Magyar Szó, 1978. április (35. évfolyam, 89-103. szám)
1978-04-11 / 99. szám
Ezenkívül az elkövetkező időszakban nagyobb mértékben kell terjeszteni a szervezet eszmei munka és marxista képzés formáit, nemcsak a kommunista üzövetségben, hanem a többi társadalmi-politikai szervezetben és rajtuk kívül is, hogy rendszeresen munkálkodjunk a marxista képzés javításán. Eközben igen fontos fejleszteni a marxista képzésnek azokat a szakosított formáit, amelyek a különleges és átfogóbb marxista tudás iránti szükségletet fejezik ki. Ebben az irányban kell kiterjeszteni és gazdagítani a marxista központok munkájának tartalmát. Külön jelentőségű az eszmei-elméleti munka továbbfejlesztése is a Kommunista Szövetségben. Arról van szó, hogy a Kommunista Szövetséget képesíteni kell azokra az új feladatokra, amelyekkel mint az önigazgatás belső eszmei erejének kell megbirkóznia, fokozni kell a marxista elmélet szerepét a Kommunista Szövetség mindennapos politikai ténykedésében, mozgósítani kell alkotó erejét a tömeges eszmei-politikai munka fejlesztésére az egész társadalomban, és serkenteni kell általában a jugoszláv elméleti gondolat továbbfejlődését. Az önigazgatás fejlesztésének forradalmi gyakorlata lényegében kutatás új és haladóbb megoldások után, ez pedig dinamikus eszmei munkát, a formák sokrétűségét igényli a marxista gondolat és az önigazgatási gyakorlat szintézisét jelenti. A Kommunista Szövetségnek ténykedésében abból a felismerésből is kell kiindulnia, hogy a Kommunista Szövetség céljainak és politikájának valóra váltásáért vívott eszmei küzdelem tartós folyamat, amelyet szakadatlanul kell folytatni a társadalmi és politikai fejlődés konkrét kérdései kapcsán. A Kommunista Szövetség a jelenlegi feltételek között eszmei harcot vív a szocialista önigazgatás továbbfejlődésének alapvető kérdéseiben, szembeszegülve mindennel, ami önigazgatásellenes ideológia és gyakorlat. Arra gondolunk, hogy az önigazgiatásellenes ideológia nemcsak társadalmi fejlődésünk objektív ellentmondásainak vetülete, hanem a tudat elavultságának megnyilatkozása is. Ezért az önigazgatási viszonyokért vívott harc egyben küzdelem az idegen eszmei felfogások és befolyások ellen, e befolyások társadalmi gyökereinek kiirtása. Ugyanannak a folyamatnak a két oldala ez, amelykölcsönös függőségben áll egymással, miközben az önigazgatásért vívott küzdelem sikere a legnagyobb mértékben attól függ, hogy milyen eredményeket értünk el az önigazgatásellenes ideológiák és az ilyen gyakorlati irányzatok elleni harcban. A Kommunista Szövetség eszmei harcot vív a szocialista önigazgatás pozícióiról, amelyet az alkotmány, a társult munkáról szóló törvény és a JKSZ programja olyan világosan meghatároz. Ezt a harcot nem pusztán a KSZ testületei folytatják, sőt elsősorban nem is ők folytatják, hanem valamennyi szervezett szocialista erő és intézményeik feladata. Ezért a KSZ fontos feladata, hogy munkálkodjon rendszerünk valamennyi intézményének és valamennyi szervezett alkotó erőnek a képesítésén, azért hogy szervezett eszmei harcot folytassanak az önigazgatás fejlesztéséért, valamint minden, vele szembehelyezkedő ideológia ellen, és hogy bővítsék a szocialista önigazgatás ideológiai frontját. E tekintetben nincs és nem is lesz semmilyen kompromiszszum egyetlen ilyen eszmei áramlattal sem, és ezért minden egyes konkrét helyzetben élesen el kell határolódni minden idegen eszmei irányzat befolyásától és annak letéteményeseitől. A legfőbb problémák a társult munka anyagi alapja, a munkatermelékenység és a gazdálkodás minősége, a gazdasági struktúra, a külfölddel való gazdasági viszony, a gazdasági stabilizáció, a termelésnek a piaci szükségletekben való alkalmazkodása stb. terén vannak. A gazdasági társultmunka-szervezetek felhalmozó képessége nem kielégítő, a gazdálkodási feltételek pedig nem szavatolják a szükséges elemeket annak erősítéséhez. Továbbra is növekszik a gazdaság jövedelméből való tartalékolás a reális lehetőségek feletti és a közvetlen termelők befolyásától független általános és közös fogyasztásra. Még mindig érezhető az eltérés a társadalmi összfogyasztás és jövedelem között, ami szakadatlanul nyomást gyakorol annak érdekében, hogy pénzkibocsátásból és más hazai forrásokból fedezzük a