Magyar Szó, 1979. december (36. évfolyam, 329-343. szám)

1979-12-13 / 341. szám

I 1979. december 13., csütörtök MAGYAR SZÓ 11 MŰVELŐDÉS Г Új iskola épül KiliánFigyelembe venni a társult munka igényeit Húszéves az újvidéki Jogi Kar Húszéves az újvidéki Jogi Kar. Fennállásuk két évtizedéről a kar tanácsának elnöke, dr. Jovan MUNCAN, a tegnap délelőtt meg­tartott díszülésen többek között a következőket mondta: 1955-ben alapították az újvidé­ki Jogi Kart, majd négy évre rá — 1959-ben — kezdődött meg az első generáció oktatása. Az első előadók dr. Tihomir Vasiljevic, dr. Aleksandar Magarašević és dr. Gyetvai Károly voltak, a docen­sek pedig dr. Miloš Stevanov, dr. Ljubiša Milošević, dr. Andrija Zador és dr. Ivan Melvinger. Az oktatás megkezdésének előkészí­tésében és később is fontos szerep­­pet vállalt a Belgrádi Egyetem­­ Jogi Kara.. Az első tanítási évre 265 rendes­­ és 491 rendkívüli hallgatót írtak­­ be. Az egyetemi hallgatók száma­­ évről évre nőtt. Az elmúlt húsz évben összesen 11478 rendes és­­ 25 626 rendkívüli hallgató íratkoz s­zollt be a karra. Közülük valami­vel több mint háromezren diplo­­­­máltak. A diplomát szerzők és a­­ beiratkozók száma közt az arány­talanság igen nagy. A jobb tanul­mányi eredmények érdekében az elmúlt években szigorúbbá vált a stúdiumok rendszere, a diákköl­­csönök és ösztöndíjak odaítélése is függővé vált a tanulás eredmé­­­­nyességétől, valamint az egyetemi hallgatók társadalmi-politikai szervezetei is akcióba léptek. En­nek tulajdonítható, hogy a kar diplomásainak több mint a fele az elmúlt öt évben szerzett okle­velet. Fejlődése során a Jogi Kar gon­dot visel a társult munka igénye­ire. Főképp ,1974, az alkotmányi választások és a társult munka törvényének meghozatala után ele­mezték az oktatási programokat, új tanulmányi diszciplínákat vezettek be, mások tartalmát pedig kor­szerűsítették. A társult munka igényeinek eleget téve az újvidéki Jogi Kar és a szabadkai Közgaz­dasági Kar megalakította a fakul­tások közötti tagozat gazdasági­­jogi ágazatát. Dr. Jovan Muncan a továbbiak­ban szólt a nemzetiségek nyelvén történő oktatásra való törekvésről. Jóllehet nagy eredményeket ér­tünk el ezen a téren, az előadók nemzetiségi­­megoszlása nem teszi lehetővé az igények teljesebb ki­elégítését az oktató-nevelő és a tudományos munkában az egyen­jogú nyelveken. Az előadók sorai­ban a ruszinok kivételével minden nemzetiség képviselve van, de a káderstruktúra nincs összhangban a fennálló és a jövendő szükség­letekkel. Pillanatnyilag a Jogi Ka­ron három tantárgy oktatása fo­lyik magyar nyelven, három cso­portban, a gazdasági-jogi ág újvi­déki tagozatán pedig két tantár­gyé, kat csoportban. A gyakorla­tok közül 13-at tartanak magyar nyelven, 13 csoportnak. A jövendő jogászoknak a felkészítésében a nemzetiségek nyelvén való mun­kára a kar lektorátusa is részt vesz. A szakemberek tudományos munkára és az oktatásra való elő­készítésében a továbbiakban még nagyobb szerepeit kell játszania a posztgraduális tanulmányoknak. 1970—1971-től, a harmadik fokozat beindításától kezdve huszonöten szerezték meg az újvidéki Jogi Karon a magiszteri titulust. 