Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)
1977-04-20 / 108. szám
Szerda, 1977. április 20. MAGYAR SZÓ HOLNAP KEZDŐDIK A jugoszláv kultúra hónapjait A rendezvény védnökségét Tito és Leone köztársasági elnökök vállalták Mint Stjepan Balažić a szervező bizottság elnöke tegnapi belgrádi sajtóértekezletén bejelentette, Tito elnök és Giovanni Leone olasz államfő örömmel vállalta el a jugoszláv kultúra hónapja elnevezésű nagyszabású művelődési rendezvény védnökségét, amelyet holnap, április 21-én nyitnak meg és május 29-éig tart az olasz fővárosban. Ebből az alkalomból Tito és Leone megelégedettségüket fejezték ki afölött, hogy ilyen módon is — a kultúra és a művészetek jelentős területén — szemmel láthatóan érvényesül a két ország közötti barátság és jószomszédi együttműködés szelleme. A manifesztációnak az a célja, hogy az olasz embereknek teljesebb képet nyújtson a jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek mai művelődési és művészeti eredményeiről és törekvéseiről, egyszersmind azonban az is, hogy a jugoszláviai művészek és kultúrmunkások vívmányainak szélesebb körű bemutatásával kifejezésre juttassa a jugoszláv—olasz baráti együttműködés és kapcsolatok magas fokát, különösen most, közvetlenül az osimói megállapodások becikkelyezése után és a Belgrádban megtartandó európai biztonsági értekezlet előtt. Hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk ennek a rendezvénynek, amely hazánk eddigi legnagyobb méretű nyugat-európai kulturális-művészeti fellépése, az már a díszbizottság összetételéből is látszik. Olasz részről a bizottság tagjai a következők: I Giulio Andreotti kormányfő, Aldo Moro, a Kereszténydemokrata Párt elnöke, Arnaldo Forlani külügyminiszter, Dario Antoniotti idegenforgalmi miniszter, Mario Pedini, a kulturális javak minisztere, Giuseppe Medici szenátor, volt külügyminiszter, Giulio Carlo Argan, Róma polgármestere és más ismert közéleti személyiségek. Jugoszláv részről a bizottság tagjai: Veselin Djuranović, a SZVT elnöke, Miloš Minic, az SZVT alelnöke, szövetségi külügyi titkár, Trpe Jakovlevszki, az SZVT tagja, dr. Mišo Pavićević, a Föderáció Tanácsának tagja, Krsto Bulajic, a Nemzetközi Tudományos, Műszaki, Kulturális és Oktatásügyi Együttműködés Szövetségi Intézetének igazgatója, Aleksandar Bakočević, a JDNSZSZ Szövetségi Választmánya nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöke, dr. Borislav Jovic római jugoszláv nagykövet, Beno Zupančić, a Szlovén Képviselőház alelnöke és mások. A rendezvénysorozat negyven napja alatt mintegy harminc előadást szerveznek, köztük filmbemutatókat, zenei, színházi és balettelőadásokat, képzőművészeti kiállításokat, ismertetőiket a művelődési és művészeti élet jugoszláviai önigazgatású megszervezésének tapasztalatairól stb. Az olasz közvélemény kivételes érdeklődéssel várja a rendezvényeket, errőlhíven tanúskodik az olasz sajtóban megjelenő alkalmi cikkek sora, a rádió és tévéjelentések gyakorisága, amelyek mind hangsúlyozzák, hogy a tavaszi római kulturális idény voltaképpen a jugoszláviai kultúra és művészetek jegyében fog lezajlani. A szervezők olasz részről a római Teatro Club Premio és az Olasz—jugoszláv Kapcsolatok Központja, együttműködésben az olasz idegenforgalmi és rendezvényügyi minisztériummal, valamint Lazio tartomány tanácsával, jugoszláv