Magyar Szó, 1977. október (34. évfolyam, 285-300. szám)
1977-10-19 / 288. szám
A Napsugaras nyár témára kiírt pályázatunk díjazott írásai Ф A Napsugaras nyár témára kiírt pályázatunk díjazott írásai I. díjas írás az V—VI-osok kategóriájában Fürdés, táborozás... Reggel fél hat. Izgalomtól lázasan csomagolom öszsze a táborozáshoz szükséges kellékeket. Egy kajakos egy csónakvezetőt is viszek. De nem szabad megfeledkezni a tőrkésről, no meg a tomahawkról sem. Ez a tomahawk egy különleges szerkezet: balta, szöghúzó, kalapács, csavarhúzó, véső, fűrész és ásó található benne és rajta. Ilyen felszereléssel, kajával és sátorral indultam útnak a Tiszapartra. Ott már türelmetlenül vártak barátaim. Ott volt Repka, Lakat, Galicem és Mózes. Eloldtuk a■Lakaték csónakját, és gyorsan áteveztünk. Mikor beértünk a Tisza másik partján az erdőbe, felütöttük nagynehezen a sátrakat. A „nehéz” munka után elindultunk fürdeni. Gabcem zsörtölődött is, hogy ilyen kis munka után mért nem pihenünk. De mikor benne volt a vízben, elhallgatott. Jókat lubickoltunk, és olykor-olykor ittunk is a nem éppen tiszta vízből. Aztán elmentünk megtisztítani a tábor környékét. Közben, nagy ijedelmünkre, Mózes felkiáltott: — Mérgeskígyó! — s a keze ügyében levő baltámat szegény sikló felé dobta, mert az nem mérgeskígyó, hanem ártatlan sikló volt. Lakat irtó csodálta az eszét, mármint Mózesét. Megtisztítottuk a tábor környékét. Mire készen lettünk, dél lett. Tüzet raktunk. Repka krumplit hámozott, nem nagy sikerrel. A krumpli mindig kicsúszott a kezéből, vagy ha nem, az ujját vágta meg, nem a krumplit. Gabcem kivette a kezéből, mondván, hogy ügyetlen, és elküldte Repkát rőzséért. Lakat henyélt, Mózes rendet csinált a sátorban. Énmeg tápláltam a tüzet. Aztán Lakatnak is eszébe jutott, hogy dolgozni kell, és ő kavarta a krumplit nagy áhítattal. Meg is akarta kóstolni, de Gabcem a fejére koppintott. Aztán elkészült az ebéd. Éhesek voltunk, mint a farkas, nekirontottunk a bográcsnak, de az nagy igyekezetünk révén kiborult, fejt akkor, más már nem volt, homokkal fűszerezett paprikást ettürjjt. Aztán elmentünk lehűteni magunkat. Egész délután hűtőztünk. Macskáztunk a sekély vízben, végül sárral dobáltuk egymást. Este visszamentünk a táborba aludni. Ábrándoztunk, Repka a lányokról, Laci a karatéról s a „nocsaki”-ról, Gabicem a birkózásról és legújabb „dobásáról”. Mózes és én hallgattuk azerdő lombjainak susogását míg el nem aludtunk.BARTA Zsolt, Zenta, Május 25. iskola, VI. c. Augusztus vége felé Budapesten jártunk. Nagynénémmel és unokaöcsémmel a Széchényi fürdőbe vonultunk a nagy meleg elől. Belevetettük magunkat a mély olimpiai medencébe. Egyszer csak a fülembe kiabál egy pasi, hogy „az isten nyilát, ebben a medencében csak fürdősapkában szabad fürdeni”! Nekünk nem volt sapkánk, ezért szomorúan átballagtunk a kis, félméteres medencébe, természetesen a nagynéni nélkül, aki dühében lefeküdt aludni. — Tudsz fejest ugrani? — kérdeztem unokaöcsémet, aki egész idő alatt egy szép lányt bámult. — Heee? — kérdezte. — Ja, nem tudok. — Na, majd én megmutatom, hogy kell — mondtam, elfelejtve, hogy a víz csak félméteres. A kezemet elmulasztottam előrenyújtani, és fejjel nekilendültem. ... Bumm!... — Jaaaj! — ordítottam amikor a fejem kidugtam a vízből, mivel víz alatt nem szoktam kiabálni. Unokaöcsém majd összeesett ijedtében: — V-é-é-é-rzi-ik a-a-a fe-e-e-jed! — Ne hülyéskedj! — mondtam, de