Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 285-300. szám)

1977-10-19 / 288. szám

Szerda, 1077. okt. 19. ★ VAJDASÁG * VAJDASÁG * VAJDASÁG * A szenttamási Elánban Naponta 120 hektárt vetnek be búzával A betakarítás és a vetés egy­re nagyobb lendülettel folyik a szentamási Elán munkaszerve­zet mezőgazdasági tmasz­ában. Szombaton megkezdődött a ke­nyérgabona vetése. A terv sze­rint november elejére mintegy 2400 hektárt vetnek be. Napon­ta mintegy 120 hektáron kerül földbe a mag, zömével Novo­­sadska rana II. fajtát vetnek, de más hazai nagyhozamú faj­tákat is vetnek. A munkaszervezet illetékesei­től megtudtuk, hogy a cukor­répa szedését csak az utóbbi napokban kezdték meg, mert már prizmákba lehet rakni, és a cukorgyárak is nagyobb mennyiségben át tudják venni. Naponta 100 vagon cukorrépát szednek fel. A kukoricát a te­rület ötven százalékáról taka­rították be. Naponta 90 vagon­nal tudna­k szárítani, és így csökkentik a nagy nedvesség­tartalmát. A betakarítás után azonnal elvégzik a mélyszántást, és előkészítik a talajt a ke­nyérgabona vetéséhez. S. O. Több helyi közösség meg­alakítását javasolják Szenttamáson A szenttamási helyi közös­ség tanácsa és küldöttsége a napokban megtartott együt­tes ülésén megvitatta a többi helyi közösség megalakul­­a­tásával kapcsolatban tartott választógyűlések javaslatait. A gyűléseken az az általános vélemény alakult ki, hogy a­­ Szocialista Szövetség egyez­tető bizottságának nyáron nyilvános vitára bocsátott javaslata — mely szerint az eddigi egy helyett öt helyi közösséget kell alakítani — helyénvaló. A rendelkezésre álló adatok szerint tizenhat választási gyűlésen értettek egyet ezzel a javaslattal, csu­pán az alakítandó helyi kö­zösségek javasolt határaira és elnevezéseire vonatkozóan tettek bizonyos észrevétele­ket és javaslatokat. Az együttes ülésen elfo­gadták a választók észrevé­teleit, és javasolják a Szo­cialista Szövetség községi választmányának, hogy ilyen értelemben adjon javaslatot a kiszségi képviselő-testület­nek több helyi közösség megalakításáról szóló hatá­rozat meghozatalára. S. O. HOLNAP Műsoros est Topolyán Holnap, csütörtökön To­polyán vendégszerepel a Sza­badkai Népszínház magyar társulata. Carlo Goldini: Két úr szolgája című drámáját mutatja be este 7 órai kez­dettel a művelődési ház szín­háztermében. S. A. Zenés tanyavilág A napokban ellátogattunk a topolyai tanyavilágba, hogy elbeszélgessünk az idős földművesekkel, megismer­kedjünk mindennapi éle­tünkkel. Késő délután tértünk be Bozsik Gyulához, örömmel fogadott bennünket. Kuko­ricapálinkával kínált. Ké­sőbb kemencében sült zsíros lepénnyel traktálta a­ házi­asszony a váratlan vendége­ket. A lepény nagyon ízle­tes volt, közben idegenked­ve néztünk a meleget árasztó kemencére. Kattan a villany, és a régi bútorzatú szobában szerte­fut a fény. A szobában leg­alább százéves tárgyak van­nak. Kissé kopottak, de a mindennapos használatra megfelelnek. A régi bútort kicserélhetnék modernebbre, de ahogy a 80 éves Bozsik Gyula mondja, ezek között a bútorok között született, és itt is akarja leélni napjait. Hétcsaládos apa öt hald földön dolgozott, és napszá­­moskodott vele együtt a ku­korica- és búzaföldeken. De­rekasan meg kellett dolgoz­niuk a betevő falatért. Valahogy azért mégis si­került a hosszú évek ke­mény munkájával néhány hold földre valót összegyűj­teni, és most már a maxi­­mumos gazdák között tart­ják számon. — Fiam Kaliforniába uta­zott nászútra — meséli Bo­zsik Gyula fellélegezve, az­tán elkomorodik, és homlo­kán a nyolc évtized ráncai vetnek barázdát. — Igen, Kaliforniába — hangsúlyoz­za még egyszer. — Nekünk a búzaföldön volt a nász­­utunk, a férfiak kaszáltak, az asszonyok markot vertek. Amikor a fiam nősült, elad­tam­ egy hold földet, mert ő irodában dolgozik, és az úti­költséget nem tudta volna kifizetni. — Szabad idejében mivel foglalkozik? — Szabad idő a földmű­vesnek nincsen.