Magyar Szó, 1977. május (34. évfolyam, 118-130. szám)

1977-05-01 / 118. szám

.. KulUjU l­.L 1977. ápr. 30., május 1., 2. MAGYAR SZÓ A szakszervezet hatósugarai ÉVEKKEL EZELŐTT, de még ma is, megannyi megjegyzés és bírálat érte és éri a szakszervezetet, a dolgozók legtö­megesebb szervezetét, lanyhasága, erőt­lensége, begubózása miatt. Mert nem kép­viselte kellően a dolgozók érdekeit. Pedig az egyszerű munkásember, ha bajba jut, kihez fordulhat, kitől vár segítséget, ha nem mástól, mint saját nagy múltú szer­vezetétől. Sok igazság volt ebben a bí­rálatban. A helyzet azonban az utóbbi évek folyamán sokat változott, sokat ja­vult. A szakszervezet az alkotmányban és a társult munka törvényében megkapta megfelelő feladatkörét és az azzal járó fe­lelősséget. Várható, hogy rohamosan fel­élénkül a szakszervezeti munka is. Nem szabad elfelejteni,, hogy eddig is voltak eredményesen dolgozó, nagy hatósugarú szakszervezeti csoportok, amelyek közvet­lenül vagy közvetve képviselték a dol­gozók érdekeit és ugyancsak közvetlenül vagy közvetve sok mindent kiharcoltak a dolgozók élet- és társadalmi színvonalának emelése érdekében. Az idén először tün­tették ki az ilyen szakszervezeti vezető­ségeket, méghozzá az Országos Szakszer­vezeti Tanács Emléklapjával és Emlékér­mével. Ebben az elismerésben részesült az újvidéki községi szakszervezeti tanács is. Az elismerés megindokolása rávilágít a szakszervezet működésének terjedelmére és hatóerejére. Elöljáróban el kell mondani, hogy Új­vidéken 97 000 dolgozó tagja a szakszer­vezetnek. A mintegy 1100 szakszervezeti alapszervezet vezetőségében 12 000 vezető­ségi tag dolgozik és legalább ötször any­­nyi van bekapcsolva az 5000 különféle bizottság munkájába. Ez csak előfeltéte­le a sikeres munkának. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az akaraton kívül megfe­lelő tudás is kell a szerteágazó és sokrétű munka lebonyolításához. Ennek tudatá­ban az újvidéki szakszervezeti tanács több tanácskozást és tanfolyamot szervezett, amelyeken az utóbbi öt évben több mint 5000 szakszervezeti vezető az önigazgatási szemináriumokon pedig 13 000 dolgozó vett részt. Ezek rendeltetése volt a dolgozók minél alaposabban felkészítése az alkot­mányból és a társult munkáról szóló tör­vényből eredő feladatok megismerésére és teljesítésére. A tanács álláspontja szerint, csak megfelelő tudással, alapos felkészült­séggel lehet akciót vezetni és eredménye­sen bekapcsolódni a dolgozók életszínvo­nalának emeléséért folyó küzdelembe. Gyakorlatilag a községi tanács úgy kap­csolódott be a gazdaságszilárdítás érdeké­ben megindított takarékossági akcióba és a munkaszervezetek fejlesztési terveinek kidolgozásába, hogy egyúttal érvényesíti szociálpolitikáját is. A társadalmi és az életszínvonal eme­lése érdekében, elsőnek az országban, még 1969-ben megindította a szolidaritási la­kások építését. Ennek eredményeként ez év végéig összesen 150 lakást osztanak ki a kisjövedelmű munkaszervezetek dolgo­zói között. Ugyancsak a szakszervezet kez­deményezésére növelték Újvidéken a la­kásépítési járulékot a kötelező 6 százalék helyett 8 százalékra, és ezáltal évente mintegy 600 lakással többet építhetnek. Innen indult a kezdeményezés a gyermek­­védelem javítására is. A Szocialista Szö­vetséggel együttesen indított akció nyo­mán szavazták meg a város dolgozói az öt évre szóló egyszázalékos személyi jöve­delmi járulékot is, gyermekvédelmi inté­zetek építésére. A szakszervezet a terme­lékenység fokozására indított akció során külön gondot fordított a dolgozók pihené­si lehetőségére, mert az a meggyőződése, hogy csakis jó erőnléttel és összpontosí­tott figyelemmel lehet­ eredményesen dol­gozni. Elemzései során megállapította, hogy igen sok munkásnak nincs lehetősé­ge üdülésre, nyaralásra. Ezért széles körű akciót indított a munkaszervezetekben, hogy a rászolgálókat ingyenesen