Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 270-284. szám)

1977-10-14 / 283. szám

Péntek, 1977. okt. 14. И VAJDASÁG ■ VAJDASÁG Ш VAJDASÁG ■ VAJDASÁG ■ VAJDASÁG ■ VAJDASÁG ■ SZÉCSÁNY KÖZSÉGBEN készülnek a JKSZ XI. kongresszusára Tömegesedik a pártszervezet Szécsány község pártéleté­ben igen élénk tevékenység folyik a JKSZ XX. kong­resszusára való előkészüle­tek során. Ez elsősorban a pártszervezet tömegesítésére és felfrissítésére, valamint összetételének megváltozta­tására vonatkoztatható. Az utóbbi években egyre több tagot vesznek fel a KSZ soraiba. 1974-ben pél­dául 177, 1975-ben 230, ta­valy pedig 244 új tagot vet­tek fel, az idén viszont az első félévben 200-zal gyara­podott a tagság létszáma. Az új tagok között sok a nő. Ta­valy a felvett tagok létszá­mának 42 százaléka volt nő. Szépen növekedik a földmű­ves tagok száma is, tavaly például 12-őt vettek fel, az idén az első félévben pedig 24-et. Örvendetes a nemzetiségi összetétel javulása is. A köz­ség lakosságának 15 száza­léka magyar, a KSZ tagság­nak pedig 9,5 százaléka, a X. kongresszus előtti időszak­ban pedig csak 6 százalék volt. Számuk évről évre nő. Az idei első félévben 17 ma­gyar nemzetiségű lett a KSZ tagja. Mindez a község gazdasá­gi fejlődésének, iparosodá­sának tulajdonítható, hiszen ezáltal nő a foglalkoztatot­tak száma. A fiatal munká­sok és szakemberek nemcsak hogy környezetükben marad­nak, hanem többen még visz­sza is térnek, és nemcsak gazdasági, hanem társadalmi politikai téren is tevékeny­kednek. (hi) SZENTTAMÁS Kézimunka-kiállítás nyílik a helység felszabadulásának tiszteletére A nők társadalmi tevé­kenységével foglalkozó szenttamási községi választ­mány titkársága kibővített ülést tartott. Elhatározták, hogy október 19-e, Szentta­más felszabadulása napjá­nak évfordulójára kézimun­ka-kiállítás nyílik. A kiállí­táson a szenttamási nőkön kívül több társai és nádalyi asszony is bemutatja alko­tásait. A kiállítás megszer­vezésére öttagú bizottságot alakítottak, és elhatározták, hogy vendégként meghívják a verbászi, telecskai, hód­­t­sági, kragujevaci és még néhány helység képviselőit is.­­ Az említett ülésen elha­tározták, hogy több szent­tamási fiatal házaspárhoz küldenek lapokat. Arra kí­váncsiak, szükség van-e a községben iskoláskor előtti intézményre és különféle szolgáltatási létesítmények­re. Az űrlap 13 kérdést tar­talmaz. Az akciót október 20-án fejezik be. S. O. Tűzijáték, tábortűz, díszülések, művelődési és sportrendezvények Gazdag program Szenttamás, Túrja és Nádasj felszabadulásának megünneplésére Szenttamás és a község két másik helysége felszabadu­lásának 33. évfordulóját az idén a kettős Tito-jubileum jegyében ünnepük. Az előző évekhez viszonyítva gaz­dagabb programot állítottak össze. Az ünnepségsorozat VA­SÁRNAP, október 16-án kez­dődik Szenttamáson. Ezen a napon galambkiállítás nyí­lik és kosárlabdatornát ren­deznek a tornateremben. Másnap, OKTÓBER 17-én a község általános iskoláinak kispályás labdarúgótornáját rendezik meg. OKTÓBER 18-án délután 3 órai kezdet­tel kézilabdatorna, fél órá­val később pedig labdarúgó­mérkőzés kezdődik. Este 6 órai kezdettel fáklyás felvons­nulás lesz a