egyszer csak észrevettem, hogy valami piros, eperszörpszerű lötty csordogál végig a képemen. Bőgni szerettem volna, de nem sikerült. Inkább siettem, hogy a nagynéni bekenje a sebemet valami varázskenőccsel. Ennek a katasztrófának csak az volt a következménye, hogy egy hétig tojásnagyságú daganatot viseltem a homlokomon. TOMÁN Tibor, V/6. osztály Sonja Marinković A. I. Újvidék II. díjas írás az V VI-osok kategóriájában Napsugaras nyár Nagy, haragos, szarvas szörnyeteg VARGA Miklós, VI d. Ada, Cseh Károly iskola Il. díjas írás a Vila Villosok kategóriájában Felejthetetlen csillebérci napok A nyáron tízhónapos jutalomtáborozson vettem részt Magyarországon a Csillebérci Úttörő Nagytáborban. ■ Nagyon sok szép maradandó élménnyel tértem haza. Az egyik egy ünnepélyhez kapcsolódik, amelynek a címe „Tiltakozó gyűlés” volt. Meg kell, hogy mondjam, ez a hím számunkra nem sokat mondott. Rajvezetőink magyarázatából aztán mindent megértettünk. Először plakátokat készítettünk „Mindenütt béke legyen!” „Ne csináljanak neutronbombát!” és hasonló jelszavakkal. Ezekkel a plakátokkal vonultunk végig a táboron, hangosan énekelve. A szabadtéri színpadon gyüjekeztünk. Az egyik altábor rövid műsort készített erre az alkalomra. Két fiú gyönyörűen gitározott, és hazafias dalokat énekelt. Végül a gitározókkal együtt már az egész tábor zengte a dalt. Fáklyavivőkkel az élünkön indultunk meg a fő tér felé négyes sorokban. A főtér egy hatalmas kör alakú tér volt, amelynek közepén az úttörőzászló, köröskörül pedig a táborban levő úttörők hazájának zászlói. Körülálltuk a teret. A sötétben csak a fáklyafények világítottak. És ekkor a kör közepén fölrepült egy hatalmas fehér galamb nagyon sok világoskék léggömb kíséretében, és az egész tábor apraja-nagyja szívből pengte a »...hogy béke legyen,,/’ kezdetű dalt. Úttörőnyakkendőnkkel integettünk a fehér galambnak, amely lassan eltűnt a szemünk elől. A fehér galamb eltűnt, de itthagyta köztünk a békét, a szeretetet. Ez az ünnepély, ez a nagyon szép gesztus olyan mélyen hatott ránk, hogy soha nem tudjuk elfelejteni. S valóban, hogy a táborban fehérek és színes bőrűek ilyen barátságban éltek, szovjetek, németek, mongolok, magyarok, jugoszlávok, például szolgálhat az egész világnak: így kell élni, szeretni, becsülni egymást, testvériségben és békében! KOVÁCS Zsuzsa 8. osztály, Kanizsa, Ady Endre Iskola I. díjas írás a VII.Vírosok kategóriájában Emlékezz a nyárra Mostanában anyu sokszor megszid. Azt mondja, hogy ezen a nyáron nagyon megváltoztam. Mélázó, álmodozó lettem, és nem figyelek arra, amit csinálok. Most is ezt emlegeti, és csak zsörtölődik: „Mondd, te lány, mi van veled?" Már harmadszor „törölöd el azt a rózsás tányért, és hiába mondom neked, hogy azt már eltörölted, te úgy teszel, mintha a füleden ülnél.” — Bocsáss meg! Nincs, velem semmi! — dünnyögöm. Pedig igenis van, és anyu is igazat beszél. Nagyon-nagyon megváltoztam! És ennek mind a nyár az oka. Nem hiába mondják, hogy a nyár a szerelem évszaka. Ám az is igaz, hogy a szerelem nem érlel, mint a nap a gyümölcsöt, hanem lecsap, mint derült égből a mennykő. És e mennykő áldozata lettem én is. Akárhova nézek, Gabi jut eszembe. Az óra ezt kát fogja: Gabi, Gabi, Gabalászok, LUKÁCS Ilona, VI.d, Ada, Cseh Károly iskola, ki... A fapapucsom ezt csoszogja, nyújtott, öreges hangon: Gáá bor, Gáá-bor ... Belül pedig valami tombol bennem. A szájam ég, ha kiejtem