Magyar Szó, 1977. május (34. évfolyam, 118-130. szám)

1977-05-13 / 129. szám

Péntek, 1077. május 13. Pénteken és szombaton Műsoros est a Róna-motelban Ma és holnap május 13- án és 14-én, műsoros est lesz a zentagunarasi Róna­motelban. Fellépnek: VÁ­MOSI János, GARAI Márta, KUTASI Katalin és BAKA­­CSI Béla, kísér a Titanic­­együttes. A műsor este 8 óra­kor kezdődik. Belépőjegy 50 dinár. Jegy megrendelhető a (024) 75-209-es telefon­­számon. Kutasi Katalin, a Buda­pesti Rádió magyarnóta- és operetténekese egész hónap­ban a Rónában vendégsze­repel. ZRENJANIN: Tizennégy együttes a község­közi döntőn . . ....................... Május 6-án és 7-én meg­tartották a zrenjanini köz­ség középiskoláinak, vala­mint a művelődési egyesü­letek zenei együtteseinek hagyományos községi szem­léjét. Ez egyben selejtező volt a hónap végén Módo­son megtartandó községkö­zi döntőn. Az idei szemlére, amely­re 20 egyesületből 28 együt­tes nevezett be, éspedig hat kórus, hét zenekar és tizen­öt tánccsoport, nemcsak a tömegesség, hanem a minő­ség is jellemző volt. A rész­vevő együttesek ugyanis minden várakozást felülmúl­tak, és műsoruk túlszár­nyalta a községi szintet. A bíráló bizottság ezért a Mó­doson megtartandó község­közi döntőre tizennégy együttest javasolt. Az énekkarok közül a zre­­njanini II. Gimnázium leány­­kórusát, a Koca Kolarov Gim­názium vegyeskórusát, a Josif Marinkovic ifjúsági kórust és a zrenjanini Bartók vegyeskó­rust. A zenekarok közül a zrenja­­nini Jedinstvo Művelődési Egye­sület zenekarát, a Dr. I. Ricar Gimnázium zenekarát, a ve­­­lencei Művelődési Egyesület tambura- és a muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület citerazenekarát. A tánccsoportok közül a zre­­njanini Froleter Szőnyeggyár, a Dr. I. Ri­bar Gimnázium, az aradóci Mladost Művelődési Egyesület, a Koca Kolarov Gimnázium és a zrenjanini Pe­tőfi Művelődési Egyesület né­pitánc­csoport­ját. A fentieken kívül a népi szo­kásokat és hagyományokat ápoló hangszerszólisták közül Hinda Cvetibort (furulya) a zrenjanini Proleter Szőnyeg­­gyár dolgozóját. A szemlén nem vett részt a muzslyai Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület népitánc-cso­­portja és tamburazenekara, amely a tartományi szemléken a legjobbak között volt. Sz. B. ■"■■■»■.................. I­I ■" Moravicai morzsák a­VÉDORSZÁGBÓL is­­ érdeklődtek az Ady­­ Endre Művelődési Egyesület tánccsoportja iránt. Kilátásba helyeztek egy vendégszereplést, még pedig azzal a feltétellel, hogy ha a moravicaiak a tánccsoportról egy fotóal­bumot és filmet küldenek a svéd művelődési minisz­tériumnak, és ha ott úgy találják, hogy a táncok elérik a megkövetelt mi­nőségi szintet, akkor va­lószínűleg meg is hívják a csoportot. •Hor­r v­ALÓSZÍNŰLEG új lő­szerek fújnak majd­­ a közeljövőben a sportegyesületben és a Slo­b­oda labdarúgó-csapatban is. Beredtes Lajostól, a Sloboda sportegyesület ve­zetőségének elnökétől azt hallottuk, hogy hamaro­san értekezletet tart a Slo­boda tagsága, és ekkor több mint valószínű, hogy lefektetik az új sportpo­litika alapjait is. —O—­­'ÍGY LÁTSZIK, igen / / jövedelmező a ser­téshizlalás, mert Mo­ravicán az ólak legtöbbje tele van, még a falu köz­pontjában is, ahol az es­ténként sétálók orrfacsaró szagot éreznek. Jó lenne napirendre tűzni a sertés­hizlalás kérdését a falu központjában. Egyes kis­városokban, városokban ugyanis már kitiltották a sertéseket a központi há­zak óraiból.