Vukicevic Általá­nos Iskoláiba bevezetik a víz­vezetéket és újítják a villany­vezetéket. A terv kisebb ja­vítási munkálatokat, tető­­ta­tarozását, vízvezeték javítá­sát, a feoluti -iskola egyik tan­termének tornateremmé való átalakítás­át s­t­b. is előirány­zott. Az iskolák az új isko­laév kezdetéig bizonyára el­végzik a munkálatokat. Az iskolák 860 ezer dinárt kapnak, 48 százalékkal töb­bet, miint tavaly karbantar­tási célokra. Az amortizáció nem az új elszámolás szerint történik, tehát az alap felér­tékel­ésével több jut majd az iskoláik tatarozására. A terv szerint jövőre sorra kerül a régi iskolák homlokzatának és épületfájának (ablak, aj­tó stb.) javítása. A központi fűtés bevezetésére beruházá­si eszközre is szükség lesz. V. J. Szép falu Csákovác. A központban csinos önkiszol­gáló, a széles főutca mind­két oldalán két-két fasor, a meggyfákon még ott a ter­més, a fenyőfák haragos­zöldek. A takaros házak azt jelzik, hogy jómódú emberek élnek itt. Ezerkétszáz lakosa van ennek a vukovári köz­séghez tartozó településnek. Az önkiszolgálóról szóltunk, mellette van a bank, a pos­ta, a helyi iroda, ellenkező irányban pedig az állatorvo­si rendelő. Alig múlt el ki­lenc óra, a rendelő hűvös váróterme azonban már üres volt. A váróteremben az ápolónő rendezgette a nyil­vántartást.­­ Az orvossal szeretnék beszélni. — Még itt van, az udvar­ban levő kocsiját javítgatja — világosít el bennünket az ápolónő. Még be sem fejezte, máris betoppant az orvos, Lazar Manojlović. — Nagyon sietek, mert ezenkívül még három helyen dolgozom. Tudják, most van a nyári szabadságok ideje, helyettesítem a kollégákat. Most a legnehezebb, kora reggeltől késő estig talpon kell lennem. A Fiatal létére hogyan szánta rá magát arra, hogy ebbe a kis faluba jöjjön? — Magam is falusi gyerek vagyok, itt születtem a szom­szédságban. Azért jöttem ide, mert szeretem ezt a fa­lut. Kis falu, csendes falu, itt nem rohannak az embe­rek. Második éve dolgozom itt, azzal jöttem ide, hogy 5—6 évet kihúzok ... Lakást kaptam nagy udvarral és kerttel, ahol szabadon mo­zoghat az ember. Elégedett vagyok a faluval, a betegek­kel, a munkakörülmények­kel. Lehet, hogy a tervezett­nél hosszabb ideig itt mara­dok. A Miben betegszenek meg leggyakrabban a falu lako­sai? — Mint mindenhol mosta­nában, itt is a magas vérnyo­más, a szívbetegségek állnak az első helyen. Részben a helytelen táplálkozás, rész­ben a túlméretezett alkohol­­fogyasztás következménye­i­ként. Errefelé nagyon sok­­ pálinkát isznak az emberek. A Mikor van a legtöbb be­teg a rendelőben? — Hétfőn és pénteken vá­rakoznak legtöbben. _ jó né­­hányan csak gyógyszert íratnak, másoknak meg ta­nácsra van szüksége. Érde­kes azonban, hogy szerdán, a vukovári piac napján csak nagyon kevesen jönnek a rendelőbe, még ha nem is érzik jól magukat. A Szabad idejében mit csinál a falu orvosa? — Legszívesebben sporto­lok, vagy a ház körül dol­gozom, szeretem a falusi éle­tet, nincsenek különösebb igényeim. A Tervei azért bizonyára vannak? — A szakosításra készü­lök, sebész szeretnék lenni. Amikor