Magyar Szó, 1977. március (34. évfolyam, 58-72. szám)

1977-03-07 / 64. szám

4. oldal Március 7-e a műszaki alakulatok napja Ha kell építenek, ha kell rombolnak A Jugoszláv Néphadsereg fegyverneme az idén ünnepli először saját napját „A műszaki alakulatok napjaként március 7-ét jelö­löm ki annak emlékére,­ hogy 1943-ban ezen a na­pon a Főparancsnokság pa­rancsára végrehajtotta leg­fontosabb akcióját: a IV. el­lenséges offenzíva idején Jablanicánál hidat vert a Neretván, és lehetővé tette mintegy 4000 sebesült biz­tonságba helyezését.” A fenti parancsot a múlt év április 22-én adta ki Josip Broz Tito, a Jugosz­láv Néphadsereg főparancs­noka. Az idén tehát ez a fegyvernem először ünnepli saját napját. Miért is annyira jelentős március 7-e? 34 évvel ezelőtt, reggel ki­lenc órakor kezdte meg a Főparancsnokság utászszáza­da az 56 méter hosszú és 2,5 méter széles ideiglenes híd építését a Neretván, hogy az ellenség sikeres megtévesztése után átkelje­nek rajta a partizánegysé­­gek, a mintegy 4000 sebe­sült, a partizánokkal mene­külő nép és a Főparancs­nokság. A sebesültekért ví­vott csata néven a történe­lembe bekerült ütközet jog­gal nevezhető a hadtörténe­lem leghumánusabb ütköze­tének. Sikeréhez a zseniális hadvezetési elgondoláson kí­vül sokban hozzájárultak az utászok is. Azóta sok év múlt el, az­ alig 35 főt számláló utász­század hadseregünk mo­dern, jól felszerelt fegyver­nemévé nőtte ki magát. •­ Időközben, mindjárt a felszabadulás után nagy segítséget nyújtott a hábo­rú nyomainak eltüntetésé­ben és az ország újjáépíté­sében — mondja Vladimir Bulajić alezredes. — A mű­szaki alakulatok minden tagja hozzájárult a lerom­bolt hidak, vasútvonalak, utak rendbehozásához, az aknamezők felszárítolásához. Az utóbbiakból elég sok ma­radt hátra a visszavonuló ellenséges csapatok után. Különösen Szerémségben voltak nagy kiterjedésű ak­namezők. Megtisztításuk 1972-ben fejeződött be. A rendkívül veszélyes munka persze áldozatokat is köve­telt. Nem kevésbé volt veszé­lyes a Duna és a Tisza nagy áradásaikor az embe­rek és az anyagi javak men­tése, amelyből a tisztek és a­ katonák szintén derekasan kivették részüket. Akárcsak a jég robbantásából a Ti­szán és a Dunán, hogy meg­óvják a hidakat a jég rom­boló hatásától.. Nem hiába mondják, hogy a műszaki alakulatok még békeidőben is harcolnak. Küzdelmet kell vívniuk a vízzel, a jéggel, útépítéskor a sziklákkal és filás akadá­lyokkal. Ha kell azonban, rombolnak is. Gyakran hív­ják őket segítségül a mun­kaszervezetek egy-egy épü­let rombadöntéséhez, hogy út kerülj­ön a helyére. Mindennek az elvégzése kitűnő képzettséget, jó fel­készültséget, hozzáértést kö­vetel. Az eredmények azt mutat­ják, hogy műszaki alakula­taink katonái egyikben sem szenvednek hiányt. HABRAM Károly I V . Akcióban a műszaki alakulat Katonáink építenek Vajdaságban Hadseregünk műszaki alakulatainak katonái Vaj­daságban összesen 180 ki­lométer utast, 12 kilométer gátat, 40 különféle hidat építettek (részt vettek az újvidéki, a gombosi és a pancsovai híd építésében is), ezenkívül 220 kilomé­ter hosszúságú vízvezeték csatornát, ástak ki. Megtisztítottak több száz hektár területű akname­zőt is. (7) Tartalmazza az Аг jelzésű ví­rust, továbbá a Victoria elnevezé­sű vírusaltörzset, amely 1975-ben kisebb méretű járványt okozott, valamint a B-törzset. Ha módosult A-vírus jelenik meg, amely azonban hasonló a Victoriá­­hoz, az oltóanyag megvéd a fertőzéstől, de ha az A-vírus egy új típusa okozna jár­ványt — amiben a szakemberek kételked­nek —, a már kész