Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)

1977-04-20 / 108. szám

Szerda, 1977. április 20. MAGYAR SZÓ HOLNAP KEZDŐDIK A jugoszláv kultúra hónapja­­i­t A rendezvény védnökségét Tito és Leone köztársasági elnökök vállalták Mint Stjepan Balažić a szervező bizottság elnöke tegnapi belgrádi sajtóérte­kezletén bejelentette, Tito elnök és Giovanni Leone olasz államfő örömmel vál­lalta el a jugoszláv kultúra hónapja elnevezésű nagysza­bású m­űvelődési rendezvény védnökségét, amelyet hol­nap, április 21-én nyitnak meg és május 29-éig tart az olasz fővárosban. Ebből az alkalomból Tito és Leone megelégedettségüket fejez­ték ki afölött, hogy ilyen módon is — a kultúra és a művészetek jelentős terüle­tén — szemmel láthatóan érvényesül a két ország kö­zötti barátság és jószomszé­di együttműködés szelleme. A manifesztációnak az a célja, hogy az olasz embe­reknek teljesebb képet nyújt­son a jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek mai művelő­dési és művészeti eredmé­nyeiről és törekvéseiről, egy­szersmind azonban az is, hogy a jugoszláviai művé­szek és kultúrmunkások vív­mány­a­ina­k szélesebb körű be­mutatásával kifejezésre jut­tassa a jugoszláv—olasz ba­ráti együttműködés és kap­csolatok magas fokát, külö­nösen most, közvetlenül az osimói megállapodások be­cikkelyezése után és a Belg­rád­ban megtartandó euró­pai biztonsági értekezlet előtt. Hogy mekkora jelentősé­get tulajdonítunk ennek a rendezvénynek, amely ha­zánk eddigi legnagyobb mé­retű nyugat-európai kultu­rális-művészeti fellépése, az már a díszbizottság össze­tételéből is látszik. Olasz részről a bizottság tagjai a következők: I Giulio Andre­otti kormányfő, Aldo Moro, a Kereszténydemokrata Párt elnöke, Arnaldo Forlani kül­ügyminiszter, Dario Antoni­­otti idegenforgalmi minisz­ter, Mario Pedini, a kultu­rális javak minisztere, Giu­seppe Medici szenátor, volt külügyminiszter, Giulio Car­lo Argan, Róma polgármes­tere és más ismert közéleti személyiségek. Jugoszláv részről a bizott­ság tagjai: Veselin Djurano­vić, a SZVT elnöke, Miloš Minic, az SZVT alelnö­ke, szövetségi külügyi titkár, Tr­pe Jakovlevszki, az SZVT tagja, dr. Mišo Pavićević, a Föderáció Tanácsának tag­ja, Krsto Bulajic, a Nemzet­közi Tudományos, Műszaki, Kulturális és Oktatásügyi Együttműködés Szövetségi Intézetének igazgatója, Alek­sandar Bakočević,­­ a JDNSZSZ Szövetségi Vá­lasztmánya nemzetközi kap­csolatok bizottságának elnö­ke, dr. Borislav Jovic római jugoszláv nagykövet, Beno Zupančić, a Szlovén Kép­­viselőház alelnöke és má­sok. A rendezvénysorozat negy­ven napja alatt mintegy har­minc előadást szerveznek, köztük filmbemutatókat, z­e­nei, színházi és balettelőadá­sokat, képzőművészeti kiál­lításokat, ismertetőiket a mű­velődési és művészeti élet jugoszláviai önigazgatású megszervezésének tapaszta­latairól stb. Az olasz közvé­lemény kivételes érdeklő­déssel várja a rendezvénye­ket, erről­­híven tanúskodik az olasz sajtóban megjelenő alkalmi cikkek sora, a rá­dió és tévéjelentések gyako­risága, amelyek mind hang­súlyozzák, hogy a tavaszi ró­mai kulturális idény volta­képpen a jugoszláviai kul­túra és művészetek jegyé­ben fog lezajlani. A szervezők olasz részről a római Teatro Club Pre­­mio és az Olasz—jugoszláv Kapcsolatok Központja, együttműködésben az olasz idegenforgalmi és rendez­­vényügyi minisztériummal, valamint Lazio tartomány tanácsával, jugoszláv rész­ről