Magyar Szó, 1978. március (35. évfolyam, 58-72. szám)

1978-03-07 / 64. szám

Keđd, 1978. március 7. MAGYAR SZÓ ’• A Telepen jártunk 0 A Telepen jártunk 0 A Telepen jártunk 0 A Telepen jártunk 0 Nő a csalom a Telep egy rész­é A terv szerint 1980-ig befejeződik e városrész csatornázása Napjainkban a városi élet Úgyszólván el sem képzel­hető vízvezeték- és csator­nahálózat nélkül, főleg ak­kor, ha a talaj fekvése olyan, hogy a csapadék könnyen felgyülemlik, s a talajvíz gya­kran megjelenik. Ez a helyzet az újvidéki Telepen is. Esőzések, hóolvadás ide­jén a víz nehezen folyik el, feltör a talajvíz, pincéket, kerteket önt el, sőt néha az alacsonyabban fekvő laká­sokba is behatol. Meddig kell még a tele­pieknek hadakozniuk a víz­zel, mikor oldódik meg ez a több éves, sőt több évti­zedes probléma, mikor ké­szül el a csatornahálózat eb­ben a városrészben? Ezzel a kérdéssel kerestük fel a te­lepi helyi közösség hivata­lát. — Most már szinte biz­tosra vehető, hogy a Telep egyharmada, de megtörtén­het, hogy kétharmada még az idén bekapcsolódik a vá­rosi csatornahálózatba — vá­laszolt a kérdésre Milorad PETROVIC, a telepi XVII. helyi közösség elnöke. — A csatornázás három szakasz­ra van osztva, pontosabban ennyi részben épül a főcsa­torna a valamikori zombori vágány helyén, a Car Dusán utcától a Goran Kováčić ut­cáig. Az első szakasznak a Car Dusán utcától a Szabadkai utcáig még tavaly el kellett volna készülnie, de a doku­mentáció késése miatt ké­sőn kezdődtek el a munká­latok, majd a tél beálltával meg kellett szakítani a mun­kát, és csak most néhány nappal ezelőtt folytatódott. Ez és az idei évre tervezett második szakasz a Verseci utcáig minden bizonnyal el­készül, mert a pénz megvan rá, ez tehát nem lehet aka­dály. Az első szakasz 9,5, a második 11,5 millió dinárba kerül. A harmadiknak a fe­dezésére még nincs meg a pénz, majd az 1979. vagy az 1980. évi terv keretében kü­lönítik el a szükséges ösz­­szeget. Befejezése a csatorná­zási terv szerint 1980 végére várható. A főcsatorna építése azon­ban csak egy, mondhatnánk, kisebb része a csatornázás­nak. A telepieket igencsak foglalkoztatja, hogy mikor épülnek meg az utcai bekötő csatornák, hogy közvetlenül rákapcsolódhassanak a ház­tartások. A főcsatorna első szakaszához tartozó utcák minden bizonnyal még az idén bekapcsolódhatnak a csatornahálózatba. Voltak ugyan nehézségek a költsé­gek fedezésében, de jelen­leg jó kilátás van ennek ren­dezésére. Arról van ugyan­is szó, hogy az első szakasz­hoz tartozó utcák csatornázá­sa az előzetes számítások szerint mintegy 37,4 millió dinárba kerül, de az érdek­közösség ennek csak 50 szá­zalékát tudja fedezni, vagy­is jelenleg 18,7 milliót tud adni. A másik felét a polgá­roknak kell előteremteniük, helyesebben kölcsönözniük, s 1980 után visszakapnák. A helyi közösségben szerzett értesülés szerint a polgárok vállalják a hozzájárulást. A helyi közösség vezetősége rö­videse­n hivatalosan is véle­ményt kér, és ha a lakosság elfogadja a kezdeményezést, semmi akadálya nem lesz az utcai csatorna építésének.