Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 285-300. szám)
1977-10-19 / 288. szám
Szerda, 1077. okt. 19. ★ VAJDASÁG * VAJDASÁG * VAJDASÁG * A szenttamási Elánban Naponta 120 hektárt vetnek be búzával A betakarítás és a vetés egyre nagyobb lendülettel folyik a szentamási Elán munkaszervezet mezőgazdasági tmaszában. Szombaton megkezdődött a kenyérgabona vetése. A terv szerint november elejére mintegy 2400 hektárt vetnek be. Naponta mintegy 120 hektáron kerül földbe a mag, zömével Novosadska rana II. fajtát vetnek, de más hazai nagyhozamú fajtákat is vetnek. A munkaszervezet illetékeseitől megtudtuk, hogy a cukorrépa szedését csak az utóbbi napokban kezdték meg, mert már prizmákba lehet rakni, és a cukorgyárak is nagyobb mennyiségben át tudják venni. Naponta 100 vagon cukorrépát szednek fel. A kukoricát a terület ötven százalékáról takarították be. Naponta 90 vagonnal tudnak szárítani, és így csökkentik a nagy nedvességtartalmát. A betakarítás után azonnal elvégzik a mélyszántást, és előkészítik a talajt a kenyérgabona vetéséhez. S. O. Több helyi közösség megalakítását javasolják Szenttamáson A szenttamási helyi közösség tanácsa és küldöttsége a napokban megtartott együttes ülésén megvitatta a többi helyi közösség megalakulatásával kapcsolatban tartott választógyűlések javaslatait. A gyűléseken az az általános vélemény alakult ki, hogy a Szocialista Szövetség egyeztető bizottságának nyáron nyilvános vitára bocsátott javaslata — mely szerint az eddigi egy helyett öt helyi közösséget kell alakítani — helyénvaló. A rendelkezésre álló adatok szerint tizenhat választási gyűlésen értettek egyet ezzel a javaslattal, csupán az alakítandó helyi közösségek javasolt határaira és elnevezéseire vonatkozóan tettek bizonyos észrevételeket és javaslatokat. Az együttes ülésen elfogadták a választók észrevételeit, és javasolják a Szocialista Szövetség községi választmányának, hogy ilyen értelemben adjon javaslatot a kiszségi képviselő-testületnek több helyi közösség megalakításáról szóló határozat meghozatalára. S. O. HOLNAP Műsoros est Topolyán Holnap, csütörtökön Topolyán vendégszerepel a Szabadkai Népszínház magyar társulata. Carlo Goldini: Két úr szolgája című drámáját mutatja be este 7 órai kezdettel a művelődési ház színháztermében. S. A. Zenés tanyavilág A napokban ellátogattunk a topolyai tanyavilágba, hogy elbeszélgessünk az idős földművesekkel, megismerkedjünk mindennapi életünkkel. Késő délután tértünk be Bozsik Gyulához, örömmel fogadott bennünket. Kukoricapálinkával kínált. Később kemencében sült zsíros lepénnyel traktálta a háziasszony a váratlan vendégeket. A lepény nagyon ízletes volt, közben idegenkedve néztünk a meleget árasztó kemencére. Kattan a villany, és a régi bútorzatú szobában szertefut a fény. A szobában legalább százéves tárgyak vannak. Kissé kopottak, de a mindennapos használatra megfelelnek. A régi bútort kicserélhetnék modernebbre, de ahogy a 80 éves Bozsik Gyula mondja, ezek között a bútorok között született, és itt is akarja leélni napjait. Hétcsaládos apa öt hald földön dolgozott, és napszámoskodott vele együtt a kukorica- és búzaföldeken. Derekasan meg kellett dolgozniuk a betevő falatért. Valahogy azért mégis sikerült a hosszú évek kemény munkájával néhány hold földre valót összegyűjteni, és most már a maximumos gazdák között tartják számon. — Fiam Kaliforniába utazott nászútra — meséli Bozsik Gyula fellélegezve, aztán elkomorodik, és homlokán a nyolc évtized ráncai vetnek barázdát. — Igen, Kaliforniába — hangsúlyozza még egyszer. — Nekünk a búzaföldön volt a nászutunk, a férfiak kaszáltak, az asszonyok markot vertek. Amikor a fiam nősült, eladtam egy hold földet, mert ő irodában dolgozik, és az útiköltséget nem tudta volna kifizetni. — Szabad idejében mivel foglalkozik? — Szabad idő a földművesnek nincsen.A földdel sokat kell dolgozni. Télen is van tennivaló, de olykor esténként citerázni szoktam, Marcel meg énekel — Milyen hangszereken játszik? — Tudok tamburázni és harmonikázni is, csak hogy a harmonika nekem már nehéz. Régebben lakodalmakba is eljárogattam zenélni, de rólam már lejárt — mondja távolba révedve. Kezébe veszi a citerát, és az asztalra fekteti, zizegnek a húrok, szól a zene, száll a dal. . . Akácos út ... — énekli Marcel néni. SINKOVICS Antal Tevékenyen dolgoznak a kulai hegymászók Testvéri kapcsolat a Smederevska Palanka-i hegymászókkal szervezetek, a helyi közösség, a Goša Művek szerb szakszervezeti választmányának képviselői és a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi választmányának tagjai, valamint a Smederevska Palánka-i század volt harcosai. A kétnapos ott-tartózkodás alatt a kulai és a helybeli hegymászók tájékozódási versenyt szerveztek. A két egyesület testvéri kapcsolatainak létesítésére a kulai Hajdúk Hegymászó- és Síegyesület vezetősége aranyplakettel tüntette ki Ljubomir Mihajlovicot, a Smederevska Palánka-i Hegymászók Egyesülete tagját, aki huszonhat éve tart fenn kapcsolatot a kulai hegymászókkal, és a kulai hegymászó egyesület megalakításának is kezdeményezője volt. A találkozás során a kulai hegymászók megtekintették a Jugoszláv Néphadsereg Otthonban Tito elvtárs kettős jubileuma alkalmából megrendezett dokumentumkiállítást. Október 15-én és 16-án Kula felszabadulása tiszteletére a hegymászók tájékozódási versenyt szerveztek a pionír és ifjú hegymászók számára, amelyen a hazai csapaton kívül részt vettek a Smederevska Palánka-i, leskovaci, szabadkai, újvidéki, karlócai, vrdniki és a zenicai hegymászó csapatok is. Szombat este éjjeli tájékozódási versenyt rendeztek a kulai és a Smederevska Palánka-i senior hegymászók részvételével. Vasárnap ünnepi találkozót tartott a két hegymászó egyesület a kulai Vera MoŠčević Pionírotthonban, majd a bácskai és a baranyai elesett harcosok lipári úton levő emlékművéhez menetelést szerveznek, ahol koszorúzási ünnepséget is tartottak. Sz-i A kulai Hajdúk Hegymászó- és Síegyesület ötvennégy tagja október 8-án és 9-én Smederevska Palánkára látogatott, és a helyi Jesenica Hegymászó Egyesülettel testvéri kapcsolatot létesített. A találkozón részt vettek a Smederevska Palánka-i társadalmi-politikai Művészi fokon a zene birodalmában LÁSZLÓ Péter neve az újvidéki színházlátogató közönség előtt nem ismeretlen. Harminckét éven át volt a Szerb Népszínház szóló nagybőgőse. — Mióta játszik, hogy kezdte? — Családomban több zenész volt — mosolyodott el, majd így folytatta. — Már 3—4 éves koromban barátkozni kezdtem a hangszerekkel, persze komolyabban csak később kezdtem el zenével foglalkozni. Zenekarommal bejártam az egész világot. Kelettől nyugatig minden kontinensen muzsikáltunk.A sok maradandó élményt, szép, a szakmához fűződő emléket egy röpke beszélgetés során nem lehet elmondani. Sok, mészszí országban jártunk, és muzsikánkra szinte felforrt a közönség vére. Idehaza is sok szép elismerésben volt részem. A legfeledhetetlenebb volt az, amikor Tito elvtárs is kezet fogott velem. — Ha elölről kellene kezdenie? — kérdeztem.