Magyar Szó, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-02 / 242. szám
Növényvédelem - környezetszennyezés nélkül A világ mezőgazdasági termelésének évente egyharmada megy a kártevők, a növénybetegségek következtében veszendőbe. A kártevők ellen mindenütt különböző módon küzdenek. A Szovjetunióban a növényvédelemben az agrotechnikai, a kémiai és a biológiai módszereket egyaránt hasznosítják. Melyiket részesítsük előnyben a védekezés sokféle módja közül? Az agrotechnikai intézkedések a mezőgazdasági kultúrák fejlődése szempontjából optimális feltételek kialakítását célozzák. Az idejében és helyesen végzett talajművelés, a vetésforgó, a vetés idejének kedvező megválasztása, a szerves és szervetlen trágyák adagolása, mind ezt szolgálják. A szelekció révén a veszélyesebb betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló új fajták nemesítheti. E módszer jól bevált a gabonatermesztésben, a burgonya- és a zöldségtermelésben, hátránya, hogy munka- és időigényes. A kémiai módszerek rendkívül hatékonyak, de gyakori alkalmazásuk esetén a mérgező vegyszerek nemcsak a kártékony, hanem a hasznos rovarok tömeges pusztulását is okozzák. A vegyszerek a megengedettnél jobban halmozódnak a talajban, a növényekben, az állatok szervezetében, így tehát csaknem mindegyik módszernek megvan a maga előnye és hátránya is. Ahol lehetséges, a környezet számára legártalmatlanabbat kell választani. A biológiai módszer alapvető előnye az ártalmatlanság Az utóbbi években a Szovjetunióban mind nagyobb figyelmet szentelnek neki. A kártevőket fertőzni és pusztítani képes mikrobákat tenyésztik és felhasználják. A mikrobákat a természetben előforduló beteg vagy elhullott rovarokból vonják ki. A mesterségesen szaporított és újra természetes körülmények közé juttatott mikroorganizmusok nem borítják fel a természetes közösségek egyensúlyát. Csak bizonyos kártevőket pusztítanak el, az emberekre, a melegvérű állatokra és a halakra ártalmatlanok. A Szovjetunióban gyártott mikroorganizmus-tartalmú készítményeket 160 kártékony rovar ellen széles körben használják. A biológiai módszer évről évre nagyobb területekre terjed ki: Ukrajnában és Moldáviában, a krasznodari és a sztavropoli területen Volgográd, Gorkij környékén és másutt is használják. Az egyik mikrobiológiai készítmény — az endobakterin — hatékonyságát a Raszszvet Volga-vidéki termelőszövetkezet kedvező tapasztalata is tanúsítja. 62 hektáron almáskertet kezeltek az új készítménnyel. A ráfordított másfél ezer rubel 7,5 ezerrel nagyobb árbevételt hozott a szövetkezetnek. A Krím-félszigeten az egyik alapvető kultúrnövény — a káposzta — kártevőit az endobakterin 90— 83 százalékban pusztította. Egy másik készítmény — a boverin — a kolorádóbogár ellen vethető be rendkívül hatékonyan. Kis menynyiségű kémiai rovarirtó szerrel együtt kijuttatva a kártevőt teljesen kipusztít,ja. A biológiai készítmények előnye továbbá, hogy más szerekkel együtt is fölhasználhatók. Ezzel egyesíthető a Két módszer előnye: a vegyi eljárás nagy hatékonysága és a biológiai ártalmatlansága. Hogyan használjuk a gyomirtó szereket? A kukoricában előforduló gáz irtására sokféle gyomirtó szert használnak. A GESAPRIM 1802-őt (vagy a GESAPRIM FORTE 500 folyékonyt — így nevezik a folyékony állapotban levő Gesaprim 1802 gyomirtót) vetés után használják addig, amíg a csíra ki nem bújik a földből. Egy hektárra 2,5—3 kilogramm, illetve egy katasztrális holdra 1,4—1,7 kilogramm gyomirtóra van szükség. Az AGELON vetés után, és a növény 3—4 levelének