részről pedig a Nemzetiközi Tudományos, Műszaki, Kulturális és Oktatásügyi Együttműködés Szövetségi Intézete és Jugoszlávia római nagykövetsége. A holnapi megnyitón Goran Paskaljevic Strandőr télen című filmjét mutatják be, első ízelítőül a jugoszláv kultúra ■ hónapjának előadásai közül. A mexikói vendégszereplés előtt A guanajuatoi Servantino fesztiválon az idén a Zombori Népszínház is részt vesz Április 29-étől május 20- áig közép-amerikai vendégszereplésre indul a Zombori Népszínház. Mint ismeretes, Jovan Sterija Popovic Nősülés és férjhezmenés című színművével mutatkoznak be a mexikói közönségnek a Nemzetek Színháza fesztivál keretében. Az út előtt felkértük KŐSZÓ István, műszaki igazgatót, hogy tájékoztassa olvasóinkat az előkészületekről, az előzményekről — a körútról. — A Jugoszláv Zene és Színművészeti Egyeztető Bizottság javaslatára és a Nemzetközi Kulturális Kapcsolatok Intézetének szervezésében indulunk Mexikóba a Servantino fesztiválra mint Jugoszlávia képviselői. Ezen a rendezvényen előttünk hazánkból az Atelje 212 és a Szarajevói Kamaraszínház vett részt. — Közért-Amerikában többször lépünk színre a Sterija-darabbal. A tervezett mexikói körút után Guatemalában és Costa Ricában is vendégszerepelünk. Erre a két útra a fesztivál szervezőitől kaptunk meghívást. — A rendezvényen szimultán fordítás helyett a spanyol narrátor mondja majd el a közjátékok idején a történteket. — A Nősülés és férjhezmenés több mint 100 előadást megélt. A tavaly megrendezett Szerija Játékokon öt díjat nyert. Macedónia kivételével, hazánk minden köztársaságában bemutattuk. Budapesten, Kecskeméten és Baján is vendégszerepeltünk ezzel a nagysikerű darabbal. — Mexikóból hazatérve június 3-án, ismételten útrakelünk, ezúttal Romániába. ,L Őszre társulatunk Lengyelországban vendégeskedik. — A guanajuatói bemutató nem igényel különösebb felkészülést, ami a színészi játékot illeti. A díszletek szállításának gondját is megoldottuk. Új kulisszákat terveztünk, azaz kisebb méretekre bontottuk, mert az eredeti díszletet repülőgépen lehetetlen lenne elszállítani. Az új díszlet nem csökkenti a színdarab esztétikai értékét, sem hatását. A részvétel, a mexikói meghívás nagy megtiszteltetés számunkra — úgy vélem, nemcsak társulatunk, hanem Zombor számára is. R. Gy. Jelenet J. Sterija Popovic Nősülés és férjhezmenés című színművéből 11. oldal Sok elfelejtett érték Megkezdte munkáját a feledésbe merült színpadi művekről szóló Sterija-tanácskozás Tegnap délelőtt a Sterija Játékok keretében megkezdte munkáját az a tanácskozás, amely a feledésbe merült színpadi művek feltárását tűzte ki célul. A beterjesztett több mint 30 beszámoló közül tegnap mintegy 20 hangzott el. Közülük néhány összefoglaló jellegű, a szintézis szándékával készült, a többiek egy-két konkrét szöveget igyekeztek visszahelyezni a köztudatba, és oda hatni, hogy végre vagy újból színpadot kaptanak. Elsőnek dr. Marta Frajid belgrádi színháztörténész kapott szót. A XIX. századi szerb történelmi drámák felújításának lehetőségeiről beszélt, és felhívta a figyelmet több, színpadra már alig kerülő Kostić-, Segedinac- és Sterna-műre. Marin Franičević zágrábi akadémikus a horvát színjátszás és drámaírás múltját vázolta egy részletesebb, főleg, a romantika horvát drámaírását taglaló beszámoló bevezetőjében. Összefoglaló