központban,­­ majd tábortüzet gyújtanak a Szabadság téren­, ahol gaz­dag kulturális műsort ad­nak. A műsorban verseket, bácskai, bánáti és hazánk más vidékeinek népi tán­caiból adnak elő és kézimun­ka-kiállítás nyílik a szövet­kezeti otthonban. A szövet­kezeti otthon színháztermé­ben ünnepi nagygyűlést tar­tanak. Pulai János, a KSZ községi bizottságának tit­kára tart ünnepi beszámolót. OKTÓBER 19-én, Szent­tamás felszabadulása nap­ján délelőtt 9 órakor helye­zik el ünnepélyesen a Jo­­van Jovanovic Zmaj Általá­nos Iskola új épületének alapkövét. A községi képvi­selő-testület délelőtt fél ti­zenegy­­ órakor díszülést tart és átadják az Októberi díjat, majd megkoszorúzzák a Sazabdság emlékművet. Dé­li 12 órakor helyezik le az új alapkövet, azután foga­dás lesz a harcosok és az el­esett harcosok hozzátartozói­­ részére. Délután 2 órakor ló­­verseny, este fél 8-kor a Djerdan együttes hangver­senye lesz. TURJÁN október , 21-én kezdődnek a felszabadulási­ ünnepségek. Délután 5 óra­­­kor fáklyás felvonulás és tábortűz lesz, majd fél 7-kor nagygyűlést tartanak a mű­velődési otthonban. Október 22-én, a helység felszabadu­lásának évfordulóján a he­lyi közösség tanácsa dél­előtt 9 órai kezdettel ünnepi ülést tart, majd megkoszo­rúzzák az épületen levő em­léktáblát. Délelőtt fél 11-kor fogadják az elesett harcosok hozzátartó­it, délután 2 óra­kor sportrendezvény, este 7 órakor pedig hangversenyt tartanak. NADALJON a helység fel­szabadulása 33. évfordulój­á­nak megünneplése keretében október 19-én délután fél 6- kor a Djerdan együttes ven­dégszerepel a művelődési­ otthonban. Október 22-én a felszabadulási évfordulón délelőtt 9.30-kor a helyi kö­zösség tanácsa ünnepi ülést tart. Ezt követően megkoszo­rúzzák az elesett harcosok emléktábláját. A délelőtti és délutáni órákban sport­­rendezvény, este pedig tánc lesz, az ifjúsági otthonban. s. o Ismerje meg Budapestet, Pozsonyt és Bécset! A kulai Kulatrans Utazási Iroda programjából A kulai Kulatrans Utazá­si Iroda és a szabadkai Kompas Utazási Iroda négy napos kirándulást szervez Budapestre, Pozsonyba és Bécsbe. Az utazás első napján a kirándulók megtekintik Bu­dapest nevezetességeit, más­nap a csehszlovákiai Po­zsonyba látogatnak, a har­madik napot az osztrák fő­városban, Bécsben töltik. Megtekintik a város neve­zetességeit: Schönbrunnt és a Prátert. A negyedik na­pon a Győr—Budapest—Sze­ged útvonalon térnek vissza. A kirándulást az idén több ízben is megszervezik. Az október 20-án induló csoport részvételi díja 1250 dinár, a november 17-én és 27-én induló csoport részvé­teli díja 1200 dinár, míg a december 8-án és 15-én in­duló csoportok részvételi dí­ja 1150 dinár. A költségek­be az útiköltség, a szállo­dai és vendéglátóipari szol­gáltatások (3 éjjeli szállás, reggeli és vacsora), belépő­jegyek és az idegenvezető költségét számították be. Jelentkezni a kulai Kula­trans Utazási Irodában, il­letve a szabadkai Kompas Utazási Irodában lehet, ahol bővebb felvilágosítást is ad­nak. Sz­i Ma délután Becsén A művelődési érdek­­közösség végrehajtó bizottságának ülése Ma délután öt órakor ülést tart a becsei községi művelődési­­ érdekközösség végrehajtó bizottsága. Tájé­kozta­tó hangzik el a jöve­delemről és felhasználásá­ról, az érdekközösségnek fi­zetett járulék ideiglenes be­szüntetéséről. Mérlegelik a művelődési intézmények és egyesületek háromnegyed évi tervének megvalósítását. Szó lesz a kiadói tevékeny­ség fejlesztésének szabály­zatáról, a művelődési intéz­mények évi tervének elké­szítéséről. 