Magyar Szó, 1976. december (33. évfolyam, 330-344. szám)
1976-12-11 / 340. szám
2. oldal Carter konzultációi Washingtonban Még decemberben közzéteszik a kormánylistát Ki lesz a véderőminiszter: Brown, Wornke vagy Schlesinger? Washingtonból jelenti a Tanjug. James Carter, az új amerikai elnök, két napra Washingtonba látogatott. Ez alatt az idő alatt huszonnégy találkozója lesz az amerikai politikai és társadalmi élet személyiségeivel. A konzultációk az államigazgatás átvételével, a miniszterek és más funkcionáriusok megválasztásával állnak kapcsolatban. Carter szakadatlanul tanácskozik kongresszusi képviselőkkel, kormányzókkal, vezető üzletemberekkel, közgazdászokkal és a Ford-i kormányzat egyes tagjaival. Az új elnök egyébként bejelentette, hogy kormányát még december 25-e előtt bemutatja. Washingtoni körökben úgy tudják, hogy Carternek a véderőminiszteri, kereskedelmi miniszteri és még néhány fontos tisztségre már megvannak a lehetséges jelöltjei. A véderőminiszteri tisztség betöltésére két személyt emlegetnek leggyakrabban: dr. Harold Brownt, a kaliforniai technológiai intézet professzorát és Paul Warnke-ot, a Pentagon volt funkcionáriusát. "Feltételezik, hogy az elnök nemzetbiztonsági tanácsosa Zbigniew Brezinská professzor lesz. Michael Blumenthalt, a Bendix korporáció elnökét vagy pénzügyminiszterré, vagy véderőminiszterré választják — mondják bevatottak köreiben. Minthogy azonban Blumenthal korábban külügyminiszter-helyettes volt, az amerikai diplomácia új vezetője, Cyrus Vance is bizonyára harcolni fog érte. Az új munkaügyi miniszter valószínűleg John Dunlap lesz, aki a szakszervezetek hathatós támogatását élvezi. Ő korábban is ezt a tisztséget töltötte be, de Ford elnök meködése idején lemondott. Közlekedésügyi miniszternek Carter valószínűleg a néger Brock Adamsot, a képviselőház tagját, kereskedelmi miniszternek pedig Jane Pfeiffert, az IBM korporáció volt alelnökét választja. Az elnök gazdasági főtanácsosa feltehetőleg Lawrence Klein, az ismert közgazdász és egyetemi tanár lesz, aki a választási hadjáratban Carter gazdasági főtanácsosa volt.Az új elnök egyébként az utóbbi napokban Atlantában is élénk tevékenységet fejtett ki. Fogadta többek között James Schlesingert, a Ford-kormányzat volt véderőminiszterét. Ezúttal már másodízben folytatott megbeszélést vele, mégsem hihető, hogy a Pentagon élére állítja. Kubai hetilap a jugoszláv népfelszabadító harcról „A jugoszláv hadsereg rendkívül fontos szerepet játszott a fasizmus elleni harcban a második világháború során” — írja a Verde Olivo című kubai katonai hetilap, a JH küszöbön álló ünnepe alkalmából. A hetilap egyébként egy egész oldalt szentelt az évfordulónak. A cikk részletesen ismerteti a Jugoszláv Kommunista Pártnak a háború előtt kifejtett tevékenységét, s kiemeli, hogy a megszállást követően a pártvezetőség fegyveres harcra szólította fel a népet. MAGYAR SZÓ Szombat, 1976. dec. 11. Kadhafi befejezte moszkvai látogatását Több okmány aláírásával csütörtökön éjszaka befejeződtek Moszkvában a legmagasabb szintű líbiai—szovjet politikai tárgyalások. A megbeszéléseken szovjet részről Brezsnyev, Podgornij, Koszigin és Gromisko, líbiai részről Kadhafi, Abu Bafer Dzsaver, Ben Amer és Abdeszalem Treiki vettt részt. A közös közleményben hangsúlyozzák, hogy a két fél erősíteni kívánja kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatait Külön figyelmet fordítottak az arab egység és a szovjet-arab együttműködés problémáira, a közel-keleti válságra és az afrikai helyzetre. A két fél kidomborítja, hogy az el nem kötelezettség mozgalma hasznos szerepet tölt be a nemzetközi békéért és biztonságért folyó harcban, s