oltóanyaghoz hozzá­adjuk az új vírustörzs ellen védő eleme­ket. Egyetemes hatású vakcina? Az influenza azonban — be kell valla­ni — már jó néhányszor készületlenül ta­lálta az immunológusokat, képtelenek vol­tak idejekorán reagálni a vírus sajátsá­gainak módosulására. Ha mellőzzük is az 1918. évi világjárványt, amikor még nem is gondoltak védőoltásra, ki kell monda­nunk, hogy ez történt 1957-ben és 1968- ban. Mire az oltóanyag elkészült, a jár­vány mindkét esetben körüljárta a föld­golyót, csak a második és harmadik hul­láma ellen vethették be a vakcinát. Ezek a tapasztalatok arra ösztönözték a szakembereket, hogy igyekezzenek egye­temes hatású oltóanyagot előállítani, olyat, amely minden influenza-vírustörzs ellen hathatós lenne. Az első ilyen irányú ku­tatásokat az Egyesült Államokban, Angliá­ban és Franciaországban végezték. A leg­nagyobb figyelmet az Angliában, legyengí­tett vírusokból készített vakcina keltette, de­­bizonyos sikereket értek el az USA- ban és Franciaországban is. Mindhárom ország már 1973-ban közzétette a kutatá­sok eredményeit, az új oltóanyagokat azonban még sehol sem alkalmazták, ked­vező hatásukról, eredményes voltukról te­hát még nem lehet beszélni. Annál nagyobb figyelmet keltett világ­szerte a hír, hogy a szovjet tudósok szá­mottevő eredményt értek el az egyetemes oltóanyag előállítása terén. A nagy fel­tűnést keltő hír, 1976 tavaszán bejárta a világot, a­hogy nem szenzációhajhász hír­lapi kacsáról van szó, bizonyítja az a kö­rülmény, hogy a fölfedezésről Anastolij Alekszandrov, a Szovjet Tudományos Aka­démia elnöke számolt be a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresz­­szusán. Később közölte azt is, hogy a föl­fedezést szabadalmaztatták és a szabadal­mat először a Német Demokratikus Köz­társaság, majd további nyolc ország, köz­tük Anglia, Franciaország, a Német Szö­vetségi Köztársaság, az USA és Japán vá­sárolta meg. Az oltóanyag előállításán húsz tudós dolgozott, akik a hosszan tartó állatkísérletek után önmagukon próbálták ki az új vakcina hatását. S az eredmény? Megállapították, hogy szervezetük ellen­­test-fermelése hirtelen megnövekedett, s az influenzaellenes gammaglobulin tö­ménysége a tízszeresére emelkedett. Szó­val megvalósult az, amire a szervezetnek szüksége van, hogy az influenza ellen vé­dekezhessen, legyőzhesse a vírusok roha­mát. Az Influenza vírusa nem nyugszik, ez egyetemes hatású és egyben olcsó oltó­anyag fölfedezése tehát rendkívül fontos és sürgős feladat, az egész világ lakossá­gának érdeke. Ezt bizonyítják a közel­múltban történt események, amelyeknek híre mindenütt aggodalmat keltett. David­­Lewis 19 éves amerikai katona a New York állambeli Fort Dix nevű katonai tá­borban hirtelen meghalt, s a boncoló or­vosok megállapították, hogy halálát nát­haláz okozta. Még nagyobb volt a meg­döbbenés, amikor az elektromikroszkóp kimutatta, hogy a gyilkos vírus­­ a spa­­nyolnátha vírusa. Pánik A spanyolnátha vírusát sertésvírusnak is nevezik, s amint a Fort Dixben történt haláleset bizonyítja, ismét átlépte az em­ber és az állat közti határt. Ez elég volt ahhoz, hogy riadót fújjanak. A pánik először is az Egyesült Államok tudományos köreiben tört ki. A szakembe­rek tanácsa határozatban követelte Ford elnöktől, kövessen el mindent, hogy meg­akadályozhassák a járvány kitörését, amely gyilkosabb lehet, mint az 1918-ban pusztított spanyolnátha. Akkor 500 000 amerikai halt meg, 1976/1977 telén azon­ban a halálos áldozatok száma elérheti a 4 milliót is. (Folytatjuk) A láthatatlan ellenség újabb támadásra készül az influenza vírusa MAGYAR SZÓ Hétfő, 1977. március 7. 