pedig a Nemzetiközi Tu­dományos, Műszaki, Kultu­rális és Oktatásügyi Együtt­működés Szövetségi Intéze­te és Jugoszlávia római nagy­követsége. A holnapi megnyitón Go­ran Paskaljevic Strandőr té­len című filmjét mutatják be, első ízelítőül a jugoszláv kultúra ■ hónapjának előadá­sai közül. A mexikói vendégszereplés előtt A guanajuatoi Servantino fesztiválon az idén a Zombori Népszínház is részt vesz Április 29-étől május 20- áig közép-amerikai vendég­­szereplésre indul a Zombori Népszínház. Mint ismeretes, Jovan Sterija Popovic Nő­sülés és férjhezmenés című színművével mutatkoznak be a mexikói közönségnek a Nemzetek Színháza fesztivál keretében. Az út előtt fel­kértük KŐSZÓ István, mű­szaki igazgatót, hogy tájékoz­tassa olvasóinkat az előkészü­letekről, az előzményekről — a körútról. — A Jugoszláv Zene és Színművészeti Egyeztető Bi­zottság javaslatára és a Nem­zetközi Kulturális Kapcsola­tok Intézetének szervezésé­ben indulunk Mexikóba a Servantino fesztiválra mint Jugoszlávia képviselői. Ezen a rendezvényen előttünk ha­zánkból az Atelje 212 és a­­ Szarajevói Kamaraszínház vett részt. — Közért-Amerikában többször lépünk színre a Ste­­­rija-darabbal. A tervezett mexikói körút után Guate­malában és Costa Ricában is vendégszerepelünk. Erre a két útra a fesztivál szer­vezőitől kaptunk meghívást. — A rendezvényen szimul­tán fordítás helyett a spa­nyol narrátor mondja majd el a közjátékok idején a történteket. — A Nősülés és férjhez­menés több mint 100 elő­adást megélt. A tavaly meg­rendezett Szerija Játékokon öt díjat nyert. Macedónia ki­vételével, hazánk minden köztársaságában bemutat­tuk. Budapesten, Kecskemé­ten és Baján is vendégszere­peltünk ezzel a nagysikerű­­ darabbal. — Mexikóból hazatérve jú­nius 3-án, ismételten útrake­lünk, ezúttal Romániába. ,L Őszre társulatunk Lengyel­­országban vendégeskedik. — A guanajuatói bemuta­tó nem igényel különösebb felkészülést, ami a színészi játékot illeti. A díszletek szállításának gondját is meg­oldottuk. Új kulisszákat ter­veztünk, azaz kisebb mére­tekre bontottuk, mert az eredeti díszletet repülőgépen lehetetlen lenne elszállítani. Az új díszlet nem csökkenti a színdarab esztétikai érté­két, sem hatását.­­ A részvétel, a mexikói meghívás nagy megtisztelte­tés számunkra — úgy vélem, nemcsak társulatunk, hanem Zombor számára is. R. Gy. Jelenet J. Sterija Popovic Nősülés és férjhezmenés című színművéből 11. oldal Sok elfelejtett érték Megkezdte munkáját a feledésbe merült színpadi művekről szóló­­ Sterija-tanácskozás Tegnap délelőtt a Sterija Játékok keretében meg­kezdte munkáját az a tanácskozás, amely a feledésbe merült színpadi művek feltárását tűzte ki célul. A be­terjesztett több mint 30 beszámoló közül tegnap mint­egy 20 hangzott el. Közülük néhány összefoglaló jelle­gű, a szintézis szándékával készült, a többiek egy-két konkrét szöveget igyekeztek visszahelyezni a köztu­datba, és oda hatni, hogy végre vagy újból színpadot kapta­na­k. Elsőnek dr. Marta Frajid belgrádi színháztörténész kapott szót. A XIX. századi szerb történelmi drámák felújításának lehetőségeiről beszélt, és felhívta a figyel­met több, színpadra már alig kerülő Kostić-, Segedi­­nac- és Stern­a-műre. Marin Franičević zágrábi akadé­mikus a horvát színjátszás és drámaírás múltját vázol­ta egy részletesebb, főleg, a romantika horvát drámaírá­sát taglaló beszámoló beve­zetőjében. Összefoglaló