Magyar Szó, 1978. január (35. évfolyam, 1-13. szám)

1978-01-12 / 10. szám

10- «Mai_____________________________________________________________MAGYAR SZÓ______________________________________ Csütörtök, 1978. jan. 12. ■ SZABADKA EH SZABADKA B SZABADKA B SZABADKA B SZABADKA ■ SZABADKA T t. ....... • Választások előtt Rövidesen megkezdik a jelöléseket A tavaszi általános választások előkészítéséről tár­gyalt a minap az illetékes községi koordinációs bi­zottság. A társadalmi-politikai szervezetek és a köz­ségi képviselő testület képviselőiből álló egyeztető szerv ülésén úgy határoztak, hogy a küldöttségi rendszer első négyévi gyakorlatát alaposan kielem­zik. Az érdekközösségek, a községi képviselő-testület és a társadalmi-politikai szervezetek, azaz mindazok a testületek, amelyek a küldöttségi rendszer elvén alapulnak, már megkezdték a tevékenység értékelé­sét. A végső összegezésre a koordinációs bizottság egy munkacsoportot alakított. A választások előkészítő­sét a szakszervezeti alap­­szervezetekben és a Szocia­lista Szövetség helyi szerve­­ze­teiben kell megkezdeni. Többek közt ismertetik majd a választás lebonyolí­tásának módját és a határ­időnaptárt, ezután pedig megalakítják a választási bizottságokat. Január végén és február elején a munkaszervezetek­ben, a helyi közösségekben és mindenütt, ahol küldöt­teket választanak, nyilván­tartásba veszik a számítás­ba jövő jelölteket. Ennek so­rán szem előtt kell tartani a leendő küldöttségek szo­ciális és nemzetiségi össze­tételére vonatkozó mércé­ke és módot adni arra, hogy a javaslatokat minden­ki alaposan megindokolhas­sa. A nyilvántartásba vétel­kor sokkal több személyt kell megnevezni, mint ahá­­nyan majd a küldöttséget, illetve a választott szerve­ket alkotják. A névsorral a munkaszervezetekben és a helyi közösségekben is meg kell ismerkednie minden vá­lasztónak. A további teendőket egy községi választási bizottság ismerteti a munkaszerveze­tekben és a helyi közössé­gekben megalakuló bizottsá­gokkal. S. Gy. A TEJÜZEMBEN: Megéhezett az új szárítóberendezés A napokban megérkezett a Szabadkai Tejüzem új, kor­szerű szárítóberendezése, és amint az időjárás engedi, megkezdik a szerelését is. Mint már korábban jelen­tettük, a megnövekedett igé­nyekre való tekintettel a két évvel korábban felszerelt szá­rító melle­tt még egyet építe­nek. Ezen a vonalon elsősor­ban főzelékfélét és gyümöl­csöket fognak szárítani, ily módon kapcsolódva be a sza­badkai homokvidék termelé­sének fellendítésébe. Olyan termékek kerülnek ki a most beszerzett korszerű gépsorról, amelyek iránt már most nagy érdeklődés nyilvánul meg az ország élelmiszeripa­rában. Hacsak valamilyen rendkí­vüli akadály fel nem merül, akkor az új berendezést a nyári gyümölcs- és főzelék­idény kezdetéig felszerelik, és így lehetővé válik közsé­günk piaci feleslegének fel­dolgozása, valamint a jelen­legi termelés további foko­zása. GAZDASÁGI ÉLET Községi érdek a vagongyár fejlesztése Saját erejéből nem képes megfelelő beruházásra A jelenlegit megháromszorozni, vagyis közel 80 millió dinár értékű össztermelést elérni az elkövet­kező középtávú tervidőszakban, a foglalkoztatottak számának 70 százalékos növekedésével — olyan nagy jelentőségű feladat, ami közel 250 millió dináros be­­ruházást