különbséget, de nyomást gyakorol a külföldi áru és eszközök túlzott behozatala érdekében is. Még mindig nem teremtettük meg a társadalmi tevékenységek érdek szerinti megszervezését, amely lehetővé tenné a társult termelőknek, hogy közvetlenül határozzanak a céleszközök felhalmozásáról és felhasználásáról. Igen lassan halad a társadalmi viszonyok megváltoztatása a bankokban és a többi pénzintézetekben, valamint a kül- és belkereskedelemben, s ezért a régi társadalmi-gazdasági viszonyok még mindig igen jelentős, reális erőt jelentenek. Társadalmunk önigazgatási társadalmi-gazdasági viszonyainak és anyagi alapjának erősítése lehetőséget teremtett az általános gazdasági és szociális biztonsághoz, a dolgozók társadalmi és személyes életszínvonalának emeléséhez, a lakásproblémák és az egészségügyi, a gyermekvédelmi és szociális feladatok sikeresebb megoldásához; jelentősen növekedett a foglalkoztatottság is. A köztársaságban jelentősen nőtt a munkában levők száma. A munkába állítás megfelelőbb osztály- és szociális mércéinek kialakításával (a nők és a fiatal szakkáderek gyorsabb munkába állításával) jelentősen javult a munkában levők struktúrája. Növekedett az ideiglenes külföldi munkáról hazatért dolgozóink munkába állítása, de a társadalmi szektor munkalehetőségeinek aránylag kielégítő növekedése mellett (a munkában levők száma 234 000-rel nőtt) még mindig nem csökkent azok száma, akik munkát keresnek. Szakadatlanul emelkedik dolgozóink életszínvonala, fejlődik és erősödik anyagi és társadalmi biztonságuk. A munkaviszonyból származó reális személyi jövedelmek évente átlag 3,1 százalékkal emelkedtek. A gyakorlatban mindinkább érvényesül a szocialista szolidaritás elve. Bővült az oktatás, az egészségügy, a gyermek- és szociális védelem, a rokkantsági és nyugdíjbiztosítás, a kommunális tevékenységek fejlesztési alapja, ami jelentős tényezője a társadalmi-gazdasági fejlődésnek és a dolgozók életszínvonalának. Az elmúlt időszakban elindult az oktatási rendszer mélyreható átalakulásának folyamata, megkezdődött és sikeresen folyik a művelődés társadalmi-gazdasági problémáinak, helyzetének és viszonyainak megoldását; az alkotás új serkentést kap; a tudomány mindinkább az általános hasági, politikai, nemzeti és egész társadalmi életünk számos szubjektumának egyenjogúsága és szocialista szolidaritása alapján. A fejlődésnek ebben a szakaszában megalapoztuk az önigazgatásilag társult munka átfogó rendszerét. A Kommunista Szövetség a saját tevékenységével és a többi szocialista erő tevékenységének serkentésével lényegesen hozzájárult a társultmunka-alapszervezetek alkotmányos elképzelésének valóra váltásához. Bírálóan figyelte az önigazgatási gyakorlat alakulását és erélyesen harcolt azoknak a jelenségeknek és megoldásoknak a leküzdéséért, amelyek a fejletlen társadalmi tudatnak, a vállalati mentalitásnak, a bürokratikus-technokratikus erőknek a hatására keletkeztek. A társultmunka-szervezetek zöme már az alkotmánnyal és a társult munkáról szóló törvénnyel összhangban szerveződött meg és azzal összhangban tevékenykedik. A társultmunka-alapszervezetek olyan realitássá váltak, amelyet a dolgozók az olyan viszonyok megteremtésének természetes keretéül fogadnak el, amelyek között sikeresen úrrá lesznek az egész társadalmi újratermelés felett. A jövedelemszerzési viszonyok az alapszervezetek önigazgatási társulásának belső erejét adják és azt az alapot képezik, amely tartósan összefűzi a munkásosztály egyes részeinek érdekeit. A társult munka megszervezésében felfigyelhettünk azonban a formalizmus jelenségeire, a vállalati koncepció maradványaira és más fogyatékosságokra is. A munka- és eszköztársítás nem folyik a szükséges ütemben. Még mindig föllelhető a lokalisztikus begubózás, az alapszervezetek és munkaszervezetek regionális és ágazati bezárkózása, amivel mechanikusan átvágják a reprodukciós folyamatokat és csökkentik a társultmunka-szervezetek ügykezelésének hatékonyságát. Igen jelentős változások játszódtak le a jövedelemszerzés és -elosztás terén, habár ez a folyamat elég lassú és a társultmunka-szervezetek egy részében következetlen. Az alapszervezetek jövedelemszerzési és -elosztási viszonyainak önigazgatási rendezésével létrejönnek a nélkülözhetetlen feltételek