1979- ig tizenhárman doktoráltak. Dr. Muncan szólít még az elmúlt húsz év alatti tudományos munka jelentőségéről, mellyel nagyban hozzájárultak a jogtudományok fejlesztéséhez, a jogrendszer ki­építéséhez és tökéletesítéséhez. A tegnapi díszülésen, melyet a Jogi Kar amfiteátrumában tartot­tak, megjelent számos tudományos és társadalmi-politikai dolgozó, többek között Boško Krunic, a VKSZ TB Elnökségének titkára is. A díszülésről a kar munkaközös­sége és hallgatói táviratot küldött Tito elvtársnak. B. G. Jovan Muncan üdvözli az egybe­gyűlteket Az alapkövet december 15-én helyezik el A sculai Petőfi brigád Általá­nos Is­­ola régi épületeinek, és a tőszomszédságában megvásárolt Családi házak lebontásával a na­pokban megkezdődtek az új álta­lános iskola felépítésének előké­születei. Ebben az iskolában je­lenleg mintegy ötszáz alsó- és fel­­sőt­agoza­tos diák tanul, huszonegy osztályban, é­s két napközis tago­zat is működik. Az új iskola fölépítésére már régóta szükség mutatkozott, hisz­ eb­ben az iskolában mindig rossz körülményeik között dolgoztak, fő­leg, ami a szakoktatást illeti. A jelenlegi iskola helyén 1355- ben nyitották meg az első isko­lát, amely két tanteremből állt, és az akkori állapotoknak megfele­lően vert falú volt. Akkor négy tanító 170—180 gyermeket okta­tott. A hely hamarosan szűknek bizonyult, így öt év múlva újabb hét tantereimmel bővítették az épületeit. A múlt század végén az iskola mellett óvoda is épült. A felszabadulásig nemigen történt jelentősebb változás. A felszaba­dulás után az iskola ötosztályossá vált. Az 1349/50. tanévben az is­kola önállósult, majd két év után újra bővült azáltal, hogy a mel­lette levő lakóépületet tantermek­ké alakították át. Az 1953. esztendőben került ki­­ az iskolából a nyolcosztályos ál­­­­talános iskola első generációja. A­­ helyszűke viszont mind főj­­oga-­ több. A helyiségek elavultak, a­­ mind nagyobb pedagógiai követel- ] ményeiknek egyre kevésbé felelnek m­eg, így került sor a jelenlegi is­­­­kola felépítésére. 1982. szeptember 1-én adták át rendeltetésének. A korszerű oktatás feltételeinek vi­szont ilyen körülményeik között sem tehettek eleget. Ezzel az­­iskolával kapcsolatban el kell még mondanunk, hogy az oktatás az alsó tagozaton magyar és szerbihorváti nyelven folyik a felső tagozaton , pedig magyar nyelven. A szavad és a veprődj magyar ajkú tanulóik is ide­ jár­nak. Ezenkívül a ruszin nyelv ápo­lása i­s k­ésbe az itt folyó munká­nak. Tekintettel az osztályok számá­ra és arra a feorülmiségre, hogy a felső tagozatra az egész városból járnak a tanulók, és a beutazó di­ákokat is fogadják, a helyszűke egyre szorongató­bb. A város la­kosságának állandó növekedése folytán még nagyobb számú di­ákkal kell számolni. Így múlha­tatlan szükség mutatkozott egy új­ iskola felépítésére ebben a he­lyi közösségben, a csatorna part­ján. Az új iskola felépítésével meg­nyitják ,a szerbhorvát felső ta­gozatot is. Az új iskola alapterülete 3144 négyzetméter lesz, úgyhogy a je­lenlegi újabb iskola alapterületé­vel (880 négyzetméterrel) együtt az iskolakompl­exumnak 4032 négyzetméter hasznos területe lesz. A terv szerint 16 tanterem, is­kolamű­vely, fizikai, kémiai és biológiai la­boratóriium épül. Szak­előadó-termeket létesítenek a ház­tartástan,­­ valamint a zenei és