600 millió dinár értékű munka A Jugoszláv Néphadse­reg műszaki alakulatai a felszabadulástól napjaink­ig összesen 6000 kilométer utat, 915 hidat (27 kilo­méter hosszúságban), 116 alagutat (7,5 kilométer hosszúságban), valamint 700 kilométer vasutat épí­tettek. A mai árakat figyelem­be véve az elvégzett mun­ka értéke meghaladja a 600 millió dinárt. A MAGYAR SZÓ HONeYROVINA Szerkeszti: BADA ISTVÁN a JUGYE kézimunkázok klub­jának elnöke Újvidékről, Szabó Márta a budapesti Ez a Divat című újság főszerkesztőhelyet­­tese, Tettinger Gizella Bácsbo­­kod népművész, Ibolyka Buba Misic, a belgrádi NADA újság főszerkesztője, Dobrila Solar, a zágrábi SVIJET szerkesztője, Zorka Radojkovic a belgrádi PRAKTICNA­RENA főszerkesz­tője, Hegyi József, a JUGYE al­­elnöke a következőket díjazta.: Aranyérmet kapott: Kovács Katalin, hímzés (Bezdán), Dudás Ilona (Kula), Irina Olejar (Rus­­ki Krstur), Csapó Ibolya (Bez­dán), Bábeli Katica (Pag) hor­golás és kötés. Valerja Muncan (Ada) Ljubinka Bjelicsé (Siro­­gojno), Kovács Katalin (Bez­dán), Prósz Veronika (Buda­pest), Jelka Jovanovic, szőnyeg (Bje­­lina), Tamássy Zsuzsanna, fali­­szőnyeg (Kula), Guelmino Valé­ria, makramé (Senta), Dániel Klára, Katik (Kula), Veronika Pfaffert (Csonoplya), gobelin, Gyuráki Terézia (Teme­­rin), Oláh Jusztina (Vrbas), Mi­lena Bokov (Novi Kneževac), Vankó Basa Lenke (Stara Mo­­ravica), tányérok, Papp Ilona (Gombos) Kordis István (Ada) fafaragás, Ivan Sokčić (Palles) hajómodellek, Bérezni Đura (Sremska Mitrovica) képkeretek. Az érmesek listáját a Jövő Ságénak elnöke, Bencze Anna, heti rovatunkban folytatjuk. Pénteken bensőséges ünnepség keretében nyitották, meg Kilián az első nemzetközi kézimunka­­kiállítást. A megnyitón a kiállítás véd­nöke, Zvekic Miskolci Mária, Vajdaság Kommunista Szövetsé­ge Tartományi Bizottságának Elnöksége Végrehajtó Bizottsá­gának tagja , a többek között ezt mondta: Ez a kiállítás, amelyet ma megnyitunk, mindennapi éle­tünk szerves része, munkánk, alkotásunk és lelkesedésünk megkapó illusztrációi, ezek ne­mesítik, megihletik az embert. Ez a kiállítás a legközvetlenebb módon hozza közelebb az em­bereket egymáshoz, megszilár­dítja barátságukat, azt a barát­ságot, amely felfedi a szabad munka és élet értékeit. A kiállítás iránt óriási ér­deklődés nyilvánul meg. Há­rom napon át autóbuszokkal, társasgépkocsikkal érkeztek úgy­szólván Vajdaság­ minden köz­ségéből az érdeklődök. A bíráló bizottság, melynek tagjai: Bada István, a Jugo­szláviai Gyűjtők Egyesületének elnöke, Marija Banski, a Vaj­dasági Múzeum néprajzosa, Mir­­jana Maluckov, a Vajdasági Mú­zeum néprajzosa, Irena Bálát művészettörténész, Tobolka Etel­ka képzőművész, Bada Johanna újságíró, a JUGYE pionírbizott­ Mennyit ér a találmány a gyakorlatban? Néhány szó egy tanácskozás kapcsán Ismeretes, hogy az utóbbi időben munkaszervezeteink és társadalmi-politikai tes­­tületeink egyre hathatósabb segítséget nyújtanak a fel­találóknak és az újítóknak munkájukban. Ez a kétség­kívül figyelmet érdemlő tá­mogatás azonban még min­dig nem mondható kielégí­tőnek, természetesen ami a társultmunka-szervezetek­­­lá­gítókészségét illeti. Nos, ép­pen az említett hiányossá­gokra hívta fel a figyelmet az a kétnapos tanácskozás, amelyet Újvidéken tartottak Vajdaság feltalálóinak és újítóinak részvételével. A jelenlevők hangsúlyozták a társult munka, valamint az egész társadalom segítségé­nek szükségességét, és rá­mutattak, hogy milyen óriá­­­­si haszna származhat közös­ségünknek