követel, s ez utóbbi a Bratstvo Vagongyár fejlődésének előfeltétele, jóllehet saját erejéből nem képes megvalósítani az ambiciózus tervet, nyolcvan százalékát önállóan gyártja. Ezen túlmenően a végső cél az lehetne, hogy a sza­badkai villamossági és fém­ipari komplexushoz tartozó társultmunka-szervezetekkel karöltve az utolsó csavarig helyben állítsák elő a beren­dezést, a beruházóknak az úgynevezett kulcs alá rend­szerben végezzék és adják át a berendezéseket. Az 1200 dolgozót foglal­koztató vagongyár néhány évi stagnálás után­ az erőtel­jes fejlődés útjára lépett, s most hirtelen szűknek, bizo­nyulnak a munkacsarnokok, jóllehet évről évre újat épí­tenek. A dolgozók egy része a legnagyobb hidegben­ is nyitott műhelyekben, vagy a szabad ég alatt végzi mun­káját. A vagongyáriak a mun­kakörülmények mellett, a társadalmi életszínvonaluk­kal sem dicsekedhetnek, or­vosi rendelőjük alig 16 négy­zetméteres, nincs megfelelő étkezdéjük, öltözőjük, hogy egyéb fontos létesítmények hiányát ne is említsük. Felvetődik a kérdés, hogy­ha a Bratstvo nemcsak Sza­badka, hanem a tartomány fémipari fejlődésének egyik fontos tényezője, akkor he­lyes-e, hogy önerejére tá­maszkodva viselje a beruhá­zás terhét? Végtére is jöve­delmének jelentős részét vá­lasztja le az általános és közfogyasztás céljaira, s ha ehhez hozzátesszük, hogy a község társadalmi terméké­nek jelentős részét állítja elő, továbbá a gazdasági és társadalmi fejlődés, a fog­lalkoztatottság növelésének figyelemre méltó tényezője, akkor indokoltan vetődik fel a kérdés, hogy nem gazda­sági jellegű beruházásainak terzséből .. vállalhatnának-e valamit az önigazgatási ér­dekközösségek és más ténye­zők is? A terv horderejét illetően, olyan vélemények is elhang­zottak, melyek szerint, még merészebb elképzelésekkel kell a jövő elé nézni. A vagongyár az utóbbi időben fokozatosan változtat termelési programján. A többi között jelentős tételt képez össztermelésében az élelmiszeripari, konkrétan a cukorgyári felszerelések gyártása. E téren addig ju­tott, hogy a berendezés fentős partnerei a községen kívüli rokonvállalatoknak. Együttesen viszont jelentős tényezőként léphetnek a fej­lődés útjára hazai és külföl­di nagyvállalatokkal. Ez utóbbiakkal több cél érhető el megfelelő beruházási esz­közökhöz lehet jutni, be le­het kapcsolódni a korszerű termelésbe és könnyebb pia­cot találni a termékeknek. Ez tehát az, ami a fejlődés másik fontos irányát képe­zi. V. I. Lehet-e jobb a diákok uzsonnája? A diákok uzsonnáztatása nem mai keletű probléma. Évről évre ismételten felve­tődik a kérdés, és meg kell vallanunk, az eddigi megol­dások nem bizonyultak tö­kéletesnek. Bizonyítja ezt az is, hogy míg a tanév elején majdnem mindegyik diák előfizet az uzsonnára, addig az év végére már megcsap­pan az uzsonnázók ..száma, és aki csak teheti, önellátó lesz, hogy ne kényszerüljön az egyhangú koszt fogyasztásá­ra. Éppen ezért állandóan visszatérő kérdés, hogy le­het-e jobb a diákok uzson­nája? A felelet pedig kategori­kus: lehet, ugyanazért a pén­zért is. Persze, hogy ez így legyen, ahhoz sok mindent meg kell változtatni, illetve másként szervezni. Az már bebizonyosodott, hogy az is­kolakonyhák felállítása nem jó megoldás, mert az uzson­na csak úgy lehet jó minő­ségű