Magyar Szó, 1978. február (35. évfolyam, 30-43. szám)
1978-02-12 / 41. szám
Vasárnap, 1978. febr. 12. MAGYAR SZÓ Kelták művészete Galliában Kiállítás a belgrádi Nemzeti Múzeumban A kelták művészete kiállítás az anyagi kultúrát ékszerekben és agyagedényekben multatja be. A vaskorszak második részében alakult ki és három periódusra osztják: La Téne I., mely i. e. 475-től 300-ig; La Téne II., 300-tól 100-ig, és La Téne III. 100-tól egészen Julius Caesar hódításáig tartott. A La Téne a hallstadti kultúrából fejlődött ki. A második vaskor, vagyis a La Téne kor az V. század közepén kezdődött, de a vidékek szerint elterjedése mégis különböző. Hérodotosz említi elsőnek a gallokat, kiknek Franciaország északkeleti részén és Champagne-ban voltak a legsűrűbben lakott települései. Földműveléssel, juhtenyésztéssel, foglalkoztak. Művészetükre jellemző, főleg az első periódusban a túlzott díszítés, a színes ékszerek, egyszersmind a tiszta és elegáns forma. A halhólyagdíszítés csak a kelták művészetében található (a halhólyagdíszítmény egyik végén félkörös, a másikon elkeskenyedő íves, hajlított alakzat). Ez a forma egyébként a La Téne kezdetén a sisakokban is megvolt, s valószínűleg, hogy van valami köze a magasság kifejezéséhez és a harchoz is, egy kultúra, mely a legtávolabbi pontja felé halad ezt szimbólumoktval is ki tudja fejezni. A sisaknak ezt a formáját egyébként máshol nem találjuk a nyugati kultúrák között. Később kiásott férfisisakok már laposak, a fej formájához idomulók. De általában az elegáns forma érvényesült a kelták tárgyi kultúrájában. Champagne-ban a múlt századi ásatások lényegében szegényes tárgyi eredménnyel jártak, míg újabban a régészek sokkal gazdagabb lelőhelyeket teljesen sima területen fedeziek fel. A kelták kultúrája nagy eltéréseket mutat, ugyanis Champagne-ban a temetkezési helyeken a föld felszínén nem látszanak a dombok, viszont Burgundiában a sírdombok világosan utalnak a temetőkre. A sírokban kocsirészeket, lószerszámokat és hasonló más használati tárgyakat találtak, elsősorban két kerekű kocsi volt használatban. A harcosokat lándzsáikkal, kardjaikkal és vértjeikkel együtt temették el. Gyakran eltörték a fegyvereket vagy meghajlították, ugyanis a vallási szokások szerint az örökbéke birodalmában többé nincs szükség rájuk. A női sírok ékszerekben gazdagok, bronz fülbevalók, különösen torques (nemes fémből vagy bronzból sodrott nyakperec, a gallok elterjedt ékszere volt, amely merev és a végeken kiszélesedő gomb van, és csak széthúzva tehető a nyakra). Ebből az ékszerből van a legtöbb, továbbá gyakori a fibula (melltű vagy hajkapocs), melyet topfallal díszítettek, később üveggel is. Az üveg is elterjedt a földközi-tengeri kereskedelem útjain, Keletről és Itáliából hozták a kereskedők, és jóval megelőzte Caesar hódítósalt. A kerámia igen fejlett volt, de a nagy vázákat (60 cm magas is), melyeket kézzel lapított, gyúrt agyagból állították össze (a korongolást nem alkalmazták). Mér támlás mintákkal díszítették miint általában a földműves társadalmaikban az ilyen edényeket. Itálián át a görög vázatípusok eljutottak hozzájuk, s különösen az oinochoe, a gömbtestű, de kecses talpú, fülű és elegáns nyílású szép edény terjedt el, ezzel együtt a víz- és borkeverő kráter, valamint a rövid nyakú és nagy alakú sztamnosz is népszerű edények voltak. A La Téne II. korból már Franciaországban kevés tárgyat találtak, ugyanis a kelták ebben az időben vándoroltak Észak-Itáliába, eljutottak Görögországig és Kis- Ázsiáig is. A kiásott sírokban kocsik maradványait, vasabroncsokat és kardokat találtak. A