­­A földdel sokat kell dolgozni. Télen is van tennivaló, de olykor es­ténként citerázni szoktam, Marcel meg énekel — Milyen hangszereken játszik? — Tudok tamburázni és harmonikázni is, csak hogy a harmonika nekem már ne­héz. Régebben lakodalmak­ba is eljárogattam zenélni, de rólam már lejárt — mondja távolba révedve. Kezébe veszi a citerát, és az asztalra fekteti, zizegnek a húrok, szól a zene, száll a dal. . . Akácos út ... — énekli Marcel néni. SINKOVICS Antal Tevékenyen dolgoznak a kulai hegymászók Testvéri kapcsolat a Smederevska Palanka-i hegymászókkal szervezetek, a helyi közös­ség, a Goša Művek szerb­ szakszervezeti választmányá­nak képviselői és a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség­ helyi­ választmányának tagjai, va­lamint a Smederevska Pa­­lánka-i század volt harcosai. A kétnapos ott-tartózko­­dás alatt a kulai és a hely­beli hegymászók tájékozódá­si versenyt szerveztek. A két egyesület testvéri kapcsola­tainak létesítésére a kulai Hajdúk Hegymászó- és Sí­egyesület vezetősége arany­plakettel tüntette ki Ljubo­­mir Mihajlovicot, a Smede­revska Palánka-i Hegymá­szók Egyesülete tagját, aki huszonhat éve tart fenn kap­csolatot a kulai hegymászók­kal, és a kulai hegymászó egyesület megalakításának is kezdeményezője volt. A találkozás során a kulai hegymászók megtekintették a Jugoszláv Néphadsereg Otthonban Tito elvtárs ket­tős jubileuma alkalmából megrendezett dokumentum­kiállítást. Október 15-én és 16-án Kula felszabadulása tisztele­tére a hegymászók tájékozó­dási versenyt szerveztek a pionír és ifjú hegymászók számára, amelyen a hazai csapaton kívül részt vettek a Smederevska Palánka-i, les­­kovaci, szabadkai, újvidéki, karlócai, vrdniki és a zeni­­cai hegymászó csapatok is. Szombat este éjjeli tájé­kozódási versenyt rendeztek a kulai és a Smederevska Palánka-i senior hegymá­szók részvételével. Vasárnap ünnepi találko­zót tartott a két hegymászó egyesület a kulai Vera MoŠ­­čević Pionírotthonban, majd a bácskai és a baranyai el­esett harcosok lipári úton levő emlékművéhez menete­lést szerveznek, ahol koszorú­zási ünnepséget is tartottak. Sz-i A kulai Hajdúk Hegymá­szó- és Síegyesület ötven­négy tagja október 8-án és 9-én Smederevska Palánká­ra látogatott, és a helyi Je­­senica Hegymászó Egyesü­lettel testvéri kapcsolatot lé­tesített. A találkozón részt vettek a Smederevska Pa­lánka-i társadalmi-politikai Művészi fokon a zene birodalmában LÁSZLÓ Péter neve az újvidéki színházlátogató közönség előtt nem isme­retlen. Harminckét éven át volt a Szerb Népszín­ház szóló nagybőgőse. — Mióta játszik, hogy kezdte? — Családomban több ze­nész volt —­ mosolyodott el, majd így folytatta. — Már 3—4 éves koromban barátkozni kezdtem a hangszerekkel, persze ko­molyabban csak később kezdtem el zenével fog­lalkozni. Zenekarommal bejártam az egész vilá­got. Kelettől nyugatig min­den kontinensen muzsikál­tunk.A sok maradandó él­ményt, szép, a szakmához fűződő emléket egy röpke beszélgetés során nem le­het elmondani. Sok, mész­szí országban jártunk, és muzsikánkra szinte fel­forrt a közönség vére. Ide­haza is sok szép elisme­résben volt részem. A leg­feledhetetlenebb volt az, amikor Tito elvtárs is ke­zet fogott velem. — Ha elölről kellene kezdenie? — kérdeztem.