Magyar Szó, 1979. január (36. évfolyam, 1-29. szám)
1979-01-22 / 20. szám
1979. jan. 22., hétfő Hiányzik az összekötő kapocs Az újvidéki Zejezničar Művelődési Egyesület munkájáról Az újvidéki ruszin, szlovák és magyar művelődési egyesületek a hét végén a telepi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben tartották meg másod ízben a Testvériség-Egység elnevezésű találkozót, amelynek a célja a barátság ápolása, a népi kultúrák kölcsönös megismerése és egybefonása. A műsorban 150 magyar, szerb, ruszin és szlovák műkedvelő vett részt. A nemzetiségi egyesületek találkozójának idei vendége az újvidéki Željezničar Művelődési Egyesület volt. Bánát, Bácska és Szerémség szerb népitáncaival léptek fel Velük beszélgettünk munkájukról a műsor szüneteiben. Az egyesület 1934-ben létesült, az idén ünnepli megalakulásának 145. évfordulóját. Újvidéken ez az egyetlen munkásművelődési egyesület. A jubileumi évben a községi művelődési érdekközösség anyagi támogatásával végre megoldódtak helyiségkérdéseik. A vasutasok Vasa Stajic utcai székházának alagsorában kaptak helyet, amely még inkább nyomatékot ad az egyesület jellegének, a Zeljeznicar elnevezésnek. A 11 szakcsoportban 450 műkedvelő tevékenykedik, zömmel a vasút dolgozói és gyermekeik, valamint az Újvidéken tanult fiatalok. Az egyesületben a zenei és folklórtevékenység a legerősebb, legked-veltebb, következésképp a leg- tömegesebb is. Az egyesület munkaszervezésében és tevékenykedésében van egy figyelemre méltó mozzanat, jóllehet 450 tagjuk van, nincs egy állandó alkalmazottjuk sem. Műkedvelő alapon szerveződik a munka, az egyesület tanácsának az elnöke Vojislav Neškov, a táncosokkal Miodrag Marisavljevic Ciga foglalkozik, akit Miša Halavanja segít munkájában. Műsorukban 10 tánc szerepel, és folyamatban van 4 új koreográfia betanítása. A kezdő táncosok hetente kétszer, a haladók háromszor próbálnak. Táncaikhoz megvan a megfelelő népi viselet, csak a bunyevác hiányzik, meg 110 000 dinár, hogy azt megvehessé. Az egyesület keretében hat zeneiskolai, tambura és mandolin szakos tagozat működik. A hangszer-tanulás iránt, mint ahogy mondták, egyre nagyobb az érdeklődés. Az 1978/79-es évre összesen 500 000 dinárt kaptak az érdekközösségtől, ebből 180 000 dinárt a műkedvelő tevékenységre, a többit a vasutas otthon alagsorának az átépítésére, amelyet február 15-én befejeznek. Végre lesz otthonuk, lesz klubhelyiségük, mert eddig hol ide, hol oda költözködtek, egyszer a vasútállomáson, máskor meg a telepi Petőfiben húzódtak meg. A szervező titkár, egy állandó alkalmazott hiányzik csak — mondják. — Többször fordultak már kérelemmel az érdekközösséghez, de eddig még mindig elutasították őket. Valamenynyi műkedvelő keserű szájízzel beszélt arról, hogy a Svetozar Markovic Művelődési Egyesületben talán már több is a fizetett ember a kelleténél, náluk meg egy sincs. A szervező titkár, véleményük szerint kapocs volna a műkedvelők között. A Zeljeznény elsősorban a dolgozók öntevékenysége kibontakozásának és szórakozásának a színhelye, meghívásra bárhova elmennek műkedvelő alapon, díjtalanul. V. D. J. MAGYAR SZÓ 7 KÉPZŐMŰVÉSZETI LEVELEZŐ Az Új Symposion védnöksége alatt megszervezésre kerülő 4. TAKT szervezői szeretnék, ha e körlevél általad történő megválaszolásával egyidejűleg megkezdődne a 4. találkozó akciófolyamata, amely akciófolyamat majd a júliusban sorra kerülő találkozóval zárul. Három év tapasztalatait és a találkozók eddigi részvevőinek véleményét összegezve a szervezők arra a megállapításra jutottak, amely szerint a 4. TAKT kísérleti alapjául az elmélet és a gyakorlati akciók egybekapcsolását kellene tenni. Ezért a szervezők olyan kérdésekkel fordulnak hozzád, amelyek megválaszolása hozzájárul a júliusi találkozó általános szervezési és vizuális-művészetelméleti koncepcióinak kidolgozásához. A kérdések a következők: 1. Véleményed szerint mily módon kapcsolható szerves egésszé egy egy napra tervezett vizuálisművészeti akció gyakorlati és elméleti része? 2. Tekintve, hogy a negyedik találkozó a Művelődési Kör tervjavaslata szerint ötnapos lesz, az akció-elmélet-akció alapon történő kollektív tevékenység tematikailag naponta változzon-e, vagy pedig egyetlen alapgondolat köré csoportosuljon? 