Magyar Szó, 1977. november (34. évfolyam, 316-328. szám)

1977-11-16 / 316. szám

Szerda, 1977. nov. 16. Se föld, se pénz Nem egy szilágyi földműves gondját, megoldatlan problémáját ecsetelte Döme Lajos helybeli földműves, amikor elmondta, hogy a szövetkezetnek majd egy évvel ezelőtt átadott zöldjének árát még a mai napig, sem kapta meg. — A tavasszal senki sem szólt, hogy Lajos, ne szántsd föl azt a földet, mert árok jön oda. Mivel hivatalosan nem értesítette, felszántottam, kétszer megtárcsáztam, fogasoltam, hengereltem, elszórtam a műtrágyát. Mikor mindezzel megvoltam, 1400 szögölön vetésre elkészítettem a földet, oda jön egy munkás,, és mondja, hogy mi a helyzet. A magot ezek után már nem vetettem el, azóta azonban már többször is voltam földügyben a szövetkezetben, a halastóhoz vezető kanálist is már régen kiásták, de a föld árát, hiába befektetett munkám díját még a mai napig sem kaptam meg. Egyszer azt mondják, hogy nincs földmérő, máskor mennek valahová, azért nem érnek rá. Nem helyeslem, hogy így jár el a szövetkezet, nem értem, miért nem lehet ezeket a kérdéseket gyorsabban elintézni.. Megértem, hogy szükség van a halastóra, nem lehet megállítani a fejlődést, de a szövetkezetben is értsék meg, hogy mi sem élhetünk állandó bizonytalanságban. Azt is hallottam, már föl is szólítottak, hogy a Mosztonga határrészen tovább folytatják a föld- cserét és felvásárlást. Miért nem lehetne nyíltan, pontosan megmondani, hogy emberek, ide figyeljenek, ezekre a földekre igényt tart a szövetkezet, ha lehet, kifizeti az árát, ha nem, ad helyette máshol. — Majd hét hold földemet mozgatták meg tavasz óta. A már említett 1400 szögölön kívül két holdat már elcseréltem, kaptam helyette másikat, még három és fél hold ügyében hívtak a községházába, azokat a parcellákat sem merem már megmunkálni.— Kifogásolom a szakemberek munkáját, mert bizonytalanságot teremtettek. A Mosztongán egymást nézzük mindannyian, még senki sem tudja pontosan, hogy mi lesz a földjével, hol kap majd másikat helyette. Úgy érezzük, itt az ideje, hogy a szövetkezet megszüntesse a se föld, se pénz állapotot, hogy végleg elintézze a tavasszal felvásárolt, elcserélt föld kérdését A Dunatáj következő számában a szilágyi szövetkezet illetékesei mondanak véleményt. K. Á. DUNATÁJ Javul Bezdán közellátása Boros István: Folynak a tárgyalások egy korszerű önkiszolgáló építéséről Bezdán városiasodása,az idegenforgalom növekedése és az erősödő ipar meghozta a maga gondját, problémáját. A város közellátásában már több éve bajok vannak: a régi kis üzletek nem felelnek meg a követelményeknek, nem képesek teljes mértékben és kellő mennyiségben ellátni a nyolcezer lakosú várost. Van ugyan egy központi önkiszolgáló üzlet, de szombat délután a nagy tolongás, várakozás inkább más üzletekbe készteti avásárlásra szoruló, kevés szabad idővel rendelkező polgárt. Az utóbbi években, különösem a múlt évben, az épületanyag- és a tüzelőellátásban merültek fel gondok. Habár két fakereskedése volt a városnak, de egyesítésük után még nagyobb az anyaghiány, gázhiány és tüzelőhiány. Mindezekkel a kérdéseikkel BOROS Istvánhoz, a helyi közösség tanácsának elnökéhez fordultunk . — Közismertek előttem is az ellátási gondok Bezdánban — mondta Boros István. — Tárgyalásokba kezd tűnik a