— Furcsa mosoly jelent meg az arcán. — Csakis ezt csinálnám. Két fiam van, mind a kettő hegedűművész — folytatta apai büszkeség­gel. — Nevük a világon is elismert. Verebes Ist­ván (anyja nevét viseli) néhány évvel ezelőtt New Yorkban Oscar-díjat ka­pott művészetéért. Másik fiam Münchenben él, szin­tén hegedűművész, és nem rég doktori titulust szer­zett — fejezte be dióhéj­ban ismertetett életpályá­ját a nyugdíjba vonuló László Péter. ERŐS Ilona László Péter MAGYAR SZÓ ikini * É¥L Októberi szélben lobognak a zászlók. Negyvennégy em­lékét idézik, a szabadságot hozó, fényes október emlé­két. Köszöntik városunk és környéke felszabadulásának harmincadik évfordulóját. Az ünnepi zászlók lobogása hirdeti: több mint három­évtizede élünk a szabad népek szabad hazájában — és építjük — Tito elvtárs és a JKSZ vezetése alatt — — boldogabb jövőnk zálo­gát­, a kizsákmányolástól mentes, szocialista társadat­munkát. Tudjuk, határ- vagy hata­lomváltozást nemegyszer jegyzett már fel e vidék kró­nikása, ezek џz események­­ azonb­an sohasem jelentet­­­­tek igazi felszabadulást, az ember felszabadulását, a szó valódi értelmében. A francia forradalom világren­gető hármas jelszava ná­lunk csak 1944. októbere óta válhatott érezhető való­sággá. A társadalmi és gaz­dasági viszonyok gyökeres átalakulása, népeink és nem­zetiségeink igazi egyenjogú­sága, az önigazgatási esz­mék megvalósítása csak egy szabad," előítéletektől men­tes társadalomban valósul­hatnak meg maradéktala­nul. Soknemzetiségű községünk­ben szerbek és Crna Gora­­iak, magyarok és ruszinok és más nemzetek és nem­zetiségek fiai élnek és dol­goznak testvéri közösségben. A hajdani nincstelenek ez­reiből harcos, öntudatos, nagy tettekre képes mun­kásosztály nőtt ki az évti­zedek folyamán. Minden, amivel ma rendelkezünk, amire büszkék vagyunk, az ő közös munkájuk eredmé­nye. Ma őértük is lobognak az októberi zászlók. Nemcsak negyvennégy hőseit köszön­tik, hanem azokat is, akik negy­vennégy eszméi­ célki­tűzései megvalósításán mun­kálkodnak. És ez a harminc­harmadik szabad október an­nál is kedvesebb nekünk, mert egybeesik szeretett Tito marsallunk jubileumai­val. Egy nemzetközi elismerés nyomán Urai írkor a Cut lírának A jó munka előbb vagy utóbb elnyeri jutalmát, megkapja a neki kijáró elismerést. Számtalan hazai elismerés után, Verbász legnagyobb munkaszerveze­­te, a Carnex Húsgyár a termelésben, a termelékeny­ség fejlesztésében, a nemzetközi munkamegosztásban és­ a világpiacon elért kiváló eredményeiért megkap­ta a legmagasabb nemzetközi elismerését is, kitün­tették az Arany Merkúr Díjjal, amely hazánkban első ízben került kiosztásra. A 104 kitüntetett jugo­szláv gazdasági szervezet kö­zül 10 vajdasági, közöttük Iván a verbászi Carnex is.­­ A magas rangú elismerést Belgrádban, a Szakszerveze­tek Székházában, a Jugo­szláv Gazdasági Kamara el­nöke, Ilij­a Vakic adta át Mi­lusin Nikicnek, a gyár ve­zérigazgatójának. A díjkiosztó bizottság in­dokolásában olvashatjuk: a Carnex­ egy kisebb, inkább lokális jelleggel bíró ipari vágóhíd tíz egynéhány év megfeszített munkája és igyekezete árán az ország legnagyobb húskonzerv, füs­tölt- és hentesáru termelőjé­vé lépett elő. Termékei nem csak az országban, hanem határainkon túl is ismertek és keresettek. A hús- és konzerviparban a Carnex ma már tényleg nagy névnek számít. Kiváló készítményei megtalálhatók csakúgy az Egyesült Álla­mok áruházaiban, mint Ang­liában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Franciaor­szágban vagy a skandináv államokban. De ismeri a termékek minőségét a moszk­vai, prágai vagy a varsói polgár is. Jut az exportból Afrika országaiba, Kiszel- Keletre, Indiába, sőt a Tá- I­vol-Kelet országaiba is. A kivitel m­értéke meghaladja a 300 millió dinárt. A’Carnexben tudják: nem csak meghódítani, hanem meg is kell tartani a külföl­di piacokat. Ezért érvényes a jelszó: csakis a legjobb m­i­nőségű áru kerülhet a vevő kosarába. A jó minőség­­­ nyersanyagbázist, jó munka­­szervezést és munkafegyel­met, korszerű, az ágazat fej­lődésével lépést tartó tech­nológiát követel. És ami ta­lán ennél is fontosabb, igen komoly anyagi befektetése­ket. Felújításra, rekonstruk­cióra, üzemfejlesztésre, új gyártási technológiák beve­zetésére mintegy 90 millió dinárt