Magyar Szó, 1978. május (35. évfolyam, 132-147. szám)
1978-05-17 / 133. szám
6. oldal Copf és ferilág A pálgáriasodás igényét az új telepesek hozták a még mindig katonai jellegű Zomborba. És azok között is mindenekelőtt az iparosok. A város képéről a tizennyolcadik század közepén nagyon kevés emlék maradt. Brankovics gróf palotája, amelyből később városháza lett, a Gallé-féle ház, vele szemben, s később, mikor már alaposan megszedte magát, Grassalkovich herceg ma is impozáns épülete, meg néhány egy-két emeletes lakóház a mai főutcán. Ezekben magasabb rangú császári hivatalnokok laktak. A nem annyira pompás, mint inkább kényelmes épületek már az új idők díszítő elemeit viselték magukon, a copfstílusnak megfelelően, a párkányokról, oszlopfőkről és sarkokról lefutó folyondórszerű ornamensekkel. Az építők már feltehetően zombori kőművesek és ácsok voltak, akik kamarai mérnökök felügyelete alatt dolgoztak, az új ízlést is úgy eltanulva tőlük, hogy a copistaus — ahogy elmaradottsága miatt nevezték — ma is fel-feltünedezik még a városban, míg a barokknak úgyszólván semmi nyoma nem maradt. De nem is maradhatott, hiszen a Nyugaton kialakult barokk korában Zombor még török hódoltsági terület volt, s a magasba nyúló minarettek csipkézett kőpárkányain kívül, ahol a müezin énekelte el imáját Allah dicséretével, nemigen díszítették az épületeket. A belső berendezés ugyancsak zombori mesterek munkája lehetett, s habár ilyesmiből még kevesebb tárgyi emlék maradt, fenn, elképzelhetően a rokokó és az empire stílusa érvényesült. A később híressé vált zombori bútoripar akkoriban kezdhette bontogatni szárnyait, s kezdetleges eszközei ellenére szép és tartós darabokat hozhatott ki a műhelyekből. Az iparosok Zomborban már „szabadon költöző” polgárok voltak, s nem jobbágyok. Így aztán saját műhelyük volt, s nem udvarházakban dolgoztak, mint a középkori Magyarország mesterei, akik ugyanolyan konvenciót kaptak, mint a cselédek. Nem is dolgoztak másnak, csak az uraságnak. Mivel pedig az akkori mester rendszerint egyedül volt a kastélyban, hónapokig eldolgozgatott egy-egy finomabb bútordarabon. Az új iparosnak már sietősebb volt a dolga, s azt nézte, hogy minél előbb kikerüljön műhelyéből, amit rendeltek nála. Amikor aztán céhekbe tömörültek, külön előírások szabályozták az otthon, megrendelésre dolgozó és külön a vásárokra járó iparosok viszonyát. Voltak iparágak, amelyekben éles határvonalat húztak a vásárosok és az otthon dolgozók között. Előbbiek nagyobb adót fizettek, segédeik és inasaik a vásárra járástól elválaszthatatlan munkát is kötelesek voltak elvégezni. A lovakat gondozni, mivel a vásárosok saját kocsijukoz szállították a portékát, a ferslagot, ahogy a vasveretes ládát nevezték, gondosan telerakni áruval, s a védekezésben is becsületesen helytállni, amennyiben útonálló haramiák „megháborgatnák” a mester szekerét. A „megháborgatás” hozzá tartozott a vásárosok viszontagságos életéhez. Hiába járták az országutakat egy-egy nevezetesebb vásár idején pandúrok és perzekútorok, a betyárok résen voltak, s nemcsak a felhajtott jószágból szakítottak ki egy-egy falkát, hanem a vásárosokat is meglepték, mikor hazafelé tartottak az üres ferilággal és a teli bugyellárissal, amelyet olykor a mesterné a keblében rejtett el, de a szegénylegények ott is megtalálták. Szűrszabók, szűcsök, csizmadiák képezték a vásárokra járó iparosok zömét, de az ónöntő, a rézműves, a pintér ugyancsak ott volt a kirakodóvásár kijelölt helyén és várta a vevőket. A legjobb út Bezdán felé vezetett, s át a kompon, Baranyába, ahol a dárdai vásár volt a legforgalmasabb. De a legveszélyesebb is ez az útvonal volt, a Dunaágak