­­ Tehát a telepi lakosság egy­­harmadához még az idén el­jut a csatorna, de nincs ki­zárva, hogy a második részt is még az idén bekapcsolják a hálózatba. Ha a csatornázás mit je­lent a telepieknek, ezt ők tudják a legjobban. Végre megszabadulnak a sártól, a felgyülemlő víztől, és köny­­nyebben megoldhatják a ta­lajvíz okozta nehézségeket. Továbbá nem utolsósorban fel lehet majd számolni a nyílt és rendezetlen szenny­vízgödröket, amelyek nem felelnek meg az egészség­­ügyi előírásoknak, és főleg a magas talajvíz idején okoz­nak sok gondot. T. KOVÁCS János A Vršačka utcai egészség­ház 1959-ben létesült, általá­nos orvosi, gyermekgyógyá­szati, fogorvosi rendelőkkel és laboratóriummal, felszere­lése akkoriban a legkorsze­rűbbek közé tartozott. Kosta SRNJIĆ, az egészségház ve­zető orvosa kezdettől fogva itt dolgozik.­­ Húsz év alatt lényege­sen megváltozott a Telep ké­pe, betonutak, járdák épül­tek, az életszínvonal is emel­kedett, ezzel együtt az em­berek egészségügyi kultúrája is. Kezdetben érthető volt, ha az orvosok nem szívesen jöttek ide, mert ez a város­rész külteleknek számított, ősztől tavaszig megközelíthet t tétlenné tette a sártenger. Ez­­ a felfogás ma sem sokat vál­­tozott, például a fogorvosi­­ rendelőben két év óta nincs­­ elegendő orvos, legalább még egy szakorvosra szükségünk volna. Jelenleg három álta­lános szakorvos, két általá­nos iskolai orvos és három gyermekgyógyász van nálunk alkalmazásban. — A betegek panaszkod­nak, hogy fél napig is kell várniuk a vizsgálatra. — Tény, hogy három-négy óra beletelik, amíg valaki sorra kerül, de hát ez sok mindennel összefügg. Egy or­vosra naponta 50—60 beteg jut — ez már magában véve nagy megterhelés —, de ugyanakkor az utóbbi évek­ben megváltozott a vizsgálat módszere is. Jóval több időt vesz igénybe, ha alaposab­ban vizsgálunk, nem csupán rutinszerűen, mint korábban. A nőgyógyászati rendelőben nagy a tolongás, mert csak egy nőgyógyász dolgozik egy műszakban, egyelőre azon­ban ezen nem tudunk változ­tatni. A laboratóriumunk hiá­nyos, nincs felszerelés a bio­kémiai vizsgálatok végzésé­re. Ezért mindezt a központi egészségházban végzik. 1980- ig azonban az újtelepi egész­ségház felépültével ez a prob­léma is megoldódik, és lénye­gesen tehermentesülünk. Dusán BLAGOJEVIC fog­orvos : — Ebben a rendelőben csak szűkösen férünk el. Fel­szerelésünk korszerű, két éve újítottuk fel, mégis kifogás ért bennünket az egészség­­ügyi felügyelőség részéről, a helyiség egészségügyi szem­pontból nem megfelelő. Sok a beteg, egy-egy protézisra vagy koronára hónapokat kell várni, mert a ránk sza­bott normán felül nem vé­gezhetünk ilyenfajta javítást. Egy fogorvos havonta 17 pro­tézist és 37 koronát készíthet , az igénylések viszont ezt jóval meghaladják. Djurdjinka PAVLOVIC, az iskola>-ende]6 fogorvosa: — Háromezer tanuló és kö­rülbelü­l ugyanennyi iskolás­kor előtti gyerek tartozik a hatáskörünkbe Ketten dolgo­zunk a rendelőben, az óvo­dáskorúak vizsgálatára nincs szakemberünk, a váróterem kicsi, emiatt a zsúfoltság még nagyobbnak tűnik. Sze­rencsére az évek során si­került a gyerekekkel olyan közvelen kapcsolatot kialakí­tani, hogy önszántukból rend­szeresen, jegyelmezetten jár­nak a fogorvoshoz, és ez már nagy eredmé­.