képzőművészeti nevelés számára. Külön szertárakat biztosítanak a szemléltető eszközök számára, va­lamint a földrajz, történelem, ma­tematika és a nyelvek tanítására, úgyszintén az általános honvéde­lem oktatására is. Természetesen nem marad ki a­ tervből a könyv­tár és az olvasóterem sem. A pio­nír és az ifjúsági szervezet is megtalálja helyiét a külön e cél­ra építendő termeikben. Külön helyiségek lesznek a szakköri munka számára is. Tekintettel a napközik mind nagyobb igényé­re, erre a célra is külön termeket építenek, a központi csarnok pe­dig nagyobb összejövetelek meg­tartására lesz alkalmas. Az új is­kolaközpontban helyet kapnak az iskoláskor előtti­­gyerekek is. Az új iskolakomplexum befogadóképessé­ge: 1180 tanuló. Az iskola alapkövét december 15-én, a kulai Petőfi brigád Álta­lános Iskola napján helyezik el. A szerződések szerint az iskola épí­tését 15 hónapon belül befejezik. A kivitelezést az ilidiai Igman Építőipari Vállalat kulai részlege végzi. SZUNGYI Géza A Büszke Szlovo irodalmi díjai Újvidéken a Büszke Szlovo Ki­adóházban ma közzétették e ki­adóház irodalmi díjait. Prózáért az első díjat és 12 000 dinárt, Mi­o Konjuh kapta a Prazan tok című könyvéért. A második díjat, 8000 dinárt, Djura Papharhat, a harma­dik díjat, 5000 dinárt, Nikola Sku­­ban érdemelte ki. . Az Edvari Kardelj Egyetem d­íszdoktorai Szlovénia kiemelkedő társa-­­­dalmi-politikai és kulturális dol-­­ gozóinak, a jugoszláv egyetemek rektorainak, valamint Pepca­­ Kardeljnak, Edvard Kardelj­­ özvegyének jelenlétében tegnap­­ a ljubljanai Edvard Kardelj­­ Egyetemen díszdoktor-avatást­­ tartottak. A Ljubljanai Egyetem­­ most ünnepli fennállásának 50.­­ jubileumát. Az egyetem legmagasabb elis­merését dr. Anton Kuh­elj aka­démikusnak, dr. Janez Macins­­kinek, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia elnöké­nek, Vida Tomašičnak, a nem­zetközi kapcsolatok szlovéniai tanácsa elnökének és dr. Anton Vra­tusának, a Szlovén Végre­hajtó Tanács elnökének adomá­nyozták. Az okleveleket dr. Slavko Hodžar, az egyetem rektora adta át. Nyissuk ki a mű nyelvi kalitkáját Szenteleky munkásságának és általában a Szenteleky-napoknak fokozottabb társadal­­masítására van szükség — de csak ünnep, ne esemény is legyen — hangzott el a sziváci tanácskozáson A SZENTELEKY-NAPOK TA­NÁCSA újonnan megválasztott el­nökének, Fehér Kálmánnak vita­indítója után tulajdonképpen Bor­bély János, jeles műfordítónk, a tavalyi Bazsalikom díj tulajdono­sa adta meg a tanácskozás nyitó­akkordját, valahogy így: „ Jugoszláviai magyar szellemi életünk jelképét látom ma itt; kulturális életünk nagy fogyaté­kosságát, az olvasó elmaradását. Lassan oda jutunk, hogy több lesz az előadó, mint a befogadó. A kijelentés alaposan felmelegí­tette a kedélyeket , amit, melles­leg szólva, a vendéglátóknak min­den jóindulatú igyekezetük elle­nére sem­­ sikerült, hiába etették szénnel reggeltől estig a Szentele­­ky-ház színházteremmé kinevezett helyiségében árválkodó vaskályhát, a nagykabátok csak nem akartak fogasra kerülni —, s parázsló vita alakult ki a Szenteleky-napok távlatáról, tágabb értelemben pe­dig a jugoszláviai magyar kultúra kérdéseiről. Adósságok — A tavalyihoz hasonlóan most sem készítettük elő, nem