­­ЈГ7­­ÜLÖNBÖZŐ konyha felszerelés gyártását kezdi hamarosan a moravicai Sila Láncgyár. A háziasszonyoknak, ha megindul a termelés, nem kell a különböző felszere­lésekért Újvidékre, Sza­badkára utazni, hanem a faluban is megkaphatják azokat. Értesülésünk sze­rint a moravicai lánc­gyár termelői kapacitásai­­nak bővítése és az új ter­mékeket előállító gépek megvásárlása jól halad. fb­-c) MAGYAR SZÓ gyászjelentés Fájdalomtól megtört szív­vel tudatjuk a rokonokkal, jó barátokkal szomszédok­kal és ismerősökkel, hogy szeretett anyánk, nagy­anyánk Búzás Katalin hosszú, súlyos betegség után 67 éves korában el­hunyt. Temetése május 13-án 16.30 órakor lesz az újvidéki városi Temető­ben. Újvidék, 790­. V. « A gyászoló család -LJ-’fcjlAjí .Lii -il- jL Amikor 1968-ban leégett a bezdáni szövetkezeti ott­hon, vele együtt égett a művelődés jelene és jövője is. Mert azóta ebben a mintegy hat és fél ezer lelket számláló nyugat-bácskai helységben egy helyben to­pognak. A művelődési ház is, amely a szövetkezeti ott­hon épületéhez tartozott leégett. Az idő múlásával belefá­radtak az egykor virágzó amatőr színjátszás vezetői a pénzszerzési szélmalomharc­ba; a fiatalság elszokott min­denfajta kulturális rendez­vénytől az emberek a színi­­előadások látogatásától. Ha volt is valamiféle rendez­vény, mint például a turisz­tikai hetek népitánc-csoport szemléje, az sem fejlődhetett, izmosodhatott. A hazaiaknak nem volt hol gyakorolniuk, meg nem is volt kedvük. Az, hogy hol tart a bezdáni kul­túra, a vasárnapi művelődési érdekközösség ülésén derült ki. Elhangzott, hogy küszöbön a turisztikai hetek rendez­vénysorozat, a május 21-i központi ünnepségek szerve­zése. Ám nem tudni, hánya­dán is állnak mindezzel Bez­­dánban, szervezetlenek, ta­nácstalanok. Maguk a műve­lődési közösség elnökségi tag­jai is belefáradtak a dolog­ba, vajon mit tehetnek ak­kor, ha a művelődési házat már 10 éve képtelenek fel­építeni a helyi és a községi erők összefogásával. A műve­lődési közösség 1976-ban 3000 új dinárt kapott tevé­kenységére a községtől, az idén pedig állítólag 10 000 di­nárt Az elnökség ülésén az évi tervet BILLMAYER Károly titkár ismertette. Ez magá­ban foglalja az állami ünne­pek során megtartott művelő­dési jellegű rendezvények bezdáni szintű rendezvényso­rozataiban való részvételt, az otthon befejezését, az amatőr festők csoportjának megala­kítását, a Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület tevékeny­ségének újraindítását, a népi tánc­csoport beindítását és Szombaton Topolyán. Az újvidéki Rádió helyszíni közvetítése az ifjúsági vetélkedőről Május 14-én, szombaton este fél 8-kor a topolyai művelődési otthon színház­terméből egyenes adásban közvetíti az Újvidéki Rá­dió a TITO A MI IHLE­TÜNK című vetélkedőt, amelyet köztársasági elnö­künk 85. születésnapja, va­lamint 40 éves pártvezetői munkássága megünneplé­sének jegyében rendeznek. Közreműködik a rádió kis­együttese és népi zeneka­ra, a topolyai Április 20-a Általános Iskola szavaló­kórusa a Pro arte munkás és iparos dalárda, FARA­GÓ Árpád színművész, valamint az irodalmi pá­lyázat díjnyertesei,­­az egykor aktívan tevékeny­kedő fúvószenekar tevékeny­­s­­égének felújítását stb. A jobbára azonos vélemé­nyeket dr. PFAFF Mihály, a sokéves kultúrmunkás sem- imázta legtalálóbban: — Mit­­ akarunk mi a Petőfi Sándor ■ Művelődési Egyesülettel? Pa­píron létezik. A tisztújító köz­gyűlésre, amelyre az illetékes községi és helyi politikai tes­tületek képviselőit is meghív­ták, a papíron létező vezető­ségből is csak öten jöttek el... Azt