-mp 5.v críraft. ERNYES Klára Fél napot kell várni a vizsgálatra Naponta több mint 50 beteg jut egy orvosra Az iskoláskor előtti gyermekek rendelőjében Ássák a telepi főcsatornát a régi zombori vágány helyén Kielégítő élelmiszer-választék Vélemények a telepi boltok ellátottságáról Néhány évvel ezelőtt nem volt könnyű dolga a telepi lakosnak, ha vásárolni in­dult. A legfontosabb élelmi­­szeripari cikkeket és a szűk választékú más közhasznála­ti cikket megvásárolhatta a szomszédos boltban, vagy egyikét sarokkal odébb a másikban. Az igényesebb vá­sárló azonban arra kénysze­rült, hogy begyalogoljon vagy autóbuszon, esetleg sze­mélygépkocsin a belvárosba menjen. Azóta már több szaküzlet nyílt, a Telepről nem kell a központba menni hűtőszek­rényért, ruháért, de... Van még fogyatékosság a városrész ellátásában. A fo­gyasztók bizony gyakran elé-­ gedetlenek, nem így a keres- s kedők. Ez tűnik ki a telepiek válaszából, összegezve a kapott vá­laszokat leszűrhetjük, hogy megoszlanak a vélemények: a telepi lakosság egy része meg van elégedve az üzletek nyújtotta választékkal, vagy­is természetes számára, hogy egyes árucikkekért a belvá­rosba kell mennie, a másik fele pedig bírálja a kereske­delem fogyatékosságait. A kereskedők, főleg az üzletve­zetők úgy vélik, hogy üzle­teikben nagy a választék, ők a nagykereskedelem ve­lük szemben támasztott igé­nyeire és követelményire panaszodnak. CSORDÁS Árpád Mélyponton a művelődési tevékenység Látogatás a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban A Petőfi Sándor Művelő­dési Egyesület a Népkönyv­tárral, a helyi közösség hi­vatalával van egy fedél alatt a József Attila utcában, a Bácska mozi épületében. Szakcsoportjai a művelődés terén sikeres munkát végez­tek, számos fellépés, elisme­rés és dicsérő oklevél tanús­kodik az egyesület tevékeny­ségéről. Tagjai jelenleg több szak­csoportban dolgoznak. A har­monika-, tambura-, citeraze­­nekarokon kívül szavalókör és a népitánc-csoport is tevé­kenykedik. Az egyesület ve­zetőségét azzal a szándékkal kerestük fel, hogy elbeszél­gessünk a művelődési egye­sület munkájáról, elért ered­ményeiről, jelenlegi problé­mákról és a további tervek­ről. — Tavaly százegyszer lép­tünk közönség elé különféle versenyeken és előadásokon. A népitánc-csoport rész­t vett a György ésbokréta ta­lálkozón Pancsován, a vajda­sági művelődési egyesületek 14. fesztiválján és még sok más találkozón. — mondta Djordje KOVAČEVIC, az egyesület titkára. — Valószínűleg sok­ telepi lakos felteszi a kérdést, mi­ért bomlott fel az egyesület színjátszó csoportja — vette át a szót UBORNYI Sándor tanácstag. — Valamikor, 15—20 évvel ezelőtt a szín­játszás fénykorát élte egye­sületünkben. A Mágnás Mis­ka című darabbal például 31- szer léptünk fel, a Csárdás­királynőt 25-ször játszottuk, A tévedések napja. Kidőlt a máljusfa és a Lil­iomfi is nagy sikert ért el. Négy év­vel ezelőtt feloszlott a szín­játszó csoport, őszre az Új­vidéki Színházzal együttmű­ködésben szeretnénk felújí­tani. FÁBIÁN Borbála 30 éve tagja az egyesületnek, a mű­kedvelők pártfogója, ő isme­ri legjobban a társulat mun­káját és problémáit. — Legnagyobb gondunk a tagok lemorzsolódása. Az el­nök, a vezetőség és a tagok nem tudták megtalálni a kö­zös nevezőt. Néhány kiváló munkatársunk, mint OLÁH Sándor, a tamburazenekar vezetője, a ZIPP zenekar tagjai, Éva RAKIC, a harmo­nikacsoport