Magyar Szó, 1978. augusztus (35. évfolyam, 209-239. szám)
1978-08-24 / 232. szám
6. oldal MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1978. aug. 24. A Maiak szeretik a könyvet A topolyai könyvtár munkájáról a község területén gyakran esik szó, és ez nem véletlen, már csak azért sem, mert Topolya lakosságának 14 százaléka, vagyis 2500 személy tagja az 1945- ben alakult könyvtárnak. A több mint 43 ezer könyv és folyóirat (a lakosság arányának megfelelően, a nyelv szerinti eloszlás: 2/3 magyar és 1/3 szerbhorvát),gazdag műfaj- és stílusskálával áll az olvasók rendelkezésére. A könyvtárosok arra törek-eszenek, hogy olvasóik széles táborát kielégítsék, s ezért a keresett könyveket mindaddig beszerzik, ha nem is azonnal megjelenésük után. Pionírok, fiatalok és idősebbek, ki-ki korosztályának, szükségleteinek, érdeklődési körének megfelelően útleírásokat, életrajzokat, regényeket, drámákat olvashat, szótárakat és lexikonokat böngészhet. Az iskolások a nyári hónapokban is (amikor a könyvtár rövidített munkaidővel, reggel 7-től délután 2 óráig van nyitva) szorgalmasak, s többségük házi olvasmányért jön a könyvtárba, ily módon készülve a következő tanévre. Az idősebbek főleg Berkesi András és Szilvási Lajos, valamint Szabó Magda és Thúri Zsuzsa, illetve Momo Kapor regényei iránt érdeklődnek. Az olvasóterembe, a diákok kedvelt helyére, ilyenkor nyáron csak nagy ritkán téved be egykét könyvbarát. Szilágyi Margit könyvtárosnő, többek között elmondta azt is, hogy évente 1500 könyvet vásárolnak. Támogatást az önigazgatási érdekközösségtől kapnak, és akárcsak a múlt évben, folyóirat- és könyvvásárlásra az idén is 60—80 ezer dinárt kapnak, a könyvtár tehát nem mostohagyermeke a városnak. Tavaly a tartományi érdekközösségtől háromszáz, a budapesti Széchényi Könyvtártól pedig száz könyvet kaptak, és az olvasók is gyakran megajándékozzák. A könyvtár legrégibb könyvét 1845-ben adták ki. Napilapok közül az olvasó a Borbát és a Magyar Szót 1950. óta a mai napig, megtalálhatja az idén 33. évét ünneplő könyvtárban. Eltekintve az olyan problémától, melyet gondtalanság, lustaság, vagy feledékenység okoz, és attól, hogy évente mintegy húsz könyv veszik el, a könyvtár, a szellemi élet e tárháza eredményesen működik. VARMUZSA Renáta 5р.§Ј‘.. ={д] вЈ | K • * ". * •5 * * ____««Г§јРИ£’ . Л riVl>':rÁ8• - ■ - '.*•• ■ ј. ЈПРкШЈЈлеШ • PfPPfPMl 8К1*И п ^ -1 ^ ^ ft I t_9W?wA WÄ ЈТТУоЈЈ УјЛ s I ж j ДВ fl Lv A1 3^1 ^ ГЛсУД ! ifcViB mib » Ј»Ж«ТЧ Д ■ ^ .' Andruskó Károly linómetszete, az öregedő falu című sorozatból A közönség és a színész A színésznek művészete gyakorlásához feltétlenül szüksége van a közönségre, és az a tény lényegesen megkülönbözteti a többi művészektől, mert a festőnek vagy szobrásznak szinte nélkülözhetetlen a magány, akkor, amikor géniuszának ad találkozót, és művészete gyümölcsét teremti, alkotja. A színész azt teszi a próbák néma csendjében, amit a festő szennel kezében a vázlata előtt, csakhogy a színész akkor fejezi be vázolását, amikor magányából a közönség elé lép, míg a festő éppen a mű megalkotásához vonul csendes magányába a vázlat elkészítése után. A színjátszás művészetében tehát része van a közönségnek is. Mikor a színész lámpák elé lép, megkezdődik az együttműködés. Ideális értelemben a színész minden szavát a közönséggel együtt halhatja, mert a rosszul kimondott szó rögtön hamisan csengő visszhangot ad a közönség lelki húrjain. Míg a melegen és kellő értelemmel elhangzott szavak a legszebben találkoznak a közönség néma együttműködésével. Mikor a színész ajkáról elhangzó mély mondanivalójú szöveg minden megértés nélkül hangzik el a nézők részéről, vagy a tréfás kiszólásokat fagyos, mosoly nélküli arcok fogadják a kacaj vihara helyett, akkor érzi a színész közönségének fontos szereplését művészetében. Izgalmas drámai helyzetben feszült csend helyett mozgás, cukorkarágás, papírzörgés, színlapforgatás, a zokogó fájdalom perceiben néha más zajok veszik el a színész kedvét az élettől, mert érzi, nincsen kapcsolat közte és a közönség között, amint egyik fél így kiesik a szerepéből. A színész a szerep írott szövegével szemben teljesen önálló művész. Hogy a szerep szavai miként alakulnak ki lelkében, hogy az alak hogyan formálódik benne emberré: ez teljesen a színész egyéniségén múlik, s ezért van az, hogy a színészek ugyanazt a szerepet másképen játszhatják — és játszók is —, ha nem utánoznak. A közönség minden rétege a maga értelmi fokán módján" fogadja be a színész lelkének megnyilvánulását, és saját lelkivilágának megfelelően vesz részt a színpadon történtekben. Minél különbözőbb értelmi fokon álló elemekből áll a hallgatóság, annál nehezebb a színész helyzete és a közönséggel való zavartalan kapcsolata. Az egyforma értelmi fokon levő közönségre hirtelenül hat minden, és egyszerre csendesedik el, vagy tör ki kacagásba, az előadónak nem kell várnia, míg mindenütt lecsillapodik a hatás. A közönség sokszor szeszélyesebb, mint az előadó. A színész legelső kötelessége mindenen túltéve magát, a darabot és a szerzőt szolgálni. Nála betegség, bánat, öröm, szerelem, ellenszenv, éhség, szomjúság nem számíthatnak játék közben, míg ellenben a közönség legcsekélyebb hangulat — vagy kedélyállapot — változása a darab és az előadás sorsára lehet döntő. Mennyivel türelmesebben hallgat végig egy történelmi drámát vacsora náta az ember míg éhező gyomorral csak jóízűt kacagni hajlandó, de sem szavalást, sem operát nem tűr idegesség nélkül. Amilyen nagy szerepe van a közönségnek előadás közben, ugyanolyan feladat jut számára felvonások végén. Az elismerés. A taps, az a sokat megénekelt jóleső zene a színjátszónak részben jutalom, részben megnyugtatás, sőt bátorítás a további folytatáshoz. Amely színháznak a közönsége fukarkodik a tapsokkal, annak nem lehetnek lelkes színészei. Sikerek és kudarcok előidézésében tehát, amíg csak színész lesz, ugyanolyan fontos szereplőtárs marad a szemlélő, a szépért rajongó, bíráló és együttműködő szerepében a közönség. GARAY Béla Hézagos a könyvellátás Belgrád az új tanév küszöbén Ahogy közeledik az új tanév kezdete, úgy növekszik a tolongás a belgrádi könyvesboltokban és papírkereskedésekben, jóllehet ezek az üzletek mondhatni nem is „vakációztak”. Annak ellenére, hogy már június végén kezdték beszerezni a szeptemberi hajrához szükséges tanszereket, tankönyveket, már a forró nyári hónapokban is jelentős forgalmat bonyolítottak le. A szülők,a középiskolai és egyetemi hallgatók jelentős része így igyekezett elkerülni a tanév eleji tumultust, és a még ennél is kellemetlenebb, esetleges tankönyvhiányt. Rövid körsétánk során például megtudtuk, hogy a Kultúra Könyvkiadó Teraziján lévő üzletében elsősorban is az egyetemi felvételi vizsgákhoz szükséges kézikönyvek a legkeresettebbek. Nagy a jövés-menés azonban a Prosveta Knez Mihajlo utcai üzletében is, ahol már jó ideje kaphatók az általános és középiskolai tankönyvek. A Tankönyvkiadó Kosovska utcai könyvesboltjában megállás nélkül bontják a feltornyozott könyvescsomagokat, hogy kisegíthessék az állandóan erősödő érdeklődést. Ha már a hiánycikkeknél tartunk, hadd mondjuk el azt is, mit tudtunk meg a belgrádi Tankönyvkiadóban. A III. általánosban szüséges természeti és társadalmi ismeretek tankönyve, továbbá a VI-os földrajz-, valamint biológiakönyv az új tanév első felének végéig szinte biztosan nem jelenik meg. Ez a helyzet az általános középiskola II. osztályában szükséges A marxizmus alapjai című tankönyvvel is. Valamivel a tanévkezdés után készül el még három tankönyv. Ezek az általános középiskola I. osztályában használatosak és címük: A jugoszláv népek és nemzetiségek irodalmának története, A világirodalom, és A marxizmus és a