megállapítja, hogy a mozgalom a nemzetközi politika, fontos tényezője lett. Jacob Javitte amerikai szenátor tegnap tárgyalt Kiro Gligorovval, a JSZSZK Képviselőházának elnökével Kínai politikai színtér Teng Hsziao-ping újra visszatérhet? Alábbhagyott a kampány . A megfigyelők szerint Teng nem foglalhatja el igen magas beosztását Pekingből jelenti a Tarjug. A kínai tudományos folyóirat 9. számában, amelyet nyilvánvalóan a Teng Hsziao-ping elleni kampány tetőfokán nyomtattak, több helyreigazítást eszközöltek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a volt miniszterelnök-helyettes és vezérkari főnök elleni hivatalos vádak módosulnak. A folyóiratból ugyanis kimaradt két oldalnyi szöveg, amely feltehetőleg Tengre vonatkozott. Egy másik cikkben, amely a természeti katasztrófák és földrengések elleni küzdelemről szól, a szerkesztőség utólag módosította azt a mondatot, amely szerint a Teng Hsziao-ping elleni bírálat mozgósító erővel hatott a helyreállítási munkálatokra. * Egy utólag csatolt oldalon a szerkesztőség értesíti az olvasókat, hogy több helyreigazítást eszközölt és többek között törölte azt a mondatrészt, amely szerint a földrengés sújtotta lakosság erőfeszítése a Teng Hsziao-ping bírálatának legjobb bizonyítéka volt. Törölték továbbá azt az értékelést, hogy Teng volt a fő kapituláns a párt soraiban, három éven át tagadta a párt vezető szerepét, pesszimizmust terjesztett, azt állította, hogy tegnap jobb volt, visszafelé akarta forgatni a történelem kerekét, és vissza próbálta állítani a kapitalizmust. Már a fentebbiekből is következtetni lehet rá, hogy a hivatalos körök fokozatosan átminősítik a Teng-féle esetet. Teng Hsziao-pinget ez év áprilisában váltották le, mint felderült, a négyes csoport közvetlen nyomására, amely teljesen kiaknázta a tevékenysége során elkövetett hibákat, s leszámolt vele is és más ellenfelekkel is, köztük magas beosztású állam- és pártvezetőkkel. Akkoriban első számú népellenségnek mondták, de mindamellett tagja maradt a Kínai Kommunista Pártnak. A négyes csoport letartóztatását követően a Teng elleni vádak éle fokozatosan tompulni kezdett. Hivatalos körökben már korábban hangoztatták, hogy Teng hibája a népen belüli ellentmondásokból fakad, tehát helyrehozható. Pillanatnyilag az a legfőbb vád ellene, hogy revizionista irányvonalra siklott, s a fő hangsúlyt a termelőerők fejlesztésére helyezte, függetlenül a módszerektől. Hivatkoznak korábbi kijelentésére, amely szerint nem fontos, hogy a macska fehér-e vagy fekete, az a fő, hogy egerekre vadásszon. Nehéz megjósolni, hogy Teng teljes rehabilitációja várható-e. Ha nyilvánosan önbírálatot gyakorol, akkor hibáját is valószínűleg reális méretre csökkentik, úgyhogy harmadízben is visszatérhet a politikai életbe. Az azonban aligha hihető, hogy újra vezető beosztásba kerül. Amerikai gépek Izraelnek Tel Avivból jelenti az AP. Megérkezett Izraelbe egy huszonöt F-15 típusú amerikai harcigép-szállítmány, s ezzel az ország a fegyverkezés újabb szakaszába lépett. Arra törekszik ugyanis, hogy a szomszédos arab országokkal szemben tekintélyes légi előnyt alakítson ki. A korszerű F–15-ös harci gép az izraeli légi haderő Phantomjait váltja fel, amelyek a leghatékonyabb fegyver voltak az arab államok elleni háborúban. Nem lehet tudni, hogy az Egyesült Államok hány ilyen típusú gépet szállít Izraelnek. Az izraeli hadsereg újfajta hazai gyártmányú vadászgépeken kívül F—16 típusú amerikai harci gépekre is számít Izrael egyébként az első külország, amely ilyen típusú amerikai repülőgépeket kapott. Ezek tartják majd az egyensúlyt a szovjet gyártmányú MiG—23-asokkal, amelyekkel Egyiptom és Szíria van felszerelve. Szökés