Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 285-300. szám)
1977-10-21 / 290. szám
Péntek, 1977. október 21. MAGYAR SZÓ A A z Érdekességek a filmvilágból egyik legnagyobb amerikai közvélemény-kutató intézet legutóbb arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen lesz 1985 mozija. Előrejelzésük szerint, a filmszínházak ugyanolyan üresen fognak tátongni, mint a hatalmas tánctermek napjainkban. „Kizárt dolog” — kiáltanak a mozitulđjdonosok. Ám hasonló jóslásokat hirdet David Fishman bostoni közvéleménykutató is. Mondván, hogy „néhány éven belül csak a külföldi filmeknek lesz némi közönségük az Egyesült Államokban... 1948-ban az amerikaiak évente még 33-szor voltak moziban, az elmúlt években már csak 5-ször”. S ezt az állítást saját élményével is igazolja: „A múlt héten megnéztem a legújabb Disneyprodukciót. A lelkes kritikai visszhang ellenére az egész ■moziban mindössze 6 néző vett. És mindez szombaton este fa** oo -oo francia fővárosban bemutatták Bunuel legújabb filmjét. A vágy, ezen sötét tárgya első kritikai visszhangja kedvező. A Le Figaro szerint: „Először is nagyon mulatságos film ... Bunuel sok mindent elítél, de humorral teszi”. A L’Unita kritikusa így vélekedik: „A film egy szerelem történetét mondja el, bunueli módon: keserű, szórakoztató, patetikus.” Egyébként a film női főszerepét a két színésznő, Jodie Foster és Sidney Roma alakítja. „Miért furcsa két színésznő egyetlen szerepben? — csodálkozik Bunuel. ■— „Talán nem születik a nőben mindig legalább egy másik?.'" oo O oo Az olasz nők egyre tevékenyebbek. illetve az emancipáció hívei. A sajtó, a televízió és a rádió után, most filmen is hallatják hangjukat. Sofia Scandurra rendezőnő Rómában forgatja a Második bőr című feminista filmjét. A harcos emancipációs opusz teljesen kiiktatja a férfiakat. Bevallott szándéka szerint „tudatosítani kívánja a feminista lázadás céljait”. Scandurra szerint: filmje „erkölcsi pofon minden patriarrehának”. VILLAMOS IDŐSÁROLÓ ■ KÁLYHÁK ČAČAK Kultúra és honvédelem A szocialista önigazgatási viszonyok fejlesztése a kultúrában és a szellemi tevékenységben a társult munka összetevője. Éppen ezért előfeltétele annak, hogy a társadalmi életnek ez a területe segítse a társadalmi önvédelem és az általános honvédelem célkitűzését. Erre a megállapításra jutottak többek között a Novo Mestóban megtartott tanácskozáson, amelynek a kultúra és a honvédelem volt a témája. A Szocialista Szövetség a Kommunista Szövetséggel az élén megkülönböztetett figyelmet kell hogy szenteljen a művelődés és az általános honvédelem kérdéseinek áttekintésére. E kérdéskör tartós feladata kell hogy legyen minden önigazgatási és társadalmi szervezetnek, különösen az érdekközösségeknek, amelyeknek egyik fő feladatuk a kultúra társadalmasítása. A nép és a néphadsereg közötti együttműködésnek a művelődési tevékenység fejlesztésében jelentős szerepe van mind a művelődési élet tartalmának a gazdagításában, mind a nép és a hadsereg egységének és együttműködésének elmélyítésében. A tanácskozás szorgalmazza a tartományok és köztársaságok együttműködését, valamint a nemzetközi művelődési együttműködést is. \ Mite elgondolásai rögződtek meg Plamenacban leginkább akkor is, amikor egyik óráján azt vette észre, hogy valami papírlapot köröznek a padok alatt, s mindenki ír rá néhány sort, szót, mielőtt továbbadná. Elkérte az ívet, melynek élén ez a néhány szó állott: „Mit tartasz majd feladatodnak érettségi után?” És Mite feladatvállalása így hangzott: „A nép, a munkások és a parasztok tettek azzál, aki vagyok. Egyetlen feladatom csak az lehet, hogy visszajuttassam nekik, amit nyújtottak, hogy