határoztuk, hogy komplett anyagunkat, az ok­levelet a Szocialista Szövet­ség helyi választmányának adjuk át. Ha egyszer nincs érdeklődés, támogatás, akkor csinálja más. Az otthonnal kapcsolatban elhangzott: téves azt hinni, hogy a zombori mezőgazda­­sági kombinát helyi növény­­termesztési tmasz­a 2 millió dinárt fog adni, de csak az épületkomplexum központi fűtésére... A lényeg tehát az,­ hogy a sokéves pangás most jutott a mélypontra. Mindazok, akik korábban még tettek volna valamit, most belefásultan visszavo­nultak. Senki sem kérdőjelezte meg ezen az ülésen, de ko­rábban sem: erkölcsileg és politikailag ki a felelős azért, hogy egy ekkora közösségben eddig jutottak a művelődési élet terén? Hiszen a munkás­ság kulturális felemelkedését tűztük ki célul. Vajon illeté­kes helyen gondoltak-e erre? Aligha, mert a pillanatnyi helyzet nem ezt mutatja. I­I. SZABÓ Ferenc VAJDASAG И VAJDASÁG ■ VAJDASAG ■ VAJDASAG VAJDASAG ■ VAJDASÁG Mélyponton a művelődési élet A bezdáni művelődési érdekközösség üléséről AMIRŐL KEVESET HALLUNK: A temerini helyi közösség életéből Sokan úgy vélik, hogy a helyi, közösség munkaköré­be csak az utak építése, a vízvezeték-hálózat és a be­tonjárda kiépítése, karban­tartása tartozik. Kevesen tudják azonban, hogy a he­lyi közösség az egész kö­zösség fóruma, és számos feladata van. Ezek között olyan is van, amelyekről nagyon keveset, vagy sem­mit sem hallunk. Ilyen a fogyasztók tanácsa is, ami már néhány éve működik a helyi­­ közösség keretében. A 15 tagból álló tanács igen passzív, csak ritkán tar­tanak megbeszélést, pedig megoldásra váró probléma akadna bőven. Ennek ellené­re eredmény is mutatkozik, amiből a későbbiekben szó­lunk. Jobban meg kellene látni a dolgokat, adatokat kellene gyűjteni a piaci felhozatal­ról, a közellátásról, az áru­ról és a hiánycikkekről, a kooperációs viszonyról. Persze mindez több ténye­zőtől függ, elsősorban az anyagi lehetőségektől, de foglalkozni kell vele, hogy hozzájáruljunk a problémák kiküszöböléséhez. A közellá­tás terén mutatkozó legna­gyobb eredmény a kereske­delmi vállalatok egyesülése, az áruellátás javulása és nem utolsósorban néhány új üzlet megnyitása. Ezek közé tartozik a május 1-jén megnyílt, a Petőfi Mező­­gazdasági Birtokhoz tartozó gépalkatrész-áruház is. Ok­­rész Márton munkavezető­től megtudtuk, hogy nagy az érdeklődés az üzlet iránt, már nagy szükség volt rá Temerinben. IMT, IMR és Dejutz traktorok, valamint hozzájuk kapcsolható mező­­gazdasági eszközök és alkat­részek kaphatók az üzlet­ben. A Zastava 750-es, 1300-as, 101-es és Skoda gépkocsikhoz tartozó alkat­részek is kaphatók. Villa­mossági felszerelést, hat kü­lönböző méretű gumiabron­­csot, akkumulátort és vízve­zeték-kelléket, valamint­­ csapágyakat is vásárolhat­nak az érdeklődők. Külön VPQ7l­D'hcm minHon -fíji+Q 1 kormány és vetőmag is kap­ható. Az üzlet keretében hama­rosan fatelep is nyílik. Megtudtuk még a helyi közösségben, hogy az idén utászt is alkalmaztak. Mun­kája az utak és a hidak kar­bantartása. Négy mezőőrt is foglalkoztat a helyi kö­zösség. Név szerint: Szkoto­­vics Istvánt, Nagy Imrét, Rápity Jánost és Branko Carant. Feladatuk a magán­­tulajdon véd­elme. ERŐS Ilona Temerin A temerini új gépalkatrész-áruház Műsoros estek és rendezvények A Szocialista Ifjúsági Szö­vetség topolyai Balkán alap­szervezetének otthonában az utóbbi időben több ünnepi rendezvényt, színes műsort tartottak. A május elseji ün­nepséget a Szocialista Szö­vetség Balkán tagozatával együttesen