— Furcsa mosoly jelent meg az arcán. — Csakis ezt csinálnám. Két fiam van, mind a kettő hegedűművész — folytatta apai büszkeséggel. — Nevük a világon is elismert. Verebes István (anyja nevét viseli) néhány évvel ezelőtt New Yorkban Oscar-díjat kapott művészetéért. Másik fiam Münchenben él, szintén hegedűművész, és nem rég doktori titulust szerzett — fejezte be dióhéjban ismertetett életpályáját a nyugdíjba vonuló László Péter. ERŐS Ilona László Péter MAGYAR SZÓ ikini * É¥L Októberi szélben lobognak a zászlók. Negyvennégy emlékét idézik, a szabadságot hozó, fényes október emlékét. Köszöntik városunk és környéke felszabadulásának harmincadik évfordulóját. Az ünnepi zászlók lobogása hirdeti: több mint háromévtizede élünk a szabad népek szabad hazájában — és építjük — Tito elvtárs és a JKSZ vezetése alatt — — boldogabb jövőnk zálogát, a kizsákmányolástól mentes, szocialista társadatmunkát. Tudjuk, határ- vagy hatalomváltozást nemegyszer jegyzett már fel e vidék krónikása, ezek џz események azonban sohasem jelentettek igazi felszabadulást, az ember felszabadulását, a szó valódi értelmében. A francia forradalom világrengető hármas jelszava nálunk csak 1944. októbere óta válhatott érezhető valósággá. A társadalmi és gazdasági viszonyok gyökeres átalakulása, népeink és nemzetiségeink igazi egyenjogúsága, az önigazgatási eszmék megvalósítása csak egy szabad," előítéletektől mentes társadalomban valósulhatnak meg maradéktalanul. Soknemzetiségű községünkben szerbek és Crna Goraiak, magyarok és ruszinok és más nemzetek és nemzetiségek fiai élnek és dolgoznak testvéri közösségben. A hajdani nincstelenek ezreiből harcos, öntudatos, nagy tettekre képes munkásosztály nőtt ki az évtizedek folyamán. Minden, amivel ma rendelkezünk, amire büszkék vagyunk, az ő közös munkájuk eredménye. Ma őértük is lobognak az októberi zászlók. Nemcsak negyvennégy hőseit köszöntik, hanem azokat is, akik negyvennégy eszméi célkitűzései megvalósításán munkálkodnak. És ez a harmincharmadik szabad október annál is kedvesebb nekünk, mert egybeesik szeretett Tito marsallunk jubileumaival. Egy nemzetközi elismerés nyomán Urai írkor a Cut lírának A jó munka előbb vagy utóbb elnyeri jutalmát, megkapja a neki kijáró elismerést. Számtalan hazai elismerés után, Verbász legnagyobb munkaszervezete, a Carnex Húsgyár a termelésben, a termelékenység fejlesztésében, a nemzetközi munkamegosztásban és a világpiacon elért kiváló eredményeiért megkapta a legmagasabb nemzetközi elismerését is, kitüntették az Arany Merkúr Díjjal, amely hazánkban első ízben került kiosztásra. A 104 kitüntetett jugoszláv gazdasági szervezet közül 10 vajdasági, közöttük Iván a verbászi Carnex is. A magas rangú elismerést Belgrádban, a Szakszervezetek Székházában, a Jugoszláv Gazdasági Kamara elnöke, Ilija Vakic adta át Milusin Nikicnek, a gyár vezérigazgatójának. A díjkiosztó bizottság indokolásában olvashatjuk: a Carnex egy kisebb, inkább lokális jelleggel bíró ipari vágóhíd tíz egynéhány év megfeszített munkája és igyekezete árán az ország legnagyobb húskonzerv, füstölt- és hentesáru termelőjévé lépett elő. Termékei nem csak az országban, hanem határainkon túl is ismertek és keresettek. A hús- és konzerviparban a Carnex ma már tényleg nagy névnek számít. Kiváló készítményei megtalálhatók csakúgy az Egyesült Államok áruházaiban, mint Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Franciaországban vagy a skandináv államokban. De ismeri a termékek minőségét a moszkvai, prágai vagy a varsói polgár is. Jut az exportból Afrika országaiba, Kiszel- Keletre, Indiába, sőt a Tá- Ivol-Kelet országaiba is. A kivitel mértéke meghaladja a 300 millió dinárt. A’Carnexben tudják: nem csak meghódítani, hanem meg is kell tartani a külföldi piacokat. Ezért érvényes a jelszó: csakis a legjobb minőségű áru kerülhet a vevő kosarába. A jó minőség nyersanyagbázist, jó munkaszervezést és munkafegyelmet, korszerű, az ágazat fejlődésével lépést tartó technológiát követel. És ami talán ennél is fontosabb, igen komoly anyagi befektetéseket. Felújításra, rekonstrukcióra, üzemfejlesztésre, új gyártási technológiák bevezetésére mintegy 90 millió dinárt