Magyar Szó, 1976. december (33. évfolyam, 330-344. szám)

1976-12-11 / 340. szám

2. oldal Carter konzultációi Washingtonban Még decemberben közzéteszik a kormánylistát Ki lesz a véderőminiszter: Brown, Wornke vagy Schlesinger? Washingtonból jelenti a Tanjug. James Carter, az új amerikai elnök, két napra Wa­shingtonba látogatott. Ez alatt az idő alatt huszon­négy találkozója lesz az amerikai politikai és társa­dalmi élet személyiségeivel. A konzultációk az állam­igazgatás átvételével, a mi­niszterek és más funkcioná­riusok megválasztásával áll­nak kapcsolatban. Carter sza­kadatlanul tanácskozik kong­resszusi képviselőkkel, kor­mányzókkal, vezető üzletem­berekkel, közgazdászokkal és a Ford-i kormányzat egyes tag­jaival. Az új elnök egyébként be­jelentette, hogy kormányát még december 25-e előtt be­mutatja. Washingtoni körökben úgy tudják, hogy Carternek a véderőminiszteri, kereskedel­mi miniszteri és még néhány fontos tisztségre már meg­vannak a lehetséges jelöltjei. A véderőminiszteri tisztség betöltésére két személyt emlegetnek leggyakrabban: dr. Harold Brownt, a kalifor­niai technológiai intézet pro­fesszorát és Paul Warnke-ot, a Pentagon volt funkcionáriu­sát. "Feltételezik, hogy az el­nök nemzetbiztonsági taná­csosa Zbigniew Brezinská professzor lesz. Michael Blumenthalt, a Bendix korporáció elnökét vagy pénzügyminiszterré, vagy véderőminiszterré vá­lasztják — mondják bevatot­tak köreiben. Minthogy azon­ban Blumenthal korábban külügyminiszter-helyettes volt, az amerikai diplomácia új vezetője, Cyrus Vance is bizonyára harcolni fog érte. Az új munkaügyi minisz­ter valószínűleg John Dun­lap lesz, aki a szakszerveze­tek hathatós támogatását él­vezi. Ő korábban is ezt a tisztséget töltötte be, de Ford elnök meködése idején lemondott. Közlekedésügyi miniszter­nek Carter valószínűleg a néger Brock Adamsot, a kép­viselőház tagját, kereskedel­mi miniszternek pedig Jane Pfeiffert, az IBM korporáció volt alelnökét választja. Az elnök gazdasági főtaná­csosa feltehetőleg Lawrence Klein, az ismert közgazdász és egyetemi tanár lesz, aki a választási hadjáratban Car­ter gazdasági főtanácsosa volt.­Az új elnök egyébként az utóbbi napokban Atlantában is élénk tevékenységet fejtett ki. Fogadta többek között Ja­mes Schlesingert, a Ford-kor­mányzat volt véderőminiszte­rét. Ezúttal már másodízben folytatott megbeszélést vele, mégsem hihető, hogy a Pen­­tagon élére állítja. Kubai hetilap a jugoszláv népfelszabadító harcról „A jugoszláv hadsereg rend­kívül fontos szerepet ját­szott a fasizmus elleni harc­ban a második világháború során” — írja a Verde­­ Olivo című kubai katonai hetilap, a J­H küszöbön álló ünnepe alkalmából. A heti­lap egyébként egy egész ol­dalt szentelt az évforduló­nak. A cikk részletesen ismer­teti a Jugoszláv Kommunis­ta Pártnak a háború előtt kifejtett tevékenységét, s ki­emeli, hogy a megszállást kö­vetően a pártvezetőség fegy­veres harcra szólította fel a népet. MAGYAR SZÓ Szombat, 1976. dec. 11. Kadhafi befejezte moszkvai látogatását Több okmány aláírásával csütörtökön éjszaka befeje­ződtek Moszkvában a leg­magasabb szintű líbiai—szov­jet politikai tárgyalások. A megbeszéléseken szovjet rész­ről Brezsnyev, Podgornij, Koszigin és Gromisko, líbiai részről Kadhafi, Abu Bafer Dzsaver, Ben Amer és Abde­­szalem Treiki vettt részt. A közös közleményben hangsúlyozzák, hogy a két fél erősíteni kívánja kétol­dalú politikai és gazdasági kapcsolatait Külön figyel­met fordítottak az arab egy­ség és a szovjet-arab együtt­működés problémáira, a kö­zel-keleti válságra és az af­rikai helyzetre. A két fél kidomborítja, hogy az el nem kötelezett­ség mozgalma hasznos sze­repet töl­t be a nemzetközi békéért és biztonságért fo­lyó harcban, s