zombori Pannónia Kereskedelmi Vállalattal és a bezdáni Kotekszmaszszal, a közellátás korszerűsítése érdekében és a jelenlegi problémák kiküszöbölésében. Az eddig elért tárgyalási eredmények jobb jövőt biztosítanak és reméljük, hogy hamarosan aláírjuk a Pannóniával a másik önkiszolgáló építéséről szóló megegyezést. Ugyanis ajánlatunk szerint az új önkiszolgáló a szövetkezeti otthonnal szemben levő, ma már nem működő fakereskedés helyén épülne meg. Itt a Pannónia Kereskedelmi Vállalat mellett társberuházó is ajánlkozott, méghozzá a bezdáni növénytermesztési részleg, amely az új és korszerűönkiszolgáló emeletén lakásokat építene dolgozóinak, így Bezdán még egy impozáns épületet kapna — fejezte be Boros István. A helyi közösség és a zombori lakásgazdálkodási érdekközösség képviselőinek közös megbeszélésén, ahol részt vettek a bezdáni munkaszervezetek vezetői is, tárgyaltak az újabb beruházási eszközök további társításáról, vagyis újabb objektumok megépítéséről. Egyhangúlag elfogadták azt a javaslatot, hogy már jövőre megkezdik a már befejezett Új utcai lakótömb tőszomszédságában egy új, több lakással rendelkező emeletes épület építését, és 1980-ban pedig a tervbe vett még egy új önkiszolgáló kiépítését. Ilyen módon Bezdánban a régi kis üzletek helyett három modern önkiszolgáló lenne a város különböző pontjain és megoldódna a város közellátása. Ami pedig továbbra is aggasztó, az mindenképpen az épület, a tüzelő és egyéb fatermék ellátása. Közismert, hogy a bezdániak Batinán vásárolják az épületanyagot, és így a Dunántúlon már azt hangoztatják, hogy ki kell bővíteniük kereskedelmi hálózatukat. Ezért sok bezdáni vásárló csodálkozva vette tudomásul hogy a szövetkezeti otthonnal szemben levő fakereskedést megszüntették és Bezdánnak csak egy fakereskedése lesz ezentúl a vasútállomásnál. Ez a megoldás — véleményünk szerint — még jobban fokozza az áruhiányt. Ennek a problémának érdekében várható, hogy a helyi közösség illetékesei napirendre tűzik és a város lakosságának a megelégedésére a legjobb megoldást találják. MAROS István Pékás Esgántárkaelő A bezdáni szövetkezetben a legjobb társult termelők között emlegették ERDÉLYI Sándor nevét. Tanyasi ember. Bezdántól 7 kilométerre van a háza, a zombori műút mellett, a Kozara erdő túloldalán. Új épület, 1970-ben építette. Az úttól távol volt a földje és a régi tanyája, de jött a határrendezés, az út mellé kapott 16 és fél hold földdel telket. Búzát, kukoricát és napraforgót termel. Jószágot isnevelek. Négy anyakocám van, évente kétszerre leszállítok 30—40 hízót — mondja Erdélyi Sándor. Négy holdnapraforgója volt, 24,5 méter mázsa termett holdján. Nagyon bevált az újvidéki hibrid mag. Tavaly is megtermett holdanként 25 mázsa. A kukoricatermést átlag 90 mázsára becsüli csövesen. A búza is csak úgy dőlt, olyan volt a termés. Négy hold újvidéki korai vetésén 42 méter volt az átlag. Két évvel ezelőtt a Partizankából 38 mázsa átlagot ért el, de az idén már nem vetett. —’ Hogy van megelégedve a társult viszonnyal? — Nem sok különbséget látok a régi kooperációs viszony és a mostani között. Csak annyi az előnyünk, hogy soron kívül vágják le a búzánkat, mert pénzt adtunk kombájnvásárlásra. Ezenkívül nem nagyon szorulok a szövetkezet szolgáltatására, mivel teljes felszereléssel