Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)

1977-04-17 / 105. szám

24. oldal HAGYOMÁNYAINK TÁRHÁZÁBÓL A „feltámadott“ halott Remegve, bújva, lesve, lopva Nézni egy idegen halottra. (Ady Endre) SZÉPAPÁM olyan szegény parasztember volt, akit sohasem kényeztetett el az élet, s ezért szükségszerűen, pár hold földecskéje mellett, minden ráérő idejét a hajdani paraszti élet egyik fontos munkájával, a hagyományos fuvarozással töltötte, s megrendelésre háztól házig fuvarozta kicsiparasztkocsijával az erdőből a fát, a városból a téglát, homokot s egyéb árukat. Ily módom naponta gürcölve valamennyire mégiscsak enyhitette a családjára nehezedő szegénységet, s némileg kiegészítette a megélhetésükhöz szükséges pénzeszközöket. Egy nyár vége felé, amikor éppen trágyahordással bajlódott, egy késő délutáni órában hazaérvén aznapi munkájából, ott találta a közeli uradalmi pusztáról egy ismerősét, aki elmondta neki jövetele célját, vagyis hogy egy hosszabb útra kellene neki kocsival fuvarba menni, mert aznap reggel meghalt az ottani uradalmi ispánnak egyik távoli rokona, akit, izraelita vallású és vukovári származású lévén, zsidó temető hiányában el kellene szállítani Vukovárra, az ottani zsidó temetőbe. Hamarosan meg is egyeztek a fuvardíj összegében, de az egyezségkötés alkalmával szépapám még azt is kikötötte, hogy csak késő este kel majd útra, mivel lovaival egész nap dolgozott, s ezért szükséges őket előzőleg megetetni, de pihentetni is. Miután rendes szokása szerint lovait ajnározta, bábusgatta, megtisztította és megkente kocsiját, majd szalmát tett a kocsiderékba, végül pedig elfogyasztván páralevesből (krumplilevesből) álló egyszerű paraszti vacsoráját, elindult a közeli uradalmi puszta felé a halott kocsira való helyezése végett. Odaérvén, a halottat izraelita jellegzetességek szerint, koporsó nélkül, csak egy nagy fehér lepedőbe csavarták bele, s így fektették a kocsiba. Mivel a boldogult alacsony emberke volt, a lepedő jó része üresen maradt, s úgy feküdt összegöngyölve a kocsi farában. Mire innen útjára indult, már jól beesteledett, s az esthajnalcsillag is fényesen, magasan ragyogott az égen. Így a csillagok fényénél lassan, kényelmesen, kocogva megindult a halottal Vuskovár irányában. Megjegyzem, szépapámnak olyan lovai voltak, amelyek sokat fuvarozván ismerték a környék összes útvonalait, s így kiérvén a faluból, miután gyorsabb haladásra ösztökélte őket, jómaga szabadon elbóbiskolhatott, mert azok tudták már a járást és biztosan vitték gazdájukat s a néma terhet úticéljuk f felé. Szépapám maga sem emlékezett már, mennyit is szundíthatott, csak amikor bóbiskolásából felriadt, szokása szerint mindjárt a csillagokra esett a tekintete. Ő is, mint a többi parasztember a csillagok állásából olvasta le az idő múlását, és állapította meg az időt. Elnézvén a langyos nyári éjben az augusztusi égbolt rózsás és lila színben sziporkázó sok-sok hullócsillagát — az égi világ eme szeszélyeit — úgy tűnt neki, hogy már úgy éjfél felé lehet az idő. Ahogy így merengett magában, időközben, az éj sötétjéből hamarosan feltűntek előtte a Borsodi nagy erdő sötét körvonalai, évszázados fáinak tölgyrengetege, amely mintegy 15 km távolságra fekszik Kórógytól Vukovár irányában. Hátrapillantván a kocsiderékba, a csillagok fényénél meggyőződött róla, hogy a halott továbbra is békésen alussza örök álmát. Az egész napi munka fáradalmai is elcsigázták, s így újból elbóbiskolt. De ekkor már kocsijával jócskán bent járt az erdőben, ahol a lovak