a nevét. Gábor, Gabi, Gabikám ...! Gabikám, gyere vissza, várlak! Szellő, add át neki üzenetem, súgd a fülébe nevem, hogy ő is így suttogja, akár én az övét! Csillagok, kik úgy fényletek, mint az ő szemei, mosolyogjatok rá, hadd jussanak eszébe azok az esték, amikor egymás mellett állva gyönyörködtünk a holdban! És te, Hold pajtás, mondd meg nővérednek, a Napnak, hogy simogassa meg lágy sugaraival az arcát, lágy szőke haját, és küldjön el hozzá egy kis napsugárfiúcskát, aki befészkel majd az ő szemébe, hogy mindig oly pajkosan csillogjon a szeme, mint akkor, amikor először találkoztam vele. Valamennyien súgjátok meg neki, hogy várom, hogy szeretem, hogy ő az egyetlen, és hogy... — Ibi, min álmodozol már megint? Csak fiú lehet a dologban, tudom én! De azért mégse bámulj annyira ki a csillagokra, még be találod vágni az ujjadat. Inkább arra figyelj, amit csinálsz! — kuncogja anyu, és egy szeles mozdulatot tesz. Ám ez a „szeles” mozdulat lesöpri az asztalról a kávéscsészéket. Szerencsére csak egy tört össze! — Már megint miattad török-zúzok mindent! — kiáltja. Viszont én tudom, hogy anyu csak bosszúsnak tetteti magát, igazából nem mérges. . De azt mégis bevallom, hogy kissé bolondos lettem ezen a nyáron, ám minden rendbe fog jönni, csak te, Gabi, csak te gyere vissza! MÉSZÁROS Ibolya, Vilib József Attila Általános Iskola Újvidék I. díjas írás a III— IV-esek kategóriájában Napsugár a hegytetőn Bárból egy napon kirándulni mentünk Cetinjére, Petar Petrović Njegoš sírjához. Először a várost néztük meg, majd elmentünk egy nagy piacra. Ott sok minden volt, de nem vettünk semmit. Megnéztünk két múzeumot is. Aztán elmentünk egy parkba, s nemsokára megérkezett az autóbusz, hogy felvigyen bennünket a hegyre. De a lépcsőket gyalog kellett megmásznunk. Mire felértünk, nagyon kifáradtunk. Először két szobrot pillantottunk meg, azután bementünk egy helyre, ahol Njegou sírja volt. Onnan nagyon szép kilátás nyílt a tájra. Kopár hegyek szikráztak a napsütésben. Este lett, mire fáradtan visszatértünk a táborba. Sohasem felejtem el ezt a szép napot. SÖTI Mária, IV. c. Kanizsa Ady Endre iskola Kl. díjas írás az V Vl-osok kategóriájában IZGALMAS UTAZÁS Németországban nyaraltam, de legérdekesebb élményem mégsem ott szereztem, hanem a hazafelé vezető úton. Már az út elejéig eltévedtünk, lefordultunk Nürnberg felé. Mire észbe kaptunk, már a belvárosban voltunk. Vért izzadtunk, mire kikecmeregtünk a gépkocsiáradatból. Nekem már káprázott a szemem, mert mindig velem nézették a táblákat. — Na végre, megvan az út. Imre, nézd csak, mit mond az a tábla?— Mit tudom én! — Hű, most már nyugodt vagyok. Erről az útról nem kell letérni egészen Bécsig — mondta anyu. Bécsbe délután hat órakor értünk be. — Imre, figyeld a táblákat — szólt a figyelmeztetés. Már vagy tíz perce meresztgettem a szemem, és még mindig semmi. — Hol van egy tábla, vagy legalább valami útjelzés, vagy ilyesmi. — Hát bizony itt spórolnak a táblákkal. Erre fölkiáltottam: — De hiszen itt már voltunk! A szemafornál megálltunk. Anyu átszólt a szomszéd kocsisnak, akinek a fülét egy hatalmas bulldog nyalogatta. — Budapest... merre ... merre? ... — Was? Zöld. Tovább. Másik szemafor, megint: — Budapest... hm ... no? — A, ja, ja..... és még mondott valami olyasmit, hogy kövessük. Bécs után elaludtam. Arra ébredtem, hogy nagyon furcsa helyzetben vagyok. A lábam a kocsi tetejét támogatta, a többi részem pedig két hűtőtáska közé szorult. Kimásztam. Este volt. — Hol vagyunk? — Jé, te már fönt vagy? — kérdezte anyu. — Hol vagyunk? — ismételtem. — Pesten. Apu ekkor megállít és kiszólt: — Tessék mondani, merre van Szeged? — Itt forduljon meg...