Magyar Szó, 1980. február (37. évfolyam, 30-58. szám)
1980-02-13 / 42. szám
. BEZDÁN Soha ilyen nagy érdeklődés nem előzte meg Bezdánban a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület három drámai csoportjának bemutatóját, mint az idén. Érthető is, mivel több mint tíz éve szünetelt a műkedvelés Bezdánban és mindenki alig várja, hogy újra a színpadon lássa kedvenceit. Az utóbbiakhoz tartoznak a már 30 éve rendező NAGY József amatőr színjátszói is, mind csupa 18—23 évesek. Kivétel HORVÁTH József-Szálóci, az ő színészi pályája már 25 évet tart. A Falurossza című háromfelvonásos népszínmű most kerül másodszor bemutatásra Bezdánban NAGY József rendezésében. A közismert rendező ugyanis 1948-ban már színre vitte az igen népszerű darabot. A többit mondja el a rendező NAGY József: — A próbákat január 15-én kezdtük, igen jó ütemben haladtunk, habár a színészek mind fiatalok, most lépnek először a közönség elé. Mindez nem okoz gondot, sőt, ilyen nagy erőbevetéssel és hozzáállással a legjobb napjaimra emlékeztetnek a fiatalok. Annál inkább, mivel a darabunkban sok a zene és ének, s ez még megnehezítette a válogatást. A szereposztás végül is kitűnően alakult. A Feledi Gáspár falu bírója szerepét TIBOR István alakítja. Lánya, Boriska: HORDÓSI Katalin, fia, Lajos: BARTA József. Bátki Tercsi szerepében JOVANOVICS Angéla, Göndör Sándor, a falu rosszát NAGY Imre játssza. A további szereposztás a következő: Finum Rózsi: BOGDANOVICS Veronka, Gonosz Pista: HORVÁTH József — Kálóci, Csapóné: CSITÁRI Zsuzsa, cigányprímás: HORVÁTH Sándor — Hangyás. Cimbalmos: ifjú SZLOBODA István, a súgó: DUBAC János. Az énekszámokat LAKATOS Rudolf cigányprímás tanítja be. Zenekara szolgáltatja a zenei kísérletet is. Munkatárs ZÁVOR Péter. Hetente öt próbát tartanak, és ha minden jól megy, már márciusban bemutatásra kerül a Falurossza. Addig is sok mindent meg kell tenni a jelmez és egyéb kelmék beszerzéséért. RADICS Béla, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke elmondta, mindent elkövetnek, hogy az ünnepélyes bemutató előtt mindent beszerezzenek és felejthetetlen élményben részesítsék a nagy érdeklődést tanúsító bezdáni közönséget. MAROS István A FALU ROSSZA MÁR MÁRCIUSBAN Nagy József rendező ifjú gárdája komolyan készül a bemutatóra Nagy József rendező A művészet határán A zombori iparosokról szólva megemlítettük jó hírüket a város és a megye határain kívül is. Megírtuk a szövetkezetbe tömörült asztalosok, esztergályosok és kárpitosok kereskedelmi központjának, s az Árucsarnoknak történetét, miközben igazán nem fukarkodtunk a dicsérő jelzőkkel munkájukat illetőleg. Maga a tény azonban, hogy az Árucsarnok főként kivitelre rendezkedett be, s legfőbb piaca Bécs, Budapest, Zágráb és a Balkán nagyvárosaiban volt, eleget sejtetett a zombori iparosok munkájának minőségéről. A „minőség” nem kimondottan zombori igényből származott. A céhrendszer szigorú szabályai közé tartozott a felszabadult inas „remeklése” s a mestervizsgára jelentkező segéd „mesterműve”. A céhmester elnökletével az egyes szakmák képviselőiből alakult bizottság bírálta felül ezeket a remekléseket, s csak akkor kapta meg a szakmunkásnak kijáró elismerő oklevelet, s kelhetett vándorútra a felszabadult inas. Persze, miután első fizetéséből megvendégelte a műhely többi munkását, beleértve a mestert is, aki elsőnek koccintott az új szaktárssal, s csak azután következtek a segédek, akik elnézését kérve emelték fel poharukat, ha esetleg túl szigorúak voltak hozzá a rendszerint négy évig tartó inasidő alatt. A vizsgáztatás feltételei közé tartozó remeklés idővel persze formaság lett, s azt is átengedték, aki nem éppen remekművel jelentkezett a céhbe való felvételre. Az emberi dolgok azonban mindig kifogtak a szabályokon. De a tény, hogy ilyesmit megköveteltek