patáinak zaja és az erdei fák leveleinek ábrándosan suttogó zizegésén — a halik erdőzúgáson, amit a fák koronáján át suhanó szellő keltett —, no meg a tücskék zenéjén kívül semmiféle más nesz nem volt hallható. Így gondtalanul bóbiskolhatott a kocsin tovább. Minden esemény nélkül majd az erdő közepéig érve, szunyókálásából egyszerre csak egy rázuhanó testnek az ütése riasztotta fel. Megállította a lovakat, s az első pillanatban azt hitte, hogy csak képzelődik, de ereiben szinte meghűlt a vér. Az éj titokzatos csendjében és homályában szemeivel a sötétséghez lassan hozzászokva megállapította, hogy a kocsi fenekén elhelyezett halőtt, haló porából életre kelve a nyakába ugrott... Habár nem volt ijedős természetű, de az adott helyzetben mégis nagyon megijedt, mert így éjféltájban, nagy magányosságban, a kísértetjárás órájában, távol az otthontól, ott az ezernyi titkokat rejtegető, nagy sötét erdő közepén egy „feltámadt”, de továbbra is néma halottal találkozni neki sem lehetett éppen tréfadolog. Mindezek ellenére, még az igazán félelmet keltő, halk éjszakai erdőzúgás közepette is volt benne annyi lelkierő, hogy meghányta-vetette magában az esetet, majd a „feltámadt” halottat kissé eltolta magától, s lelépve kocsijáról, kihúzott a kocsiderékból egy maroknyi szalmát, fogta a „csekkaj gyúrót” (kénes gyufát), végighúzta a kocsi oldalán, meggyújtotta, s az így világító szalmacsomó kísérteti világánál elkezdte vizsgálni, hogymiként is „támadt” fel a halott. Belevilágítván a halott hófehér arcába, látta, hogy az továbbra is mozdulatlan. Semmiféle életjelt nem admagáról. Azonban még akkor sem tudta felfogni, hogy hát akkor miként is történhetett meg, hogy a halott a kocsifenekéről felemelkedett és a vállára ugrott. Később az égő szalmacsomó világánál körüljárván már jócskán kimustrált kocsiját, észrevette, hogy a jobb hátsó keréknél a fenékdeszkából egy jókora darab letörött, hiányzott, s az így keletkezett résen, a fehér lepedő szabadon maradt vége, amelybe a halott volt begöngyölítve lecsúszott, pontosan a jobb hátsó kerékre, s annak forgásakor a lepedő vége mindjobban rácsavarodott a kocsikerékre. Ahogy aztán a lepedő vége egyre feszült, úgy emelte a beléje csavart halottat, mígnem annyira felemelte, hogy azt egész súlyával szépapám hátára lendítette. Megfejtvén a halott „feltámadásának” nagy titkát, s lecsillapítván robbanni készülő izgalmát, a boldogulhat visszahelyezte előbbi helyére, a kocsiba, majd „veszedelmes” néma terhével, az éjszaka csendjében folytatta útját, ment nagy sebbel-lábbal tovább, Vukovár felé. Mire az elhunyttal beért a városi temetőbe, már a virradatnak első vörösen égő színei aranyozták be a temető márványoszlopait. Átadván a halottat a temetőcsősznek, sietett is gyorsan vissza, hazafelé, magában megfogadván, hogy míg csak él, akármilyen szűkös lesz is saját és családja élete, halottat kocsiján, többé semmi pénzért nem fuvaroz. Egész életére megelégelte annak a titokzatos éjszakának izgalmait. Mire hazajutott, már a nap is magasan járt a kéklő égen, de a lovak is elcsigázottak lettek attól a nem mindennapi izgalmakkal terhelt, hosszú úttól. BENCZE Sándor MAGYAR SZÓ Vasárnap, WTT. Spr. IT. A SZABADKAI EGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT DIAGNOSZTIKAI SZOLGÁLATÁNAK TÁRSULTMUNKA-ALAPSZERVEZETE HIRDETÉS ÚTJÁN FELVESZ • EGY ÁLTALÁNOS ORVOST a patológiai és a törvényszéki orvosi osztályra. A törvény által megszabott általános feltételek mellett a jelöltnek orvostudományi egyetemi végzettségűnek kell, hogy legyen. A kérvényhez csatolni kell a feltételeket igazoló okmányokat, orvosi bizonylatot és a hirdetmény megjelenésétől számított 8 napon belül el kell juttatni a fenti címre. A hiányosan felszerelt kérvényeket nem vesszük figyelembe. 