megállapít­ja, hogy a mozgalom a nem­zetközi politika, fontos té­nyezője lett. Jacob Javitte amerikai szenátor tegnap tárgyalt Kiro Gligorovval, a JSZSZK Képviselőházának elnökével Kínai politikai színtér Teng Hsziao-ping újra visszatérhet? Alábbhagyott a kampány . A megfigyelők szerint Teng nem foglalhatja el igen magas beosztását Pekingből jelenti a Tarjug. A kínai tudományos folyóirat 9. számában, amelyet nyilvánvalóan a Teng Hsziao-ping elleni kampány te­tőfokán nyomtattak, több helyreigazítást eszközöltek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a volt miniszterel­nök-helyettes és vezérkari főnök elleni hivatalos vá­dak módosulnak. A folyóiratból ugyanis ki­maradt két oldalnyi szöveg, amely feltehetőleg Tengre vonatkozott. Egy másik cikk­ben, amely a természeti ka­tasztrófák és földrengések el­leni küzdelemről szól, a szer­kesztőség utólag módosította azt a mondatot, amely sze­rint a Teng Hsziao-ping el­leni bírálat mozgósító erővel hatott a helyreállítási munká­latokra. * Egy utólag csatolt oldalon a szerkesztőség értesíti az ol­vasókat, hogy több helyreiga­zítást eszközölt é­s többek kö­zött törölte azt a mondat­részt, amely szerint a föld­rengés sújtotta lakosság erő­feszítése a Teng Hsziao-ping bírálatának legjobb bizonyí­téka volt. Törölték továbbá azt az értékelést, hogy Teng volt a fő kapituláns a párt soraiban, három éven át ta­gadta a párt vezető szerepét, pesszimizmust terjesztett, azt állította, hogy tegnap jobb volt, visszafelé akarta forgat­ni a történelem kerekét, és vissza próbálta állítani a ka­pitalizmust. Már a fentebbiekből is kö­vetkeztetni lehet rá, hogy a hivatalos körök fokozatosan átminősítik a Teng-féle ese­tet. Teng Hsziao-pinget ez év áprilisában váltották le, mint felderült, a négyes cso­port közvetlen nyomására, amely teljesen kiaknázta a tevékenysége során elköve­tett hibákat, s leszámolt ve­le is és más ellenfelekkel is, köztük magas beosztású ál­lam- és pártvezetőkkel. Ak­koriban első számú népellen­ségnek mondták, de mind­amellett tagja maradt a Kí­nai Kommunista Pártnak. A négyes csoport letartóz­tatását követően a Teng el­leni vádak éle fokozatosan tompulni kezdett. Hivatalos körökben már korábban han­goztatták, hogy Teng hibája a népen belüli ellentmondá­sokból fakad, tehát helyre­hozható. Pillanatnyilag az a legfőbb vád ellene, hogy revizionista irányvonalra siklott, s a fő hangsúlyt a termelőerők fej­lesztésére helyezte, függetle­nül a módszerektől. Hivat­koznak korábbi kijelentésére, amely szerint nem fontos, hogy a macska fehér-e vagy fekete, az a fő, hogy egerek­re vadásszon. Nehéz megjósolni, hogy Teng teljes rehabilitációja várható-e. Ha nyilvánosan önbírálatot gyakorol, akkor hibáját is valószínűleg reá­lis méretre csökkentik, úgy­hogy harmadízben is vissza­térhet a politikai életbe. Az azonban aligha hihető, hogy újra vezető beosztásba kerül. Amerikai gépek Izraelnek Tel Avivból jelenti az AP. Megérkezett Izraelbe egy huszonöt F-15 típusú ame­rikai harcigép-szállítmány, s ezzel az ország a fegyverke­zés újabb szakaszába lépett. Arra törekszik ugyanis, hogy a szomszédos arab országok­kal szemben tekintélyes légi előnyt alakítson ki. A korszerű F–15-ös har­ci gép az izraeli légi haderő Phantomjait váltja fel, ame­lyek a leghatékonyabb fegy­ver voltak az arab államok elleni háborúban. Nem lehet tudni, hogy az Egyesült Államok hány ilyen típusú gépet szállít Izrael­nek. Az izraeli hadsereg újfaj­ta hazai gyártmányú vadász­gépeken kívül F—16 típusú amerikai harci gépekre is szá­mít Izrael egyébként az első külország, amely ilyen típu­sú amerikai repülőgépeket kapott. Ezek tartják majd az egyensúlyt a szovjet gyárt­mányú MiG—23-asokkal, amelyekkel Egyiptom és Szí­ria van felszerelve. Szökés