kardpengét díszítették. A kevés emléknek, amelyet kiástak, másik oka az, hogy halottaikat égették ebben a korban. A torquesek nagyon ritkák ebben az időben, viszont a pénz először jelent meg, görög,római és később ennek mintájára vert ércpénz bőségesen található. A pénzt mindinkább stilizálták, „stílusformáció” jellemzi, és a provinciális művészetre ismerünk a sémák és jelek által. Egészen eredeti formát alakítottak ki. Ugyanis az ókorban a nemzetközi érték fogalmát a görög—római kultúra jelentette, amely dominált az akkori világban, és ha egy nép a függetlenségéért küzdött, akkor a kulturális befolyással szemben a tárgyi és a szellemi kultúrában és a művészetben, a saját kultúráját kellett kialakítania. A La Téne Illat jellemzi a ránkmaradt pénz nagy bősége. A keramika változatos és már korongolt volt. A házakat agyagiból, földből, építették, és szalmatető fedte őket. A keltáik galliai kultúrája és művészete összehasonlítva a Németországban és Svájcban talált akkori kultúráikkal, lemaradt, így ,mondják egyes szakemberek, viszont eredetiségben (haslhólyagforma-díszítés a torquesiek és más ékszerekben) egyedülállóak. Ezt a művészetet a díszítő, hajlított vonal alkalmazása jellemzi, különösen a torqueséken, melyeknek fonatai a fő iránnyal ellentétes mozgásúak, s éppen ezért elegáns, egyszerű és mégis élénk hatást ad a tárgyaknak, illetve a nyakperecnek. Erdeti művészet. A szobrászat maradványait a fantasztikum és egybeni szigorúság, keménység jellemzi. A kiállítás, a belgrádi Nemzeti Múzeumban, nem túl látványos, mint a közelmúltban a sziták vagy a trákok kincsei nevű kiállítások voltak, de szellemében világos és tiszta. ÁCS József 15. olda Sérül a szitesgia Befejeződött a FEST 78 Különtudósítónk telefonjelentése Belgrád, február 11. Zivojin Pavlovic Hajsza, valamint Luis Bunuel A vágynak ez a sötét tárgya című művének bemutatójával tegnap este befejeződött Belgrádan a FEST ’78. A Hajszáról pulai bemutatója alkalmából már írtunk. Bunuel műve Pierre Louys már többször is megfilmesített népszerű regénye nyomán készült. A különböző verziók közül a legismertebb Joseph von Sternberg alkotása Marlene Dietrichhel a főszerepben. A filmművészet nagymestere természetesen a szokásos értelemben vett irodalmi adaptáció helyett ezúttal is igazi bunueki művet — de nyilván nem remekművet — alkotott, amely korábbi filmjeivel ellentétben nem annyira külső jegyeiben, mint inkább alapszemléletében szürrealista. Ironikus humorral áthatott film egy idős férfi és egy fiatal nő abszurd kapcsolatáról, amely önmagában véve egyszerű és világos. Kevésbé egyértelműek viszont a politikai és terrorizmusra vonatkozó utalások. Bunuel 77 éves múlott, alkotása mégis sokkal fiatalabb szellemű, mint a három-négy évtizeddel később született rendezők filmjei. Ez a frissesség hiányzott a legjobban az idei FEST-ről. A filmek jelentős hányada szellemi tunyaságba fullad, olyannyira, hogy a néző a közönyös szemlélő helyzeté-be került. A középszerűség hidegsége vagy uralma áradt ezekből a produkciókból. Kezdetben a FEST mottója Bátor új világ volt. Idővel ez a jelző lekopott, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a filmek nem is olyan bátrak, és semmi újat sem nyújtanak. A régi mottót új váltotta föl: a világ legjobb filmjei. Az idén ez a jelző is semmitmondóvá vált, mert a legjobbak nem bizonyultak elég jónak. Mindezért a legkevésbé okolható a FEST, hisz nem nyújthat más képet a világ filmművészetéről, mint amilyen valójában. Igaz, nem sikerült minden filmet megkapnia, de arról sem feledkezhetünk meg, hogy a legtöbb alkotóé nemzetközi