Magyar Szó, 1977. április (34. évfolyam, 104-117. szám)

1977-04-17 / 105. szám

30. oldal KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, és jó ba­rátoknak, akik a 42 éves korában elhunyt drága jó férjem és édesapánk Bohata Imre molnár temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal soha el nem múló mély fájdalmunkon enyhí­teni igyekeztek. Köszönetet mondunk a kanizsai Petar Drapšin Ma­lomipari Vállalat dolgozói közösségének anyagi támo­gatásukért, a szép búcsú­szavakért, a szertartás megszervezéséért, a koszo­rú-adományokért, és a te­metésen való közös meg­jelenésükért. Köszönetet mondunk az Ady Endre Általános Is­kola Vilim, és a VT­B osztálya osztályfőnökeinek és az osztálytársaknak, va­lamint Sáfrány Teréz és Nagy Ottilia tanítónőknek, koszorú-adományukért és a temetésen való megjele­nésükért. Hálás köszönetet mon­dunk még a kanizsai egész­ségház orvosainak, Ko­­vácsné dr. Póth Ildikó és dr. Kotormán Gyula keze­lőorvosoknak, a szabadkai kórház urológiai osztálya főorvosának, dr. Romié­nak és a reanimációs osz­tály orvosainak, a sebé­szeti osztály orvosainak és mindazoknak a nővé­reknek, akik drága fér­jem megmentésén fáradoz­tak. Külön mondunk köszö­netet Pósa Andrásnak és Bernáth Ferencnek, vala­mint jó szomszédainknak önzetlen segítségükért. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunkat utolsó útjára elkísérték. Emlékedet örökre szí­vünkbe zártuk és feledni soha nem tudunk. Kanizsa, 1977. IV. 17. Bánatos felesége, An­na, kislányod, Erika, fiad, Tibor, édes­anyád, testvéreid, anyósod, sógoraid, sógornőid és a népes rokonság Bartits József temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal soha el nem múló fáj­dalmunkon­ enyhítnei igye­keztek. Külön mondunk köszönetet a Solid gyár munkaközösségének. Szabadka, 1977. IV. 17. Gyászolják: bánatos felesége és családja MEGEMLÉKEZÉS Április 19-én lesz a szo­morú éve annak a nap­nak, hogy a szeretett férj és édesapa Gáspár Dezső nyug.­asztalos váratlanul itthagyott ben­nünket. Azóta nyugalmat nem találunk, emlékét örökre szívünkbe zártuk és nem feledjük soha. Szenttamás, 1977. IV. 17. Bánatos neje és gyer­mekei köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősök­nek, jó barátoknak és szomszédoknak, akik sze­retett férjem, édesapánk, és nagyapám megemlékezés Április 12-én volt hat hónapja annak a szomo­rú napnak, hogy a kegyet­len halál elrabolta tőlünk drága jó férjemet, édes­apánkat, és nagyapánkat Bocor István nyugdíjast Azóta a temetőt járjuk, de csak a néma sír fo­gad bennünket. Könnye­inkkel öntözzük a virágot, amelyet sírodra viszünk, de enyhülést nem lelünk, keserű igazság, hogy nem vagy többé közöttünk. Tiéd a nyugalom, miénk a fájdalom. Míg élünk, fe­ledni nem tudunk. Szabadka, 1977. TV. 17. Bánatos feleséged, gyermekeid, unoká­id, és a rokonság Sas Jánosáé szül. Pató Borbála örökre itthagyott bennün­ket, övé a nyugalom, miénk a fájdalom. Kanizsa, 1977. IV. 17. Gyászoló fia, menye, lánya, veje, unokái és dédunokái köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, akik az 1977. március 5-én a Né­met Szövetségi Köztársa­ságban elhunyt Hoffmann Károly nyug­­kántortanító halála alkalmából részvét­nyilvánításukkal mély fáj­dalmunkon enyhíteni igye­keztek. Kedves emlékét kegyelettel őrizzük, amíg csak élünk. Szabadka, 1977. XV. 17. A gyászoló család temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal soha el nem múló fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Köszönetet mondunk dr. Sátai József kezelőorvos­nak és Bakos Ibolya, ápoló­nőnek, az odaadó és lelki­ismeretes munkáért. Köszönetet mondunk a kanizsai Nyugdíjasegyesü­­letnek koszorú-adományo­kért. MEGEMLÉKEZ** öt éve múlt annak a napnak, amikor szerzett édesanyánk köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, és szomszédoknak, akik drága Jó édesapánk Sas János GYÁSZJELENTÉS Március 24-e tragikus nap volt számunkra. Ek­kor szűnt meg örökre do­bogni a drága jó édes­apa, após és nagyapa Bálint Vince nyug. kovácsmester érző, nemes szíve. Szeret­nénk kifejezni hálánkat és köszönetünket mind­azoknak a kedves roko­noknak, barátoknak, szom­szédoknak és ismerősök­nek, akik utolsó útjára őt elkísérték, s virággal, részvétnyilvánítással enyhí­teni igyekeztek, mély fáj­dalmunkat. Külön mon­dunk köszönetet a Sever­­trans munkaközösségének. Zenta, 1977. IV. 17. örökké gyászolják gyermekei: Magdol­na, Jolánka, Andor és a rokonság szül. Molnár Mária életének 60. évében örök­re itthagyott bennünket. Emlékét szeretettel őriz­zük. Újvidék, 1977. XV. 17. A gyászoló Torna család MEGEMLÉKEZÉS Április 11-én volt 10 éve annak a szomorú napnak, hogy szeretett feleségem, édesanyánk, anyósunk, nagyanyánk és dédanyám Torna Jánosné köszönetnyilvánítás Fájdalomtól megtört szí­­vel jelentjük, hogy szere­tett fiunk, unokám, fér­jem, édesapám, testvé­rünk, vejünk, sógorunk, nagybátyánk, és kománk április 6-án életének II. évében, tragikus körülmé­nyek között, búcsúszó nél­kül otthagyott bennünket. Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, jó barátok­nak, osztálytársaknak, szomszédoknak, az adal Potisse Szerszámgépgyár munkaközösségének, mun­kaszervezetek dolgozóinak, az Ifjúsági Szövetségnek és ismerősöknek, akik a temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal, valamint részvétnyil­­vánításukkal mély fájdal­mankön enyhíteni igyekez­tek. Külön mondunk hálás köszönetet Gajdos Péter­nek, aki szerettünk életé­nek utolsó perceiben se­gítséget nyújtott. Emlékét soha el nem múló szeretettel a szí­vünkbe zártuk. Mohol, 1977. XV. 17. A gyászoló család MEGEMLÉKEZÉS Április 23-án lesz hosszú és fájdalmas hat éve an­nak a borzalmas napnak, amikor szeretett drága jó édes lányom Bahara István gépész temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal, valamint részvétnyil­vánításukkal fájdalmunkon enyhíteni­ igyekeztek. Kü­lön mondunk köszönetet kezelőorvosának, dr. An­­djelic Momilnak és Zagor­kának az együttérzésért és a fáradozásért. Kanizsa, 1977. IV. 17. A gyászoló család Madarász Bözsike itthagyott. A virágok elhervadnak, de emléked, a sok szép szavad, amíg élek, meg­marad. Nélküled üres az életem, mert te voltál akivel örömet és bánatot megosztottam. Szívemben örökké él emléked. Fáj­dalmas szívvel járom a te­metőt, virággal díszítem sírodat, s könnyeimmel öntözöm. Te voltál minde­nem, akit az életnél is jobban szerettem. Zrenjanin, 1977. IV. 17. Gyászoló édesanyja köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk kö­szönetet mondani mind­azoknak a rokonoknak, barátoknak, szaktársaknak, szomszédoknak és ismerő­söknek, a Petar Drapšin Munkaszervezetnek, a köz­ponti műhely dolgozóinak és a nyugdíjasegyesület tag­jainak, akik április 3-án a 75 éves korában elhunyt szeretett jó férj, édesapa, após, és nagyapa Ambrus Magda szül. Majlát temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal, valamint részvétnyil­vánításukkal mély fájdal­munkon enyhíteni igye­keztek. Külön mondunk köszönetet a Snežana, a Namateks és a Sever mun­kaközösségének. Emlékét örökké szívünkben őriz­zük. Szabadka, 1977. IV. 17. Szerető családja és a népes rokonság köszönetnyilvánítás Fájdalomtól megtört szív­vel mondunk hálás kö­szönetet mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, munkatársaknak, ismerő­söknek, akik a szeretett feleség, gyermek, édes­anya, anyós, testvér és menyünk ÍMW, vv,,' V' ,, V , szerető szive megszűnt do­bogni. Emlékét örökké megőrizzük, szeretetét és jóságát soha el nem