nyaral­tassák. Ebbe a tanács is bekapcsolódott, és az elmúlt öt évben saját költségén több mint 3500 kiskeresetű dolgozót küldött tíz­napos ingyenes nyaralásra. Mivel a legnagyobb szociális probléma mégis a munkanélküliség, indítványozá­sára a községben társadalmi megállapo­dást írtak alá a munkásfelvétel mércéiről. Külön ki kell emelni a szakszervezeti ta­nács arra irányuló fáradozását, hogy fel­lendítse az amatőr művelődési egyesüle­tek munkáját. Az eszköztársítás szorgal­mazásának köszönhető, hogy sokkal jobb körülmények között dolgozhat a magyar nyelvű Újvidéki Színház, a ruszin nyelvű Gyagya színház, továbbá a Safarik és a Makszim Gorkij és a Petőfi Sándor ama­tőr művelődési egyesületek. Mi több, az újvidéki munkaszervezetekben 11 amatőr művelődési egyesület működik, több mint 5000 dolgozót ölelve fel. Elismerést érdemel a szakszervezeti ta­nács tevékenysége a tájékoztatás megszer­vezésében is. Ma 70 vállalati közlöny je­lenik meg, a tanács pedig saját munká­járól, a napi- és hetilapok külön oldalain kívül, saját kiadványaiban számol be. Ezek után szinte természetes, hogy si­keresen mozgósítani fogja a dolgozók tö­megeit a társult munkáról szóló törvény következetes alkalmazására, és igazolja a szerteágazó hatósugarairól kialakított ál­talános véleményt. Varga Matild í i u ■ inimid in­mij ibi ■ ж n III J .Hl ,«il I Iá 11. I l­.ll . A gyorsabb fejlődés útján Ilijaz Kurteshinek, Kosovo Képviselőháza elnökének nyilatkozata a vajdasági újságíróknak . A középtávú fejleszté­si terv meghozatala után egy évvel Kosovo dolgozói nagy erőfeszítéseket tesznek a kitűzött célok megvalósí­tására. A terv rendkívül ambiciózus, nagyarányú fej­lődést irányoz elő mind a gazdaságban, mind a köz­­szolgálatokban, különöskép­pen az oktatásügyben és a kultúrában. A fentieket Ili­ja Kurteshi, Kosovo SZAT Képviselőhá­zának elnöke ismertette a közelmúltban a vajdasági újságírók tanulmányi cso­portjának tagjaival. A tar­tomány alkotmányos helyze­tével és távlataival foglal­kozva elmondta, hogy a terv időszakra átlag évi 12 szá­zalékos termelésnövekedést irányoztak elő, amire nincs példa Jugoszláviában, s Ko­sovo csak ilyen nagy ütemetű termelésnövekedéssel gyor­síthatja meg fejlődését. A növekedés üteme ugyan va­lamivel mérsékeltebb a ko­rábban tervezettnél, de ha­tározottabb. Megvalósítása sokban függ az egész or­szág gazdaságának alakulá­sától. Az idei évre az össz­termelés 9 százalékos növe­kedését irányozták elő, s a következő esztendőkben je­lentősebb előrehaladásra szá­mítanak Kosovón. Hogy mek­kora léptekkel haladnak, ar­ra legjobb példa, hogy 1957- ben 37 000, ma már több mint 400 000 tanulójuk és 30 000 egyetemi hallgatójuk van.­­ A gazdasági tényezők az újonnan létrejövőkkel együtt­ rendkívül jelentősek, és a helybeli, valamint az egyébként kisszámú Koso­vón kívüli káderekkel együtt a fejlődés jelentős előmozdí­tói — mondta Ilij­az Kurte­shi, majd rámutatott az al­kotmányos elvek és a tár­sult munkáról szóló törvény életre hívása, valamint a kongresszus előtti tevékeny­ség ugyancsak jelentős té­nyezői a tervfeladatok vég­rehajtásának. A társult mun­káról szóló törvény életre keltése terén sok biztató fo­lyamat vette kezdetét, a fel­fogások megváltozásától az új folyamatok jobb megér­téséig. A kongresszusi elő­készületek szoros kapcsolat­ban állnak az alkotmány és a társult munkáról szóló tör­vény életre hívására irá­nyuló tevékenységgel. Külön figyelmet szentelünk a je­lenlegi stabilizációs erőfe­szítéseknek, ugyanis a gazda­sági helyzet, a veszteségek Kosovóban még kifejezet­tebbek, mint a fejlett vidé­keken. Kosovóban szilárd a politikai helyzet Ilijaz Kurteshi a fejlet­tebb tartományok és köztár­saságok támogatására szol­gáló pénzalap felhasználásá­ról szólva rámutatott: Koso­vó óhaja, hogy az alap ön­­igazgatási szervének tevé­kenysége ne szorítkozzon csupán a pénzeszközök el­osztására, hanem legyen a fejlettebb és a fejletlen vi­dékek közötti együttműkö­dés eleme.