rendelkezem. Két évvel ezelőtt 30 bikát hizlalt, de mivel nem bírta őket átadni idejében, számítása szerint 16 millió dinárt vesztett rajtuk, ám megpróbálja újból. Meg is mutatja az udvar végében az istállót a borjúkkal. A házban az előszoba tele van vadásztrófeákkal. Szenvedélyes vadász. — A vadgazdaságban dolgoztam 7 évig, kocsis voltam, ott beszéltek rá a vadászatra. Alig várom, hogy hívjanak kisegíteni, ha vadászat van. Z. I. Erdélyi Sándor A tavaly megkezdett határrendezés lassan befejezéshez közeledik Doroszlón. A határban mérik a földet. Az új mezsgyék meghatározása után már az új területen gazdálkodhatnak a termelők. ZÁMBÓ Illés fotóriporterünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor az egyik helybeli termelőnek, TALLÓSI Istvánnak kimérik a földjét. PÉLMONOSTOR: Új munkacsarnok épül A Novo Mestó-i gépjármű gyár pélmonostori társultmunka -alapszervezetében gépjármű üléseket gyártanak. A 400 kilométerre levő Novo Mestoból mindennap két teherautó szállítja Félmonostorra a nyersanyagot, s kész üléseket szállít viszsza. Évente 25 ezer ülés készül Pélmonostoron, a kereslet azonban nagyobb. A termelékenységet eddig nem lehetett növelni, mert a műhelyek szűkösek voltak. A tervek már elkészültek, s az anyagi eszközök is biztosítva vannak, november 29-én elhelyezik az alapkövet, s megkezdődik egy új munkacsarnok építése, 5 ezer négyzetméter területű lesz, s új, korszerű gépekkel lesz fölszerelve. Mindez 80 millió dinárba kerül. A jelenleg munkaviszonyban levő 250 munkás mellé még 100 újat vesznek fel. Ha minden a terv szerint halad, a jövő év első felében átadják a munkásoknak az új csarnokot. B. S. 13 oldal Baranyai hírek A Jugoszláv Harcos Szövetség aranyplakettjét az idén a Harcos Szövetség dárdai szervezete érdemelte ki. Különösen sokoldalú együttműködésével tűnt ki: jó kapcsolatot tart fenn mind a társadalmi szervezetekkel mind az iskolákkal és más intézményekkel. Tagjai minden helyi akcióban és ünnepségen részt vesznek. Gondot fordítanak a partizántemető és az emlékművek rendben tartására. Nagy harcos családja új, összkomfortos lakást kapott a múlt évben. — ® — A Bellyei Kombinát pélmonostori cukorgyárában 13 428 vagon cukorrépát dolgoztak fel, naponta 298 vagonnal. Tavaly a napi átlag 272 vagon volt, tehát az új gépek az újjáépített cukorgyárban megtették a magukét. Ha majd jobban bejáródnak, még inkább növekszik a termelékenység. Eddig 1739 vagon cukrot gyártottak, a répa cukortartalma 16,33 százalék. — ® — A pélmonostori kommunális vállalat ötven munkása kétnapos vaskapus kiránduláson vett részt. Ellátogattak Kladovóra is, s megtekintették a vízi erőmű építéséről készített filmet. Hamarosan még egy csoport munkásnak lesz alkalma részt venni egy ilyen kiránduláson. — ¤ — A pélmonostori nőszervezet a Vardar étteremben szüreti bálát rendezett. Gazdag műsort állítottak össze. A rendezvény jól sikerült, a bevételt humánus célokra fordítják. B. slijepCeviC Akik hazatértek Harmadszor kezdi fészket rakni a Miklós család Nagybodolyán. Először, amikor összeházasodtak, másodszor, amikor mindent eladtak és kimentek külföldre, most pedig újra itthon. Nem is akármilyen fészek ez a harmadik, hanem összkomfortos. Van három vagy ki tudja hány szoba, mert a padláson is és a pincében is van belőle. Fejlett