1. gy. I Kishegyest kérők K­ELLEMETLEN meglepe­tések érték a háziasz­­szonyokat az utóbbi idő­ben az Elektrovojvodina „jó­voltából”. Azt mindenki megérti, hogy a hálózatot időnként javítani kell, le kell nyesni a fákat stb. Kishegyesen a háztartások legnagyobb része villamosít­va van: villanytűzhelyet használnak, a vízvezeték-há­lózat is villanyárammal mű­ködik. Ha áramszünet van, szinte megbénul a munka. A kellemetlen meglepetések megelőzésére a kisebb fal­vakban kidob­oltatják: min­denki készüljön fel az áram­szünetre. Erre a kishegyesi háziasszonyoknak nincs mód­juk, de arra igen, hogy va­lami úton-módon azért még is értesítsék őket az áram­szünetről. Most még csak az a kérdés, kinek a ha­táskörébe tartozik mindez?­nek a szemébe tűnjön. A falu központjában nincs egy valamire való épület, hacsak arra az egyemeletes magán­házra nem gondolunk.. Hamarosan egy újabb eme­letes házat építenek. Ugyan hova? A községi képviselő­­testület mögé, az udvarba, hogy a főutcáról ne lássa senki. Az ott levő régi épü­letben, jelentős beruházás­sal, egy korszerű konyhát építettek, rövid ideig üze­melt azonban, és most szét­bontották. Ez is a tervszerű építkezéshez tartozik. S­ZÉPÉN fejlődnek a köz­ség települései. Mond­hatnánk azt is, hogy városiasodnak. A központ­ban szép emeletes házakat építenek. Szemet gyönyör­ködtető látvány ez, dicsé­retet érdemelnek érte az építkezési tervek készítői, a falu küllemére gondot vi­selő emberek. Kishegyes azonban mintha kivétel len­ne: az emeletes lakóházakat eldugják, nehogy­­az idegen­A VÍZVEZETÉK-HÁLÓZAT megépítése sok pénzbe került. Éppen ezért a falu­ban igen sok házban hi­ányzik még a vízvezeték. Ezek a háztartások eddig az ártéri kutakról hordták az ivóvizet. Hordogatták egy darabig, igaz, sokat bosszan­kodtak rajta, hogy olyan vé­konyan csordogált az ivóvíz a kannába. A kutak egyre kevesebb vizet adtak, és aztán elapadtak. Szomorú látványt nyújtanak a ki­szá­radt artézi kutak a falu te­rületén. Ezek szerint igen sokan egészséges ivóvíz nél­kül maradtak. Okkal teszik fel a kérdést a falu polgá­rai: mi lesz a kiszáradt ku­takkal? MARONKA János MAGYAR SZÓ TOPOLYA : Sok a szemét Nem elegendő a heti egyszeri elszállítása Topolya köztisztaságáról, a szemét összegyűjtéséről és kihordásáról a KOMGRAD Közművesítési Vállalat gon­doskodik. A topolyai közsé­gi képviselő-testület köztisz­taságról szóló határozatának értelmében minden héten meghatározott napon össze­gyűjtik az utcákban a ház­tartásokban felgyülemlett szemetet, hulladékot. Elegendő-e hetente egy­szer elvinni a szemetet? Ezt a kérdést vetették fel a kül­döttek a képviselő-testület társult munka­tanácsának legutóbbi ülésén. A Testvé­riség-Egység téren lévő to­ronyházakban több száz csa­lád él, naponta nagymennyi­ségű hulladék gyűlik össze. Az eddigi gyakorlat bebizo­nyította, hogy a