a börtönből Madridból jeleníti az AFP: öt fogoly megmenekült­­ csütörtökön délben a Bil­bao melletti fegyházból — közölték hivatalosan Madrid­ban. A közlemény szerint a szökevények közül hármat terrorizmus miatt tizenöt-ti­zenöt évi börtönre ítéltek. Ugyanebből a fegyházból hét évvel eze­lőtt tizenöt el­ítéltnek sikerült elmenekül­nie, köztük tíz politikai fo­golynak is- Ezek közül a rendőrség hármat elfogott, a többieknek sikerült Fran­ciaországba menekülnie. ­ (9) A világgal folytatott párbeszédnek ebben az ökumenikus légkörében láttak napvilá­got az új enciklikák, a „Mater et magistra”, amely elismerte a társadalmi tulajdon­bevétel törvényességét, és egyidejűleg el­ítélte a szociális ellentmondásokat, vala­mint a gazdag és fejletlen országok közti egyenlőtlenségeket, majd 1963. április 11- én megjelent a Pacem in terris. Ebben a pápa meghatározta a keresztény és a szo­cialista szellemű mozgalmak jövőbeni együttműködésének alapját.­­ Az azóta eltelt időszak telve van olyan eseményekkel, amelyek — jóllehet számos társadalmi és politikai feszültség köze­pette — beszédesen bizonyítják, mennyire fontos az együttműködés. Maga az egyház az elmúlt években na­pirendre tűzte és kifejlesztette az építő jellegű tárgyalások politikáját a szocia­lista országokkal, és teológusainak kitartó vizsgálatai, valamint több fontos pápai dokumentum révén mélyrehatóan elemez­te a dialógus kérdéseit. VI. Pál — jóllehet nem zárta ki olyan szélesre az ablakokat a világra, amint azt elődje tette, de nem is zárta be azokat — bizonyára „meglepődne, ha azt mondanák neki, hogy ő a szocializmusba való átme­net pápája... de legalábbis az a pápa, aki elismeri ennek az átmenetnek a jogo­sultságát” Sajnos a jelenlegi pápaságot bizonyos el­lentmondások és kétértelműségek is jel­lemzik. Ezek forrása egyrészt a pápa ag­gályosságig töprengő jelleme, másrészt — és ez a legfőbb ok — egyes püspökségek — különösen a 305 (!) olasz püspökség —, valamint némely keresztény mozgalmak — így az olasz kereszténydemokrácia — politikai és kulturális képtelensége, hogy következetesen magukévá tegyék a XXII. János és a zsinat által végrehajtott for­dulat útmutatásait Ezek a püspökök és ezek a mozgalmak — más, a Vatikánon belüli és kívüli be­folyásos csoportokkal együtt — nemhogy elősegítették volna, inkább fékezték VI. Pál politikáját. Pedig a pápa — ha más stílusban is és a reá jellemző óvatossággal — arra törekedett és törekszik, hogy foly­tassa elődje irányvonalát, mint ahogy ezt enciklikái: ez Ecclesiam suam (1967) és a Populorum progressio (1967) az Octoge­­sima adveniens (1971) kezdetű apostoli le­vele, valamint a kontinensekre való uta­zásai is bizonyítják. Ezt a véleményt meg­erősíti az a kijelentés is, hogy az 1975. évi szentévet „a megújulás és a kiengesz­­telődés jegyében” kívánja megünnepelni. De maga a feladat, hogy ennek a pápai nyilatkozatnak valódi és megfelelő tarta­lommal szerezzenek érvényt, a püspökök, a papok, a teológusok, valamint korunk egyházi és világi ügyekben elkötelezett katolikusainak dolga. Íme az a pont, ahol számos kérdés me­rül föl — és merült föl már korábban is —, mivel a szavakat nem követik konk­rét tettek. Ez a mindmáig megoldatlan ellentmondás az oka, hogy az egyház és a keresztény mozgalmak elmaradnak a tör­ténelemtől. De érzékeny pontja ez az egy­házat és az egész világot gyötrő válság­nak is. Olyan válságról van szó, amely abból ered, hogy — VI. Pál szavait idézve — „szakadék tátong a modern gondolat és a régi vallásos egyházi gondolkodásmód kö­zött. Az egyház nehézségekkel találja ma­gát szemben, mert a világ változik” — mondta a pápa. De hát nem azért hívták össze a II. vatikáni zsinatot, hogy felszá­molja az egyház és a modern világ közötti