Magyar Szó, 1978. december (35. évfolyam, 329-343. szám)

1978-12-11 / 339. szám

2. oldal Január végén Még egy rhodesiai értekezlet? íftzHérdekelt felek készek tárgyalóasztalhoz ülni — London kudarctól tart Londonból jelenti,a Tankig. Lehetőség van rá, hogy Londonban, valószínűleg január utolsó hetében, újabb rhodesiai békekonferenciát hívjanak össze. Cledwin Hughes, a brit miniszterelnök követe, aki a napokban tért vissza többnapos dél-afrikai körútjáról, állítólag azt a hírt hozta magával, hogy valamennyi érdekelt fél hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. Londonban úgy tudják, hogy csupán Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front egyik vezére nyilatkozott elutasítólag, de magánbeszélgetés során ő is közölte, hogy hajlandó lenne részt venni a konferencián, ha a többi érdekelt fél is kedvező választ ad az új brit kezdeményezésre. Smith, Muzorewa, Sithole előzetes feltétel nélkül beleegyezett a részvételbe, hasonlóképpen Mugabe, a Hazafias Front másik vezetője is. A londoni kormány egyébként még nem döntötte el, hogy egyáltalán összehívja-e az értekezletet, a brit diplomácia ugyanis a tárgyalások kudarcától tart, főként azért, mert a hátralevő másfél hónap alatt aligha lehet elsimítani az álláspontbeli különbségeket. Nagy-Britannia tisztában van vele, hogy az értekezlet kudarca szerintoszlatná a reményt, hogy a rhodesiai válságot békés úton rendezhetik. Spanyol színtér A kormány nem tárgyal az ETA-val A baszk terroristák újabb merénylete • Elkészült a tartomány alaptörvényének tervezete Madridból jelenti a Tanjug. Három nappal azután, hogy népszavazással elfogadták az új spanyol alkotmányt, a baszk szeparatista szervezet, az ETA, tegnapelőtt újabb merénylettel kilátásba helyezte, hogy folytatni fogja terrortevékenységét. Egy Bilbao melletti kisvárosban, szombaton délután néhány ETA-kommandó megölte Vicente Rubio nyugalmazott rendőrfőnököt. Néhány órával korábban terroristák San Sebastian közelében elraboltak egy tekintélyes baszk gyárost, aki a jelek szerint nem volt hajlandó megfizetni az úgynevezett forradalmi adót. Az ETA még aznap szabadon bocsátotta foglyát, de csak miután golyót lőttek a térdébe. A terrorista szervezet néhány baszk újság közvetítésével nyilvánosságra hozta, hogy hajlandó volna tárgyalni akormánnyal a tűzszünetről, de csupán akkor, ha kivonják a rendőrségi erőket Baszkföldről és szabadlábra helyezik az ETA tagjait. Kormánykörökben már korábban hangoztatták, hogy effajta tárgyalások számításba sem jöhetnek. Az új alkotmány kihirdetése után pedig errenincs is lehetőség többé. Roberto Setribundi, a Baszk KP főtitkára szombati beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy ha a tárgyalásokba bocsátkoznának az ETA-val, elismernék a terrorizmust. Hasonlóképpen vélekednek a szocialisták is. A vezető baszk politikai pártok a napokban ekészítették a Baszkföld autonómiájának tervezetét. A szöveget a hónap végén terjesztik a spanyol parlament elé. Addig magas szintű küldöttség keresi fel Suarez miniszterelnököt, s megvitatja vele a Baszkföldön uralkodó helyzetet. Menahem Begin izraeli miniszterelnök tegnap az oslói Akershus kastélyban Aase Lionnestól, a Nobel Bizottság elnökétől átvette a béke Nobel-díj felét. A kormányfő egyébként a norvég televíziónak adott interjújában szombaton este hangot adott reményének, hogy december 17-én aláírják az egyiptom—izraeli békeszerződést. Elutasította azonban azt a követelést, hogy a békeszerződést kössék össze a palesztin kérdéssel. Tüntetés Oslóban Oslóból jelenti a Reutert A palesztin népet támogató tüntetők csoportjai fogadták Begin izraeli kormányfőt Oslóban, ahová azért érkezett, hogy átvegye a béke Nobel-díjat. A puskával felszerelt norvég rendőröknek sikerült feloszlatniuk a norvég és más nemzetiségű fiatalok szoros láncát, amellyel meg akarták hiúsítani Begin bejutását az Akershus kastélyba. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1978. dec. it (Folytatás az X. oldalról) hí e! nem kittéit mozgatom el tudja adini a történelm! küldetés! A két elnök tárgyalásai a szívélyesség, a kölcsönös megértés és az egymás iránti bizalom légkörében folytak, ami egyébként a két el nem kötelezett ország hagyományosan baráti kapcsolataira is jellemző. Megállapították, hogy a legfontosabb tárgyalt kérdésekben azonos vagy hasonló nézeteket vallanak. Tájékoztatás a belső fejlődésről A két elnök és munkatársaik tájékoztatták egymást hazájuk belső fejlődésének néhány időszerű kérdéséről. A jugoszláv fél elsősorban arról tájékoztatta az etióp felet, hogy mennyire jelentősek a JKSZ XI. kongresszusának határozatai az önigazgatási szocialista viszonyok rendszerének további fejlődési szempontjából, az etióp fél pedig beszámolt az országban uralkodó időszerű politikai helyzetről, valamint a szocialista Etiópia politikai pártjának megalakítására irányuló tevékenységről és erőfeszítésekről. Tito elnök hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia nagy figyelemmel és megértéssel kíséri a Mengistu elnök vezette etióp forradalom küzdelmét az új társadalmi-gazdasági és politikai viszonyokért. Jugoszlávia, az etióp forradalom nagy jelentőségét figyelembe véve, kezdettől fogva sokoldalú támogatásban és segélyben részesíti az etióp nép arra irányuló harcát, hogy megvédje Etiópia területi integritását és egységét, és kiépítse a szocialista társadalmat. Mengistu elnök nagy érdeklődést tanúsított Jugoszlávia társadalmi-gazdasági és politikai fejlődésének tapasztalatai és eredményei iránt. Nagyra értékelte Tito elnöknek és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak a nemzetközi viszonyokban és főként az el nem kövtelezettség politikájának erősítésében betöltött szerepét, nemkülönben a mozgalom számottevő nemzetközi szerepét. A két elnök megelégedéssel szólt a bilaterális kapcsolatok fejlesztése során elért eredményekről. Rámutattak arra, hogy még jelentős kiaknázatlan lehetőségek kínálkoznak e kapcsolatok még lendületesebb fejlődésére, s hangot adtak készségüknek, hogy újabb erőfeszítések árán a kapcsolatokat, főként a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködést még inkább kibővítsék. Leszögezték, hogy minden szinten konzultációt és véleménycserét kell folytatni a közös érdekű időszerű nemzetközi kérdésekről, elsősorban az el nem kötelezett országok tevékenységének keretében. Aggasztó nemzetközi helyzet A két elnök megállapította, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet továbbra is aggodalomra ad okot. Az enyhülési folyamat, bár korlátok közé szorul, már hoszszabb ideje megtorpanásban van. A fennálló válsággócok nem szűnnek meg, sőt újabb összecsapásokra kerül sor a világ más-más részein. Hangsúlyozták, hogy a nemzetközi közösség központi problémáit csupán úgy lehet eredményesen rendezni, ha a megoldáshoz valamennyi ország pozitív hozzájárulást ad. Kidomborították, hogy az el nem kötelezett országoknak nagyobb szerepet kell játszaniuk az enyhülési folyamatban, valamint, hogy az enyhülést ki kell terjeszteni a világ valamennyi területére, s a folyamatba tevékenyen és egyenrangúlag minden országnak be kell kapcsolódnia. A két elnök rámutatott arra, hogy tovább kell érvényesíteni az el nem kötelezett országok szerepét és befolyását, mert ezek az országok nélkülözhetetlen tényezői a békének, a biztonságnak és a fejlődésnek. Leszögezték, hogy az el nem kötelezettség mozgalma sikerrel tudja ellátni a nemzetközi viszonyok haladó szellemű megváltoztatását szolgáló történelmi küldetését, az imperializmus, a kolonializmus, a rasszizmus, az apartheid, a terjeszkedő politika, az elnyomás és a domináció ellen küzdve. A két fél megállapította, hogy az el nem követett országok belgrádi külügyminiszteri értekezlete számottevő hozzájárulást adott az el nem kötelezett országok egységéhez, amikor visszavert minden, a megosztásukra irányuló próbálkozást, s a célomból csúcsértekezleteken kijelölt fő célkitűzések és feladatok szellemében döntéseket hagyott jóvá a mozgalom további dinamikus tevékenységére vonatkozólag. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a koordinációs bizottság rendkívüli miniszteri szintű értekezletére, amelyen újabb lendületet kell majd adni a dél-afrikai kolonializmus és raszszizmus elleni küzdelemnek, fokozni a felszabadító mozgalmaiknak nyújtott segítséget és szorosabbra fűzni a front első vonalába tartozó országokkal való szolidaritást. Alapos előkészületek Havannára Tito és Mengistu elnökök hangsúlyozták, hogy az el nem kötelezett országok jövőre sorra kerülő havannai VI. csúcsértekezletét eredményes és mindenre kiterjedő előkészületeknek kell megelőzniük. Ennek kapcsán igen fontosnak tartják a koordinációs bizottság soron következő colombói miniszteri értekezletét. Ahhoz, hogy a havannai csúcsértekezlet eredményes lehessen, az előkészületekből valamennyi el nem kötelezett országnak tevékeny részt kell vállalnia, oda hatva, hogy a csúcsértekezlet határozatai az egész mozgalom érdekeit szolgálják. A két elnök erélyesen ellenzi az erőszak alkalmazását a nemzetközi viszályok rendezésében és a fennálló határok módosításában. Hangsúlyozták, hogy az egyes afrikai országok közötti viszályokat békés úton kell rendezni, az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ Alapokmányának szellemében. A két elnök rámutatott arra, hogy a kolonializmus utolsó afrikai maradványainak kiküszöbölése lassúbbodik, s ez súlyosan veszélyezteti Afrika és az egész világ békéjét és biztonságát. Elítélték a rasszista, kolonialista és imperialista erők próbálkozásait, hogy különféle mesterkedésekkel, úgynevezett belső megoldásokkal, a nemzetközi közösség határozatainak semmibevevésével meghiúsítsák a zimbabwei és namíbiai nép tényleges függetlenségét és a dél-afrikai apartheid-politika felszámolását. Úgyszintén elítélik a dél-afrikai raszszista rezsimeket, amelyek agressziót követnek el a front első vonalába tartozó országok ellen. Támogatás a dél-afrikai szabadságmozgalmaknak A két elnök ismét megerőksítette, hogy támogatja a Zimbabwei Hazafias Front és a SWAPO fegyveres harcát — amelyek Zimbabwe és Namíbia népének egyedüli törvényes képviselői —, valamint a Front első vonalába tartozó országokat. Hangot adtak készségüknek, hogy ezentúl is sokoldalú támogatásban és segítségben részesítik ezeket. Hangot adtak megítélésüknek, hogy e probléma rendezésében igen nagy szerepet tölt majd be az el nem kötelezett országok koordinációs bizottságának küszöbön álló maputói értekezletén. A két fél hangot adott kívánságának, hogy Afrika szarvában álljon helyre a béke, a szuverenitás, a területi integritás, az államhatárok sérthetetlensége és a belügyekbe való be nem avatkozás elve alapján, amint azt az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapokmánya s a szóban forgó szervezetek határozatai kimondják. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban a két elnök annak a véleménynek adott kifejezést, hogy a térség békéjét és biztonságát csupán úgy lehet elérni, ha a válságot — amelynek tengelyében a palesztin kérdés áll — átfogóan, tartósan és igazságosan rendezik, valamenynyi közvetlenül érdekelt fél, köztük a Palesztin Felszabatítási Szervezet részvételével. Ilyen értelemben támogatnak minden olyan erőfeszítést és kezdeményezést, amely ebbe az irányba vezet. Hangsúlyozzák, hogy minden megoldásnak magában kell foglalnia Izrael kivonulását valamennyi, az 1967-es , háborúban megszállt arab területről, a palesztin nép törvényes jogai,naik, köztük önrendelkezési és államalapítási jogának elismerését, valamint a palesztin nép egyedüli és törvényes képiselőinek, a PFSZ-nek, nemkülönben a térségben élő valamennyi állam és nép független és