vagy nemzeti díjjal és jó kritikákkal érkezett Belgrádba. Ha ezek a filmek sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor milyenek lehetnek azok, amelyekre nem figyeltek fel sem a különféle zsűrik, sem a kritikusok. Ezért nem valószínű, hogy egy más öszszetételű műsor kedvezőbb képet nyújtott volna a világ filmművészetéről. A válság jelei minden bizonnyal akkor is megnyilvánultak volna. Az idei FEST erről a válságról tájékoztatott. Igazolta, hogy nem voltak alaptalanok a tavalyi nemzetközi fesztiválok szkeptikus értékelései, s nem véletlenül lesz az idei ,Cannes-i filmverseny négy nappal rövidebb a szokásosnál. Úgy látszik, most már nem lehet a tévedés nagyarányú veszélye nélkül egy-egy ország filmművészetének az eredményeiről szólni, csupán egyes rendezők filmjeinek-- sikerességéről. És ez a sikerük csak viszonylagos. Az idei FEST- en egyetlenegy rendkívüli alkotást sem láttunk. A Daviani testvérek Padre Padrone, Claude Goretta Csápkeverőnő, Vera Chytilova Játék az almával, Robert Altman Három nő, Fábri Zoltán ötödik pecsét, Хлда Bunuel A vágynak ez a sötét tárgya, Ingmar Bergman Kígyótojás, Wim Wenders Amerikai barát című műve és még néhány film képezte a műsor színe javát. Szigorúbb mércével azonban még ezt a jegyzéket is szűkíteni lehetne. A többi produkciót többé-kevésbé a középszerűség, és kommersz felfogás, az érdektelenség jellemezte. Néhányat pedig semmiképpen sem lett volna szabad beengedni a fesztiválra, így a két főműsor szürkeségében a jó filmek csak színfoltokat képeztek. A A FEST-en azonban nemcsak e két műsor negyven filmje szerepelt, hanem több mint száz. Sajnos, mindennek következményei is lehetnek. A közönség, ha nem azt kapja, amit vár, becsapottnak érzi magát, ha pedig csalódott, könnyen megtörténhet, hogy hátat fordít a FEST-nek. LÁDI István TELEVÍZIÓ A néző mint társszerző Az újvidéki Televízió kontaktműsorairól A TELEVÍZIÓ által kitermelt, sajátos műsorsoraták közül a leginkább mozgalmas, legtévészerűbb, s a nézők számára is legattraktívabb műsor minden bizonnyal a kontakt műsor, a tévévita. Ezt bizonyítja a Filmszem példája is, a filmmel illusztrált témakörnek a stúdió vendégei által a nézők kérdéseivel, irányításával való boncolgatása, megvilágítása. Több alkalommal is megtörtént már, hogy a témába lázasan bekapcsolódó nézők annyi új szempontot, problémát vetettek fel, hogy még az este 8-tól éjfélig terjedő műsoridő sem volt elég a megváló szólásra, újabb négyórás maratoni beszélgetés után kerülhetett csak le napirendről a téma. Nem véletlen tehát, hogy az Újvidéki Televíziónak a január utolsó hetében sugárzott első magyar nyelvű kontaktműsora is telitalálatnak bizonyult, s újból azt példázta, hogy a nézők akkor érzik a leginkább magukénak a műsort, ha alkalmuk nyílik rá, hogy aktívan is bekapcsolódhassanak, formálhassák. Egy óra alatt Vajdaság tíz-egynéhány helységéből futottak be kérdések, s az egy órára szabott műsoridő szűknek bizonyult ahhoz, hogy a poroléma minden vonatkozására rávilágíthasson. Igaz, maga a téma is telitalálat volt: azt elemezte, hogyan érvényesül az új elosztási rendszer a gyakorlatban. A közvetítőkocsi az adat Pötisie szerszám gépgyárban volt, innen, a helyi, konkrét, példából indultak ki a műsor készítői, s a stúdióvendégek, valamint a nézők segítségével dolgozták ki a problémaikör legfontosabb momentumait. — Mi magunk is meglepődtünk, milyen natív érdeklődést keltett a műsor — mondja Korpa Béla, az adás szerkesztője és műsorvezetője. S mivel a kérdések egy része időszűke miatt megválaszolatlanul maradt, most annak lehetőségén