szocialista önigazgatás alapjai — hallottuk a belgrádi Tankönyvkiadó Intézetben. Az utóbbiak azért késnek — tájékoztattak bennünket — mert tartalmi javításra szorultak. V. T. FILM ABBA Nyilvánvaló, hogy a film készítőinek egyetlen céljuk volt: könnyed, szórakoztató produkcióval kedveskedni a könnyűzene kedvelőinek, és hozzáadhatnánk: a nyaralóknak, üdülőknek, hiszen filmszínházainkba a nyárutón jutott el ez az alkotás, amely egyébként már bejárta a világot. Főszerepben: a svéd ABBA együttes, amely, mint emlékszünk rá, egy euróvíziós dalfesztiválon tűnt fel (a Waterloo c. dallal), s egy csapásra közkedveltté vált. Magában véve is érdekes volt az együttes eddigi útja. Ehhez talán el kellene mondani azt, hogy az ötvenes évek kissé szirupos, édeskés tánczenéje után a könnyűzenében lényeges változás áll elő: dallamvitelben leegyszerűsödik, ritmusában dinamikusabbá válik, megváltozik a kisegyüttesek öszszetétele, ennek nyomán a fiatalok ezrei tanulnak gitározni, énekelni — mindez számunkra jól ismert, s általában a beat gyűjtőfogalommal szoktuk jelölni. Ez a muzsika a kezdeti „csörömpölő” korszaka után kezd letisztulni, igényesebbé válni. Tipikusan ezt a fajta muzsikálást képviseli a svéd együttes: számaik pontosan kidolgozottak, dallamosak, erőteljesek, hangszerelésük rögtön felismerhető, egységes, mindez pedig arra utal, hogy kezdettől fogva tudatosan formáltak egy stílust, amit azután a zenerajongók többsége elfogadott. Külsőségében is van valami megnyert bennük; a filmben megszólaltatott nézők ezt többféleképpen fogalmazták meg: „csinosak, tiszták, frissek, jó alakúak” stb. A film egyébként az ABBA együttes páratlan sikerű ausztráliai turnéjáról szól. A keretjáték: egy újságíró azt a feladatot kapja, hogy a megadott időre interjút készítsen az együttes tagjaival. A riporter minden eszközt megragadva nyomukba szegődik, minden trükköt megpróbál, de sehogy sem sikerül neki a zenészek közelébe férkőzni. Repülőgéppel, busszal, autóval, taxival folytatja az üldözést, de mindig elkésik, vagy az együttes biztonságát szolgáló fogdmegek tartóztatják fel. Közben persze peregnek az események, az ABBA-ék más és más városban lépnek fel, újabb sikert aratva, mi pedig újra hallhatjuk siker számaikat — végeredményben éppen erre épül fel a film is. Ami pedig a riportert illeti, ahogy az kezdettől fogva várható is, a végén, amikor már lemondott mindenről, véletlenül egy liftben fut össze az együttessel, rögtön készül is az interjú, némi száguldás után pedig idejében érkezik meg a rádióstúdióba, kezdődhet az adás, ami egyúttal a film végét is jelenti. Érthetően nem ügyelünk különösen a kerettörténetre, hiszen nyilvánvaló hogy a film igazi főszereplője maga a muzsika, a rendező és az operatőr csak arra ügyelt, hogy a film a maga képi eszközeivel megfelelő módon, a jó mestermunka szintjén láttassa az ABBA- együttest, s mindazt, ami körútjuk során érdemleges volt. (s) Elhunyt Ignazio Silone olasz regényíró Genfben tegnap 78 éves korában, hosszabb betegség után elhunyt Ignazio Silone valódi nevén Secondino Tranquilli olasz regényíró, politikus és újságíró. Dél-itáliai szegényparaszt család gyermeke, anyját és testvéreit korán elveszítette. Ez a megrázó élménye párosult elnyomatottságának keserűségével, koráit politizálni kezdett, 21 évesen az olasz KP alapítói között volt. Kommunista és baloldali szocialista lapokat szerkesztett, irányított. A fasizmus elöl 1930-ban Svájcba emigrált, ahol 1944-ig, Itália felszabadulásáig élt. Itt, svájci emigrációjában vált íróvá, regényei először német és angol nyelven jelentek meg. Első nagyhatású műve a Fontamara című regény, továbbá Bor és kenyér, Egy jámbor keresztény kalandjai, Vészkijárat. Számos irodalmi díjban és elismerésben részesült. Újságírói munkálkodása a húszas években kezdődik, alapítója volt a Teatro Del Popolo színháznak.