az általuk végzett tevékenységből. Ezúttal néhány gyakorlati példát szeretnénk ismertet­ni a fentiek igazolására. El­sőként talán az újvidéki Ju­­goslat feltalálóit és újítóit kell megemlíteni, akik talál­mányaikka­l nemcsak Vaj­daságban, hanem országos viszonylatban is ismertek. A gyárban 1972-ben alakult fel­találók aktívája 78 tagot számlál, s tevékenységükkel nagyban hozzájárultak mun­kaszervezetük jobb gazdasá­gi eredményének megvalósí­tásához. Íme, néhány példa. A gyár által behozott új menetcsiszológép szerkezeti hibákkal érkezett a helyszín­re. A panasztétel után a le­szállítók el is végezték a ja­vítási munkálatokat, a hibát azonban nem sikerült kikü­­­szöbölni. A gépen dolgozó munkás felhatalmazást kért a hiba megállapítására és ki­javítására. Neki köszönhető­­leg az említett gép már há­rom éve két váltásban kifo­gástalanul működik. Másik eset ugyanabból a gyárból. A kihozatali önmű­ködő csiszológép beállítása nyolc-huszonnégy órát vett igénybe, s eközben 18—20 se­­lejtdarabot készített. Ezen­kívül volt még néhány fo­gyatékossága, a többi között könnyen előidézhetett bal­esetet, sérülést is. Ezért ki­vonták a forgalomból. A gyár egyik munkása olyan szerkezetet készített, amely­­lyel mindössze 2­ 4 óra alatt be lehet állítani a gépet, megszűnik a sérülésveszély, s azóta is hibátlanul műkö­dik a drága gép. A Jugoalat egy munkása az automata esztergapadon olyan hasznos újítást vég­zett, amelynek eredménye­ként az egy-egy­ gépen való napi megtakarítás 75,50 di­nár.Egy régi menetcsiszológé­pen, amely már kiselejtezés­re volt ítélve, a munkások olyan újításokat végeztek, hogy nemcsak használhatóvá vált, hanem bővült az általa elvégzett műveletek száma is. S azóta — több mint két éve — hibátlanul működik, ezenfelül kiegészítő művele­teket is végez. A fenti példák az újvidéki fuglalatból valók, és azt bi­zonyítják, hogy milyen óriási megtakarítást jelent egy-egy találmány, újítás. Hasonló a helyzet a szabadkai Zorká­­ban is. Ott három évvel ez­előtt hozták létre a feltalá­lók aktíváját a gyárban. Az­előtt évente átlag hét újítás­sal jelentkeztek a dolgozók, amióta azonban megszervez­ték tevékenységüket, évente több mint 50 javaslat érke­zik a munkásoktól, s ennek csaknem 70 százalékát a gya­korlatban is megvalósítják. A zrenjanini Proleter sző­­nyeggyárba­n 1966 óta foglal­koznak szervezetten a felta­lálók és az újítók tevékeny­ségével. Azóta 20 találmányt és újítást alkalmaztak a gyár­ban, s ez évente 830 000 di­nár megtakarítást jelent szá­maikra. Pusztán ez a néhány pél­da is eléggé hűen érzékelteti, milyen hasznot hoz egy-egy társultmunka-szervezetnek, tágabb vonatkozásban pedig közösségünknek is ez a te­vékenység. Vajdaságban az elmúlt két év alatt a feltalá­lók és újítók munkája nyo­mán gazdaságunk mintegy 2 milliárd dinárt takarított meg. Ezért szükségszerűen még egyszer ide kívánkozik annak a követelménynek a leírása, hogy az említett te­vékenységgel foglalkozók nagyon is számítanak a na­gyobb megértésre, erkölcsi és anyagi támogatásra mind a munkaszervezetek, mind a társadalom részéről. Annál inkább, mert e hasznos mun­ka eredménye óriási hozzá­járulást jelent stabilizációs törekvéseink következetes megvalósításához is. KIS IMRE Ferenc Ljubičić üdvözölte a műszaki alakulatokat NIKOLA LJUBICIC szö­vetségi honvédelmi titkár március 7-e, a műszaki ala­kulatok napja alkalmából üdvözletet intézett ezeknek az egységeknek a katonái­hoz, tisztjeihez és az egysé­gekben dolgozó polgári sze­mélyekhez. Sok sikert kí­vánt a további munkához.

Next