és olcsó, ha központilag készítik. Ugyanis miinél na­gyobb számú adag készül, annál kisebb az önköltség. Ezt felismerve a Társadalmi Étkezdében készítik a sza­badkai diákok uzsonnáját, sajnos, igen gyakran nem úgy, ahogyan azt elvárnánk. Van-e más megoldás, vető­dik fel ismét a kérdés. A mostanitól mindenkép­pen jobb megoldást kínál­nak a Fidelinka pékségből. Javasolják, hogy a szabad­kai diákok uzsonnáját a Fi­delinka, a Tejüzem, a No­vember 29. Húsgyár és eset­leg a Pionír Csokoládé- és Cukorkagyár készítsék, kö­zösen. A javaslat indokolt. A pék­ségnek van egy olyan pék­sütemény-készítő termelési vonala, amely nincs kihasz­nálva, napi 15—20 000 pék­sütemény legyártása tehát nem okozna gondot. A Tej­üzem termékeinek beiktatá­sa csak szervezés kérdése, náluk minden lehetőség megvan a programba való beilleszkedésre. A November 29. Húsgyár termékei már eleve alkotórészei az uzson­nának, ami valószínűleg a jövőben is így marad. Az ilyen közösen előállí­tott uzsonna mindenképpen jobb minőségű lehetne a mostaninál, annál is inkább, mert lehetőség nyílna a vá­­kumos csomagolás alkalma­zására. Az uzsonna lényege­sen olcsóbb lehetne, ha az il­letékes munkaszervezetek az uzsonnára szánt termékeiket olcsóbban, adnák a piaci ár­nál. , Az új megoldás javaslói hangsúlyozzák: nem a Tár­sadalmi Étkezde dolgozóinak megélhetésére törnek, csu­pán azt szeretnék elérni, hogy az Agros keretében, a mostaninál jobb munkaszer­vezéssel és ésszerű megol­dással többet nyújtsanak a diákoknak. Ami pedig a Tár­sadalmi Étkeznő dolgozóit illeti, ők sem maradnának munka nélkül, jobb szerve­zéssel a három munkaszer­vezet keretében nagyobb jö­vedelmet valósíthatnának meg. Egyébként is az Agros új alapszabályzata kimond­ja, hogy senki sem maradhat munka nélkül, ha megszün­tetnek valamilyen alaptevé­kenységet, módot nyújtva ezzel a hatékonyabb munka­­szervezésre és az új term­é­­­­kekre való átállásra. Cs. J. Amit önerejéből tehet fejlődése érdekében A vagongyáriak két irány­ban tehetnének sokkal töb­bet további fejlődésük ér­dekében. Az egyik lehetőség az, amit már részben meg­említettünk: szorosabbra fűzni kapcsolatait a villa­­mosssági és fémipari válla­latokkal. Az említett ágaza­tokhoz tartozó szabadkai vállalatok egyenként ki­­sebb-nagyobb, nem túl jó­ A művészi anya értékelésének mércéi Referendum után a Szabadkai Népszínházban Tizedikén, több havi előkészületek után a Népszín­ház másfél száz dolgozója is döntött: óriási szavazat­­többséggel elfogadták a munkaszervezet alapszabá­lyát és személyi jövedelmi elosztási szabályzatát. A referendum sikere vár­ható volt — mondotta Géza Kopunovic, a színház művé­sze, a szakszervezeti alap­szervezet elnöke, akit e kér­dés kapcsán felkerestünk, de az eredmény minden vá­rakozásunkat felülmúlta, te­kintettel mindazokra a sajá­tosságokra, amelyek a szín­házi munkát jellemzik, és amelyeknek az új elosztási rendszerben megfelelő mó­don érvényesülniük kellett. És itt már helyesbítenem is kell: a művészi munka ser­kentésének elemeit már há­rom-négy évvel ezelőtt be­építettük elosztási rendsze­rünkbe, majd néhány alka­lommal tökéletesítettük, így a most elfogadott szabályzat eddigi tapasztalatainak is tar­talmazza. A munkán alapuló elosz­tás mércéinek kidolgozása érzékeny