a börtönből Madridból jeleníti az AFP: öt fogoly megmenekült csütörtökön délben a Bilbao melletti fegyházból — közölték hivatalosan Madridban. A közlemény szerint a szökevények közül hármat terrorizmus miatt tizenöt-tizenöt évi börtönre ítéltek. Ugyanebből a fegyházból hét évvel ezelőtt tizenöt elítéltnek sikerült elmenekülnie, köztük tíz politikai fogolynak is- Ezek közül a rendőrség hármat elfogott, a többieknek sikerült Franciaországba menekülnie. (9) A világgal folytatott párbeszédnek ebben az ökumenikus légkörében láttak napvilágot az új enciklikák, a „Mater et magistra”, amely elismerte a társadalmi tulajdonbevétel törvényességét, és egyidejűleg elítélte a szociális ellentmondásokat, valamint a gazdag és fejletlen országok közti egyenlőtlenségeket, majd 1963. április 11- én megjelent a Pacem in terris. Ebben a pápa meghatározta a keresztény és a szocialista szellemű mozgalmak jövőbeni együttműködésének alapját. Az azóta eltelt időszak telve van olyan eseményekkel, amelyek — jóllehet számos társadalmi és politikai feszültség közepette — beszédesen bizonyítják, mennyire fontos az együttműködés. Maga az egyház az elmúlt években napirendre tűzte és kifejlesztette az építő jellegű tárgyalások politikáját a szocialista országokkal, és teológusainak kitartó vizsgálatai, valamint több fontos pápai dokumentum révén mélyrehatóan elemezte a dialógus kérdéseit. VI. Pál — jóllehet nem zárta ki olyan szélesre az ablakokat a világra, amint azt elődje tette, de nem is zárta be azokat — bizonyára „meglepődne, ha azt mondanák neki, hogy ő a szocializmusba való átmenet pápája... de legalábbis az a pápa, aki elismeri ennek az átmenetnek a jogosultságát” Sajnos a jelenlegi pápaságot bizonyos ellentmondások és kétértelműségek is jellemzik. Ezek forrása egyrészt a pápa aggályosságig töprengő jelleme, másrészt — és ez a legfőbb ok — egyes püspökségek — különösen a 305 (!) olasz püspökség —, valamint némely keresztény mozgalmak — így az olasz kereszténydemokrácia — politikai és kulturális képtelensége, hogy következetesen magukévá tegyék a XXII. János és a zsinat által végrehajtott fordulat útmutatásait Ezek a püspökök és ezek a mozgalmak — más, a Vatikánon belüli és kívüli befolyásos csoportokkal együtt — nemhogy elősegítették volna, inkább fékezték VI. Pál politikáját. Pedig a pápa — ha más stílusban is és a reá jellemző óvatossággal — arra törekedett és törekszik, hogy folytassa elődje irányvonalát, mint ahogy ezt enciklikái: ez Ecclesiam suam (1967) és a Populorum progressio (1967) az Octogesima adveniens (1971) kezdetű apostoli levele, valamint a kontinensekre való utazásai is bizonyítják. Ezt a véleményt megerősíti az a kijelentés is, hogy az 1975. évi szentévet „a megújulás és a kiengesztelődés jegyében” kívánja megünnepelni. De maga a feladat, hogy ennek a pápai nyilatkozatnak valódi és megfelelő tartalommal szerezzenek érvényt, a püspökök, a papok, a teológusok, valamint korunk egyházi és világi ügyekben elkötelezett katolikusainak dolga. Íme az a pont, ahol számos kérdés merül föl — és merült föl már korábban is —, mivel a szavakat nem követik konkrét tettek. Ez a mindmáig megoldatlan ellentmondás az oka, hogy az egyház és a keresztény mozgalmak elmaradnak a történelemtől. De érzékeny pontja ez az egyházat és az egész világot gyötrő válságnak is. Olyan válságról van szó, amely abból ered, hogy — VI. Pál szavait idézve — „szakadék tátong a modern gondolat és a régi vallásos egyházi gondolkodásmód között. Az egyház nehézségekkel találja magát szemben, mert a világ változik” — mondta a pápa. De hát nem azért hívták össze a II. vatikáni zsinatot, hogy felszámolja az egyház és a modern világ közötti ellentéteket? és ha az ellentétek tíz évvel a zsinat befejezése után sem csökkentek, vajon nem azok miatt van-e, akik az egyházon belül és kívül akadályozták, hogy a katolikus világ a zsinat szellemében megújuljon? Íme azok a kérdések, amelyek elől az egyház nem térhet ki többé. Az egyház megoldásra váró problémái A zsinat utáni egyház mind ez ideig nem tudta megoldani a kérdést: milyen legyen a viszonya a világhoz, vagyis hol a helye és mi a szerepe korunk társadalmában, amelyben tevékenykedik. A katolikusok társadalmi és politikai döntéseit általában ingadozás és ellentmondás jellemzi. Ennek oka nagyrészt a korunk egyházának küldetése körüli válság. A Gaudium et spes kezdetű zsinati alapokmány ugyan kétségtelen előrelépést jelent, amikor az ember és a világ sokirányú dialógusát hangsúlyozza, és nem szűkíti le a kérdést hagyományosan csak az egyház és az állam viszonyára; ma már azonban többre, az útmutatások elmélyítésére és a feladatok konkretizálására van szükség. (Folytatjuk) ALCESTE mamuk.. . KATOLIKUS KÉRDÉS-KOMMUNISTA KÉRDÉS Nem változik az USA NATO iránti politikája Brüsszelből jelenti az AFP: James Carter újonnan megválasztott amerikai elnök értesítette az Atlanti Szövetség Brüsszelben összegyűlt minisztertanácsait, hogy nem szándékozik módosítani ez USA politikáját a NATO kereteiben. Az üzenetet Henry Kissinger külügyminiszter tolmácsolta. Harmincéves az UNICEF Ma ünnepli fennállásának 30. évfordulóját az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja, az UNICEF. Közvetlenül a második világháború után Jugoszlávia is azok közé az elpusztított országok közé tartozott, amelyeknek gyermekei élelmiszer-, gyógyszersegélyt és ruhát kaptak az UNICEF-től Hála ennek a politikának, világszerte sok százezer gyermeket sikerült megmenteni az éhségtől, betegségtől, hidegtől és haláltól. Hazánkban talán nincs is község, amely ne kapott volna valamilyen segélyt az UNICEF-től. Jugoszláviát már jó ideje nem igényli a szervezet támogatását, de az UNICEF tagországaként további erőfeszítéseket fejt ki annak érdekében, hogy az UNICEF tevékenysége szerteágazóbb és jobb legyen. Mint dr. Svetomir Jankovic, a jugoszláviai UNICEF bizottság elnöke mondja, a mai világban is gyermekek milliói sínylik meg az élelem- és vízhiányt, a rossz lakáskörülményeket, a különféle fertőző és más betegségeket. Éppen ezért Jugoszlávia hathatósan támogatja a javaslatot, hogy a szervezet még inkább terjessze ki tevékenységét Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országaira. Az ENSZ kimutatásai szerint a Földön évente körülbelül százmillió gyermek születik. Több mint kétszázmillió gyermek részszül táplálkozik, és a faluhelyen élő gyermekek több mint 85 százalékának nincs jó ivóvize. A fejlődő országok többségében csak minden huszadik gyermek részesülhet egészségvédelemben, és minden ötödik meghal, még mielőtt ötödik születésnapját betöltené. Hozzá kell fűzni ehhez még azt is, hogy több mint százmillió 7—10 éves gyermek nem részesül semmilyen oktatásban. Hogy a mai világ menynyire távol van a tökélytől, arról- az az adat is tanúskodik, hogy az UNICEF hozzájárulásokból származó bevétele tavaly 140,5 millió dollár volt, s ugyancsak tavaly katonai célokra valamivel több mint négyóránként csaknem 141 millió dollárt költöttek. Mindamellett gyermekek milliói élvezik e humánus szervezet segítségét. Az UNICEF tevékenysége különösen a hatvanas években fejlődött, amikor is faji, nemzeti, vallási vagy politikai hovatartozástól függetlenül a világ több mint száz országainak nyújtott segítséget. Mindezért — emlékeztessünk végül erre is — az UNICEF-nek 1965-ben odaítélték a Béke Nobel-díjat (Tanjug)