között, árterületek cserjéseiben rejtőzött a betyárok bandája, s lepénzelt vagy megfélemlített révészek vitték át a másik partra őket, ahol aztán nyomuk veszett. Mindez azonban nem akadályozhatta meg a mestereket a vásárokra járásban. És mivel a legtöbb kirakodóvásárt vasárnapon tartották, inasnak és segédnek is ráment a pihenő napja. Viszont kárpótolta őket a tarka és lármás vásári forgatag meg a lacikonyhák vidám hangulata, s így történhetett, hogy egyre több lett a vásári mesterember, úgyhogy végül már majdnem minden szakma képviselve volt. S mivel Ráday Gedeon végül mégis véget vetett a betyárvilágnak, biztonságosabban kocogtak a lovak a ferilággal a vásárokra és emelkedett hangulatban onnan hazafelé. HERCEG János DONÁTSJ Szerda, 1978. május 17. Kivételes élmény Marina Jasviti grúz hegedűművésznő harmadik zombori vendégszereplése A Zombori Filharmonikusok évkönyvében Marina Jasvili grúz hegedűművésznő május 11-én Zomborban megtartott hangversenye arany betűkkel kerül be. A nők kisebb munkabírásáról alkotott férfivéleményt alaposan megcáfolva a művésznő egymás után két hegedűversenyt játszott, s utána még két ritka élményt nyújtó ráadást is adott. Teljesítményként is nagynak számít, hát még élvezetnek. Először Max Bruch német zeneszerző, karmester és pedagógus legismertebb szerzeményét, a G-moll Op. 26 h hegedűversenyt szólaltatta meg. Alig hogy az üstdob crescendo-decrescendo ütemei után átvette gyönyörűen hangzó valódi Stradivárihegedűjén (az orosz állam tulajdona) a mesteri futamokkal tarkított témát, a közönséget egy csapásra lenyűgözte. A művésznő mestere annak, hogy a közönség figyelmét lekösse. Könnyedén, élvezetesen játszik. Művészi nagyságának egyik kulcsa talán éppen ebben rejlik. Ezután következett a nagyobb érdeklődéssel várt Csajkovszkij-hegedűverseny. A szakértők szerint a legnépszerűbb versenyművek egyike. Tóth Dénes muzikológus ezt mondja róla: „Ragyogó virtuozitás, fénylő hangszínek, melegen éneklő dallamívek, frissen elő-s törő népi hangvétel, költészettel párosult technikai remeklés biztosítja varázsos hatását”. — És ez mind benne volt a művésznő játékában. Helyenként bámulatos energiával, másutt a gyorsabb részeknél az orosz népre jellemző rapszodikus iram változásokkal ragadta magával a közönséget, alapos próbára téve a zenekar alkalmazkodását. A fénypont a II. tétel, a Canzonetta volt, a zeneirodalom talán legiiaíraibb alkotása, amelyet a művésznő gyönyörű női áttérzéssel interpretált, a közönség pedig lélegzetvisszatartva élvezett. Ahhoz, hogy e mű népszerűsége állandóan növekszik Marina Jasvili is nagyban hozzájárul. A legmagasabb színvonalú virtuozitása külön bizonyítást nyert a kadenciákban, egyenesen lenyűgözően hatott. Igazat kell adni Molczer Mátyásnak, Vajdaság legeminensebb zenekritikusának, hogy hozzá hasonló hegedűművész nem született. Ráadásnak először Bach E-dúr szóló szonátájának Prelúdiumát kaptuk. Amit ebben művelt, szemet és fület kápráztató volt. A bal kéz újjainak boszorkányos mozgása és a jobb kéz csuiklóívelése 5 centiméternyi vonócsúcson a hozzáértőket nyűgözte le. Macsovarián a grúz táncát érthető buzgó-ággal, kidifferenciált dinamikával nagyon élvezetessé tette. Szívből játszotta. Bevezetésül a zenekar F. Mendelssohn nálunk ritkán játszott Hebridák nyitányát tűzte műsorra. Dragoslav Mitrovic karnagy már több mint 30 éve áll a zenekar élén, azt lehetne mondani, együtt él vele. A rá jellemző alapossággal és odaadással vezényelt. Hiányos lenne e beszámoló, ha nem emlékeznénk meg külön Baja testvérvárosunk zenészeiről, akik most is szívesen, szeretettel és önzetlenül jöttek kiváló tudásukkal kisegíteni (két hegedűs, két