jellegű beszámolót hallottunk Ivan Ivanovszki szkopjei kritikustól is, aki példaként emlegette a Játékokon éppen tegnap este fellépett Bitolai Népszínházát, mert már évek óta kellő rendszerességgel viszi színre a régi, de időszerűsíthető színműveket. Ivanovszki elmondta, hogy a macedón színházak az utóbbi néhány évben fordultak" rendszeresebben a múlt szövegei felé, s az eredmények biztatóak. Tavaly például a Jane Zadrogaz című népi játék eljutott az országos színházi fesztiválra, s ott is feltűnést keltett. — Természetesen — mondta a macedón kritikus — mindez csak a kezdet, de rendkívül fontos, hogy színházainkban tudatosodott, miszerint a múlt alapos ismerete nélkül aligha lehet és szabad modern kísérletekbe kezdeni. A délutáni felszólalások közül Gerold László beszámolóját kell kiemelnünk. Gerold a jugoszláviai magyar színjátszás, illetve e vidék magyar nyelvű drámairodalmának elfelejtett értékeiről szólt. Bevezetőjében drámaírásunk és színjátszásunk három korszakát különböztette meg: az 1918-ig terjedőt, a két világháború közöttit és a felszabadulás utánit. Az 1918-ig terjedő időszakban — mondta — voltak itt magyar nyelvű hivatásos szintű előadások; folyamatot mutató rendszerességgel jöttek a különféle vándortársulatok, köztük a legjobbak is, amelyek a magyar színjátszás élvonalába tartozó színészeket tudták soraikban. Többnyire volt közönség is, amely együtt művelődött a színjátszással, de nem volt vagy csak alig hazai dráma. 1918-cal e vidéken megszűnt a hivatásos magyar színjátszás, ezzel szemben létrejött, konstruálódott a jugoszláviai matevar irodalom, hogy aztán az 1945 utáni időszakban már színházunk és drámairodalmunk is legyen. A felszabadulás után virágzásnak indult drámairodalom termését több-kevesebb rendszerességgel követte a Szabadkai Népszínház, amely napjainkig harminc-egynéhár év hazai művet mutatott be, de számos szöveg még mindig nem kapott színpadot. A feledésbe merült színpadi értékek közül lapunk kritikusa egy tucatnyit említett meg. Az 1918 előtti korszakból többek között Deréki Antal szabadkai színigazgató és színész a Dreyfus-ügyről szóló alkotását, amelyet még 1898-ban vittek színre, továbbá két szabadkai újságíró és drárdaíró darabját, Csillag Károlynak a Sátán útja és Havas Emilnek A magántanárúr című színpadi művét, és utalt Gozsdu Elek és Csáth Géza több értékes színpadi művére is. A két háború közötti művek közül határozottan egyet sem ajánlott a társulatok figyelmébe, de megjegyezte, hogy Szenteleky Kornél, Radó Imre, Somogyi Pál és Lőrinc Péter, valamint a nemrég előkerült, háborús emigrációban írt Sinkó-darabok között kell keresni azokat, amelyek dramaturgiai fogyatékosságuk ellenére is jó és ihletett előadások lehetnének. Hétfőn, e hó 16-án, este az Újvidéki Rádió és Televízió M stúdiójában az osztrák előadóművészek, ifjú korosztályának egyik jeles képviselője, Heinrich Schiff mutatkozott be a székvárosi közönségnek. A gordonkás mindössze 25 éves, de már sikeresen szerepelt a londoni Új Filharmónia zenekarával, a Brit Rádió együttesével, a Bécsi Szimfonikusokkal, a salzburgi ünnepi játékok zenekarával és a Drezdai Filharmóniával. A kritikusok a jövő csillagának, Rosztropovics utódának nevezik, és hízelgő összehasonlításokat tesznek. Miután a művész Aci Bertonceli ljub- ■ ljanai zongoraművész