városnak ezen a részén, ha nem is mindennap, de legalább min­den másnap el kellene hor­dani a szemetet. Szükség len­ne erre annál is inkább, mi­vel az utóbbi időben ugyan­csak elszaporodtak a pat­kányok, irtásukról viszont nem intézkedik senki. Szó volt arról, ha nem is mindegyik háztartásnak, de két háztartásnak legalább egy szemeteskarmával kell rendelkeznie. A toronyházak­ban nagyon kevés a szeme­­teskanna, s ez mgenehezíti a hulladék elhordását- A ku­kákat a lakóknak kell meg­vásárolniuk, s mert ezt so­kan nem tették meg, a kül­döttek erélyesebb intézkedé­sek foganatosítását kérték az illetékes felügyelőségek­től. Javasolták ugyanakkor, hogy a KOMGRAD vizsgál­ja felül a szemétkihordásra vonatkozó döntését, és ahol arra szükség mutatkozik, he­tente többször szállítsa el a hulladékot. KATONA LEVELE ősz, találkozás A­LKONYODOTT. A sárguló kukori­catáblák, a hűvös levegő az ősz je­lenlétét tudatták az érkezővel. A csend nyugtatóan hatott rám. Majd egy esztendő elmúlta után ismét végigballag­tam a jól ismert parcellák között. A táj jellege nem változott. Az úton egy kuko­ricával megrakott gumikerekű kocsi köze­ledett felém. Megismertük egymást az öreggel. Ő nem változott, akárcsak a sár­guló mező. Megállította a szürkét, majd üdvözöltük egymást. Felültem mellé, hisz régóta nem beszélgettünk, találkoztunk. Azonban mielőtt leültem volna, az öreg az ülés alól egy üveget kotorászott elő. Pálinka volt. Mint mondotta, idei főzés, jó erős, szilva. Ittunk a találkozásunkra. Persze, ő mindjárt a katonaságról érdek­lődött. Készségesen válaszoltam. Amint feltűnt az alkonyba boruló falu, mindketten elhallgattunk. A motorzúgás, a néhány füstölgő kémény, a kutyák csa­­holása bennem is régi képeket ébresztett. Az öreg törte meg a Csendet. — Ugye, jó itthon, fiam? •— kérdezte. Bólintottam. — Látod, ezért maradtam én is itt. Nem éppen könnyű már nekem ez a munka, de csinálom, még valahogy bírja az egész­ség. No, meg a szürkére sincs panaszom. Igaz — közben meghúztuk az üveg tartal­mát —, hívnak a gyerekek, de én inkább maradok. Mondom nekik, majd jövőre, de úgy tűnik, ,az a nap, hogy én innen el­menjek máshova lakni, nem jön el soha. Itt nevelkedtem fel, és szinte összenőt­tem ezzel a tájjal, a faluval. Új arcokat megismerni, idegen környezetet megszok­ni számomra már nehéz lenne. Nehéz meg­birkózni a szurkos, fekete földdel, de jó kimenni a friss levegőre, mert megszok­tam már. Tudod te fiam, hogy nem nekem csinálom, a családnak. Úgy van az, hogy most az autót kell kicserélni, holnap szí­nes televízió kell. A régit pedig elhozták nekem. No, persze csak vasárnaponként szoktam nézni. Akkor egy kicsit megpi­henek. Másnap pedig kezdődik minden elölről, de boldog vagyok, hogy a gyere­keknek mindig juttattok annyit, amennyi kell. Ez az élet rö­stje. De elmenni. Ismét kezébe vette az üveget és ittunk. Igen, az öreg nem változott, hisz ő már része­se ennek a földnek, környezetnek a vi­szontagságos időjárásnak, ő már nem tud megválni az ősztől, hogy tavasszal ne kezdjen mindent elölről. Mire beértünk a faluba, teljesen besöté­tedett. Az utcán kigyulltak a lámpák. Mindössze néhány járókelővel találkoz­tunk. Mégis: melegség