13134-L ytclax RÁGÓGUMI FELNŐTTEKNEK / nt—innr rT^ A RELAX SMOKE RÁGÓGUMI / / Yr\\l 1\ l l CSÖKKENT! A DOHÁNYZÁS / / ULY Г/ I UTÁNI VÁGYAT. I fi i¡ %£тШ ( L A RELAX SMOKE RÁGÓGUMI I \\| i ρ1 ) P A RÉGI KÍNAIAK ÁLTAL IS I I \\ J) M U A\ L ISMERT KÁLMOSGYÖKÉR I \V CSU ULJUUO J KIVONATÁT TARTALMAZZA, I * a AMELY HOZZÁSEGÍTI A DOHÁNYZÁSRÓL VALÓ LESZOKÁSHOZ. V m j" M Ч I «..MianaTOZnirnnftriai Virágzik a Kék nefelejcs ALÁN KEVESEK előtt ismeretes, hogy az egyik legszebb magyar nótát, a Kék nefelejcs címűt Szabadkán írták. — Már miért ne írhatták volna Szabadkán?! — csodálkozik valószínűleg az olvasó. Igen ám, de ennek a nótának és annak is, hogy Szabadkán komponálták regényes története van. Hadd mesélem hát el... Amikor a század zeneóriása, Bartók Béla önkéntes száműzetésbe Amerikába vonult, ott az egyik leghívebb barátja és tanítványa Serly Tibor (1900) volt Bartók halála után Serly fejezte be a III. Zongoraversenyt és a Brácsaversenyt a mester utasításai alapján. A neves zeneszerzőt azóta is többen bírálták, kétségbe vonva munkájának pontosságát. De ez nem tartozik a tárgyhoz. Nos, a minap Bartók még 1905-ben alkotott I. zenekari szvitjét hallgatva felismertem benne a Kék nefelejcs dallamát. Lehetséges, hogy Bartók népdalnak vélte volna? Pedig a nóta dallamát Serly Lajosnak, barátjának és tanítványának édesapja írta! Ki volt Serly Lajos? Felső-Magyarországon született operett- és nótaszerző. Zenei tanulmányait Pozsonyban kezdte Maybergernél, a pesti Zeneakadémia megnyitása után Volkmann Róbertnál és Ábrányi Emilnél tanul. Serly Lajos egyetemista évei alatt Liszt Ferenc volt a pesti Zeneakadémia igazgatója, így valószínűleg az ő keze alatt is tanult. Serly tanulmányait a bécsi akadémián fejezte be. Kevés volt abban az időben az akadémiailag képzett zenész Magyarországon. Serly eleinte színházakban karmestereskedik Brassóban, Kolozsvárott, Budapesten működött, majd külföldön folytatta pályafutását. Dortmund, Münster, Párizs, Berlin jelzik egyes állomásait. Amikor a berlini kongresszus 1878-ban felhatalmazta az Osztrák—Magyar Monarchiát Bosznia-Hercegovina megszállására Serly Lajost is behívták katonának. Karrierje ekkor félbeszakadt. A háború után egy ideig vidéki színházaknál tevékenykedik. Kevés fellelhető kompozíciója közül a Parasztinduló című arról tanúskodik, hogy Serly Szabadkán komponálta 1880-ban. Nos, ennek az indulónak az egyik részlete a Kék nefelejcs dallama... Garay Béla színművész és színháztörténész szerint, Serly Lajos nem dolgozott karmesterként a szabadkai színháznál, tehát valószínűleg más minőségben tartózkodott abban az időben Szabadkán, amikor a Parasztindulót komponálta. De hát hogyan lett az indulóból népszerűmagjf&c. nóta?. Az indulót Early hallgató nótává alakította Kolozsvári működése alatt Kazaliczky Antal rábeszélésére. Kazaliczky azután szöveget írt hozzá, így lett a Parasztindulóból Kék nefelejcs. Serly később sok mindennel megpróbálkozott, de az akkori Magyarországon nehéz volt a művészek sorsa. A sok csalódás, mellőzés végül is arra kényszerítette, hogy 1905-ben nekivágjon az óceánnak: kivándorolt családostul Amerikába. Az új hazában családjával a magyar településeket járta, nótáztak, muzsikáltak, szórakoztatták a hazától elszakadtakat, de zöld ágra