szervez­tük meg kellő alapossággal a ta­lálkozót, nem népszerűsítettük, nem propagáltuk eléggé — hang­zottak el a vádak —, ennek kö­vetkezménye a közönség elmara­dása is. Ki a felelős mindezért? — A lapok, a rádió és a tévé, mert nem hívták fel megfelelő mó­don a figyelmet a rendezvényre — vonta fel a szemöldökét egy vitá­zó. De vajon megtehették-e, ami­kor a Tanácsnak nem volt hatá­rozott programja, azt sem tud­ták, mikor lesz a rendezvény. Nem is lehetett, hiszen 3—4 héttel ez­előtt alakult meg hivatalosan. Esetleg a helyi szervezőket terhe­li a mulasztás? Ők a falu 400. év­fordulójának megünneplésére vol­tak nagyon elfoglalva. — Tiszta sor — volt az általá­nos megállapítás —, mindannyian felelősek vagyunk érte egy ki­csit. Erről a termékeny önkritikával kiépített álláspontról gyűrűzött to­vább a disputa, szellemi életünk jeles képviselői (Herceg János, Fe­hér Ferenc, Szabadka Sándor, Fe­hér Kálmán, Dudás Károly, To­rnán László, Csordás Mihály stb.), a sziváci társadalmi-politikai szer­vezetek és a tartományi közműve­lődési közösség képviselői között, a 11 éves, gazdag múltra vissza­tekintő manifesztáció megújulási lehetőségeinek, távlatainak felku­tatása érdekében. Röviden a következőkben fog­lalhatnánk össze az elhangzotta­kat. Nagy adósságaink vannak még a Szenteleky-életművel szemben. Várat magára az író összes mű­veinek kiadása, s furcsa para­doxon, hogy franciául előbb je­lentek meg alkotásai, mint szerb­­horvát nyelven. Többet kell ten­ni azért, hogy Szenteleky Kornél, „a két világháború közötti jugo­szláviai magyar irodalom Kazin­­czyja” — aki tiszteletre méltóan fontos szerepet töltött be a jugo­szláviai magyar irodalom és a ju­goszláv irodalom közötti kapcso­latok megteremtésében, aki Deb­­reczeni Józseffel elkészítette a mo­dern szerb költészet első átfogóbb magyar nyelvű antológiáját (Ba­zsalikom 1928) — megérdemelt irodalmi helyére kerüljön, hogy jobban jelen legyen az olvasók tu­datában. És nemcsak a magyaro­kéban. Szenteleky munkássága méltón tarthat számot arra, hogy kilépjen nyelvi kalitkájából, s hazánk szerbhorvát és más anya­nyelvű olvasóközönsége is megis­merkedhessen vele. Hiszen — ahogy Herceg János is hangsú­lyozta — Szenteleky munkássága azokat az értékeket tükrözi, ame­lyekért egész közösségünk harcol. Az 1976-ban megkezdetthez ha­sonló gyakorlatot kellene folytat­ni, amikor a kulai közművelődési közösség, a Forum Könyvkiadó, a Szenteleky-napok Tanácsa, a szi­váci helyi közösség és a Naftagas anyagi támogatásával közreadtuk az író műveinek kétnyelvű váloga­tását Szenteleky Kornél — Kor­nél Senteleki címen. (A kötetet egyébként Tornán László szer­kesztette, Bori Imre írt hozzá ta­nulmányt, s az író néhány versét elbeszélését és kritikáját tartal­mazza.) Herceg János elsősorban az Isola Bella, Szenteleky legjobb­nak tartott regénye szerbhorvátra fordítását javasolta. Ebben a mun­kában a kiadónak széles körű tá­mogatásra van szüksége. Annál inkább — mondta Fehér Kálmán —, mert Szenteleky műveinek le­fordítása is nagyban hozzájárulna fontos társadalmi feladatunk meg­valósításához, kultúránk társadal­masításához. Az életmű mélyre­hatóbb elemzése is csak úgy lehet­séges, ha előbb megismertetjük vele az embereket, ha