szervezték meg. A rendezvények színvonala­sak voltak. Április 30-án kezdődött és május 2-áig tartott az ünnepség. Ez alatt az idő alatt májuskaput ál­lítottak, halvacsorát rendez­tek, a kitűnő zene mellett több spint 300 vendég ünne­pelt. A fiatalabb korosztály egész éjjel az otthon előtt ropta a táncot, éjfélkor pe­dig felavatták a­ májuskaput, amelyen színes égők szórták fényüket. Másnap, malacsül­tet szolgáltak fel a mintegy 500 vendégnek. Május 2-án délután a SZISZ Balkán alapszerveze­tének vezetősége a zobnati­­cai erdőbe szervezett kirán­dulást, ahol tábortűz mel­lett derűs hangulatban töl­tötték el a részvevők a na­pot. Az ifjúsági szervezet több kirándulást iktatott programjába. Ellátogatnak­­ majd a Fruskagorára, Pa­ I­licsra, Zobnaticára és a kör­nyező kirándulóhelyekre. A SZISZ-alapszervezet munkája nemcsak a kirán­dulások megszervezésében merül ki, hanem több mű­soros estet is rendez. Hamarosan megrendezik a Csillagok, csillagok című rendezvényt, ezt irodalmi est követi. Az idei év minden munka­­szervezetben és társadalmi­politikai szervezetben a Ti­­to-jubileumok jegyében zaj­lik. A Szocialista Szövetség helyi Balkán tagozata, vala­mint a SZISZ Balkán alap­­szervezete a közeljövőben ünnepi műsor keretében ele­veníti fel Tito elnök mun­kásságát és életútját. Ezen alkalmi beszédek, szavalatok és forradalmi dalok hangza­nak el, az általános- és kö­zépiskolások, a SZISZ-tagok, valamint a társadalmi-poli­tikai szervezetek vezetőinek előadásában. Ebből az alka­lomból a fiatalok faliújságot készítenek, és fokozzák a nagy jelentőségű jubileumi ünnepségek színvonalát. SINKOVICS Antal _ Topolya A sínbuszban Péntek van, piaci nap. A falusi ember számára ez többé-kevésbé a második vasárnapot jelenti, amikor ha csak teheti, szorít magának annyi időt, hogy szétnézzen a piacon. Ha pedig piacra megy, a heti bevásárlást is elintézi, úgyis csak egyszer megy a városba hetenként. Akik már kissé „megtollasodtak”, ahogy ezt mondani szokták, a saját „úthengerükön" robognak, de sok azok­nak a száma, akik egyéb járműhöz folyamodnak. Ez a helyzet a zenta—szabadkai vasútvonal környé­ki falvakban is, ahol a legmegfelelőbbnek bizonyul (ol­csó és nem ráz!), ha sínbusszal utaznak, természetesen Szabadkára, ahol mindenkinek érdemes piacra járni. Fi­úk, lányok idősebbek, fiatalabbak egyaránt felkeresik. E­gy délután egy óra körül, amikor már lassan-lassan hazafelé indulnak a piacosok, megtelik a szabadkai állo­más utazni vágyó, csomagokkal megpakolt emberekkel. A sínbusz, amire többségük vár, fél kettő előtt pár perc­cel indul, de aki negyedkor érkezik, már szinte lekésett. Jól tudják ezt a naponta utazgató diákok és a hétvégén hazalátogató egyetemisták is. Idejében megérkezik a sínbusz is, ami szinte kirob­bant­ja a várakozó tömeget, és a kocsikban megkezdődik a harc a talpalatnyi helyért. A helyek jó részét a sok cso­mag foglalja el, ami később az utasokkal együtt, kisebb deformáláson megy keresztül. Miután ki-ki a saját lábán érzi magát, mindig akad néhány idősebb ember, akit ki­szorít a tömeg­— Fiam, van még egy kis hely? — teszi fel a kérdést egy idős bácsi egy fiúnak, aki az ajtóban lóg. — Láthatja, hogy nekem sincs helyem — szól vissza a fiú. A bácsi nem hisz a szemének. Belemarkol a fogantyú­ba, és addig tolakszik, furakodik, míg ő is fel nem kerül a járműre. Nagy nehezen becsukja maga után az ajtót, majd nagy sóhajtással megállapítja: — Most­ már tényleg nem fér fel senki! KALMÁR Béla, Zenta 19. oldal

Next