kifejlődéséig alkalmazható. A kukorica kikelése előtt ajánlatos a Gesparin 1802 vagy a Gesparini Forte gyomirtóval való permetezés, mert az egyszikű gyomfélékre az Agelonnál hatékonyabb. Azt a területet, amelyről nem érkeztünk Gesaprim 1802-vel kiirtani a gazt, Agelonnal permetezzük. Egy hektár kukoricaföld permetezéséhez 2,5—3 kilogramm, egy katasztrális holdra pedig 1,4—1,5 kilogramm Agelont használjunk. Azokon a földeken, ahol az egyszikű gyom, például a muhar és a vadmuhar van túlsúlyban — ez pedig elsősorban a folyómenti földekre jellemző — speciális gyomirtóval Lassóval kell permetezni. Ezt a vegyszert a Gesaprim 50-nel kell kombinálni. Egy hektár permetezéséhez 3,5—5 liter Lasso és 2 kilogramm Gesaprim 50 keverékére van szükség. Ez a menynyiség a föld típusától függően változhat. Ha sok a gyom, az adagotnöveljük, ha kevesebb , csökkentjük. Az újfajta permetet úgy készítjük el, hogy először a Gesaprimot vízben feloldjuk, majd keverés közben hozzáadjuk a Lassút és a vizet. A víz mennyisége nem lényeges, csak arra kell ügyelni, hogy a folyadékot úgy hígítsuk fel, hogy a vegyszer minél egyenletesebben oszoljon meg a földterületen. Legtöbbször 150—250 liter víz kell egy hektárra, attól függően, hogy milyen permetezőt használunk, és hogyan szabályozzuk. A gyomirtó szerek részletesebb használati utasítása megtalálható mindegyik pakolásban. Az említett gyomirtókkal permetezett kukorica után a földbe nyugodtan vethetünk búzát. DRAŽIC Milinko, okleveles mérnök Szójafeldolgozó üzemek Svájcban 350 ezer t, Rotterdamban pedig azonos típusú egymillió tonna évi kapacitású szójalisztet gyártó üzemet építenek. Rotterdamban már korábban működött egy 500 ezer t évi kapacitású malom, amely trópusi magvakat dolgozott fel. Ehhez kapcsolódik egy évi 30 000 t kapacitású, szójafehére-üzem. 4462 1 Kálium-műtrágyaigény becslése a tervezett termés és a talaj tápanyagtartalma alapján A műtrágya, a műtrágyázás képezi az alapját a belterjes mezőgazdasági termelésnek, alkalmazása ennél fogva a növénytermesztés korszerű technológiájának egyik alkotóelemévé vált. Sajnos, a nyersanyagok világpiaci árának növekedésével évről évre növekszik a a műtrágyák ára is. Egyes statisztikai adatok arra utalnak, hogy a közeljövőben a műtrágyázási ráfordítások csaknem egyharmadát fogják képezni a növénytermelés összes költségeinek. Ebből következik, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet kell szentelni a műtrágyázási ráfordítások hatékonyságának. A hatékonyságnöveléssel kapcsolatos tennivalók a gyakorlat szemszögéből azt jelentik, hogy a műtrágyák felhasználásakor figyelembe kell venni a műtrágyázás hatását kialakító valamenynyi tényezőt. Tehát az ember által a növények számára adott műtrágyákat elfogadhatjuk egyrészt termelési tényezőként, másrészt termelési ráfordításként. Ezzel magyarázható, hogy a trágya egyrészt azoknak az összefüggéseknek a vizsgálása, amelyek a különböző termelési tényezők és a termés szintje közötti kapcsolatot keresik, másrészt tárgyát képezik a közgazdászok vizsgálatának is. Hazánkban, dekülönösen Vajdaságban igen eltérőek a vélemények a kálium-műtrágyák alkalmazásával kapcsolatosan. Ismert tény, hogy Vajdaság talajain a K- műtrágyák hatása haszonnövényeink termésére általában kicsi. Több évi kísérletek eredményei azt mutatják, hogy viszonyaink közepette a nitrogén- és foszfortrágyázás sokkal nagyobb hatást gyakorol a növények hozamára, mint a kálium-műtrágyázás. A búza esetében például a nitrogén ötször nagyobb befolyást gyakorol a