3. Milyen témát, vagy témákat javasolnál? 4. A 4. TAKT is tárlatmegnyitóval kezdődik; mit kellene tenni annak érdekében, hogy a tárlatmegnyitó szakítson a szokványos formával és egynapos akció formájában a találkozó egészét képezze (oly módon, hogy ezen akciónak a tárlatmegnyitó vendégei is legalább passzív részvevői legyenek)? 5. Ha a szervezők erre megfelelő ajánlatokat kapnak, a találkozó egyik napján amatőr képzőművészek egyénileg, vagy több részvevő közreműködésével időszerű témára előadást tarthatnának. Helyeselnél-e egy ilyen programpontot? Ha igen, tartanál-e egy ilyen egyéni előadást, vagy vállalkoznál-e egy kollektív előadás megszervezésére? A felsorolt kérdéseken kívül az idei TAKT-tal kapcsolatosan természetesen még számtalan más probléma felmerül, miközben a fenti kérdésekről kifejted véleményedet, a körlevél kérdésétől függetlenül írt saját észrevételeidről, ötleteidről és javaslataidról is. Szeretnénk, ha válaszodat úgy fogalmaznád meg, hogy ez a Képzőművészeti Levelező rovatban is megjelenhessen. A Temerini Amatőr Képzőművész Találkozó Bizottsága Gondolatok a 4. Temerini Amatőr Képzőművészeti Találkozóról Már itt-ott hallani lehet a 4. Temerini Amatőr Képzőművészeti Találkozóról, s ez jó is. Ezzel kapcsolatban a további szószaporítás helyett csak annyit: véleményem szerint a 4. TAKT akciófolyamata tavaly novemberben, a Magyar Szó klubjában megtartott hivatalos megbeszéléssel meg is kezdődött. S ha a rovatban közölt körkérdés a kívánt sikerrel jár, ez a folyamat egészen a július elejei találkozóig tart és tulajdonképpen a találkozó csak záró, összefoglaló aktusa lesz a 4. TAKT-nak. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a találkozó sorszámának növekedésével, a tapasztalatok gyarapodásával csökkennek a szervezési problémák. A valóság azonban ennek pont az ellenkezőjét mutatja. A TAKT mozgalommá fejlődik és éppen ezért mind újabb és összetettebb problémák vetődnek fel a szervezők és a részvevők előtt. Azt hiszem azonban, hogy pont ez a tény teszi a TAKT-ot izgalmassá és részben ez igazolja szükségességét is. A TAKT kilépett inkubációs fázisából és meghatározott elvi, tartalmi koncepciók alapján meghatározott programmal vállalja vizuális kultúránk sajátos erjesztő szerepét. Jellegénél fogva nyitott, és frisseségét csak úgy őrizheti meg, ha elkerüli az ismétléseket, s szakadatlanul új lehetőségeket tár föl. A feladat összetettségére utal az a tény, hogy a TAKT céljául tűzte ki a művészeti tevékenység szervezettebb beépítését társadalmi életünkbe, ami viszont eleve a művészet átértékelését feltételezi. A már közhellyé vált, de nagyon is időszerű „Művészet-demokratizálás” fogalma az „új művészeti gyakorlat” értelmezésében a koncepció alapján képeizi és a munkaterv keresztmetszetéthatározza meg. Sajnálkozással állapíthatjuk meg, hogy az amatőr alkotók üzenettovábbítása, művészi kommunikációja, főleg csak két hagyományos csatornán történik, ez a kiállítóterem és a sajtó (ez utóbbi, bár hatékonyabb, nincs kihasználva még az örökölt klisék keretein belül sem). A közönséggel, a befogadóval való közvetlenebb értekezés környezetünkben új formai, tartalmi terebélyesedést igényel (akció, performance, happening, film, nyomtatványok stb.). A csoportmunkavetületeivel egy következő írásunk foglalkozik majd behatóbban) a fent említett forma tartalmi „újítások” révén teljesedik ki. Az alkotók már év közben kidolgozzák terveiket — ami egyben a folyamatos munkát követeli meg — és a találkozó ideje alatt vitelezik ki, ahol a többi részvevő szellemi befogadóként lesz jelen, vagy az akció „természetétől” függően esetleg fizikailag is beavatkozik, így hozva létre az alkotást, amelynek fotó, film stb. dokumentációját a válogatott kiállítási anyaggal Újvidéken, esetleg másutt lehetne bemutatni. A temerini tárlatmegnyitó is egy lehetőség arra, hogy a száraz, szokványos rendezvény egy akción keresztül önmagával foglalkozzon, természetesen a látogatók bevonásával. Míg napközben a közös alkotási folyamat elmélettel egybefonódva realizálódik, a későbbi napszakokban vitaestek lesznek. Szeretném, ha lejegyzett gondolataimat amatőr képzőművész társaim kiegészítenék új gondolatokkal, ötletekkel. JÁNOSI László, 1979. I. 18. Kajári Anna — Struktúra