ízlésre vall a szépen berendezett nappali, minden úgy van berendezve, hogy szép is legyen és kényelmes is. A háziasszony elégedetten néz körül, pillantásával szinte simogatja a berendezést. Azt mondja: naponta többször is be-benéz a szobákba, hogy meggyőződjön róla, valóság-e. Valóban beteljesedett a sokszor megálmodott hazatérés. ,— Rögös és és hosszú utat tettünk meg, amíg eljutottunk eddig ■— mondja a házigazda. — Én gépkezelőként dolgoztam egy palettagyárban. Nem volt nehéz munkám (az első hat hónap után), értek a gépekhez, már a zúgásáról felismerem a veszélyt, s így még a hiba bekövetkezése előtt nagyobbrészt elhárítottam a bajt. A javítás a minimálisra csökkent az idő múltával. Amikor a gyárba kerültem, háromszáz paletta volt a napi átlag. Amikor felhajtottuk napi ötszázra, kaptunk egy láda sört. A napi 800 palettánál kaptunk 10 pfennig órabéremelést. Viszont a napi 1000 paletta ugyanazokkal a gépekkel és munkaerővel természetesnek tűnt nekik. Sőt elvárták volna a nagyobb hajrát, ugyanazért a bérért. Ezért hatévi munka után otthagytam a gyárat. Elmentem darukezelőnek. Hívtak viszsza, mert rájöttek, hogy mégis jobb lett volna növelni a fizetésemet, mint visszatérni a napi ötszázas termékátlagra. Igen lecsökkent a termelés, amikor otthagytam a gyárat.* A gépet ismerni kella kezeléshez érzés is szükséges. — Akkor én is otthagytam a gyárat — veszi át a szót Erzsike, Ádám felesége — nem is bántam, mert télen-nyáron, esőben-hóban kint dolgoztam, férfimunkát asszonyfizetésért. Rönköket raktam a gép alá, nehéz deszkákat cipeltem, akkor már nagyon hazafelé állt a rudunk. Ketten voltunk, a kisgyerek itthon az anyósomnál, iskolába járt. Meguntuk azt az életet. Egy kis városkában laktunk, habár ott az emberek könynyebben barátkoznak, az egyik szomszéddal nyolc év alatt nyolc szót se váltottunk, cigányoknak tartottak bennünket, pedig esküszöm, hogy az én lakásom tisztább volt, mint az övéké. Itthon más a helyzet, az emberek barátságosak. Itt mindenkinek mindenkihez van egy jó szava. Mi ebben nevelkedtünk föl, ezért nem tudtunk megszokni idegenben. Az embernek a felebaráti szeretetre olyan szüksége van, mint a falat kenyérre. Ez idegenben nagy ritkaság. No, de igyekezünk megszabadulni a rossz emlékektől. Ádám már munkába is állt. Hogy van megelégedve? A cukorgyárban dolgozom, elégedett vagyok a munkámmal, mert itt is gép mellett vagyok. Felügyelek a működésére. Sajnos, ez csak idénymunkád, valamit említettek, remélem, hogy felvesznek állandó munkára. A keresetem, tudom, nem leszólván, mint kint volt, de itt az élet olcsóbb, és a jó közérzetnek ára van. Erzsike itthon nem áll munkába, ezért kicsit boszszankodik is, mert azt hiszi, kevesebb beleszólása lesz a jövedelem elosztásába. De így kívánja a férje, mert elég volt a rögtönzött vacsorákból és az éjszakai takarításokból, meg a gyerekkel is foglalkozni kell. Ami a konyhára kell, meghízik, megterem. Nagyjából a szép új házban, ami mellesleg a legmodernebb Bodolyán, minden megvan. Ezután csak a ruházkodásra és a mindennapi apróbb költségek fedezésére kell a pénz, erre talán elég lesz egy fizetés, sőt lehet, hogy egy kicsit itt is félre tudnak tenni. Bizonyos lemondással, de tele életkedvvel kezdi meg a Miklós család immár harmadszor az új életét. MÉSZÁROS Vera