biztonságos fejlődésrevaló jogának elismerését. A rendkívüli leszerelés, közgyűlés eredményeiről Tito elnök tájékoztatta I Mengistu elnököt az európai és a földközi-tengeri helyzet legújabb fejleményeiről. A két elnök leszögezte, hogyaz európai biztonság és együttműködés folyamata rendkívül jelentős a világbéke szempontjából. Értékelésük szerint az általános enyhülési folyamat megköveteli, hogy a helsinki záróokmány valamennyi aláírója a többi állammal való kapcsolataiban is tiszteletben tartassa és alkalmazza a Helsinkiben jóváhagyott elveket. A két fél kidomborította az ENSZ-közgyűlés közel-múltban megtartott rendkívüli leszerelési ülésszakánakjelentőségét és eredményeit, s nemkülönben az el nem kötelezett országok tevékenységét annak érdekében, hogyvéget vessenek a fegyverkezési versengésnek, főleg a nukleáris fegyverkezésnek, és megindítsák a tényleges leszerelés folyamatát. Egyszersmind hangsúlyozzák, hogy e folyamatban pótolhatatlan szerep vár az Egyesült Nemzetek Szervezetére. Ilyen vonatkozásban megállapítják, hogy a rendkívüli ■ leszerelési ülésszak záróokmányát minél hamarabbéletre kell kelteni. Külön felelősség hárul a nukleáris hatalmakra; ezeknek maradéktalanul teljesíteniük kella konszenzussal jóváhalgyott záróokmányban vállalt kötelezettségeiket. I A két elnök hangsúlyt feketetett arra, hogy az összes el nem kötelezett országnak tovább kell tevékenykednie a leszerelés útján, egyszersmind kifejezésre juttatták országuk készségét, hogy ezen a téren közvetlen együttműködést folytassanak. I A két fél mélyen aggódik I amiatt, hogy a sürgető nemzetközi gazdasági problémákat lassan rendezik, és hogy I a fejlődő országok súlyos helyzetének javítása terén nem tapasztalható előrehaladás. Megállapították, hogy az el nem kötelezett országoknak, a többi fejlődő országgal vállvetve, még nagyobb erőfeszítéseket kell kifejteniük az új nemzetközi gazdasági rendszer létrehozása érdekében. Az ENSZ-ben kell megoldást keresni a gazdasági problémákra A két elnök egyetértett abban, hogy a világgazdaságban tapasztalható nehézségeket csupán úgy lehet ki-s küszöbölni, ha az erre irányuló tevékenységből valamennyi ország igazságosan, megkülönböztetés nélkül kiveszi részét, s ha a nemzetközi gazdasági viszonyokból kiküszöbölik a kizsákmányolás és a domináció politikáját. A két elnök, miután megállapította, hogy a nemzetközi gazdasági kérdések legcélravezetőbb megoldásait az ENSZ-ben lehet felkutatni, rámutattak arra, hogy minél jobban elő kell készíteni az ENSZ-közgyűlés 1980. évi rendkívüli ülésszakát. Rámutattak arra is, hogy az I UNCTAD küszöbön álló ülésszakán rögzíteni kell az új Fejlesztési évtized célkitűzéseit, és célravezetőbb intézkedéseket kell jóváhagyni a sürgető nemzetközi gazdasági kérdések megoldására. Mengistu elnök köszönetet mondott Tito elnöknek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának és népének a meleg és szívélyes fogadtatásért, amelyben őt és az etióp küldöttséget részesítették. Mengistu elnök meghívta Tito elnököt, hogy látogasson el Etiópiába, ő a meghívást örömmel elfogadta, a látogatás időpontját diplomáciai úton állapítják meg. N ■ I Taromia és uganda viszálya nem ért véget Nyerere három feltétele Julius Nyerere tanzániai elnök a függetlenség 17. évf fordulója alkalmából mondott beszédében kijelentette, hogy a tanzániai—ugandai viszály nem ért véget. Nyerere szerint a békének három feltétele van. Az egyik az, hogy Uganda nyilvánosan jelentse ki, hogy nem tart igényt Tanzánia északnyugati részére, a második az, hogy Uganda tegyen ígéretet: nem támadja meg többé Tanzániát, a harmadik pedig az, hogy Uganda fizessen kártérítést az agresszió és a megszállás okozta károkért. A tanzániai elnök megvádolta Ugandát, hogy csapatokat vont össze a határvidékein, és újabb agresszióra készül. Felszólította az afrikai országokat, hogy ítéljék el Amin elnököt és háborús uszítását.