­­ Évek óta erőfeszítése­ket teszünk annak érdeké­ben, hogy elkötelezettebb formában történjék a mun­ka és az eszközök társítá­sa. Korábban sokszor nem sikerült megfelelő megoldá­sokat találni arra, hogy a termelőerők hosszabb távon és közös érdekek alapján fejlettebb kapcsolatra lép­jenek. A jövőben több bátor­sággal, gyorsabban kell és lehetséges ilyen kapcsolato­kat teremteni más vidékek­kel. Erre számtalan pozitív példa van. A gyorsabb fej­lődés legjobb útja a közös érdekeken alapuló kapcsola­tok fejlesztése, s ebben je­lentős szerepet játszhat a pénzalap. Kosovo Képviselőházának elnöke rámutatott, hogy a föderáció, Szerbia és a tar­tományok fejlesztési kon­cepciói szilárd alapot nyúj­tanak Kosovo fejlődéséhez. — Az alkotmány megho­zatalán munkálkodva az egész országban áthidaltuk a fejlődésgátló nehézsége­ket. Az új alkotmányos hely­zetünk nagyobb biztonságot nyújt mind a tartomány helyzetét, mind pedig jövő­jét illetőleg, ugyanakkor na­gyobb felelősségre is kötelez bennünket. Ilijaz Kurteshi a tarto­mány politikai helyzetéről szólva elmondta, hogy egé­szében véve szilárd, jólle­het rendkívül alacsony fokú a foglalkoztatottság.­­ A szilárd politikai helyzet alapja az új önigaz­gatási viszonyok, a JKSZ X. kongresszusán kialakított politikai irányvonal, amely hosszú távon megszabta az új önigazgatási viszonyok kiépítésének politikáját. A teljesebb nemzetiségi egyen­jogúsági megvalósításért fo­lyó harc ugyancsak a politi­kai helyzet jelentős stabi­lizálódásának eleme, akár­csak az ország el nem köte­lezett politikája. Javul az Albániával való viszony Mivel hazánk nemzetiségi politikája elmélyíti kapcso­latainkat a szomszédos or­szágokkal, a vajdasági új­ságírók az iránt is érdeklőd­tek, hogyan alakulnak a kapcsolatok a szomszédos Albániával.­­ Az utóbbi időben arány­lag jó viszony alakult ki a szomszédos országgal a gaz­dasági és kulturális együtt­működés terén, és egyre gyakoribbak a sporttalálko­zók, jóllehet a két ország nem kötött hosszú távú meg­állapodást a viszonyok fej­lesztéséről és nincsenek po­litikai kapcsolataink — mondotta Ilijaz Kurteshi. — Jelentős közös érdekeink vannak gazdasági téren, va­lamint a Balkánon uralkodó viszonyok fejlesztésében, de az eddigi együttműködés jó­val az érdekek szintje alatt van. Kétoldalú erőfeszíté­sekre van szükség a kap­csolatok további fejlesztése érdekében, s annak sikere sokban függ a világban uralkodó politikai helyzet fejlődésétől. Valihora István Ha kell - inkásbol katona Általános honvédelem és társadalmi önvédelem az Újvidéki­ Kábelgyárban Sokak számára csak affé­le látványosság az általános honvédelemmel és a társa­dalmi önvédelemmel kapcso­latos gyakorlat. Érdekesség­nek számít, hogy sok egyen­ruhás vagy civil dolgozó és dolgozó nő különféle „szo­katlan” feladatokat hajt végre. Mindez, persze, csak a laikusoknak, a szemlélő­nek tűnik így.­ A Újvidéki Kábelgyár dolgozói nem lát­nak semmi különöset ab­ban, hogy a honvédelmi elő­készületek során gyakorlat­tokon igyekeznek minél job­ban elsajátítani­­ azokat a tudnivalókat, amelyeket szükség esetén alkalmazhat­nak. — Dolgozóink mindegyike tudja, hogy mit kell tennie adott esetben — mondja Stojan PLACKOV, a gyár ez ügyben illetékes dolgozó­ja. — Mindenki tudja he­lyét és szerepét. A jogokat és feladatokat egyébként szabályzataink tartalmazzák, amelyeknek a társult mun­káról szóló törvénnyel való összehangolásakor minden dolgozónak kikértük a véle­ményét. Mindenki kifejthet­te elképzeléseit, megismer­kedhetett jogaival és köte­lességeivel. Szerintünk ez nagy lépés a szóban forgó kérdés társadalmasítása fe­lé. Erre nagy súlyt fekte­tünk. A gyárban nemcsak az il­letékes szolgálat, hanem a társadalmi-politikai szerve­zetek is gondot viselnek az általános honvédelmi és a társadalmi önvédelmi