brácsás, egy nagybőgős), emelve a zenekar teljesítményét. Végezetül két, bizonyos mértékben negatív tényt kell még sajnálattal ideiktatni. A hangversenyt a zombori tanítóképző 200 éves fennállása megünneplésének keretében rendezték a filharmonikusok, márpedig tanító aligha volt egy is jelen. Ezenkívül nagyon torz módon hatott a telt terem mellett a teljesen üres első széksor. A koncert után elbeszélgettünk a művésznővel, íme, mit mondott: — Megszerettem ezt a várost és mindig szívesen zenélek a lelkesülő amatőr muzsikusokkal. Ez ő szerény, nem beképzelt, kedves, közvetlen, nagyon szimpatikus, kiegyensúlyozott, nem volt ideges egy pillanatig sem, sem a próbán, sem a hangversenyen. Nem hiába szívta magába a grúz tájak egészséges levegőjét. Bizonyára sok sikert arat még. ZSIHA Miklós Nincs pénz a művelődési otthonok karbantartására kevés pénz jut. Az egyesületeket tevékenységük alapján finanszírozzák az érdekközösség közgyűlésén elfogadott munkaprogram alapján. Az egyesületek tehát csak a betanult színdarabra, a tánccsoportra, a kórus zavartalan tevékenységére kapnak pénzt, a művelődési otthonok karbantartására már nem. — Pedig minden otthonra ráférne a javítás, a tatarozás — mondja Guzsvány József. — Hiányos az otthonok felszerelése, a rideg, roszszul fűtött, szűk művelődési otthonok nem hatnak serkentőleg a műkedvelés tömegesítésére. Igen rossz állapotban van a szilágyi, szántai, kupuszinai, a prigrevicei és az apatini otthon is. A bútorzat kopott, megoldatlan a fűtés, nincsenek megfelelő öltözők, mellékhelyiségek, ez kedvét szegi az embereknek. Jelenleg nincs lehetőség az említett otthonok felújítására. A tartományi művelődési érdekközösségtől kértünk ugyan 2,5 millió dinárt, de még nem döntöttek róla, hogy megkapjuk-e, vagy sem. Jól jönne ez a pénz, sokat segítene rajtunk. Különben a benyújtott és elfogadott munkatervek alapján az apatini Jedinstvo Művelődési Egyesület 80 ezer, a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 69 ezer, a szilágyi József Attila Művelődési Egyesület 65 ezer, a szontai 50 ezer, a prigrevicei pedig 35 ezer dinárt kapott, a prigreviceiek kifogásolták a finanszírozás módját, azt követelték, hogy a lakosság száma alapján legyen elosztva a pénz, ezt a javaslatot azonban nem fogadta el az érdekközösség közgyűlése. K. A. GUZSVÁNY József, az apatini művelődési érdekközösség közgyűlésének elnöke elmondta, hogy az érdekközösség ez évi bevétele 3,4 millió dinár. Az összeg nagy részét, mintegy 2,6 millió dinárt, az apatini Népkönyvtár, a művelődési központ, az érdekközösség szakszolgálata használja fel, a művelődési egyesületeknek nagyon Tiszta szívből énekeltek táncoltak Apatinban megtartották a tánccsoportok, zene- és énekkarok községi szemléjét Egy jól és szépen megszerkesztett, színes jelzőkkel gazdagon díszített mondat végére tettek pontot szerdán este az apatini község műkedvelői. Községi szemlén mutatták be színe-javát annak, amit egy év alatt tanultak, gyakoroltak. Igaz, az apatini művelődési otthonban nem volt telt ház, s ez azt bizonyítja, hogy a városban még nem ismerik és becsülik kellőképpen a műkedvelést. Aki azonban elment a rendezvényre nem bánta meg, mert gazdag és színvonalas műsort láthatott. Először az apatini Jedinstvo Művelődési Egyesület kórusa lépett aközönség elé, követte az egyesület harmonikazenekara. Nagyszerű, élvezetes műsorukat lelkes tapssal jutalmazta a közönség. A szontai tamburazenekar után az apatini zeneiskola fúvószenekara következett. TOLDI György tanítványainak fellépése igen látványos, hatásos itt. Ezután a prigrevicai férfikórus lépett fel, népdalokat adott elő, a szilágyi József Attila Művelődési