feled­jük. Legyen pihenésed olyan­­ könnyű, mint ami­lyen nehéz az élet nélkü­led. Topolya, 1977. IV. 17. örökké gyászolják: lányai, Gizi és Erzsi, vejei, Imre és Lajos, unokái, Erika, Feri és Ilonka, és a népes rokonság MEGEMLÉKEZÉS Április 5-én felejthetet­len édesanyánk, nagyma­mánk Soltis Margit özv. Hevesi Antalné szül. Fodor Piroska temetésén megjelentek, részvétnyilvánításukkal, va­lamint virágadományuk­kal mély fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Kü­lön mondunk köszönetet dr. Polyákovicsnak az ön­zetlen segítségért. Horgos, 1977. IV. 17. A gyászoló család GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megtört szív­vel jelentjük barátaink­nak és ismerőseinknek, hogy felejthetetlen jó fér­jem Romanov István nyugdíjas életének 79. évében el­hunyt. Drága halottunk földi maradványait a Zen­­tai temetőben helyeztük örök nyugalomra. 1977. áp­rilis 7-én. Szabadka, 1977. TV. 17. Gyászoló felesége, test­vérei, sógorai és só­gornője köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, szomszédok­nak, és jó ismerősöknek, akik szeretett édesanyánk, nagyanyánk és testvérünk köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, jó barátok­nak, szomszédoknak és is­merősöknek, akik a 65 éves korában elhunyt fe­leségem Taskovits Gizella szül. Szerbik temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományaik­kal, valamint részvétnyil­­vánításukkal mély fájdal­mamon enyhíteni igyekez­tek. Külön mondunk kö­szönetet dr. Hegedűs Ti­bor és dr. Taracki Mária orvosoknak és a nővérek­nek odaadó munkájukért. Május 28-án reggel 7 óra­kor misét szolgáltatunk a Nagytemplomban. Szabadka, 1977. IV. 17. Gyászoló férje, Béla Ezúton mondunk hálás kö­szünetet mindazoknak, akik temetésén megjelen­tek, koszorú- és virágado­­mányukkal, valamint rész­vétnyilvánításukkal fájdal­munkon enyhíteni igye­keztek. Újvidék, 1977. IV. 17. örökké gyászoló test­vére, Ilonka, sógora, Simon és Annuska családjával MEGEMLÉKEZÉS Ma van szomorú hat hete, hogy hosszú és sú­lyos betegség után 64 éves korában elhunyt a szere­tett testvér, sógornő és nagynéni Bogi Viktória 68. éves korában elhunyt. A napok nélküled nehe­zek, a szavak hiábavalók, a fájdalom egyre na­gyobb. A temetőt könnyes szemmel hiába járjuk, a sír eltakar, csak síremlé­kedről mosolyogsz ránk, szótlanul. Drága emléked örökké megőrizzük. Szereteted és jóságod soha el nem fe­ledjük. Köszönet mindazoknak, akik velünk éreznek, vi­gasztalnak és sírjára vi­rágot helyeznek. Becse, 1977. IV. 17. örökké gyászoló fele­sége, lánya, veje és unokája Szemerédii András MEGEMLÉKEZÉS Ma van egy szomorú éve, hogy felejthetetlen jó férjem, drága jó édes­apám, apósom és nagy­apám köszönetnyilvánítás Fájdalomtól megtört szív­vel mondunk hálás kö­szönetét mindazoknak a ro­konoknak, szomszédoknak, jó barátoknak és ismerő­söknek, akik a tragikus körülmények között el­hunyt drága jó édes­anyánk, anyósunk, nász­asszonyunk, nagyanyánk és dédanyánk özv. Grízer Péterné szül. Ben­esits Mária temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal, valamint részvétnyil­vánításukkal mély fájdal­munkon enyhíteni igye­keztek. Külön mondunk köszönetet Tóth Jancsinak és Kovács Lacinak a ne­héz pillanatokban nyúj­tott segítségükért. Béke poraira. Újvidék, 1977. IV. 17. A gyászoló család köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, jó barátok­nak, szomszédoknak és is­merősöknek, akik szere­tett jó anyám, anyósom és nagyanyánk Kovácsevics Erzsébet szül. Rédhi temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal, valamint részvétnyil­­vánításukkal soha el nem múló mély fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Újvidék, 1977. IV. 17. A gyászoló család MAGYAR SZŐ , Vasárnap, 1977. ápr. 17.

Next