tőle, mégiscsak a mesterség szeretetét és az önmagával szemben támasztott igényt volt hivatva továbbfejleszteni. A többit már a vevőkért és megrendelőkért folytatott verseny hozta magával. Aki boldogulni akart, nem hanyagolhatta el a minőséget. A tizenkilencedik század viszonylag nyugodt és kiegyensúlyozott légkörében, főként a szabadságharc után, a minőség fontosabb volt a mennyiségnél. És a Bácskában a szolid minőségi munka hozzá tartozott a polgári világnézethez. Ez volt az a fontos tényező, ami a kisipart felvirágoztatta. S mintha ezért nem akart volna többet az ipar Zomborban sem, amikor elhanyagolta a nagy vállalkozás lehetőségeit, amikor nem akart gyárat, hanem megmaradt a műhelymunka szépségre, tartósságra törekvő elve mellett. Az egész tizenkilencedik század, 1848 forradalmi intervallumától eltekintve, a békés polgári élet keretei között múlt el. Biedermeier kor volt, s nyomai ottmaradtak régi bútorok és mérsékelten díszes, annál kényelmesebb és tágasabb házak stílusában. Különben épp a bútor volt, ami a zombori ipar jó hírét szétvitte a világban. A hajlított, finom vonalú székek, ovális támlával, a rengeteg titkos fiókkal ellátott, intarziás szekrény, lecsapható asztallappal, a szekreter, amelyen olykor egy-két évig is eldolgozott a mester vagy a segéd, mintha a megélhetés gondja egyáltalán nem sürgette volna, csak arra törekedett, hogy minél tökéletesebb mestermű kerüljön ki a keze alól. Régi bútordarabok belsejében ma sem ritka a feljegyzés a munka időtartamáról, ahogy festők, és írók tüntették fel, műveik megszületésének dátumát. De hát az iparnak ez az ágazata valójában a művészet határát súrolta. Nemcsak a semmiből remekművet teremtő ténnyel. Azzal az áhítattal és odaadással is, ahogyan mondjuk, egy-egy régi zombori asztalos életcélt látott a mesterségében. Hivatást, amelyet holtáig szolgál. Nem is annyira azért, mert abból élt. Sokkal inkább azért, mert annak élt. Ebben talált örömet, vigasztalást, kielégülést mindent. Ezért kelt vándorútra, s ment világot látni, hogy tökéletesítse tudását a maga mesterségében. A múlt században a viszony is patriárkális volt mester, segéd és inas között. Aki a műhelyben dolgozott, a mester családjával együtt ült asztalhoz, s ugyanazt ette, amit a gazdája. Persze, a munkaideje se volt kevesebb. Nem tartozott a ritkaságok közé, hogy a segéd benősült a mester családjába. Vagy feleségül vette az özvegyet, ha meghalt a mester. Talán csak azért, hogy a műhely megmaradjon, hogy ne legyen fennakadás a munkában. Egykori végrendeletek tanúskodnak róla, milyen fontos szempont volt ez az iparosok életében. A megrendelő, a vevő kielégítése. A céhek tízparancsolatában aligha került az utolsó helyre megrendelő és mester viszonya, s a „tisztes ipar”, ahogy később némi pejoratív felhanggal beszéltek róla, adott arra hogy előzékenynek, pontosnak és tisztességesnek tartsák. Pedig Zomborban elég későn alakultak a céhek. A szíjgyártóké asztalosoké és lakatosoké közös volt, s 1820-ban alakult. De mind a három mesterség kicsit fölébe emelkedett a többi iparágnak igény és kereslet dolgában, mind a három elitszakma volt abban az időben, amikor a polgáriasodás folyamatában az iparosok társadalma is helyet kapott. HERCEG János BARANYA Tanfolyam a mintásé! részére A pélmonostori Népegyetem szervezésében tanfolyam indult a Baranya összes munkaszervezeteiben tevékenykedő munkások számára. A tanfolyam szervezéséről Franc LJUBOMIR, a Népegyetem igazgatóhelyettese így nyilatkozott: " A tűzkár elleni védekezés mindannyiunk feladata. Egyre több a gyúlékony anyag, ezért fokozni kell éberségünket, hogy a kárt a lehető legkisebbre csökkentsük. Ma már olyan oltószerekkel éseszközökkel rendelkezünk amelyek pillanatok alatt hatékonyan működnek. Ehhez azonban először meg kell tanulni a kezelési módszert. A