tanára, BARTL’C Szilveszter, a magyar népi­tánc-csoport koreográfusa és sok tag kénytelen volt el­hagyni az egyesületet. Ilyen veszteséggel természetesen nehéz lesz visszaállítani a ré­gi légkört. Emellett pénzügyi nehéz­ségekkel is küzd a vezetőség. Az önigazgatási érdekközös­ség aszerint nyújt anyagi tá­mogatást, milyen munka­­programot terjesztünk elő. A megmaradt tagokkal ter­mészetesen nehéz lesz meg­valósítani az idei elképzelé­seket. — A művelődési egyesü­let termében minden vasár­nap táncos összejövetelünk van — mondta FÁBIÁN Bor­bála. — Évente többször szervezünk bálákat. Ezekre a rendezvényekre még eljár­nak a telepi fiatalok, de az újvidéki és a szabadkai szín­ház előadásait kevesen láto­gatják. Minden törekvésünk ellenére sem tudjuk össze­szedni a nézőközönséget. ERDÜSI LOC .Valéria A fiatalok szemével az újvidéki Telepről Hogy látják a Magyar Szó fiatal újságírói az új­vidéki Telepet? Mit vettek, észre, mit tartottak emlí­tésre érdemesnek a tarto­mányi főváros e részének életéről? Kitől milyen vá­laszt kaptak? Erről tájé­kozódhatnak olvasóink ezen az oldalon. Kedden a fiataloké a Magyar Szó egy oldala. Most a Tele­pen jártak, a jövő héten Feketics életéről tudósíta­nak, s aztán minden ked­den egy-egy falu, város­rész, munkaszervezet éle­téből. Hol szórakozik az ifjúság? Már korosztályok tudják, hogy az újvi­déki Telep igen korlátozott lehetőségeket nyújt a szórakozásra, a szabad idő gond­talan és kellemes eltöltésére. Az idősebbek így vallanak erről: — Fia­tal korunkban a város más részeibe jár­tunk, ha szórakozni, táncolni kívántunk, és ahogy tudjuk, most is ez a helyzet a fiatalokkal. Létezett ugyan a Kör (Petőfi Sándor kultúr­kör), de ez egymaga nem volt képes betölteni az űrt, csak csepp volt a tengerben. Eljártunk a régi Park­­szállóba meg máshová is. Mi a helyzet ma a Telepen, hová jár az ifjúság, ha kikapcsolódni kíván? Az egyetlen hely továbbra is csak a Kör, amely váltakozó sikerrel működik. A XVII. helyi közösség nagy igyekezete el­lenére már évek óta nem tudja a munkát állandósítani. Jöttek-mentek az emberek, de egy sem hagyott sokat maga után. Pe­dig ami a fiatalok szórakozási igényeit il­leti, jó ideje nem változott a divat, régóta a diszkó a legnépszerűbb szórakozás. Tud­ják ezt a Telepen, de sem megfelelő he­lyiséget, sem megfelelő tartalmat nem tud­tak találni. Nyilvánvaló, hogy nemcsak diszkó kell, hanem olyan hely, ahova, meg­felelő érdekkeltő programmal kell tobo­rozni az ifjúságot. Táncestéken kívül más estéket is lehet, sőt szükséges rendezni. A két telepi helyi közösségben megtud­tuk, hogy az ifjúság munkájára lenne pénz. Az illetékes érdekközösség azonban csak műsortervre ad pénzt, terv pedig nincs. A helyi közösség ifjúsági aktívájá­nak kellene kezdeményeznie, de a jelek szerint nincs megfelelő elgondolása. Az ifjúság nem eléggé tevékeny. A jelek sze­rint megelégszik azzal, amit a város más része nyújt, noha, mint tudjuk, a többi városrész sem bővelkedik művelődési és szórakozási lehetőségekben. A Telepen tehát csak egy kis szerve­zésre lenne szükség. Addig is be kell érni a Körrel, a Horgász-szigettel. Hacsak a kocsmákat és vendéglő­ket nem számítjuk szórakozási lehetőségnek. cs. 7. oldal

Next