ruháztak be az utób­bi három évben. Csak ez tet­te lehetővé, hogy a Carnex lépést tudott tartani a hús- és a konzervipar világszer­te tapasztalt gyors fejlődé­sével, hogy megállta helyét a külföldi piacokért folyta­tott igen elkeseredett ver­senyben. A Carnexben nincsenek el­kápráztató személyi jövedel­mek. A dolgozók óvatosan, a jog­gazda előrelátásával és megfontoltságával döntenek a jövedelemelosztás kényes kérdéseiben. Ennek fejében azonban nyitva állanak a további zavartalan fejlődés lehetőségei. Amikor az or­­szág húsgyárainak többsége az utóbbi időben vesztesége­ket veszteségekre halmoz, Verbászon — szerencsére — nem gyötrik ilyen gondok a Carnex dolgozóit. Zs. Gy. 9. oldal II h­ázasok a fölvi Élen (II.) Sok apa megfeledkezik a tartásdíj fizetéséről • Az elváltak többsége nem köt újra házasságot Múlt heti számunkban adatok és számok felsora­koztatásával adtunk képet a válások alakulásáról és gyakoriságáról a község területén, összehasonlítva eze­ket a két szomszédos község, Kula és Szenttamás ada­taival. Most a válások társadalmi és szociális követ­kezményeinek egyikét kísérjük figyelemmel. A felnem­lett házasságok igazi veszteseiről, az elváltak gyerme­keinek sorsáról és problémáiról akarunk írni. Az 1971—1975 között Ver­bászon felbontott 233 házas­­s­ság ötven százalékában nem volt gyermek, 112 esetben egy vagy többgyermekes há­zaspárok kérték a válás ki­mondását. A válást 158 gyer­mek szenvedte meg, ennyien nélkülözik a házastársak egyi­­­kének gondoskodását, szere­­tetét, intő vagy oktató sza­vát. összehasonlításul: Kulán 280, Szenttamáson 131 gyer­mek jutott ilyen sorsra. A bíróság, érthető okokból, az eseteik többségében a gyer­meket, vagy a gyermekeket az anyjuknál hagyják, így van ez Verbászon is, a válás után a gyermekek 76 százalé­ka az anyjánál maradt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a válások többségénél a feleség, az anya jár rosz­­szabbul. Többek között anya­gi helyzete megromlik, még ak­kor is, ha önállóan keres. Éppen ezért kötelezi a bíró­ság az apát majd minden­­ esetben tartásdíj fizetésére. Egy múlt évi felmérés sze­rint az elvált, gyermekes anyák 73 százalékát tartásdíj illeti meg. Sajnos, az apák alig negyven százaléka telje­síti gyermeke iránti kötelessé­gét, a többiek rendszertele­nül, vagy egyáltalán nem fi­zetnek tartásdíjat. A fenti­ekből látszik, hogy a válás­­ után a gyermektartás és nem­i vesés csak az egyik szülőre,­­ általában az anyára hárul.­­ Érdekes lesz itt megjegyezni, hogy öt évvel a válás kimon­dása után az elváltak 56 szá­zaléka magányosan élt, nem kötött, új házasságot. Az el­ső sikertelen házasság, a csa­lódás és a kiábrándulás, úgy látszi­k, elvette kedvüket az­­ újabb házasságkötéstől.­­ Számos más, az elvált szü­lők és gyermekek sorsára ki­ható problémával most nem foglalkozhatunk. De nemegy írásunk érintette pl. a kisko­rú bűnözést, és sohasem mu­lasztottuk megjegyezni, hogy a felborult családi élet nem­egy gyermeket vitt a bűnözés útjára. Ezért sorainkat leg­célravezetőbben egy válással kapcsolatos tudományos érte­kezés zárómegállapításaival fejeznénk be: „Valójában miért akarunk elválni? Nemcsak a pillanat­nyi indulat vezérel-e? . Csak­ugyan olyan súlyos és gyó­­­gyíthatatlan hibái vannak-el házastársunknak, hogy nincs más út, csak a válás? Reá­­lis-e és csakugyan olyan fon­tos-e az az igényünk, va­gyunk, amely nem elégül ki a házasságunkban? Mennyi­ben vagyunk hibásak mi ma­gunk a házastársi viszony megromlásában? Mit várha­tunk a válástól? Milyen kö­vetkezményekkel jár a válás önmagunkra, házastársunkra és a gyermekünkre vagy gyer­mekeinkre nézve? Milyen elő­nyökkel és milyen hátrányok­kal, veszteségeikkel számolha­tunk?” Jó volna, ha a válás gondo­latával foglalkozó személy feltenné magának ezeket a kérdéseket! Zs. Gy.

Next