gondolkodunk, hogyan lehetne, az adott témákat egy újabb időpontban folytatni és lezárni. Valószínűleg lehetőség nyílik arra, hogy a Híradó 1. kiadásában, a nap témájának fenntartott terminusban ismét visszatérünk a Szabad szerda kérdéseihez, s így alkalmunk nyílik arra is, hogy az utólag levélben befutott kérdéseket is feldolgozzuk. — Szeretnénk a jövőben minél szorosabb kapcsolatot teremteni a nézőkkel, hogy ne csak passzív szemlélők legyenek, hanem észrevételeikkel, kérdéseikkel, új érdekes témákkal tevékenyen részt vegyenek a műsor formálásában. Észrevételeiket, javaslataikat bármikor megtehetik, telefonon és levélben is. A minden hónap utolsó szerdáján jelentkező adás a jövőben a tervek szerint a Világunk címet viseld majd. A következő február 22-én kerül műsorra, s jellegénél fogva mozaikműsor lesz. Egyik fő témája a világgazdaság helyzete, s azt boncolgatja, hogyan tudjuk az idén értékesíteni a hazai termékeket a külföldi piacon. A stúdió vendége dr. Kovács Oszkár, a belgrádi Közgazdasági Kar docense lesz, Brüsszelből pedig Mirko Boljek, a Zágrábi Televízió munkatársa jelentkezik aktuális helyszíni riporttal. A másik vezértéma a második küldöttválasztás, az eddigi küldöttek szólnak arról, hogyan érvényesültek határozataik a gyakorlatban, mit hagytak örökségbe utódaiknak. A nők negyedórájában a családtervezésről esik szó, a Szóvá teszszük című rovatban pedig a zrenjanini engedély nélküli építkezés problémájáról. A műsorblokkból álló mozaikműsorban a jövőben is több érdekes rovattal jelentkezünk — folytatta Korpa Béla. — Panaszok nyomában címmel a nézőink által elpanaszolt problémák orvoslási lehetőségeit kutatjuk. Kíváncsi kamera című rovatunkban külföldi riportfilmeket, Tévécsere címmel más hazai stúdióktól kapott időszerű riportfilmeket mutatunk be. Látogatóban című rovatunkban érdekes emberekkel ismertetjük meg nézőinket Megtörténhet, hogy egyegy adás más időszerű sport- vagy egyéb események miatt eltolódik, s nem a szerdai műsoridőben kerül bemutatásra. Ilyen esetben a műsor készítői idejében értesítik a nézőket. P. KECZELI Klára Don Juant örökös gondolkodásra ítélik Bemutató az újvidéki Színházban ★ A legmagasabb osztályzatot kapta február 9-én Dusán Sabo a belgrádi Színi Akadémia tanáraitól Moliére Don Juan című darabjának rendezéséért. Ez volt a záróvizsgája. Sikeréhez hozzájárultak a szerepek tolmácsolói: Fischer Károly, Ferenczi Jenő, Ábrahám Irén, Nagy István, Fejes György, Bajza Viktória, Pásthy Mátyás és Ladik Katalin. E hónap 26-án lesz a bemutató, addig is az Újvidéki Színház nyilvános főpróbákat és diákelőadásokat rendez. — Habár Moliére nem versben írta ezt a színművét, mégis a világirodalom tíz legnehezebb szövege közé tartozik. Hetedszeri olvasása után olyan kivitelezési módot kerestem, amelyik a XVII. századi színházi játék kidolgozásának szellemében sértetlenül élni hagyja a szöveget, megőrzi és tiszteletben tartja a szerző művét. Kétszer folyamodtunk módosításhoz. A hagyománynyal szakítva Don Juan Sganarellel nem áll szöges ellentétben, párost alkotnak. A hírhedt szoknyavadász nélküle semmivé válik. A végén pedig nem halálra, hanem örök gondolkodásra ítéljük Don Juant — ismerteti a rendező. — Illyés Gyula fordításában minden mondat, minden szó csillogó, de kimondhatatlanul nehéz. A rögtönzést az első pillanattól kezdve kizárja. Előítéletek nélkül léptünk színpadra — mondta Ferenczi Jenő és Fischer Károly. Hétfőn újabb jelentős esemény kezdődik az Újvidéki Színházban, Harag György ismert romániai rendező Csehov Három nővérét állítja színpadra. T. Cs. I. Maurits Ferenc: Tájvázlat 1976