harcba vezessem őket az igaz emberi életért!” Eleget tett a feladatának — mindhalálig (1943). Mert a csendes Mite volt a kultúra hordozója és az igaz forradalmár, a vad Tatarcsev viszont selyemfiúvá és fasisztává vált. Csendes és kultúrszomjas volt Kacsulovszki a kereskedő-ifjak iskolájának húszéves titkára is — jó tanítványom itt, ahol az esti órákban tartottam földrajzitörténelmi és társadalmi előadásaimat, és senki sem aludt el még esti 9-kor sem, holott utána jómagam is — vacsora közben vagy a moszkvai híreket hallgatva hagyta el, vesztettem el magamat, hogy koppant a homlokom az asztalon. Mert a kultúráért meg kell szenvedni. A Crna Gora-i kicsapott diákok csoportja is odasereglett körém, hogy a kirándulásokon a népfront forradalmi dalait harsogják a Peliszteren és a Kajmakcsalánon vagy a Preszpai- vagy Ohridi-tavon csónakázva. Mert itt hallgattuk a harci dalokat („Za napredni front Slobode — ustaj, seljo ustaj, rode”), és az igaz kultúraterjesztő szót, amikor Vučelić és Rakic DOLAPJÁT tartotta elém: „Ezt kell szavalnom! Mit lehet ebből kihozni?1” Elszavaltam előtte a DOLAPOT és a diákok szó nélkül is megértették, hogy a vers vényedése a kizsákmányolt nemzetekkel és kizsákmányolt osztályokkal azonos, amelynek pihenést csak a sírgödör kínál. „Ha így, ennyiben hagyjuk a dolgok folyását” — mosolygott felém a húszéves fiú és értettük egymást „rettenetesen”, ahogy Kassák írta egykoron. Bosnyák volt, Banja Luka-i, Djura Dukié, aki a becskereki iskolából jött utánam Bitaidba (s nem is egymagában, mint ez a vándordiákok szokása volt), s aki az iskolai ifjak titkára lett hamarosan, és csiszolódott súrlódva Josip között és közöttem —, sajnos csak 1942-ig, mert akkor elesett — aminthogy Josip is 1941- ben, amikor kiásta magát Mitrovicán és útnak indult Macedónia harcterei felé — idő előtt esett el. Máshonnan is jöttek kommunista „bacillus-hordozók”, akiket dobált a hatóság egyik helyről a másikra. Ezek közé tartoztak az orvosok Mária és Vale Popadic is — aki 1944-ben az első macedón kormány első egészségügyi minisztere lett, miután előzőleg a macedón partizánok első kórházát megalapították ketten, a bitolai egészségház szekérszám elszállított gyógyszereiből , kötszereiből és önmagukból ott az erdőben. Mária jó segítőtársam volt a marxista kultúra terjesztésében џz ifjúsági körökben, nyelvre való különbség nékül, mert a magyaron és szerben kívül hamarosan perfekt beszélt, macedón, albán és spanyol nyelven is. Mert itt a nyelvek hatása égetően szükséges volt. Ezért tanulta meg Lőrinc—Plamenac is mind a macedón, mind a spanyol nyelvet, hogy megértse a népek szavát, ha azután szerb nyelven is tartotta köztük előadásait vagy válaszolt nekik a vita folyamán. Célt értek hamarosan nem csupán a macedón, de a zsidó ifjak is, változtattak elméletükön. Igen, a szocialista kultúráért kívántak harcolni, de nemcsak Izraelben, hanem itt is és másutt is, mert már látták, hogy a csak ott azt jelenti a valóságban, hogy ott sem. Volt a zsidó ifjak között több író is. Moisz közöttük a legtehetségesebb, aki több drámát írt a pár ott töltött esztendő alatt. Az egyik jól, tehetségesen megírt persziflázsban — szatírában az ifjú cionisták a három felvonáson végig — hajótörésük idején is, úszással mentve életüket is —– egyre csak vitatkoztak. A másik drámaíró a macedón Vlada Korunovszki volt, aki szintén Lőrincnek—Plamenadnak adta első olvasásra egy-két drámáját, mert fejlődni kívánt, mint munkásíró, mint cukrászsegéd, akinek láttán Mikire, a szabadkai FIÚ A KONYHÁBAN szerzőjére emlékeztem. Vlada még alacsonyabb kultúrfokon is állott. Komolyabb és magasabb szinten voltak a