öntötte el a szíve­met, amint a lámpák fényénél megpillan­tottam a régi házakat, a fákat, amitől az öreg sem tud megválni. Valóban jó volt újra itthon, a szülőfalumban. A falu köz­pontjában elváltunk egymástól, de meg­kért, hogy másnap menjek el hozzá, hi­szen olyan régen, olvasott már az újság­ban falunkról, érdekes történetet fog me­sélni. Megígértem neki, majd néztem, amint eltűnik a gumikerekű kocsi a sötét mellékutcában, hogy holnap korán reggel ismét üresen induljon ki a határba. HUSZÁR Gábor SZENTTAMÁS A jószágtakarmányt árusító üzletek munkaidejéről tárgyaltak Szenttamáson jelenleg hét takarmányárusító üzlete van az Elan munkaszervezetnek. A boltok nyitvatartási ide­jével kapcsolatos kérelem­mel fordult a vállalat a he­lyi közösség tanácsához. Ér­tesülésünk szerint az a vé­lemény alakult ki, hogy a nyári időszakban célszerű lenne, ha a szóban forgó boltok reggel 5 órakor, ősz­szel és tavasszal 6, télen pe­dig reggel 7 órakor nyitná­nak. Nyáron este 8 óráig, ősszel és tavasszal 7, télen pedig 6 óráig lennének nyit­va. Ez a nyitvatartási és zárási időpont felelne meg a legjobban a szenttamási j­ószágtenyésztőknek. s. o. Szerencse és ész Országhatárt még soha át nem lépett ember előtt a külföld aranybányának tű­nik. Azt hiszik, ott nincs munkanélküliség, minden­kinek fürdőszobás lakása van, és a dűlőutak is aszfal­tosak. Azt képzelik, ott mindenkinek villája és gyö­nyörű kocsija van. Egyik ilyen hazalátogató jó is­merősünktől azt szerettem volna megtudni, milyen is a külföld, hogyan értékelik ott a munkást. A választ őszintén, és érthetően ere­deti példával kaptam. — Nézd, hozzánk különfé­leképpen viszonyulnak. Van, aki fél tőlünk, nem bízik meg bennünk, vannak azon­ban olyanok is, akik meg­bíznak bennünk. A mester­ember azonban nagy becsü­letnek örvend. A kora reggeli bevásárlás­ból megyek hazafelé, egy csoport boszniai kukorica­törő alszik a piaci asztalo­kon, a másik­ csoport most érkezett meg. Hátukon kar­tondoboz, félbe vágott zsá­kok, bennük meleg ruhák. Benyitnak az egyik házhoz, ahol tavaly dolgoztak. A gazda elnézően mosolyog: — Géppel szedjük a kukoricát. — A másik háznál betessé­kelik őket, de ott is mutat­ják a gépet. Nincs szükség a kézi törökre! Azután ők is a piactéren várakoznak. Is­merősöm szavaira emlék­szem. — Tudod, sokan vagyunk kint olyanok, akik olyan munkahelyen dolgozunk, amelyet itthon szégyelltünk volna, és ott mégis ezzel ke­ressük a kenyerünket! Azt tartjuk, ha vécét tisztítunk, azt itthon nem tudják, csak azt látják, hogy házat épí­tünk és kocsit vásárolunk! Messze Amerikából jött látogató. Azt mondják gyá­rai vannak. A munkalehe­tőségekről faggatom! —— Munka az van bőven, és meg is fizetik, de a pénz az egyenlő a nullával. Kérdően nézek rá. — Azt úgy kell érteni, hogy a kapott pénzt egy es­te elköltheted a mulatóban. Nem elég dolgozni, fizikai erőt kifejteni, az észnek is járnia kell. Igyekezned kell, hogy pénzed jól fektesd be, úgy hogy kamatozzék és persze szerencse is kell hoz­zá! Mosolyogva nézek rá, és érzem, sohasem fogok áb­rándozni, hiszen takarékos­sággal, szerencsével itthon is lehet az embernek háza, kocsija, vagyona. ÁDÁM Ilona 9. oldal

Next