télen beindult tanfolyamok célja a mezőgazdasági és más munkásoknak a tűz keletkezésével, terjedésével, megakadályozásával és oltásával kapcsolatos ismeretének bővítése. — Jelenleg hol folynak tanfolyamok? — Igyekszünk kihasználni a munkaszervezetekben a holt idényt, hogy minél kevesebb effektív munkaóra vesszen kárba. — A mezőgazdaságban már decemberben megkezdtük a tanfolyamokat. A munkaszervezet beszerzi a tankönyveket, s 16 elméleti óra után rátérünk a gyakorlati oktatásra. A tanfolyam befejezésével tudásfelmérést végzünk, s azok, akik sikeresen vizsgáznak megkapják a bizonyítványt. Akiknek a tudása elégtelen, azokkal megismételjük a tesztelést egy bizonyos idő után, s ha akkor sem tudnak felelni a kérdésekre, meg kell ismételniük a tanfolyamot. A tanfolyam alól felmentést kapnak a hivatásos tűzoltók, illetve azok, akik előzőleg elvégezték a tanfolyamot. Eddig a Bellye számítóközpontjának munkásai, a zirinei, a herceglaki, a mirkováci és a karancsi mezőgazdasági részleg munkásai végezték el a tanfolyamot. Február 15-én kezdjük meg a munkát a Bellye brestováci mezőgazdasági részlegében. — Kik tartják az előadásokat? — Az anyag elméleti részét a pélmonostori Középiskolai Központ vegytan tanárai, a gyakorlati részét pedig az eszéki Tűzvédelmi Központ szakemberei ismertetik. A tanulást segíti, hogy az elméleti anyagot megfelelő segédeszközökkel, lehetőleg kísérletekkel és filmek bemutatásával teszik érthetővé. — Mikor kerül sor a többi munkaszervezetre? — Mint említettem, ez az egyik legtömegesebb tanfolyamsorozat amelynek igen nagy jelentősége van a munkavédelemben, s bár a munkásfelvételnél a próbaidő alatt a tűzvédelmi tudnivalókkal is megismertetik az új munkaerőt, a technika gyorsan változik, újabb és korszerűbb eszközök a hatásosabb munkavédelmet szolgálják, de ahhoz, hogy hatni tudjanak, meg kell ismerni kezelésüket, és nem árt föleleveníteni a velük kapcsolatos elméleti anyagot sem. Ezért van szükség a sorozatos tanfolyamokra. Ez a tanfolyamsorozat előreláthhatólag két évig fog tartani, mert a munkaszervezeteket csak akkor aktivizálhatjuk, amikor a legpihentebbek az emberek, vagyis a holt szezonban. M. V. Franc Ljubomir: A munkavédelem a dolgozó fontos feladata. DUNATÁJ 1980. február 13., szerda JÓ LESZ EZ ÍGY? A tartományi oktatási törvénytervezet, amely most van nyilvános vitán, többek között előirányozza a szakirányú oktatási érdekközösségek átszervezését. Négy évvel ezelőtt, amikor Vajdaságban bevezették az iskolareformot, az egységes középiskolákat és a szakirányú iskolaközpontokat az egységes tartományi középiskolai oktatási érdekközösségből finanszírozták. Időközben az egységes középiskolák finanszírozását átruházták a községekre, ami újabb nagy megterhelést jelentett, az amúgy is túlterhelt általános és közös fogyasztásnak. Két éve hozták meg ezt a váratlan, de a közösséget érzékenyen érintő határozatot. Most ismét hasonló „átruházás” van kilátásban, s nem örülnek neki, sőt, elégedetlenek vele a zombori szakirányú iskolaközpontok muntaközösségei. Jó lesz ez így? — teszik fel a kérdést a zomnori Dr. Ripp Rózsa Egészségügyi Szakiskolában. ÍVuilana ШЈКНЈ igazgató elmondta, szerintük községi forrásokból lehetetlen annyi pénztkiarcosittatni az újonnan tervezett érdekközösségnek, hogy valamennyi szakirányú iskolaközpontnak fedezni tudják a kiadásait. Ezt a tartományi érdekközösség Vajdaság községeinek közös finanszírozásával ellátta, mert szolidárisan osztották az eszközöket. Mi lesz viszont akkor, ha a községek egyedül teremtik elő a pénzt az iskoláknak, vagyis megalakulnak a községi szakirányú oktatási érdekközösségek. Nem jelent ez hátralépést a régihez viszonyítva? Ez a kérdés különösen most kiván komolyabb és átfogóbb értékelést, amikor a stabilizációról, az ésszerűségről írunk nap mint