Egyesület vegyeskórusa népdalokat énekelt, tagjai először léptek a közönség elé. A bemutatkozásuk nagyon jól sikerült. A zene- és énekkarokat a népitánc-csoportok követték. Legelőször a szontaiak mutatkoztak be, falujuk népi táncait mutatták be a közönségnek. A kapuszánai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népitánc-csoportja lakodalmi táncokkal lépett a közönség elé. A kupuszinaiak olyan lendületesen ropták a táncot, hogy kicsinek bizonyult a színpad, az első széksorokban ülőket valóságos porfelhőbe burkolták, de a szűk hely, a felszálló por sem vette el a kupuszinaiak táncos kedvét. STURCZ József tanítványai igen nagy sikert arattak. A szilágyi tánccsoport, BÁTHORI Katalin tanítványai, szintén sok tapsot kapott, a szilágyiak produkcióján látszott, hogy a táncokat jól begyakorolták. A szontaiak ezúttal Szerbia táncokat mutattak be. Az apatini ifjúsági Tribün tánccsoportja pedig macedóniai táncokkal szórakoztatta a közönséget. A szemlét egy bíráló bizottság is végignézte, és mint ahogy már lenni szokott, a győzteseket, a továbbjutókat is kihirdették. A zsűri véleménye alapján az anatini Jedinstvo Művelődési Egyesület kórusa, a harmonikazenekar, a kupuszinai tánccsoport és a prigrevicai férfikórus képviseli majd a községet a tartományi szemlén. A községi szemléről még annyit, hogy ismételten bebizonyította: az apatini közösségben, különösen a falvak-ban, de magában Apatinban is, egyre gazdagabb, sokréstűbb a művelődési élet. A művelődési egyesületekben a lelkes műkedvelők dolgoztak a tánccsoportok, zene- és énekkarok egyre tömegesebbek, egyre több a fiatal, ami azt bizonyítja, hogy az ifjúsági szervezetek és a művelődési egyesületek együttműködése egyre gyümölcsözőbb. A szilágyi tánccsoport és vegyeskórus fellépése külön figyelmet érdemel, mert a korábbi években ebben a faluban nem volt ilyesmi. E szemle is bizonyította, hogy Szilágyin és Kupuszinán a legtömegesebb a műkedvelés, ebben a két faluban folyik a legalaposabb munka, de Szontán és Apatinban is egyre többen bekapcsolódnak a művelődési egyesületek tevékenységébe. A szemlét igen jól megszervezték, egyedüli szépséghibája az volt, hogy egy-egy számot csak szerbhorvát nyelven jelentettek be, ugyanazt magyar nyelven is meg kellett volna tenni. K. A. A szilágyi menyecskekórus Fotókiállítás Zomborban Május 25-én az ifjúság napja tiszteletére nyitják meg a 16. fotókiállítást a zombori fotó- és amatőrfilmesek egyesületének tagjai. Vasárnap a bíráló bizottság átnézte a 135 fekete-fehér képet és a 112 diapozitívot. A bizottság tagjai Stevan BOŽIC, KÖSZÖ István és PETRES László voltak. Képsorozatáért BRATUS Antal kapta az első díjat a fekete-fehér képeiért és diáiért is. Első díjat nyert PANDEK Iván Csövek című felvételével, 2. Nikola MIJATOVIC és Branko MILESEVIC, 3. Miroslav CRKVENJAKOV, dr. Ceorgjje LAZAROV és TÖTH Márta. Marjan HARASTIJA nyerte az első díjat a színes diapozitívok versenyében Gyere velem című felvételével, 2. HOLCSY Otto és Milan NEDELJKOV, 3. Vinko JUKIC, Miroslav CRKVENJAKOV és PANDEK Iván. A kiállítást a Bijelicki Károly gyermekkönyvtár nagytermében rendezik meg. A bajai fotósok is valószínűleg részt vesznek a kiállításon. Z. I. há. A Születésnap bemutatója Telecskán Vasárnap Telecskán vendégszerepelt a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület drámai szakosztálya Kopeczky László Születésnap című egyfelvonásos vígjátékával. Ez volt a lelkes fiatalokból álló gárda első bemutatkozása. A telecskai közönség nagy tetszéssel fogadta. Május 22-én Zomborban is föllépnek a darabbal, majd a színjátszók Nemesmiliticsen sorra kerülő versenyén igyekeznek sikeresen helytállni.