felada­tok végrehajtására. Ezt­­bizo­nyítja az a tény, hogy a ti­zenegy szakszervezeti alap­szervezet mindegyikében megalakult az illetékes bi­­zottság, jelenleg pedig fo­lyamatban van, ugyanilye­nek létrehozása minden tár­sultmunka-alapszervezet­ben is. Eddig honvédelmi és társadalmi önvédelmi bizott­ság csak a társultmunka­szervezet szintjén működött. A szakszervezeten kívül a KSZ-szervezet és az ifjúsá­gi szervezet is időnként helyzetelemzést végez, meg­vitatja az eredményeket, és megszabja a feladatokat. A kommunisták a gyakorlato­kon is elölj­árnak a példa­mutatásban. A gyakorlatokat a honvé­delem és a társadalmi önvé­delem minden tényezője a korábban kidolgozott terv szerint végzi. — Legutóbb tűzoltóegysé­geink tartottak közös gya­korlatot a községi tűzoltó­brigáddal — mondja Djuro MATIJASEVIC, az illetékes szolgálat dolgozója. — A gyakorlat értelmében este, a második műszak munka­idejének végén „kigyulladt” az egyik legfontosabb objek­tum. Egységeink azonnal hoz­záláttak az oltáshoz, hama­rosan csatlakoztak hozzájuk a harmadik műszak dolgozói is, akiknek menteniük kel­lett az „égő’­ objektumban levő árut és berendezést. Mivel a mi tűzoltóink hiába „igyekeztek leküzdeni a lán­gokat”, segítséget kértünk a községi tűzoltóbrigádtól. Négy perc alatt a helyszí­nen termettek a tűzoltóko­csik. A gyakorlat kitűnően sikerült. Úgyszintén eredményesek voltak a gyárat védő terület­védelmi egységek és az el­sősegélynyújtó egységek gya­korlatát is. Bebizonyosodott, hogy ha kell, minden mun­kásból katona lesz. Hogy ez így van, arról számos köz­ségi, tartományi és köztársa­sági elismerés is tanúsko­dik. Habram Károly Gyakorlaton a területvédelmi egységek, közöttük az Új­vidéki Kábelgyár dolgozói A SZEM a hallga­tag ágakat, amint zöldessárgán nyúj­tózkodnak. A tövét már bal­ra roncsolja, de a magas­ban gyanútlanul nyújtóz­nak még az ágak a szürke mennybolt felé. Közönséges utcai fa. Por lepte galagonya. Reggel úgy mentem el mellette, mint mindig: közömbös, sietős léptekkel, másra gon­dolva. Most döbbenten né­zem a baltavillanások egy­re iszonyúbb nyomait... Hát igen, újjáépül a város. Ledöntik a régi rossz, ned­ves házakat, magasba tö­rő, sudár épületek lépnek helyükbe. Ilyenkor ki tö­rődik egy-egy fával... Most, amíg vágják, felöt­lik bennem reményvesztet­ten: az emlékezések fáját tüntetik el nyomtalanul! Emlékeim egyik, fontos ta­núját veszítem el. Ha ösz­­sze tudnám szedni gondo­lataimat, sok mindenre emlékeztethetném a fát. De a visszatérő álmok rendez­getésére nincs már idő, a fejsze könyörtelenül egyen­letes tempóban dolgozik. Mennyi mindent látha­tott ez a fa! Ha csak arra gondolok, amit én is tu­dok ... Először a lábaim bizonyo­sodtak meg felőle. Mert az első fára mászási próbálko­zásokat csakis mezítláb illett végezni. És a lábak mozdulataiban van valami­lyen tapogatózó, félénk ölelésféle. Pedig sosem rejtegetett madárfészket a fa. Emlékszem, milyen öröm­mel nyújtotta oda lombja­it a felszabadulás utáni első május elseje örömé­nek. Akkor mi mezítlábas utcagyerekek a kapuk dí­szítése közben arról vitat­koztunk, hogy miként ír­ják: fiveo vagy im­­o prvi máj! Nem tudom, de va­lahogy nekem a május el­seje mindig felidézi a tré­fás lánykacagást és a gon­dolatok úgy sokasodnak ilyenkor bennem, mint a fütty madarak torkában tavasz idején. Mezítlábas éveim után egy ideig a fával való kap­csolatom az évszakok mú­lásának látványos bemu­tatóiban merült ki. Azután elmentem erről a tájról. Évekig nem láttuk egy­mást. Majd újra találkoz­va bokros teendőim nem adtak helyet egy szerény utcai galagonyának. Nézem a fát... Milyen is volt? Kérge érdes, nem barátkozó, inkább magá­nyos jellem. Évente ágait megnyirbálták ... És most vágják. Nem várom ki a végét. Észrevétlenül letép­tem egy friss levelekkel te­li ágát és egy közeli ka­puba tűztem. Strob­er Mátyás KIVÁGJÁK A FÁT 15. oldal

Next