jel­legű beszámolót hallottunk Ivan Ivanovszki szkopjei kritikustól is, aki példaként emlegette a Játékokon ép­pen tegnap este fellépett Bi­­tolai Népszínházát, mert már évek óta kellő rendsze­rességgel viszi színre a régi, de időszerűsíthető színműve­ket. Ivanovszki elmondta, hogy a macedón­ színházak az utóbbi néhány évben for­dultak" rendszeresebben a múlt szövegei felé, s az ered­mények biztatóak. Tavaly például a Jane Zadrogaz cí­mű népi játék eljutott az or­szágos színházi fesztiválra, s ott is feltűnést keltett. — Természetesen — mondta a macedón kritikus — mindez csak a kezdet, de rendkívül fontos, hogy színházainkban tudatosodott, miszerint a múlt alapos ismerete nél­kül aligha lehet és szabad modern kísérletekbe kezde­ni. A délutáni felszólalások közül Gerold László beszá­molóját kell kiemelnünk. Gerold a jugoszláviai ma­gyar színjátszás, illetve e vi­dék­­ magyar nyelvű dráma­­irodalmának elfelejtett ér­tékeiről szólt. Bevezetőjében drámaírásunk és színjátszá­sunk három korszakát kü­lönböztette meg­: az 1918-ig terjedőt, a két világháború közöttit és a felszabadulás utánit. Az 1918-ig terjedő időszakban — mondta — voltak itt magyar nyelvű hivatásos szintű előadások; folyamatot mutató rendsze­rességgel jöttek a különféle vándortársulatok, köztük a legjobbak is, amelyek a ma­gyar színjátszás élvonalába tartozó színészeket tudták soraikban. Többnyire volt közönség is, amely együtt művelődött a színjátszással, de nem volt vagy csak alig hazai dráma. 1918-cal e vidéken meg­szűnt­ a hivatásos magyar színjátszás, ezzel szemben létrejött, konstruálódott a jugoszláviai matevar iroda­lom, hogy aztán az 1945 utá­ni időszakban már színhá­zunk és drámairodalmunk is legyen. A felszabadulás után virágzásnak indult dráma­­irodalom termését több-ke­vesebb rendszerességgel kö­vette a Szabadkai Népszín­ház, amely napjainkig har­­minc-egynéhár év hazai mű­vet mutatott be, de számos szöveg még mindig nem ka­pott színpadot. A feledésbe merült szín­padi értékek közül lapunk kritikusa egy tucatnyit em­lített meg. Az 1918 előtti korszakból többek között Deréki Antal szabadkai szín­igazgató és színész a Drey­­fus-ügyről szóló alkotását, amelyet még 1898-ban vittek színre, továbbá két szabad­kai újságíró és drárdaíró da­rabját, Csillag Károlynak a Sátán útja és Havas Emil­nek A magántanárúr című színpadi művét, és utalt Gozsdu Elek és Csáth Géza több értékes színpadi művé­re is. A két háború közötti művek közül határozottan egyet sem ajánlott a társu­latok figyelmébe, de megje­gyezte, hogy Szenteleky Kornél, Radó Imre, Somogyi Pál és Lőrinc Péter, vala­mint a nemrég előkerült, há­borús emigrációban írt Sin­­kó-darabok között kell ke­resni azokat, amelyek dra­maturgiai fogyatékosságuk ellenére is jó és ihletett elő­adások lehetnének. Hétfőn, e hó 16-án, este az Újvidéki Rádió és Televí­zió M­ stúdiójában az osztrák előadóművészek, ifjú korosz­tályának egyik jeles képvise­lője, Heinrich Schiff mutat­kozott be a székvárosi kö­zönségnek. A gordonkás mindössze 25 éves, de már sikeresen szerepelt a londoni Új Filharmónia zenekará­val, a Brit Rádió együttesé­vel, a Bécsi Szimfonikusok­kal, a salzburgi ünnepi játé­kok zenekarával és a Drez­dai Filharmóniával. A kriti­kusok a jövő csillagának, Rosztropovics utódának ne­vezik, és hízelgő összehason­lításokat tesznek. Miután a művész Aci Bertonceli­ ljub- ■ ljanai zongoraművész