macedón tanítók, akik mind marxista alapon álltak, mint a VUK KARADZIC társaság tagjai. Maguk is Jugoszlávia minden nemzetét — nemzetiségét képviselték, de irányítóik, mint, Murganié mellett Tosa Angelovszki, jórészt helybeli macedónok voltak. (Ha jól tudom, 1941-ben esett el.) Bár voltak itt vajdaságiak is, mint egy ízben maga Zrenjanin is, vagy mondjuk Raća Sokolović. Pedagógiai előadásaik, ,vitáik mellett , irodalommal, színi előadásokkal, képkiállításokkal is felléptek nemegyszer, magasabbra emelve Bitola kulturális színvonalát. Oka van annak, hogy szinte csak a marxista kultúréletre mutatok rá. A fasizmus — Hitler idején — már képtelen volt kultúraterjesztésre: máglyára vitte a meglevő értékeket is: nemcsak a „Reichban”, a Harmadik Birodalomban, de Bitaidban is, miközben ez az irányzat az egyéni érdek vonalán, az önző kapzsiság vonalán itt-ott mentett is át és ki egyet-mást a máglya V ' 'ai közül. Egy miniszteri rendelet is az új irányzatok síkján álló kultúráról, könyvekről. Több helyen, főleg a „gyarmati” Macedóniában, az iskolai könyvtárak állományának java részét utcára hányták, szemétdombra vetették, habár közülük egy-egy iskola igazgatója mint a fasiszta Goszpovity is a neki tetsző írók műveit átmentette a maga privát otthoni könyvszekrényeibe ... A SKOJ azután igyekezett, rajta volt, hogy a könyvek egy részét magához mentse át és felhasználja. (Folytatjuk) Lőrinc Péter : Az ifjúsági mozgalomtól a népfelszabadító háborúig (IV.) (1936-1941) II betűvetés askapiáel Annak idején dalba foglalta a nép baját, örömét. Talán az írni tudás utánivágyból született az a társadalomkritikának, is beillő magyar népdal, amelyben a fiatal szerelmes arról énekel, hogy ezt meg azt megírná a babájának, ha tudna írni. A fent említett népdal jutott eszembe a minap, amikor a SZISZ Tartományi Választmányának, egy jelentésében azt olvastam, hogy a Vajdaság területén több mint kilencezer 35 évesnél fiatalabb írástudatlan van!Sajnos, több mint három évtizeddel a felszabadulás után sem sikerült felszámolni az írástudatlanságot. Nem is az az agasztó, hogy az idősebb nemzedék körében nem sikerült felszámolni, hanem, hogy a fiatalok körében sok az írástudatlan. Pedig a három évtized során számtalanszor üzentek hadat az írástudatlanságnak, minden iskolareform nagy és nemes célja volt, hogy végleg megoldja ezt a problémát. Vitathatatlan, hogy e téren születtek eredmények, de ahhoz sem fér kétség, hogy a célt nem sikerüllt teljes egészében elérni. Természetesen többoldalú mulasztásról van szó. Mulasztott a társadalom, az iskola, de a szülő is. Annak idején az írástudatlanok nagy hányada a tanyaiak köréből került ki. Ez érthető is, hiszen évszázadok során vajmi keveset törődtek azzal, hogy tud-e írni vagy sem a parasztember. A háború után mindenki ezzel magyarázta anagyfokú írástudatlanság okát, s a lehetőségektől függően igyekeztek is javítani a helyzeten. Tanyai iskolákat nyitottak, sajnos, így is sokan kívül rekedtek. Az okot a szülők maradi felfogásában, az iskolatörvény következetlen alkalmazásában kell elsősorban keresni. Manapság a tanyavilág elhalásának vagyunk szemtanúi, így az írástudatlanok forrását nem ott, hanem a falvakban, városokban kell keresni. Elgondolkodtató jelenség, hogy sok tizenéves írástudatlan keres állást, természetesen minden eredmény nélkül. Ez érthető is, hiszen mit kezdenek velük a munkaszervezetek? Valójában kik ezek a fiatalok, hogyan és mi okból maradtak távol az iskolától? Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy java részük rendezetlen családi és szociális körülmények között nőtt fel. A szülők nem törődtek azzal, hogy gyermeküket iskolába írassák, szabadjára engedték őket. Mind gyakoribb jelenség — főleg a városokban -, hogy iskolaköteles, tíz év körüli gye-rekek kóborolnak naphos-szat az utcán, magukra ha-gyatva, céltalanul. Sohasemjártak iskoláiba. Egy nap azon vesszük magunkat észre, hogy felnőttek, és már elkéstünk beiskoláztatásukkal. Mi lesz belőlük? Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy társadalmi problémát fognak okozni. Munkanélkülivé, majd ebből kifolyólag esetenként bűnözővé válnak ... Elgondolkodtató jelenség ez, s elharapózását már most, a kezdetén meg kellene állítani. DANKÓ László sta este az újvidéki Televízióban. Az Ú Újvidéki Televízió ma 19.00 órakor helyszíni közvetítést sugároz a Tito elnök jubileumai és Újvidék felszabadulási évfordulója alkalmából rendezett ünnepségről. Ünnepi bevezetőt CSÍPŐ Mihály, a VDNSZSZ Községi Választmányának elnöke mond. A műsorban fellépnek újvidéki gyermekek, ifjak, művészek, a művelődési egyesületek, valamint a Szerb Nemzeti Színház dráma-, opera- és balettegyüttesének tagjai. 11. oldal A Fórum Marxista Könyvesboltjának rovata Edvard Kardelj legutóbb megjelent könyve a PRAVCI RAZVOJA POLITICKOG SISTEMA SOCIJALISTICKOG sAmoupravLJANJA (A szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlődési irányvonala) című munkája minden bizonnyal magyar nyelvű fordításban is páratlan érdeklődésre tarthat számot. Ezt vetíti előre a Marxista Könyvesbolt nyilvántartása, amely az említett könyvre előjegyzők névsorát tartalmazza. S ez a névsor (zömmel munkaszervezetek- intézmények nevei) egyúttal egyféle kapcsolatot is jelenthet a könyvkiadó és a könyvvásárló között, ami mindenképp újabb jelenség kulturális életünkben. Már nem lehet közömbös senki számára, vajon eljut-e valaha is olvasójához egy olyan mű, mint ez, és más hasonló jelentőségű alkotás. Edvard Kardelj legújabb könyvének magyar nyelvű kiadása november közepére várható. A Fórum Könyvkiadó 1977. évi könyvkiadói tervének fokozott ütemű megvalósítását igazolja az a számos kiadvány, amelynek megjelentetését a közeljövőben tervezi a kiadó. Ezek közül kiemelnénk Tito életműsorozatának első négy könyvét, valamint beszédeinek és cikkeinek XVI. kötetét. Október végére előreláthatólag egyszerre két könyv is elhagyja a Fórum nyomdáját. Momčilo Stefanović: A NAGY HÁBORÚ KIS HŐSEI című műve, amely a népfelszabadító háború gyermekhőseinek állít emléket és Vladimir Nazor: PARTIZÁN LEGENDÁK címen megjelenő válogatása. A Fórum kiadónak a Marxista Könyvesboltban is megkapható könyvei közül a legfrissebb újság Petkovics Kálmán MOSTOHA BARÁZDA című műve. Műfaját tekintve társadalomrajz, szerzője Vajdaság gazdasági-társadalmi-politikai fejlődését taglalja a mohácsi csata utáni időszaktól kezdve napjainkig. A mű vezérfonalát kikristályoztató fejezetek szereplője az ember, akire minden esetben a közvetlenség szókimondás, őszinte bíráló hangnem jellemző. „Mint apró csempék sorakoznak egymás mellé, egymást kiegészítve, dísztelen egyszerűségével vetítik elénk falvaink valóságos életét a nagy változások korában”. Komoly súlyos kérdések, jól megfontolt vélemények hangzanak el akár a falu végén jár, akár a város szélére ér az ember: ez az őszinteség lesz az új korszak kovácsolója szocialista társadalmunkban. VECSERA Imre Ursula Andress, Marcello Mastroianni, Agostina Belli és Peter Ustinov mellett Róma, az örök város is nagy szerepet kapott a Doppio delitto con ... című filmben. Az izgalmas történet középpontjában az exfilmsztárt alakító Ursula Andress áll, Marcello Mastroianni pedig a rejtélyes bűnügy kinyomozásával megbízott felügyelőt alakítja. Képünkön Ursula Andeess és Róma