ellentéteket? és ha az ellentétek tíz évvel a zsinat befejezése után sem csökkentek, vajon nem azok miatt van-e, akik az egy­házon belül és kívül akadályozták, hogy a katolikus világ a zsinat szellemében megújuljon? Íme azok a kérdések, ame­lyek elől az egyház nem térhet ki többé. Az egyház megoldásra váró problémái A zsinat utáni egyház­ mind ez ideig nem tudta megoldani a kérdést: milyen legyen a viszonya a világhoz, vagyis hol a helye és mi a szerepe korunk társadalmában, amelyben tevékenykedik. A katolikusok társadalmi és politikai döntéseit általában ingadozás és ellent­mondás jellemzi. Ennek oka nagyrészt a korunk egyházának küldetése körüli vál­ság. A Gaudium et spes kezdetű zsinati alap­okmány ugyan kétségtelen előrelépést je­lent, amikor az ember és a világ sokirányú dialógusát hangsúlyozza, és nem szűkíti le a kérdést hagyományosan csak az egyház és az állam viszonyára; ma már azonban többre, az útmutatások elmélyítésére és a feladatok konkretizálására van szükség. (Folytatjuk) ALCESTE mamu­k.. . KATOLIKUS KÉRDÉS-KOMMUNISTA KÉRDÉS Nem változik az USA NATO iránti politikája Brüsszelből jelenti az AFP: James Carter újonnan meg­választott amerikai elnök ér­tesítette az Atlanti Szövet­ség Brüsszelben összegyűlt minisztertanácsait, hogy nem szándékozik módosítani ez USA politikáját a NATO ke­reteiben. Az üzenetet Henry Kissin­ger külügyminiszter tolmá­csolta. Harmincéves az UNICEF Ma ünnepli fennállásá­nak 30. évfordulóját az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja, az UNICEF. Közvetlenül a második világháború után Jugoszlá­via is azok közé az elpusz­tított országok közé tarto­zott, amelyeknek gyerme­kei élelmiszer-, gyógyszer­­segélyt és ruhát kaptak az UNICEF-től Hála ennek a politikának, világszerte sok százezer gyermeket sike­rült megmenteni az éhség­től, betegségtől, hidegtől és haláltól. Hazánkban talán nincs is község, amely ne kapott volna valamilyen se­gélyt az UNICEF-től. Jugoszláviát már jó ideje nem igényli a szervezet tá­mogatását, de az UNICEF tagországaként további erő­feszítéseket fejt ki annak érdekében, hogy az UNICEF tevékenysége szer­teágazóbb és jobb legyen. Mint dr. Svetomir Janko­­vic, a jugoszláviai UNICEF bizottság elnöke mondja, a mai világban is gyermekek milliói sínylik meg az éle­lem- és vízhiányt, a rossz lakáskörülményeket, a kü­lönféle fertőző és más be­tegségeket. Éppen ezért Ju­goszlávia hathatósan támo­gatja a javaslatot, hogy a szervezet még inkább ter­jessze ki tevékenységét Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országaira. Az ENSZ kimutatásai sze­rint a Földön évente kö­rülbelül százmillió gyer­mek születik. Több mint kétszázmillió gyermek rész­szül táplálkozik, és a falu­helyen élő gyermekek több mint 85 százalékának nincs jó ivóvize. A fejlődő or­szá­gok többségében csak min­den huszadik gyermek ré­szesülhet egészségvédelem­ben, és minden ötödik meg­hal, még mielőtt ötödik szü­letésnapját betöltené. Hoz­zá kell fűzni ehhez még azt is, hogy több mint százmil­lió 7—10 éves gyermek nem részesül semmilyen oktatásban. Hogy a mai világ meny­nyire távol van a tökélytől, arról- az az adat is tanús­kodik, hogy az UNICEF hozzájárulásokból szárma­zó bevétele tavaly 140,5 mil­lió dollár volt, s ugyan­csak tavaly katonai célok­ra valamivel több mint négyóránként csaknem 141 millió dollárt költöttek. Mindamellett gyermekek milliói élvezik e humánus szervezet segítségét. Az UNICEF tevékenysége külö­nösen a hatvanas években fejlődött, amikor is faji, nemzeti, vallási vagy politi­kai hovatartozástól függet­lenül a világ több mint száz országainak nyújtott segítséget. Mindezért — emlékeztes­sünk végül erre is — az UNICEF-nek 1965-ben oda­ítélték a Béke Nobel-díjat (Tanjug)

Next