közkinccsé tesszük, ha más nyelvterületeknek is közvetítjük. _ Szélesebb alapokon A másik fontos kérdéskör, amelyről a tanácskozáson szó esett, magának a rendezvénynek nagyobb fokú kizárása az egész közösség előtt. A manifesztáció nem szorítkozhat csupán e két napra, s nem zárkózhat be a szi­váci művelődési egyesület termei­be. E napok nemcsak néhány em­ber ügye kell, hogy legyen — hangsúlyozták a felszólalók —, hanem legalább egész tartomá­nyunké. A műsortartalmak kidol­gozásába szellemi életünk több je­les képviselőjét is be kell vonni, kezdve a Hungarológiai Intézettől az egyetemi hallgatókig. Így ér­hető el, hogy a rendezvény való­ban minőséget képviseljen, hogy ne csak ünnep, de esemény is le­gyen. Ehhez pedig szervezettebb, összehangoltabb tevékenységre van szükség az olvasóval való együtt­működés terén is. Az olvasókö­zönséget nevelő mozgalmunkat például ezzel a rendezvénnyel is össze lehet kötni. Meg lehetne hívni — mintegy jutalomképpen — a legsikeresebb önképzőkörö­ket, a pályázatok díjnyerteseit stb. a tájékoztatási eszközöknek pedig részletesen közölniük kellene az itt elhangzottakat. — Úgy érzem, egy kicsit még mindig tévelygünk, nemcsak a Szenteleky-napok, hanem a Csá­pé-, a Szirmai- és a Szarvas Gá­­bor-napok jellegének a kialakítá­sában is — mondta Bárányi Já­nos a kishegyesi Csépe Emlékbi­zottság nevében. — A Csépe-na­­pokat például a legtekintélyesebb alkotók rendszeresen támogatják. (Ebben sincs hiány.) De még min­dig nem kellő mértékben, s nem kellő számban. Ezenkívül a jobb munka érdekében össze kellene hangolni az összes „napok” bi­zottságainak, tanácsainak prog­ramját s ténykedését. SUMMA SUMMARUM: A Szenteleky-napok Tanácsának ne­vében Fehér Kálmán közölte, hogy a biztatóan előre mutató vi­ta alapján a Tanács ki fogja dol­gozni középtávú tervjavaslatát, s miután az illetékesek véleménye­zik, nyilvános vitára bocsátják. Világos viszont előttünk ez is: a terveket nem azért határozzuk meg, még az irodalmi élethez fű­ződőeket sem, hogy szépen meg­szövegezett de öncélú előirányzatok maradjanak. Segítsünk hát hozzá, hogy másképp legyen. __ FARKAS­ Zsuzsa DECEMBER 14-ÉN A terminológiai bizottság ülése A Vajdasági Magyar Nyelvmű­velő Egyesületek Szövetségének terminológiai bizottsága, december 14-én déli 12 órakor tartja meg első összejöveteleit az újvidéki, a telepi Petőfi Sándor Művelődési­ Egyesület helyiségében. DECEMBER 16-ÁN, BECSÉN A Középiskolások 14. Művészeti Vetélkedőjének kerekasztal-értekezlete A Középiskolások 14. Művészeti Vetélkedőjének Kerekasztal-érte­­kezletét december 16-án, délelőtt 9 órakor tartják Becsén, a Djuka Viskokovic Ifjúsági Otthonban (M­H 96.). Az értekezleten a 14. KMV szabályzattervezetének a megvitatása és véglegesítése sze­repel napirenden. A­­ középiskolások művészeti ve­télkedője a­z idén új ágazatokkal bővült, s a következő hat ágaza­tot foglaltja magában: irodalom (vers, elbeszélés, kritika, riport, humorreszk), beszédművés­zeti (vers­­mondás és prózamondás) plaká­t­­pályyázat, műfordítás, valamint a színisiátu­szó és képzőművészeti (fes­tészet és grafika) vetélkedő. Szer­vezőik a SZISZ községi választ­mányainak bizottságai, a Képes If­júság szerkesztősége és az Ifjúsági Tribün.

Next