feladat,­­tekintve, hogy a művészi munkának — de ugyanígy a színház­ban végzett munka nagy ré­szének is — kevés az eg­zakt módon mérhető eleme. Az előkészületeket a mun­kafeladatok részletes leírá­sával kezdtük. A művészi munkát négy kategóriára bontottuk le, melyek feltéte­lezik a feladatok (mennyisé­gi) normá­ázását és a művé­szi alkotás minőségének érté­kelését. Ez teszi lehetővé an­nak megállapítását, hogy va­laki elérte-e (esetleg túllép­te) vagy alatta maradt a ka­tegóriája számára megsza­bott igényeknek. Hogy ez ne csak papíron legyen így, a teljesítmények folyamatos és pedáns kísérése szüksé­ges. .Éppen ezen a ponton je­lentkezik a vezető dolgozók felelőssége, amely megfelelő módon érvényesül ezek sze­mélyi jövedelmében is. A dolgozók többségénél ugyan­is az elérhető pozitív pontok száma azonos a negatív pon­tokéval (melyek a munka­feladatok túlteljesítése, il­letve elhanyagolása esetén befolyásolják a személyi jö­vedelem szintjét). A vezető beosztású dolgozók nagyobb felelősségéből következik, hogy mulasztásaik az egész szervezet munkáját sokkal érzékenyebben érintik, így ezeknél a túlteljesítés esetén elérhető pozitív pontok szá­ma azonos a többi dolgozóé­val, a­ negatív pontok tekin­tetében viszont a szabályzat jóval messzebbre megy, mint a többieknél. Szerencsés körülménynek tekinthető, hogy az alapsza­bály és az elosztási szabály­zat előkészítése párhuzamo­san haladt, így az esetleges ellentmondások lehetősége a minimálisra csökkent. A most elfogadott norma­tív aktusok lényeges új ele­me, hogy a két dráma mun­kájának értékelését közös nevezőre hozza: a magyar-és a szerbhorvát dráma mű­vészeti albizottságainak mun­káját legmagasabb szinten az egységes művészeti végrehaj­tó bizottság fogja egybe. Az elmondottak ismereté­ben nem hangzik talán túl­zásnak azt állítani, hogy a mi elosztási rendszerünk megfelelőbb a hasonló szer­vezetekétől — legalábbis azo­kétól, melyekbe az előkészü­letek során módunkban állt betekinteni. Noha ennek az írásnak nem az volt az elsődleges célja, hogy a határidő túllé­pésével foglalkozzon, a be­szélgetésben erre is sor ke­rült. " Célunk nem tessék-lássék Szabályzat elfogadása volt — mondja ezzel kapcsolatban Géza Kopunovic — hanem a körülményeknek legmegfele­lőbb rendszer kidolgozása. Nehéz volt a mindennapi — és néhány rendkívüli — mű­vészi feladat mellett még ilyen horderejű munkára is koncentrálni. A napi prob­lémák útvesztőjében mintha elvesztettük volna időérzé­künket, így történhetett meg, hogy időzavarba kerül­tünk. Másrészt — és ezt nem igazolásnak, hanem magya­rázatnak szánom — félő volt, hogy alapos előkészítő munka nélkül az egész akció végső kimenetelét tesszük kérdésessé. Éppen ezért — habár az akció politikai ér­tékelése még nem történt meg — a KSZ alapszerve­zete, a szakszervezet végre­hajtó bizottsága és az önigaz­gatási szervek az előkészü­letek során minden felmerü­lő problémára azonnal rea­gáltak. Az elfogadott szabályzatot természetesen nem tekintjük zseniálisnak — még végleges­nek sem: úgy tekintünk, rá mint egy újabb lépésre az önigazgatási viszonyok fej­lesztésében. —sy Szükség van az ifjúsági lapra Mi lesz a jelen ifjúsági lap sorsa és milyen nehézségek­be ütközik a megjelentetése — erről tárgyalt többek kö­zött a SZISZ községi választ­mányának titkársága kedd esti ülésén. Mint ismeretes, az említett ifjúsági lap hét évvel ezelőtt jelent meg először. A kezdeti lendület és lelkesedés hama­rosan lelohadt és egyre rend­szertelenebbül került az ol­vasók elé. Többször beszün­tették kiadását és a szabad­kai fiatalok bizonyos időre kedvelt lapjuk nélkül marad­tak. Az elmúlt évben újabb kí­sérletet tettek kiadására, az eredmény azonban csak a szeptemberi szám volt. A kedd­ esti titkársági ülés részvevői egyértelműen le­szögezték, hogy a jelen ki­adásra szükség van. Azonban ahhoz, hogy az eddigi nehéz­ségek ne ismétlődjenek meg, nagyobb körültekintéssel kell előkészíteni a lap kiadását. Tartalmi és műszaki szem­pontból az eddiginél lényege­sen jobb ifjúsági lapot kell készíteni, ehhez viszont konk­rét részletes terv szükséges. Ennek kidolgozásakor több szempontot kell szem előtt tartani, elsősorban a Kardell elvtárs tanulmányaiból eredő feladatokat, valamint a fia­talok igényeit és érdeklődési körét. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a lap feladata közé tartozik a fiatalok eszmei politikai képzése is. Ki kell nevezni továbbá a szerkesztő bizott­ságot és a lap új főszerkesz­tőjét. A felszólalók egyönte­tű véleménye, hogy a jelen­legi főszerkesztő, Boško Ko­válová nem látja el a lap érdekeinek megfelelően. A fentieken kívül arról is dön­teni kelll, hogy a jelen hiva­tásos újságírók vagy tehetsé­ges, az újságíráshoz kedvet érző fiatalok írják-e. Ahhoz viszont, hogy a fenti kérdé­sekről reális döntés szüles­sen, ismerni kell a rendelke­zésre álló pénzeszközöket is. Mindezekről a fiatalok mar­xista központjának illetékes tanácsa mielőbb konkrét ja­vaslatot terjeszt elő, amelyet a SZISZ községi választmá­nyának elnöksége legköze­lebbi ülésén vitat meg. Szó volt továbbá a SZISZ hagyományos akcióinak lebo­nyolításáról. A legjobb egye­temi hallgató az ifjú önigaz­gató, a minőség éve, a fiata­lok és a falu, a legjobb helyi közösség elnevezésű akciók­ról van szó, amelyeket május elsejéig be kell fejezni, hogy az eredmények kiértékelése után május 25-éig kioszthas­sák a legjobbaknak járó dí­jakat. Sz. V. ! Elhangzott... — Szakemberek nélkül nem tudjuk meghatározni a jövőnket, a fejlesztési prog­ramok pedig enélkül mit sem érnek. Mielőbb fel kell hagyni a „főnöki” mentali­tású szakemberek nevelésé­vel, mert nekünk olyanokra van szükségünk, akik mun­kaszervezési és vezetési te­endőik mellett sem felejtik el igazi szakmájukat. Saj­nos, eddigi gyakorlatunk ar­ra utal, hogy a jó szakem­bereket rendre rossz vagy rosszul felkészített vezetők­ké léptettük elő, s ezzel el­veszítettük jó szakemberein­ket, de jó vezetőket sem kaptunk — mondotta Sta­nislav Sigulinski mérnök, az Agros vezérigazgatója, a munkaszervezet pártválaszt­mányának tisztújító értekez­letén. SZABADKÁN MA FILM J ADR­AN: A gyűlölet törvé­nye, amerikai színes (16, 18, 20) LIFKA: Egy marék gyé­mántért, amerikai színes (16, 18, 20) ZVEZDA: Négylábú film­sztárok, amerikai színes (15,30, 17,30. 20) * MUNKÁS: Egy szobalány pályafutása, olasz színes (15.30, 17,30, 19.30, 21.15) Matiné: A gyűlölet törvé­nye, amerikai színes (10.00) ÜGYELETES ! Orvos: a Petőfi Sándor ut­cai mentőállomáson este 8-tól reggel 6-ig. Gyógyszertár: A városháza alatt.

Next