kiváló, közreműködésével Újvidéken is fellépett, mi is megelége­déssel álllapíthatjuk meg, hogy a felnövő muzsikusok friss erőt hoznak az előadó­művészet vérkeringésébe, és hogy a kifejezési lehetőségek ezen a téren még egyre tá­gulnak. Heinrich Schiffnek rend­kívüli adottságai vannak, virtuóz játéktechnikája, ha-­­ tározott elképzelései, nem túl nagy, de behízelgő tónu­sa, temperamentuma és szen­vedélyes dalolókedve. Tol­mácsolásaiban elsősorban a plasztikusságra törekszik, a nagy ellentétek szembeállí­tására, a drámai kifejezésre, lendületes tempókra, az apró részleteknek is legfinomabb árnyalására. A muzsikálás legszebb pillanatait e­kkor éri el, amikor bensőséges, meg­hitt érzelmeket közvetített meglepő őszinteséggel és érettséggel. Emeljük ki itt az újvidéki szerző, Iván Kovác rutén népi melódiákra szer­zett három szomorú dalát, amelyek ilyen hangulatosan, mélyről fakadó muzikalitás­sal valószínűleg még soha­sem hangzottak fel, és ne fe­ledjük a ráadásként elját­szott ■ Fauré-szerzeményt sem, melynek szépséges fel­felé ívelése a frazeálás­nak valóságos mesterműve volt. Hozzátehetjük, hogy a Beethoven-művek lassú epi­zódjai is emlékezetesek ma­radnak. Az osztrák gordon­kaművész a nagy bonni mes­ter, Ludwig van Beethoven Mozart Varázsfuvola című operájának egy témájára szerzett változataival (opus 66) és Á-dúr gordonkaszoná­tájával (opus 69) töltötte ki műsorának első felét, való-A háború után színpadra került harminc jugoszláviai magyar színpadi mű ellené­re — mondta Gerold László — még egy tucatnyi olyan művünk van, amely feltét­lenül színpadot érdemelne. Elsősorban a hivatásos együttesek figyelmét elke­rülő olyan darabokról van szó, mint például a pályadíj­nyertes Majtényi-alko­tásról, A száműzöttről és Deák Fe­renc Tor című hasonló sorsú művéről. Nem került kö­zönség elé továbbá Varga Zoltán A tanítvány és a Péntek, szombat, vasárnap című alkotása. Tolnai Ottó Tűzálló esernyője, Gobbi Fehér Gyula Nagy építés és Koneczky László Aida nem énekel című alkotása sem. Beszámolójában Gerold végül, megemlítette, hogy a hagyományápolásnak más formái is vannak, többek között a tíz-húsz évvel ez­előtt bemutatott mű újra­játszása, vagy pedig érté­kes és erre alkalmas perzai művek, elsősorban regények színpadra állítása. A tanácskozás ma folytat­ja munkáját, B. Gy.­ színűleg azért, hogy ő is em­lékeztessen a szerző halálá­nak 150. évfordulójára. Ezek mellett a továbbiakban he­lyet kapott Camille Saint Saens hamisítatlan romanti­kus hévvel játszott 32. mű­ve. c-moll szonátája, az em­lített Kovac-dalok és Bo­­huslav Martino Rossini té­májára írt káprázatos válto­zatai. Az est nem válhatott vol­na olyan magas fokú műél­vezetté, ha Aci Bertonceli közreműködése nem tudott volna ugyanarra a szintre emelkedni, amelyen Schiff játéka mozgott. Mondhatjuk, helyenként a zongoraművész még gördülékenyebben, éret­tebben oldotta meg felada­tát, mint ifjú partnere. Min­denkor követte a gordonkást­ elképzeléseiben, győzte len­dületben, odaadásban. Kifo­gásolni csak azt lehet, hogy nem mérte fel helyesen a hangzásarányokat, a zongo­raszólam­ sokszor fedte a gordonkáét. Kár, hogy­ a székvárosi kö­zönség csak a már általáno­san elismert értékek iránt tanúsít érdeklődést. Mivel Schiff nevét nálunk még senki sem ismerte, megfosz­totta magát egy kiemelkedő hangverseny élvezetétől. J. M. Heinrich Schiff gorđonkaesfje - Г MINDIG ÍZLETES

Next