ruháztak be az utóbbi három évben. Csak ez tette lehetővé, hogy a Carnex lépést tudott tartani a hús- és a konzervipar világszerte tapasztalt gyors fejlődésével, hogy megállta helyét a külföldi piacokért folytatott igen elkeseredett versenyben. A Carnexben nincsenek elkápráztató személyi jövedelmek. A dolgozók óvatosan, a joggazda előrelátásával és megfontoltságával döntenek a jövedelemelosztás kényes kérdéseiben. Ennek fejében azonban nyitva állanak a további zavartalan fejlődés lehetőségei. Amikor az ország húsgyárainak többsége az utóbbi időben veszteségeket veszteségekre halmoz, Verbászon — szerencsére — nem gyötrik ilyen gondok a Carnex dolgozóit. Zs. Gy. 9. oldal II házasok a fölvi Élen (II.) Sok apa megfeledkezik a tartásdíj fizetéséről • Az elváltak többsége nem köt újra házasságot Múlt heti számunkban adatok és számok felsorakoztatásával adtunk képet a válások alakulásáról és gyakoriságáról a község területén, összehasonlítva ezeket a két szomszédos község, Kula és Szenttamás adataival. Most a válások társadalmi és szociális következményeinek egyikét kísérjük figyelemmel. A felnemlett házasságok igazi veszteseiről, az elváltak gyermekeinek sorsáról és problémáiról akarunk írni. Az 1971—1975 között Verbászon felbontott 233 házassság ötven százalékában nem volt gyermek, 112 esetben egy vagy többgyermekes házaspárok kérték a válás kimondását. A válást 158 gyermek szenvedte meg, ennyien nélkülözik a házastársak egyikének gondoskodását, szeretetét, intő vagy oktató szavát. összehasonlításul: Kulán 280, Szenttamáson 131 gyermek jutott ilyen sorsra. A bíróság, érthető okokból, az eseteik többségében a gyermeket, vagy a gyermekeket az anyjuknál hagyják, így van ez Verbászon is, a válás után a gyermekek 76 százaléka az anyjánál maradt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a válások többségénél a feleség, az anya jár roszszabbul. Többek között anyagi helyzete megromlik, még akkor is, ha önállóan keres. Éppen ezért kötelezi a bíróság az apát majd minden esetben tartásdíj fizetésére. Egy múlt évi felmérés szerint az elvált, gyermekes anyák 73 százalékát tartásdíj illeti meg. Sajnos, az apák alig negyven százaléka teljesíti gyermeke iránti kötelességét, a többiek rendszertelenül, vagy egyáltalán nem fizetnek tartásdíjat. A fentiekből látszik, hogy a válás után a gyermektartás és nemi vesés csak az egyik szülőre, általában az anyára hárul. Érdekes lesz itt megjegyezni, hogy öt évvel a válás kimondása után az elváltak 56 százaléka magányosan élt, nem kötött, új házasságot. Az első sikertelen házasság, a csalódás és a kiábrándulás, úgy látszik, elvette kedvüket az újabb házasságkötéstől. Számos más, az elvált szülők és gyermekek sorsára kiható problémával most nem foglalkozhatunk. De nemegy írásunk érintette pl. a kiskorú bűnözést, és sohasem mulasztottuk megjegyezni, hogy a felborult családi élet nemegy gyermeket vitt a bűnözés útjára. Ezért sorainkat legcélravezetőbben egy válással kapcsolatos tudományos értekezés zárómegállapításaival fejeznénk be: „Valójában miért akarunk elválni? Nemcsak a pillanatnyi indulat vezérel-e? . Csakugyan olyan súlyos és gyógyíthatatlan hibái vannak-el házastársunknak, hogy nincs más út, csak a válás? Reális-e és csakugyan olyan fontos-e az az igényünk, vagyunk, amely nem elégül ki a házasságunkban? Mennyiben vagyunk hibásak mi magunk a házastársi viszony megromlásában? Mit várhatunk a válástól? Milyen következményekkel jár a válás önmagunkra, házastársunkra és a gyermekünkre vagy gyermekeinkre nézve? Milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal, veszteségeikkel számolhatunk?” Jó volna, ha a válás gondolatával foglalkozó személy feltenné magának ezeket a kérdéseket! Zs. Gy.