hozam alakulására, mint a foszfor és hétszer akkorát, mint a kálium. A cukorrépánál a nitrogén hatása kétszer nagyobb a foszforénál és több mint háromszor a káliuménál. Hasonló a helyzet a többi haszonnövényeinknél is. Az említett kísérleti adatok és tapasztalatok alapján feltehető a kérdés, mekkora az a K-műtrágyaadag, amit Vajdaság talajain célszerű alkalmazni. Annál is inkább, mivel amennyire nem indokolt a talaj túlzott feltöltése káliummal, ugyanilyen hiba lenne a kevés K-tartalmú talajokon a K-trágyázás elhagyása. Ismeretes, hogy nem megfelelő K-táplálása esetében megnő a növények betegségekkel szemben való fogékonysága és csökken a fagyállóságuk, szilárdságuk. Főleg a nagy szénhidráttartalmú (burgonya, cukorrépa, kukorica), olajtartalmú (napraforgó, ricinus), és rosttartalmú (kender, len) növények esetében következhet be jelentős minőségromlás és terméskiesés. Vajdaság talajainak többsége — a homok- és tőzeges talajok kivételével — jelentős káliumtartalékkal rendelkeznek, nemcsak a szántott rétegben, hanem a mélyebb talajszintekben is. Ez az oka annak, hogy a K-trágyák sok esetben nem adják a várt eredményt, temésnövekedést. Hasonló a helyzet az egyes szomszédos országokban is, így például Magyarország talajainak többsége szintén jelentős K-tartalékkal rendelkezik, és ezért a K-műtrágyákalkalmazásakor hasonló problémák merülnek fel, mint nálunk. Több évi kutatások eredményei alapján magyarországi szakemberek egyszerű, és nálunk is sikeresen alkalmazható módszert dolgoztak ki a szükséges K-adagok megítélésére. Az alábbiakban ezt a módszert mutatjuk be. A szakemberek a különböző növények átlagos tápanyagigényeit és a fajlagos, azaz az egységnyi főtermés-sel és a hozzátartozó mellékterméssel kivont tápanyagtartalmak és a gyakorlati tapasztalatok alapján meghatározták az egyes haszonnövények „termésszint egyenértékét”. Az őszi búza termésszint-egyenértéke 0,7, a rozsé 1,1, a zabé 1,0, a kukoricáé 1,0, a napraforgóé 3,0 a cukorrépáé 0,2, a burgonyáé 0,3, a dohányé 4,0, az évelő pillangósoké 1,0 és a silókukoricáé 0,2. Ezenkívül szükséges még ismerni a talaj Al-oldható K-tartalmat. Ez nem képez nagyobb akadályt, mivel a mezőgazdasági állomásoknak van agrokémiai laboratóriumuk, ahol azt a beküldött talajminta alapján meg bírják határozni. Ha ismert a talaj Al-oldható K-tartalma, termésszint-egyenérték és a várható termésszint (g/ha), akkor a szükséges káliumhatóanyag mennyiségét könynyen kiszámíthatjuk. Egyegy tábla trágyázási tervének elkészítésekor tehát a termesztendő növény várható fő termését a termésszintegyenértékkel kell megszorozni, és az így kapott várható termésszinthez keressük ki a talaj tápanyagtartalmának megfelelő K-adagot. Dr. KASZTORI Rudolf, Újvidéki Agrártudományi Kar (Folytatjuk) Az öntözött talajok túlságos sótemkotlásának elhárítása A Colorado medencében folytatott öntözéses gazdálkodás során kitűnt, hogy az öntözővíz lerakodott és kikristályosodott sótartalma sok helyen kimutatható a talajban, ami egyre nagyobb mértékben csökkenti a terméshozamokat. Ez ellen úgy kell védekezni, hogy először az öntözés mértékét lökésszerűen növelik, majd a erőteljesen csökkenteni kell a sótartalom kimosása, illetve a lerakódások kiküszöbölése végett. Ha ugyanis a termesztési periódusban a növény csak a legszükségesebb alacsony öntözési rátában részesül, a víz nagy részét a gyökérzóna felszívja és a talajfelszín el- s párologtatja, nem jut tehát további vízmennyiség a talaj mélyebb rétegeibe, ahol a sólerakodások létrejöhetnek. 4483