— és így tovább. Apu követte az utasítást. A villamosból kihajoltak, integettek, fütyültek, az autók ránk villantottak. Megálltunk. Egyszer csak ott termett egy rendőrkocsi. — Tudja maga, mit csinál? — kérdezte egy rendőr. — Nem én! — Jó a világítása? — Nekem? Már hogy .. . — itt elakadt, ránézett a sötét lámpánkra. Elfelejtette meggyújtani. Ekkor a rendőr ránézett a rendszámtáblánkra. Intett. — Jöjjenek utánam! — mondta. Pest után a rendőr megszólalt: — Csak a kötelességemet teljesítettem — mondta és elhajtott. Most már teljes nyugalommal indultunk útnak. Több baj nem is történt. BERZE Imre ! VI. c. Sarkantyús csiga. BILICKI Anna, VI. f. Ada, Cseh Károly iskola. A sztemm( ■ ■ ■ ■ ■ . Vetélkedőnk állása a 172. forduló után: Sandrik Mihály (Szabadka), Rózsa Zsuzsanna (Topolya), Kalmár Attila (Bajsa) 39— 39, Deák Ferenc (Csantavér), Szeles Béla, Szeles Csaba (Zenta) 38—38, Jódai Tibor (Zrenjanin), 36, Ciceri Ferenc (Újvidék) 34, Géci Tibor (Ada) 33, Németh István, Mester Róbert (Szabadka) 32—32, Klebecskó Árpád (Szabadka), Majoros Róbert (Topolya) 31—31, Makó Lehel (Telecska) 30, Nagy Antal (Tornyos), Bálint Zoltán (Péterréve) 28—28, Juhász István (Tóba), Lőrincz László (Kevi) 27—27, Varga József (Kanizsa) 26, Takács Ferenc (Szabadka), Bakai Szilvia (Horgos) 25—25, Kormányos Karolina (Szabadka) 22, ifj. Tóth Mátyás (Pacsér)- Mészáros Csaba( Magyarcsernye) 21—21, Szűcs József (Újvidék), Brindza Gyöngyike (Pacsér) 19—19, Mojzes Sándor (Topolyai szállások) 18, Fekete József (Topolya) 17, Gere Sándor (Zenta) 16, Juhász József Temerin), Várkonyi Zsolt (Ada) 15— 15, Baráti Róbert (Tornyos), Kormányos Géza (Topolya) 14—14, Novoth Jenő (Bajmok) 13, Angyal Angéla (Csantavér), Molnár G. Tibor (Tornyos) 12—12, Égető Erzsébet, Angyal Géza (Csantavér) 11—11, Borsos Rózsa (Péterréve), Bálint Ferenc (Zágráb), Tóth K. Tibor (Zenta) 10— 10, Bálint D. Flórián (Péterréve) 9, Berta Zoltán (Zenta) 8, Illés VILÁGOS: Kb3, Ve4, Hc5, gy:e7 (4). SÖTÉT: Kb6 (1), Péter (Temerin) 7, Bartusz Sándor (Becse), Pécs Endre, Tóth A. Gábor (Zenta), Varga Zsolt (Nagyfény), Bálint D. Flórián (Péterréve) 6—6, Kohl József (Topólya) 5, Vastag Zita (Hódegyháza) 4, Tilinka József (Palics), Földi Sándor (Topolya), Mészáros Igor (Zenta), Tóth Judit, Tóth Sándor (Martonos), Vincze László (Péterréve), Dobosi Tibor (Temerin), Szabó Görgyei Sándor (Csantavér), Kiss János (Kanizsa), Kopasz Zoltán (Zenta), Varga Imre, Horváth Zoltán (Temerin), Lajkó Ildikó, Véber Zsolt (Ada), stb. 0 pont. A 171. számú feladvány megfejtése: 1. Va3! A 172. számú feladvány megoldása pedig: 1. Fb5!, d6, 2. Vh8, matt! 1. —, d5-re pedig 2. Vh3 matt! Ez alkalommal is két kétlépéses feladványt közlünk. A követelmény tehát mindkettőben ismét: a világos indul, és a második lépésben mattol. Megoldásként, most is, beküldendő a világos első lépése, amely után a sötét minden válaszára mattot tud adni. A helyes megfejtések két (173. sz.), illetve négy (174. sz.) pontot érnek. A megfejtéseket október 27-éig küldjétek be rovatvezetőnk címére: Berta Mátyás. 24403 Zenta, Pinki utca 8. VILÁGOS: Kd1, Va2, Bb6, Bd3, Fg2, Hd7 (6). SÖTÉT: Kd5, Hc4, He4, gy:a4, d4, g5 (6). 173. 174.