nap. Zombor esetébenmindez még összetettebb kérdés. Itt van Vajdaság egyik legfejlettebb iskolahálózata, s tudjuk, ez sok pénzbe kerül. A tartománnyal közösen finanszírozva eleget tettek az egyre fokozottabb igényeknek. Nem hiszszük, hogy a község gazdasága egyedül elég pénzt biztosíthat az általános iskolák, egységes középiskola és a szakirányú oktatás számára. Újabb járuléknövelés pedig nem volna a stabilizáció szellemében. Végezetül elmondjuk, a zombori községben húsz általános iskola van, a Veljsko Petrovic Egységes Középiskolában nyolcvanhét a tagozatok száma, és öt szakirányú iskolaközpont működik. P. M. Nagyobb lesz a telekilleték? A zombori községi végrehajtó tanács eleget tett a községi kommunális érdekközösség kérelmének és ötven százalékkal növelte a telekiletéket. Kötelezik azonban az érdekközösséget, hogy a befutott pénz húsz százalékát a város tisztaságára fordítsa. A végleges döntést a képviselő-testület hozza meg a legközelebbi ülésén. BEZDÁN Továbbhaladni a megjelölt úton ismét Radics Béla az elítélt • Megtartotta évi közgyűlését a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Kedden este tartotta meg közgyűlését a bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Felmérték az eltelt két év munkáját, meghatározták a további teendőket, majd megválasztották az új vezetőséget. RADICS Béla, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke olvasott fel beszámolót. A vitában felszólaló Petar Ivančević a helyi közösség elnöke és Koletár János, a helyi művelődési közösség elnöke támogatta az új törekvéseket, amelyek a mind mozgalmasabb és gazdagabb program és kulturális tevékenységen alapulnak. Egyhangúlag elfogadták, hogy az egyesület drámai csoportján belül megalakuljon még az idén a szerbhorvát nyelvű drámai szakosztály is, és még az idén bemutatkoznak egy színdarabbal. Végezetül megválasztották a küldöttrendszer értelmében az új elnökséget, elnökévé ismét KAJDICS Bélát választották meg. Az elnökhelyettesek MEGYEREI József községi jogvédő és KOLLÁR I Xénia, a népi táncosok igen aktív vezetője és szervezője. A titkári teendőket MÉDICS Mária végzi. Az egyesület könyvelője KOLETÁR Hermina. Pénztárosa PERICS Anna. A többi tag: CSILLAG Rozália, dr. PFAFF Mihály, HORVÁT Erzsébet Novizetből, Milan DJERIC, MARKOVICS Erzsébet, Drágán REPAC, MAGYAR János, PISTYÁK László, TÖRÖK Hajnalka, MAGYAR Angéla és TIBOR Ferenc. I (Maros) Addig járt a korsó a kútra Péter nagy szakértelemmel nézte a vizet, jó zavaros, megjött az áradás, már jön is be lassan a fokon. Az éjjelre éppen a megfelelő mélységű lesz ... Hajnali kettőkor csörgött az óra. Fölkászálódott, hátára vette nagy szuszogva, egy-egy ásítást elnyomva, a tarisznyát, majd a vállára a suhét. Nehéz volt, mégis, szinte futva tette meg azt a hétszáz métert a töltésig. Amikor fölért a töltés derekára az erdő fái sötét árnyékként bólogattak, susogtak is valamit... Kicsit borsódzott a háta, a szíve is gyorsabban vert, de nekiszánta magát, leereszkedett és átvágott a sáson. Mit ijesztgettek... mormogott a fákra. Kiért a tisztásra, itt a fok enyhén elkanyarodott a töltés felé, nini, már valaki áll a túlsó felén! Egye fene, jut még nekem is hely... azzal leemelte válláról a nehéz suhét és benyomta óvatosan a vízbe. Jól számított, éppen, hogy csak ellepte a körmöket a víz. Nemsokára megemelte a hálót, nagyot reccsent a vastag kőrisfanyél, megvagy és ügyesen kiemelte a jó másfél kilós pontyot, bele a tarisznyába. A fok túlsó partján levő árnyék megmozdult, Péter kárörvendően átszólt: Na, mi az, nincs még semmi? S ekkor valami nem mindennapi dolog történt, az eddig suhézó pózban álló sötét alak kiegyenesedett, megigazította zöld tányérsapkáját, majd harsányan átszólt: most megvagy, Péter! Hej a fűzfánfütyülős rézangyalát, hiszen ez meg a halőr!... m