két évvel ezelőtt ide jöttem, azt az ígéretet kap­tam, hogy az új eszéki kór­házban lesz majd hely egy sebészorvos számára is. KŐVÁRI Árpád A falu orvosa Lazar Manojlović Tevékeny a gombosi Arany János Művelődési Egyesület A napokban összejövetelt tartott a gombosi Arany Já­nos Művelődési Egyesület ta­nácsa. Hecskó Endre, elnök, ismertette az egyesületnek az elmúlt hónapokban kifej­tett tevékenységét . Májusban Törökbecsén tartották meg a Gyermek Népi tánc­­Szemlét, amelyen a gombosi gyermekcsoport is részt vett. Aranyplakettet és emléklapot nyert. A Gyön­gyösbokréta népitánc-csoport Lak­con lépett fel a hódsági községi szemlén, ahol első helyezést ért el. Ezután Szi­­vácon, majd június 20-án Versecen a Vajdasági Ama­tőrök Szemléjén szerepelt, dalokkal és táncokkal. A­ mo­ravicai Gyöngyösbokréta ta­lálkozón is nagy sikert ért el az­ együttes.­­ A Vajdasági Szakszer­vezeti Tanács bronzszoborral és elismerő oklevéllel jutal­mazta meg egyesületünket a helységünkben kifejtett kul­turális tevékenységért, ami nagy elismerés és megtisz­teltetés számunkra. Ezután az egyesület kere­kében működő filmszínház és a hódsági népegyetem egyesüléséről folyt a vita. Ugyanis, az egyesület taná­csa több ok miatt úgy hatá­rozott, hogy a filmek vetíté­si jogát átadja a hódsági népegyetemnek. A könyvtár már másfél hónapja a nép­egyetem védnöksége alá ke­rült, szép, ízlésesen berende­zett teremben várja a láto­gatókat­­­egész héten. SUHAJDA Teréz Szerda, 1976. július 21. Zombai Gimnáziumi helyzetkép A zombori Veljko Petrovic Gimnáziumban az 1975/76-os tanévben nagy változások történtek. A vajdasági isko­lareform sok újítást hozott a gimnáziumi életbe. Az idei tanévben az elsős tanulókat az új tanterv szerint taní­tották, a többi középiskolák­hoz hasonlóan, így azonos tudásalapot nyertek a szak­irányú oktatás további me­netében. Az első osztályok­ba felvett tanulók átlagered­ménye sokkal gyengébb volt mint eddig, ami szintén az iskolareform következménye. Ez természetesen hatott az eredményekre is. A 187 elsős tanuló közül 133 fejez­te be az osztályt, illetve a tanulók 71,ll°/o-a, míg ta­valy az elsősök 94, 88°/o-a ért el pozitív eredményt. A felsőbb osztályok 603 tanu­lója közül, 548 léphet a fel­sőbb osztályba, ami a tanu­lók 90,87°/o-a. Az elért ered­mény 1,81%-kal jobb a ta­valyi átlagnál. Az idén 212 tanuló fejezte be kitűnővel, 274 jelessel, 183 jó és 12 elég­séges eredménnyel az osz­tályt. 93 pótvizsgázó és 16 is­métlő van. Az 1974/75-ös tanévhez viszonyítva, az is­kola eredménye 2,82°/o-kal gyengébb, ami érthető is, hisz az idén sokkal gyen­gébb tanulók iratkozhattak be az első osztályba mint tavaly, amikor csak a kitű­nő és jeles tanulók előtt állt nyitva a gimnázium kapu­ja. Legtöbb negatív osztályzat matematikából és német nyelvből van, legtöbb egye­sük az elsősöknek van (138), legkevesebb pedig a máso­dikosoknak és a negyedike­seknek (20—20). A gimnázium Vuk-díjas tanulói: Bakula Lidia, Mari­ja Bogišić, Dušanka Došen, Vera Mirković, Franja Be­­govac és Bošnjak Ilona. RADIOS V.

Next