a bővített újratermelés önigazgatási rendszerének gyorsabb kiépítéséhez és a dolgozók új társadalmi-gazdasági helyzetének erősítéséhez. Jelentősen gyengült a társadalmi tulajdon monopóliuma és az állam közvetítő szerepe a többletmunkával való rendelkezésben, amivel nagy lépést tettünk előre a társadalmi akkumuláció deetatizálása felé. Nagyjából felszámoltuk az úgynevezett állami és anonim tőkét, amely jórészt a köztársaság területén levő bankokban összpontosult. Megerősödött annak tudata, hogy a bővített újratermelés további deetatizálása a társult munka fejlődésének lényegbevágó kérdése. A társadalmi megállapodás és önigazgatási megegyezés elve alapján álló új viszonyok között sikeresen megkezdődött számos nagy horderejű kérdés megoldásának a folyamata, az önigazgatási viszonyok rendezése, a társult munkában és a társadalomban, amelyeket régebben az állami igazgatás lassan oldott meg. A gazdasági fejlettség, és a munkafeltételek eltérő foka, valamint az önigazgatási és más szubjektumok érdekei közötti különbség igen öszszetetté tette ezt a folyamatot. Megnyilvánultak bizonyos gyengeségek is: a lassúság a megegyezésekben és megállapodásokban, a törekvés a kiváltságok megőrzésére, a szűk érdekek kikényszerítésére, a következetlenség a megegyezések és megállapodások végrehajtásában stb. Az önigazgatási érdekek szerinti szervezkedéssel elindult a szabad munkacsere és a közvetlen termelésben dolgozók érdekeinek az oktatásban, tudományban, művelődésben, egészségügyben és más társadalmi tevékenységekben dolgozók érdekeivel való egybefűzésének folyamata. Habár áttörésről van szó — amelyet sok gyengeség és meg nem értés kísér — elmondhatjuk, hogy ezen a téren nagy lépést tettünk az etatisztikus viszonyok leküzdésében. 4. A munkásosztály és valamennyi dolgozó hatalmas erőfeszítéseivel sikeresen megvalósultak a társadalom anyagi fejlesztésének tervei és feladatai. A hosszú távra szóló és középtávú tervek meghozatalával, valamint az önigazgatási tervezés rendszerének fejlesztésével együtt felmértük a távlatokat és meghatároztuk a Szerb SZK gazdasági és társadalmi fejlődésének főbb irányvonalait és a köztársaság helyét az egész ország, Jugoszlávia fejlődésében. Az elmúlt időszakban szakadatlanul bővült a társult munka anyagi alapja és sikerült megszilárdítanunk a gazdasági folyamatokat. Az ország gazdasági fejlődésének bonyolult feltételei között, a nemzetközi gazdasági viszonyokon mutatkozó negatív tényezők hatása ellenére nagy eredményeket értünk el a gazdasági stabilizációban, feltartóztattuk az inflációs irányzatokat és feltételeket teremtettünk az expanzióhoz, a gazdasági fejlődés minőségi megváltoztatásához. 1974-től 1978-ig az ipari termelés évente állag 7,9 százalékkal, a Szerb SZK társadalmi termelése 5,9 százalékkal növekedett, a mezőgazdaság új sikereket ért el, a társadalmi szektor termelése 4,2 százalékkal nőtt, új rekordokat állítottunk föl a terméshozamban, a munka és az eszközök társításával mind szélesebb és intenzívebb lesz a falu szocialista átalakításának folyamata. Jelentős eredmények születtek a társadalmi-gazdasági fejlődés infrastrukturális alapjainak megteremtésében. Felépültek a vasúti közlekedés hatalmas objektumai, elkészültek vagy most épülnek az új, korszerű utak, vízerőművek, és más objektumok. Hatalmas erőfeszítések történnek az ország és a köztársaság alapvető, stratégiai gazdaságfejlesztési céljainak megvalósítására: az energia, a nyersanyag , és az élelemtermelésre. A régi magatartás jelenléte az új feltételek között, a régi rendszer maradványainak hatása, valamint az azokra alapozott társadalmi-gazdasági viszonyok a társadalmi újratermelés minden területén, a gazdaságban és azon kívül, nagymértékben akadályozzák az anyagi fejlődés összehangolását, és a társult munka hatékonyabb befolyását az újratermelés folyamataira. A hosszú évekig tartó inflációs gazdálkodás következményeként olyan tudat és magatartás alakult ki, amely számos esetben a fogyasztásra, a behozatalra és arra irányul, hogy a gazdasági problémákat áremeléssel, az elsődleges elosztásban való kedvezőbb helyzet kivívásával, s más gazdasági feltételekkel oldják meg, ami lényeges akadálya lett az önigazgatás fejlődésének és a munka társadalmi termelékenységének.