kiváló, közreműködésével Újvidéken is fellépett, mi is megelégedéssel álllapíthatjuk meg, hogy a felnövő muzsikusok friss erőt hoznak az előadóművészet vérkeringésébe, és hogy a kifejezési lehetőségek ezen a téren még egyre tágulnak. Heinrich Schiffnek rendkívüli adottságai vannak, virtuóz játéktechnikája, ha- tározott elképzelései, nem túl nagy, de behízelgő tónusa, temperamentuma és szenvedélyes dalolókedve. Tolmácsolásaiban elsősorban a plasztikusságra törekszik, a nagy ellentétek szembeállítására, a drámai kifejezésre, lendületes tempókra, az apró részleteknek is legfinomabb árnyalására. A muzsikálás legszebb pillanatait ekkor éri el, amikor bensőséges, meghitt érzelmeket közvetített meglepő őszinteséggel és érettséggel. Emeljük ki itt az újvidéki szerző, Iván Kovác rutén népi melódiákra szerzett három szomorú dalát, amelyek ilyen hangulatosan, mélyről fakadó muzikalitással valószínűleg még sohasem hangzottak fel, és ne feledjük a ráadásként eljátszott ■ Fauré-szerzeményt sem, melynek szépséges felfelé ívelése a frazeálásnak valóságos mesterműve volt. Hozzátehetjük, hogy a Beethoven-művek lassú epizódjai is emlékezetesek maradnak. Az osztrák gordonkaművész a nagy bonni mester, Ludwig van Beethoven Mozart Varázsfuvola című operájának egy témájára szerzett változataival (opus 66) és Á-dúr gordonkaszonátájával (opus 69) töltötte ki műsorának első felét, való-A háború után színpadra került harminc jugoszláviai magyar színpadi mű ellenére — mondta Gerold László — még egy tucatnyi olyan művünk van, amely feltétlenül színpadot érdemelne. Elsősorban a hivatásos együttesek figyelmét elkerülő olyan darabokról van szó, mint például a pályadíjnyertes Majtényi-alkotásról, A száműzöttről és Deák Ferenc Tor című hasonló sorsú művéről. Nem került közönség elé továbbá Varga Zoltán A tanítvány és a Péntek, szombat, vasárnap című alkotása. Tolnai Ottó Tűzálló esernyője, Gobbi Fehér Gyula Nagy építés és Koneczky László Aida nem énekel című alkotása sem. Beszámolójában Gerold végül, megemlítette, hogy a hagyományápolásnak más formái is vannak, többek között a tíz-húsz évvel ezelőtt bemutatott mű újrajátszása, vagy pedig értékes és erre alkalmas perzai művek, elsősorban regények színpadra állítása. A tanácskozás ma folytatja munkáját, B. Gy. színűleg azért, hogy ő is emlékeztessen a szerző halálának 150. évfordulójára. Ezek mellett a továbbiakban helyet kapott Camille Saint Saens hamisítatlan romantikus hévvel játszott 32. műve. c-moll szonátája, az említett Kovac-dalok és Bohuslav Martino Rossini témájára írt káprázatos változatai. Az est nem válhatott volna olyan magas fokú műélvezetté, ha Aci Bertonceli közreműködése nem tudott volna ugyanarra a szintre emelkedni, amelyen Schiff játéka mozgott. Mondhatjuk, helyenként a zongoraművész még gördülékenyebben, érettebben oldotta meg feladatát, mint ifjú partnere. Mindenkor követte a gordonkást elképzeléseiben, győzte lendületben, odaadásban. Kifogásolni csak azt lehet, hogy nem mérte fel helyesen a hangzásarányokat, a zongoraszólam sokszor fedte a gordonkáét. Kár, hogy a székvárosi közönség csak a már általánosan elismert értékek iránt tanúsít érdeklődést. Mivel Schiff nevét nálunk még senki sem ismerte, megfosztotta magát egy kiemelkedő hangverseny élvezetétől. J. M. Heinrich Schiff gorđonkaesfje - Г MINDIG ÍZLETES