nem tudott jutni. Az őt megillető igazi, elismerést sohasem kapta meg. 1939-ben hunyt el az Egyesült Államokban. Az egyik legnépszerűbb háború előtti magazin, a Színházi Élet 1932-ben, tehát még Serly Lajos életében közölte a Kék nefelejcs szövegét és kottáját. Ekkor tört ki a hírneves botrány, amely később bírósági perré fajult. Bizonyos Bánffy György írással is foglalkozó báró leszármazottjai kártérítési igénnyel bírósági eljárást indítottak a Színházi Élet ellen, azzal, hogy a Kék nefelejcs című dalt jogtalanul közölték, méghozzá Serly Lajos neve alatt! Ugyanis a dal szerzője báró Bánffy György! A perbe belekeveredett a Rózsavölgyi budapesti zeneműkiadó is, szintén kártérítési igénnyel. A per húzódozott, bonyolódott, amíg nem jelentkezett Serly Lajos. Ekkor derült ki az igazság, a dal valódi története, amely sok mindenben jellemző képet ad a múlt században uralkodó állapotokról Magyarországon. Serly Lajos Kolozsvárott 5 forintért betétdalt — a Kék nefelejcset — írt Bánffy György báró Gulyás című népszínművébe. A báró nem tartotta fontosnak, hogy a színpadon Serly nevét is feltüntessék. Pedig a betétdal túlélte a színművet. Először a szabadkai Blaha Lujza vitte sikerre, azután mások is repertoárjukba vették, a dal népszerűsége nőtt, végül annyira közismertté vált, hogy Bartók valószínűleg népdalnak vélte, így kerülhetett zenekari szvitjébe... Egy dolog azonban nagyon is szembeötlő: Serly Lajos a Csókon szerzett vőlegény, az Ingyenélők, a Nőemancipáció és más operettek kitűnő, nagytudású komponistája szorultságában 5 forintért adta el a dalt, míg évekkel később a milliomos Rózsavölgyi Zeneműkiadó ötezer pengő kártérítési igénnyel lépett elő! Azóta sok év múlt el, számtalanszor csendült fel a híres nóta dallama és a Kék nefelejcs változatlanul tovább virágzik hervadhatatlanul. _---------- MOLDER Mátyás Európa legnagyobb vadmadara ,jobb mála egy veréb, mint holnap egy túzok, hangoztatja a közmondás, méghozzá igen találóan, mert túzokot ma már leginkább gyufásdobozok címkéjén lát az ember, kihalófélben vám Európa legnagyobb vadmadara. A Maros és az Aranka vízközben azonban elvétve látható még megcsappant tizes csoportjuk. A jázovai vadászoktól szerzett értesülésünk szerint az országhatár mellett levő pusztán költenek. Vadászatuk szigorúan tilos! A túzok rendkívül óvatos madár, különösen a kakas. Az ember elől már néhány száz méterre szárnyra kel, lakóhelyük nyílt, fótsam síkság, füves pusztaság, gabona- és répaföldek térsége. Növény és rovartápláléka fogyasztásával semmi egyében nem károsít. A túzok ritkaságszámba menő madár, Vajdaságnak csak ezen a részén található meg. Az idősebb kaktus súlya eléri a 18 kilogrammot, kiterjesztett szárnyai pedig a két métert is meghaladják. Április végén május elején dürrög, mozdulatai tollainak helyzetváltoztatásai igen öszszetettek., Kifordított evezőtollaival ilyenkor fehérnek tűnik a több színű madár. A tyúk májusban rakja le a földbekapart fészkébe 2—3, mindkét végén egyforma ököl nagyságú tojását. Kotlási ideje négy hét, a csibék gyorsam fejlődnek, öthetet korukban repülnek. Őszre már elérik a 8—10 kilogrammos súlyt. A képen látható mimtapudányt a századfordulón ejtette el a csókai birtokhoz tartozó Győr major környékén az uraság Léderer földesúr megbízott vadásza. Állítólag a múzeumok nagy összeget kínáltak érte, de a földesúr nem volt hajlandó megválni kedvenc madarától. Így ez a kitömött túzok kakas mai napig Csókán maradt, és a Kastély előcsarnokában „bűvöli” a birtok ügyfeleit.